Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

$ rnSrdus 2fl. » ­KELOT-MAGYAROflíSZA« Három évtized után MILYEN A MAI MAGYARORSZÄG? Hová érkezett, hová tart? Röviddel ezelőtt kaptunk rá szép, lelkesítő feleletet a párt XI. kongresszusától. Bőségesen és sokoldalúan dokumentálva, számokba szedve és tervekbe építve, dinamikus fejlődésében rajzolódott ki hazánk mai arculata a kongresszus elé ter­jesztett és jóváhagyott okmányokból, a vitá­ból, amely megerősítette a szocialista építés eddig követett politikáját: a határozatból, amely megszabta az új tennivalókat. Ez a Magyarország-kép, amely számunk­ra a valóságot és a mindennapokat jelenti, természetes. Egész mértékrendszerünk, amellyel sikert vagy elmaradást mérünk, ha­zánk mai fejlettségi szintjéből ered. össze­hasonlítási alapunk sokkal erőteljesebben a jövő követelménye, mint a múlt mélysége, így is kell lennie. Ha társadalmunk dinami­kus és előretekintő akar lenni, akkor gon­dolkodásunk csak ehhez mérheti önmagát. Ha azokra a csúcsokra szegezzük pillantá­sunkat, amelyeket még ezután kell meghó­dítani, akkor az ütem, az erőfeszítés nem lankadhat. Azonban »bármennyire is halad­junk, bármilyen tetőkre is hágjunk, alkal­manként vissza kell pillantanunk, mert köz­ben új nemzedékek jöttek, amelyek tudják is meg nem is, hogy mit hagytunk magunk mögött. Ha birtokunkban lenne a mesék és a fantasztikus irodalmak „időgépe”, amely egy nagyon kis időre visszavinne bennünket ab­ba a harminc év előtti Magyarországba, ak­kor még azok is meghökkennének a szegény­ségnek és elmaradottságnak a látványán, akik még látták és élték azt a világot. Három évtizeddel ezelőtt a szovjet had­sereg egy nádfödeles országot szabadított fel. Terpeszkedő nagybirtokok, sovány kis par­cellák, egészségtelen házakban, lakásokban élő sokaság. A mezőgazdasági termelés csak­nem teljes egészében az emberi és állati erő­kifejtésen alapul. Korszerű utak és közle­kedés nélküli sárbafulladt falvak tömege. Az ipari termelés túlnyomó része rosszul felsze­relt műhelyekben, „kócerájok”-ban zajlik, írástudatlan százezrek, rosszul táplált gyer­mekek. tengődésre szorított milliók, kizárva a jogokból, a művelődés lehetőségeiből. El­képesztő kontrasztok a szegények és gazda­gok között. A létfenntartás minimumára szo­rított dolgozó tömegek. És ennek megfelelő szellemi-erkölcsi állapot, amelyben felőrlőd­nek és elsorvadnak a tehetségek. A félelem, az alázatosság mozgat széles társadalmi ré­tegeket. S maga az ország történelmének mélypontján, barátok nélkül, presztízsét vesztve az európai népek közösségében. KÖZNAPI SZAVAKKAL nehéz is ölsze- állítani ezt a képet. Leghűbben ma már csak az irodalom, az akkori idők nagy költői, a társadalmi béklyók ellen lázadók kivétele­sen kifejező erejű sorai képesek felidézni en­nek az atmoszférának a valóságát, a kétség- beesett József Attila-kiáltás hangján: „föl kéne szabadulni már!” Ez a felszabadulás jött el 1945. április 4-én. A felszabadulás óta eltelt harminc esz­tendő, de különösen a közvetlenül mögöttünk hagyott másfél évtized töretlen fejlődése, e fejlődés üteme és átalakító ereje váltotta va­lóra a szocialista társadalmi célok egész so­rát. Természetesen vannak gondjaink és megoldatlan problémáink, amelyek ugyan­csak nem hiányoznak a XI. kongresszus által felvázolt helyzetképből. De a képnek ugyan­akkor nincs egyetlen olyan részterülete, egyetlen olyan szöglete, amelynek ne a vál­tozás, a fejlődés adná meg a jellemzőjét. A tartós stabilitás és az állandó haladás olyan tényezőkké váltak életünkben, amit nemzetünk történelmében egyetlen előttünk élő nemzedék se ismert ebben az országban. A kapitalista világban történő események még szembetűnőbben emelik ki annak jelen­tőségét, hogy hazánk a felszabadító Szovjet­unióval, szocializmust építő szomszéd tes- vérnépeinkkel együtt, egy családot alkotva, a kölcsönös segítség és támogatás összes elő­nyeit élvezve nézhet szembe minden nemzet­közi fejleménnyel. Joggal állapította meg te­hát a Központi Bizottság kongresszusi beszá­molója, hogy „a KGST keretében megvaló­suló együttműködés nyújtotta és fogja nyúj­tani a jövőben is hazai építőmunkánk szi­lárd nemzetközi támaszát”. EZ A NEMZETKÖZI TÁMASZ egyúttal lehetővé teszi, hogy — a XI. kongresszus helyzetelemzésére és határozataira támasz­kodva — az eddiginél is hatékonyabban ki­használjuk a szocialista társadalmi rendben és gazdaságban rejlő lehetőségeket és tarta­lékokat. A pártnak, a magyar társadalom­nak pontosan, tudományosan felépített terve van mind a jelen, mind a közeljövő felada­taira és azok megoldásának módjaira, mind pedig a távlatokra, amelyek az új ötéves terv alapjainak kidolgozásával, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával és a párt programnyilatkozatában rögzített célok kö­zelítésével válhatnak majd valóra. Aki tanulmányozza ezektí a dokumentu­mokat. az látja, hogy a legteljesebb realiz­mus és határozottság jellemzi azokat. Az iránymutató kongresszusi határozatok tükré­ben világosan látható a párt, az állam, a társadalmi szervek, a gazdasági irányítás lépcsőinek minden fontos tennivalója a szo­cialista társadalmi és termelési viszonyok to­vábbfejlesztésében. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában mondot­ta: „A párt minden tervét arra alapozza, hogy elnyeri hozzá a . munkásosztály, a nép egyetértését és támogatását. Munkásosztá­lyunk, népünk pedig építhet arra, hogy a párt a helyéh van, s a jövőben is mindenkor feladatainak a tőle telhető legjobb megoldá­sára törekszik.” A HÁROM ÉVTIZED FORDULÓJA így most nem csak ünnep, visszapillantás és meg­emlékezés, hanem új magaslat. És hozzáte­hetjük: erről a magaslatról már olyan nép mégy tovább a maga útján, amely egységben, öntudatban, politikai érettségben és művelt­ségben, egyre méltó’"’' anyagi létfeltételeket biztosítva társadalma minden tagjának, al­kotja új történelmét. Rózsa László A MIDI O lyan volt gesztenye­i barna, hosszú copfjá­val, kéken csillogó szemé­vel, kék, kopottas hosszú szárú harisnyájával, mely­ből egyik lecsúszott láb­szára közepéig mint egy Móra-regényből előlépett, megelevenült figura a kis Klaresz. Egy tincs előrefity- tyent, ahogy lehajolt, s cso­dálkozó szempillantásaival kérdőn nézett anyjára, no milyen, jól áll a midiszok­nya. amelybe éppen az imént bújt bele, s bújt elő a lefüggönyözött próbafül­kéből. Várta mit válaszol az anyja, akinek a szemeiben ott vibrált a kacagás, a de­rű. szeretett volna hango­san felnevetni, de türtőz­tette magát, nem akarta elárulni meglepődését, csak nagylány lett az ő Klaresza, le édeskémen olyan furán "setienül áll még az a ru­ha, mintha rádobták volna, 'kár meglehet, hogy ezek a midik direkt ilyenek, le­verek is. hanyag külsőt kölcsönöznek direkt s ez ma a sikk. ez ma a divat, s akinek ilyen nincs az ma­radi. Klaresz a kisvárosban csak Rotschild-szalonnak nevezett üzletben került- fordult az aranyozott bion- ielkeretű tükör előtt, tet­szett magának akár már le sem vetette volna. Csak -»evet kifogásolt, azon a má­sik midin zseb is volt, hogy nem lehetne-e ezen is. Öh dehogy nem kisasszony, járta körbe a szalontulaj- donosnő, reggelre levesz- szük a másikról, s erre tesszük. Jó lesz? Nem lesz késő? Nem, 'nem, dehogy. Na­gyon jó lesz, rebegte kis Klaresz, s meleg pillantá­sokat vetett a „papa” felé, akit kis Klaresz gyorsan szívébe fogadott, örült, át- érezte, mit érezhetett ez a serdülő alig tizenéves lány­gyermek most ezekben a boldogító pillanatokban, amikor megkapta az eiső „apai” ajándékot. Talán az édesapára gondolt, milyen jó is lenne, ha élne, talán ő is íg'y tett volna, így vit­te volna őt karonfogva any­jával az oldalán e friss, tiszta, tavaszt váró, rügye­ket fakasztó szombat reg­gelen oda a kis szalonba a