Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-15 / 87. szám
Í975. lóriiig Í3: KBLET-‘NT AeVAftÖftS^ÁŐ Elkészült, s már költöznek is a munkáscsaládok Nyíregyházán, a Vasvári Pál utcán épült második 84 lakásos házba. (Elek Emil felvétele) I\yírbogdáriY felhívása Kornyezcliiiiliért ugyancsak ősszel településről településre jár, a társadalmi munkában legtöbbet nyújtó községek, városom figyelemre méltó pénzjutalmat kapnak. Tehát, ha m-gión az igazi tavasz, érdemes ásót. gereblyét és seprűt, ragadni Érdemes több szempontból is. A szebb, a vonzóbb, a hi- génikusabb környezetbeli szívesebben lakik az ember, az ilyen környezetben büsz kebben és bátrabban fogad Vendégeket. És itt nem csak á saját vendégeinkre gondoljunk, hanem a dunántúli és a külföldi turistákra is. Egy gyűlésen hallottam, hogy az idén és jövőre jelentősen megnövekszik az idegenforgalom megyénkben, s nem lehet közömbös smki számára, hogy a turisták milyen benyomásokkal, milyen élményekkel távoznak megyénkből. Efey angol közmondás szerint aki felnevelt legalább két gyereket és elültetett legalább öt fát, az nem élt hiába. Főleg a fák • hiányoznak a szabolcs-szat- mári árokpartokról és a játszóterek közeléből. A betonházak között meg többnyire homokot kavar a szél, ezeken a helyeken a füvesítés kettős haszonnal jár. Egészség- ügyi, lélektani hatása is van a környezetszépítő társadalmi munkának. Kikapcsolódást, felüdülést jelenthet egy kiadós ásás, faültetés vagy füvesítés. (n ábrád!) ff fizun fi tájáról Nincs rá szüksége ••• Tiszteletteljes telefonhívással kerestük meg a napkori tsz elnökét. Mivel távol volt, a telefonos hölgy az elnökhelyettest kapcsolta. Elmondtam neki a kérdést: „Szeretnénk írni az emberek véleményéről, s úgy véltük, jó lenne, ha egy ottani tsz-tag is elmondaná: mit is hozott neki az elmúlt harminc év?” A beszélgetés célja egy randevú időpontjának fixálása volt, amikor is felkerestük volna azt, akinek van — és őszintén kinek nincs? — számunkra és az olvasó számára mondandója. Az elnökhelyettes, aki elég türelmetlenül hallgatta végig a kérdést; röviden ennyit válaszolt: „Nincs erre nekünk semmi szükségünk.” Nos, ennyi történt, s mindezt csak azért írtam le, hogy az olvasó is lássa, néha milyen, buktatók kerülnek a hírlapíró útjába. Szerencse, hogy a napkori tsz- ben is, másutt is sokan vannak, akik szükségét érzik annak, hogy azt el is mondják, mert van véleményük. A napkori elnökhelyettes, úgy látszik, mások nevében beszélt. (bürget) Gidon Krémer heaedűestje A ) 99 KÉPERNYŐ ELŐTT A 9 9 RADIO MELLETT A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt március utolsó, illetve április első napjaiban kérte a szabolcs-szatmári települések lakóit és az üzemek dolgozóit: szabad idejükben tegyék szebbé és vonzóbbá környezetüket. A’ környezetvédelmi bizottság a lombtalanítás, a fásítás, a parkosítás fontosságára és hasznosságára hívta fel a figyelmet. Mint minden évben, az idén is lesz „verseny a versenyben”: a nyír- bogdányiak felhívást tettek közzé, amelyben kérik megyénk lakóit, hogy verse-, nyezzenek A legtisztább, a legvirágosabb község címért. A nyírbátoriak pedig minden eddiginél nagyobb akcióra készülődnek: azt akarják, hogy ősz elejére megyénk négy városa közül az övék pompázzon a legszebb köntösben. A társadalmi munkaversenynek nem csupán az a célja, hogy az utcák, a terek, valamint a sportpályák és a közintézmények környéke szebb legyen. A verseny kiterjed a családokra, illetve a magánházakra is nőivel ismét meghirdették a Tis-.ta udvar, rendes ház akciót. Talán az utóbbi akció nem is tartozik szorosát, a társadalmi munkaversenyhez, inkább a környezetvédelmi mozgalomhoz lehetne sorolni. ősszel az aktivisták utcáról utcára járva értékelik a házakat és az udvarokat, s ahol érdemesnek tartják, oda kitesznek egy táblácskát, amelyen ez áll: Tiszta udvar, rendes ház. A táblácska jelentős erkölcsi hasznát senki sem vitathatja. Az aktivisták egy másik csoportja Április 9-én a világhírű szovjet hegedűművész Gidon Krémer koncertjét hallottuk Jurij Szmirnov zongorakíséretével a Móricz Zsigmond Színházban. Rendkívüli élmény volt ezen a koncerten David Ojsztrah — a már meghalt mester művészetének jellegzetes vonásait Gidon Krémer — a tanítvány magatartásában szemlélni. A nagyszerű intonációs és technikai biztonság mellett a zene minőségére koncentrálás, a zeneszerzővel való teljes szellemi azonosulás azok a jellemvonások, melyeket a legnagyob- bakon kívül kevesen tudnak. Ez az az örökség, melyet — úgy érezzük — Gidon Krémer átmentett saját művészi világába. Előre örültünk annak, hogy Gidon Krémer hirdetett műsorában csak huszadik századi alkotások szerepeltek. Valamelyest azonban megváltozott a műsor. Első számként Bach h-moll szólópartitáját hallottuk. Ebben a műben a nagyzenekari hangzáshoz szokott fül számára jó alkalom kínálkozott a hegedű egész termet betöltő hangjának élvezetére. Valóban mindvégig érdekfeszí- tö, elmélyült és koncentrált előadást hallottunk. Különösen szépen oldotta meg Krémer a látszólagosan több szó- lamú tételeket. A negyedik tételben például a két szólam állandóan váltogatta egymást. A szólamok közötti eligazodást az előadó világos értelmezése, artikulációja tette lehetővé. Bartók zenéjét mi magyarok annyira a magunkénak érezzük, hogy szinte nem is lep meg bennünket, ha más nemzetiségű művészek nehezen birkóznak meg ezen művek előadásával. Még Gidon Krémer játékában is érezhető volt az ebből fakadó idegert- ség Bartók II. heg.-zongora szonátája első tételének túlságosan romantikus, álmodozó hangvételében; a második tetei végen a sül ponticello, és sordino játékot pedig szintén túl dekadensnek, betegnek éreztük. Egészen helyénvalónak találtuk viszont azokat a részeket, amelyek „nemzetközi” hangot pendítettek meg, Sztravinszkij vagy Ravel hangvételét idézték, így a második telel «áudöteuaaj« például mindig a maximális J kifejezőerővel és lendülettel szólált meg. Szünet után Alfred Snitke szovjet zeneszerző II. heg.- zongora szonátáját hallottuk. Az 1968-ban keletkezett mű második része egy variácóso- rozat, mely nem nagyon szakad el a zenei anyagtól, csupán a -téma hangvétele változik állandóan. Ezután Vitautasz Barka- uszkasz 1968-ban írt Partita szólóhegedűre című műve hangzott el. A variációsorozat mindvégig jól megkülönböztethető háromtagú formákra épül. Gidon Krémer a darab végére helyezte a súlypontot. A kemény ritmikus megszólalás és a szinte irracionális lebegő hangszín nagyszerű végleteit csillogtatta meg hangszerén az előadó. Műsoruk befejező számaként Gidon Krémer és Jurij Szmirnov Mozart F-dur szonátáját játszották. E szonáta gyermeteg finom hangzásait, kissé összekuszált formálásmódját szép összjálékkal oldották meg az előadók. A Mozart-darab azonban még mindig nem volt az utolsó műsorszám, a lelkes közönség kívánságára még két ráadásszámot, amolyan igazi nagy „bravúrdarabot” adlak elő a művészek. Gidon K remer koncertkőr- útja első állomása volt Nyír egyháza. A közeli napokban Budapesten, Szombathelyen, majd Varsóban fog föllépni. Akik hallhatták a csütörtök esti koncertet, a művészvilág eg. :k legrangosabb képviselőjével találkozhattak. Németh Kalma« A múlt hét legnagyobb televíziós élménye kétségkívül