Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
§OT8. märrftss SS. m’ Az utazás szellemi haszna Hfirésiel és utazás. téma, NÉHÁNY ÉVE az: egyik járás több községében heteken át tartó és igen szórakoztató téli program volt az, hogy felelevenítették a TíÍmv közösen tett utazások cm* "* rj* lékeit. ■ Úgy folyt le egyegy ilyen esti „műsor”, hogy a tsz-utazások valamelyik résztvevője — általában mesél n’TalO fiatal agronómus, pedagógus, szakmunkás — tartott egy kis bevezetőt arról, hogy milyen irodalmi mű játszódik a megismert tájon vagy országrészben, milyen történelmi események zajlottak le ott, milyen mezőgazda- sági vagy ipari termékekről ismert, hogyan ápolják a műemlékeket, milyenek a kapcsolatai hazánkhoz. Az estet igyekeztek jól előkészíteni: a könyvtár ajánlott olvasmánylistát készített, a megyei könyvtárból megfelelő folyóiratanyagot, a szóban forgó országról készült ismertetőket is beszereztek stb ... Érdekes klubestek, vitaműsorok kerekedtek" így. Hiszen a résztvevők többségének volt élménye és emléke arról a tájról, városról, vidékről,' amely körül a beszélgetés forgott. Tudjuk, hogy iparvállalatok, termelőszövetkezetek nyaranta milyen gyakran szerveznek közös utakat a baráti szocialista országokba. Ilyenkor, az első negyedévben már rendszerint el is határozták, hogy merre mennek majd a nyáron. Arra már kevesebben gondolnak előre, hogy miképp lehet értelmesen, hasznosan kiaknázni ezeket az utazásokat a közösség művelődésének érdekében. MIRŐL VAN SZÓ TULAJDONKÉPPEN? Arról talán, hogv a közös kirándulások előkészítői mintának vegvék a nagy utazási irodák programjait, s azoknak valamiféle „miniváltozatát” készítsék el a maguk számára? Elsőként mondanánk nemet az ilyesmire, mert olyan időtöltésekre kényszerítené a résztvevőket, amelyhez nincs kedvük. Nemhogy felesleges, kifejezetten káros és elriasztó lehet egy — a munkában, a mindennapi életben összeszokott — közösség számára az utazás „művelődési programjának” bürokratikus értelmezése. Nincs ellenszenvesebb dolog, mint — teszem azt —, amikor az Adria homokján napozó turistákat felkúrjongat a csoportvezető azzal, hogy a program szerint múzeumlátogatás következik, indulás a? öltözőbe, tíz perc múlva találkozó a kapunál aztán rohanjunk megtekinteni a fegyvertörténeti "vűjteményt. Nem, nem; ez „kellemetlenséggel egybekötött művelődés”, távol álljon tőlünk Pvesmire ösztönözni bárkit is. A közös utazásokon igen gyakran részt vesz a falu, nagyközség művelődési'Intézményének vezetője vagy munkatársa. Az iskolákból-néhány pedagógus. A vezető mezőgazdászok szinte kivétel nélkül mindig. Olvasó, művelt szövetkezeti tagok, képzett vezetők, akik alkalmasak arra, hogy előre átgondolván a programokat, valamelyes „enyhe befolyást” gyakoroljanak a résztvevőkre. Mit érdemes elolvasni arról az országról, vidékről, ahová készülnek. Elővenni néhány néprajzi gyűjteményt, útikönyvet, történelmi munkát, képzőművészeti albumot. Szervezhetők — ezt egyébként itt-ott már csinálják is — előzetes élménybeszámolók, afféle kedveltető előadások. Amelyek, természetesen, nem programokat írnak elő, egyszerűen csak elhangzanak: s kit ez, kit amaz a motívum ragad meg belőlük. Nem szabad ! kifelejteni az előzetes tervezésből azt a lehetőséget sem, hogy a baráti szocialista országokban igen gyakran társintézmények, testvérszövetkezetek várják az utazó kollektívákat, s nekik is sok, hasznos ötletük lehet a napok értelmes eltöltésére. Egy-cgy levél: . mit javasolnak esetleg útbaejteni, mi az, ami- ] ért érdemes egy kis kitérőt tenni. A variációk, a felkészülés változatai szinte megszám- lálhatatlanok. Tengernyi látni- és lapasztalnivalót kínálnak a szocialista országokba tett közös utazások. Még akkor is, ha nem „tanulmányi” célból történnek, hanem mint nyaranta legtöbbször: azért, hogy a résztvevők pihenjenek, üdüljenek. Az elszóródott napokért azonban kár. Hiszen minden utazásnak vannak olyan gondjai, órái, amelyekre utólag visszagondolva az ember azt mondja: bizony azokat jobban is el lehetett volna tölteni: Hasznosabban, értelmesebben. Az élmény ugyanis nem ismételhető meg; esetleg két év múlva, esetleg sohasem vetődünk már arra a vidékre, s utána évekig nyugtalanít a gondolat, milyen kár volt nem megnézni ezt vagy azt... MERT MINDEN HASZNOS ISMERET élménye is az embernek, s ezek nem csekély része az utazások során szerezhető meg. Az előkészületben esek néhány gondolat jusson a kultúragya’-anítás lehetőség“*re. S utána: mennyi témát, tárgyat ad majd! Mennyi új- -a átélni- és mesélni valót! Az utazás jó forrása a közösségi művelődésnek, — s „külön ráfordítás”’ nélkül olyan szellemi haszonnal tetézhető meg egy- >gy út, amilyennek a megszerzésére ritkán kínálkozik mód. Érdemes erre is gondolni, amikor a nyári terveket készítjük. T. I. Szalom Kadirzad©: Újítási módszerek M usza, a „Gyermekek öröme” nevű gyár já„ téküzemrészlegének dolgozója, kezében egy csomó limlommal benyitott a főtechnológus irodájába. — Mi újság? — kérdezte Atakisijev, a főtechnológus. — Semmi különös, csupán lenne egy újítási javaslatom. — Éspedig? — Egyszerű. Látott már a főtechnológus elvtárs vízhatlan kabátot? Olyat, ami egyszerre kabát is, esőköpeny is. Régebben nem gyártottak ilyet. — Igen — szólt Atakisi jev. — Régen a kabát csak kabát volt. az esőköpeny <-sak esőköpenv. Ma v:szoni két funkciójú: kabát is, köpeny is egy füst alatt. — Remek! Közeledünk a témához. Nos. ugyanez vonatkozik a bútorokra is. Mert manapság a bárszekrény ugye szekrénvke és taltároló is egyszerre. No aztán a rekamié! Ággyá alakítható kerevet. — Igazad van — bólintott Atakisijev — De mit -kors’ tulajdonképpen? — Csak annyit: meddig sorosodnak még ^vor-oí-k- 'étékaíok a nu’tokon? Mi- -nr fo<pmk már végre va- 'r"! újat divatosat gyártani? — Mondasz valamit... De ■n? 37 ? — Uiítás! iivaS’ntom {rtdöc«;'”'’* n^nvi * ‘ív 'át0 • n A-z'zr.n — mT1- -i A/T "gan n Ifnaa'ann 'j . •*'» Vnn'p*0-lo''nn • 0-7 * í £ s? fa * V’^7,opf Vtsfvőp a nevezhetjük „kutyaelefánt”-nak. Ez viszont az oroszlán és ló kombinációja alapján jött létre: „leócsida”. És Musza elkezdte kirakosgatni a felemás játékokat. Sorolta elnevezésüket: „szarvasiá” — szarvas és szamár keveréke... „coca. sicc” — macska és malac... „gyíkmókus”, „mókusgyík” — mókus, gyík- farkincávaL.. — Nem is rossz, — szólt lelkesen a főtechnológus.— És mit gondolsz, megveszik ezeket a torzszülötteket? A gyerekek nem viszolyognak ezektől a felemás figuráktól? — Meglehet, hogy először nem lesz sikere. Az ember minden eshetőségre számít, son. Csakhogy! Ezeket_ a játékokat én a selejtből állítottam össze. Két rosszból kijön egy jó. és ezzel már csináltunk valamit... valami újat ugye... — Vedd úgy, hogy a javaslatodat elfogadtam. Egy pillanat! Mennyit kérsz az újításodért? — Már kiszámítottam: összesen négyszázhatvan, nyolc rubelt és hetvenkilenc kopejkát. Egy fillérrel se többet!... Musza zsebrevágta az előleget és munkához látott. Macskák, medvék, ele. fántok nyulak. lovak, kutyák. tigrisek törzsére más állatok feie kerü’.t — és tordítva. Fel ismerhet eilen '■■‘hrdál! at-f'gi.rák „szilietek”. A kreációt piacra ’ohták de senki sem vásárolta. A gver“kek amint -nowií tták ordítva mene- '-ü'+ek. A kutvafejű elefántok, az elefántfejű kutyák — a kutyának se kellettek. A gyár minőségi és mennyiségi mutatója meredeken esett. Végül is Atakisijev kénytelen volt átadni főtechnológusa székét másnak. .. .Az új főtechnológus I módfelett törte a fejét: hogyan másszon ki ebből a slamasztikából? Egy reggelen beállított hozzá • Musza. Kezében megszámlálhatatlan limlom. Vörös bajsza alatt mosolygott, megtörölte izzadt homlokát, majd így szólt: — Főtechnológ"s olvtárs, lenne egy remek javaslatom... — Hallgatom... — A főtechnológus elvtárs is tudja: az utóbbi idő. ' ben gyárunk olyan játék- 1 termékeket gyárt, amitől f elijednek a gyerekek. De- I hát ez természetes is. Azok a hibridíigurák. amit elődje engedélyeztetett — bagót sem érnek. Szerintem ami oroszlán, az legyen oroszlán. Iia róka. akkor: róka A gyermeknek csak az igazi utánzat, a természetes tetszhet. Az állat legyen olyan, mint az állatkertijén. Ha a divat után megyünk, a második negyedévben sem kapunk prémiumot... — Igaza van — szólt az új főtechnológus. Vegye úgy. hogy a javaslatát elfogadom. Apropó! Mennyit kér érte? — Én már előre kiszámí. *ottam — mondta Musza. — fontosán négvszázhatvan- nyolc rubel hetvenkilenc '•meikát. Egy fillérrel sem többet!.(Baráté Rozália fordítása) 4 Kongresszus utáni beszélgetés ifin ££ Hegymcpi Istvánnal, d 10 közeg»*» a Központi Bizottság ^ ® tagjával Nagy megtiszteltetés: Hegymegl Istvánt, a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgató» ját pártunk XI. kongresszusán az MSZMP Központi Bizottság tagjai közé választották, Még csak néhány napja, hogy hazajött a kongresz- szusról. De ezek a napok már a szorgalmas munka jegyében teltek el. Munkahelyén kerestük fel a gazdaság igazgatóját. Délután egy párttitkári, egy gazdasági és egy szakszervezeti tanácskozás volt mögötte, de mint mondta, még nincs vége a napnak. Arról beszélt, hogy a megtiszteltetés tulajdonképpen a megyének, a szabolcsi mezőgazdaságnak, illetve az állami gazdaságok dolgozóinak, eredményes munkájuknak is szól. s hogy a központi bizottsági tagság nagy felelősséggel jár. Rendezni a sorokat — Summáztam az ott elhangzottakat. Azon gondolkodtam. hocvan gazdálkodtunk mi eddig és mit kell tennünk a továbbiakban. A mi gazdaságunk eredményei ma igen szépek. Ez talán elsősorban annak köszönhető, hogy gazdaságirányítási rendszerünk alaoiában bevált. A nagyobb önállósággal megnőttek a lehetőségeink, ezekkel csak élni kellett. Jó volt hallani, hogy munkánk feltételeiben továbbra sem lesznek nagyobb zökkenők. A kongresszuson sokszor el. hangzott, hogy tovább kell lépni, hogy mind a párt, mind az állami ellenőrzés szerepe megnövekszik. Ez azonban nincs ellentétben azzal, hogy a demokratizmus is szélesedik. A jövőben jobban előtérbe kerül a gazdaságpolitikai terület. Ez nem véletlen, hiszen mint Kádár elvtárs is elmondta, ez az alapja ideológiánk jobb érvényesülésének is. Úgy vélem — és ezt munkatársaim, nak már el is mondtam — hogy ebben nekünk sok a tennivalónk, s a saját házunk táján rendeznünk keli a sorainkat. Arról szólt ezután, milyen fontos a szakemberek szerepe. A jó szakember megszerzése, megtartása és továbbképzése. Ez a mátészalkai gazdaságban máris gyümölcsözik. Harminc mérnökük dolgozik, összkomfortos lakásokat kaptak. Fiatalok, akik nagyon tudnak örülni a legkisebb sikereknek is. S ha most azt mondják hogy a gazdaság sertéstelepe világszínvonalon termel, az nem utolsósorban éppen ezeknek a szakembereknek köszönhető. fiatalokért — Alaposa® meg ke!' vizsgálnunk, hogyan tudjuk teljesíteni a kongresszus elvárásait más területeken. Úgy vélem, nem lehet például azzal elintézni a nőkérdést, ha egy százalékkal emeljük a fizetésüket. Végig kell gondolni pontosan, hogy mit kell még tennünk. Nálunk több mint száz a nö. Lehetőséget kell nekik adnunk ahhoz, hogy felemelkedjenek. A többi között képezni és • továbbképezni őket, ösztöndíjjal is segíteni kell a tanulásukat. Vagy a fiatalok helyzete. Mi ugyan nem vagyunk ipari nagyüzem, de a nálunk dolgozó fiatal munkásoknak érezniük kell, hogy foglalkozunk a jövőjükkel, hogy megtervezzük számukra a holnapot A gazdasági tevékenységre kanyarodtunk vissza. Hegy- megi elvtárs elmondta, hogy náluk is, — mint sok gazdálkodó egységnél van javítani való az üzem- és munkaszervezésben. Ki kell dolgozni a munkaműveleti sorokat. Tovább kell gépesíteni. Az adottságokhoz kell igazítani a termelésszerke. zetet, el kell készíteni a mű. veleti tanulmányokat. A ser. téstenyésztésnél is lehet takarékoskodni az élő munkával, itt is komolyabban kell venni a hatékonyságot. Koncentrált szellemi erővel — Segítenünk kell a tsz- ek gazdálkodását is —, elsősorban a korszerűsítés, a szaktanácsadás, á közös vállalkozások útján. Szerintem az állami gazdaságoknak koncentrált szellemi erővel lehet részt venniük abban, hogy létrejöjjenek a közös kombinátok, az ipari rendszerek, a társulásos almatermesztés, stb. A mai fiatal szakembergárdánknak is hasznos ez, hiszen munka- és alkotóterületet tudunk számukra nyújtani. Az összefogással megteremthetjük a vertikalitást, amihez a ml üzemi határaink három, négyszeresére lenne szükség. Szenvedélyesen szól arról, hogy a szellemi szintnek is hektárt kell adni. mert a mérnöki diplomától mártöb. bet lehet és szükséges is követelni. mint a szakmunkás- bizonvítványtól. Jobban ki kell tehát használni a mező- go-daságban dolgozó acrár- műszaki értelmiség tudását. Mert termelgetni már sokan tudnak, de feszes munkafolyamatokat kialakítani, a magas koncepciót megértetni. ehhez embert formálni — szellemi mimka kell. Mindennek Vövetkezo-ié„ve a hatékonyabb gazdálkodás. Két év óta fáradtságot nem kímélve leik'ismerete sen teljesíti tanácstagi kő teíesség ét — Felsőpázsiton Kopogó utca és környék’ nek lakói érdekében — Ke- tész János. Közbenjárását rendbehozták az utat, szó galmazta a járdák elkészít sét, gondoskodott egészs' ges vize" ötösünkről. Ezé' csupáe «. legfontosabbak — Nem könnyű a kongresszus után újat mondani. De azt elinondnatom. hogy már ma is kevés, s holnap még kevesebb, ha a munká s csupán munkás, ha a szakmában és a politikában nincs otthon, ha nem igényli a korszerűsödést. Ezek jelen, tik ugyanis a munkástudatot, s ez összefügg a vezetési igénnyel is. Ha ezt ilyen irányban és jói csináljuk, ha az igényeket szépen összeko, vácsoljuk, akkor nem lehet baj. Szerencsére nálunk máz sok az olyan munkás, aki becsüli a gépét, aki legjobb tu. dása szerint látja el munkáját. Az ilyen munkás —- meggyőződésem — már őket. san és kritikusan tud élni az üzemi demokráciával. A mi munkásaink közül sokan tanulnak a legkülönbözőbb 's- kolákban. tanfolyamokon él ha ezt jobb minőségű munka követi és felkészült műszaki gárdánk tevékenységével jól ötvöződik, enne!: minden.ké'"'en jelentkezik a pozitív hatása. fagyok a tartalékok * v A beszélgetést ott folytai júk, hogy a továbblépéshes: adott a jó közeg az országban, ezen belül fejlődő éti változó megyénkben. Itt lehet jól dolgozni, politizálni, továbblépni a szakosodásban, az erők koncentrálásában. A gazdálkodásnál m’ndinkábh elmosódnak a régi terület, határok — és ez természetes. Az eredményesebb, a fegyelmezettebb munka mindnyájunk érdeke, a vezetést a gazdálkodó egységeimé;: mindinkább azoknak kel! átvenni. akik a legjobban értenek hozzá. — Mezőgazdaságunkba® kimerültek az extenzív tartalékok. de nagyon nagyok a tartalékaink a termelésben, a vezetésben. Ez a ho1vz“t a megyében is. Jobban ki kel : használnunk a földet. » gé net. a v’zet. a szekemUore- két. Műve’tehb, ln'lturé’t-bb módon kell termel-ünk, iránvítenunk. Ezt » küv°tel- nénvt láttam k'te'l'eso''oi a koogrCS“'Z”SO?l. Tojom Vingy ehhez móg hős'-”' ** sokszor k~«“rves. r' ’ trz t: két érés miir'n v°zo+ r)f? p n.é’kí" nem mezv mert növekvő V.„ 1 zir„„y^ z~f*o»',océz t.ílj5o pftm ooz-onv életszín vonal-emelHa lehet oef a k-*0,0 v'aszná,oi ekkor ez w»ev- megi István hitvallás-> **-**rt dolgozik küzd a saiát g~»da. ságában. a megyében Ebben erősíti a központi bizottsági tagsága is. K. J. voltak Arról nem Is szólva, hogv milyen sok egyedi -setben sietett jószívv“! a ’okosság segítségére Fára- 'ozásáért ezúton szeretnénk öszönetet mondani és klánjuk, hogv még sok Emiiden át \'égezhess° tó tészsé-'-on a nemes cél l-at :olgáló feladatokat — ol- ostuk vor-smár Mib^-mé 'elsőpáz if Kopogó utca 76. :zám alatti lakos levelében, A tanácstag dicséreté 4 nőkért,
