Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
KELET-MAGYARÖRSZA« 1*75. március Ä «* Külügyminiszter-helyettesek tanácskozása Varsóban P. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn //. Dokumentumírás Március 19—20-án a lengyel fővárosban tanácskoztak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-he. lyettesei. A tanácskozáson A. Trajkov, a Bolgár Népköztársaság, M. Ruzek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, A? el nem kötelezett országok koordinációs bizottságának havannai ülésszaka — az el nem kötelezett országok egységét és összefogását demonstrálja az állam- és kormányfők IV. algíri konferenciája, amely új lendületet adott a gyarmati rendszer, a neokolonialjzmus és a fajgyűlölet felszámolásáért folytatott küzdelemnek. • »— Á kapitalista országok jelenlegi gazdasági válságát mindenekelőtt az imperialista hatalmaknak az a szívós törekvése idézte elő, hogy fenntartsák a gyarmati rendszert. és a neokolonialista kizsákmányolást, továbbá szüntelenül növeljék a katonai kalandok céljait szolgáló előirányzatokat. A koordinációs bizottság elutasít minden olyan kísérletet, amelynek az a célja, hogy a válságért a szuverenitásuk és természeti jeneseik védelmében harcoló fejlődé országokat tegyék fe55. De nem lövöldöztek Qrl- sáék, csak kiabáltak, meg káromkodtak. Az egyik szobából már kezdték akkorra kifelé hányni a bútort a kozákok, mert az istállóban a lovak nem fértek el mind. Érdekes, hogy Grlsa rögtön kitalálta, melyikük a parancsnok- Káromkodott annak is, de az Igen fenu- t>é<á7V8 beszélt vele Ami'-'T a pufajkét ledobta sz abl'>k- árkánvra. akkor látsz t, ogv csakugyan parancsnak, mert kapitány. Vagyis sokkal magasabb rangja van. mint Grisának. J. Czyrek, a Lengyel Népköz- társaság, Nagy János, a Magyar Népköztársaság, K. Nier, a Német Demokratikus Köztársaság, V. Gliga, a Román Szocialista Köztársaság és I. N. Zemszkov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese lelősse. Aggodalmát fejezi ki azok miatt a fenyegetőzések miatt, amelyeket imperialista körök intéztek egyes nyereség az Indiai-óceánon állomásozó amerikai' haditengerészeti erők növelései miatt. A közel-keleti robbanékony helyzetről szólva a dokumentum megállapítja, hogy Izrael agresszív politikája, a Palesztinái arab nép jogainak el nem ismerése idézi elő ezt a veszélyes helyzetet. A deklaráció aláírói megállapítják, hogy az Egyesült Államok és a saigoni rezsim következetesen megsérti a párizsi megállapodásokat Ugyanakkor megerősítik azt az Algírban elfogadott határozatot, hogy a del-vietnami nép egyedüli igazi és törvényes képviselőjének, a Dél- vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát ismerik el. A bizottság (id. — Na, pajgyom! Daváj, daváj — mondta Grisa a kapitánynak. — Gyerünk a komandantra. Akkor meg a kapitány kezdett el káromkodni. Jobban ismerhette a városparancsnokot Grisa (vagy Palkóvnyik Színyicin elé ■Hálta volna?), mert a kapitány nem mert elmenni v He. S a vége az lett, hogv b’ába káromkodtak, fényé j *őztek. azért csők szedté'' „ sátorfájukat. és kitakarodtak az udvarból a kozákok. Akkor egy pár napig navett részt. A tanácskozáson, amely a gyümölcsöző együttműködés, testvéri barátság és kölcsönös megértés légkörében zajlott le, vélemény, cserére került sor kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. vözli a kambodzsai népnek a Lón Nol-rezsim fölött aratott nagy győzelmeit és elítéli az Egyesült Államokat, mert folytatja e rezsim támogatását. A dokumentum hangoztatja, hogy a ciprusi probléma megoldásának magában kell foglalnia a Ciprus ügyeibe való külföldi beavatkozás megszüntetését. Az el nem kötelezett orszá. gok rámutatnak a latin-atne- rikai antjirnperialista harc fokozódására, és kiemelik an. nak óriási jelentőségét az el nem kötelezett közös ügye szempont jábóL A bizottság üdvözli Kuba eredményeit, és elítéli az imperializmus Kuba ellen létrehozott blokádját. Ugyancsak elítéli a chilei fasiszta katonai juntát, és szolidaritását fejezi ki a chilei hazafiakkal. A koordinációs bizottság deklarációja támogatja a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslatokat gyón félt egyedül • szálláson maradni. Még aztán visz- szajön a kozák kapitány, és lelövi őt, amiért Grisáékat értesítette. Bezárta a kaput — no hisz, sokat számít az a kozákoknak!, — ha csak tehette, nem mutatkozott az udvarom. De még a szobákból is menekült legszívesebben s nincébe, vagy valamelyik "adlásra. Elhagyott porta volt; mir, den értéket kitakarítottak már belőle. Legelőször, nyilván, még a háziak: utánuk • mindenféle katonák. A háború alatt elesett tisztek között csak egy ilyen nevű van. Andrej Alekszeje- vics 1919-ben született, párttag, az 56. jasszi Vörös Zászló-rendes gépkocsizó lövészdandár zászlóaljparancs- noka, elesett az 1915. március 26-i harcokhan. „Az egyesítés parancsnoksága, — olvassuk a Kaszimcev apjához írt levélben, — tekintettel az Ön fiának a Honvédő Háborúban szerzett óriási érdemeire, parancsot adott, hogy Budapesten, annak az államnak a fővárosában temessék el, amelynek felszabadításáért az ön fia az életét áldozta. Kaszimcev kapitányt katonai díszpompával temették el az alakulat és az egyesítés parancsnoksága képviselőinek jelenlétében”. A koporsó előtt vitt dísz- párnán két Vörös Zászlóérdemrend, a Szuvorov-ér- demrend III. fokozata, a Honvédő Háború-érdemrend II. fokozata és Sztálingrád védelméért érdemérem feküdt Alig valamivel több mint egy hónappal azelőtt, 1945. február 17-én a frontújság a következőket írta: „A Duna jobb partján fejeződött be a magyar fővárosért, Budapestért vívott hatalmas ütközet. Ebben a gigászi csatában a maga teljes nagyságában megmutatkozott tábornokaink és tisztjeink hadvezéri tehetsége, az altisztek és közlegények magas fokú katonai tudása és bátorsága. ... Rendkívüli hőstettet hajtott végre a Budapestért vívott ütközetben az az alegység, amelynek parancsnoka Kaszimcev tiszt”. ...Az. Újság a .(továbbiakban részletesen leírja a harco- ■kat. - rno~,,...Válogatott náci alakulatok veszett iramban törtek Buda felé, hogy segítséget nyújtsanak az ott bekerített csoportosításnak. 11 német harckocsi, 6 páncélkocsi és nagy tömeg gép- pisztolyos katona rohamozta többször a maroknyi szovjet harcost, akik között ott volt Kaszimcev kapitány is. Még akkor sem tört meg a tapasztalt szovjet katonák és tisztek szívós ellenállása, amikor az ellenséges tankok rátörtek a lövészárkokra. Pankov közlegény 17 sebből vérzett. De folytatta a harcot, s akárcsak előtte, teljes erejével és tudásával verte vissza a rohamokat. Kaszimeev kapitány többször egymás-1 után kézigránátokkal védel-‘ mezte magát... Amikor a hősök saját aknavetőtüzet kértek magukra, az ellenség nem bírta tovább,.. A szovjet harcosok csoportja 8 órán keresztül állta a harcot a számbeli túlerőben lévő ellenséggel szemben.” Azaz a vekker innen származik, az aranyos