Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-19 / 66. szám
v $&f$. märeiüs IS: tw-err.'teT-MfAGYARÖRS^Aö Megnyílt az Olasz KP kongresszusa Tanácskozik az Olasz Kommunista Párt kongresszusa. Kedden Rómában megnyijt az Olasz Kommunista Párt XIV. kongresszusa. Az 1 mii. lié 300 ezey olasz kommunista képviseletében több mint ezer küldött gyűlt össze a római sportpalotában, hogy megvitassa a párt időszerű feladatait és megjelölje gyakorlati megvalósításuk útjait. A központi bizottság be. számolóját Enricő Berlin- guer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára terjesztette elő. Costa Gomes a portugál helyzetről Mint röviden már hírül adtuk, hétfőn este a lisszaboni Belém-palotában ünnepélyesen beiktatták tisztségébe a portugál fegyveres erők mozgalma (MFA) Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának tagjait. „Ettől ä csúcsszervtől függ tnajd Portugália sorsa” — jelentette ki Costa Gorfies tábornok, államfő a huszonkét főnyi testület tagjai és a beiktatásukon összegyűlt újságírók előtt. A Forradalmi Tanács beiktatásával megszűnik a nemzet megmentésén-v tanácsa, az államtanács és az MFA Legfelsőbb Tan ' -sa. „A Forradalmi Tanács tevékenységének néhány napja alatt megmutatta, hogy képes forradalmi módon intézkedni.” — jelentette ki Gomes, utalva a bankok és a biztosító intézetek államosítására. „A Forradalmi Tanács tiszteletben fogja tartani á demokratikus rendet, az MFA programja alapján bátran fellép a szélsőségek ellen. Fontos, hogy létezzék olyan hatalom, amely szükség esetén kész felszámolni a páttok túlságosan széles skáláját” — fűzte hozzá. Lisz- szab'oni megfigyelők Gomes- hek ebből a kijelentéséből arra következtetnek, hogy a Forradalmi Tanács el van szánva azoknak a pártoknak a betiltására, amelyek szemben állnak az MFA haladó programjával. A portugál államfő kijelentette, hogy az új hatalmi szerv a „forradalom motorja” lésfc. A Th!eu-rezsim kiüríti a központi fennsíkot Dél-Vietnamban A dél-vietnami központi fennsíkon állomásozó sáigöni csapatok taktikai alegységei Pleikuból és Kontúréból kiindulva 24 óra óta csapatmozdulatokat hajtanak végre — jelentette be kedden réggel a saigoni főparancsnokság szóvivője és egyúttal megcáfolta azokat a Saigonban hétfőn elterjedt híreket, árhelyek szerint ä Thieü-re- zsim fegyveres erőit kivön- ták, illetve kivonják a központi fennsíkról, Saigoni katonai körökben á szóvivő bejelentését a kivonulás hírének megcáfolása ellenére úgy értékelik, hogy az Pléiku és Konturrt feladá. sára hozott döntést tükrözi. Égy bizalmasnak szánt katonái tájékoztatás szerint Pleikuban ötszáz saigoni katona maradt. Más saigoni ka_ tonai források szerint a rezsim fegyveres erői emberhiánnyal küzdenek és á szóvivő által bejelentett csa- patmozdulátök átcsoportosítást jelentenek, amelynek az a célja, hogy Thieu haderői a partvidéken hajthassanak Végre nagyarányú támadáso, kát a felszabadított övezetek ellen. ' A saigoni katonai szóvivő által bejelentett intézkedés egyik kiváltó oka lehet az, hogy a központi ' fennsíkra vCzető, hétfőn még nyitott két országút közül az egyikét, a 20. számút a felszabadító érők kedden hajnalban Saigontól 70 kilométerre elvágtak, 7 P. N. Barannyikov: I! c v t !c c ■ z é mr é k m ű n Dokumentumírás 9. AZ APÄHOZ. Később, apjához írt leveléből. „Örülök, apám, hogy gazdaságotok kezd fejlődni, hogy kezdtek lábra állni. Jusson eszedbe apa, hogy hamarosan véget ér a háború, hamarosan kenyérrel és sóval kell fogadnotok harcosaitokat. Várjátok hát azt a napot, készüljetek fel az én fogadásomra is. Mert mi viszatérünk, hazatérünk,., íeltételenül hazatérünk... Mi van Miskával? Mit csinál, jobban van már? Kabátom bizonyára jó lesz rá, ingeim a nyakkendővel együtt Szintén... Legalább emberi kinézése lesz. Elvégre nem járhat pucéron. Tyi- honnak is adjál valamit az én holmimból. Valahogy ki kell mar kecmeregni a szegénységből ! Semmi vész, rövidesen a háború nyomait is eltüntetjük. Amivél tüdők, segítek rajtatok... Én is mindenféle szörnyű dolgokat álmodok. De hát ez ostobaság. Amire gondol az ember, arról szokott álmodni...1’ Apjához írt, 1944. március 18-i keltezésű levél: „A napokban írtam egy levelet, de már nem bírtam kivárni a korábbi leveleimre küldött válaszokat, s ezért elhatároztam, hogy ismét elküldöm Nektek frontüdvözletemet, s vele egy fényképet. 1941 novemberében fényképeztettem le magam a frontra indulás előtt. Hogy szerettem volna még akkor elküldeni Nektek ezt a fényképét, de hová küldtem volna?! Ezért úgy döntöttem, kivárom az adandó alkalmat, a harcok tüzéh viszem át magammal és majd elküldöm Nektek. Ennek most jött el az ideje. Rám emlékeztet majd Benneteket. En sokat változtam, de a külsőm és a szívem ugyanaz maradt. Csak idősebb lettem valamivel”. Keltezés nincs. Apjának, hozzátartozóinak írt levél: „...Most van egy kis időm és így megírhatom Nektek, milyenek a mi ellenségeink, azok, akik vadállatok mód-' jára törtek rá hazánkra. Most az ő földjükön harcolunk. Nos, itt mindenütt C3ak magántulajdon van, kizsákmányolás, egymást rabolják ki az emberek, Ezek nemcsak háborús ellenségeink, ezek a más népek gyűlöletének szellemében nevelt emberek, akik nemzetüket mindenek fölöttinek tartják és akik más nemzeteket lenéznek... Ezek az emberek úgy szerezték vagyonukat, hogy kizsákmá. nyolták a rabszolgaságba hurcolt szovjet állampolgárokat Ukrajnából, Belorusz- sziából és hazánk más vidékeiről. .. Most együtt menekülnek hadseregükkel és Itthagynak mindent, amit összeraboltak. Látványuk gyűlöletet vált ki az emberekből. Hiszen ők perzselték fel városainkat és fal- vainkat. Akárcsak a véres zsákmánnyal hazatérő ordasokat hazaváró farkaskölykök, úgy várták bandita férjüktől és fiaiktól az Oroszországból való küldeményeket, amelyek miatt az utolsó holmitokat is elszedték tőletek, drágáim. Mohón várták ezeket a küldeményeket, azt kérték, minél többet adjanak postára belőlük, pedig jól tudták, hogy idegén vér, idegen könnyek tapadnak hozzájuk...” 1944. március 19. „Hazatérek és úgy fogunk élni, ahogy még soha sem éltünk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy életünk boldog és örömteli legyen. Ami tőlem függ, igyekszek mindént megtenni. Ó, ez a betegség. Csak már elkerülne Benneteket az a baj. Sürgősen írjátok meg, mi van Tyihonnal, kórházban van-e még, vagy már otthon, van-e orvos nálatok. Küldtem haza 1100 rubelt, később kaptok még 1200 és 1300 rubelt... Egyszóval pénzküldeménnyel fogok segíteni rajtatok. ...írjátok meg, milyen az időjárás... Itt hol havazik, hol esik. Az utak járhatat- ianok, akárcsak tavasszal mindig, de mi már megszoktuk, hogy bármilyen körülmények között harcoljunk, s amint látjátok, nagyszerűen nyomulunk előre.” , 1944. március 28. „Apa! Próbáld leküzdeni azt a betegséget, gyógyulj meg, nehogy csapás érjen. ...Végül is kivel építitek a házat? Románnal és Pá- vellal? Nektek hármótok- ftak kell építkezni. Ha majd hozzáfogtok az építekzés- hez, arra kérlek benneteket, hogy mindent a lehet- tő legjobban csináljatok. Nagy ablakokat, külön hálószobát, külön hallt, külön konyhát. A konyha hadd legyén ideiglenesen háromfa- lú, s orosz kemence béiíne. Kezdetnek jó lesz a háromfalú konyha, egyelőre az is megfelel, később pedig a lehetőségekhez mérten ki lehet majd toldani. A háznak feltétlenül fedett tornáca legyeh, ablakokkal...” * MINDENKIHEZ. 1944. április 21. „Drága szüleim, hozzátartozóim! Drága apa, mama, Mánya, Miska, Tyihon, Mása, Vasziljok, Váftya! Mennyire vágyom útónotok ! Immár második hónapja semmi hír Rólatok. Hogy s mint vagytok? Állandóan Rátok Gondolok. Éjszaka van, lefekszem, de nem tudok elaludni. Elhatároztam, esztekbe juttatom, hogy élek. Ha jól menne sorotok, nem nyugtalankodnék annyira. Ha hazautazhatnék, s legalább egyszer láthatnálak Benneteket, nagy nagy kő esne le a szívemről. Anyirá örülök neki, hogy a megszállást át tudtátok vészelni anélkül, hogy beadtátok volna a derekatokat az ellenség előtt. Pedig mennyire féltettelek Benneteket... Én nagyon megváltoztam. Kissé megörgedtem, s úgy rémlik, arcom is megváltozott... Öregnek látszom, hja, az évek bizony gyorsan telnek. De a szívem, aa még mindig fiatal. Hej, ha végetér a háború, de jól fogunk majd élni! Új módon! Maruszka! írjál a férjedről. Milyen a sebesülése, ml van vele, hűl van, írd meg á címét... Itt már alaposan benne járunk a tavaszba. A fák virágoznak, a föld vidám képet ölt, de ha áz ember saját helyzetét összehasonlítja a természettel, sajnos, nyomban elszörtlorodik. A fene tudja! Milyen szép az élet, aztán csak haszontalanul múlik el...” 1944. május 10. Tyihonhozs «...Tyihon, én most 1700 rubelt kapok. Ebből 200 lemegy kölcsönre, 50 tagsági díjra, 130Ö—1400-at haza- Küldök (pöstáft és más úton), a többi tejre mátad... Másra nincs szükségem... Ne bosszantsátok a szülőket, hallgassatok rájuk, kérjétek ki tanácsukat, mert az öregek szeretik az ilyesmit, könnyebben viselik el az életet.,.” 1944. július 12. „Apa! Kérlek, utazz lé... Golovancsukhoz. Néhány holmit, pénzt hagyok hála, s talán Veled is találkozhatott). Most a város közelében vagyunk. A legjobb, ha a következőkképpen utazói...” (Folytatjuk) Halkan füttyentétt a Kutyának. Fogta az öldalzsáköt, á takarót. s indult visszafelé a gyér holdvilágnál a szárcso- nlókhöz. Grisáéknak a legjobb. Ha csakugyan béke lesz valameddig, ők ugyanazt csinálják tovább a békében is, mint a háborúban. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy majd nem tankokat és (üvegeket javítgatnak, _ hanem traktort meg autót. Azaz autót most is javítanák. de ez katonái. Az meg civil autó lesz majd. Az ilyen á jó foglalkozás. Épp úgy lehet á békében is folvtatni. míhtha mi sem történt volna, tártana tövább a háború. Stefi néninél ő még azt hitte, amikor Grisáék kora reggel elmentek, hogy harcolni ménnek, és figyélte őket este, nem sebesült-é meg valamelyikük á báréban. . Élég nagy Csalódást érzett, amikor a Duná-parti műhelyben látta, hogy Grisáék nem harcolnak napközben, hanem csak az odavontatott rossz teherautókat javítják. Meg a rossz géppuskát, a roSsz ágyút — mindenhez értett Grisa. Még á tankot is mégcsinálta, ha elromlott. Ahhoz többnyire kiVitték őket a harctérre; ritkán vontattak oda, a műhelyhez rossz tankot. A szétlőtt tankót persze Ő sem tudta megcsinálni. Öe azt már nem is lehet megcsinálni; ócskavas lesz belőle. És megint új tank. Beszállítják a tankgyárba, mert csak ott léhét készíteni az ócskavastankból új tankot. Egészen másformát is: a Tigrisből esetleg T 34-est. ^ Akármennyire ügyes keze Van Grisánák, ő azért nem tudna á Tigrisből T 34-est csinálni. A műhelyben. Mert á gyárban, az más, ott esetleg ő is tudna. Mi az hogy! Grisa ne tudna? Aa a Duna-partl szállás Volt a legjobb, mert ő is kijárhatott akármikor a mű- helybé, s nézhette, ahogyan szétszedik még összerakják ä motorokat. De később, ahogy megindult a front, s ő kis menték mindenütt a nyórftábán. a szállás többnyire messzebb esett á műhelytől, S nem járhatott át olyan sűrűn hozzájuk. Ö volt ugyanis á házőrző a szállásolj, és ezt a megbízatását komolyan fogta fel, gondozta a tüzét, kisöpört, Vizét hordott, ilyesmi. És őrizte a szállást. Mindenféle katonák csellengtek a front mögött. Legtöbbször á lábadozókkal volt baja. Mert a szói tálok is ugyanúgy követték a front vonulását, mint ők (Grisa szerint a cselovek-spitálban a sebesült katonákat gyógyítják, ők pedig a masin- szpitálbah á sebesült gépeket Ök is felcserek meg doktorok, éppen úgy, mind az, akinek vöröskeresztes karszalagja van, csak annyi a különbség, hogy ők a gépeket operálják, nem az embert.) A lábadozók egész nap csavarogtak. Ha megtetszett nekik valami, vitték. A katonai holmikhoz persze nem mertek núlni, de volt rá eset, hogy el akarták vinni azt a pumnálós lámpát, amelyben csak petró ég, ha felpumpálják mégis vakító a fénye, akár a villanyé. Hiába mutatta nekik a cédulát, amelyet Grisa írt, egy fekete, szőrös képű katona, akin nem is látszott, hogy sebesült, mert nem volt rajta kötés sehol, széttépte a cédulát, és rátaposott. Ő kisuttyant köztük az ajtón — nem lőhetnek utána, nincs ezeknél fegyver —, s ahogy csak bírt, futott Gri- sáékhoz. Nem volt messze a műhely akkor; jó iramodás- nyira, az utca túloldalán. Biztosan csak azért nem lőtte agyon Grisa a szőrösképűt, mert nem akart egy fegyvertelen sebesültet kinyírni. (Ha csak nem szimulált, mert a többieken Volt kötés.) De bekísérte a város- párancsnokságtá, a patru- jokhoz, és lehetséges, hogy így is felakasztották, Volt egy ízben énnél sokkal nagyobb veszedelem is, a kozákokkal. Éppen vizért ment 'ki, amikor az alacsony ' palánkon beúgratott az udvarra egy kozák. Utána még kettő, szintén a palánkon keresztül. A többiek meg a nagykapun tódultak befelé, vagy tizenöten. Ö futott be rögtön a házba, a Grisa papírjaiért. Oroszul volt a cédulára írva, nem tudhatta elolvasni, de olyasvalami lehetett rájta, hogy; ez a ház már lé van foglalva a szovjeteknek, itt senkinek .semmi keresnivalója nincs. Esetlég, hogy a plakátokon; „felkoncol tátiig aki megszegi a tilalmát”. Nézte, melyikük léhét a parancsnok, de nem tudta kitalálni, olyan egyformák voltak a nüfájkáBSfl. Ahnak adta azután odá a cédulát, áki- legelőször beugratott a palánkon, az lehet a legnagyobb rángú (mert a harcban Is elől a helyé a parancsnoknak.) Az meg csak belenézett —: „Nyicsevo”, mondta —, és zsebre gyűrte a Cédulát. Éttől a szállástól messzebb volt á műhely, vágy három utcával odébb. Grisáék éppen egy teherautót beleztek, s ügy, ahogy kimásztak alóla — koszosán, Olajosán — kapták a géppisztolyt, s olyan trappban futottak mind a hatan a szálláshelyre, alig bírt a nyomukban maradni. Igaz, Szándékosan is lassított a végén, mert attól tartott: sokán Vannak a kozákok. Aztán, ha nem sikerül Grisáéknak mindét lelőni, azok őt lőnék lé leghamarabb, á hírvivőt. (Folytatjuk) REGENT FEKETE GYULA: 54.
