Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

4 > Y W&- asi»ejus 3$ fOEJET-MAGYAItORSZAO Szülők íótumas GYERMEKEKNEK • avcmcKEKivCK• GYERMEKEKNEK A demokratikus iskoláért A szocialista neveles fejlesztése feltételezi az Is­kolai élet demokratikusabbá tételét. Az iskolában to­vább növekszik a nevelőtestületek szerepe, jelentősége, nagyobb gyakorló terepet kap az ifjúság közéletiségre, az önállóságra, az öntevékenységre való felkészülés­hez, s jobb lehetőség lesz az iskola és a szülői ház közti együttműködésre, hiszen bővülnek a szülői mun­kaközösségek jogai is. Pedagógus, szülő és diák egy­aránt demokratikusabb keretek között tevékenykedhet. A szülői munkaközösségek hagyományos feladata, hogy segítsek az iskolai és a családi nevelés összehan­golását, az ifjúság szocialista szellemű nevelését. Ennek érdekében szervezniük kell a szülők tájékoztatását az iskola előtt álló feladatokról, valamint az ifjúsági szer­vezet tevékenységéről, s közvetiteniök a szülők véle­ményét és javaslatait az igazgatóhoz. Teljes jogú part­nerként részt kell vállalniok tehát a fiatalok szocialis­ta emberré formálásában. Ennek érdekében kaptak több jogot, nagyobb beleszólást az iskola dolgaiba a szülői munkaközösségek. Az elmúlt tanévben bevezetett rendtartás szerint jelentősen megnövekedett a szülői munkaközösségek szerepe. Feladataik közé tartozik az iskolai és a csalá­di nevelés közös feladatainak megbeszélése, a tanuló- ifjúság erkölcsi, politikai, világnézeti fejlettségének mérlegelése, a szülők anyagi megterhelését jelentő in­tézkedések megvitatása, stb. Véleményükkel segítséget adhatnak az igazgatóknak az olyan kérdésekben, mint az iskola házi- és napirendjének kialakítása, az iskolai hagyományok rendszerének fejlesztése, az iskola életét jelentősen befolyásoló központi, vagy helyi intézkedé­sek, illetve a szülői közvéleményt erősen foglalkoztató kérdések. A tanulók helyzete is fokozatosan megváltozik az iskolákban, ők is több jogot, nagyobb önállóságot kap­nak. Már az általános iskolákban, az úttörőcsapatban megkezdődik a döntési jog gyakorlása az olyan fontos kérdésekben, mint a szakkörök számának, jellegének, munkatervének meghatározása, az iskolarádió, az is­kolaújság szerkesztési módszereinek kialakítása, vagy az úttörőotthon házirendjének, programjának kidolgo­zása. Később, a középiskolákban még több jogot kapnak az önálló döntésekre, például az ifjúságpolitikai célokat szolgáló anyagi eszközök felhasználásában, valamint a tanulók kitüntetésében is. A középiskolákban és szak­munkásképző intézetekben a diáktanácsokban tovább „ bővülnek ezek a jogok, hiszen a KISZ joga például az iskolai diákparlament összehívásának kezdeményezése is. A tanulóknak persze otthon is, az iskolában is nem csupán jogaik vannak, hanem kötelességeik is. De ezek­re csak akkor tudjuk őket ránevelni, ha lehetőséget adunk számukra a felelősség fontosságának felismeré­séhez. Ezért nemcsak az a család feladata az iskolai élet demokratikusabbá tétele közben, hogy egyetértsen a rendtartásban biztosított jogokkal és a megkövetelt kö­telességekkel, hanem az is, hogy otthon azonos elvek alapján hasonló gyakorlatot alakítson ki, mint az is­kolában a pedagógusok. Mert önmagában keveset ér az skola erőfeszítése, ha otthon nem lehetne jogai a gye­iknek. Honismereti szakkör Dózsaszőlőn Honismeret —- oly sok mindent foglal magába ez a