Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

KOMMENTAR Azonos hullámhosszon Ki tudna számot adni ar. rót, hogy az NDK-ban dől. gozo sok ezer magyar fiatal közül hányán tanultak meg Goethe nyelvét? Arról sincs — mert nem is lehet — adat, högy az első munkás-paraszt német állam szocialista epí- séhez nyújtott testvéri támo­gatás névén, a fejlett techno, lógiaj folyamatok és korsze­rű üzemcsarnokok láttán ki. nek-kinek mennyire tágult a látóhatára. Annyi azonban bizonyos, hogy hazánkban közkedveltek az NDK iparcik­kek. Berlinben, Drezdában ás Lipcsében pedig szívesen vá­sárolják a magyar terméke­két. íg;? van ez rendjén: két testvéri, szocialista ország együttműködését, baráti kap. ösoiatait tükrözik a fentiek. Bízvást mondhatjuk, hogy Buja Frigyes külügyminiszter NDK-beli háromnapos híva. taloe baráti látogatása most újabb lendületet ad majd a két ország sikeresen és sok- Oldalú an fejlődő kapcsolatai­nak. Külügyminiszterünk tárgyai asairól szerda este hózták nyilvánosságra a közle­ményt, amely a többi között megállapítja: a nemzetközi ényhülési folyamat legfonto­sabb tényezője „a testvéri szocialista országok szoros szövetségének , erősítése a Szovjetunióval, egységük és usszeforrpttságuk további megszilárdítása, külpolitikai lépéseik egyeztetése és együt- fee fellépésük...”, természetes, hogy Púja Frigyes és Oskar Fischer, az NDK külügymi­nisztere azonos módon érté­kelte a. legfontosabb nemzet­közi kérdéseket. Ezek közül különösen hangsúlyt kapott tanácskozásaikon az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Mint a közlemény­ből kitűnik, a magyar és az NDK-vélemény megegyezik ábbafi. feóiyl, ái'éiirópa'i eny- hűtés szempontjjából. az eddig elért ii iélan-f-r,, eek 'ét .. s , ÍS géíéntö- ípot "férefhtehek ahhoz, hogy az értekezletet rövid időn bélül a legmaga­sabb szinten sikeresen befe­jezhessék”. Büszkék lehetünk arra, hogy ehhez a folyamathoz a szocialista országok közössegé­ben mind hazánk, mind pe­dig az NDK jelentős mérték­ben hozzájárult. Teljes né­zetazonosság, azonos hullám­hossz jellemezte a két mi­niszter eszmecseréit a világ­ban továbbra is létező, a bé­két veszélyeztető feszültség- gócok megítélésében. Mind Berlinben, mind pedig Buda­pesten egyértelmű az a Vé­lemény, hogy az enyhülési fo­lyamat visszafordíthatatlanná válásáért további erőfeszíté­sekre van szükség. CIPRUS Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kedden az esti órák­ban folytatta a ciprusi kér­dés megvitatását. Belorusszia és Nagy-Britannia képviselő­je felszólalásában csatlako­zott azokhoz akik a vita ed­digi során elítélték a Ciprusi török közösség vezetőségének egyoldalú, szeparatista lépé­seit. Rámutattak, hogy a szi­geten kiéleződött a helyzet, és haladéktalanul végre kell hajtani az ENSZ ciprusi ha­tározatait, amelyek megfele­lő aiapot nyújtanak a kérdés tartós és igazságos rendezé­séhez. Csernuscsenko belórosz küldött felszólalásában nyug­talansággal szólt bizonyos erők Ciprus körüli mesterke­déseiről, amelyekkel a nem­zetközi enyhülés ellen fellép, vé, saját, önző érdekeikben kívánják félhasználni á szi­getköztársaság helyzetének kiéleződését. Az ENSZ fél­adata az, hogy keresztülhúz­za ezekét á veszélyes terve­ket, amelyek nemcsak Cip­rus népe és államisága szá­mára járhatnak súlyos kö­vetkezményekkel, hanem a nemzetközi béke és biztonság szempontjából is — mondot­ta. Anglia képviselője, Ivor Richard — aki első ízben szó. iáit fel a mostani vitában —- kijelentette, hogy a Ciprusi Köztársaság úgynevezett tö­rök szövetségi államának ki­kiáltása a két Ciprusi közös­séget tovább távolítja egy­mástól, és megnehezíti a tár­gyalásos rendezést. Az angol kormány támogatja a Ciprusi Köztársaság szuverénitását, függetlenségét és területi in­tegritását, és a nicosiai kor­mányt ismeri el az egyetlen törvényes ciprusi kormány­nak. A brit delegátus annak a véleményének adott hangöt, hogy a Biztonsági Tanácsnak e! kell ítélnie minden olyan lépést, amely összeegyeztet­hetetlen a Ciprusi Köztársa­ság Státusával. A keddi ülésen felszólalt Klerídesz, Ciprus képviselő­je, aki kijelentette, hogy a kérdés rendezését az ENSZ közvetlen részvételével kell elérni, a Biztonsági, Tanács határozatai alapján.. Ezzel Összefüggésben Klerídesz ja­vasolta, hogy a Biztonsági Tanács hozzon létre égy bi­zottságot, amely ellenőrizné az elfogadott határozatok végrehajtását. A Biztonsági Tanács szer­dán este folytatja a ciprusi kérdés megvitatását. Keldís akadémikus a szovjet űrkutatásról Msztyiszlav Keldís, a Szov­jet Tudományos Akadémia elnöke kedden az akadémia közgyűlésén az elmúlt évben végzett űrkutatási munka eredményeit ismertette. KeldiS bejelentette, högv befejezéséhez közeledik a Szojuz—Apolló szovjet- amerikai közös űrkísérlét előkészítése, A szovjet és az amerikai űrhajók együttes működését biztosító üj rend­szerek és berendezések elle­nőrzése céljából a Szovjetu­nióban felbocsátották a Szo­juz— 16 űrhajót, fedélzetén Anatolij ’ Filipcsenkóval és Nytkolaj Rukavisnyikovval. A hiúit évben kibővült a szocialista országoknak az intérkozmosz-prögram ke­retein belüli együttmű­ködése. A testvéri országok szakértői szputnyikok és me­teorológiai rakéták felhasz­nálásával tanulmányozták a Nap kisugárzásait, a Föld io- noszféráját és magnetosz- féráját, a mikrovmeteor- ! részecskék tömörségét és' energiáját. Űrkutatási téren ; a Szovjetunió együttműkö- j dik Franciaországgal, Indí-1 aval és Svédországgal is. ) A Szovjet Tudományos j Akadémia elnöké rámutatott, | hogy a Szál jut típusú lakha- ] tó órbitális állomások fel-1 használása lehetővé tette, i hogy az egyes feladatok meg-1 oldásáról áttérjenek a föld körüli térség, valamint a napban és a világmindenség távoli objektumaiban végbe­menő folyamatok komplex kutatására. Kozmikus eszközök fel- használásával egyre fokozó­dó mértékben tanulmányoz­zák a Földet, annak termé­szeti erőforrásait és a kör­nyező közeg állapotát. A vi­lágűrből érkező felvételekét már ma is felhasználják a kőolaj, a gáz ’és ‘ más- hasZhoi ásványi anyagok, valamint édesvizforrások felkutatá­sára, a szeizmikus vészéinek meghatározására, — mondot­tá Keldís akadémikus. Keldís akadémikus közöl­té, hogy az elmúlt évben az akadémia több mint 600 tu­dományos-kutatási munkát adott át a népgazdaságban történő bevezetésre. Á nemzetközi tevékenysége monopóliumok és hatalma A kommunista és munkás­pártok 1969. évi nemzetközi konferenciája óta eltelt évek eseményei teljes mértékben bebizonyították a konferen­cia megállapításának helyes­ségét: az imperial ista hatal­maknak az áz igyekezete, hogy né csak megőrizzek, ha­nem partnereik kárára nö­veljék. is profitjukat, egy­részt az egymás közötti, más­részt a fejlődő világgal vak) ellentétek fokozódását vonja maga után. Ebben a harcban nagy szerepet játszanak a nemzet, közi monopóliumok, amelye­ket más Szóval nemzetek fe­lettinek, vagy soknemzetisé­gűnek (szupranacionáliS vagy multinacionális) neveznek. Bennük testesül meg a tőke koncentrációjának eddig so­hasem tapasztalt szintje, ők az imperialista vetélkedés „él­csapata”. Ezek a monopóliu­mok — számuk jó néhány százra rúg. s többségükben az amerikai tőke irányítása alá tartoznak — a tőkés világ termelésének mind nagyobb hányadát kaparintják kezük­be. Tevékenységük különféle problémákat okoz, és a pol­gári társadalomnak jóformán minden rétegét állásfoglalás­ra készteti. ENSZ-jelenlés Az ENSZ a múlt év köze. pép nyilvánosságra hozott je­lentésében egyebek között megállapította: „... A befogadó országokat nyugtalanítja, hogy gazdasá­guk kulcságazataiban a nem- zetközi monopóliumok kézé­ben összpontosul a tulajdon es az ellenőrzés, a nemzet­közi monopóliumok beavat­koznak az ország belügyeíbe, károsan hatnak a nemzeti, társadalmi és kulturális ér­tékek rendszerére. A műn- kásmózgalmat a nemzetközi monopóliumoknak a foglal­koztatásra, és a munkások életszínvonalára gyakorolt hatása aggasztja, valamint az,r högy mennyire képesek a szakszervezetek ellenállni ezeknek a monopóliumoknak; a fogyasztót pedig a nemzet­közi monopóliumok által elő­állított áruk minősége és ara izgatja...” A belügyekbe való be­avatkozás céljai általában a következők: a nemzeti törvényhozás tevékenységé­nek a megváltoztatása, az ál­lami szektor diszkrimináció­ja, politikai nyomás az illető országra — a Választásokba való beavatkozástól kezdve a blokádig, összeesküvésig és polgárháborúk ki robbantásai­ig. Sok tőkésonszág vezető köreire nehezedő hatásuk és kapcsolataik révén a mono­póliumok fontos szerepet ját­szanak ezen államok alapve­tő gazdasági és politikai ügyéiben. Akció Chilében Nagy port vert fel az amerikai kézben lévő Inter. national Telephone and Te­legraph (ITT) szerepé a chi. lei eseményekben. A népi egység kormányának hiva­talba lépésekor az országban egyetlen olyan gazdasági te­rület sem volt, amelyben a döntő pozíciók ne amerikai kézben lettek volna. Az ITT- nek Chilében leányvállalata volt, a Chiteleö. A többi ame­rikai tulajdonnal együtt 197Ó-ben az AUende-kormány ezt is kisajátította. Az ITT igazgatója, McCone, aki vala­mikor az amerikai titkosszól. gálát, a CIA főnöke volt. el­ment a CIA-beli utódjához, Heimshez (jelenleg amerikai nagykövet Teheránban), és egymillió dollárt kínált (el árrá az esetre, ha a CIA és a kormány segítséget nyú.it Al- lende megbuktatására. Azt is tervezték, hogy a CIA „gaz­dasági káoszt” hoz létre Chi­lében. Geneen, az ITT elnöke mindezt később él is ismerté. Hasonló politikát folytattak Chilében az Anaconda, a Cerro Mining, a Kennecott és más monopóliumok is. Energiaválság Közismert a nemzetközi monopóliumok hírhedt sze­repe az energiaválság ki­robbantásában. E válság mes.és profitól, hojotit,) pefcik, s egyúttal súlyos teherként nehezedik sok tőkés- és fej­lődő ország lakosságára. Az amerikai monopóliumok az olajtermelő országok árpoli­tikáiét egyrészt arra hasz­nálták fel, hogy profitjukat hatványozottan megnövel­jék, másrészt pedig új erő­viszonyokat alakítottak ki Nyugat-Európa és Japán irá­nyában. Ez utóbbiak vi­szonylatában az amertkasaf} lényegesen versenyképeseb* bek és erősebbek lettek. A nemzetközi monopóliu­mok 1971-ben ellenőrzésük alatt tartották a tőkés világ külföldi tőkebefektetései­nek 90 százalékát, bruttó nemzeti termékének egyház* madát, forgalmának ugyan­csak kb. egyharmadát, for­góeszközei összege pedí 3 meghaladta az összes tőkés- orSzagok központi bankjai­nak aktívumait. Ily módon ezek a magánkézben lévő, a a részvényesek szűk köré­nek tulajdonát képező ha­talmas monopóliumok na­gyobb gazdasági erőt képvi­selnek, mint a szuverén nemzeti államok többsége. Egyes amerikai becslések szerint — bár sokan ezt túl­zottnak tartják — 1980-ra a 300 legnagyobb nemzetközi monopólium kezében össz­pontosul majd a tőkés- világ feldolgozó iparának háromnegyedé, s 1—2 évti­zed múlva a bruttó nem­zeti termék háromnegye­de. A munkásosztály harca A nemzetközi monopóli­umok és — amint azt . az idézett ENSZ-jelentés is bi­zonyítja — a dolgozók létér­dekei ellen intézett támadá­saik új helyzetet teremt a munkásosztály számára. A bérmunka nemzetközi ki - zsákmányolása közvetlen jelleget ölt, szemmel látha­tóvá válik. Ez új anyagi ala­pot hoz létre a munkásosz­tály nemzetközi akcióegysé­gé számára. „Fokozódik a tömegek harca közvetlen érdekeikért, jogaik véde!-' ínéért és kiterjesztéséért, a monopóliumok hatalmának megtöréséért és felszámolá­sáért, a jobboldali, fasiszta törekvések meghiúsításáért! Blva demokráciáért” — álla­pítják meg az MSZMP *CB kongresszusi irányelvei. Vi­lágszerte :> mind szélesebb dolgozó tömegek ismerik fel, hogy a munkásosztály nemzetközi egységére van szükség, és hogy lé kelj győzni a szakszervezeti moz­galom nemzeti és politikai elkülönültségét. X. * FEKETE GYULA s 45» REGENT AZ EMBERRABLÁSRÓL Lorenz sajtóértekezlete Peter Lorenz szerdán dél­után, egy órakor sajtóérte­kezletet tartott a nyugat- berlini városházán. Elrablásáról és rabságá­ról nem sok részletet kö­zölt, hogy „ne zavarja a rendőrségi nyomózást.” El­mondta, hogy rögtön elrab­lása után injekciókat ka­pott. Ezektől nem vesztet­te el ugyan eszméletét, de nem volt teljes értékű em­ber. Elrablói egy darabig személygépkocsijával vitték, majd egy teherautóba rak­ták, megbilincselték és be­kötötték a szemét. A teherautóról egy ház pincéjébe vitték és ótt égy kétszer három méteres cel­lában hélvezték él, amelyet szemmel láthatólag előkészí­tettek érre a célra. Egész idő alatt itt tartották fegy­veres őrizet mellett. Enni­valója volt, ét általában normálisan bántak vele. Azt nem tudta, mennyi az idő, mert óráját elvették, j de a napi sajtót, legalábbis ' kivágásokban megkapta. Később televíziót és rádiót Í6 kapott és a vasárnapi nyu gat-berlini választásokról mégíelelően tudott infor­málódni. Elrablói olyan sapkát vi­seltek, amelyből csak sze­mük, orruk, és szájuk lát­szott ki, és jól elrejtette ar­cukat. Az elmúlt éjszakán autó­val vitték a Wilmersdorf kerületi népparkba és ótt szabadon engedték. Az volt az általános be­nyomása, hogy elrablói meg­tartják szavukat. A lehető­ség határain belülinek tar­totta azt is, hogy ftem tud­ják teljesíteni elrablói ösz- szes követeléseit és bizo­nyos volt benne, högy az emberrablók ebben az eset­ben is beváltják szavukat, azaz: megölik. A kutya is a tankokat nézte. Kicsit távolabb szu­nyókált az előbb; most kö­zelebb húzódott hozzá, és kihegyezett fülét idegesen mozgatva leste a tankok vonulását. A nap már áz ég alján parázslóit, fátyolos felhők mögött. De még sokára lesz sötét. Tavaszodik már, ki­nyúlnak á nappalok. „Kár, hogy nem jár a vekker —• gondól ta. — Mert akkor megnézném, mikör megy le a nap, és holnap is megnézném meg holnapután is. 2s akkor tudnám, meny­nyivel nyúlik meg a nap; mennyivel hosszabb az egyik, mint a másik.” Még sose mérte meg, mennyivel hosszabbodnak a napok. Észre se igen venni ilyenkor, és ugye, nyárön már mennyivel hosszabbak. De ez is csak bajnak van, most, hogy hosszabb a nap: mert annyival később söté­tedik. Ész ütötte hirtelen, össze sem hajtotta a takarót, csak a vállára lódította. Füttyentett a kutyának, s el­indult a töltés alján, to­vább, visszafelé. Éppen -‘.csörömpölt az utolsó tank is áz úton, ami­kor a kukoricáshoz ért. Jó­kora tábla volt, a dómbhaj- laton még nem látszott & vége. Igaz, nem olyan sűrű már ilyenkor, mint ősszel, de jobb a csupasz dombol­dalnál. Nem vágott bele rögtön, csak jó hajitásnyira a sar­kától. Bentről nézve már sűrűbb volt a kukoricás Le sem igén kellett hajolnia, és nem látott ki belőle. Akkor pedig őt sem láthatja a ludat őr­ző géppi6ztolyos. Alkonyodott, mire a dom- haj latra árt. Mogrítkult előtte a kuko- ricaszár; sajnos a táblának vége. AZáz még nem volt vége, de a hátra lévő dara­bon levágták, felésoífiózták a szárat Fehéren kanyargón a kő- vesűt a távolban a dombok közt, sehol egy jármű rajta. Most vette észre a tanko­kat A távoli erdőszélen el- pőttyögtetve, hosszan kí­gyózó láncban álltak s tan­kók, «lőre meredő igyú- csövekkel. Sürgölődtek kö­rülöttük a katonák; «ágya­kat és mindenféle gázt hord­tak a tankok tetejére. Akkor ez mégis a frönt. Vagy nem lehet már messze innen. Az ágyúzás jól hallatszott, de nem kerepeltek sehol a géppisztolyok. Anélkül pe­dig még nem igazi front Az ágyú csalóka, mert nem le­het tudni, innen lő, vagy túlról. És néha nagyon messziről is lőnek az ágyúk; lehetséges, még száz kilomé­terről is. De ha nincs messze a front és átszökhetne a sö­tétben, megmondaná az oro­szoknak, hol gyülekeznek a tankok. És hogy egytől egyig Tigris. Egészen biztos, hogy Tigris, ő messziről megismeri á Tigrist, még á T 34-ést is. Sajnálta most xhár, hogy nem számolta meg végig a tankokat. Akkor azt is meg­mondhatná, hányán vannak, és az . ilyenért, lehet, hógy még ki iá tüntetnék. Prémsapkát, ázt biztosán adnának- Mi áz hogy. Job­bat iá, spint a régi volt Lehetnek vagy százan a Tigrisek- Mert e$»k huszon­ötig számolt ás mennyi jött még atutáa! Ű, hogyne lennének sza­zán. Még ezren is. • Figyelmesen megnézte & terepei. De csak kopár tar­lókat látott, egy-egy vékony csíkban húzódó szántást vagy fnsszöid, fiatal ve­tést. A dombok vízrhosta horpadásaiban is csupaszon meredeztek még a fák, a bokrok. Csak egy-egy füzbo- kot fátyolos zöldje de­rengett imitt-amott. Kukoricatáblát, ahol lá­bon volna a tavalyi szár, se­hol sem látott. Szemmel követte a ka­nyargó kö'vesutat, és egé­szén messze, a látóhatár partján, épületeket vett ész­re az út mentén. És mintha gémeskút ágas­kodna az épület mellett. Vágy valamilyen sorompó? Nem, nem sorompó lehet az. Akkór a vásútí töltést is látnia kellene. Kinézte áz irányt, merre volna legalkalmasabb át­vágni a földeken a sötétben. Minél távolabb a kövesút- tól, mert a kövesút mentén szoktak megbújni legin­kább a katonák. Elgondolkozott ezen: mi­ért éppen a kövesút kör­nyékén nyüzsögnek ? .. És ha jönne egyszer egy had­vezér (elképzelte, hogy ő lesz ez a hadvezér), aki folyton elkerülné a katonái1* val a kövesut&kát, ét nyo­mulna élőre az erdőkben, « szántóföldeken, és mind be­kerítené a kővesútón gyü­lekező ellenségét— íFolytatjuiú f-mB'TTC'. ÄnSSlHCWSSS '•L

Next

/
Thumbnails
Contents