Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

m - VASÄIWÄin Wf4. §&n&?Q!

AMI VISSZATART

Vasmunkásnők Nyírteleken

Nők brigádja az UTAS-nál

Nagy vita kerekedett a legutóbb! brigád- értekezleten a tagok és a brigádvezető között. Olyan szikrázva mentek az érvek és ellenérvek, hogy márrmár veszekedéssé fajult a dolog. Pedig szokatlan ez a brigád tízéves történetében, ritkán lehetett hallani közöttük hangos Szót A nyíregyházi MÁV-pályaudva- ron dolgozó Utasellátó íí. Rákóczi Ferenc szocialista brigádja a vita végén közös nevezőre jutott — maradt a brigádvezető Nánási Lajos.

Asszonybrigád

— Furcsa érzés, amikor menni akar az ember, és nem törvények, jogszabályok tartják vissza, hanem emberi kötődések — mondja Nánási Lajos. Lejárt az időm, nyugdíjba mentem, pontosabban most még szabadságon vagyok, de a munka már befejeződött itt nekem. De a brigád, a tizenegy asszony nem engedett. Pedig én nem azért vitáztam velük, hogy végképp el akarok menni tőlük, hogy ezután be sem teszem a lábam az ajtón — mert itt vagyok én, kérem, most is mindennap, pedig nem is a szomszédban lakom, hanem kinn, Üjfehértón. De reggel, amikor jön a vonat, úgy érzem, nekem is jönni kell. Szó- V' ( meggyőzött a sok asszony, pedig egy da~ raoig derekasan tartottam magam — úgy döntöttem, egy darabig még szervezem, összetartom őket, meg kitanítok valakit utódnak, egy asszonyt szeretnék, mert mégis csak furcsa az, hogy a sok asszonynak egy férfi a brigádveze- iője.

Az asszonyok most sem hagyják szó nélkül a dolgot.

— Amikor ez* a brigád tíz évvel ezelőtt megalakult, elsőnek a vállalaton belül — mondjuk meg őszintén, nem nagyon tudtuk még miről van szó — emlékezik vissza Csontos Andrásné. Tulajdonképpen Lajos bácsi magyarázta nekünk, hogy miért jó ez, ő kovácsolta egységbe a brigádot, ismertük egymást,, de mind más területen dolgoztunk. Nincs itt olyan nagy különbség, mert nem vagyunk sokan, de mégis meg kellett közelebbről ismerni mit csinál a többi brigádtag. Mert ennek a brigádnak már kezdetben az volt a célja, hogy segítsük egymást, hogy az egész folyamat zökkenőmentes legyen. Egészen attól, hogy a beszerző megrendel! a szükséges árut — és a vendég asztalára kerüL Aztán évről évre könnyebb lett. Dolgozni megtanultunk — aztán jött a többi sorban. Valóban szocialista brigáddá szerveződtünk.

E ymásért —önmagunkért

A többiek is bátrabban szólnak, sorolják x tíz év közös emlékeit.

— Nem dicsekvés, de mondjuk el azt is, hogy a tíz év alatt mind a tíz alkalommal kitüntettek voltunk. Kétszer elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet. Ezt még csak mi csináltuk meg eddig.

— Hogyan? Jött magától, egymást lelkesítettük a munkára. Tanulni kezdtünk sokan negyvenéves fejjel, családdal, gyerekekkel. Nem volt egyszerű, de többet akartunk tudni. Sokan vagyunk, akiknek magasabb képesítésünk is van, mint ami kell a munkájához, mégsem mennénk el, pedig van csalogatás. Én is megpróbáltam, aztán nagyon gyorsan visszajöttem,' amikor még nem volt késő. Ebből a brigádból nagyon kevesen cserélődtek. Éppen azért, mert megértjük egymást, meg az sem utolsó, hogy itt nevelődtünk, sokan a kisegítő beosztásban kezdtük, és ma már felelős beosztásban dolgozunk. Nálunk mindenki előtt megvan a feljebbjutási lehetőség és ez nagy dolog. Sokan irigykednek is erre a brigádra, főleg amikor valami jutalom is jár az elismeréssel. Csinálhatná más is, de azt is meg kell nézni, hogy amikor szó van valamilyen különmunkáról egyik sem hivatkozik semmire, mind ott vagyunk. Mert itt is voltak zűrös napok, és ha akkor nem állunk ki egymásért, önmagunkért — akkor ma megnézhetnénk magunkat.

Iskola, könyv ár

Fényképeket mutatnak. A nagytanyai iskola rendbehozásakor készült. összegyűjtött pénzükből megvették a festéket, meg ami kell, és egy nap kimentek az iskolába, és rendbehozták — kivül-belül. Festettek, és olyan szálkás padlót súroltak — mondják nevetve, hogy még egyikük sem csinált olyan komoly munkát.

— Láttuk, hogy nincs elég könyve a kis Iskolának, gyűjtöttünk vagy hetven darabot. Aztán kis ünnepség és nem is tudjuk ki volt elégedettebb, boldogabb. Jó mulatság volt, ma

is olyan boldogan emlékszünk vissza rá. A könyvekről jut eszembe, hogy itt a vállalatnál is szerveztünk egy kis könyvtárat úgy, hogy már az is van nekünk.

— A család nem szól, ha mi tovább maradunk esetleg, sőt néha még irigykednek is, hogy mi milyen kedvvel csináljuk azt, ami máshol esetleg kötelező.

Nem fogynak ki a szóból. Vetélkedőről mesélnek, baráti találkozóról, névadókról, mindenről ami érdekli őket tíz éve már. Bizonyítják az igazukat, hogy nem engedik még a brigád vezetőt. Mert azért néha csak kell irányítani őket. Már betelt egy-két brigádnapló, mindegyik első lapján a névsor:

Leírom én is: Bállá Jánosné, Boirágyi Ká- rolyné, Csontos Andrásné, Farkas Ferencné, Németh Pálné, Szikszai Józsefné, Gajdos Jánosné, Jakucska Józsefné, Csóka Jánosné, Zsoldos Károlyné, Varga Istvánné, Fodor László, Nánási Lajos.

Kolláth Adrienne

Nyírtelek itt na s város tőszomszédságában. Akár kertvárosnak is nevezhetnénk. A munkaképes lakosságot vonzza a város, meg az otthoni ipari és mezőgazdasági munkalehetőségek is kecsegtetőek. Itt az asszonyoknak nem kell több üzem munkaügyi irodáján kopog.gj,- ni, ha munkába akarnak állni. Az első helyen tisztességes keresetet ígérnek. Ezt teszik a MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében is. Ezerkétszázötven dolgozót számlálnak, igaz, ebből csak negyvenegy a nő. Viszont az is igaz, hogy vasas üzemről van szó. Ide lakatosok, esztergályosok, marósok, hegesztők kellenek.

A gyáregységben a férfikari kívánó szakmákban tizenöt nőt találunk. Eddig valamennyien betanított munkásként dolgoztak. De most megtört a jég. Ebben az oktatási évben is szerveztek a gyáregységben felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot. A kollektíva történetében először erre a tanfolyamra már nők is jelentkeztek.

Nehéz

Járjuk a műhelycsarnokokat. Mindenütt szorgos munka folyik. Szemünket a hegesztőpisztolyok vakító fénye készteti hunyorgásra, dobhártyánkat pedig a kalapácsok pörölyütéseinek éles hangja teszi próbára. A szakmunkássá válás nem mindennapi erőfeszítést kívánó gondjairól elsőnek László Józsefné betanított hegesztőt hallgatjuk meg.

— Minden körülöttünk kialakult kedvező tényezőt figyelembe véve sem vagyunk a leg- rózsásabb helyzetben. Negyvennyolc éves vagyok. Három gyereket szárnyára bocsátottam. A negyedik is lassacskán megkeresi kenyerét. A három fiú’ vasas lett. Most az anyjuk, az egyszerű parasztasszony lép a nyomdokukba. Hat általánost végeztem, mint korosztályom legtöbb tagja. Ezzel a végzettséggel engedélyezték a szakmunkásvizsga letételét is. Hogy nem könnyű? Csak aki csinálja, az tudja! A tanulásban a gyerekek segítenek. Az otthoni munkát meg közösre fogtuk a férjemmel, ö

A „kistanító néni*

„Ha hívnak, jövök...”

H

atvanöt harmadéves és háromszázőt- ven negyedéves főiskolai hallgató kezdte meg a hónap elején szakmai területi gyakorlatát A nyíregyházi tanárképző főiskolán most végző leendő tanítók és tanárok Hajdú-Biharban, Borsodban és Szabolcs-Szatmárban négy héten át készülnek a pedagógus pálya gyakorlati tennivalói ra. Először találkoznak a hivatás apró-cseprő gondjaival, először adnak önálló órákat, most ismerkednek a pedagógus munkájának mindennapi szépségével, örömével, fáradtságávaL A több száz pedagógusjelölt közül Ököritófül- pösön Kiss Magdolna tanító szakos harmadéves hallgatóval találkoztunk, s megkérdeztük, mondja el, hogyan telnek a „kistanító néni” első napjai.

— Sokkal! kellemesebben, mint a főiskolán elképzeltem. Nem számítottam rá, hogy egy ilyen kis faluban ilyen jól felszerelt iskolát találok, az itteni tanárok ugyanis nagyon sokat .áldoznak szabad idejükből a szemléltető eszközök kiegészítésére. De minden szónál többet mond, ha meghallgatja, mit tudnak ezek a gyerekek.

S már invitál is a tanterembe.' beültet a hátsó padba és folytatja a matematika órát- — Kinéztem az ablakon, láttam kilenc cinkét a fán. Három elszállt közülük. Hány cinke maradt az ágon?

Majd ugyanez a példa almákkal illusztrálva a mágneses táblán, egy kis változással, hogy közben a gyerekek kombinációs készsége is fejlődjön. A példák megoldása mellett arra is ügyelnie kell, hogy a legegyszerűbb számtanfeladatra is szabályos, egész mondattal feleljenek, hogy egyszerre lekösse az egész osztály érdeklődését, hogy a ritkán jelentkezőket is biztassa, megdicsérje. Még csak három napja kezdte el a gyakorlatot, de már név szerint ismer és szólít fel minden gyereket a két első osztályban Az első nap kiderült, hogy Attila a legjobb számtanos, Lacika mindig szabályos feleleteket ad. ma azonban fáradtabb, vajon mi történhetett vele. hogy a gyerekek nem egyformán veszik az akadál írókat, a íigyelemöszpontosítás megteremtése egészen más így a gyakorlatban, mint a tankönyvben. Nem felejt el megdicsérni egyetlen jól szereplő gyereket sem. a jutalom pádig az, amitől első általános iskolás korban még ő is rettegett: a gyerek ki mehet a táblához, felírhatja saját megoldását.

— Hirtelen csöppentem bele egyszerre a két első osztályba — mondja szinte mentegetőzve — az egyik tanítónő váratlanul megbetegedett. a másiknak sürgős dolga van az összeírással kapcsolatban. Igv most ebben a csoportban számtant tanítok, a másikban feladtam a leckét olvasásból, ha egy kicsit za- jonganak, ez az oka.

A másik csoportban azonban ugyanolyan csend van, egy kislegény felügyel a többiekre, s szótagolnak: mi a jó, mi a rossz. Közben megérkezik Palícz Lajosné, az osztály vezetője, aki egy hónapig segíti Magdit, hogy az első lépések sikeresek legyenek. Figyeli munkáját, s nemcsak azért, mert értékelnie kell majd, hanem azért is mert a módszerek cseréjére jó alkalmat lát ebben a gyakorlatban.

Kiss Magdolna már az első napokban észrevette, hogy egy kis településen a pedagógus munkája nem fejeződik be az óraadással. Éppen az előbb ment el egy asszony, aki segítséget vár, hogy beteg kisfia, aki csak kétnaponként járhat iskolába, ne maradjon le társaitól. Tegnap még a községi népfrontülésre hívták, ahol a kongresszusi irányelveket vitatták meg; mondja el ő is véleményét, ismerkedjen a község lakosságávaL

— Jó alkalom volt az ismerkedésre, meri már most azon gondolkodom, ha szükség lesz a munkámra, s elégedettek lesznek velem a gyakorlaton, szívesen jönnék ide Ököritófül- pösre tanítani. Györtelek itt van a szomszédban, odavaló vagyok, a gimnáziumot Nagy- ecseden végeztem, ezt a környéket jól ismerem s különösen Ököritót szeretem. Ügy hallottam, szükség is lenne új pedagógusra, lakást azonban nem tudnak adni, így nem szívesen jönnek, nekem ez nem okoz gondot, átjárnék GyőrtelekrőL

Az iskolának valóban szüksége lenne új pedagógusokra. Hosszú idő után most van először két első osztály, több a gyerek. Alsó és felső tagozatos nevelőkre egyaránt számítanak a végzősök közül. Szükség lenne orosz, ének, testnevelés szakos tanárokra. Amíg azonban lakást nem tudnak adni, alig van érdeklődő.

Szolgálati lakást továbbra sem. tudnak igémi, egyelőre fontosabb feladatok megoldására szánják az összegyűlt pénzt. A tanácsnak a négyszázezer forinthoz még így is jelentős megyei támogatásra van szüksége, hogy a napközi sürgető gondját megoldják. Az idei körzetesített rápolti felső tagozattal és a leányotthon lakóival együtt több mint ötszáz gyermek tanul az iskolában — és a leányotthoni „tanteremben”, ami szükségmegoldás — a tanteremben lévő napköziben ötvenet sem tudnak elhelyezni. Tornaterem is kellene, s esetleg újabb tanterem, ha a rápolti alsó tagozatot is körzetesítik.

Magdi mindezeket a nehézségeket ismerve kérte, hogy ide jöhessen gyakorlatra, mert érzi, hogy örülnek majd, ha az utolsó vizsgák után ököritófülpöst választja S hogy az első munkahelyen szeretettel fogadják-e az nem mellékes egy pályakezdő fiatalnak.

is tanul Ha viszont a kereset! lehetőségek«!}

tekintjük, meg azt, hogy így több hasznot tudunk hajtani a gyárnak is, akkor feltétlenül! kell a szakmunkás-bizonyítvány. Egyébként is: azért, hogy az idő eljárt felettünk, ez neas jelenti, hogy be kell gubóznunk.

Ilyen Náclasdi Ferencné betanított h®s geszté is:

Lépni

— öt éve vagyok vasas. Ez nem azt lenti, hogy addig nem dolgoztam. Parasztok voltunk, mint sokan itt a gyárban. Ahogy szűkült a paraszti munka, a kereset, úgy húzódtunk el másfelé. Mi a férjemmel itt kerestünk menedéket, no meg munkát. Életemhez az is hozzátartozik, hogy felneveltem három gyereket. Negyvenkilenc éves vagyok. Nekem csak most adatik, hogy szaktudásban, fizetésben lépjek előre. Nem könnyű. De a mi korunk a lépéstartást követeli öregtől, fiataltól! egyaránt. Én a munkatársaimnak köszönhetem, hogy járok szakmunkásképzőre. A saját erőm, a magamba vetett hit kevés lett volna ekkora erőpróbára. Hol van már tőlünk, korosztályom tagjaitól az iskolában kapott tudás? Évtizedeken keresztül az élet, a tapasztalás is egészen más ismereteket rakott ránk. Most aztán birkózhatunk az anyagismerettel, a matematikával, a politikával, meg egy kicsit fárasztó önmagunkkal. Belőlem a legnehezebb vasdarabok emelgetése sem vesz ki annyi energiát, mint egy matematikai feladat megoldása, vagy a szakmai ismeretek tanulása. A vöm itt művezető, ö segít, biztat, ha csüggedek.

Sokan azt hiszik, hogy az overál, a keze®» lábas felhúzása már belépő a műhelybe. E* régen sem volt így. Ma meg különösen megnőtt a pontosságot, nagy precizitást kívánó mtmkák száma. A brigád a végzendő munkákat rajzban kapja meg. Tudni kell olvasni ® sorok, a vonalak között. Itt a tized milliméternek is megvan a maga jelentősége. Erről! beszélgetünk Vanyó Jánosné betanított he«; gesztével.

Idő

— Negyvennégy éves vagyok, öt év» 'kényszerítem akaratomnak engedelmeskedni s

vasat. Eleinte bizony nehezen ment. Én kéi gyereket nevelek. Az egyik igaz, már kirepüli a családi fészekből, de az anya számára et további gondoskodást jelent. Mi tizen voltunk testvérek, de a dohányos sorsú anyánk szem® mindig rajtunk volt. Akkor én a kettőre jobban odafigyelhetek. Még így, hogy tanulok ia, A hetedik és a nyolcadik osztályt a múlt évben fejeztem be. Most megszerzem — remélem — a szakmunkás-bizonyítványt is. Ügy szervezem az időmet, hogy a legszükségesebbekre jusson belőle.

Igen, úgy szervezik az idejüket, hogy ® legszükségesebbre jusson belőle. Reggel ötkor már talpon vannak, és este tíz is elmúlik, mire ágyba kerülnek. Igaz, hogy gyerekeik már nagyok, de az is, hogy felnevelésük fáradalma ott szunnyad izmaikban. Ezért jó, hogy a gyáregység vezetése helyben szervezte meg oktv; tásukat

«ígér Imr#

(íba rakső'j