Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
Tüfrt. m#refos K A PFSZ álláspontja Elhalasztják a párbeszédet „Sajnálatosnak" minősítette _csütörtökön, a késő esti' órákban Bejrutban Faruk Eaddumi, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezeti politi- kai osztályának vezetője Anvar Szadat egyiptomi elnök PFSZ-szel kapcsolatos döntését. Az egyiptomi államfő közölte, hogy nem fogadja a PFSZ VB küldöttségét, s t helyett azt követeli, hogy a teljes végrehajtó bizottság, élén Jasszer Arafat elnökkel utazzék Kairóba, ha tárgyalni kíván vele a Palesztinái problémáról, a közös egyiptomi—palesztinai politikáról. Szerettük volna, ha Szádat elnök előbb alaposan megfontolta volna e kényes döntést...” — mondta Kad- dumi. Egyetértett ionban azzal, bogy „a jelenlegi légkör nem alkalmas az egyiptomi —palesztinai párbeszéd megindítására”, ezért a PFSZ maga is úgy döntött, hogy „későbbi időpontra halasztja a dialógust.” A WAFA hírügynökség jelentette, hogy a PFSZ VB konzultációkra Beirutba hivatta Szaed Kam alt, a szervezet politikai osztályár nak helyettes vezetőjét, valamint Rabhi Avadot, a Fatah kairói képviselőjét. Az AI Ahram című kairói napilap pénteken egyiptomi forrásra hivatkozva azt írta: Egyiptom alaptalannak tekinti és visszautasítja a PFSZ-nek a Kissinger-i kör zel-keleti politikával kapcsolatos bírálatát, s szeretr né tudni, mi rejlik „e bírálat hátterében.” E fejlemények előzményéhez tartozik, hogy a PE£Z végrehajtó bizottságának a hét elején Beirutban tartott tanácskozásáról kiadott közlemény a Kissinger-i politikát „az arab üggyel szembeni bűnös összeesküvésnek” minősítette, s figyelmeztette az arab kormányokat, „kerüljék el az amerikai csapdát” vagyis akadályozzák meg az Egyiptom, Szíria és a PFSZ egységének megbontására, a részmegoldásokra, az arab területek izraeli megszállásának szentesítésére irányuló mesterkedéseket Beiejeződölt az ázsiai bákeszeretö erők konferenciája Az Ázsiai Békeszerető Erők nemzetközi konferenciája háromnapos munkáját befejezve közzétette az értekezlet záró dokumentumait, amelyeket a részvevő negyven ország valamint tizen, négy nemzetközi szervezet küldöttei a záróülés® jóváhagytak. A határozatok közül «legfontosabb az ázsiai békeszerető erők bagdadi nyilatkoza. ta, amelyben sürgetik az Ázsia minden népére váró, halaszthatatlan probléma megoldását: az ázsiai "kontinens és az Indiai-óceán térsége tartós békéjének és kollektív biztonságának megvalósítását A nyilatkozatban leszögezték. hogy az ázsiai biztonságot a békés egymás mellett élés elvére, a bandungi értekezlet szellemének fejlesztésére, az el nem kötelezettségi mozgalomra, az erőszakról Való lemondásra, a szuverenitás és a területi egység tiszteletben tartására kell alapozni. Á záróülésen határozatot hoztak a közel-keleti ■ helyzetről. elítélve Izrael ag-esz_ szív politikáját. A küldöttek rámutattak, hogv a palesztinai arab népet támogatni kell törvényes jogai helyreállítására indított harcában Határozat szülétett a ciprusi kérdésről is. A konferencián síkmszáIttak az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítása mellett Felhívást intéztek a nemzetközi közvéleményhez, fokozza harcát az Indiai-óceánon lévé imperiatisia katonai bázisok megszüntetéséért Etióp helyzetkép Megbízható források szerint az etióp kormánycsapatok sikereket értek el az eritreai tartománybeli Keren városáért a múlt hét vége óta ío- lyó heves harcokban. Mint Addisz Abebában közölték az 1500 főnyi helyőrség megr szerezte a kezdeményező szerepet i kulpsfontosságú vár rosért vívott küzdelemben. Az ideiglenes katonai korr mányzó tanács vezetői csűr törtök este azzal vádolták a szakadárokat, hogy megkísér Félték meggátolni a szárazság sújtotta térség áldozatainak küldött segélyszállítmányok megérkezéséi A harlemi Fekete Sas néven hírhedtté vált Hubert Faunt* leroy Julian ezredes, aki % háború alatt Hailé Szelasszié oldalán, mint pilóta harcolt és jelenleg az Egyesült Államok külügyminisztériumának engedélyével működő egyik amerikai fegyverkereskedelmi vállalat vezetője, csütörtökön azzal fenyegetőzött, hogy 25 millió dollár értékű fegyvert bocsát a lázadók rendel, kezésére, valamint pilóták százait küldi Etiópiába, ha a kormány a trónfosztott Hailé Szelassziénak nem engedi meg, hogy az országból távozzék, vagy Bén» helyezi vissza a trónraOKTATÁSPOLITIKA Számadás és számvetés a pártkongresszus tükrében Dr. Polinszky Károly miniszter nyilatkozata MegállapQiVás a nyugat európai kHencek és fejlfidft országok kSzfitt A Közős Piac és 46 afrikai. karib-tengeri és csendes- óceáni fejlődő ország szerződése, amelyet pénteken ír- tak alá Lomee-ban. teljesen új gazdasági megállapodás a ayugat-európai kilencek és a fejlődő országok között. Korábban 19 afrikai és Mal- gas országnak, volt francia gyarmatnak volt a Közös Piaccal úgynevezett társulási szerződése, amelyhez később néhány, egykori angol gyár-1 matból akakult afrikai független ország is csatlakozott. Az új megálapodásban a Brit Nemzetközösség mintegy húsz országa is rendem kapcsolatait az EGK-val. Rajtuk kívül hat más afrikai ország is csatlakozott a kereskedelmi és pénzügyi előí-ások- hoz. Az új szerződéssel az észak-afrikai arab államok kivételével az afrikm kontinens valamennyi független állama, továbbá több karibtengeri és csendes-óceáni kisebb ország szerződéses viszonyt teremt a kileneekkel. Az aláírók kö?ött 18 olyan ország van, amply az ENSZ statisztikái szerint a Föld legszegényebb államai közé tartozik. A 46 fejlődő ország lakosainak száma együttesen megközelíti a 279 milliót Az öt évre szóló szerződés előirányozza, hogy a felek a teljes egyenjogúság alapján szoros kapcsolatot létesítsenek egymással. Ennek irányítására" közös szerveket, miniszteri szintű vegyesbizott- ságot hoznak létre. A megállapodás lényeges pontja, hogv ai EGK öt év alatt 8 4 milliárd elszámolási egység -r- csaknem négvmilli- árd dollárnak megfelelő ösz- szeg — fejlesztési segélyt folyósít. Az inaid együttm-'úrő- dés kialakítására külön szervezetet hozn&k tétre. A XI pártkongresszus küszöbén — a teljesség igénye nélkül — a? elmúlt négy-öt esztendő néhány oktatáspolitikai törekvéséről, eredményéről és további lehetőségeiről beszélgetett dr. Polinszky 'Károly oktatási miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatvezetője.-t- Ezek * kongresszus előtti terminusok természetesen » számadás és » számvetés 'időszakai is — eleiünk minden területéi», A közvélemény — lévén * közoktatásügy társadalmi, illetve közügy fs, részleteiben Is ismeri az eltelt időszak Intézkedéseit. Miniszter elvtársat ezért most arra kérem; irányítsuk * figyelmet bizonyos uél','ir läzhetetlen „hátterekre’-. Mindenekelőtt ai úgynever zett szervezeti feltételekre, másképpen: a sokat hangoztatott' „szintkiegészítésre’; gondolunk. — Hasznos, hogy éppen ezzel kezdjük. A tények itt is sokat mondanak, méginkább a tények összefüggései. A kéj és fél esztendővel ezelőtt született oktatáspolitikai párt. határozat az „anyagiak” értelmében — a |V. ötéves terv időszakára — csupán részleges hatást gyakorolt, gyakorolhatott. A tanszerellátás érdekében az általános iskolák számára 1973-ban, 1974-ben és 1975-ben egyaránt 60—60 milliót szavazott meg az országgyűlés, illetve a kor. mány. A lemaradások pótlására kidolgoztuk az alapvető taneszközök jegyzéket minden intézménytípusra. A hiányok felmérése után úgy látjuk, hogy a rendelkezésre áljó pénzösszeg célszerű fel- használásával néhány esztendőn belül megnyugtató, hely. zet teremthető. A IV. ötéves terv. teljesítéséről, elmondhatjuk, hogy a tervezett óvodai helyek számát a vállalatok, az üzemek, a társadalmi ősz. szefogás megannyi cselekvő tette révén messze túlhaladjuk. A tantermek létesítése már nehezebb ügy, a tervhez képest csekély lemaradás is tapasztalható. A diákotthonok, a kollégiumok építésében azonban már egészen szembetűnő a terv és a megvalósulás közötti különbség. Mindezek hatása főként a most említett „szintkiegyenlítésre” megfogalmazott terveinket veszélyeztetik• A két kongresszus közötti időszakban az óvodai hálózat fejlődött a legdinamikusabban. Az eltelt négy esztendőben az óvodába járó gyermekek aránya 54,3 száza, iákról 66,2 százalékra emelkedett. Számuk 213 lt5-r'l 296 10l-re nőtt. A jelentős túlteljesítés ellenére esztenfEKETE GYULA: 41. Most sem szólította meg senki, a kútnál. Árt Szí kút volt. jól teleitta magát. Ahogy a szélső házsornál elhaladt, kanyarodott az út. Kitárult előtte megint a határ, s akkor vette észre, hogy a városnak ezen a szóién rengeteg civil dolgozik, többnyire asszonyok. Lövészárkokat ástak, amerre csak ellátott a kertek végén. Az Út mentén meg gödröket, ahol meg lehetett bújni, s a Fauszt-gránátot a civil is kilőhet] a tankra. Látta ő már, ahogy civil embereket ✓ tanítottak, hogyan kell a kályhacsövet szorítani a hónuk alá. és hogyan kell belőle kilőni a fauszt-gránátot. Pakk és a tanknak vége. <3 is ott R E G E N Y sündörgött, de neki nem adtak ilyen kályhacsövet, pedig alig pár évvel idősebb gyerekeknek már adtak. De neki még nem, ő még nem számít leventének. Hiába a sapka. Szólt neki valamit egy civil. De nem magyarul. Aztán egy katona —- német egyenruhás — intett, hogy álljon meg. A Hang- hordozásból kihallotta, hogy kérdez valamit, — Megyek hazafele s mutatott arra amerre Magyarországot gondolta. — Pasli haza. w Ahá, mátyár.. mondták a civilek. — Pu! Pu! .. Rus?kj szóidét. pu, pu! — Á katona magyarázta, hogy az oroszok lelövik. — Engem nem. Tudok én beszélni velük. Persze, nem értette a katona. és csak mutogatott: — Pu! Pu! . Kapott! De megunták azután a németek a győzködést! — vagy sietniök kellett az ásással mert elengedték- Itt már csakugyan közelről hallatszott az ágyúzás. lehetséges. hogy most már a front jön. Azt magyarázhatta a katona. Pedig jó lett volna elérni Magyarországot még a front ejőtt. Ha Itt találják az oroszok. még azt hihetik róla, hogy ő is német. KI tudja, abban a magános épületben már lehetnek oroszok is megbújva. És lelövik, ha meglátják. Honnan tudhatnák azok, hogy őnem német Kibányászta a kebeléből a leventesapkát Az oroszoknak i* tudni kell azt, hogy ez magyar sapka. Sehol nem látott ilyen sapkát Németországban. Most érne sokat a prémsapka, az érne a legtöbbet. Arra nem lőnének akármilyen messziről se az oroszok. Megint elmaradt a kutya. A városban nem maradt el, a gödröt ásó civilek között sem. Akkor ott sunyí- tott, szorosan a nyomába szegődve. Eél ez nyilván az emberektől. Most pern füttyögőtt neki, csak leült az árokparton Nagyon el volt már fáradva. Ropogtatta a nápolyit, s nézelődött. (Folytatjuk) dőről esztendőre igen sok, arra rászoruló gyermeket kellett helyhiány miatt elutasítani. Ugyanakkor az óvodai helyzet javulásával, továbbá az iskola-előkészítő tanfolya. mok megszervezésével lehetővé vált, hogy az 1973—74- e? tanévben az első osztályba beiratkozott kisdiákoknak már több mint 90 százaléka részesüljön szervezett iskolai előkészítésben. Az eltelt négy évben az állami gondozottak száma csak minimális mértékben emelkedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gyermekvédelmi intézmányéink- ben javultak a? elhelyezés feltételei. — A gyógypedagógiai oktatásban részesülők száma 23 300-ról 32 552-re nőtt. Iskoláztatásukat a bentlakásos intézmények helyeinek emelkedése, továbbá az úgynevezett kisegítő iskolai hálózat bővülése tette lehetővé. Az általános iskolás fiatalok létszáma ebben az időszakban 140 ezerrel csökkent. A tanköteleseknek 93,2 százaléka iratkozott be az általános iskolába az 1974—75. tanévben. — A szakrendszerű oktatásban részesülő felsősök aránya 94,3 százalékról 93,6 százalékra növekedett Ezzel egyidoben — lényegében — megszűntettük a negyvennél nagyobb létszámú tanulócso. portokat. A tantermeit gyarapítása — mennyiségében — megfelel a kitűzött céloknak. A múlt tanévben a 14—18 évesek közül a gimnáziumokban 26 5, szakközépiskolákban 26,9, szakmunkásképzőkben pedig 46,6 százalék tanult, Tovább folytatódott a középiskolák szerkezeti átala _ kulása, aminek eredményedként az első osztályba felvett szakközépiskolások aránya 46,7 százalékról 51,3 százalékra emelkedett. Ez tehát azt jelenti, hogy ma már az elsős középiskolások sorában több a szakközépiskolás, mint a gimnazista. — Mindenki tudja, mindenki úgy tartja, hogy a szocialista nevelésügy feladatainak megvalósításában az egyik legfontosabb tényező a pedagógusok személyisége. Ha elfogult lehetnék, személy szerint azt állíthatnám: a legfontosabb. Másként szólva, nem mindegy, hogy ki tanft, még inkább; ki nevel? — A politikus politikusán fogalmaz, az újságíró újságíróként. De lényegében egyetérthetünk. Az egész oktatásügy korszerűsítése, annak feladatai elsősorban a pedagógusok ideológiai-poli- tikai-pédagógiai felkészültségétől, felkészültségük színvonalától, a pedagóguspálya társadalmi presztízsétől és a nevelők közérzetétől, nem utolsó sorban a pedagógus-létszámtól függ. A személyi feltételek biztosítására a pedagógusokat képző intézmények felvételi keretszámát — a lehetőségek határai között — lényegesen emeltük. Ennek ellenére sincs elég pedagógus, különösen az általános iskolák alsó tagozatában, egyes felsős szakokon és az óvodádban. Az elmúl* tanévben 16 450 óvónő és Cl 000 általános iskolai tanító, szaktanár dolgozott alsófokú intézményeinkben. — A képesPés nélküli pedagógusok alkalmazását egyelőre nem tudjak felszámolni. A pályázati rendszer az úgynevezett finomítások ellenére sem biztosítja az egyenletes és a szükségleteknek megfelelő létszámot. A nyugdíjasok reaktiválása — 'smételt munkába állítása — sem eredményezett je'entő« változást .Az óvodákba” ' 96'1-’-'eo 1054 képesítés nélküli d-'iyo-'ott (a tettes lét , szám 0 .s’-ázalá’raj mwb-,— már 3‘1‘>4. fazaz az óvónő'- 20.3 F-á’-Vej — Az általános isk-yákba- 1 f)6° —70-ben 2700 hr itt dolgozó pedagógusok 4,3 százaléka), 1973—74-ben már 3736 (5,5 százalékuk képesítés nélküli tanító vagy tanár) alkalmazására kényszerültek a tanácsok, illetve az intézmények vezetői. Társadalom., politikai értelemben feltét, lenül szükséges hangsúlyozni, hogy a képesítés nélkülieket túlnyomórészt az amúgy is hátrányos helyzetben levő kisebb települések óvodáiban, iskoláiban alkalmazzák. Az 1972—73-as tanévtől kezdve bevezettük a középfokú óvá. nőképzést, most pedig fokozatosan növeljük az így kéfv* zettek számát. Emellett segítettük és gyorsítottuk a képesítés nélküliek oklevélszerző képzését is. — Ezúttal nem elemzem * pedagógusok anyagir és erkölcsi megbecsülésére hozott intézkedéseinket. Csupán emlékeztetek arra. hogy Apáczai Csere János-díjat alapított a Minisztertanács. Minden eddiginél többen kapnak jutalmat, kitüntetéseket. Bérrendezést ha’tottunk végre, munkaidő-, illetve óraszámcsökkentést vezettünk be. A pedagógusunk helyzetének javítására javasoltuk a szabadnap biztosítását. A lakásjuttatások, a kedvezményes építési kölcsönök, a letelepedési segélyei? emelése, az előnyös gépkocsivásárlási lehetőségek valamelyest javítottak életkörülményeiken. A realitás kedvéért azonban itt még hozzáteszem: a bér- és egvéb intézkedések az áremelkedés követketében már elvesztették kezdeti hatásukat. — A szémélyisée-fejlcj». tés, a nevelés valamennyi korosztályánál hangsúlyt kapott az «Halt időszak ban. Nyilvánvalóan azért is, mert az eredmén-ek nem eyészyn kletégltóek- Az Intézkedések, a kezdeti lénések kórisméitek. Ezúttal a felsooktrta * nevelésügyének egy seid- tos területéről, a marxista- leninista képzésről beszél- gessünk. — Az utóbbi esztendőkben a marxizmus-leninizmus oktatása jobban figyelembe veszi az egyetemeken és a főiskolákon az adott intézmény jellegét. Az eddigi tapasztalatok máris azt igazolják, hogy a hallgatók érdeklődése megnőtt a világnézeti-politikai kérdések iránt, a már- xizmus-leninizmust nem mint kötelező tárgyat tanulják, hanem abban a meggyőződésben, hogy ez leendő hivatásuk, szakmájuk eredményes gyakorlásához nélkülözhetetlen ismereteket nyújt és helyes irányú szemléletet formál. T- A marxizmus-leninizmus oktatása egyúttal gyakorlatibbá, a mindennapi élet, a közélet valóságainak feltárójává vált. Másképpen szólva: az oktatás ebben az értelemben is közelebb került a szocializmus gyakorlatához, a korábbinál meggyőzőbben ad választ napjaink világnézeti-társadalmi kérdéseire, a diákokat minden eddiginél eredményesebben készteti a szocialista elkötelezettségre. Mindebből persze még nem következik, hogy a nevelés, az oktatás már mindenben megfelelne a mindinkább kitel íesedő igényeknek. Például nem miud'g tart lénést a hallgatók érdeklődésével: -Sohasem szabad — ebben az értelemben sem — a valóságtól elszakadnunk, és irreális ábrándokat kergetnünk. Máig is Probléma továbbá, hogv a hallea- tók egv bízonvos köre — ez is különböző forrásokból ered — közömbös a világnézeti-politikai kérd ’sak iránt. Ennél a csekély hánv’^-’ál az v'—mvezeib a poll11 kai-kÖZ'?1 or) na^S’1'5 vitásra. a «vereti •’em ne^-‘'r*'TÍai i^^rlcpo^oiVe és t'V-nrv**—■‘'*''015 az írj-nViÁtírni ’convs^ot is tompít^ 'dtm> helésre 2