Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

ÍKTS. március fi, KELET-MAGVAROnsZÄO » Vetélkedő Nyíregyházán mii l I a——MJMB——M———— „Ki tud többet a Szó viel unióról’’ A „Ki tud többet a Szov­jetunióról” című verseny te­rületi döntőjét március ló­én délelőtt Nyíregyházán bo­nyolították le. A versenyben huszonkét csapat vetélkedett az országos elődöntőbe ju­tásért. A verseny tavaly kezdődött és országosan 234 középis­kolából, illetve szakmun­kásképző intézetből ér­kezett nevezés. A ver­senyt az Oktatási és a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ KB és a Szovjetunió folyóirat szerkesztősége írta ki. A verseny igazi célja az, hogy a fiatalok a Szovjetunió folyóirat segítségével még jobban megismerjék a világ első szocialista országát, an­nak dolgozó népét és Kom- szomol-ifjúságát, elmélyítsék tudásukat a szovjet kultúra, tudomány és sport megisme­résével. Minden megyéből egy csa­pat kerül az országos elődön­tőbe, s onnan a legjobb hat alkotja a döntő mezőnyét. A győztesek szovjetunióbeli ju­talomüdülésen vesznek részt. A döntőt május 6—12 között rendezik meg. A területi döntőt Vajek Xóbert, a Magyar Rádió if­júsági osztályának munka­társa vezette. A zsűri elnöke Lakatos Sarolta, a megyei ta­nács vb ifjúsági titkára volt. A versenyt két fordulóban bonyolították le és a 2. for­dulóba már csak a hat leg­jobb jutott. Eredmények: megyénk középiskoláit az el­ső helyezett kisvárdai Császy- László Gimnázium csapata képviseli, a szakmunkáskép­ző lntézet°k kö'dil pedig a nyírbátori 140-es számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet csapata szerepelt a legjob­ban, így ők jutottak tovább. Tóth Kornélia Ejy család: történelem A Nyírteleki Általános Is­kola helytörténeti szakköre Mélykúti Jánosné pedagógus irányításával feldolgozza egy jellegzetes tanyai család tör­ténetét. Választásuk Ladik Ferencre és nyolcgyermekes családjára esett. Az egykori Dessewffy uradalmi cseléd egyik tagja vol. 1945-ben a községi kommunista párt- szervezetnek. Ladik Ferenc részt vett a földosztó bizott­ságban, majd a demokrati­kus rendőrségben dolgozott. Családjával együtt jelentős Szerepet játszottak az ötvenes évek végén a helyi termelő- szövetkezet létrehozásában. Aktív közéleti tevékenységük mellett az egyik fiú a Szov­jetunióban szerezte meg mérnöki diplomáját. A család mindenben segít a szakkörnek. Szerintük ta­nulságos történetük a mai fiatalok számára. Ladik Fe­renc és felesége a szakkör­nek ajándékozta 1945-ös párt­tagsági igazolványát és a földosztásról szóló birtokle­velet is. E dokumentumokat a község felszabadítását be­mutató többi emléktárggyal együtt az iskola előcsarnoká­ban állítja ki a szakkör a felszabadulás ünnepére. Paróka Színhely a nyolcas busz, szer­da, zsúfoltság, tavaszi „ká­nikula’*. Iskolásokkal tele a csuklós. Hangoskodó, vidám gye­rekek, iskolaköpenyben, táska­óriásokkal. Már szinte fel sem tűnik, hogy az első osztályos srácok is farmert viselnek, az sem meglepetés ma már, ha a nyolcadikos kislányok szeme igencsak hangsúlyozott egy-égy jói célzott festékcsíkkal. De az már igen, amikor a pa- rók*' nyolc-tíz év körüli kis- lánv megtöri! homlokát. Lát- szil íem nek» vásárolták an­nál: ;dején. hanem inkább olyan mintha anyuka már megunta volna eladni meg nem érte volna meg. így hát előkerült az olló; körfrufru. divatos kis gombafej kerekedett a megunt iiajsapkából. Aztán rajta, a gye­rek még nyugodtan elhordhat­ja! Még emlékszem, mekkora öröxn volt, amikor középiskolás koromban megkaptam az első magasított sarkú cipőt és már nem kellett szégyenkeznem, hogy uton-útfélen botladozom, hoev az a nagyobb erőfeszítés, h» vigv^»nom kéll bokám ép­ségére. Milyen vidáman ló- báltui' 'ófnrkos \ frizuránkat és • #. íóI jöt* ha f*ű«ra vá­gp* ••*■>«» nem min.'I ant?i Ifir kisönörn^nk a szemünkből játék köz-' jf! Nem mondom, hogv lián mint nap találkozhatunk a parókává1 dekorált gyermekkel. Csak fur­csa. hogy olyan hamar „felnö­vünk”... Ü*>or) Uj könyvtár Porosaimén A poresalmai tanács is benevezett a „Harminc év harminc könyvtár” mozga­lomba. A községfejlesztési ilapból hétszázezer forintot -.öltenek az új könyvtár fel. építésére és berendezési tár- íyainak megvásárlására. Az építkezési munkák a jó idő beálltával új lendületet vet­Vasárnap befejeződött a József Attila-szavalóverseny a megyei művelődési köz­pontban. A szavalóversenyre negyvenen neveztek be. Mindenkinek tíz József At- tila-verssel, valamint tíz, a mai magyar irodalomból ki­választott költeménnyel kel­lett beneveznie. Szombaton tartották meg az elődöntőt, a zsűrinek a negyven versenyzőből a húsz legjobbat kellett kiemelnie, ők jutottak tovább a vasár­napi döntőre. Az elődöntőn Ratkó József, megyénk Jó­zsef Attila-aíjas költője volt a zsüfi elnöke. A zsűri döntése alapján az első helyezést Kardos Tibor érte el 39 — egy híján a maximális! — ponttal, a má. sodik Tóth László, a harma­dik pedig Koskócsák István lett. Az első nyolc helyezett­nek Ratkó József adta át a tek. A könyvtár ünnepélyes átadását ez év augusztus húszadikára tervezik. A község gazdag könyvtára így még hozzáférhetőbbé válik a könyveket szerető lakosságnak. Ha sikerül a mozgalom minden feltételét biztosítani, akkor lehetőség nyílik a könyvállomány to­vábbi gyarapítására is. Jutalmakat: könyvutalványo­kat. Debreceni Tibor, a va­sárnapi döntő zsürielnöke értékelte a szavalóversenyt és a versenyen részt vevő — sikeresen szereplő — tagokat személyenként is. Külön ér­dekessége volt 'a versenynek, hogy a versenyzők korhatá­rát nem szabták meg. Döntő többségben voltak a középis­kolások, valamint szerepeitek néhányan a „húszon felüliek” közül, sőt még a harminc fe­letti korosztályból is. Az első nyolc helyezett a jövő héten is találkozik. Ak kor már komoly lesz a tét: ketten továbbjuthatnak az Egerben megrendezésre ke­rülő területi versenyre, me lyet a televízión keresztül bárki megtekinthet és szur­kolhat megyénk szavalóiért. Kirják József Szállnak a gépek Az időjárás visszaadta egy részét munkaalkalomban a mezőgazdaságnak, amit a múlt ősszel elrabolt —, ez általános vélemény a sza­bolcsi mezőgazdasági üze­mekben. Korábban kezdő­dik minden tavaszi munka, mint máskor. A szántás, — ahol lehetett — szinte abba sem maradt. A MÉM Re­pülőgépes Szolgálata — az elnevezésből az idén már hi­ányzik a „növényvédelmi” szó, — már a tokaji he­gyek szőlőit permetezi gé­peivel. A nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola »v repülőgépes növényvédő, azaz pilótakép- 'ző tanszéke most megálla­podást kötött a kemecsei, kótaji és vencsellői gazda­ságokkal, hogy a most vég­zős 2 fiatal pilótajelölt — — akiknek az államvizsgáig 500 felszállást kell teljesíte­niük — a három üzemben jutányos áron elvégzi a re­pülőgépes vegyszerezést és növényvédelmet. Cserébe csak annyit kértek, hogy a három üzem szükség-repü­lőterekre biztosítson nekik területet. Megéri. Ezek a fia- talok már teljesen jól kép­zett repülők. Több hasznot hajtanak így, mintha tiszta vízzel, vagy homokkal szór­nák be gyakorló repülései­ken az erre kijelölt területe­ket. (g) Befejeződött a megyei József Attila-szavalóversenv d Mezőgazdasági brig ád vetélkedők „űnno.pe'jiink együtt” Hangszeres kisegyüttesek versenye A felszabadulási évforduló és a kongresszus tiszteletére 185 termelőszövetkezeti és állami gazdasági szocialista brigád folytat versenyt már hetek óta Szabolcs-Szatmár megyében. Kulturális, szak­mai és politikai tudásukról kell számot adni. Hétfőn kezdődött meg a területi döntők sorozata. Elsőnek hétfőn a Tisza menti Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó negy­venegy brigádból a körzeti selejtezőkön bennmaradt ti? legjobb mérte össze tudását A színvonalas méi-kő—**- maid egv naoig tartott. A •negi'pí döntőbe k“t "sape1 került* a pátrohai 'S a nyíregyházi Ságvár: Terrm'lő'zö vetkezet gé^ész- brigádiai. A megyei döntőre — a másik három területi elődöntő után — április má­sodikén kerül sor. A hét végén a nyíregyházi, Városmajor úti párt- és művelődési házban rendez­ték meg a művészeti hetek keretében a hangszeres kis­együttesek versenyét. Az ün­nepeljünk együtt elnevezésű felszabadulási kulturális se- -egszemle felhívásához csat­lakozva hirdették meg ezt a versenyt, amelyen klasszi­kus zene, népzene, valamin1 teát és pol-beat kategória ián tizennégy hangszere: -isegyüttes mutatkozott be a zsűrinek és a közönségnek is. A nyíregyházi együttesek vetélkedőjén a következő eredmények születtek; a klasszikus zene kategóriájá­ban két első díjat adtak ki, mindkettőt a zeneiskola együttesei kapták. A népze­nei együttesek között első helyen végzett a Városma­jor úti művelődési ház ci- teraegyüttese. A beat kate­gória első helyét a Zenith­egy üttes nyerte el, a pol- beat, folk-beat verseny győz­tese Balint Pál és Kindrusz Pál. A sikeresen szereplő 'söpörtök tagjait a közönség március 19-én este a nyír­egyházi színházban láthatja újra egy gálaesten, amelyen több művészeti ág amatőr versenyzői mutatják be mű­sorukat A KÉPERNYŐ ELŐTT Abban a tévéfilmben, ame­lyet a múlt héten láthattunk XX. századi történelmünk egyik legnagyobb, s legtisz­tább személyiségéről, Káro­lyi Mihályról, a koftársak, a harcostársak visszaemlékezé­sei oly tökéletesen rajzolták meg az ő emberi és politiku­si vonásait, hogy alig-alíg volt szükség a történészek ki- egészítő-korrigáló megjegy­zéseire. Azt hiszem, ez akkor lehetséges, amikor olyan va­lakiről van szó, aki annyira mély nyomot hagy az embe­rek gondolataiban, hogy em­léke fél évszázad múltán sem halványul. Az egyéniség, a tettek és a szavak őszinte­sége, az eszméhez való hű­ség, a szó és a tett azonossá­ga azok a legfontosabb voná­sok, tulajdonságok, amelyek által megméretik valaki. A film nagyon meggyőzően és hitelesen mutatta meg a mai kor gyermekének Káro­lyi Mihály történelmi jelen­tőségét. emberi nagyságát, de megmutatta azt is: az ma­rad meg tisztán és mélyen a kortársak és az utókor em­lékezetében, akinek szavait tettei hitelesítik, akinek élet­elve az őszinteség, s akinek töretlen a dolgozó emberek iránti bizalma, s aki élet­módjában is egyszerű tud maradni. Ezek a tulajdonsá­gok hagyják a mély, mara­dandó nyomokat a köztudat­ban, mert ezek igazi értékek. A csepeli munkások össze- forrottságáról, együttes cse­lekvéséről látott szerdai do­kumentumfilmre újra és új­ra visszagondolva egyre erő­södik bennem az a gondolat, hogy kevés volt ebben film­ben a közvetlen, az első kéz­ből kapott „bizonyíték” a közösségi gondolkodásra és cselekedetekre. Kevesebb mint lehetett volna. Ugyanis a legtöbb képben a gyár két vezető embere beszélt arról, hogy a pártbizottság és a szakmai vezetők mit tesznek, mit tettek az emberekért, s ezek igen sok esetben egyrhá- sért, s a dolgozók együttesen a gyárért, a termelésért. Jóbb lett volna, ha ezeket is mun. kasok, mérnökök, alkalma, zottak, tehát az úgynevezett egyszerű dolgozók mondják el önmagukról, egymásról és a gyár vezetőiről. Kevesebb hivatalos nyilatkozat (mind­két nyilatkozó egyébként na­gyon lényeges dolgokról be­szélt) és több primer infor­máció — képben és hangban — azoktól, akikről tulajdon­képpen szólt ez a film — így elevenebb, hatásosabb lett volna. Elevenre és nagyon ked­vesre sikerült a nőnapi kö­szöntő a Szombat este mű­sorában. Mentes maradt a hivatalos hangtól, pedig ko­moly dolgokról is szóltak benre. Telitalálat volt, hogy protokoll köszöntő helyett Brachfeld Siegfriedre bízták a nők köszöntését. Az a de­rű, amely az ő sajátja, nem­csak a jelenlévő közönségre, hanem a tévé láthatatlan közönségére is átsugárzik, s ami ugyanilyen fontos: arra is, akivel a kamera előtt be­szélget. Komoly témáról is lehet, sőt kell is időnként — derűsen, oldott hangulatban beszélni, mert így szíveseb­ben hallgatjuk és nézzük, s talán még jobban meg is jegyezzük azt, amiről szó esik. A nőket ünneplő szombat esti műsor másik kiemelke­dő blokkja G. B. Shaw egy- felvonásos darabja, a Falusi udvarlás volt, amelyet Kol- tai Tamás alkalmazott tele­vízióra. A női agyafúrtság és célratörés előtt itt fejet haj­tó nagy angol drámaíró sok jót és még több rosszat Is el­mondott már a nőkről más írásaiban, de nőalakjai min­den darabjában egyéniségek, szuverén személyisegek, jő vagy rossz tulajdonságokkal, de a férfival egyenrangú em­berek, vagy legalább is ezt tartják magukról, erre tö­rekszenek. Csipkelődő hang­ja ellenére sem „lógott ki" az ünnepi műsorból ez a da­rab. Seregi István A A Rádió Kabarészínháza márciusi műsora nőnapi vi­rágcsokorba kötötte a szá­mokat, amelyek közül né. hány pompásan virágzott is. Elsősorban a kedvesen sze­rény G. Szabó Judit szelle­mes szóvivése, újszerű, pár- szédes konferensza a poéne­ket alámondó Agárdi Gábor­ral. A szóvivő Sákovitsné Dömölky Lidia Vívóbajnok­nőben pedig olyan — ebben a műfajban amatőr — riport­alanyra talált, akit jóizűen elmondott anekdotáiért a profik is megirigyelhettek. Ugyancsak tetszésünkre dísz­lett a csokorban Szilágyi György verses beszámolója egy virágkiállításról (Rátho- nyi Róbert előadásában), Tabi László 1 forintos (3 perces) finom humorú kar- colata, s az újra jelentkező krahácsi kettős (Agárdi Gá­bor és Csákányi László) új számú, amely Peterdi Pál­ban talált az alapötletet si­kerrel folytató szerzőre. Vol­tak a csokorban persze ke­vésbé frissen illatozó virá­gok (pl. Sass József férfinév, dalcsokra, vagy Farkasházi Tivadair jelenete a 60 éves Láng Vincéről), de ezek „átnyújtása” is á megszokot­tan jó színvonalon történt, így a műsor mindenképpen az átlagos fölé emelkedett. A Rádiószínház Galgóczi Erzsébet „Használt koporsó” című rádiójátékát mutatta be szombatin este, Berényi Gá­bor kitűnő rendezésében. A darab Galgóczi legjobb írói erényeit tükrözte: szenvedé­lyes közéi etiségét. mai való ságismeretét és problémaér zékenységét. A magukr maradó falusi öregek sorsé iák alakulásában és állam :ársadalmi segítésében néh sajátos eseteket produkál a: élet. A „Használt koporsó” öreg Berta nénije (Gobbi Hilda parádés, „testre sza­bott” karakteralakításában), elhagyottan és betegen saj­nált az egész élete munkájá­val összekuporgatott pénzé­ből a valamennyit is saját élete megmentésére evésre, ápolására, felgyógyulásra for­dítani. A bizalmatlan öreg­asszony a házacskájára nyíl­tan számot tartó távoli ro­konság segítségét is elutasít­va már a halált várta, ami­kor a falusi orvos tanácsi se. gélyből szerzett számára gon­dozót, mert nem tudta, hogy Berta néninek tulajdonkép­pen volt pénze. A történet innen a bizal­matlanságot szerető bizalom­má változtató életszerű moti­vációk sora. Berta néni fok­ról fokra megszerette gond­viselőjét, a nehéz sorsú, tisz­ta lelkű Rozikát, s gyerme­keivel együtt odavéve őt ma­gához, még azt is megbocsá­totta neki, hogy fölfedte a tanácselnök előtt a negyven­ezer forint titkát, s így bi- ’•■ony a gondozási és eltartási költségeket ebből az összeg­ből kellett fedezni, nem pe­dig a segélyből. A rádiójáték tehát arra az állandó társadalmi feladatra figyelmeztetett nagy művészi erővel, hogy jobban oda keli figyelni a magukra maradó, munkában megfáradt öregek bajaira és hogy az anyagi se­gítségen kívül az emberi, tár­sadalmi közösség testmelege teheti derűsebbé és teljeseb­bé az életüket, újabb éveket adva nekik. A „Használt ko­porsó” változatosad pergő jelenetezése, jól megváloga­tott háttérzajokkal világosan tagolt, hagyományos drama­turgiai felépítése jól illesz- edett a realista írói stílus- oz. A főszereplő Gobbi Hil- la mellett Szekeres Ilona nelegszívű Rozikája és Krá- litz Lajos markáns tanács­elnöke vésődött mélyebben emlékezetünkbe. Merkovszky EÜ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents