Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

KBLÄT-MAGYASOR52A« 1975. március SI. ............................... t Folytatás az 1. oldalról) ban nemcsak a kormányok­nak éa a diplomatáknak van­nak tennivalóik, hanem a különböző irányzatú munkás­szervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együttműködésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszíté­seknek, melyeknek célja, hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Az MSZMP és hazánk kü_ iönböző társadalmi szerveze­tei nemcsak készségesen fo­gadják a kapcsolatok fej. lesztése iránti szociáldemok­rata érdeklődést, hanem ma­guk is kezdeményezik ezeket, s a jövőben is készek továb­bi erőfeszítésekre. Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésé­nek szakadár tevékenysége idézett elő. Pártunk határozott állás­foglalása, hogy az internaci­onalista összefogásnak elen­gedhetetlen követelménye a tapasztalatok rendszeres ki­cserélése és időnkénti együt­tes értékelése, a közös kér­dések együttes elvtársi vitá­ja, az összehangolt és közös cselekvést biztosító egysé­ges állásfoglalás kialakítása sok fontos kérdésben. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák és a szakadár törekvések visszaszorítására. Európában most földré­szünk kommunista és mun­káspártjainak regionális ér­tekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának és az összes haladó erőkkel való szövet­kezésének fejlesztését, s egy­ben az általános antiimperi- alista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pártunk megtisztelő felada­tot teljesítve, más testvér­pártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommu­nista és munkáspártok újabb világértekezletén is, amely­nek megrendezéséhez érle­lődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szo­ros testveri együttműködés­nek, a kommunista világ- mozgalom marxista—^leni­nista egységének, az összes antiimperialista és békesze­rető erők hatékony' együtt­működésének szilárd híve és az is marad — mondotta be­fejezésül Nemes Dezső. Nemes Dezső beszéde után felszólalt dr. Komócsin Mi­hály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Maurer Miháíyné, a Szek­szárdi Állami Gazdaság mun­kása, majd Pulin Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára lépett a mik­rofonhoz. A maoizmus aknamunka a békemozgalom ellen Ami a kínai helyzetet il­leti — mondotta —, itt csu­pán arra utalok, hogy az im­perialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kí- 'nai nép győzelmes forradalmi harcával negyedszázaddal ezelőtt csapást mért az im­perializmusra és az 1930-es években jelentősen hozzájá­rult az antiimpei-ialista küz­delem általános fellendülésé­hez. Ekkor még a kínai ve­zetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátsá. got hirdette. Az 1950-as évek régén azonban Mao Ce-tung kultusza jegyében felülkere­kedett a kispolgári naciona­lizmus. Ez rányomta bélye­gét a jelenlegi kínai vezetés egész politikájára, s ennek talaján alakult ki a maoista nagyhatalmi' sovinizmus. Mi rejlik e mögött? — te­szik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres összecsapást az im­perialista hatalmakkal, ami rendjén is lenne, de a pekin. gj vezetés pá.Ifordulása óta ezt nem a Szovjetunióval va­ló szövetség további erősíté­sével akarja elérni, hanem nzovjetellenes politikára ter­ve áz imperialisták táborában egy szovjet—kínai háború lehetőségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az imperialisták bá­natára, irreálisnak bizonyult, s úgy vélem, az is marad. Viszont élő valóság a mao- izijuis szovjetellenes propa­ganda-hadjárata és szakadár tevékenységei :Si iámig «zóna helyzet, addig ;Kíö®ű''írem töltheti be a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus ellen küzdő erők javára azt a szerepet, amit be kellene töltenie. Ha a kínai vezetés feladja a szovjefellenességet és a szakadár tevékenységet, ha visszatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is kö­vetel — s amire előbb-utóbb sor kerül — akkor új szakasz fog nyílni Kína fejlődésében és gyorsulni fog az imperia­lizmus térvesztésének folya­mata is. Ma, azonban a mao­ista vezetés a szovjet—ame­rikai háború elkerülhetet­lenségét hirdeti, ebben fciza. kodik, s ettől várja hegemon törekvéseinek érvényesülését. Ugyanezen célból egy új eu­rópai háborúban is remény­kedik, s esztelen propagan­dát folytat az európai béke intézményes biztosítása el­len. Mint a szovjetellenesség általában, a maoizmus szov- jetellenessége is egyet jelent a nemzetközi békemozgalom elleni aknamunkával. A bé­ke híveinek el kell utasíta­niuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátba támadását is. Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai társadalmi szervezetek nem­zetközi tevékenységében rendkívül intenzív a vietna­mi nép melletti nemzetközi szolidaritásban való szenve­délyes részvétel, az izraeli agrepszorok ellen küzdő arab népek határozott támogatá­sa, a chilei junta vérengzése és terrorrendszere elleni nemzetközi tiltakozó moz­galomban való .erőteljes köz- ’ ipindazpk . se. gítése, akik a világ különbö­ző térségeiben küzdenek né­pük szabadságáért. Tovább növekszenek nemzetközi feladataink Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országok­ban működő antiimperialista, nemzeti demokratikus pár­tokkal és mozgalmakkal va­ló kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyi­kében progresszív jellegű a kormányzat, a nemzeti füg­getlenség védelme és mege­rősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép, s így az erősö­dő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés haté­kony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természe­tesen a helyi burzsoázia min­denekelőtt az imperialisták­tól függő komprádor bur­zsoázia, a földesurak, vala­mint az imperialista hatal­mak gátolják, hogy a dolgo­zó, nép, az erősödő munkás­osztály a nemzeti demokra­tikus fejlődés hatékony té- rJ ezójéve, a hatalom része­sévé váljék- Csakhogy a ha­ladó erők hatékony részvé­tele az országuk függetlensé­gét és társadalmi haladását célzó erőfeszítésekben objek­tív követelmény. Mind gya­koribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kor­mányzatok törekvéseiben és céljaiban jellemzővé válik a •szeaialísta orientáció, ami magával hozza a növekvő er- aekíödésí a szocialista orszá­gok fejlődésének, valamint pártjaink Ó8 társadalmi szer­vezeteink tevékenységének tapasztalatai iránt. Ez feje­ződik ki abban is, hogy az MÖ 2MF kapcsolata eme or­szágok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik & rendszeresebbé válik. Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő je­lentőségű a küzdelem a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésért és a kölcsönösen előnyös gazdasági és kultu­rális együttműködés fejlesz­téséért, az enyhülési folya­mat visszafordíthatatlanná tételéért, valamint kedve­zőbb nemzetközi feltételek teremtéséért minden nép szabadsága, nemzeti függet­lensége és társadalmi hala­dása számára. Ebben a küzdelemben ha­lad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése mellett napirendre tűzik újabb regionális ta­nácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek megrendezését. A forradalmi pártok szamára nélkülözhe­tetlen g világ különböző tér­ségeiben, az egyes földré­szeken és földünk egészén végbement és folyamatban lévő változások együttes elemzese és a szükséges kö­vetkeztetések közös megvi­tatása. Pullai Árpád: A határozatok értelmezése és végrehaitása a párttagsággal járó kötelezettség Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámo­lóval egyetértve, megállapí­totta: a két kongresszus kö­zött erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: — A kongresszusra ké­szülve, a párton belül és a közvéleményben élénk, al­kotó és sok tanulsággal já­ró eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi poli­tikáját, s végrehajtásában legyen meg következete­sebb. Ez a népi méretű kí­vánság egyben elismerése és nagyra becsülése pár­tunk törekvéseinek; kifeje­zése annak is, hogy állam­polgáraink nagy többsége sa­ját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredménye­ket. — A párttagság,,,,állásfog- íalasá ,“,§£* alapjait ? jfozponti Sizotxsag nagy tömég<&,. égyefortését es támogatását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt halad­jon tovább a kipróbált, si­keres úton, folytassa to­vább politikáját. E politika két alappilléren nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűsé­gein, mint a munkásosz­tály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a mun­kás-paraszt szövetség, a szo­cialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; más­felől azon, hogy a párt ide­jében foglalkozik a döntésre érett társadalmi kérdések­kel, szorgalmazza, ösztönzi a haladást, politikája képes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított követ­kezetesség nem jelent vál­tozatlanságot, az elviség me­revségét, mert ez a politikát sémákba zárná éa eltorzí­taná. — Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxiz­mus—leninizinus alkotó al­kalmazásának mindig is nagy volt a jelentősége. Az epítőmunka során időről idő­re új jelenségek és ellent­mondások is keletkeznek. A pártnak kötelessége, hogy gondosan tanulmányozza az új feladatokat és az ellent­mondásokat, s megoldásukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alap­ján helyes válaszokat dol­gozzon ki. —• A párt ezt tette a két kongresszus között is. A Központi Bizottság kiemel­kedő jelentőségű 1972. no­vemberi ülése új lendületet adott a X. kongresszus hatá­rozatainak megvalósításához azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozott, he­lyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő­A X. kongresszus határoza­tait teljesítettük mondot­ta ezután. Mégis —- a? irány­elvek vitája alapján jogos igénynek tekintjük és bírálat­nak is értjük, hogy a végre­hajtásban következetesebb­nek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje Ismert gyengéje. Előfordul agyatlannak a határozassak H éfiffiinezgsá.. .ez tS- Miségi» fellépést, brzwnytalanságtrt szül, — A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tudomásul veszik az elma­radást. Egyesek politikai ve­zetőkhöz méltatlanul sodrod­nak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak akik nem szeretik a problémák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez , pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tom­pítják, agyonmagyarázzák a problémákat, Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a vég­rehajtás folyamatába szerve­sen beilleszteni őket. — Talán túl sok energiát fektetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbo­csátható, mint a felszínesség vétke —, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rend­szeres, és inkább tényeket ál­lapít meg, mintsem gyakor­latiasan segít. A mulasztó­kat a kelleténél ritkábban von­ják felelősségre. A párt-, ál­lami, a társadalmi szervek munkájában még sok az át­fedés. Az okok országosan és helyileg is többfélék iehet- nek. Türelmesen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncszemében. A fel­soroltakban is érzékelhetjük, hogy leküzdésük mennyire összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cse­lekvést követel. —- A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszte­ni a demokratikus centraliz­must — , hangoztatta 3 to ­vábbiakban. Ez a társadalom minden szervezetere kedve­ző hatással iesz. — Az utóbbi négy és fél esztendőbéh pártunkban erőT södött a demokratikus cent­ralizmus. A pártszervezetek- ben fokozódott a kommu­nisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a meg­valósításukért folyó harcba» Is. A párttestületekben e v- társi, vitatkozó .légkörben döntenek; a határozatok de­mokratikusak, mert a több. ség véleményére, épülnek. —• A demokratikus cent­ralizmus a párt életében és munkájában egyaránt bizto­sítja az alkotó, szabad vita lehetőségét — benne a téve­dés lehetőségét is —, és a fe­gyelmezett végrehajtás fel­tételeit. Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes követ­keztetés és döntés: kommu. nista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározásból sem születik tett. Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust elválasztják a centralizmustól; aktívak a vitában, felszólalásaik szen­vedélyesek, de amikor a cse­lekvésen a sor, sehol sem látni őket, árnyékba húzód­nak. —- A pártmunkában ktilö- - «ősért.- vemélfféa. ha - valaki -a el­fogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cse­lekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív veze­tést, a testületet azonban ta­nácsadó szervnek tartja, el­árasztja mindenféle .apróbb ügyekkel, és fontos kérdé­sekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt /kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus centralizmust erősítjük, az egész társadalom számára ösztönzést és bátorítást adunk a szocialista demok­rácia további kibontakozta­tására. ' „A végrehajtásban alapve­tő szerepe van a politika, a határozatok egységes ér­telmezésének, az egységnek. Ha egy határozat körül az értelmezésben zavar támad, ez többnyire meg nem ér­tésből vagy jószándékú té­vedésből adódik. Találko­zunk azonban kimondott vagy ki nem mondott szem­benállással. egyet nem ér­téssel, önkényes értelmezés­sel is. Emögött esetenként a közöstől eltérő érdek hú­zódik meg. Bármelyik eset­ről legyen is szó, elsősorban pártszerű, elvi álláspont és türelem szükséges. Még ak­kor is. ha a vitapartnerek a nézeteik bírálóira a hozza nem értés címkéjét pró­bálják ragasztani vagy más efféle jelzőkkel vagdalkoz- nak. Ez nem csekélység, kü­lönösen, ha nem is igaz. Ha­tározatok értelmezése és végrehajtása a párttagsággal járó kötelezettség, nem ma­gánügy. A Központi Bízottá säg beszámolójában Kádár elvtárs mondotta: „A pái-fc- ban megengedhetetlen az egyes határozatok, állásfog­lalások önkényes, szubjektív értelmezése, ami nemegyszer még felelős beosztású tiszt­ségviselők reszeró. ts elő­fordult,” A Központi Bizottság be­számolójában Kádár elvtárs mondotta: a pártban megen­gedhetetlen egyes határoza­tok, állásfoglalások önkényes, szubjektív értelmezése, amj nemegyszer még felelős be^. osztású tisztviselők részéről is előfordult: A vezetők feladatairól szól­ta Pullai Árpád kiemelte: olyan vezetői szemléletre, magatartásra van szükség, amelyre a megfontolt, hatá­rozott intézkedés, az energi­kus szervezés, a fegyelme- zettseg, a tartalékok mozgó­sítása a jellemző. Olyan ve­zetők kellenek, akik embe­rek ezreit képesek harcba vinni újabb és "nagyobb fel­adatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény, hogy a politi ­kát. saját területén képvisel­je, alkalmazza és megvaló­sítsa. hogy. nagyfokú -öaéHó- ság és bátor, kezdeményező­készség jellemezze a politi­ka helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetők többségé­nek nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért sike­rekben: sokat, és lelkiismere­tesen dolgoznak. Ezzel hala­dásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a szín­vonalra még nem’küzdötte fel magát minden vezető, s .ezért a .gyengébbért dolgozó­kat jaj, efelé kell segíteni.­— ’ A gondos kádérrhúnkat, a Vezetők felkészítését, szo­cialista szellemű ■ nevelését .minden pártszervezetben »lég jobban a munka Közép­pontjába kell állítani. A ve_ zetők kiválasztása - és nevelé­se folyamatos és nagy fele­lősséget követető munka. A káderek nevelésének legfon­tosabb módszere az embe­rekkel való egyéni és rend­szeres foglalkozás. Az egyé ni foglalkozással segítsük tervszerűen, fejlesszük tuda. tosan az emberekben a jót és szorítsuk vissza a rosszat. Ez a kommunista nevelés lé­nyege, . meghatározó vonása. A vezetés iránti politikai bi­zalom gyarapítása megköve­teli, hogy a vezetők mente­sek legyenek a párt által el­ítélt, a szocializmustól ide­gen jelenségektől, ; ; , — Mostanában arról is be . szélnek, hogy több menedzsef típusú, vállalkozó szellemű vezető kellene. Energikusság, .gő^^úsé^Te ..törekvés, opera- ' tik irányítás. dolgában senki - .'TŰt^feKpifogyeri tarmini.'' A nj'énéazforráf szembep azon­ban a. mi gazdasági vezető ■ inkben legyen, van is egy alapvető különbség: a szo­cialista vezető a termelés mennyisége, minősége és ha tékonysága mellett törődik a javak létrehozójával, az eni berrel, a termelő közösség­gel, épít munkatársainak véleményére. demokratikus módon vezet. A menedzser tüzön-vizen keresztül a szűk tőkés vállalkozói érdekel képviseli. A mi vezetőink előtt az egész társadalom ér­deke áll. A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javí­tani a párt-, az állami, a tár­sadalmi szervek együttmű­ködését. Különösen fel keli figyelni arra a jogos bírálat­ra, hogy égyes párthatároza­tokból késéssel lesznek ál­lami intézkedések, bizonyos esetekben sok körülöttük huzavona. A vállalati üzern- és munkaszervezés korszerű­sítése népgazdasági fontossá, gú feladat. Erről szóló hatá­rozatát 1971 decemberében fogadta el a Központi Bizott­ság. Beszédes példa, hogy a Nehézipari Minisztériumnak, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumnak másfo esztendő kellett ahhoz, hogy csupán utasításaikat, irány, elveiket megjelentessék — A Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy $ pártellenőrzés formái, mód­szerei a két kongresszus kö­zött fejlődtek, s nagy része van abban, hogy politikánk törés nélkül megvalósul. A- továbbiakban úgy kell javí­tani az ellenőrző, munkát, hogy még jobban a határoza. tok politikai lényegének ér­vényesítésére irányuljon, a. személyt felelősség erősítésé* eredményezze. Ha 3 téhyél. 1 h egk öve te tik, szeméi y ük r e. funkciójukra való tekintet nélkül vonják felelősségre a hanyagokat, a köfcelességmu- lasztókat, és teremtsék meg a feltételeit a helyzet meg-. - javításának. ., Pullai Árpád ezután hagsfo iyozta, hogy a párt társadéi-. , fPeíytefsés a. 3., «Mal«*#. 2

Next

/
Thumbnails
Contents