szélű findzsa, g az abroncsos melltartó. Ezek valahogy itt felejtődtek, nem vették észre a sok szétszórt limlom, papír, törmelék közt a csel- lengők. Amikor a pince egyik beugrójában fölfedezte az Új falazást, eszébe jutott a miskolci rámolás az alagsorban. Alig várta az estét, hogy megmutassa a gyanús falat Grisának. Kibontották, persze, és íjiegtalálták a teli hordót. Nagy ivászat volt, míg tartott a bor. A műhelyben is tele demizsonokkal jártak. Egyik este katonalányokat is meghívtak vendég segbe, pirogot sütöttek, ér ■acsora után mindenki őr •-occintott, lelocsolták a fejé lorral. Grisa valamit hada rászott fölötte — mint eg' katolikus pap, de ők pópának hívják a papot —, és gurultak a többiek. „Kaszimcev tiszt és harcosainak hőstette méltó helyre kerül a történelemben” — írta egy másik frontújság ugyanazokban a napokban. Kaszimcev kapitány levelei nagyon szűkszavúak, keveset ír harcairól. De a szűkszavú sorokból kisugárzik ennek a tisztnek erős akarata és céltudatossága, amely már akkor kitűnt, amikor még nem vonult be katonának. 1939. előtt, a Volgográd területi Kotovszk- járási burluki falusi iskolájának tanulmányi vezetőjeként. ★ OLYKOR NAGYON NEHÉZ .. íme néhány idézet Kaszimcev kapitány leveleiből, amelyeket apjának és anyjának írt az ugyanazon a vidéken fekvő Krasznij Jár faluban. „Kedves szüleim! ...Már 23 óra, de én még mindig dolgozom. Nagyon sok a munkám. Ezen kívül még tanulok is. Azelőtt a gyalogságnál szolgáltam, most is ott teljesítek szolgálatot, de ez, a gyalogság már sokkal mozgékonyabb, s ezért tökéletesítenem kell tudásomat. Nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A nehézségektől nem félek... (1944.1. 20.) ...Maláriában fekszem. Átkozott betegség, nem hagy dolgozni. Erősen kúrálom magam... (1944. VII. 2.) Romániában nem hódítókként tartózkodunk, hanem mint a gonoszság kiírtéi, a gonoszságé, amely az összes népek ellensége és a neve: fasizmus. Mi nem engedhetjük meg azt a yi^l,- kedésí, ajíógy a németek és ugyanezek a románok viselkedtek'nálunk!' 'Mi' az ’orosz föld harcosai nem szívesen hagyjuk el hazánk területét. Csupán csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész világ. Ezt a kötelességünket becsülettel teljesítjük. Minden embernek van azonban honvágya, s ez az érzés gyakran keríti hatalmába... ...Nem kis dolog egy életet leélni. De sebaj. Hamarosan vége a háborúnak, hazamegyek szülőfalumba, akkor majd kibeszélgetjük magunkat, mindenről... (44. X. 4.) Bocsássatok meg, hogy oly sokáig nem írtam, de állandóan harcban voltam... Olvastatok harcunkról. Alaposan ellátjuk az ellenség baját. Meg kell mondanom az igazat: megtanultuk hogyan kell az ellenséget elpáholni isten igazából. Első osztályú technikát vetett, be ellenünk, de ezek a gének roncshalmazzá váltak... KiEs azt magyarázták, hogy 6 most már a fiúk lesz, és Paukóvnyik Szinvicinnek is jelenteni fogják. Azért kapta a sapkát is Grisától, hogv rögtön lássák rajta — civilek, idegen katonák —, hogy a hadsereghez tartozik. Úgy értve: a Vörös Hadsereghez. Pár nap múlva már az egész ezredben tudták, hogy ő Grisáékhoz tartozik, Palkóvnyik Szinyicin is tudta. A katonalányok szívesen elcsalták volna, hogy legyen az ő fiúk, egy ízben be is zárták egy szobába a szállásukon. es etették minden jóval. De kiszökött az ablakon; éppen kifért a feje a rács között. Nem haragudtak meg rá a katonalánvok- Nem is haragudhattak, mert 6 volt a postás, és ha valaki szerelmes levelet akart írni a lányoknak, vele küldte el. (Folytatjuk) tüntettek ezekért a harcokért. Láthatjátok, hogy nem hoztam szégyent a családunkra. (1944. XI. 24.) ...Nagyon vágyom már haza, orosz földre .. Egyetlen dolog csillapít le, a haza iránti kötelességemet becsülettel kell teljesítenem, írtam Nektek, hogy megtettem mindent a hazámért de a haza sem hagyott elengem. Már kitüntettek a Honvédő Háború II. fokozatával és (megsúgom nektek) hamarosan meg kell kapnom a Szuvorov-rend III. fokozatát. Mindezekért becsületesen megdolgoztam, minden tudásomat bátorságomat latbavetve. Ismertek engem jól, ismeritek gyerekkori szokásaimat Ezek ma is megvannak és a harcban kamatoztatom őket... (1944. XII. 2.) — ...Olykor nagyon nehéz, de azért háborúi... (44. XII. 5.) .'..Nagyon nyugtalanít, hogy oly ritkán írtok. Mi van veletek?... Hogy van kedvencem, Vityulka? De szeretném, ha elküldenétek nekem a fényképét! Bizonyára megnőtt már és okos kisfiú. Node sebaj, hamarosan hazatérek győztesen. S akkor majd kedvünkre eljátszogatunk kettősben... Mi újság a járásunkban, hogy mennek ott a dolgok? Írjatok mindenről... ...A tél errefelé nem hideg, de két napja havazott. Nagyszerű vádászidő. Itt, ahol most pihenőben vagyunk, rengeteg a vadnyúl. (1945. jan. 10.) Bocsássatok meg, hogy mostanában nem írtam. Munkában voltam. Tegnap kicsit megsebesültem. Már jól érzem magam, csak a fejem bolondozik. Holnap pedig már ismét átveszem a parancsnokságot. Pihenni majd akkor fogok, ha pihenőbe küldenek. Alaposan alágyújtunk a németeknek. Ebbe a kalandjukba beletörött a bicskájuk... (Ezt írta az újság által leírt ütközet után. — P. B.) (1945. li. 2.) ...örültetek, amikor kitüntettek. Most megint örülhettek: újból kitüntettek a Vörös Zászló-renddel. Ez már a második Vörös Zászló érdemrendem... Egészségem kezd helyreállni. Megint pihenőben vagyok, a csapat dolgaival foglalkozom, rendbe szedem az embereket és a gépeket... Tegnap, amikor a „willis”- emen utaztam, majdnem bajom esett, de szerencsésen „földet értem.”. A kocsi holnap ismét, üzemkész állapotban lesz .. Kicsit megsebesültem a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről. Jóllehet a kézsérülésem még nem gyógyult be, de mar jól tudom használni a kezem, azzol írok most nektek... Köszönöm a meghivásjokat, majd igyekszem, de előbb még teljesítem a hazám iránti kötelességemet. (45. II. 17.) Tollat ragadok, mert a fiúk meghozták a fényképek Ez 1945. február 23-án történt,, kint az első vonalban, a kitüntetés átnyújtásának napján .. Nagyon szeretnélek már látni Benneteket, hazatérni szülőfalumba. Gyakran eszembe jut, ősz- szehasonlítom más falvakkal, de olyan csodálatos környékkel még sehol sem találkoztam errefelé. Lám, mit jelent az a szó, hogy haza... (1945. március 6.) * „Katonái szerették, a tisztek is. Szerény és bátor volt Ilyennek ismerte őt egységünk minden közlegénye, ■ritisztje és tisztje.’ — idézet Hanyko ezredesnek, a Szov- itunió hősének, az 56 *ép- oésizó lövész-’■'ndár narancsig’ inak Kaszimcev szüleihez írott leveléből. VÉGE Dél-Vietnamban nagyarányú tüzérségi hadműveletek folynak Pleiku közelében. A saigoni rezsim a sorozatos vereségek nyomán elhatározta ennek a térségnek a kiürítését. (Telefoto — AP — MTI — KS) Az el nem kötelezett országok d aklarációja-deklarációt fogadott el. Ez megállapítja: anyagtermelő országokhoz Ugyancsak aggodalmát fe. jezte ki a koordinációs bizottFEKETE GYULA: R E G E N Y
