Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
1975. március 4. KETLET MAGYARORSZÁG 5 Nyolcvankilenc lakásos OTP-házat épít az ÉPSZER Nyíregyházán, a Sóstói úton. (Gaál Béla felvétele) Ötéves a sóstói nemzetközi művésztelep Papit A borvirágon orrú férfiú letette a pénzt, és már vitte volna a liter Kövidinkát. A pénztárosnő azonban fürgébb volt: megszokott mozdulattal előkapott a pult alól egy ív fehér selyempapírt, belecsavarta az üveget, s úgy nyújtotta a T. Vásárlónak. Az kissé meghökkenve bólintott, majd kilépett az üzletből. Most középkorú asszony all a pénztárnál. A váSárló- kosár dugig rakva, a tetején két tejeszacskó. A pénztárosnő beüti az árakat, átrakja az árut, törli a kezét a zacskók után, összead, visszaad, a hölgy távozik. Sietve rakodik a szatyorba, a tejet mar ki* felé menet gyömöszöli a táskájába. A lépcsőn jár, az egyik zacskó meggondolja magát, hopp, a járdán puffan. Zsírosán fénylik — valamelyik ládaszomszédja á ludas. A már említett, sajátos színű orral rendelkező vásárló All az ajtó mellett. A Kövidinkát bontogatja elszántan. A földre pottyant tejeszacskőt látva lekapja a selyempapírt az üvegről, s odanyújtja a halkan átkozódó asszonynak. Az megköszöni, és belecsomagolja a nedvés-síkos zacskót. A férfiú elégedetten félsóhajt. Sikerült végre levennie a bórosüveg jól záródó ’kupakját. (tgry) Énnek a kiállításnak az anyaga tulajdonképpen nem új, mert az eltelt öt év folyamán, mióta Sóstón működik á nemzetközi müvésztelep, a zárókiállításokon láthattuk ezeket a képeket, öt év viszont elég idő ahhoz, hógy körülöttünk sok minden megváltozzon, s velük némileg mi is megváltozzunk. Az akkor látott képek akkor más-más összeállításban lehet, hogy tetszettek s ma sem csökkent hatásuk. Nagy Előd nagyméretű és nagyvonalú túsrajza a feleségéről (Anya gyermekéről) ma is elevenen hat. Nagy Sándor Zoltán megszállottan járta az erdőt új meg új növéhyfór- mációk után, ma is szépek ezek a tollrajzai. Az újdonságra érzékeny lengyelek: Olendzki, Kolodziejek, Po- pek is alkottak nagyon jó dolgokat. A legklasszikusabb tájakat talán Podjanszkij festette, komponálást módját tanítani lehetne. A sort még tudnánk folytatni, de az ellenpéldákat is. Egy bizonyos giccsesen ható égbolt ma sem lett jobb, vagy egy-egy nonfiguratív formáció nem került ezen a tárlaton sem közelebb a nézőhöz. Felmerült az a kérdés is, mennyiben van párhuzamban a művésztelep működő tevékenysége, és ez a kiállítás, más szóval hűen tükrözi-e az ott folyó alkotó munkát. A válasz sajnos a kiállításra nézve negatív. Két művész á legjobbak közül, a lenin- grádi FFettC és á mongol Dorzshand nincs például méltóan képviselve. Az utóbbi azért is sajnálatos, mert rengeteg kis olajvázlatot készített a városról. Koszmin is hazavitt« legjobb képét a „Királyszőlőt”, mélyét egy kirándulás után egyetlen éjszaka felrakott. Sók a befejezetlen kép, Gyilov is mindert képét félkész állapotban hagyta, azokat is, amiket elvitt. Mégis ha felmerülne az a kérdés, nem célszerűbb lenne-e, ha á megyei tanács a művésztelepre fordított összeget művek Vásárlására fordítaná, melyeknél választás és értékelési lehetősége van, válaszként a művésztelep mellett adnánk le szavazatunkat. Legfőbbképpen azért, mert ez a művészet a mienk, mi csináltuk, mi rólunk szól. Azonkívül nagyon sók közvetlen tapasztalat is szűrhető le belőle. Külön tanulmányozásra méltó megfigyelni, milyen az egyes országokban á közszellem és közízlés. Ez is rá van írva a képekre. Nagyon érdekes téma az is, ha megfigyeljük milyennek látnak bennnünket az egyes országok művészei. Itt is fel lehet fedezni némi rokonvó- násókat. És énnek elemzésekor is sok olyanra rájöhetünk, miből komoly tanulságok adódnak. A telep hatásaiban túlnő Sóstón, Nyíregyházán. Jólesik egy-egy pesti kiállításon, vagy e fővárosi folyóiratban egy-egy sóstói ihletésű képet látni. Sokat problémaiunk eddig is a művésztelepen és fogjuk is tenni. Ez alkalommal szabad legyen éppen a kiállítás tanulságaként két javaslattal előállni. Egyik: nem lehetne-e vagy egy héttel megnyüjtarti a telep időtartamát? Azért, hógy kevesebb legyen a befejezetlen kép. Másik: feltétlen kívánatos, hógy az alkotásokkal kapcsolatban a tanácsnak mint rendező szervnek, s a múzeumnak, mint haszonélvezőnek beleszólási! és előválasztási joga legyen az itt hagyandó művekben. ÉS még egy megjegyzés. A múzeumnak, ha egy nagyobb szabású kiállítást kell megrendeznie, — mint jelén esetben is —• sajnos helyproblé- mákra önhibán kívül számolnia kell. Koroknay Gyula Az ifjúsági fúvószenekar hangversenye A Nyíregyházi Művészeti Hetek megnyitó hangversenye március 2-án, vasárnap délután hangzott el az Úttörőház zsúfolásig megtelt nagytermében. Az ötéves fennállását Uhnepló ifjúsági fúvószenekar mutatkozott be ezzel a jól sikerült hangversenyen. .Szervező és vezető karnagyuk Törtté László töretlen lelkesedéssel, hittel és hozzáértéssel tanítja és vezényli zenekarát. Ma már lényeges bázisa városunk zenekultúrájának ez az Ifjúsági fúvószenekar. Természetesen egy ilyen állandó, ütőképes zenekar fenn. tartásához, működtetéséhez komoly anyagi támogatás is szükséges. Ezt biztosította a KISZ megyei bizottsága, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház. Nem hagyhatjuk ki a patronálók közül az állami zeneiskolát sem, hol a zenekar ta jainak zenei képzés* folyik s ahol hangszerekké’ néha kunoly anyagi támogr fással is segítik a zenekar sí keres működését. Ilyen lelkes mecénásoknak erkölcsi és anyagi támogatása nélkül ®ein érhette volna el a zenekar azt a komoly művészi nívót és sikert, amit a rövid öt év alatt elért. A visszatekintés az elmúlt öt évre, néhány kimagasló siker emlékét Idézi föl. Az első évben a siklósi várfesztivál fúvószenekarokat minősítő országos versenyén nyerték bronz diplomát. Ez azért volt jelentős, mert felnőtt, régi, rutinos zenekarokkal szemben érték él a kimagasló eredményt. Jó eredménnyel vettek részt a pécsi országos ifjúsági fúvószenekari fesztiválon is. A második évben csehszlovákiai cserehangverseny meghívásnak tettek eleget. A harmadik évben sok hangversenyt adtak helyben és vidéken, részt vettek zenei ismeretterjesztő előadások tartásában. A negyedik évben i luxemburgi fúvószenekari üapitvány nemzetközi fúvós- enekari versenyén vettek 5szt a csehszlovákiai Cheb- m. Ezen chebi hangversenyei kerének következtében k"- ült sor a zenekar ez évi külföldi meghívására a francia- országi NaftSZiba. Tervbe van még véve egy lengyelországi cserehangverseny is. Itthon is többfelé adnak még hangversenyt, többek közt a 30 éves évforduló alkalmával rendezendő központi ünnepélyeken a ifjúsági fúvós- zenekar helyettesíti a távollévő katonazenekart. A vasárnap délután elhangzott hangversenyen új színnel is bővült a zenekar műsora: Molnár Éva és Möl- nár Sándor énekét kísérte a zenekar. Molnár Éva az állami zeneiskola magánének tanára, szívesen hallottuk hangját a zenekar mértéktartó kísérete mellett. A műsor felölelte az igényes és nem könnyű Borodin számtól a Gyertyafény kerin- gőig a zeneirodalom egy-egy hatásos számát. Meglepően jól hangzottak a vezénylő karmesternek, Tonté Lászlónak induló és spirituálé átiratai. Ezek az átiratok kitűnő szakmai képzettségről és fantáziáról tettek bizonyságot. A zenekar fegyelmezett- >ége, szép összjátéka. Impozáns hangzáseffektusai méltán váltották ki a hallgatóság elismerő tapsát és a ráadást. Viká? Sándor Olvasónk írja SZAKCSOPORT — PAPÍRON Tlízadadán a TiszalÖki ÁFÉSZ támogatásával még. j alakult a múlt év elején a j zöldség- és gyümölcstermelési j szakcsoport. Működési sza_ j bályzatunkat ugyan elfogadták, a szakcsoport — az ígért támogatás elmaradása miatt — azonban csak részben működik. Már a műit év elején jó néhányan felvásóroláSi megállapodást kötöttünk a szövetkezettel cseresznyére, meggyre és almára. AZ álma nagy része — mintegy 30Ó— 400 mázsa — még jelenleg is a termelőknél van. A szövetkezet a felvásárlásnál nem részesít előnyben bennünket. Úgyszintén a vetőmagvak, műtrágya és a permetezósze. rek beszerzésénél sem. Kár lenne pedig, ha a szakcsoport 'elóízlana. Ehhez azonban az kell, hogy a Tiszalöki ÁFÉSZ lelássa a szakcsoport jelentőségét és az Ígért támogatást megadja — írja levelében Fábián Ferenc Tiszadada, Szabadság u. 46. szám alatti lakos. A szerdal „Nyitott könyv” a kissé méltatlanul elfeledett Remenyik Zsigmond drámáira hívta föl figyelmünket, abból az alkalomból, hogy a Magvető Kiadó a közelmúltban két kötetbe gyűjtve kiadta őket. A másfél évtizede elhunyt író drámái is ugyanazt a teliességében megélt, megszenvedett élményvilágát tükrözik szinte doku- mentáris hitelességgel, modern szerkesztéstechnikávál és sajátosan egyéni Stílusban, mint a regényei és novellái. A most látott drámarészletek közül a „Vén Európa- Hotal” néhány villanásban is érzékeltetni tudta a harmincas évek Dél - A meri kajának nyers, kapitalista világát és éreztetni tudta a történetben kibontakozni készülő tragédia súlyosságát. Az „Atyai ház” — melyet egyébként 1943-ban mutatott be a Vígszínház — teljesebb keresztmetszetét adott az egész színjátékból. A darab — az író szavaival — „az illetnek egyszerű és múlhatatlan ábráit” mutatta be, .......Az emlékezést, a hűséget, a feledést, a boldogtalanságot, a nyugalmát és a nyugtalanságot, egyszóval azt a lassan gomolygó, majdnem állóvíznek tűnő életet, amely még az emlékezés távlatán át is mozdulatlannak tűnik, ákár á lassan foSzládozó, múlhatatlan halál.” A hazalátogató András találkozásaiban, á múlt emlékképeinek felidézésében a televíziós technika kiválóan segítette a nem egyszer bonyolult, az időmetszeteket váltogató je- lenetezést. (A rendezést Hintsch Györgyöt, az operatőri munka Czabarka Györgyöt dicséri.) A szereplők közül Ménsárós László és Várkonyi Zoltán kárakter- figurói tűntek a legmarkánsabbnak. A szerkesztői tömörítést Katkó István a darab értékeinek csorbítása nélkül végezte éL A színpadi szatíra klasz- szikus műve, Gogolnak „Ä revizor”-a nem mindennapi élményt jelentett szombaton este. A Nemzeti Színház sokat — és jobbára felsőfokán — emlegetett 1973-a3 bemutatója szerint, a leningrádl színigazgató Tovsztonogoo újszerűén friss, eladdig elképzelhetetlenül gyorsan pergő rendezésében végre a televízióban is sugárzásra került a darab. (Korábban esek részletekét láthattunk belőle.) Sok -mindent megírták már erről az előadásról. Többek között azt, hogy a rendező hallatlan leleményességgel hogyan erősíti föl Gogol maró társadalomkritikáját, hógy a polgármestert t«s2i az előadás központi figurájává, hogy a vérbő karakteralakításokban is tökéletesen egységessé formálta a színészi játék stílusát a darabban. Ezért csak néhány megjegyzést még. Egyiket arról, hógy ez a rendezés azon túl, hogy a legkisebb részletet is „kijátszatta”, a színpadi mozgást valósággal koreo- grafálta. AZ egész színpad- térben — pontosan kidolgozottat! — szinte állandó mozgás volt. Érdekes, hogy a knmera be tudta fogni ezt az állandó nyüzsgést. Viszont a nagy színpadon szükséges hangos színészi beszéd a tévé intimitásában sokszor feleslegesen, görcsösen emeltnek hatott. (Különösen a Váradi Hédié, a Horváth Józsefé, a Horkai Jánosé és a Raksányi Gellérté.) De ez persze semmiképp sem írható a kitűnő művészek rovására, mert a színpadi élőadás másfajta igényéből fakadt. A polgármester szerepében Kállai Ferenc feledhetetlen mafad, Hlcsztakov megformálásával a fiatal Szacsvay László pályájának jelentős állomására érkezett el. Mcrkovszky Pál 8cfa . K‘ ■ Qradio HR * MELLETT Nem mindegy — sem az egyén, sem a társadalom szempontjából —, hógy ki minek tekinti azt a tevékenységet, amit végez: állásnak-e vagy hivatásnak. Ez a kérdés volt a Mlkrolánc legutóbbi adásának témája. Nem elhatározás dolga, hogy ki milyen kapcsolatban van az általa űzött foglalkozással. Régebben igen sok ember kezdte életének felnőtt, termékeny szakaszát ügy, hógy nem a hajlamai, tehetsége, kedve szerinti munka jutott neki. Bár á lehetőségek ma sokkalta jobbak, mint harminc vagy akár tiz- tizénöt évvel ezelőtt, ma sem mehet mindenki arra a pályára az életben, ahová szeretne. Mégsem törvényszerű, hogy bárki is fanyalgással, utáikó- zással végezze munkáját, ha nem ott dolgozik, ahol eredetileg szeretett volna. Az adott tevékenység társadalmi hasznosságának ismerete és tudata — kivéve á valóban értelmetlen, haszontalan munkák esetét - az egyik út az önbecsüléshez. Foglalkozásunk számos társadalmi kapcsolat létesítésével jár, termelésiekkel, SŐt közéletiekkel is. Nagyon sok fordul meg azon, mennyire élóek ezek, vagyis mennyire segítik az egyén tehetségének, tudása kibontakozásának révén a munkát, a közösséget. Az addig esetleg rejtett képességek megnyilatkozása az adott tevékenységben, rendszerint elveti az emberben a munka iránti vonzalom mag* ját. Ez pedig könnyen kihajt iát, megerősödhet —, hogy t előbbi szóképnél maradjak • ha újabb sikerek és a közös ség elismerése is táplálja Mindez végül is, a munka sikere érdekében, áldozatok vállalására is sarkallja, sarkallhatja az embert; önképzésre, állandó tanulásra, többlet feladatok elvégzésére, bizonyos lemondásra a közösség érdekében, s még sok minden egyébre. Ha valaki komoly áldozatokra is hajlandó munkája érdekében, arról el lehet mondani, hogy foglalkozását hivatásának tartja. Szocialista társadalmunk építése megkívánja, hogy minél többen legyenek az ilyen emberek a fizikai munkások és a szellemi dolgozók körében. A munka az egyik olyan alapvető dolog, ami értelmessé teszi az élétet, s maga a munka akkor válik értelmessé, az élet egyik értelmévé, ha hivatásként végezzük. A történelem, a légújabb- kori pedig különösképp, az emberek emlékeiben, gondolkodásában, ha úgy tetszik: tudatában erőteljesebben él, mint a könyvekben. Ez akkor ötlött fel bennem, amikor A győzelem felé című dokumentumműsor második részét hallgattam. Nagyon igaz és ezért nagyon szép tény adta ennek a résznek a címét és magvát: a jogforrás a nép. Nem szólam ez. a felszabadulásunk óta eltelt három évtized számtalan ténye, tettek sokasága igazolta. A jogforrás képviselői szólaltak meg ebben a műsorban, vagy róluk szóltak más visszaemlékezők. Például arról a három paraszt- emberről, akik valamelyik bihari községből kerekedtek fel az ideiglenes nemzetgyűlés összehívásának hírére, hogy, ott, Debrecenben, képviseljék falujuk népét. A '.ép már nagyon régóta f’d- a, hogy ő az igázi jogfr '-'ás. ’ tárt is őrizte e:n! ikez^' - a •rténelmet a veszendő ok- nányoknál is m'5',Mzhatób- ban, évszámokban tévedhetett, de helyzetét tekintva aligha. Seregi Istvii P KÉPERNYŐ pTili]
