Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

tMiET-MÄGYARORSYX« jwtd. icöfuap W­Tavak és halak Jóllehet a halételeket „vi­lágszínvonalon” elkészítő or­szág hírében állunk, mi ma­gunk mégsem tartozunk a sok halat evő nemzetek sorába. Tavaly 2,7 kg volt az egy főre jutó halfogyasz­tásunk, ugyanakkor Cseh­szlovákiában és Bulgáriában évi 5, Lengyelországban 7, a Szovjetunióban pedig átla­gosan 15,4 kg halat eszik meg egy-egy ember (ebben csak a skandináv >rszágok és Japán előzik meg.) Félő, hogy a 2,7 kg-os át­lagfogyasztás oa — ami egyébként magasabb az elő­ző évek értékénél — a hazánkban üdülők hatalmas tábora is „belejátszott”. Tény azonban, hogy az or­szágos szükségleteket belföl­di termeléssel még így sem tudjuk fedezni, hiszen a 2,7 kg-ból 0,8-at importálni voltunk kénytelenek. Ez év első felében az im­port olyan mértékben nö­vekedett, ahogyan a belföldi termelésből származó érté­kesítés csökkent (kb. 10 százalékkal). Habár a most folyamatban lévő őszi le­halászások remélhetőleg helyrehozzák az éves sta­tisztikai adatokat, a halhús­termelésben semmiféle előre­haladásról nem beszélhetünk. Az országos haltermelés­nek az egyötöde származik természetes vizekből. A Ba­latonból hektáronként 22— 24 kg halat fogunk ki, a Dunából és a Tiszából még ennél is kevesebbet. A hor­gászok az országos halzsák- rnánynak mintegy 6 száza­lékát emelik ki a vizekből, ami természetesen szintén be­leszámít az átlagos halhús­fogyasztásba. Mivel a folyók halhoza­mát aligha tudjuk befolyá­solni, a természetes tavakét is csak kevéssé, a tógazda­ságokban folyó mestersé­ges halnevelés fokozásá­val, új tógazdaságok léte­sítésével kellene előrehala­dást elérni. Itt kell megemlíteni azt a szomorú tényt, hogy a fo­lyók és állóvizek szennye­zettsége egyre nő, és a tó­gazdaságok 20 százaléka is szennyvízzel fertőzött. Becs­lések szerint évi 40—45 millió forint értékű hal Szentenciák A Kincses Kalendárium február havát télutónak, halak havának és br j telő­nek is mondja. 28, illetve szökőévben 29 napja során a nappalok hossza majd­nem másfél órával nö­vekszik. A százéves naptár szerint: kezdetén szélcsend, aztán erős eső, 7-től 19-ig hideg, havazás és eső, utána szeles idő, csikorgó hideg. Részletesen felsorolja a ka­lendárium a februári tenni­valókat is. íme, néhány jó­tanács : Ha megszikkad, fogasol- juk meg az ősszel megszán­tott földeket. Vakondtú­rást, hangyabojt egyenges­sünk el, irtsuk a tüskét,- tö­vist, gazt, dudvát. A szára­zabb, melegebb fekvésű föl­deken a tavaszi árpát, búzát, zabot és borsót el kell vet­ni. Csávázzuk a vetőmagot! A gyümölcsösben más teen­dők mellett itt a téli ne­mesítés kezdetének ideje. A szőlőben az ojtáshoz szükséges vesszőket most kell megválogatni, meg­szedni. A pincében a boro­kat okvetlenül le kell fej­teni és rendesen töltögetni. A baromfiudvarban ebben az időben nagy gondot kell fordítani a tenyésztörzs- re, hogy idegen kakasok ne kerüljenek a tyúkokhoz, mert különben a tenyészet Lehalászás idején. pusztul el a szennyezett vi­zek miatt. Jelenleg mintegy 21 ezer hektárnyi tógazdaságban fo­lyik mesterséges halnevelés. Ugyanakkor több ezer hek­tárnyi régebben létesített halastó szárazon áll, mert az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek nincs meg­felelő anyagi lehetőségük — és talán ösztönző, vállalko­zó kedvük sem — azok rendbehozására. Pedig egyébként nagyszerű termé­szeti adottságaink lennének a tógazdaságok létesítésére, fenntartására, fejlesztésére, hiszen van elegendő tiszta vizünk, és takarmányunk is. Annak ellenére, hogy a halakat mesterséges takar­mányozással nevelik, a ho­zamok még nagyon külön­bözőek. A jobb gazdaságok­ban, hektáronként 15—18 mázsás eredményeket ér­nek el, másutt a/onban a 8—10 mázsa is jó hozamnak számít. Pedig sok országban ma már általánosnak szá­mít a 25 mázsás hektáron­kénti átlag, de helyenként 50 mázsa halat is „betakaríta­nak” egy hektárnyi vízte­rületről. A ha!tenyésztés technoló­giáját tekintve — sokban hasonlít az állattenyésztés­re. Mindkettőnél a haté­februárról tisztavérűsége csorbát szen­ved. A virágoskertben a ficusféléket okvetlenül el lcell^ dugványozni; orgonát már melegvízfürdetés nél­kül hajtathatunk. Az ame­rikai szekfűt hetenként két­szer trágyalevezzük. A hónap jeles napjai kö­zül gyertyaszentelőről - és Mátyásról kell szólni a ma­gyar nép februárra vonat­kozó regulái szerint. Ezek így hangzanak. Február 2. Ha gyertya­szentelő . boldogasszony napján fénylik a nap, na­gyobb hideg lészen azután, mint azelőtt volt és ha ez a hónap nem hideg, böjtmás- hava (azaz március), a ta­vasz húsvéttal hideg lészen. A manapság medvével kapcsolatos évszázados idő­járási tapasztalatot a régi kalendárium a borznak tu­lajdonítja: Ha gyertyaszentelő nap­ján a borz a lyukában ma­rad: hideget jelent; ha ki­jö: nem fél tovább a szél­től. Ha február 22-én, üszögös Péter napján és Mátyáskor (24-én) hideg jő, 40 napig tart. Tehát: Ha nincs, jeget csinál; Elrontja, bontja, ha talál. A jeget olvasztja Mátyás, Töri és rajta likat ás. konyság nagymértékben függ a tenyészállomány tu­lajdonságaitól. Rájöttek ar­ra, hogy kiváló minőségű és különleges . tulajdonságok­kal bíró tenyészanyagot elő­állító halszaporító gazda­ságokat kell létesíteni. A halfogyasztás növelésé­nek fontos előfeltétele len­ne a választék növelése. Hal­tenyésztésünk egyik igen nagy hiányossága, hogy a tavakban csaknem - kizáró­lag ponty termelés folyik.'A ragadozók mennyisége még az 1 százalékot sem éri el, pedig köztudomású, hogy a húsuk ízletesebb és értéke­sebb. Biztató, hogy az em­lített százhalombattai gazda­ságban már felfigyeltek er­re, a ponty mellett a raga­dozó és növényevő halak (amur, fehér és pettyes bu­sa) szaporításával is foglal­koznak. Talán ez is segítsé­get fog nyújtani a követke­ző évek célkitűz^ ének, az átlag 5 kilogrammos évi fo­gyasztásnak az eléréséhez. \ B. I. Elektronikus agronómus A Don menti Rosztov vá­ros Hidrotechnikai és Öntö­zési Tudományos Kutatóin­tézetének tudósai olyan ma­tematikai modelleket készí­tettek, melyek lehetővé te­szik, hogy az őszi búzát és a kukoricát előre megadott program szerint termesszék. A modellek figyelembe ve­szik a külső környezet va­lamennyi fontos tényező­jét és a legfontosabb bioló­giai törvényeket. Legjobban a kukorica programozott termesztése terjedt el. Erre a célra a rosztovi terület gazdasá­gai 3000 hektár összterü­leten 46 táblát jelöltek ki. Ezekről rendszeresen vesz­nek talaj- és növénymintá­kat, amelyeknek gyors elem­zése laboratóriumokban fo­lyik. A kiinduló adatokat „elektronikus agronómus” dolgozta fel. A gép kiszá­mítja a vetés optimális i Jó­ját, az öntözés, a trógv.'WV és a növényvédő munkák mennyiségét és minőségét. 1974-ben a termésprogra­mozás hatására kimagasló eredményeket ért el And­rej Szinyegibovszkij kolhoz brigád, egy hektárnyi terü­letről 110 mázsás termést takarított be. A korábbi éve­ket felülmúló terméseredmé­nyek születtek más területe­ken is, ahol az új módszere­ket felhasználták. Elhatá­rozták, hogy a területen ter­mésprogramozó, különleges szolgálatot alakítanak. Lépcsőnjáró tolókocsi A testi fogyatékosok számára már eddig Is sokféle Jár­művet készítettek, olyant azonban, amely a legfőbb aka­dályt, a lépcsőt vagy járdaszegélyt is legyőzi, csak most első­ízben. Egy nyugatnémet mérnök szerkesztette meg a képen látható, mozgásképtelen gyermekek számára készült speciá­lis önjáró tolókocsit, amely a járdaszegélyhez érve akként haladhat tovább, hogy automatikusan két ferde lap simul az első kerekek alá (a közbülső kerék anélkül is felugrik a járdára). Akkumulátorral táplált elektromotor hajtja a lépcsőn­járó tolókocsit. A jármű mozgása gombnyomással vezérel­hető és irányítható. Az ülés magassága, valamint a háttám­la dőlési szöge ugyancsak motorikusán szabályozható. Az önjáró tolókocsi konstruktőre e gvelőre csak gyermekek szá­mára alkalmas jármű készítésére vállalkozik. A nagyobb testsúlyt is szállítani, a járdára „felsegíteni” képes változat gyártására csak később kerül sor. Kuba-a több cukorért A karib-tengerl szigetország az 1976—80-as években a cukoripar széles körű fejlesztését tervezi. Ebben az ötéves szakaszban a cukoripari beruházások összege eléri a 600—700 millió pesót, ami kétszerese az 1966—70-es évek beruházá­sainak. A fejlesztéshez tartozik a cukornád új, gazdaságosabb fajtáinak a bevezetése, az öntözött területek növelése, az ag­rokémia legújabb eredményeinek hasznosítása és — ami ta­lán a legfontosabb — a betakarítás gépesítése. Az idén a nádaratás gépesítése eléri a 28, néhány tartományban az 50 százalékot. 1980-ban a nád 80 százalékát aratják majd gépekkel. , A fejlesztés másik fontos területe a cukorgyárak kor­szerűsítése. 1974-ben 7 százalékkal javult a cukorgyárak ter­melékenységének kihasználása az előző évihez képest és több, mint 3 százalékkal csökk ént a munkaidő-veszteség. A cukortermesztás fejlesztésében a Szovjetunió jelentős támogatást nyújt Kubának. Szovjet szakemberek segítenek a vízgazdálkodási rendszerek tervezésében, a cukorgyárait korszerűsítésében és a szakemberképzésben. A két ország például együtt fejlesztette ki a KTP—I típusú nádarató kombájnt, amely ma a világ egyik legjobb mezőgazdasági gépe. Ezek a kombájnok a Szovjetunióban készülnek, de Kubában megkezdték egy összeszerelő üzem építését. A ter­vek szerint a gyárban évente 600 KTP—I típusú kombájnt készítenek a kubai cukomádtermelő gazdaságoknak. Bevezetőül Bene­dek Elek kiváló volt írónk és nagy mese­mondónk szavait idézném: „Gúnyoljanak pa­pucshősnek filiszter- nek: ne törődj vele. Nevessenek, hogy nem jársz kávéházak, ha, nem vacsorálsz kocsmákban, te csak siess haza, ha mun­kád elvégzed. Sehol úgy nem örülnek ne­ked, mint odahaza. Senki oly édes csók­kal nem vár téged, mint a feleséged, gyermeked. Senki a te gyöngéid iránt nem oly elnéző, mint a fe­leséged. a család.. Senki oly hamar ész­re nem veszi ha bánt­ja szívedet valami, mint a feleséged, és senkt oly igaz lélek­kel nem igyekszik megvigasztalni, mint a feleséged.” De jő is volna, ha a fentieket nagyon sok férj megfontolná és magáévá tenné! Békésebb, lenne sok családi élet, kevesebb lenne a válás és a ve­szélyeztetett környe. zetben élő gyermekek száma! Hölgyeim! Most önök is figyeljenek! A férfi életét a fele­ség teszi boldoggá, vagy boldogtalanná, s ő szabja meg a leen­dő családi élet egész jellegét. (Lin Yu- tftng) A feleség ne csak házvezetőnője legyen a férfinak. hanem ér­zelmi és szellemi élettársa is. (Paul Janet) Az az anya ne szop­tassa gyermekét, aki oly ügyetlen, hogy nem tudja saját hi­báit férjére ráfogni, mert az ilyen gyer­mek már az anyatej­jel fogja beszívni a butaságot. (Shakes­peare) Az igazi férfi két­félét akar: veszélyt és játékot. Ezért akarja a nőt, mint aki a leg­veszedelmesebb já­tékszer. (Nietzsche) Kijön azonban az idő, midőn az aggle­gény szobája gyerme­kek helyett hibákkal, különcségekkel, apró bűnökkel telik meg (Saint-Beuve) A házasember úgy aránylik az aggle­gényhez, mint kötött könyv a fűzött könyv­höz. (Jules Renard) A férfi mindig olyan öreg, amilyen­nek a feleségét látjuk. (Oscar Blumental) Mindaddig fiatal egy férfi, amíg egy fiatal nőnek tetszeni tud. (Goethe) Lengváry Bélyeg­gyűjtőknek ZOMBORY ÉVA kiállítása A művésznőt a népművé­szet szere te te vezette a bé­lyegekhez. 1958-ban a népi kerámiák, a fafaragás és a csipkeverés világából merí­tett három sorozatra való rajzzal beállított a Posta-ve­zérigazgatóságra. A csip­ke sor 1960-ban napvilágot látott és elnyerte az év leg­szebb bélyege díját. A soro­zat hatására jellemző, hogy a világ legnagyobb bélyeg­gyűjteményének tulajdono­sa, II. Erzsébet angol király­nő a halasi asszonyok bélye­gen ábrázolt kézimunkáiból sokat megvásárolt Tizenöt esztendő alatt vagy hetven terv vált bélyeggé és a január 24-én megnyílt ki­állításon több olyan rajzot is láttunk, amelyekből rövi­desen bélyeg lesz. A bemu­tató már az első órákban sikert aratott, a Fénye» Adolf-termet zsúfolásig meg­töltötte a művésznő munkáit becsülő gyűjtők serege. A Posta-vezérigazgatóság kép­viseletében Palotás Magda vezérigazgató-helyettes. a szövetség képviseletében dr. Soós László főtitkár jelent meg, hogy szép bélyegeink tervezőjének köszönetét mondjanak. A kiállítást Illés Endre nyitotta meg, aki Zombory Éva művészetében a színek jelentőségét emelt« ki. A megvalósítás előtt állő tervek igazolják a művésznő egy korábbi nyilatkozatát: „A grafika dinamikusan tük­rözi az élet rohanó ritmu­sát. A külföldi kiadványok mindig felpezsdítik fantáziá­mat, biztosra veszem, hogy a hazai bélyegtervezők mo­dem hangvételű munkái si­kert aratnának.” TÁVOLI ORSZÁGOK HÍREI A Holland-Antillák pos­tája három értékű sorozaton a Venezuelához közel fekvő szigetcsoport fővárosának, Willemstadnak a hídjait mu­tatja be. A 20 centes 1888- ban épített pontomhidat, a következő érték az alig 400 méterrel feljebb álló Júlian- na-hidat ábrázolja. Ez a be­toncsoda építés közben, 1967- ben összedőlt és csak öt év múlva sikerült elkészíteni. A harmadik híd középső része automatikusan felemelkedik a Waaigat folyón érkező ha­jók előtt. — Suriname, Hol­landia másik dél-amerikai területe, korábban gyarmata száz éve engedélyezte, hogy vállalatok ásványkincsek után kutassanak. Bélyegen kézi aranymosás állítja elénk a múltat és a bauxittermelés modern gépkolosszusa a mát. Az engedélyek jelentős álla­mi bevételt biztosítanak — írja a posta hivatalos tájé­koztatója. A vállalatok hasz­náról azonban nem esik szó. — Thaiföld védett vadálla­tok, kiveszőiéiben levő faj­táit mutatja be négy bélye­gen. A leopárd, a bivaly gaur nevű változata, az ele­fánt, a márványfoltos (vad) macska természetes környe­zetében tűnik fel az új so­rozaton. — Afrikában a népi hangszerek számos változatát fejlesztették ki az egyes tör­zsek. A baszutok régi dob­jaival, húros hangszereivel ismertet meg Lesotho négy új bélyege. A Kisvárdai Vas- és Gép- ij»ri Szövetkezet szerviz üzeme felvételre keres gyakorlattal rendelkező autókarosszéria lakatost és fényező szakmunkáso­kat (163) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents