Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

W75. március 18. !WÉT-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET VAN VAGY NINCS? Helyet a Szatmár Múzeumnak I APUNK hasábjain töbször írtunk már a mátészalkai Szatmár Múzeum alakulásáról, születésének körülmé­nyeiről. Két évvel ezelőtt még ezt kérdez­tük: lesz-e múzeum Mátészalkán? Körülbe­lül nyolc hónappal ezelőtt — szinte önma­gunknak is válaszolva — így írturík: Lesz múzeum Mátészalkán! Idéztük a városi ta­nács elnökének magabiztos kijelentését; „Mostmär egészen bizonyos, hogy lesz Szat­már Múzeum Mátészalkán.” Azt is megírtuk, hogy az alapító okmány elkészült, aláíratott és jóváhagyatott. i Az okmány szerint van is Szatmár Mú­Jzeum Mátészalkán. 1974. augusztus 1. óta hi­vatalosan létezik. Annál kevésbé a valóság­ban. Akárki keresné, vagy szeretné megte­kinteni gyűjteményeit — bejárhatná az egész várost, akkor se találná meg a múzeumot. Pedig tavaly azt is megírtuk, hogy október­ben — az elmúlt év októberében — a nagy- közönségnek is megnyílik, mégpedig a mú­zeumi hónapok keretében, két, vagy három kiállítással. (Jeleztük a villamosítás történe­tének kiállítását, a szatmári kocsik, szeke­rek. jármok és egyéb régi parasztgazdálko­dási eszközök bemutatását, valamint vadá­szati kiállítást is tanácskozással egybekötve. Későbbi időpontokra jeleztünk más terveket is). Mi történt a tervekkel, pontosabban: a mátészalkai Szatmár Múzeummal? Van mú­zeum Mátészalkán, vagy nincs? Egészen pontos válasz: a múzeum jelen­leg éppen kóborol, keresi a helyét, de sehol sem találja, mert egy éven belül kétszer ki­lakoltatták. Jelenleg a Nemzeti Bank régeb­bi, később az OTP által használt épületében tartózkodik, de bár megszületett ,a kilakol­tatásról szóló döntés, következő lakhelyéül a volt kiegészítő parancsnokság épületét jelöl­ték ki a Kossuth Lajos utcában. Hogy mi­kor költözhet oda be? Egyelőre senki se tudta, hiszen csak elvi döntés született (szó­beli megállapodás), hogy a kiegészítő pa­rancsnokság az épületet átadja a tanácsnak, de határidő nincs. S ha lenne is: a kiköltö­zés után, illetve a beköltözés előtt az épüle­tet át kell alakítani és be kell rendezni mú­zeumi kiállítások és raktárak céljaira. A MÁTÉSZALKAI SZATMÄR MU­ZEUM létesítéséhez 15 évvel ezelőtt kezdtek hozzá, akkor még a járási tanács és a járási pártbizottság patronálásával. Lelkes ta­nárok és lelkes diákok temérdek értékes anyagot gyűjtöttek össze már az első évek­ben is. Később még többet. Gyűjtenek most hiszen a meglevő is pusztul a kimondottan is, de minek? Nincs hová tenni az anyagot, rossz tárolási lehetőségek miatt. Nedves pin­cékben képtelenség régi tárgyakat tárolni. » A legutóbbi költözéskor a kényszerrak- 1 tárakból el akartak szállítani néhány értékes régiséget. Hozzányúltak és szétmállottak. Egy gubaszövő garnitúra, például, úgy om­lott szét, mintha hamuból lenne. Megette a szú. Ilyen gubaszövő felszerelés nincs több Szatmárban. Nincs jobb sorsuk a vászonból készült és hímzett régiségeknek se. Egyik nággon értékes, kézzel szőtt-hímzett, legalább 300 éves papi palást nyilvántartó kartonjára ezt úták rá a leltározók: „Megette a patkány.” Elképzelhető, milyen körülmények közt van­nak a begyűjtött tárgyak — amelyek közül sok pótolhatatlan, mert egyedi darab. A volt banki épület szobáiban minden hegyén-hátán. A múzeum lomtárhoz hason­lítható. A tárgyakat nem lehet se ápolni, se kezelni, se elrendezni, mert ez az épület nem múzeum, hanem átmeneti szállás. IJGYAN 'VKKOR A VASBOLT VE- ZETÖI már nézegetik az épületet, sürgetik a múzeumot, hogy menjen tovább, mert vasbolt lesz az épületben, igaz, hogy az is csak átmeneti időre, de a vasbolt is szorongatott helyzetben van, hiszen hamaro­san lebontják. A valósághoz tartozik, hogy Mátészalkán a város átalakul. Központját lebontják. Az üzleteket is el kell helyezni, hogy valahol kivárhassák azt az időt, amíg az új város- központ kiépül. Ott lesznek az új, korszerű üzletsorok. Uj ruhába öltözik a városköz­pont, de ennek szigorú követelménye, hogy előbb pőrére kell vetkőznie. A régi ruhától más módon nem tud megszabadulni s ad­dig az újat se tudja felvenni. Első tehát az üzletek elhelyezése, hiszen évi forgalmuk 60 —70 millió forint, de az üzletekre szüksége is van a lakosságnak, hiszen fontos fogyasz­tási cikkeket árusítanak. Jelen pillanatban tehát ezért kell a múzeumot továbbpasszol­ni. Szükséges azonban feltenni egy kérdést: 15 év nem volt elegendő ahhoz, hogy a má­tészalkai múzeum végleges és megfelelő ott­hont kapjon? Vásárosnaményban sokkal rö- videbb úton és rövidebb időn belül létesítet­ték a Beregi Múzeumot, amely ma már ma­radéktalanul megfelel céljainak és a régé­szeti követelményeknek is. A fehérgyarmati vezetők azt mondták, hogy ők már rég he­lyet adtak volna a Szatmár Múzeumnak, de- hát Mátészalka a tájegység központja, ere­detileg is oda volt tervezve a múzeum. A MUZEUM ANYAGA meg is volna ** s még egy ideig mostoha körűimé­nek közt is megmarad, de pusztul. Forint­ban kifejezhetetlen értékek, pótolhatatlan múzeális tárgyak pusztulnak el. Sürgősen cselekedni kell, amíg nem késő. Szeneire! József Kossuth Lajos halálának évfordulójára ír evés olyan közéleti személyiséget tart ^ számon történelmi köztudatunk, aki­nek .emlékét olyan őszinte tisztelettel övezné, mint a Kossuth Lajosét. Persze, e kultikus tiszteletnek minden korban más és más mozgatóerői voltak: mö­göttük különböző érdekek húzódtak meg. A forradalmi és az ellenforradalmi erők egy­aránt zászlajukra írták a nevét. A reakció éppen ezzel a hamis ünnep­léssel akarta kisajátítani, s kifogni a szelet a haladás hajóinak vitorláiból. Csakhogy ez a törekvésük kudarcot vallott. Hogy mennyire nem sikerült, arra meggyőző bizonyság az a tény is, hogy Kossuth neve — Ady „Kossuth halálának évfordulóján” című költeményének szavai szerint is — az egyszerű nép körében mindig „Szeretetet, bízó honfi reményt, / Sza­badságot ..jelentett, amely nemzeti és de­mokratikus programként élt és hagyományo- zódott át apáról fiúra, nemzedékről nemzedék­re. Annak megvilágítására, hogy miben is állt ez a hagyomány egy ilyen kivételes ívelésű életpálya esetében, egy emlékező írás szűkre szabott keretei nem igen adnak lehetőséget. Arra ellenben igen, hogy főbb vonásaiban át­tekintsük politikai ténykedését. A reformer és a forradalmár-szabadság­harcos Kossuth alakja eléggé ismert, annál kevésbé az e korszakokat ölelő ifjúsága és 1849 utáni ténykedése. Egy — eredetét IV. Béla koráig visszave­zető — birtoktalan köznemesi család sarja­ként, 1802. szeptember 19-én született a Zemplén megyei Monokon. Ide kötötték gyer­mek- és ifjúkorának emlékei is. Önéletrajzi jellegű írásaiban vissza-vissza- tért életének ehhez a szakaszához. Egyik fel­jegyzésében például megemlítette, hogy már korán felébredt benne a szabadság utáni vágy, melyet atyja „... függetlenségérzete táplált és nevelt”, s ezen túl — miként ön­vallomásában írta — „... a történelemnek és a jognak szenvedélyes tanulmányozása jut­tatott azon demokratikus meggyőződésre, mely minden léptemet vezérelte”. Tanulmányainak befejezése után szűkebb hazája, Zemplén megye volt közéleti tevé­kenységének első állomása. Az országos sze­replési lehetőséget, távollevő ellenzéki főren­dek diétái képviselőjeként szerezte meg. Ekkor rajzolódtak ki politikai programjá. nak fő elemei. Koncepciójának lényege: új hazát, új társadalmi rendet kell teremteni. Az általa szerkesztett Országgyűlési Tu­dósításokban, majd a hasonló szellemű Tör­vényhatósági tudósításokban tett hitet a re­formellenzék nemzeti .önállóságunkért és tár­sadalmi haladásunkért vívott harca mellett. Emiatt azonban hamarosan betiltották lapját,' őt magát pedig 1837. május 5-ére vir­radó éjjel, letartóztatták, s négyévi börtönre Dalos tavasz ’75 Mátészalkán Révész Napsugár: A kékszakállú her­ceg vára (linórészlet) MÁRCIUS 26-AN, 19 órakor az újjáva­rázsolt Zalka Máté művelődési központban megkezdődnek a 7. Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvényei. Már az első előadás is igazi ze­nei csemege. Haydn: Évszakok c. oratóriumát a debreceni Kodály-kórus és a MÁV Filhar­monikusok mutatják be, Gulyás György kar­nagy vezényletével. Közreműködnek az Ál­lami Operaház és az Országos Filharmónia énekművészei: Andor Éva, Keönich Boldizsár, Antalfi Albert, ősi magyar hangszerekkel is­merkedhetnek meg a népzene kedvelői ápri­lis 7-én. Ekkor Béres János furulya, Szőllős Beatrix cimbalom, és Pribolyszky Mátyás ci- teraművészek — mint e hangszerek légii leté- kesebbjei — adnak hangversenyt. Közremű­ködnek: Béres Ferenc és Bodza Klári népdal­énekesek. Ez a műsor mintegy gálaestje a Tavaszi szél vizet áraszt immár hagyomá­nyos népdalvetélkedő döntőjének, Boismortimer, Händel, Teleman ismert klasszikusai a barokkmuzsikának. Április 17- én az ő műveikből ad hangversenyt a Ma­gyar Barokk Trio, melynek tagjai: Csetényi Gyula, Mező László és Végvári Csaba. A mű­sorban elhangzó szonátákat Forgács Éva ének­művész Purcell: Dalok c. szerzeményének előadásával teszi még színesebbé. A vokális és hangszeres rendezvények mellett az elmúlt évben már a tánc művészete is helyt kapóit a műsorban. A Pécsi Balett nagy közönség­sikere arra ösztönözte a szervezőket, hogy is­mét beiktassanak egy balettelőadást. A Ma­gyar Állami Operaház fiatal művészei május 5-én klasszikus és modem balettműsort mu­stnak be. Mivel a' dalos tavasz elsősorban a voká- •is dalkultúra hagyományozója, hadd említ­ek meg három kórusrendezvényt: Díjnyertes megyei énekkarok találkoznak rilís 19-én Mátészalkán. Igen nagy öröm- íel látjuk vendégül évről évre a legjobb sza 'olcs-szatmári kórusokat. Remélhetőleg ők is «ívesen jönnek városunkba. UGYANCSAK NAGY SZERETETTEL várjuk május 11-én a jó ismerős Szabolcsi Szimfonikusokat, valamint a mátészalkai pe­dagógus énekkar testvérkőrusát, & megyei művelődési központ pedagógus énekkarát. Az előadást Fehér Ottó és Molnár László vezény, li. A műsorban a capella kórusművek Ho­negger: Pastoral d’Été, Farkas Ferenc: Líri­kus kantátája hangzanak el. A Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusát nem 'kell különö­sebben bemutatni, hiszen világhírűek. Párkai í István karnagy ez alkalommal klasszikus — Monteverdi: Lassus Scarlatti — és mai ma­gyar szerzők — Maross Rudolf — Farkas Fe­renc — műveit vezényli. A zongorán közre­működő Pertiss Péter zongoraművész Liszt- és Chopin-műveket ad elő. Ez a ’ rendezvény május 17-én lesz. Záróelőadásként minden évben bekerül a programba egy operaest is. Június 3-án a deb­receni MÁV Filharmonikusok közreműködé­sével az Állami Operaház magánénekesei Er­kel Ferenc operáiból adnak elő részleteket. Feltétlenül tneg kell említeni a dalos ta­vasz időszakában megrendezésre kerülő zene­iskolai rendezvényeket, hiszen a jövő közön­sége lesz az a fiatal, aki ezeken a hangver­senyeken iskoláját reprezentálja. ÁPRILIS 1-ÉN MEGRENDEZENDŐ ka­marazenei hangverseny az egyéni tanulás eredményeként megalkotott közösségi mun­kát, a társas zenélést kívánja bemutatni. A város ifjúsági fúvószenekara — amely már országos versenyen vehet részt, — önál­ló koncerttel mutatkozik be április 28-án. Tanári hangverseny lesz május 12-én, és befejezésül május 26-án ismét a növendékek adnak évzáró hangversenyt. A PROGRAMOT FIGYELMESEN ÁTÓL, VASVA kiderül, hogy a szervezők az Országos Filharmónia segítségével úgy igyekeztek ösz- szeállítani a műsortervet, hogy mindenki meg­találja benne az érdeklődéséhez legközelebb álló rendezvényt. A bemutatásra kerülő mű­vek nagyobb része alkalmas arra. hogy a ko­molyzenével most ismerkedők is élvezzék a hangversenyeket, megbarátkozzanak az igé­nyesebb muzsikával. Láng Károly művészeti előadó ítélték, ahonnan csak 1840. április 29-én — akkor is csak a Deák Ferenc vezette ellen­zék fellépésére — szabadult. Reformgondolatait azonban a nehéz bör­tönévek sem tudták kiölni belőle. Sőt! Kisza­badulása után még nagyobb energiával, látott hozzá a mind határozottabban kirajzolódó nemzeti ügy előmozdításához. Álma a nemesség vezette polgáriasult, független Magyarország volt. Ez a törekvés, ha egyes részleteiben el is maradt a kisszámú radikális tábor programja mögött, messze túl­jutott a jómódú nemesség reformelképzelé­sein. Ekkor, ezen a ponton került szembe az álmából ébredező nemzet újjászületési vágyát képviselő, de a Habsburgoktól való elszak; dástól és a forradalomtól félő Széchenyivel. Az éppen Kossuth által „a legnagyobb magyarénak kikiáltott Széchenyi azt vetette Kossuth szemére, hogy „szívpolitikájával”, s izgató modorával szítja az osztalygyúlöletet, és forradalomba vezeti a nemzetet. A magyar társadalom nyi minden aggodalma ell- tóztathatatlanul haladt 184 A forradalom és a szab Kossuth szinte emberfeletti e azon óriási feladatok megold; gítésén, amelyeket a forradal a nemzeti ellenállás megkövet E küzdelem azonban mini szítés ellenére elbukott. Ko: külni kellett, pedig majd ö események súlya alatt, lyiint lekezésében írta: „.. .kifejezik vihar dúlta lelkemet, midőn verletétel hontalanná tett”. De az 1849. augusztus 17 ri or átlépéssel kezdetét vevő közel fél emigráció nem jelentette számára i adását. Ellenkezőleg: utolsó lehelet maradt a magyar ügy szolgálatában. 1851-ben elkészítette Magyarorsza berendezésének átszervezését, a nemzt önkormányzatának messzemenő biztos irányuló alkotmánytervezetét. Tíz év sőbb pedig kész volt „Dunai konfc terv”-ével, amelyben az alábbi üzer te a Duna-medence népeinek az emi; „Egység, egyetértés, testvériség mag. és román között! íme, ez az én 1 vágyam, legőszintébb tanácsom!” Ez az elképzelés a korabeli legh, magyar álláspontnak tekinthető. Am m ekkor már hiábavalónak tűnt: elgáncs A Kárpát-medence népeinek nacionaliz olyan erősnek bizonyult, hogy a Habst abszolutizmus elnyomása alatt nyögő nen tek nem ébredtek rá a reakcióval szemb. érdekazonosságukra. Mivel 1861-et követően lassan a magyar társadalom is késznek mutatkozott a kiegye­zésre, az emigráció politikája egyre illuzóri- kusabb lett, s ez időtől kezdve Kossuth —= akinek vitathatatlan érdemei ellenére sem hallgathatjuk el osztálykorlátait — is mind­jobban elszigetelődött. Mégis — annak tíacara, hogy számára mindvégig a köznemesség maradt a nemzeti függetlenség és haladás első számú zászlóvi­vője, hogy az „új szelek”-et nem érezte, hogy népi forradalom vezérévé nem tudott válni — Kossuth lett a magyar nemzeti független ségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok kivívásáért foly­tatott XIX. századi drámai küzdelmünk legki-. emelkedőbb alakja. A forradalmak ünnepea ezért méltán emlékezünk rá. S most abból az alkalomból is tisztelgünk '.miéke előtt, hogy — Ady „Március 20” című ersének sorait idézve — „Ismét eljött a gyásznap, amelyen / Kossuth ... sírba költö­zött”. 81 évvel ezelőtt, 1894. március 20-án szűnt meg szíve a hazáért és a szabadságért dobogni. S „E szent napon nagy szelleme előtt / Leborul az ünneplő magyar”. Tidrencsel Sándsf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents