Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. Jtt'Ireíus fi. (Folytatás a t, oldalról! — Külpolitikai tevékenysé. günk középpontjában a szo­cialista közösséghez tartozó többi ország barátságá­nak erősítése áll. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk or­szágaink kapcsolatainak a proletár-internacionaliz­mus elve alapján tör­ténő fejlesztéséhez, a szo­cialista közösség egységének, politikai, gazdasági, kulturá­lis és katonai együttműködé. sének erősítéséhez. Ez egy­ben elősegíti nemzetközi cél­jaink megvalósítását, a tár­sadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke po­zícióinak további megszilár dítását. — Különleges figyelmet fordítunk hazánk és a Szov­jetunió testvéri kapcsolatai­nak erősítésére. A Szovjet­unió a szocialista világ és minden békét és haladást szolgáló kezdeményezés fő ereja Felszabadítónk, leg­főbb szövetségesünk, igaz ba­rátunk és mindenkor kész se­gítőnk az élet minden terüle. Biszku Béla: tén. A két ország kapcsola­tai tovább bővültek és új vo_ násokkal gazdagodtak. — Kormártyunk arra tö­rekszik, hogy szélesedjenek és sokrétűvé váljanak a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a fejlődő és az el nem kötelezett országok­kal. A fejlett tőkés orszá­gokkal a békés egymás nellett élés elve alapján ípítjük kapcsolatainkat, ilyen irányú tevékenységünk is eredményes volt. — A szocialista országok állhatatos és egyeztetett erőfeszítései, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósítása eredeménye- ként az elmúlt években rendkívül ■ jelentős, alapve­tően pozitív változások mentek végbe a nemzetközi helyzetben. Nem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy a legreakciósabb im­perialista csoportok mester­kedései következtében a vi­lágon ma is több válsággóc van. Népköztársaságunk kormánya a Varsói Szerző­dés tagországához méltóan a világ minden haladó or­szágával együttműködve ar­ra törekszik, hogy a nemzet­közi politikában még meg­levő válsággócokat felszá­molhassuk, újabbak kiala­kulását megakadályozzuk és az imperialista körök támadásait visszaverve" az enyhülés folyamatát vissza­fordíthatatlanná tegyük. — Meggyőződésem, hogy a XI. kongresszus határo­zatai és pártunk programja új lendületet adnak majd az állami munka tökélete­sítéséhez is, amellyel hozzá­járulhatunk a Magyar Nép- köztársaság további sikerei­hez, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítéséhez — fejezte be felszólalását Foek Jenő, a kormány elnöke. A Minisztertanács elnöké­nek beszéde után Dienes Bé­la, az Egyesült Izzó vezér- igazgatója emelkedett szólás­ra, majd Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipa- ri Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára kapott szót. Ez­után Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára lépett a mikrofonhoz. A párt és a nép összeforrottsága jövőnk biztos záloga — Párttagságunk és az egész társadalom fokozott politikai aktivitásával való­sultak meg a X. kongresszus határozatai — hangsúlyozta bevezetőjében Bisziku Béla, majd így folytatta: párttag­ságunk, egész dolgozó né­pünk nagy jelentőséget tulaj­donított annak, hogy Köz­ponti Bizottságunk állásfog­lalásaival, irányító és ellen­őrző munkájával az egész beszámolási időszakban biz­tosította a két évtized gya­korlata által igazolt politikai irányvonal valóra váltását., — Politikánk végrehajtá­sának feltételei állandóan változnak. A szocializmus építésében elért eredmények, a fejlődés új meg új köve­telményeket támasztanak. Ezeket folyamatosan elemez, ni kell, gyakorlati tevékeny­ségünket hozzájuk kell iga­zítanunk. Ezt tettük a két kongresszus közötti időszak­ban is, például 1972 novem­berében, amikor a Központi Bizottság megvizsgálta a X. kongresszus határozatainak végrehajtását. — A Központi Bizottság mindig tudatában volt annak, hogy a fő irányvonal érvé­nyesítése csakis a politika elemeinek szüntelen fejlesz­tésével, a növekvő követel­ményekhez való állandó hoz. záigazításával, a tömegek ta­pasztalatainak figyelembe vételével lehetséges. Belpo - Utikai helyzetünket szövetsé­gi politikánk következetes megvalósulása, népünk erköl- tsi-politikai egységének szün­telen erősödése jellemezte. — Szövetségi politikánk, magába foglalja a munkás- osztály társadalmi szerepé, nek fejlesztését, a munkás­paraszt szövetség állandó erősítését, a munkásosztály és a többi dolgozó réteg társadalmi összefogását, a szocialista nemzeti egy­séget. — A szövetségi politika a munkásosztály tudományos elméletének, a marxizmus— leninizmusnak az alapján fejlődik. Tudatában vagyunk annak, hógy a szocializmus felépítésére irányuló népi összefogás elsődleges poli­tikai szövetség és nem je­lenti. hogy a munkásosztály világnézetét hazánk minden állampolgára elfogadja. De azt is tudjuk, hogy a szocia­lista céljaink valóra váltá. sáért folytatott közös munka mind közelebb hozza egymás hoz hazánk dolgozóit. A po­litikai együttműködés^ az eszméink melletti érvelő ki­állást, politikai szövetsége­seink türelmes vitában való meggyőzését kívánja En­nek során politikai szövetsé­geseink világnézetileg, esz­meileg is közelednek a marxizmus—lenlnizmushoz. — A Központi Bizottság az utóbbi években nagy figyel­met fordított a nagyvállala­tok Helyzetére, a nagyüzemi munkások élet- és munkakö­rülményeire. Különösen je­lentős, hogy 1974 márciusá­ban irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi vezető szerepének fejleszté­sére, helyzetének további javítására —, mondotta Bisz­ku Béla, maid rámutatott: a munkásosztály vezető szere­pe a párt számára nem át­meneti jelszó és nem rövid távlatú politika. A munkás- osztály vezető szerepe a fel- szabadulás óta érvényesül hazánkban és mindaddig ér­vényesülni fcg, amíg társa­dalmunkban osztályok lesz­nek, tehát a fejlett szocialis­ta társadalom időszakában is. — A munkásosztály társa, dalmi szerepének fejlesztését, vezető szerepének erősítését elsősorban azzal szolgáljuk, ha következetesen végrehajt, juk a párt politikáját. Ennek a politikának egyik alapvető törekvése, hogy a munkás- osztály szüntelenül fejlődjön, erősödjön, gyarapodjon. — A szocializmus építésé­nek, népünk boldogulásának meghatározó feltétele az ál­lami nagyüzemek fejlesztése, a szocialista iparfejlesztés politikájának következetes végrehajtása, úgy, ahogy adottságainknak a legjobban megfelel. A munkásosztályt az állami nagyipar szüli és teremti újra, arculatát a nagyipar formálja. Ezért az állami nagyüzemek fejlesztő­se nem csupán gazdasági kérdés, hanem pártpoliti­kánknak is fontos része. — Amikor azt tapasztal­tuk, hogy különböző okok miatt nem volt megfelelő fontos a nagyüzemek helyzete, akadozctt a nagyüzemi mun. kásság fejlődésé, ezt elsőran­gú politikai problémának kellett tekintenünk. A Köz­ponti Bizottság és a kormány számos nagyüzemünk fej­lesztését napirendre tűzte, mint például a Ganz-MÁ- VAG-ét, a Csepel Autóét, a Magyar Hajó- és Darugyárét és másét. — Pártunk előmozdítja, hogy a pártélet, az állami és a gazdasági élet különféle irányító posztjaira több, köz­vetlenül a termelésből jövő fizikai dolgozó kerüljön. Szükséges, hogy a vezetői utánpótlásról azoknak a dol_ gozóknak a köréből is gon­doskodjunk, akik kijárták a nagyüzemek nevelő iskoláját, akiknek a közös munka és a közös életmód alapján köz­vetlen termelői élményük van és járatosak a közügyek, ben. Tapasztaljuk, hogy ma­gukkal hozzák a különféle irányító testületekbe a nagy­üzemi munkások legjobb tu­lajdonságait: a fegyelmet, az állhatatosságot, a szervezett­séget, a szolidaritást, a kö­zösségi gondolkodást és ma­gatartást — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, Todor Zsivkov és Apró Antal a kongresszus szünetében. majd a továbbiakban a mun­kás-paraszt szövetség jelen­tőségéről szólott. Kiemelte: amint a Közpon­ti Bizottság beszámolója, a párt programnyilatkozata is hangsúlyozza: népünk a fej­lett szocialista társadalom, felépítésén dolgozik. Ezt is szem előtt tartva, támogat­nunk kell a mezőgazdaság to­vábbi korszerűsítését, a pa­rasztság életszínvonalának, kultúrájának emelését, hogy ezzel is szolgáljuk a munkás- osztály és a parasztság köze­ledését. Mindennek szükséges velejárója, hogy fejlődjenek a falu szocialista viszonyai, erő­södjön a termelőszövetkezetek szocialista jellege. — Társadalmi fejlődésünk egyik jellemző vónása az osz- tálykülönbségek fokozatos csökkenése, a munkásosztály és a parasztság folyamatos közeledése egymáshoz. E fo­lyamat alapja a nagyüzemi termelés elterjedése a mező- gazdaságban, s ennek követ­keztében a munka jellegében, a dolgozók képzettségi szín­vonalában, az elosztás mód­jában, az életszínvonalban tapasztalható számottevő kö­zeledés, a szocialista tudat erősödése. A fejlett szocialis­ta társadalom perspektívájá­ban ez meghatározó jelentő­ségű folyamat. — Társadalmunkban fontos helyet foglal el az értelmiség, mely részint származása alap­ján, részint a munkásosztály és a nép ügyével a szocializ­mussal való azonosulás ré­vén ma már népi értelmiség. Legjobbjai mindig a haladás, a nép ügyének szolgálatát te­kintették legszentebb köteles­ségüknek. A tudományos- techaikai fejlődés következté­ben növekszik a2 értelmiség szerepe, mind szorosabbá vál­nak kapcsolatai a munkás- osztállyal és a parasztsággá.. A munkások tevékenységében is egyre jelentékenyebb he­lyet foglal el a nagy felké­szültséget igénylő szellemi munka. A legjobb munkások­nak a vezetésbe történő fo­kozottabb bevonása elősegíti a munkásosztály és az értel­miség közeledését, szorosabb­ra fűzi a munkások és az irányító posztokon dolgozó szakemberek kapcsolatát. Társadalmunkban folytatódik a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek csökkenése. — Mindent egybevetve: szövetségi politikánk sikerét jelzi, hogy szüntelenül erősö­dik a népünk minden haladó és alkotó erejét — párttago­kat és párt.onkívülieket, a kü­lönböző nemzedékeket, ateis­tákat és hívőket — szocialis­ta céljaink megvalósítására tömörítő társadalmi összefo­gás, a nemzeti egység. — A szocialista demokrá­cia fejlettségének fokmérője mindenekelőtt az, mennyire érvényesülnek a társadalom alapvető érdekei, hogyan erő­södnek szocialista intézmé­nyei, milyen mértékben nö­vekszik a tömegeknek a tár­sadalom ügyeire és fejlődésé­re kifejtett hatása — mond­ta a továbbiakban. Nyugod­tan elmondhatjuk, hogy az utóbbi négy és fél év alatt mindezekben jelentősen elő­rehaladtunk. — Fel kellett és a jövőben is fel kell lépni az olyan né­zetek ellen, amelyek szerint a szocialista demokrácia fej­lesztése csupán akarat kérdé­se, határozatok dolga. Ezek az elképzelések nem veszik fi­gyelembe, hogy kellő feltéte­lek, mint például az infor­máció, a vállalati belső elszá­molási rendszer tökéletesíté­se nélkül csak formális meg­oldások születhetnek. Akad­tak olyan elképzelések is, hogy a szocialista demokrá­cia csakis az önállóságot, a helyi kezdeményezést jelenti,, és kizár mindenfajta alá* és fölérendeltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lépnünk azok ellen, akik a demokrácia fejlődésétől fél­tik a munkáshatalmat, a szo­cializmus vívmányait. — A szocialista demokrá­cia fejlesztése érihti a párt-' és társadalmi szervek életét, az állami, a tanácsi szervek munkáját, az ipari, mezőgaz­dasági vállalatok tevékenysé­gét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, s azt is látni kell, hogy a párlde- mokrácia fejlettsége döntő módon meghatározza a szo­cialista demokrácia általános érvényesülését. > — A két kongresszus között eltelt években, pártunk kez­deményezésére, sok fontos intézkedés született az állami élet, a tanácsi munka de­mokratizmusának fejlesztésé­re. Most további lényeges fel­adataink vannak, amelyeket a kongresszus útmutatásával el kell végeznünk. A legelső, hogy az állami szervek irá­nyító munkájában fokozot­tabban gondoskodjunk a de­mokratikus centralizmus el­vének érvényesüléséről. Szo­cialista viszonyok között a demokratikus centralizmus értelme abban van, hogy ítu tézményesen garantálja a dol­gozók véleményének minden­kori figyelembevételét, hasz­nosítását, egyszersmind a társadalmi érdekeknek meg­felelő döntések meghozatalát. — A munkahelyi demokrá­cia fejlesztésének körében számunkra különösen fontos az üzemi demokrácia. A munkásnak leginkább az üze­mi, a műhely- és a brigád­kollektívákban nyílik lehető­sége, hogy tapasztalatait el­mondhassa, véleményét meg­hallgassák és figyelembe ve­gyék. Az üzemi demokrácia formáinak minél hatéko­nyabb működtetése az egész vállalat ügye. De megkülön­böztetett feladatai vannak a pártszervezetnek, a szakszer­vezetnek és a KISZ-nek, mind a megfelelő politikai légkör megteremtésében, mind a gyakorlati munkában. — A legfontosabb feladat: a meglévő fórumok jobb ki­használása. Kulcskérdés, hogy minden szinten közvet­lenebbé váljon a vezetők és a választók, illetve a beosz­tottak kapcsolata, érdemibbé együttműködésük. Ma nem lehetünk elégedettek a hely­zettel. A Központi Bizottság ösztönzésére a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa, az ipari szakszervezetek, az il­letékes állami szervek a ki­jelölt nagyüzemben az üzemi demokrácia fórumaként lét­rehozták a munkásgyűlések, illetve a bizalmigyűlések rendszerét. Az elképzelések szerint e fórumok a pártszer­vezetek irányításával megha­tározott véleményezési és döntési hatáskört kapnának. Ez kiterjedne például a +erv véleményezésére, a szociális és kulturális alapok félhasz­nálására, brigádcímek oda­ítélésére, a közvetlenebb le­hetőséget nyújtana a dolgo­zóknak a vezetés ügyeibe való beleszólásra. Több nagy­üzemben, így a Csepel Vas- és Fémművekben, a Dunai VaSinűberi és másutt évek óta eredményesen dolgoznak e módszerekkel. A tapasztal­tokat a párt" egy későbbi idő­pontban át fogja tekinteni, de megjegyzem, eddig is kedve­zőek az eredmények.­— A demokratizmus telje­sebb kibontakoztatása sem­miképpen sem csorbíthatja a vezetők egyszemélyi felelős­ségét. Pontosan kell körülha­tárolni a különböző szervek feladatait. Ez lehetővé teszi a gazdasági vezetésnek, va­lamint a dolgozók fórumainak hatékony, jól összehangolt működését. — Az üzemi, illetve a szö­vetkezeti demokrácia alap vető céljai, problémái, fej­lesztésének fő feladatai azo­nosak. A szövetkezetek gaz. dálkodásábán erősödik a vál­lalati jelleg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegységgel működő sző. vetkezet. Ezért a szövetkeze, teltnek is keresniük kell azo­kat a formákát, amelyek az új viszonyok között a sző. Vetkezeti demokráciát új tar. tatommal töltik meg —mon­dotta Biszku Béla, majd rész- letesebben szólt a munka anyagi és erkölcsi megbecsü­léséről. — Társadalmunkban a vég. zett munka meghatározó je. lentőségű. Nem mondhatjuk azonban el teljes egyértel­műséggel, hogy ennek ará­nyában jut mindenkinek az anyagi javakból ég kapják meg a dolgozók az erkölcsi megbecsülést. Látnunk kell, hogy nálunk még nem keve­sen, mindenesetre az objek­tíve még indokolhatónál jó­val többen, nem a társada­lomnak nyújtott munkával arányosan, hanem azt meg­haladó mértékben részesed­nek a társadalmi javakból. Nem szorult vissza, sőt he. Igenként megerősödött az ügyeskedés, a könnyű pénz. szerzésre való törekvés, nem. egyszer a törvényesség ható. rát súrló mesterkedés. E jelenségeket nem tekinthet, jük elhanyagolhatóknak. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents