Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

KELET-MAGYARÖRSZA« 1*75. március Ä «* Külügyminiszter-helyettesek tanácskozása Varsóban P. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn //. Dokumentumírás Március 19—20-án a len­gyel fővárosban tanácskoztak a Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszter-he. lyettesei. A tanácskozáson A. Trajkov, a Bolgár Népköztár­saság, M. Ruzek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, A? el nem kötelezett or­szágok koordinációs bizottsá­gának havannai ülésszaka — az el nem kötelezett or­szágok egységét és összefo­gását demonstrálja az állam- és kormányfők IV. algíri konferenciája, amely új len­dületet adott a gyarmati rendszer, a neokolonialjzmus és a fajgyűlölet felszámolá­sáért folytatott küzdelemnek. • »— Á kapitalista országok jelenlegi gazdasági válságát mindenekelőtt az imperialis­ta hatalmaknak az a szívós törekvése idézte elő, hogy fenntartsák a gyarmati rend­szert. és a neokolonialista ki­zsákmányolást, továbbá szün­telenül növeljék a katonai kalandok céljait szolgáló elő­irányzatokat. A koordinációs bizottság elutasít minden olyan kísérletet, amelynek az a célja, hogy a válságért a szuverenitásuk és természeti jeneseik védelmében harcoló fejlődé országokat tegyék fe­55. De nem lövöldöztek Qrl- sáék, csak kiabáltak, meg káromkodtak. Az egyik szo­bából már kezdték akkorra kifelé hányni a bútort a ko­zákok, mert az istállóban a lovak nem fértek el mind. Érdekes, hogy Grlsa rög­tön kitalálta, melyikük a pa­rancsnok- Káromkodott an­nak is, de az Igen fenu- t>é<á7V8 beszélt vele Ami'-'T a pufajkét ledobta sz abl'>k- árkánvra. akkor látsz t, ogv csakugyan parancsnak, mert kapitány. Vagyis sok­kal magasabb rangja van. mint Grisának. J. Czyrek, a Lengyel Népköz- társaság, Nagy János, a Ma­gyar Népköztársaság, K. Nier, a Német Demokratikus Köz­társaság, V. Gliga, a Román Szocialista Köztársaság és I. N. Zemszkov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese lelősse. Aggodalmát fejezi ki azok miatt a fenyegetőzések miatt, amelyeket imperialista körök intéztek egyes nyere­ség az Indiai-óceánon állo­másozó amerikai' haditenge­részeti erők növelései miatt. A közel-keleti robbané­kony helyzetről szólva a do­kumentum megállapítja, hogy Izrael agresszív politi­kája, a Palesztinái arab nép jogainak el nem ismerése idé­zi elő ezt a veszélyes hely­zetet. A deklaráció aláírói meg­állapítják, hogy az Egyesült Államok és a saigoni rezsim következetesen megsérti a párizsi megállapodásokat Ugyanakkor megerősítik azt az Algírban elfogadott hatá­rozatot, hogy a del-vietnami nép egyedüli igazi és törvé­nyes képviselőjének, a Dél- vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányát ismerik el. A bizottság (id. — Na, pajgyom! Daváj, daváj — mondta Grisa a ka­pitánynak. — Gyerünk a komandantra. Akkor meg a kapitány kez­dett el káromkodni. Jobban ismerhette a vá­rosparancsnokot Grisa (vagy Palkóvnyik Színyicin elé ■Hálta volna?), mert a ka­pitány nem mert elmenni v He. S a vége az lett, hogv b’ába káromkodtak, fényé j *őztek. azért csők szedté'' „ sátorfájukat. és kitaka­rodtak az udvarból a kozá­kok. Akkor egy pár napig na­vett részt. A tanácskozáson, amely a gyümölcsöző együtt­működés, testvéri barátság és kölcsönös megértés lég­körében zajlott le, vélemény, cserére került sor kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. vözli a kambodzsai népnek a Lón Nol-rezsim fölött ara­tott nagy győzelmeit és el­ítéli az Egyesült Államokat, mert folytatja e rezsim támo­gatását. A dokumentum hangoztat­ja, hogy a ciprusi probléma megoldásának magában kell foglalnia a Ciprus ügyeibe való külföldi beavatkozás megszüntetését. Az el nem kötelezett orszá. gok rámutatnak a latin-atne- rikai antjirnperialista harc fokozódására, és kiemelik an. nak óriási jelentőségét az el nem kötelezett közös ügye szempont jábóL A bizottság üdvözli Kuba eredményeit, és elítéli az im­perializmus Kuba ellen létre­hozott blokádját. Ugyancsak elítéli a chilei fasiszta kato­nai juntát, és szolidaritását fejezi ki a chilei hazafiakkal. A koordinációs bizottság deklarációja támogatja a le­szerelési világkonferencia összehívására vonatkozó ja­vaslatokat gyón félt egyedül • szállá­son maradni. Még aztán visz- szajön a kozák kapitány, és lelövi őt, amiért Grisáékat értesítette. Bezárta a kaput — no hisz, sokat számít az a kozákok­nak!, — ha csak tehette, nem mutatkozott az udva­rom. De még a szobákból is menekült legszívesebben s nincébe, vagy valamelyik "adlásra. Elhagyott porta volt; mir, den értéket kitakarítottak már belőle. Legelőször, nyil­ván, még a háziak: utánuk • mindenféle katonák. A háború alatt elesett tisz­tek között csak egy ilyen ne­vű van. Andrej Alekszeje- vics 1919-ben született, párt­tag, az 56. jasszi Vörös Zász­ló-rendes gépkocsizó lö­vészdandár zászlóaljparancs- noka, elesett az 1915. már­cius 26-i harcokhan. „Az egyesítés parancsnoksága, — olvassuk a Kaszimcev apjához írt levélben, — te­kintettel az Ön fiának a Honvédő Háborúban szer­zett óriási érdemeire, pa­rancsot adott, hogy Buda­pesten, annak az államnak a fővárosában temessék el, amelynek felszabadításáért az ön fia az életét áldozta. Kaszimcev kapitányt kato­nai díszpompával temették el az alakulat és az egyesí­tés parancsnoksága képvi­selőinek jelenlétében”. A koporsó előtt vitt dísz- párnán két Vörös Zászló­érdemrend, a Szuvorov-ér- demrend III. fokozata, a Honvédő Háború-érdemrend II. fokozata és Sztálingrád védelméért érdemérem fe­küdt Alig valamivel több mint egy hónappal azelőtt, 1945. február 17-én a frontújság a következőket írta: „A Duna jobb partján fe­jeződött be a magyar fővá­rosért, Budapestért vívott hatalmas ütközet. Ebben a gigászi csatában a maga tel­jes nagyságában megmu­tatkozott tábornokaink és tisztjeink hadvezéri tehet­sége, az altisztek és közle­gények magas fokú kato­nai tudása és bátorsága. ... Rendkívüli hőstettet hajtott végre a Budapestért vívott ütközetben az az al­egység, amelynek parancs­noka Kaszimcev tiszt”. ...Az. Újság a .(továbbiakban részletesen leírja a harco- ■kat. - rno~­,,...Válogatott náci alaku­latok veszett iramban tör­tek Buda felé, hogy segít­séget nyújtsanak az ott be­kerített csoportosításnak. 11 német harckocsi, 6 páncél­kocsi és nagy tömeg gép- pisztolyos katona rohamoz­ta többször a maroknyi szovjet harcost, akik között ott volt Kaszimcev kapi­tány is. Még akkor sem tört meg a tapasztalt szovjet katonák és tisztek szívós ellenállása, amikor az ellen­séges tankok rátörtek a lövészárkokra. Pankov köz­legény 17 sebből vérzett. De folytatta a harcot, s akár­csak előtte, teljes erejével és tudásával verte vissza a rohamokat. Kaszimeev ka­pitány többször egymás-1 után kézigránátokkal védel-‘ mezte magát... Amikor a hősök saját aknavetőtüzet kértek magukra, az ellenség nem bírta tovább,.. A szov­jet harcosok csoportja 8 órán keresztül állta a har­cot a számbeli túlerőben lé­vő ellenséggel szemben.” Azaz a vekker innen származik, az aranyos szélű findzsa, g az abroncsos melltartó. Ezek valahogy itt felejtődtek, nem vették észre a sok szétszórt limlom, papír, törmelék közt a csel- lengők. Amikor a pince egyik beugrójában fölfedezte az Új falazást, eszébe jutott a miskolci rámolás az alag­sorban. Alig várta az estét, hogy megmutassa a gyanús falat Grisának. Kibontották, persze, és íjiegtalálták a teli hordót. Nagy ivászat volt, míg tartott a bor. A műhelyben is tele demizsonokkal jár­tak. Egyik este katonalányo­kat is meghívtak vendég segbe, pirogot sütöttek, ér ■acsora után mindenki őr •-occintott, lelocsolták a fejé lorral. Grisa valamit hada rászott fölötte — mint eg' katolikus pap, de ők pópá­nak hívják a papot —, és gurultak a többiek. „Kaszimcev tiszt és harco­sainak hőstette méltó hely­re kerül a történelemben” — írta egy másik frontújság ugyanazokban a napokban. Kaszimcev kapitány leve­lei nagyon szűkszavúak, ke­veset ír harcairól. De a szűkszavú sorokból kisu­gárzik ennek a tisztnek erős akarata és céltudatossága, amely már akkor kitűnt, amikor még nem vonult be katonának. 1939. előtt, a Volgográd területi Kotovszk- járási burluki falusi isko­lájának tanulmányi vezető­jeként. ★ OLYKOR NAGYON NE­HÉZ .. íme néhány idézet Kaszimcev kapitány leve­leiből, amelyeket apjának és anyjának írt az ugyanazon a vidéken fekvő Krasznij Jár faluban. „Kedves szüleim! ...Már 23 óra, de én még mindig dolgozom. Nagyon sok a munkám. Ezen kívül még tanulok is. Azelőtt a gyalogságnál szolgáltam, most is ott teljesítek szolgá­latot, de ez, a gyalogság már sokkal mozgékonyabb, s ezért tökéletesítenem kell tudásomat. Nagyon elége­dett vagyok a munkám­mal. A nehézségektől nem félek... (1944.1. 20.) ...Maláriában fekszem. Átkozott betegség, nem hagy dolgozni. Erősen kú­rálom magam... (1944. VII. 2.) Romániában nem hódí­tókként tartózkodunk, ha­nem mint a gonoszság ki­írtéi, a gonoszságé, amely az összes népek ellensége és a neve: fasizmus. Mi nem en­gedhetjük meg azt a yi^l,- kedésí, ajíógy a németek és ugyanezek a románok visel­kedtek'nálunk!' 'Mi' az ’orosz föld harcosai nem szívesen hagyjuk el hazánk terüle­tét. Csupán csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész vi­lág. Ezt a kötelességünket becsülettel teljesítjük. Min­den embernek van azon­ban honvágya, s ez az ér­zés gyakran keríti hatal­mába... ...Nem kis dolog egy éle­tet leélni. De sebaj. Hama­rosan vége a háborúnak, hazamegyek szülőfalumba, akkor majd kibeszél­getjük magunkat, minden­ről... (44. X. 4.) Bocsássatok meg, hogy oly sokáig nem írtam, de állan­dóan harcban voltam... Ol­vastatok harcunkról. Ala­posan ellátjuk az ellenség baját. Meg kell mondanom az igazat: megtanultuk ho­gyan kell az ellenséget el­páholni isten igazából. Első osztályú technikát vetett, be ellenünk, de ezek a gének roncshalmazzá váltak... Ki­Es azt magyarázták, hogy 6 most már a fiúk lesz, és Paukóvnyik Szinvicinnek is jelenteni fogják. Azért kapta a sapkát is Grisától, hogv rögtön lássák rajta — civilek, idegen katonák —, hogy a hadsereghez tartozik. Úgy értve: a Vörös Had­sereghez. Pár nap múlva már az egész ezredben tudták, hogy ő Grisáékhoz tartozik, Pal­kóvnyik Szinyicin is tudta. A katonalányok szívesen elcsalták volna, hogy legyen az ő fiúk, egy ízben be is zárták egy szobába a szállá­sukon. es etették min­den jóval. De kiszökött az ablakon; éppen kifért a feje a rács között. Nem haragudtak meg rá a katonalánvok- Nem is hara­gudhattak, mert 6 volt a postás, és ha valaki szerelmes levelet akart írni a lányok­nak, vele küldte el. (Folytatjuk) tüntettek ezekért a harcokért. Láthatjátok, hogy nem hoz­tam szégyent a családunkra. (1944. XI. 24.) ...Nagyon vágyom már haza, orosz földre .. Egyet­len dolog csillapít le, a ha­za iránti kötelességemet be­csülettel kell teljesítenem, írtam Nektek, hogy meg­tettem mindent a hazámért de a haza sem hagyott elen­gem. Már kitüntettek a Honvédő Háború II. foko­zatával és (megsúgom nek­tek) hamarosan meg kell kapnom a Szuvorov-rend III. fokozatát. Mindezekért be­csületesen megdolgoztam, minden tudásomat bátorsá­gomat latbavetve. Ismer­tek engem jól, ismeritek gyerekkori szokásaimat Ezek ma is megvannak és a harcban kamatoztatom őket... (1944. XII. 2.) — ...Olykor nagyon nehéz, de azért háborúi... (44. XII. 5.) .'..Nagyon nyugtalanít, hogy oly ritkán írtok. Mi van veletek?... Hogy van kedvencem, Vityulka? De szeretném, ha elküldenétek nekem a fényképét! Bizo­nyára megnőtt már és okos kisfiú. Node sebaj, hamaro­san hazatérek győztesen. S akkor majd kedvünkre el­játszogatunk kettősben... Mi újság a járásunkban, hogy mennek ott a dolgok? Írjatok mindenről... ...A tél errefelé nem hi­deg, de két napja havazott. Nagyszerű vádászidő. Itt, ahol most pihenőben va­gyunk, rengeteg a vadnyúl. (1945. jan. 10.) Bocsássatok meg, hogy mostanában nem írtam. Munkában voltam. Teg­nap kicsit megsebesültem. Már jól érzem magam, csak a fejem bolondozik. Holnap pedig már ismét átveszem a parancsnoksá­got. Pihenni majd akkor fogok, ha pihenőbe külde­nek. Alaposan alágyújtunk a németeknek. Ebbe a ka­landjukba beletörött a bics­kájuk... (Ezt írta az újság által leírt ütközet után. — P. B.) (1945. li. 2.) ...örültetek, amikor ki­tüntettek. Most megint örülhettek: újból kitüntet­tek a Vörös Zászló-renddel. Ez már a második Vörös Zászló érdemrendem... Egészségem kezd helyreáll­ni. Megint pihenőben va­gyok, a csapat dolgaival fog­lalkozom, rendbe szedem az embereket és a gépeket... Tegnap, amikor a „willis”- emen utaztam, majdnem ba­jom esett, de szerencsésen „földet értem.”. A kocsi hol­nap ismét, üzemkész álla­potban lesz .. Kicsit meg­sebesültem a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről. Jóllehet a kézsérü­lésem még nem gyógyult be, de mar jól tudom hasz­nálni a kezem, azzol írok most nektek... Köszönöm a meghivásjokat, majd igyek­szem, de előbb még telje­sítem a hazám iránti kö­telességemet. (45. II. 17.) Tollat ragadok, mert a fiúk meghozták a fényképek Ez 1945. február 23-án tör­tént,, kint az első vonalban, a kitüntetés átnyújtásának napján .. Nagyon szeretné­lek már látni Benneteket, hazatérni szülőfalumba. Gyakran eszembe jut, ősz- szehasonlítom más falvak­kal, de olyan csodálatos kör­nyékkel még sehol sem ta­lálkoztam errefelé. Lám, mit jelent az a szó, hogy haza... (1945. március 6.) * „Katonái szerették, a tisz­tek is. Szerény és bátor volt Ilyennek ismerte őt egysé­günk minden közlegénye, ■ritisztje és tisztje.’ — idézet Hanyko ezredesnek, a Szov- itunió hősének, az 56 *ép- oésizó lövész-’■'ndár na­rancsig’ inak Kaszimcev szüleihez írott leveléből. VÉGE Dél-Vietnamban nagyarányú tüzérségi hadműveletek folynak Pleiku közelé­ben. A saigoni rezsim a sorozatos vereségek nyomán elhatározta ennek a tér­ségnek a kiürítését. (Telefoto — AP — MTI — KS) Az el nem kötelezett országok d aklarációja-deklarációt fogadott el. Ez megállapítja: anyagtermelő országokhoz Ugyancsak aggodalmát fe. jezte ki a koordinációs bizott­FEKETE GYULA: R E G E N Y

Next

/
Thumbnails
Contents