Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
4 eSEBííá IfBEET-MAG YARORSZXif SűTőT március MT' T- ^ Gáspár Sándor: Váljanak társadalmi normává a munkásosztály nemes tulajdonságai A SZOT főtitkára bevezetőben arról beszélt, hogy a szakszervezetek egyetértenek a Központi Bizottság beszámolójával, a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, a bennük kifejtett célokkal és törekvésekkel. A szakszervezetek, a dolgozók magukénak érzik a pártunk tevékenységét jellemző törekvést, azt, hogy erőnkhöz mértén mindig lépjünk előbbre céljaink megvalósításában és gondjaink csökkentésében. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy pártunk politikája hosszú idő óta töretlen. De amikor azt mondjuk, hogy töretlen, ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának az alapelvei — ha szabad így mondani : állandó elemei — változatlanok és azok is maradnak. Ilyen alapelvek: a munkásosztály, a párt vezető szerepe; a tervszerűség a népgazdaságban; a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogy politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is, amikor 1972 és 1973 novemberében, majd a múlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta és az összes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egyidőben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját. Néhány éve erőtelesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a -tervgazdálkodáson- alapuló raw »hatékonyabb irányítás kialakítására. Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gaz- daságnolitikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a terv- gazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi önállóság és kezdeményezés, valamint a felelősségérzet egyidejű ki- bontaftoztatásával. Ezen az ötön kell haladnunk tovább, hogy terveink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogóak és a szocialista integráció keretében még összehangol- tabbak legyenek. A tervek hatékonyabb megvalósítása érdekében módosítottuk a gazdasági szabályozás sok elemét. E módosításokat az élet igényelte. Különösen jelentősnek tartják a szakszervezetek a vállalati nyereség és a bérek kapcsolatára, valamint az árakra vonatkozó szabályozás módosítását. A szabályozás alapelvei helyesek voltak, de még tovább léphetünk, hogy a nyereség teljesebb mértékben töltse be szerepét, a ténylegesen jó munka kifejezését, a népgazdasági és a vállalati érdek összehangolását szolgálja. A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista elosztás alapelvei < mindjobban érvényesülnek, de erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ezt is tovább kell tökéletesítenünk. A két kongresszus között a néogazdaság fejlődésével egyidőben emelkedett a lakosság, a munkásosztály életszínvonala. Növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépül több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olyan utat kell követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkásosztály életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonal ánnir emelésére. A jövőben Is törekszünk rá, hogy a munkásosztály életszínvonalának alakulása legyen az az alap, amelyhez mérjük, alakítjuk a szövetkezeti parasztság és a kírsada- lom más rétegeinek jövedelmi arányait. Következetesebben kell érvényesíteni — elveinknek megfelelően — a munka szerinti elosztást, bérpolitikánk tervszerűségét. Változatlan az a törekvésünk, hogy az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését, hazánk gazdasági erejének növekedését kell szolgálnia. De számolni kell . ag árpolitika kialakításánál ' annak - az életszínvonalat Elintő hatásával, is.-Ezért úgy véljük, hogy az árváltozásokat a közgazdasági lehetőségek határáig erős korlátok között kell tartanunk és erélyesen kell ellenőriznünk. Gáspár Sándor ezután így folytatta: életünk alakulása mindig szorosan összefüggött a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereiknek ezért is feltétele az országaink közötti kapcsolatok gazdagítása, elmélyítése. A szocialista életünket, a pártunk politikáját meghatározó elvek sorában egyik legfontosabb és legtisztább alapelvünk az internacionalizmus, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő testvéri viszonyunk. Ez így volt a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt, sőt pártunk megszületése óta. Nem is fogunk ezen változtatni soha. „A Szovjetunióhoz való viszonyunk tisztasága egész politikánk tisztaságát fémjelzi. A mi pártunk soha nem cselekedett és nem is fog másként cselekedni e kérdésben, akár a gazdasági kapcsolatokról, akár a külpolitikáról, akár a dolgozók internacionalista neveléséről legyen is szó.” Munkásosztályunkat, szak- szervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkásosztály céljainak megvalósításáért folyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának új fejezetébe léptünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után, a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szakszervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában. A magyar munkásosztály, * magyar szakszervezet ti mozgalom aktív részvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szakszervezetekhez, a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös és tartós védelméhez, társadalmi igényeinek kielégítéséhez. Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a követkézőket mondotta: á dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társa- . dalom építésében. Mindenki, nek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülöz, hetellen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása. A dolgozók tömeges részvétele a döntésekben, a véleményükre, tapasztalataikra való támaszkodás — amellett, hogy önvédelmi eszköz a tévedések ellen — óriási em- berformáló erő, és a tulajdonosi tudat alakulásának, a munkásosztály vezető szere_ pe mindennapos érvényesülésének is feltétele. A gazdasági vezetőknek rendszerünk kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, ha nem párosul a dolgozók aktivitásával, kéz. detnényezőkészségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ő az, aki zsebében hord. ja a bölcsek kövét. Egyértelműen és határozottan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. A vállalati vezetők munkájának szerves és kü- lönválaszthatatlan része tehát a munkahelyi demokrácia érvényesítése. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek, a munkásgyűlések. De helytelen lenne, ha az üzemi demokráciát valamiféle ünnepin Lcose|I«3 Hressaiyev elutazott Budapestről Szerdán elutazott hazánkból Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán. Vele együtt elutazott V. V. Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Tock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Senket András, az MSZMP KB tagja, belügyminiszter, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter, dr. Berecz János,, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, dr, Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai ( nagykövete, valamint a szovjet küldöttség tagjai, közöttük V. I. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A szovjet pártküldöttség vezetését K. F. Katusén, az SZKP KB titkára vette át. A küldöttséget a szovjet határállomásig elkísérte Senket András, dr. Berecz János, Rapai Gyula, és B. D. Sevi- kiy,, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. (MTI) ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszekrény, be. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a münkásem- berekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. Ez eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság'. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben ma már el lehet várni és ha a munkahelyi demokrácia mindenütt kielégítően érvényesülne, akkor a sérelmek nagyobb részét meg lehelne előzni. Kedves elvtársak! Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szakszervezetek mindjobban végzik és méglnkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szakszervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Nem is csupán törvényes jogot, amivel vagy élnek, vagy nem. Ezek a szak- szervezeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szakszervezeti testületeknek kötelességük élni e jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék a szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőktől a szak- szervezeti jogok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek még következetesebben számon kérik a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük kényelmeskedés és megalkuvás nélküli teljesítését. A munkahelyi demokrácia tehát sokoldalúan hat életünkre, feladataink végrehajtására. Segít abban, hogy hazánkban még nagyobb tömegek járják a szocialista emberré formálódás nem könnyű, de felemelő útját. Ez nagyon fontos, mert társadalmi fejlődésünk mai fokán mind erőteljesebb az igény a szocialista típusú ember kialakítása iránt. Ezt a fogalmat a dolgozók sokszor úgy használják, hogy „közéleti ember”, és elsősorban azt értik rajta, aki a termelésben igyekszik mindent megtenni munkájának jó elvégzéséért, szüntelenül tökéletesíti szakmai tudását, bővíti tapasztalatait, részt vesz munkahelye, vállalata feladatainak kialakításában, végrehajtásában és gondjainak megoldásában, miközben önmaga is megváltozik. Pontos kötelességünk segíteni és tömegessé tenni, hogy a munkásosztályt jellemző nemes tulajdonságok társadalmi normává váljanak. '•A öóéfnajtráciáról szólva hangsúlyozni, szeretném, ■hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is ki kell fejeződni, hogy — a nép hatalmáról van szó, — arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk, — a mi rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen reszt kivannak venni a. szocialista társadalom építése soron levő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Pártunk a szocialista társadalom építésének haladásával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet Vár tőlük hivatásuk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében. A szakszervezeti mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit a párt politikájának a végrehajtásáról, hanem cselekvő módon részt vesz e politika egészének 'és részleteinek kialakításában és végrehajtásában. Befejezésül a SZOT főtitkára elmondotta: jól tudjuk: amikor azt mondjuk, hogy egyetértünk a beszámolóval és magunkénak érezzük a kongresszusi dokumentumokban foglaltakat, ez egyben meghatározza a szak- szervezeti teendőket is. Hiszen ha a XI. kongresszus határozattá emeli a dokumentumokban foglaltakat^ akkor mindez népünk és hazánk fejlődésének programjává válik. Az pedig természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom e program megvalósításából méltó módon kiveszi a részét és minden erejével segíti a nagyszerű célok sikeres valóra váltását. Felszólalt a vitában Vin. cze Farkas, a veszprémi já- rási pártbizottság első titkára, Kovács R. Jánosné, a csorvási Rákóczi Tsz baromfigondozója, Holecz Ferencné, a Magyar Selyemipari Vállalat szövőnője, Vaskó Mihály, az MSZiVTP Heves megyei Bizottságának első titkára, majd Benkei András belügyminiszter lépett a mikrofonhoz. Benkei András felszólalása Benkei András bevezetőben rnéltátta a közrend, a közbiztonság területén elért ered. ményeket. Hangsúlyozta, hogy államunk a munkásha- talom állama, funkciói közül előtérbe került, egyre hatékonyabban érvényesül a gaz. dasági építő, szervező ős kulturális, nevelő tevékeny, ség. — Az állam elnyomó funk, eiója fokozatosan módosul, összhangban a belső osztály- viszonyek alakulásával és figyelembe véve a külső kapitalista környezetet. Az állami tevékenységben sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kapitalista környezetnek ma is van hatása, mint ahogy nem feledhetjük azo. kát az itthoni tényezőket sem, amelyek helyenként a bűncselekményeket újrate. remiik — mondotta —, majd így folytatta: hazánkban jó a politikai légkör, amely nem ad lehetőseget államellene», politikai bűncselekmények tartós kifejlődésére. A köztörvényes bűncselekmények száma — ha nem is rohamosan , de tendenciájában csökken — továbbra is érdeke a társadalomnak, hogy még következetesebben lépjünk fel azokkal szemben, akik megpróbálják jogszabályainkat, törvényeinket kijátszani, semmibe venni. Az egységes fellepő*, «aiamennys állami szerv rendeltetésszerű műkő. dése fokozottabban teszi le. hetővé, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a dolgozók nevelésére és még többet tegyünk a bűnözés, a törvény- sértések megelőzésére. Szükséges, hogy egységesen keressük és szüntessük meg azokat az okokat és hatásokat, amelyek — sokszor becsületes embereket is megtévesztve — hozzájárulnak súlyosabb cselekmények elkövetéséhez. A belügyminiszter ezután azokról az ellenséges kísérletekről szólt, amelyek hamis illúziókat keltve, megpróbálják ideológiái diverziós tevékenységre kihasználni a békés egymás mellett élés politikájából fakadó törekvéseinket. A lélektani hadviselés régi és új eszközeit vetik be a szocialista országok, köztük hazánk ellen — mutatott rá a belügyminiszter, és így folytatta: — Hatalmas apparátusok dolgoznak azon, hogy keressék a lehetőségeket, amelyeket kihasználva, zavart tudnának kelten} a szocialista országok között és ha. zánkon belül is. Ezért olykor marxista álarcot öltenek, így próbálnak — úgymond — „hozzászólni” problémáinkhoz. Sajnos, egyes állami, gazdasági területeken dolgozó állampolgáraink, miközben külkapcsolatokból fakadó feladataikat végzik, megfeledkeznek a két világrendszer kőaött fennálló Iribékítiietetlen ellentétekről, elvesztik politikai érzékenységüket, krití- kátlanná, fecsegővé válnak. A békég egymás mellett élésért folytatott harc valameny- nyiünktol következetes helytállást igényel politikáig is, ideológiailag is! — hangsúlyozta a belügyminiszter. Felszólalásának befejezéseként köszönetét mondott mindazért a sokoldalú, egyre növekvő társadalmi támogatásért, amit a Belügyminisztérium állománya nap mint nap érez. Külön megköszönte a munkásőrség áldozatos, segítőkész tevékenységét, amellyel hozzájárul a szilárd közrend, közbiztonság fenntartásához. Köszöntötte a kongresszust Jure Bilics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkára, Szó Csői, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Pedro Miret, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagja, Demcsigijn Mólóm- zsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Ilié Verdet, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A XI. kongresszus ezzel befejezte szerdai munkáját, a tanácskozást csütörtököd seggel 9 órakor folytatják-