a „Felelet”, Déry Tibor befejezetlenül is maradandó értékű, nagy regénye nyolcrészes tévéfilmváltozatának első két részé volt. Persze korai lenne részletes ismertetésbe bocsátkozni az eddig látottak alapján, annyit azonban tálán már most meg lehet kockáztatnunk, hogy az első képektől kezdve a nagy mű értékét, súlyát, a kort híven idéző légkörét, a parádés szerep- osztásban megelevenített, mélyen árnyalt, jellemző figuráit érzékeltük a képernyőn, s alighanem a Magyar Televízió egyik legnagyobb igényű — s egyúttal legsikeresebb — produkciója született a soro-. zattal, mely a regénnyel egyenrangú alkotássá látszik felnőni. (Legalábbis az első két részben ennyi „ígéret” benne van.) Egy gyönge, sőt a giccs határát súroló filmről, a szerdán sugárzott „Párizs augusz- tusban”-ról csak azért emlékezünk meg, hogy újabb példával szolgálhassunk a tévé sokat kritizált, néha „kritikán aluli” filmfelújításaihoz. A mindenki többnek látszik, mint ami, és a mindenki má$jt játszik, mint ami álkonfliktusára épített szívfacsaró szerelmi történet egyszerűen rendkívül hosszadalmas és unalmas volt, a vígjátéki elemeknek nyomát is alig lelhettük benne. Mindezért a két főszereplőt (Charles Aznavo- urt és a Forsyte Sagaból ismert Susan Hampshiret) kevésbé hibáztathatjuk. Viszont örömmel gondolunk vissza az ugyanez esti „Teleszubjek- tív”-ra. A műsor egyre inkább „beérik”. Fiatalosan friss pergésű, változatos témájú kitűnő riportok és széljegyzetek váltakoztak benne, sok derűvel, muzsikával. Petrányi Judit lendületes mü- sorvezetése mellett, a közreműködők közül Árkus József A Mikrolinc legutóbbi műsorában ismét sok embert érdeklő, érintő problémát „hozott” a hallgatók elé Petres István. A sértődékenységről, a minduntalan megsértődő emberekről beszélgetett partnereivel. Igazat kell adnom annak a hallgatónak, aki azt mondta: nagyon rossz dolog együtt dolgozni sértődékeny emberrel. Azonban a műsorból Is kiderült — s ezt szükséges leginkább megjegyeznünk —, hogy a munkahelyi és egyéb kapcsolatokban olyan légkört kell megvalósítani, kialakítani,_ amely nem ad okot, lehetőséget a sértődésre. Az egymás iránti figyelmesség, - bizalom, kölcsönös alkalmazkodás, jo- szándék és őszinteség nélkül ez elképzelhetetlen. A közösség, a közösségi magatartás, a kollektíva egyr mást alakító, nevelő hatása sokat változtathat a könnyen sértődő emberen, de egyben a közösség, a kollektív szemlélet az a tényező is, amely a legtöbbet tehet azért, hogy ne lehessen oka megsértődni senkinek. A kollektíva egységes szemlélete és magatartása kepes megszüntetni eze_ két az okokat. Mert vannak esetek, amikor okkal, joggal érzi sértve magát valaki. Korunk embere — a nagyobb megterhelés miatt — érzékenyebb, mint elődei, ez egyik jellemzője, de az már mind az egyénre, mind a közösségre káros, ha ez az érzékenység sértőd ákenységgé válik. A nyílt és emberséges szavak, az őazinte és egyben tapintatos, bizalmat tükröző magatartás ennek az ellenszere. Sokan fölösleges lomnak tartják a lírát, a verseket, de kittéi aLLitom, — sokakkal nevét jegyezhetjük még fdd akiben — úgy látszik — nemcsak kiváló újságírói véná van, de egyúttal igazi televíziós egyéniség is Változatosabb, és főleg mai lémájúbb lett a „Szombat este” c. szórakoztató tarka műsor. Ez utóbbi föltétlenül előnyére vált, még akkor is, ha akadtak benne halványabb produkciók. Legjobban a vállalati-szövetkezeti bürokráciaellenes „Fürjtojás” tetszett a három kis tévéjáték közül. Az ötletes es a szakmai újításokkal lépést tartó fodrásznő (Halász Judit) „maszek” megoldása a fürjtojá- sokkal, majd áttérése a bécsi csirkeembrió alkalmazására jó görbe tükörben mutatta be a szövetkezet vezetőinek elkényelmesedését és nehézkességét. Nagy Attila az elnök szerepében pompás figurát formált, de a többiek is jókedvvel komédiáztak. A re re. dezés Félix Lászlót dicséri. Az elsőfilmes Gothár Péter, Kérdőívje”-je egy ka- barétréfányi villanás volt csupán, s a fiatal rendező ki is hozta a jelenetből amit egyáltalán lehetett. Ezt is elsősorban a kitűnő Monori Lili jóvoltából. Szabó György „Summa summarum” c. egy- felvonásosa (Karinthy Márton rendezésében) sajnos, éppen azzal maradt adós, amit a címében ígért, hogy ti. a névnapi vacsorán ünnepelt apa életének kellett lennie valami értelmes summájának. Persze, volt is: a tisztességesen végzett munka, az emberség, becsületesség a köz- és magánéletben. Csakhogy az apa (Mádi Szabó Gábor) történetei (és a párbeszédek is a va. csorán) pointírozatlanok voltak és -az általánosságokon kívül nemigen tudtunk meg semmit az alig jellemzett szereplőkről. Hertmcty Mi együtt — hogy a költészet n egyik olyan „varázslat*, amely segít elültetni és meg. erősödni az emberben az oly nagyon szükséges bizalmat, emberséges nyíltságod tapintatot; az egyik olyan út, amely elvezet „lélektól lélekig”. A legfrissebb bizonyíték erre a múlt héiten befejeződött József Attüa-szavalá» verseny. Az a légkör, amely nem csupán a kaposvári döntő színhelyén hevítette a közönséget, hanem az elődöntőkön is, es minden alkalommal bizonyára a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek sokaságát ugyancsak, az * légkör a szavalóverseny meghirdetőinek, szervezőinek, valamennyi közreműködője, nek nemes szándékát koronázta: közösségi élmény lett a versmondás a versenyben részt vevő ezreknek éppúgy, mint a látható és láthatatlan közönség százezreinek (azt már nem nagyon merem leírni: millióinak). Talán nem is a helyezések sorrendje vált végül is fontossá, nekünk hallgatóknak, nézők, nek, — bár együtt izgul tun!» a versenyzőkkel — hanem a szép szó, a költészet maga. Garai Gábor írta a műsorújságban: „Azért hiszek mostanában a költészet jövőjében. mért úgy látom, nagyok a mindmáig eivégezetlen feladatai, s olyan felfedező útra késiül, amely elvezet a gondolat és élmény igazábén, # tárgyak anyagában, áz embe^ rek lényegében rejlő szépségekig.” Az a jó, hogy sokan vannak, akik hisznek a költészet jövőjében, s biztosan még többen lettek a József Attila-szavalóverseny hónapjai alatt. A rádió jóvoltából is. Seregi Irtva« T A B L Ó K A tavasz egyik legbiztosabb fele a rügyfakadáson kívül az iskolai tablók megjelenése a kirakatokban. A fény. képgyűjtemények felsorakoznak az üveg mögött, s a szül lők-rokonok.ismerösök szeme kutathat, kereshet. A végzős fiú-vagy lány fényképét naponta százak, ezrek nézik meg egy-egy központi helyen, ezért aztán sokszor három.négy tabló is taszigálja egymást némelyik „jó” kirakatban. Eltakarják, árnyékolják, egyszóval igencsak zavarják a ma. sikat. Ám ez csak az egyik aggályom. A másikra tavaly kitűnő példát szolgáltatott az egyik nyíregyházi középis. kola tablója: tudniillik még októberben is ott díszelgett egy kirakatban. A megoldás nem. nehéz egyik esetben sem. Az üzletvezetők próbáljanak meg ellenállni á diákok rohamának, ha mar — mondjuk — két tabló díszíti kirakatukat, hiszen az a bizonyos harmadik vagy negyedik csak ronthat a képen (Szép kirakatokban amúgy sem bővelkedünk...) Ha pedig engedélyezlek tablót üzletük kirakatába, akkor a kihelyezéskor állapodjanak még a diákokkal: csak meg. latározott ideig lehet ott a tabló! Mondjuk a ballagások utáni hétig. Addig mindenki megtekintheti, aki számít... (tgy) i