tér mellé Érezte ma Klaresz, hogy valami öröm, meglepetés éri. Kibuggyant belőie _ már az úton. amikor az édes­mostoha karonkapta kette­jüket, s száguldott velük lépcsőn le-fel. az utca egyik oldaláról a másikra, meg- megállt a kirakatok előtt, keresett valamit. És ekkor a huncutkásan mosolygó Klares? megjegyezte: úgv fohanunk. mintha valgur "óllal mennénk valahová. P °nre illett legalább ilyen őszintén válaszolni egy iga­zi „hölgynek”, aki már érettségizeit, s az első asszisztensnői vizsgán is sikerrel túljutott. Igen kis­fiam, céllal, válaszolta jó­kedvvel a mostoha, s vitte, repítette őket a szalon felé. S Klaresz, ez a vékonyka, alig negyvenvalahány kilós teremtés, pipaszár lábaival, égő szemeivel, karcsúsodó derekával ott libegett az pdon, tükrös szalonban. Nem látta fizetett-e „apu­ka” vagy sem, csak elhúzta a száját, amikor a szalon i tulajdonosnője megmondta a midiszoknya árát. Kissé elszomorodott, lehangoló­dott Klaresz, alig lehetett kedvet csiholni arcára, sze­mébe, s győzködni kellett újra és újra. hogy nem a világ az a négy és fél pi­ros. egyszer ki lehet bírni. Különösen akkor, ha az embernek születésnapja is van. Mert Klaresz nagylány lett. S ezt illett megünne­pelni. Ez a midi szoknya volt az első olyan ajándék, ame­lyet férfitől kapott. Igaz, nem az édesapjától, csak a mostohától. De valahányszor Klaresz felveszi a midit s kérdezik tőle. ki -ette? Ezt mondja: apucikától kaptam születés­napomra. F. K. A Taurus Gumigyár kempinguzemében jól ismert a Váci Mihály zöld jelvényei ifjúsági szocialista brigád. A XI. pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettsé­güknek eleget tettek. (Hammel József felvétele) Milliók a libatelepből A székelyi rekord titka Belépés csak kézmosás után! Nincs ugyan tábla ki­téve, amelyik erre figyel­meztet, de a bejáratnál el­helyezett mosdótál, tiszta törülköző, a fertőtlenítő szer önkéntelenül is erre készteti a látogatót. Bent hosszú, nádfedelű, fehérre meszelt épületek. A víztározó part­ján libák fehérlenek. Hét­ezer, ebből ötezer-kétszáz tojó, a megye egyik legna­gyobb állománya. „M agkérdezték" a libákat Két évvel ezelőtt, 1973 nyarán «3 vizese épület, se liba, se.pfyin nem volt a szé­kelyt Búzakalász Termelő- szövetkezetben, kacsatörzsük viszont már akkor az egyik legjelentősebb állomány volt a megyében. Az itt elért eredmények késztették a ba­romfikeltető vezetőit arra, hogy a libatenyésztésre is rá­vegyék a tsz vezetőit. A hely, amelyet kiszemeltek a libák­nak, korábban „ürgelegelő” volt, mellette viszont mocsár terült el, ahol a legnagyobb szárazság idején is állt a víz. Társadalmi munkával vezet­ték el a tsz tagjai a vizet, aztán a vízügyi igazgatóság­gal közösen egy víztározót építettek. így kezdődött 3400 előne­velt libával, amelyből a leg­alkalmasabbakat. körülbelül kétezret kiválogattak. hogy létrehozzák a tojóállományt. Aztán átbúvárkodfík a l’hg_ tenyésztéssel foglalkozó ösz- szes szakirodalmat, a ^"kor­szerűbbnek ismert e'iáráso- Icat és akkor kiderült: erre nincs nénzük. Maradt a? eev- "ZerŰ rneizolóás* a g_ fóq a desz­’-éhől felénftoft tolóház, és jöttek az eredmények. ame­lyek semmivel sem voltok énvekből álló li­V-y*h onoV^ Hogy lehet ez? Az asszo­nyok, akik a választ adták, maguk is nevettek: egysze­rűen úgy, hogy „megkérdez­ték” a libákat. Vagyis, hogy nem az emberi szemnek tet­szetős és természetesen na­gyon drága épület a fontos, hanem az állat igényeit kell kielégíteni. — Úgy érzem, ellentmon­dás van a beruházásoknál abban, hogy nagyon sokan többet akarnak nyújtani mint amennyit az anyag — ebben az esetben a liba — igényel. Helvette emberköz- pontúbbá kell tenni a mező- gazdasági termelést — mond­ja dr. Kun István a terme lőszövetkezpt elnöke majd azt 's hA7-»át°szi. náluk a do- háov'oaífáhan varrnak a te­henek. de a gondozóknak fekete-fphér öltö-ő énült És az eredmények? Nagyon jók. O A kezdet: 3400 liba O 31 millió érték O Képezik a dolgozó- kai De így van ez a libatelepen, a kacsatelepen, ahol a gon­dozóknak minden igényt ki­elégítő szociális helyiségük van, hófehér köpenyben vég­zik munkájukat, évi kerese­tük pedig 40—45 ezer forint körül van. A libatelepi há­rom asszony évente 4—5 millió forinttal járul hozzá a tsz eredményeihez. A leitobbak közölt A székely! termelőszövet­kezet 1971-ben 6 millió fo­rint Crtéket termelt, tavaly pedig 31 milliót. Ezzel a nyíregyházi járás legjobbjai közó tartozik, pedig ezer hektáros homokos területé­vel a járás egyik legkisebb és legrosszabb adottságú szö­vetkezetének számít. Álló­eszközeinek értéke 17,3 mil­lió, sokkal több, mint a két­szer, háromszor nagyobb te­rülettel rendelkező termelő- szövetkezeteké. Hogy idáig jutott, nagy szerepe van eb­ben az állattenyésztésnek, hiszen almáskertjére ha nem is fizet rá, de nem hoz nye­reséget és a szántóterületen is alanosan meg kell fontol­ni, m’t vessenek. — Több mint felét kukori­cával vetettük be — mondja az elnök —. de komoly fej­törést okozott, hogyan érjünk el o’van. vagv legalább ha­sonló eredményeket. mint ahol ioerszerű rendszerben termeszek a kukoricát A mi területünk ugvan!s olyan ki­csi hogy bennünket nem vettek f°l az ínars?orűen ter­melő gao^oq^cfnk közé. íg'’ o.ztán a különböző r°ods?e rek kombinálásából új tér melési plíárást alakítottunk ki. Erodmónv? 1973-ban 55 mázsát t“rmoitöok hektáron ként »™n a homokon. _ ^ tfventzozdó’koüós áz Óllotto-iv^z—to—br»o1 óg-ó j§l kantok s to— cá^t y.o+t.av n kuko-i-óAt loptuk a libáit most alakítjuk magunknak mondja tréfásan az elnök —• és hogy ez utóbbinál marad­junk, úgy látjuk, sikerült is előrejutnunk. Tavaly egy to­jó után 33,6 liba kelt és ez a jelenleg ismert'legmodernebb­eljárásokkal elért eredmé­nyektől is jobb. Ebben a sze­zonban körülbelül 260 ezer tojás várható és nem mind­egy, hogy ebből mennyi liba kél. Háromezer kisliba száz­ezer forintba kerül és fele­lősnek érezzük magunkat a keltetéséért, sőt az értékesí­tésért is. Saját erőből Az eredmények nem jöttek maguktól, sokat töprengtek a. gondozók és a vezetők egy­aránt. Volt például egy idő­szak, amikor félelmetesen növekedni kezdett a termé­ketlenség, pedig a tojások éppúgy kartondobozokban vártak elszállításra a libate­lep szociális épületében, mint ahogy azt máshol is tárol­ják. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy nem kellene a tojásokat a betonra rakni,, meg távolabb kell húzni egy- kicsit a faltól-is. Ahogy ’.ezt megcsinálták, a következő keltetésnél már az eredmé­nyek adták az igazo’ást. T'Tvil- ván a falközclben és a beto­non „megfáztak” a tojások. Nemcsak „ráhibáznak” ., a-, jó megoldásokra — a dolgo­zók állandó képzésével is ■. igyekeznek megteremteni . á még eredményesebb tenyész­tés feltételeit. Munkaszervezés, gazdasá­gosság. Ezek a szavak hang­zottak el székelyi beszélge­tésünkkor leggyakrabban. A technológiakeresés, amelyhez egy kicsit azért az életnek is köze van, méginkább ve t, mert amikor a kacsatelep Jt, majd később a libatelep x létrehozták nem gond-'i' r tak lenyűgöző épületre, mert nem volt pénz, nem volt mit pazarolni. Állami támogatás nélkül, saját erőből építettek mindent és gazdaságosan. — Ez a libatelepi épület hat év alatt amortzálód’k, de a költsége egy év alatt megtérül és legalább tíz évig eltart. De ugyanez a helyzet a kacsatelenoel: idén már ne­gyedszer térül meg az ára. Egyszerűen csak rá kellett jönni hogy fából is lehet jó fületeket létrehozni. Hogyan tovább? Erről is eszélgettünk a székelyi tsz ezetőivel, mert a jó ered­mények ellenére sem ez ma íz ideális nagyság: legc’ább 100 milliót kell ahhoz tér- melni. hcj?v elelő ’ű nyerssé" képződjék hogy oiegfeleIőe- ‘-'-'iák v," '*"ni i termelést. Ez már csak összefogással érhető el Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents