Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

2 iTtejÄT iSS&M&ú SB ístttía. sYarmoB aw. A saigoni csapatok feladták Hűé városát Idén március elejétől a dél-vietnami népi felszaba­dító fegyveres erők ellenál­lást fejtve ki a párizsi meg­állapodás megsértőivel szem­ben, a helyi lakosság támo­gatásával a központi fennsí­kon kilenc tartományt tisz­títottak meg a saigoni csapa., toktól. Március 24-én elfog­lalták Tam Ky városai. Quang Tin tartomány szék­helyét, továbbá Quang Ngai tartományi székhelyet, telje­sen ellenőrzésük alá vonták Quang Ngai tartományt. Er­ről számol be a Felszabadu­lás hírügynökség Hanoiban nyilvánosságra hozott közle­ménye. A hazafiak Dél-Vi- etnam északi részében több hélyen átvágták a part men­tén haladó 1. számú ország­utat, és szorosan megközelí­tették Hűét, Vietnam régi fő. városát, továbbá Da Nangot, a saigoni csapatok jelentős támaszpontját. Ilyenformán a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának el­lenőrzési övezetébe került Dél-Vietnam majdnem egész északi része, vagyis területé­nek körülbelül a fele. Mint a Felszabadulás hír- ügynökség szerdán jelentet­te, a Központi-fennsík Népi Felszabadítás! Frontjának Bizottsága és a D1FK képvi. selője felszólította a hadse­reget és a népet, hogy fo­kozzák támadásaikat a sai­goni csapatoknak a part menti városokban létesített állásai ellen; felszólították ? helyi lakosságot, hogy hagy» ja figyelmen kívül Nguyen Van Thieunak a kiürítésről szóló parancsát, és maradjon szülőföldjén. Hírügynökségek jelentik, hogy a saigoni csapatok fel­adták Hűé városát. Da Nang tüzérségi tűz alatt álL Meg­kezdődött az amerikai sze­mélyzet kitelepítése ebből a városból. Ford elnök a Fehér Ház­ban külpolitikai tanácsadói­val folytatott megbeszélést a dél-vietnami helyzetről. Az elmúlt évtizedben a Saigonnak nyújtott ameri­kai támogatás 150 milliárd dollárba került — írja a New York Times. Az Egyesült Államok egyedül az 1973— 75-ös pénzügyi években 4 milliárd dollárt költött a dél. vietnami rezsim katonai tá­mogatására. Biológiai fegyverek betiltása Á Szovjetunió, az Egye­sült Államok es Nagy-Bri- tannia képviselői szerdán letétbe helyezték a szovjet kormánynál a baktérium (biológiai) fegyverek es mér­gező änyägok kifejlesztésé­nek, gyártásának és felhal­mozásának tilalmáról, vala­mint e fegyverek és mér­gező anyagok megsemmisí­téséről szóló egyezmény ra­tifikációs okmányait. Az előzetesen megállapí­tott feltételeknek megfele­lően áz egyezmény március 26-tól lépett hatályba. ÍTASZSZ) A felszabadító erük a kambod­zsai frontokon szorongatják a Lón Nol-csapatokat Az új portugál kormány Portugáliában megalakult az űj kormány. Baloldalt: Costa Gomes államfő. Kedd estig hét megerősí­tett állást foglaltak el a Phnom Penh felé vezető Uta­kon és szilárdan megvetet­ték lábukat a Mekong fo- lyónak a kambodzsai fővá­rossal szemközti partján. A hazafiak szakadatlanul tá­madják a Lón Nol-csapato­kat a Pochentong repülőtér térségében. Északnyugatról 6 kilométerre közelítették meg a repülőterei A repülő­tér ágyúzása miatt az ame­rikaiak kedden több ízben is kénytelenek voltak meg­szakítani a hadianyag-után­pótlás szállítását Phnom Penhbe. _ __ A Lón Nol-esapstok áíta! a Mekong-parti NeakLuong- ban tartott amúgy is kicsiny terület szerdán tovább csök­kent, azután, hogy a haza­fiak a központi piactér kör­zetében újabb utcákat fog­laltak el. A Lón Nol-csapa- tok vesztesége egyetlen na­pon 200 katona és tiszt volt ezen a szakaszon. Hírügy­nökségi tudósítások szerint katonák egy csoportja meg­rohamozta azt a helikoptert, amelyen a Neak Luoiigban szétzúzott csoportosítás fő­parancsnoka készült elre­pülni. A megrémült tábor­nok tűzparancsot adott kísé­retének saját katonái ellen. Több mint 20 katona halt, illetve sebesült meg. Fokozzák nyomásukat a hazafiak a Battambangban, Kampóiban, Siet Réapban és más tartományi Székhelyen bekerített Lón Nol-féle helyőrségekre. Malaysia és Indonézia — mint már beszámoltunk róla — bejelentette, hogy szerdá­tól bezárja az ostromlott Phnom Penhben működő nagykövetségét. Elutazni ké­szülnek a thaiföldi és a ja­pán diplomaták is. Áz ame­rikai nagykövetség folytatja ingóságainak elszállítását Phnom PenhbŐL Tizenöt államtitkár kine­vezésével szerdán befejező­dött az új portugál kormány megálákí&áj, {|ffiít,^eleni (et­tük, a .^„tagm ljjjaWhét szer­da dbibén, Costa Gomes el­nök és a Legfelsőbb Forra­dalmi Tanács tágjainak je­lenlétében tetette a hivatali esküt. Az ünnepségen mondott beszédében Costa Gomes ál­lamfő hangsúlyozta, hogy á március 11-i eseményeik űj lendületet adták a forradal­mi folyamatnak, és kifejezte azt a reményét, hogy á beik. tátott „hatékony és dinami­kus kabinet” teljesíti á por­tugál nép érdekelnek meg­valósításában vállalt felada­tát. A forradalmi tanács sze­repe egyáltalán nem csök­kenti az ideiglenes kormány felelősségét á portugál de­mokrácia előtt álló problé­mák megoldásában —, han­goztatta az államfő és Utalt arra, hogy a forradalmi ta­nács feladata lényegében a forradalmi lendület biztosí­tása és szerepe a mindenko­ri követelményeknek megfe­lelően csökkenhet. Az már biztos, hogy nem kocsma. Se pult, se semmi. Bár lehetséges, hogy az a folyosó a söntésbe visz. Egy pillanatig arra is gon­dolt: hátha a Mari abba­hagyta a mesterséget. Jól megszedte magát Nagyvá­radon, jól kiöltözködött, és úgy jött ide, Pestre, élni vi­lágát, mint egy igazi úrinő. Ha csakugyan itt lakott, ilyen gyönyörűszép szobá­ban. Ennyi drága bútor, ennyi festmény (és mind aranykeretben), ennyi sző­nyeg, függöny az úri há­zaknál is ritka. Otthon még a főjegyzőnek se igen van ilyen lakása. Acsay tekin­tetes uréknak esetleg. Vigyáznia kell akkor, el ne szólja magát a vénasz- szony előtt, kicsoda Mari. Viszont ezt csak az első pillanatokban gondolta. Mert utána egy perc alatt meg­bizonyosodhatott afelől, hogy itt a mesterségét folytatta Mari. — Egyszóval te az oro­szokkal jöttél? — kíván­csiskodott az öregasszony. — Ezt a tésztát!... Lányok! Gyertek csak!... S úgy elkezdett panasz­kodni. mint egy felnőttnek. Hogy Marit még karácsony előtt elvitte egy zászlós, és hogy a front miatt mind szétszéledtek a lányok. Csak most kezdenek visszakér redzkedni megint, mert nagy úr a has. Ezeket már úgy mondta, inkább a lányoknak címez­ve —• értsenek belőle —,„ mint neki. Hosszú, nagyrózsás leber- nyeg volt a lányokon, ami­lyen Magda nénjén. Nem merte őket meg­nézni nagyon. Kevésből látta, hogy egyikük sem az a szép nő. Pedig úgy • képzelte idáig, hogy az ilyen kaszírnők mind szépek, máskülönben ki volna bolond még fizetni is nekik a hálásért. Megint nyílt a folyosón egy ajtó, s előbb csak kidug­ta a fejét, aztán kijött egy lány, papucsban, hálóing­ben. Ez egészen másfajta lány volt, mint a többiek; fiatalabb is, meg olyan szép, hogy különbet festeni sem lehetne. A kócos, szőke haja meg az a fiatal, rőzsálló arca meg a lilás hálóinge is na­gyon szép; a valóságban még nem is igen látott Ilyen szép lányt. Csák képen esetlég. Meg filmén, egy­szer. Onnan jutott eszébe a film, hogy áz a nő ií há­lóingben volt. „Biztosan a vénasszony valakije — gondolta. — Áz unokája lehet... Hozzám ké­pest nagylány; több ez már tizenhat évesnél te. Több bizony isten”. — Szűzfiú!... Végre egy szűzfiú... Likőrrel kínálták, és min­denféle butaságot kérdez­gettek tőle. Dé neki eszébe jutott, hogy kém is lehet köztük, — hallani olyat, ho­gyan kémkednek az ellen­ségnek az ilyen kaszírnők, — és csak kurtán válaszol- gatott: — Aztán csinos fiú az a Grisa? — kérdezte a szép lány, A hálóinges. — Milyen rangja van?... — Tudsz te oroszul? — kérdezte á vénasszony, a fő­nökük. — Hogy mondják a szalonnát oroszul? — Szálé. •— Szalo...? Nézd már, mint a magyar. Megjött közben a többiek kérdezhetnékje is. — A vajat hogy mond­ják? — A sót! Á sót!... — A csokoládét?... — Nyughassatok mari — intette le őket az öreg­asszony, mert még csak a szalonnánál tartott az írás­sal. — Egyszóval a száló, az szalonna? — Engem nem a szalonna érdekel — csipogott a sző­ke. — Azt hogy mondják oroszul: adjál nekem kol­bászt.. Mindnyájan vihogták, még az öregasszony is; hályogos szeméből levedzett a könny. Nem tudott azért nekik minden szót megmondani, ilyeneket, hogy: szórakoz­zunk, meg aranygyűrű, meg bunda. Mert azután ilyene­ket is kérdeztek. Felírt minden szót az öregasszony a regény tiszta lapjára, és elsorolta azt is, miket tudnak már, mintegy ellenőrizve; helyesen ejti-e a szót. Brisnya jeszt, távaris, dasz- vidánya, szahár, tabák, szpicski, dáváj. — Ó, ki tudja ezt mind megtanulni, az embernek a nyelve beletörik, — mondta az öregecske nő. — Dumál­hattok, amit akartok, ä sárga irigység beszél belőletek, Marinak volt a legtöbb esze. Ezen megint összevesz­tek. Mivel jobb az Marinak, hogy ha Németországban érik utol. — Más káposzta az, — szúrta közbe áz öregasz- szony. — Mari se vágott vol­na neki egyedül az útnak... De akármerre is csavarog azóta, biztos, hogy honvéd­ségi kocsi hurcolja őt, meg a cókmókját is. Mindig volt egy-két tisztje, futóvendég­be ő nemigen kapaszkodott. Válogatós lány volt, de hát könnyű annak, akinek van miben válogatni. Majd lej­jebb adja ő is. — És én talán nem válo­gatnék? — fintorgott a kis szőke. — Én nem szerezhet­tem volna egy-két tisztet?... Majd hülye vagyok! Mikor tizet Is szerezhettem... Csak egymás közt beszél­ték ezeket, nemigen törőd­ték véle. (Folytatjuk) Központi fennsík A győzelmek színhelye A dél-vietnami közpon­ti fenflsík 400—1500 méter magasságban, 67 000 négyzetkilométeren terül el. Északon a Truong Son hegyvidékben folytató­dik, délen a Nam Bo-i sík­ságra ereszkedik le, keleten a közép Trung Bo-i síkságo­kat zárja le, nyugaton át­nyúlik Laoszba és Kambod­zsába. ÍA földrajzi értelem­ben vett Vietnam három részre tagolódik: Bác Bo, Trung Bo, Nam Bo — azaz az északi, a középső, illétvé a déli’rész.) A térség állat- es növény­világa igen gv.dag, Sűrű er­dőségek, értékes fáfajték. Változatos és burjánzó erdei aljnövényzet, különféle gyógynövények térmnek meg a termékeny talajon, ame­lyen bő termésű gumifa-, kávé-, illetve teaültetvények is vannak- / A központi fennsíkon több hegyvonulat található, leg­magasabb csúcsa á 2§97 mé­teres íNgoc Linh hegy, Kon- tum tartományban. Több bő vizű folyó szeli át a térsé­get, számos tó található itt, közöttük Daklak-tó (Dar Lac tartomány), a legnagyobb egész Dél-Vietnamban. Ä legmagasabb vízesés 40 mé­teres. Észak—déli irányban szeli át a központi fennsíkot a 14. szájjjú út, amely délen a Saigon, féle vezető 13. számú útban folytatódik, északon pedig ííué alatt torkollik az 1. számú országúiba. A ke­let—nyugati irányú ország­utak a szomszéd országok­kal, illetve a tengerparti tartományokkal kötik össze a központi fennsíkot. Emlí­tésre méltó ezek közül a 19. számú, amely Qüi Nhon ki­kötővárosból vezet Pleikuba és tovább Kambodzsába, á 21. számú, amely a tenger­parti Ninh Hoát Ban Mé Thuottal köti össze. A köz­ponti fennsíkon húzódik á Dél-Vietnamot Laosztói, il­letve Kambodzsától elvá­lasztó határ 700 kilométeres Szakaszá. Indokína egészét tekintvfe a francia gyarmatosítók rendkívüli jelentőséget tu­lajdonítottak. a központi fennsík birtoklásának. Á második világháború évei alatt a japán fasiszták szin­tén megkülönböztetett fi­gyelmet szenteltek a tér­ségnek, s megpróbálták dél­kelet-ázsiai hódító terveik megvalósításának stratégiai bázisává kiépíteni. A központi fennsik több mint 30 nemzeti ki­sebbség bölcsője. Ezek a népcsoportok mezőgazda- sági termékeikből élnek, de foglalkoznak vadászattal, ál­lattenyésztéssel, fakiterme­léssel és kézművességgel is. Erkölcseik egyszerűek, kul­túrájuk régi keletű és gaz­dag, rendíthetetlen hazafiak, akárcsak Vietnam összes töb­bi nemzetisége. A francia uralom Idejé­ben a fennsík nemzeti ki­sebbségei egyik felkelést a másik után robbantották ki. A leghosszabb több mint húsz évig, 1914-től 1938-ig tartott. Az 1945-ös augusztusi for­radalom az egész népet fel­szabadította a külföldi el­nyomás igája alól. A népi hatalom ebben az ország­részben ugyanúgy kialakult, mint mindenütt másutt. Rö­videsen azonban a francia csapatok visszatértek Nem Bo-ba, majd novemberben a központi fennsíkra is. Viet­nam visszahódítására indí­tott országos hadjáratukkal szemben előbb délen, majd 1946 decemberétől kezdve országos méretekben bonta­kozott ki az ellenállás. Eb­ben a nép többi részével együtt a központi fennsík nemzeti kisebbségei is részt vettek. 1954-ben aláírták ar Irtdo- kínára vonatkozó genfi meg­állapodásokat. Ezek értelmé­ben Vietnam ideiglenesen két részre oszlott. Ekkor is­merte fel az Egyesült Álla­mok a központi fennsik stra­tégiái jelentőségét, és a fran­ciák kivonulása Után ott iá igyekezett megszervezni urálmát. Hiába próbálkozott ázohban a nemzeti kisebbsé­gek iráhyábart . alkalmazott különféle demágóg módsze­rekkel. Ennek a politikának a kudarca után az Egyesült Államok maéchlsvellistá módszerekkel próbálta le- igázhi a központi fenn sík nemzeti kisebbségeit: kom- munistaeljenes kampányok váltakoztak különféle meg­torló és terrorintézkedések­kel, úgynevezett lakosság­összpontosításokkal, sth. Több ezer embert öltek így meg, Illetve vetettek bör­tönbe; tízezrekre rúg azok­nak á száma, kiket koncent­rációs központokba teleltet­tek át, több falvát eltöröltek á föld színéről. Másfelől Viszont Saigoni kiszolgálói segítségévéi az amerikai imperializmus hely­reállította a stratégiai fon­tosságú főútvonalakat, kö­zöttük á 21., a 19. és a 14 számút, és több új másod­rendű utat létesített, kijaví­tottá és kibővítette á régi re­pülőtereket, sőt újakat its épített — egyetlen hatalmas katonai támaszponttá alakí­totta át a központi fennsíkot dél-vietnami agressziós ter­veinek megvalósítása érde­kében. A hegyi törzsekkel á2r>»= ban az Egyesült Ál­lamok és bábjai, Nge Dinh Diemtől Nguyen Vaft Thieu-ig, nem bírtak elbán­ni. Az amerikai csapátok dél-vietnami tömeges beve­tése idején Washington meg­próbálta katonailag elfoglal­ni á központi fennsíkot, Legjobbnak tartott hadosz­tályainak hírneve tépázódott itt meg, hatástalannak bizo­nyultak a különféle taktikai megoldások. 1965 telén, 1966 telén, 1967 telén és 1968 ta­vaszán eszerint kudarcot vallottak a központi fennsí­kon az amerikai hadosztá­lyok. 1971 tavaszán, amikor az amerikaiak és a saigoni ak az úgynevezett hármas ha­tárövezetben azért kezdtete hadműveleteket, hogy ki­mentsék csapataikat a dél­laoszi és kambodzsai gyűrű­ből, a központi fennsík fegy­veres erői tűzözönt zúdítot­tak rájuk, és Ngoc Rinh Ruá- nál megsemmisítő vereséget mérték aZ ellenségre. A központi fennsík haza­fias erői a városokba, Kon- tumha, Pleikuba és Ban Me Thuetba szorították vissza az ellenséget. 1972 áprilisában a hazafias erők újabb terüle­teket szabadítottak fel a központi fennsíkon. A párizsi megállapodás aláírása óta az Egyesült Ál­lamok és Thieu-rezsim több ezer úgynevezett pacifiká- ciós és területrabló hadmű­veletet indított a központi fennsíkon, példa nélkül álló bűnöket követtek él lakossá­ga ellen. A központi fennsík hazafias erői az utóbbi na­pokban egyidejű hatékony offenzívakat és felkeléseket robbantottak ki á gyűlölt el­lenséggel szemben és súlyos vereségeket mértek rá: üjra a kezükbe vették szülőföld­jük sorsát. FEKETE GYULAs 57* ^ I REGENT

Next

/
Thumbnails
Contents