Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

1*75. február t: SBLST-MAGYAnORSZAÖ HÉT VÉCÉN Sí Nem eszi meg a kutya a telet! — nyugtatgatjuk egymást naponta miközben fogyó reménykedéssel áhí­tozunk a klasszitus téli örömök után. Hideg és hó nél­kül csak olyan felemás a tél. Üres a korcsolyapálya, szárad a síléc, a szánkó, sehol egy fia hóember, sárga­répából készült orral. Viszont itt van a február, egyre magasabban jár a nap, kinyílt a barka, a hóvirág, s ott­hon is mind több szó esik a tavaszi nagytakarításról. Még szerencse, hogy a televízió korcsolyaversenye­ket közvetít, az ad némi kárpótlást az elmaradt sze­mélyes élményért. Mások meg előszeretettel olvassák a téli sportokról szóló híreket, akár e sorok írója. Eköz­ben bukkanhattunk arra az információra, hogy az NSZK-ban 3,5 millióan síelnek, hódolnak a „fehér má­mornak”. Ám mintha csak sejtette volna az újságíró, hogy ,.éz némi irigységet ébreszt a hóra hiába vágyók körében, nyomban hozzátette: ez a mámor azonban nagy veszélyeket is rejt, igen sokan súlyos balesetet szenvednek — az NSZK-ban. Az okok feltárása közben rájöttek, hogy a szeren­csétlenül jártak többsége nem edzett rendszeresen. Ez kö.nnvelműség, ami többször megbosszulta már a mu- l'ásztót az élet sok területén. Kiváltképp nagy szükség ’van a jó, edzett kondícióra, ha valaki olyan meredek és síkos pályára merészkedik, mint amilyen a sípálya. Kiderülik továbbá a hírecskéből, hogy a balesetek 50 százaléka' már az első lesiklás kezdete után néhány perccel történik, mert a síelők „még mereven indul­tak útnak, s a pályát nem ismerték.” Hiába, ha valakit a mámor hatalmába kerít, ak­kor sorozatban produkálja a meggondolatlanságokat. Mert azt még megérti az ember, hogy például a hosz- szútávfutó verseny közben elmerevedik, görcsbe kapó- dik a lába, de ez más. A jó futók verseny előtt általá­ban lazító gyakorlatokat végeznek, ami felgyorsítja a vérkeringést. Mit csinál ezzel szemben sok sílécre lépő? „Legtöbbjük autóval vagy vonaton érkezik a pályához, ahol kényelmesen elhelyezkedik a kötélpálya függő- székében, ahelyett, hogy gyalog mászná meg a hegyet.” Ezért javasolják a szakemberek többeK között azt is: ne közvetlenül az íróasztaltól siessünk a sípályához, előtte trenírozzuk magunkat. , Megszívlelendő mindez! Nem vitás, hogy a tech­nika ezernyi vívmánya a kényelmünket szolgálja, ám az is való, hogy nem árt disztingválnunk pálya és pá­lya között. Mindenek előtt tájékozódnunk illik: milyen hosszú a táv, hol vannak éles kanyarok rajta, merre kell számolnunk néhány buktatóval. Ennek elmulasz­tása könnyen odavezet, hogy hóba bukik az ember. Amit csak még valószínűbbé tesz, ha a síző elmulaszt­ja a bemelegítést. Sokszor fáradságos dolog az izmok kellő felkészítése, az állóképesség fokozása. Ám a si­ker akkor tartós, ha megszenvedjük — tartja egy má­sik jó tanács, amiben aligha van okunk kételkedni. Vannak ugyan kivételes esetek, amikor különösebb megerőltetés nélkül is be lehet futni egy egész pályát, mert — az illető szerencséjére — sehol egy veszélyes útkanyarulat, sehol egy rejtett szakadék. Ám. nagyon ritka az ilyen sima páiyá,'a' legtöbb versényző számol azzal, hogy menet közben lejtő és emelkedő váltogatja egymást, ki kell kerülnie, vagy le kell küzdenie néhány akadályt. Ehhez pedig elengedhetetlen a jó erőnlét, a gyors helyzetfelismerés és a határozottság. Ha már szóba jött a jótanács, ne hagyjuk figyel­men kívül a következőt sem: ..Síelésnél is nyitva kell tartani a szemünket. Minden tizedik baleset ugyanis egy másik síelővel történt összeütközésből ered”. Ki gondolta volnp. hogy ilyen sokan állják útját egymás­nak az NSZK sípályáin! Az ember sokat hallott már itthon is arról, hogy egyes száguldozók a fának, vagy a falnak mentek fejjel, de hogy a nagy rohanásban egymásnak ütköztek volna, az a legritkább eset. A pél­da önmagáért beszél. Jó lesz még óvatosabbnak len­nünk. különben lépten-nyomon összekoccanhatunk egy­mással, mihelyst síkossá válik talpunk alatt a talaj. Persze, mindez most nem aktuális, hiszen hol van már a tavalyi hó? Az ideiről nem is beszélve. Angyal Sándor Hosszú táv->n: öt és fél mi'liárdos beruiáz s; p ogrnm Művelődési házak, iskolák, lakások A Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalat hatáskö­rében jelenleg 175 nagyobb építkezés beruházási ügyeit Intézik. Ez a több éves átfu­tási idő alatt mintegy 5,5 mil­liárd forint felhasználását jelenti. Ebből a beruházási programból már 2,1 milliárd forint értékű építkezés meg­történt és várhatóan az idén plusz egymilliárdos építés program valósul meg. Ebben az évben kerül sor a beruházási vállalat szervezé­sében közel 1600 lakás átadá­sára megyénkben, szintén 1975-ben átadják rendelteté­sének a kereskedelmi oktatá­si központot 32 millió forint értékben, a megyei könyv­tárt, a Nyírségi Nyomda új épületét április—májusban Nyíregyházán. Nyírbátorban 150 személyes kollégiumot adnak át rendeltetésének. Nagykállóban és Vásárosna- ményban művelődési ház épül. Kisvárdán 450 ágyas kórház részleges üzembehe­lyezése történik meg. A jövő nagy beruházása’ között szerepel a nyíregyházi fémipari szakközépiskola megépítése, 61 milliós költ­séggel a nyíregyházi műve­lődési ház 110 milliós költ­séggel, a záhonyi vasútfor- galm; szákközépiskola, vala­mint a vásárosnaményi szál­loda és étterem. Tovább folytatódik Jósaváros máso­dik építési üteme, ez körül­belül egymilliárdos költségei jelent. Az építkezési munkák kétharmadát a SZÁÉV, KF MÉV, ÉPSZER végzi. (b. f.) KÉT ÖREG HAJÓS. Fent Nyitrai János uszálykormányos, vizijárművén a vészjelző csengőt tisztítja, alatta Berenrsi Sándor, aki húsz éve teljesít szolgálatot a Tiszán. Hajók a telelőben Szelíd a Tisza, talán még apad is. Lassan ki kell en­gedni a rögzítő drótkötele­ket, nehogy parton marad­janak a hajók, uszályok Vásárosnaménynál. Itt van a Felsó-Tisza-vidé- ki Vízügyi Igazgatóság fo­lyami „flottájának” téli ki­kötője. A külső . szemlélő azt gondolhatná, hogy ilyenkor semmi feladatuk nincs a hajósoknak, ők is pihennek. Ez csak látszat. A természet kényszeríti le­állásra a folyami járműve­ket. Ez alatt az idő alatt végzik el a különböző javí­tási munkákat, az újrafest- tést. A gergelyiugornvai té­li kikötőben négy 80 ton­nás és két 20 tonnás uszály mellett még kilenc más ví­zijármű is vesztegel, köztük első alkalommal kötött ki a Polip, az az úszódaru, amely ősszel a kőszállítás­kor a ki- és berakodást vé­gezte a folyón. Ha nem lesz nagy hideg februárban — mondják a haiósok —, a hónap végére befelezik a karbantartási munkákat NYOLCKARÚ POLIP. A polipfejű áriás markolódon,- több embei munkáját végzi el Elek Emil képriportja — most ezt is javítják. HEGESZTŐK A VIZEN. Varhely Sándor és Petrus György Nyíregyházáról érkeztek, hogy az egyik uszály összetört orrát kijavítsák. s IIbbíI /' I Ä | A LEGFIATAI ABB MATRÓZ. Demény Pál néhány hónapja az eszterg Myos szakmát cserélte fel, hogy sikeres vizsgák után hajóvezető lehessen.

Next

/
Thumbnails
Contents