Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

5*?S. féfirvXt fcSLBT-MAGYARORSZXO Tanulságok közgyűlések után MEGKÉSVE, NEHEZEK, DE MÉGIS SIKERÜLT befe­jezni az 1974-es esztendőt. Sőt. lezárni is, hiszen a zárszám­adások minden olyan termelőszövetkezetben elkészültek, nincs mérleghiány. Sok helyen megvitatták és jóváhagy­ták már az 1975. évi tervet is. Nem egészen zökkenők nél- k " nem kellemes körülmények közt, de a munka folytató­dik valamennyi termelőszövetkezetben, ott is, ahol bajok, p ’ • 'ügyi problémák vannak, mert hiányokat mutat a mér­leg Szám szerint nem sok az ilyen termelőszövetkezet me­gyénkben, de van köztük néhány olyan ahol súlyosak a problémák, nagyok a hiányok, mert évek óta halmozódtak. Ezek sorsát, ügyét vizsgálják és rendezik most a szanáló bi­zottságok. Ezekben a termelőszövetkezetekben zárszámadó közgyűlések is ezután lesznek. / Érdemes — és szükséges — néhány gondolatban össze­foglalni a nem rég lezajlott zárszámadó közgyűlések tanul­ságait, tapasztalatait. Elsősorban azt hogy az elmúlt esz­tendő mindenütt sok gyötrelmet okozott, nem is csak a vízben-sárban hóban-fagvban végzett munkával, hanem in­kább a keletkezett károkkal, A bruttó bevételek, a mérleg szerinti eredmények — a nyereségek — lényegében sehol gém érték el az előző esztendő szintjét és szinte mindenütt — ahol volt — hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz. A tsz- iagok közösből származó jövedelme azonban nem csökkent, "hiszen a nyereségek is éppen azért minimálisak, mert a ter­vezettet jócskán meghaladták a költségek. Ennek viszont esrvetlen oka a rossz időjárás, a termékek betakarításának pokolian nehéz körülményei. Az emberek azonban dolgoz­tak, többet és nehezebben, mint máskor, éppen ezért jöve- d-'or'ik nem csökkent. A betervezett jövedelmet minde­nütt kifizették, ahol nincs mérleghiány, a nyereség kifizeté­sével azonban csínián bántak. Dáridós zárszámadás sehol sem volt. A beszámolók se dicsekedtek az eredményekkel, mindenütt a küzdelmet, az emberi helytállást hangsúlyozták és erőteljesen figyelmez­tettek arra a tényre, hogy várhatóan 1975 se lesz könnyebb esztendő, mint amilyen 1974 volt. A tavalyi rossz időjárás hatását az idén még akkor is érzik a termelőszövetkezetek, ha ideálisan kellemes időjárás következne. Agrotechnikailag nincs megalapozva az idei esztendő termelése. Különösen vonatkozik ez a növénytermesztésre. Nem tudták kiadagolni a műtrágyákat. Az őszi vetések késve és rossz talajba ke­rültek. Az őszi mélyszántást sehol se tudták maradéktalanul befejezni Azt a legtöbb helyen most pótolják s jócskán ma- -•fad szántanivaló a tavaszi időszakra is. Az állattenyésztés­ben nem elegendő a takarmány, vagy ha mégis, akkor gvene ge a minősége. Különösen Szatmárban és Beregben még ■ most is nagy területeken áll a víz s szinte bizonyos hogy három—négyezer hektár terület az idén kimarad a műve­lésből, mert azokon annyi a víz, hogy csak nyárom szárad­hatnak ki. fl EZEK AZOK a FIGYELMEZTETŐ TÉNYEK, amelyek az idei esztendő munkáját és eredményeit akkor is károsan b''ilyááolják, ha jó lesz az időjárás. A szakemberek isme- -irik ezeket a negatív tényezőket, hatásukkal is számolnak, amit bizonyítanak az elkészült tervek. A növénytermesztés­ben sehol se számítanak kiváló termésre, sehol se tervez­ték be az eddigi legjobb eredményeket. Ez helyes is. hiszen a realitásokat nem lehet papírra. írt Számokká!, Vagy képze­lődésekkel megváltoztatni. . A nehéz esztendő, a korábbiaknál gyengébb eredmé­nyek után sokan azt hitték és azt várták, hogy „viharosak” lesznek az idei zárszámadó közgyűlések. Nem voltak viharo­sak, ami szintén természetes. A termelőszövetkezeti tagok, dolgozók ma már érett, gondolkodó, értékelő és megértő em­berek. Fegyelmezett a hozzászólásokban is reális hangú volt a zárszámadó közgyűlés még Nagyecseden Is, ahol pedig nem kevés a mérleghiány, és a tsz-tagok egy része eddig arról volt „híres”, hogy ordítozott, fenyegetőzött, jogtalanul követelt s nem egvszer botrányossá változtatta a zárszám­adó közgyűlést. Most nem. Most — a reális beszámolók Után — reálisan értékelték a nagvecsedi tsz-tagok is az el­eműit esztendőt, a vezetés munkáját, az eredményeket és a hiányosságokat egyaránt Minden zárszámadó közgyűlés hasonlóan reális, vagy •még jobb volt. Csak néhol akadt egy-egy zavaros vélemény, vagy részeg közbekiáltás. De a részegeiket a többiek azonnal csendre intették, vagy kiviíték a teremből. De ilyesmi csak ritkán fordult elő. A hozzászólásokat éppen úgy a reális ér­tékelés és józan megítélés jellemezte, mint a beszámolókat Beszéltek a tsz-tagok hiányosságokról, elmondták, mit lehe­tett volna a rossz időjárás ellenére még jobban csinálni, de sehol sem kiabáltak, sehol sem vádaskodtak. Az őszinte, mérsékelt hangú, reális kritika jellemezte a bíráló hozzá­szólásokat is. IGAZ, HOGY A KÖZGYŰLÉSEKET mindenütt brigád- gyűlések előzték meg, ahol a részletekig menően számol­tak be a vezetők és adtak választ minden kérdésre. A zár­számadó közgyűléseken lényegében csak azok hallhattak úja*, akik a kisgyűlésre nem mentek el. így a zárszámadások már csak összegeztek, tételekben értékeltek nem szétoergő rész­letekben. Ezért maradt a figyelem mindenütt és mindvégig a ’ényegen, leginkább az idén megoldandó problémákon é? elvégzendő feladatokon. összesített értékelésben is nagyon jó minősítést érdemel­nek az idei zárszámadó közgyűlések. A vezetőségi beszámo lók színvonala, hangja és tömörsége is sokkal jobb volj, mint a korábbi években bármikor. De méginkább megér­demlik a nagyon jó minősítést a hozzászólások. Az idei zár­- számadó közgyűlésekről szinte teljesen eltűntek a szemé­.. lyeskedések, az apró egyéni sérelmek Ingerült hánytorgatá- . gr aminek — természetesen — oka az is, hogy az ilyeneket év közben folyamatosan, rendszeresen orvosolták. Legin­kább megállapítható volt ez c döntőbizottságok jelentései­ből. . ,• »■ A lezajlott zárszámadó közgyűlések azt is bizonyftoi- . iák hogy termelőszövetkezeteink tagjai sokat formálódtak szemléletük változott, egyértelműen a közös érdek került a gondolkodás központjába. Ez is nagy eredmény. Am az is vitathatatlan, hogy a szemlélet, a gondolkodás átformálásá­ban átalakításában a kommunisták, a pártszervezetek, a termelőszövetkezetek legöntudatos&bb tagjai jártak élen. mutattak példát Meg lehetett ezt állapítani szinte vaíaumeanyi ' hozzászólásból. ' í ' A ZARSZAMADÖ KÖZGYŰLÉSEK üTAü jelen napok­ban már az élet bizonyítja, hogy a nehéz esztendő lezárása után minden eddiginél érettebb edzettebb, egységesebb és fegyelmezettebb termelőszövetkezett kollektívák folytatják es munkát, a várhatóan szántás nehéz 1975-ös év feladatai ie.ek teljesítését,- - - yémtíl Ifjúmunkások Több hetes rendezvényso­rozattal ünnepük hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulóját a Kelet-magyaror­szági Közmű- és Mélyépítő Vállalat fiataljai — febru­ár 19-től március 13-ig „if­júmunkásnapokat” rendez­nek­Február 22-én, szombaton szakmai versenyen mérték össze tudásukat a fiatalok: az autószerelők, az épület- gép-szerelők és az épületla­katosok adtak számot szak­mai-elméleti felkészültsé­gükről, gyakorlati tudásuk­ról és politikai tájékozottsá­gukról. Az elbírálás alapve­tő szempontja volt ezenkí­vül: hogyan állja meg a he­lyét a versenyző a hétközna­pokon, a mindennapi mun­kában. A villanyszerelő szakmunkások március 1-én találkoznak hasonló ver­senyen. Különféle politikai ren­dezvényeket is terveznek — ezek közül kiemelkedik a március 4-én sorra kerülő vitafórum. A KEMÉV fiatal­jai a nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatóival talál­koznak, ési megvitatják.: vé­leményük szerint ki a forra­dalmár a mai Magyarorszá­gon. Az ifjúmunkásnapok keretében fotókiállítás nyílt a vállalat Tünde utcai tele­pén. A fiatalok által készí­tett felvételeken a KEMÉV munkájával, munkásaival is­merkedhetnek meg a látoga­tók. A sport sem maradt ki a rendezvények sorábóL A képen a február 22-én rendezett szakmai vetélke­dők egy résztvevője látha­tó: Fodor László épületlaka­tos francia erkélyrácsot ké­szít. jíaraavölgyi—gaál) Dollár helyett rubelért „Elcsípett milliók“ az Alkaloidában A vállalt húszmillió forint helyett több, mint negyven, millió forint értékű anyagot takarítottak meg az elmúlt évben a tiszavasvári Alkaloi. da Vegyészeti Gyárban. A megtakarított anyagoknak mintegy 50—60 százaléka tő­kés import. Gyógyszer, gyógyszer-alap. anyag, növényvédő szer, ta­lajfertőtlenítő. Hatóanyagát szinte valamennyinek telje­sen, vagy nagymértékben külföldről kell beszerezni. Vagy az előállításához vasa szükség import eredetű se­gédanyagokra. A vegyipar­ban, de különösen a gyógy­szergyártásnál szigorúak a receptúrák. Nem lehet csak úgy elspórolni a hatóanyago­kat Extra gyorsasággal Kató Lajos gazdasági és Mándoki István műszaki igaz­gatóhelyettesek beavatnak a már feltárj, vagy éppen ku­tatás alá vont „titkokba”. Itt van például a klórrne- öL Valóban van, csakhogy már nem a nyugatnémetek­től, hanem a Szovjetunióból és tonnánként hatezer forint­tal olcsóbban. S, hogy miként annak története van. Ez a vegyianyag az elmúlt év vé­géig még hatszáz kilós ballo- hokban érkezett a gyárba, mert nagyobb tételben, vas­úti tartálykocsiban, tárolóhely ttíányábah nem tudták fogad­ni. Márpedig a Szovjetunió csak így tudott volna szállí­tani. ; A nagy árkülönbözet tett­re sarkallta a gyárai Még az . elmúlt, év elején elhatároz­ták. hogy a szovjet küldemé­nyek fogadására lefejtő ál­lomást és tárolótartályt épí­tenek. A speciális kazánle­mez, a berendezések beszer­zése azonban nem volt egy­szerű. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Budapesti Kőolajipari Gép­gyár önzetlen segítségével és négy külkereskedelmi válla­lat közreműködésével év vé­gére elkészült a beruházás. Ahogy mondják: „extra gyor­sasággal”, mert egy ilyen jel­legű munka átfutási ideje normális körülmények között minimálisan egy év. A gyárnak ebben az évben mintegy 300 tonna klórmetilre van szüksége. Egy tonnáért tavaly — márkából átszámít­va — 20 000 forintot fizettek, most — a rubelhez viszonyít, va — 14 000 forintot. Csak en­nél az egy anyagnál az évi megtakarítás közel kétmillió forint lesz. Újabb lehetőségek A takarékossági intézkedé­si tervben természetesen nemcsak beruházásokkal megoldható célok szerepel­nek. Például a TMB-sav gyártásánál — amelyet meg­rendelésre gyártanak a trio- xazin készítéséhez — olyan keletkezik, amely sok, ve­gyes importból beszerezhető anyagot tartalmaz. Ezeknek a kinyerését is meg kell olda­ni. Vagy: a gyárban készülő sevenalnál kevert alkohol — etyl, metyl — marad vissza. Ezt most újra hasznosítani fogják, g mintegy nyolcvan tonna, tőkés importból szár­mazó metylalkoholt helyette­sítenek vele. Pénzben kifejez­ve ez évente mintegy húsz­ezer dollár megtakarítást je­lent. A gramaxon készítésénél — többek között — a szintén tő­kés importból származó klo­roform is szükséges. Évente 400 tonna. Nem kis érték, ha számításba vesszük, hogy egy tonna világpiaci ára 300 dol­lár. Rájöttek, hogy a kloro­formot a magyar gyártmányú toluollal lehet helyettesíteni. Itt is mintegy százezer dollár kiadásától mentesül a nép­gazdaság. A megtakarítás ío_ rintban kifejezve is jelentős, hiszen minden tonna grama- xon elkészítésénél ötezer fo­rint költségcsökkenés lehet­séges. Éves viszonylatban ez már 5—6 millió forint meg­takarítást jelent a gyárnak is. A kurta tás természetesen tovább folyik. Továbbra is „téma" a gramaxon. A gyás^ táshoz szükséges cinkporuól például 500 tonnát használ­nak fel és Belgiumból vásá­rolják. Csupán azért, mert a magyar DOLOKÉMIA nem gyárt megfelelő finomságuk, Itt is — mint számos más esetben — nemcsak a tőkés behozatal visszaszorítása a cél, hanem az olcsóbb anyag- beszerzési lehetőség is domi­nál. Egy kiló cinkpor világ­piaci ára például körülbelül egy dollár. A DOLOKÉMIA üeleáron szállítaná, természe­tesen forintért Még tovább lépni A két gyár között jelenleg tárgyalások folynak. Valószí., nű, tudnak megfelelő finom­ságú anyagot is készíteni. Van azonban egy másik megoldás is. Ha az Alkaloidában ösz- szegyűjtik a gyártás közben keletkező hulladékot — a cinkacetátot — akkor azt a DOLOKÉMIA-ban regene­rálni tudják, vagyis hevítés­sel einkport állítanak elő belőle. A mintát már elküld, ték, kíváncsian várják az eredményt A takarékosabb gazdálko­dás természetesen megköve­teli, hogy több, eddig nem hasznosított hulladékot is összegyűjtsenek, tároljanak a felhasználásig. Ennek meg­felelően fejleszteni kell a gyár tárolókapacitását. Az első lépések már megtörtén­tek. Ebben az évben a gyár már több millió forintos hi­telt vesz fel, amelyből tartá­lyokat építenek. Nem kell bizonyítani, hogj- ez a hitel az egyik leggazda­ságosabb befektetés lesz: gyorsan megtérülő beruhá­zást valósítanak tneg belőle. Erre az évre ugyanis a gvá.- dolgozói újabb húszmillió fo­rint értékű anyag megtakarí­tását tűzték ki célul. Ennék az összegnek pedig már het­ven százalékát képezi majd a tőkés eredetű import helyet­tesítéséből, vagy elmaradá­sából származó összeg. Tóth Árpáé Ipartelepítők öt éws múlt. hogy Máté­szalka város. Most olyan, mintha omló falu, tépett kis házakat tereltek volna nagy köckaépületeinek udvarára. A feltört járdán, földhal­mok, kőcsomók, tócsák és vizesgödrök. — Az ipartelepek messze vannak? — Nemi Három kilomé­ternyire! — És ott ia ilyen nagy a sár? — köíekszem. — Nem, ott nincs sár. Az iparnak, a homokos, hátas részeket adtuk oda. — És nem sajnálják a földet? — Én tudom, hogy mit jelent az ipar! Tíz évass át jártam el dolgozni— © Kísérőm is akad. Kiérünk a műútra és messze, egy pápáié lUr*A , zacseti megsejtjük a „gyárat”, es füzemet”, ami van is már és nincs is még. Befordulunk egy kis dö- lőútra és elénk tűnik a „gyár” vaskapuja és egy hosszú épület. Ekkor azon-, ban kísérőm a szomszéda« „telekre” mutat A már ter­melő bútorgyár nem létező oldalkerítésén belül — kapuja már van, két süldő malac turkál nagy igyeke­zettel egy göndör forgács­halomban. — Kiéi lehetnek? — Valaki után jöttek <■ műszak után együtt men­nek haza a gazdájukkal! — mondja kísérőm és nevet azon, hogy a jövő udvarán így játszik a tegnap a mával — Különben itt lesz a gyár! — áll meg tűnődve és nézi a homokos mezőt Nem tudom elképzelni, hogy ezen a gazos, kerék­nyomé« vakondtúrása« föl­dön nem sokára nagy csar­nok lesz. — Ez a Budapesti Fine«s- kőtöttárugyár mátészalkai kötő-hurkoló-konfekció üze­me — mondja éj kísérőm. Ez az «I jö­vendő gyár eijövanüS munkásainak tanműhelye. Százötven fiatal lány tanul itt szakmát Ez az első év­folyam- szeptemberben is­mét felvesznek százötven tanulót és jövőre már meg­kezdődik a termelés. Addig­ra négyszáz munkás lesz. Most ez még a jövő, de már oly közeli, hogy a fiatalok oktatóit is izgalommal tölti eL © © Az dtctxtűk zömmel a bö~ dapesti gyárból jöttek. Lakást, bölcsődét napközit biztosítanak számukra és különféle költségek térítését vállalja magára a kiküldő gyár, végső soron az állam. — a jövendő gyárért A száz­ötven kislány pedig oktató­kat tudást szakmát külön­féle kedvezményeket kap, hogy a jövő gyárának legyen elegendő szakmunkása. Se mit vállalnak ezek a kedves, fiatal gyerekek? A tanulók jelentős része a környék falvaiba való. Egy részük szálkái rokonoknál lakik, más részük albérletet fizet és vannak, akik napon­ta bejárnak. Sajnálkozva emlegetik, hogy az ipari ne­gyed és a város között ainesea »Ksdsasres smcőcö­A város vezetői már sok mindent tettek Mátés-rika belső közlekedésének ren­dezéséért de — nincsen elég autóbusz. Talán az lehetne ideiglenes megoldás, ha az ipartelepi vállalatok közö­sen vennének munkásaik szállítására egy-két autó­buszt Kátai László műszerész ok­tató: | — A kisfiam nehezen szokja meg ezt a jó erős le­vegőt és folyton betegeske­dik. Sok a gond vele. Meg az orvosi ellátottság is más,; mint Budapesten volt... — Tehát megbánta, hogy ide jött? — Nem! Én csak a jelen­ről beszéltem... A jövő* ahogy mi látjuk és már-már érezzük is, mindenért kár­pótolni fog. Nekünk Buda­pestről jöttéknek ez a véle-, menyünk... Valahogy így élnek most aj gyár nélküli munkások. Less gyár. Olyan gyár. ami • ’'•'V. ba® már sok, sok mátészsl-j kai és környékbe e . « ölel magához, nagy területet sugároz be meleg vonzás- er&ü'sL Gyűrsz 3 Tszr^mamaj 0 o műlh hogy M; áros. Most 0I3 imló falu, tépett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents