Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

WT5. április ré.

KULEf-MAtSTAMORSflOiJ

s

„A legrátermettebbek közöl...“

Szakszervezeti választás előtt a SZAVICSAV-nál

A megyeszékhelyen az Északi alközpont, a stadionkörnyék ma már elképzelhetetlen a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat impozáns központja nélkül. És nem is az irodaház vonzza magához a szemet, hanem a mellette földbe mélyedé és felszín fölé magasodó hatalmas gömb- alakú víztartályok. Közvetve innen kapjuk mindennapi vizünket. Ám a város lakóinak és a megye negyvenegy településének vízbiztonságát nem csak a kutak és tele tartályok jelentik, hanem az a több, mint ezer ember, aki a vállalatnál nap mint nap szorgalmasan dolgozik.

Az ország szakszervezeti tagságával együtt — a vízmű dolgozói a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetéhez tartoznak — ők is a választásokra készülnek. A választások előkészítése, a bizalmiak megválasztása, a műhelybizottságok kialakítása beszédtéma ma a munkahelyeken.

— Ezek a beszélgetések természetesen nem korlátozódnak a helyi szakszervezeti vezetők személyének a kiválasztására. Megbeszéljük itt a vállalat gazdálkodásával összefüggő eredményeket, gondokat, éppen úgy, mint a közelmúltban lezajlott XI. pártkongresszus határozataiból ránk váró feladatokat — mondja Orosz Béla, a jelölő bizottság elnöke.

— A jelölések, a szakszervezeti demokrácián túlmenően igen jó lehetőséget biztosítanak a vállalati élet további demokratizálásának — informál Kovács Antal, a szakszervezeti bizottság

titkára. — Munkánk középpontjában természetesen a vezetésre legrátermetteb emberek kiválasztása áll. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha eljutunk minden egyes szakszervezeti tagig és meghallgatjuk véleményét.

Az eddig lefolytatott beszélgetések már számos értékes tapasztalattal szolgáltak. Móricz Istvántól, a jelölő bizottság egyik tagjától

— aki a KISZ csúcsvezetőségének is tagja — tudjuk, hogy az I-es üzemvezetőség területén eddig több mint 40 szakszervezeti taggal beszélgettek. Öröm a munkájukban, hogy a beidegződések, a nemtörődömség, a hú- zódozás rrjár a múlté. Nyíltan, őszintén beszélnek a jelöltek erényeiről, és fogyatékosságairól. A szennyvíztelepen Balassa József olyan jelöltre hívta fel a figyelmet

— és jogos érvekkel — akire a jelölő bizottság nem gondolt.

A • beszélgetések során CSajbók Sándor már feladatokat állít a megválasztandó új múhelybizottság elé. Mások a tervteljesítés, az anyag; az ólomcső-, a réz- és más építőanyag-ellátás, a takarékosság, a munkaerő-gazdálkodás munkahelyi gondjairól beszélnek. A jelölő bizottságok minden észrevételt továbbítanak a műhelybizottságoknak, hogy azokra a taggyűléseken adjanak választ.

Nyíregyházán kívül Mátészalkán és Kisvárdán is kedvébe akarnak járni a für- dőzőknek. A fürdési szezon megkezdésére Sóstón a gyerekek örömére egy 12x25-ös, egyméter húszcentis vízmélységű medencét adnak át. Hozzákezdenek egy 450 személyes téli öltöző építéséhez. Kisvárdán egy ötven- méteres versenyuszodát vehetnek birtokukba a fürdő- zők. Építenek itt egy nyolckádas tisztasági fürdőt is. Mátészalkára egy részletes fejlesztési tervet rendeltek. Addig is egy vízvisszaforgató berendezéssel ellátott 33 méteres uszodát építettek, amelyikben májusban már lehet úszni.

Ezek megvalósítása az első hallásra nem szakszervezeti feladat. De ha hozzávesszük, hogy a szakszervezet javaslatára a nemrégen még 19 ezer forintos bérszintről eljutottak a 29 ezer forintig; hogy a különböző munkahelyeken a lemezbódékat kényelmes fabarakkok váltották fel, hogy van üzemi orvosuk, hogy megoldották a munkásszállítás legégetőbb gondjait, hogy üdülőjük van Hajdúszoboszlón és a gergelyiugornyai Tisza- parton, hogy a dolgozók érdekeit védik, ákkor megérthetjük, hogy a szakszervezeti választások szervesen kapcsolódnak a vízmű dolgozóinak mindennapi tevékenységéhez.

Sigér Imre

Ki uIHtás a mező- gazdasági főiskolán

D “

fc

A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, va- . lamint a múzeum baráti köre között kialakult kapcsolat keretében a főiskola rendsze. résén lehetőséget kap magas színvonalú képzőművészeti kiállítások rendezésére. Éven. te általában egy ilyen közös rendezésű kiállítás egészíti ki a főiskolán egyébként gyakori tárlatok/sorát, Ezúttal- hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére április 19-én, fél tízkor nyitják meg ünnepélyes keretek között az Ember és természet című képzőművészeti kiállítást, Gy. Szabó Béla műveiből.

A Romániában élő festőművész nyíregyházi gyűjteményes bemutatóján a főis. kólái kollégium társalgójá. ban április 27-ig mintegy nyolcvan művét tekinthetik meg a képzőművészet barátai. A kiállítás megnyitóján Fábián Gyula, a Mezőgazda-' sági Múzeum szaktanácsadó, ja ismerteti a Román Szoci- • alista Köztársaság Állami díjas művészének munkásságát.

Üjul az erdő. Fakitermelés a Felső-Tisza-vidéki Erdő gazdaságban.

Nyíregyházán, a Jósavárosban a 82-es jelű épület tizedik emeletén dolgozik Kampa István és Dobos Péter, a SZÁÉV lakatosai. A két szocialista brigádtag vasszerkezetből á liftházat építi. (Elek Emil felvétele)

FILMJEGYZET

Szembesítés

Bokor László filmje a felszabadult Magyarország három évtizedes történelmének színes összefoglalását adja. Nem „leltárral” szolgál — erre a vetítési idő nem lenne elegendő —, nem is a vezércikkek objektivitásának idényével gyűjti csokorba at eseményeket. Leginkább a cím igazít el a szándékot illetően: a rendező arra törekedett, hogy múltunk és jelenünk tükrét villantsa fel, illetve e két tükör különbségét érzékeltesse.

Nagy utat tettünk meg harminc esztendő alatt. Meggyőzően bizonyítják a fejlődést a személyes sorsok dokumentumai. Horváth Ede a munkapad mellől került az egyik legfelelősségteljesebb vezérigazgatói posztra; Ács Ilona, a parasztlány doktori diplomát szerzett; Harkányi Endre, a Valahol Európában gyermekszereplője ma ismert fővárosi művész. Bokor László a tényeket faggatja s minden direkt fogás nélkül érzékelteti a tegnap és a ma minőségi eltérését. Sűrűn idéz a korabeli híradókból. A felvételek talán megkoptak kissé, hitelüket azonban nem kezdte ki az idő. Nem lehet megindultság nélkül szemlélni az 1945-ös „Éljen a vajaskenyér!” feliratú táblát, a földosztás dokumentumait, a Ludas Matyi humoros mozzanatokban is bővelkedő libarejtvényének eredményhirdetését. Innen indultunk — és nagyon messzire jutottunk. Krónikánkban nemcsak fények villódznak, árnyak is sötétlenek. Bokor Szembesf- tés-e nem lakkozza fényesre a helyzetjelentést; a kommentár a kritika fegyverét is használja. De éppen ezért tárgyilagos és igaz a kép. Egyszóval: nem az ünnepi

áhítat, hanem az objektivitás igénye adja meg a mű alaphangját.

A film érzelmi töltése figyelemre méltó: a néző

szinte együtt lélegzik gz eseményekkel, részese a hangulatoknak, azonosul az örömteli és nehéz pillanatokkal egyaránt. Erre szolgál a Szembesítés formanyelve, mely szintézist teremt az interjú, a riport, a kommentár és a híradó között. A „keretjáték” funkcióját a kísérődal tölti be. A song afféle összefoglalást ad, de kissé illusztratív: azt mondja el szavakkal, amit a képek az elhangzó mondatoknál' sokkal kifejezőbben érzékeltetnek. Bokor adagolhatná bővebben a tabló oldottabb színeit is. Nem egyfajta hu- morizálásra gondolunk, hanem a távlatteremtette irónia megpendítésének lehetőségére: talán hatásosan

magyarázná az összefüggéseket a „túljutottunk rajta” egészséges kritikai szemlélete.

Volt, aki azt mondötta: a Szembesítés elsősorban azok számára érdekes — és élményszerű —, aki érett fejjel élte át az új Rend születésének állomásait.. Valójában okos történelmi lecke ez a film minden korosztály számára: azoknak’ is, akik a demokratikus Magyarország gyermekei. Méghozzá három okból (s ezzel a filmet minősítiük is). Bokor nem mozaikokban, hanem folyamatokban gondolkodik. Meditációra, önvizsgálatra késztet. Meggyőzően bizonyítja, hogy — ez az ország a mi országunk, melynek jövőjén munkálkodni valamennyiünk közös gondja és közös felelőssége.

(veress)

Telt ház?

Képzeljünk el egy világklasszist, akit Európa és Amerika nagy koncerttermeiben bárhol szívesen fogadnak. Képzeljük el továbbá, hogy ezt a világhírű művészt az Országos Filharmónia szerződteti néhány hangversenyre, s ennek keretében fellép Nyíregyházán is. A többi már nem a képzelet, hanem a valóság. Gi- don Kremer hegedűművész ugyanis kijön a színpadra, s a telt ház — mert ezt ígéri a bérletes előadás — helyett sok-sok üres sort lát. Háromszáznál alig többen az ötszáz személyes nézőtéren.

Nem először tesszük szóvá, hogy baj van a színház- és .hangversenybérletekkel. Kényelmes ugyan a nézőnek, még kényelmesebb azonban a rendezőknek, hiszen a telt ház biztosítottnak látszik. Legalábbis papíron. Csakhogy valami mindig közbejön. Ezúttal úgy hallottuk, egy főiskolai kirándulás. A főiskolás bérlettulajdonosok helye tehát üresen maradt. Egy kis együttműködéssel előre fel lehetett volna készülni, s ezúttal jegyeket lehetett volna kiadni a bérletes helyekre. Érdeklődő ugyanis bőven volt, a pénztártól aoznban szomorúan kellett távozniuk, azzal a válasszal; sajnos nincs üres hely.

(be)

CIFRA

PITVAR

Ha a lakóházak kézi

festéséről, a szobák, tornácok pingálasáról hallunk, elsősorban Kalocsára és környékére gondolunk. Kevesen tud_ ják, hogy megyénkben is hagyománya volt egykor a pitvarok pingálá- sának. Ajakon éppen az elmúlt napokban talált dr. Muraközi Ágota muzeológus egy olyan sza- badkéményes cifra pitvart, amelyhek festése ezt a hagyományt őrzi. A lakóházat hamarosan elbontják, ezért a múzeum és a megyei művelődési központ együttműködésével kisfilmen örökítik meg az utolsó cifra pitvart. A faluban él egy idős néni, aki még ért a pingáláshoz, a sza- badkéményes pitvaron talált motívumok fel- használásával mutatja majd be a filmen a cif- rázás menetét. A színes film a Szekszárdon meg- redezendő országos néprajzi kisfilmszemlére készül, ahol a bemutató után döntenek arról; részt vehet-e a film nemzetközi néprajzi filmfesztiválon, (be)

A

minap felültem arra a,z autóbuszra, amely a Mátészalkai Zalka Máté Általános Iskola 17 tanulóját vitte Nyíregyházáról Mátészalkára. Sok loholás, szaladgálás, intézkedés után meglehetősen fáradtan ültem le a leghátsó ülésre. Jöttek a gyerekek, s az autóbusz pillanatot alatt megtelt patakcsobogással, ma dárdallal, szellővel, virággal, szénail lattal, piros orcájú napokkal, kacag.' csillagokkal, az ég vizében csónakázc holdvilággal, brummogó mackókkal röpdöső gerlékkel, fickándozó halacs kákkal, suhogó ünnepi zászlókkal vágtató csikókkal, nyuszikkal, kis- bocikkal, hókusz-pókusszal — varázs- lattal.

A 17 piros úttörő-nyakkendőből közben egyetlen hosszú lobogó lett mintha nagy vörös rózsákat kapcsol tak volna fűzérbe és az egészet kieresztették az autóbusz hátsó ablakán.

VARÁZSLÓK

Úgy lobogtak, táncoltak, kerengtek azok a piros úttörő-nyakkendők a rohanó autóbusz mögötti vákumban mint vörös játéksárkány a szélben És már szólt a-dob, a gitár, a tilinkt és harsogott a nóta. A gépkocsik, amelyek mögötünk jöttek, mind lelassítottak, kísérték az autóbuszt, mert látták a boldog gyermekeket éi hallották a szárnyaló nótát. Minder gépkocsi vezetője és utasa nevetett s amikor előztek — integettek. Őket is megcsapta a varázslat szele.

Az öröm, a boldogság, a jókedv most sokkal nagyobb volt, mint más- kor, bár a mátészalkai gyermekek mindig szeretnek — és tudnak is — énekelni. De ezúttal az úttörő irodalmi színpadok vetélkedőjéről jöttek, ahol Szabolcs-Szatmár megye járásainak és városainak 13 együttese vett részt. Győrött a Mátészalkai Zalka Máté Általános Iskola 17 tagú

együttese. ,'

Ez sokszorozta meg a gyermekek boldogságát, de az őket kísérő tanárokét ás szülőikét is, mert néhány tanár és néhány szülő is elkísérte az úttörőket. Elsősorban — és természetesen — Szabó Tibomé magyar—történelem szakos tanár, az irodalmi színpad vezetője és Homoki László, az iskola igazgatója. De ott volt Kursinszky Tünde tanárnő Is, az iskola úttörőcsapatának vezetője és a két énektanár, akik a dalokat tanítják: Kalavé Antalné és Molnár Ervin. A gyerekek imádója, segítője és

patrómusa: Soős Béla tanácsi alkalmazott, aki társadalmi munkában gitározik az énekekhez, dalokhoz./ A Mátészalkai Zalka Máté Általános Iskola úttörő irodalmi színpadának csapata ezen a versenyen elnyerte a forgatókönyvek I. díját is.

Két első díj egy csapásra. A forgatókönyv és a győztes műsor címe: Fényes idő lelke jár. A műsor a 30 éve szabad magyar hazáról szólt. Megyei első díjat nyert ez a lelkes gyermekcsapat már (973-ban is, amikor a névadó ünnepség! műsorral versenyeztek. És 1974 tavaszán, az úttörők kulturális seregszemléjén „Ne öljétek meg az őzek szemét” című csodálatosán szép, lírai műsorukkal „arany” oklevelet nyertek. Ez volt a selegszemle legnagyobb díja.

Az autóbuszban ott ült Szabad Aliz hatodik osztályos tanuló. A megyei szavalóversenyen aranyérmet nyert. Elmondott egy verset. Ott, az autóbuszban. Nem hiszem, hogy a

rutinos színművészek hibát találtait

volna Szabad Aliz versmondásában. És ott volt a megyei szavalóverseny ezüstérmese, Nagy Katalin is. Az is megkapó, ahogyan ő mondja a verset. De írjuk ide a győztesek nevét, Íriszen együtt szereztek dicsőséget iskolájuknak, városuknak, valameny- nyiesn megérdemlik a dicséretet;: Szolnok Gabriella, Gáli Irén, Tordaá Ágnes, Begyes Erzsébet, Bánóczi Enikő, Patai Judit, Szilágyi Ágnes, Pásztor Gabriella, Tóth Erika, Kósa Ildikó, Bogdány Rozália, Nagy Be^ta és a három fiút: Ágy Zoltán, Kuriicz János, Mészáros József. (A névsor nem abc szerint készült, hanem kapásból, ahogyan a tanár néninek ép. pen eszébe jutottak a nevek.)

Amikor megérkeztünk Mátészalkára és kiszálltam az autóbuszból, úgy éreztem, hogy frissebb, pihen- tebb vagyok, mint reggel.

i Szendrei József