szó. Néprajz, népszokás, né­pi motívumok felkutatása, a népi hagyományok ápolása. Országos mozgalomról van szó, bár sajnos nem nagyon ismert. Sokan nincsenek tisztában a céljával, felada­tával. A nyfrtelek-dózsaszőlői általános iskolában működik egy ilyen honismereti szak­kör. Tagjai ötödik és hete­dik osztályosok. Ök már tudják, hogyan ápolhatjuk a hagyományokat, milyen pa­raszti tárgyú dolgokat érde­mes gyűjteni. Húszán van­nak Alig várják, hogy eljöj­jön a csütörtök, a szakköri foglalkozás ideje. Sugárzó arccal számolnak be az elő­ző hét „begyűjtési” eredmé­nyéről Mélvkúti Jánosné szakkörvezető tanárnőnek, akitől megtudtuk, hogy szakkörük két éve működik, különféle témákkal foglal­koznak. Az első évben a paraszti élet tárgyi emlékeit gyűjtöt­ték össze a faluban. Cserép­edényeket. korsókat, köcsö­göket. a háztartásban hasz­nált edényeket, eszközöket, vasalókat, köpülőt. favillát találunk gyűjteményükben. Hozákezdtek a pénzérmék és érmék gyűjtéséhez is. Ebben az évben a felsza­badulás 30. évfordulójának tiszteletére a falu megválto­zott életének feldolgozására készülnek B“mutat>ák a pa- raKrYovsiadok életének 30 évét M'ntának a Ladik csa­ládot választották Maid egv Íven az öreg Vaíb<5r bácsi mondta el neb^z és küzdel­mes életét A falu földrajzi neveit is összegyűjtik, utca­neveket, dűlőneveket. Gyűj­tik a diákság között elter­jedt bece- és gúnyneveket. Feldolgozták a falu építke­zési kultúráját, megnézték, hogy miből épültek a házak, így például: vertfal, csömö- lyefal, fecskerakó fal. Azonban nemcsak ilyen komoly munka folyik itt. Népdalokat énekelnek, azo­kat megtanulják egymástól, majd szebbnél szebb kézi­munkák kerülnek elő. A fa­lunak nincs hagyományos hímzési kultúrája, de hímez­nek itt kalocsai, matvó- pünYákat. varrják a Rákó­czi- és beregi keresztsze­mest. s közben népdalokat, mesejátékokat tanulnak. Közös munkájuk mellett egvéni feladatokat Is vál­lalnak Hildák Ilona. Nyír- telek-Dózsaszőlő felszaba­dulását dolgozta ki. Bejárta a szovjet és magyar csapa­tok útvonalát, idős emberek­től kérdezősködött. ezeket fel legyezte, lerajzolta. Most egv kiállításra ké­szülnek. a falu felszabadulá­sának 30. évfordulóidra tár­gyi és frácboli dokumentu­mokból. Olvan anyagokat mutatnak be. mint néldánl egv birtoklevél. különböző véorácek az el°ö földosztás­ról. valamint Fazekas Já­nosnak. a város első pol­gármesterének aláírásával egv felhívás Nyírtelek ta­n T r*>T-\ f vá i ^ K/*17. 300 évfnr4«ii^»_ y o ir)acfí1nnanUcáp(Si <5 *­T074-ra « orr* a? alVaTomra áSTl-ff^nak Ässzf“ egv Irodalmi műsort stűdióhallgató TÖRD A FEJED í Vízszintes: • I. Megfejtendő. 8. Talmi. 7. Anyagi állapot, helyzet. 8. Helyrag. 9. Omíadék. 11. Bo­rít. 12. Csonka kupék! 14. Madárkergetés. 16. Megfej­tendő. 18. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 20. Maró folyadék. 21. Csapadék. 22. Megfejtendő. 24. Régi hosszmérték. 25. Erősen óhajt. 27. KÉSŐ. 28. NKRÖ. 29. Gyorsan hull. Függőleges: 1. Csaknem ellop! 2. Római 50, 500. 3. Függ. 4. Ajándé­koz. 5. Semmi sincs benne. 6. Boltban. 10. Szorgos ro­var. 11. Csonkakúp alakú mohamedán sapka. 13. Vágó­szerszám. 14. Szólít. 15. Meg­fejtendő. 17. Szürkefém. 19. Északi hegységünk. 21. Vité­zi. 23. Végtag. 24. Hasad ék. 26. Irdal, 27. Kicsinyítőképző. Megfejtendő: Egy üdülőhely és három fürdőhely neve: vízszintes 1, 16, 22, függőleges 15. Múlt heti megfejtés: Száva — Vág — Zsil — Latorica. Könyvjutalom: Kocsis La­cika Tiszalök, Bácskái Jenő Nagyhalász, Papp Judit En- csencs, Mikei Gyula Bánszál. lás és Olasz Rita Nyíregyhá­za. Rajzóra a múzeumban. (Fotó: MTI—KS) Demény Ottó: Bálba-csalogató Ma este hoppáré holnap meg cuhárél Elmegyünk a bálba, jorgódni a táncba. Elöl Zsuzsi táncol, te hátul bokázol. István keringőzik, Pál csürdöngölőzik. Kis-Panna mosolyog, a szoknyája lobog. Gőgös Kata sárgul, petrezselymet árul. /4 mackó orgonái, tücsök is muzsikai. Macska tanyérozik, kutya fánkot eszik. Tollasbál ez a bál. Aludjál, álmodjál! Ma este hoppárét, holnap meg cuhárétl Simon Emil: Farsang Padlásunkon táncmulatság, ott nyivákolnak a macskák, s úgy járják az egerek, hogy a fal is megremeg. Táncol a sok tarka lom, száll a por is, vastagon. Öreg bögre, régi tál, repedt fazék muzsikál, s hivatalos ide a hurnélküli citera, meg a törött fenekű, félredobott hegedű. A sarokban Pók Peti vén gitárját pengeti. Tetőcserepeknek résén les a Hold, kiváncsi venség, odakiált: itt vagyok! s ledob néhány csillagot. Rongyos kesztyű el is kapja, tűzi egy lyukas kalapra, csillagfényben tart a víg táncmiijgtság hajnalig. A Nyíregyházi 5. szamü Általános Iskola 232. számú Szamuely Tibor Úttörőcsa­patának életéröl a követke­zőkben Juhász Emőke, csa- paltitkár, Sárossy Emőke, csapatkrónikás és Kiss Beat­rix, szakköri titkár számol­nak be. „Mozgalmas élet kezdődött el 1974 szeptemberében csa­patunkban. Már az első fel­évben sok megmozdulásra, akcióra került sor, s egy- egy program ugyancsak megmozgatta csapatunkat. Kicsik és nagyok egyre lel­kesebben kapcsolódtak be a mozgalmi munkába. Éves mifnkatervünkben a követe- kezö célkitűzés szerepel: az egyéni képességek kibonta­koztatását szolgálja úttörő­csapatunk szakági tevé­kenysége. Az önállóságra nevelés céljából alakítottuk meg a szakköri tanácsot. Tagjai a szakköri titkárok. Programunkkal szeretnénk elősegíteni a szakkörök te­vékenységét. E célkitűzés megvalósítá­sát láttuk a februári „Tudo­mányos Technikai Úttörő- szemle” keretében megren­dezett Alkotó ifjúság című kiállításon. A szakkörök be­mutatták eddigi munkájuk legszebb alkotásait. Színes tablók, jól sikerült munka­darabok, ügyes kézimunkák, játékok, rajzok borították iskolánk zsibongójának fa­lát, szekrényeit. A kiállítá­son kívül számos más ren­dezvényre js sor került. Ilyenek voltak például: pá­lyaválasztási ankét a 7—8. osztályos pajtások számára, Úttörő­posta amelyen szülők, nevelők, a középiskolából meghívott tanácsadók vettek részt. A „Tudományos Techni­kai Uttörőszemle” folyta­tásaként rendeztük meg az irodalmi napokat. „Könyv­kiadásunk az ifjúságért” ki­állításunk ismertette az if­júsági és gyermekkönyvso­rozatokat, bemutatkozott a Váci Mihály nevét viselő irodalmi színpadunk. Tár­saink, a „Százhúszat verő szív” című emlékműsoruk- kal bizonyították, hogy mél­tók Váci Mihály nevének viselésére. Az irodalmi na­pokat a csapatrádió irodalmi összeállításával zártuk. Az elmúlt héten egy szá­munkra nagyon kedves ese­mény színhelye lett iskolánk tornaterme, ahol nagy izgal­mak közepette állt fel a ké­zilabda-mérkőzéshez a ta­nárok és a diákok csanata. A sportszakkör tagjai hív­ták ki erre a mérkőzésre a tanárokat, akik készséggel vállalkoztak rá. Amit ez a mérkőzés nyújtott a tanárok és a gyermekek számára, az csak a győzelem számlájára könyvelhető el. Amikor a megye! pártér­tekezlet megkezdte munká­ját, tanácskozását, csapat­titkárunk a rádió segítségé­vel adta tudtunkra az ülés programját, tevékenységét. Javaslatára iskolánk gyer­mekei és felnőtt közössége együttesen köszöntötte táv­iratban a pártértekezlet résztvevőit, megköszönve az ifjúságért tett fáradozá­saikat. „Úgy érezzük, az elmúlt időszak kedves és színes eseményei hozzásegített bennünket ahhoz, hogy egy­re jobb, tartalmasabb élet alakuljon ki csapatunkban." A szegény ember tehene Kisiregen innen, szemben Nagyireggel, volt egyszer, hol nem volt, volt egy sze­gény ember. Egy kis kunyhója volt, benne egy rosta volt, de bi­zony, még az a rosta is lyu­kas volt. Egyebe semmije már a kerek földön, annyija se, mint az ujjamon a kör­möm. A szegény embernek volt három nagy fia, három szál­faerős, csudaszép dalia. Égett a legények kezében a munka, hogyha kazlat rak­tak, mindenki bámulta. Hát egyszer az ember igen sóhajtozik, homloka sötét, mint mikor alkonyodik. Meg­kérdezi tőle egyik legényfia: — Kedves édesapám, mi bántja, mi baja? Mondja meg, miért oly fancsali a ké­pe. Hátha segíthetnék? Mi jutott eszébe? Lógatja az ember a fejét nagy búsan, aztán csak ki­böki égő szomorúan: — Nagy gond marja szí­vem forró erős lánggal: egyszer lakhatnék jól tejes puliszkával. Hát bíz ez nagy sor volt. Puliszka még akadt, de már tej sehol se a kerek ég alatt. A dali legények törik a fejüket: venni kéne bizony egy riskatehenet. Dolgoznak napestig s a garast, a kraj­cárt előrelátóan egymás mel­lé rakják. No, össze is gyűlik a krajcár, a garas s az apjuk­nak adják: ne legyen több panasz. Megy a szegény ember az őszi vásárba, de a tehenek­nek igen nagy az ara. Bújá­ban az ember csak úgy ké­kül, zöldül, hogy is menjen ha:.a Hckatehén nélkül. Hat abofy Jogát ja hosszú orrát, szegény, a nevén szólítja egyszercsak egy tehén: — Hallod-e te ember, en­gem vásárolj meg s vigyél el magaddal, bizony, nem bá­nod meg. De, hogy a szavamat sza­vammal ne vágjam, nem volt nála rútabb tehén a vásár­ban. S mivel igen csúf volt, nem is került sokba, s így a a szegény ember csak meg­vásárolta. Amikor hazaéri, a két vénebb legény nevette, kacagta a csúfságos tehént: — No, te kancsal béka, te gajla, te rusnya, hogy lehet egy legény ilyen világ csúf­ja? Ámde a legkisebb legény megsajnálta, rá is veregetett nyájasan hátára. — De nagyon szeretlek, kedves kis tehénke. S jászolhoz kötötte s szal­mát szórt elébe. No, leszállt az este holda­sán, pirosán, sötétkék ár­nyékkal, arany csillagoson. Megy az istállóba a legvé­nebb legény, hogy majd megfeji a kajla, kancsal te­hént. De bizony a tehén rú­gott rajta egyet, az a kamasz legény majdnem hanyatt esett. No, megyen megfejni a második legény. De bizony, azt is csak megrúgja a te­hén. Megy a harmadik is, no, azt nem rúgja meg, megfejte ügyesen a kajla tehenet. Hömpölyög a legény ajkáról az ének, fejes közben dalolt a rusnya tehénnek. Hát aghegyen ringó kis veder, nagy veder, ahogy a tehennek dudorász, énekel, a rocskában a tej mind arany- nyá valott, ha nem hiszitek, hát megharagszom rátok. Mert táltos tehén volt az a rusnya tehén. Viszi be a te­jet örömmel a legény. Volt nagy csodálkozás, ál- mélkodtak szörnyen, hej örülf a család ott benn ret­tentően. Vege lett örökre a nagy szegénységnek, fejük a sok gondtól többé mar nem égett. Volt pénz a kamrában, ki tudja, hány zsákkal, s mindennap jóllaktak tejes puliszkával. ölbey Irén;

Next

/
Thumbnails
Contents