Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-26 / 48. szám

aar». feftraÄr íft.

RELBT-MAGYARORSZÄÖ

Ki kér szót?

AZ EGYIK MUNKÁS ezt mondja:

— Én naponta negyven darab alkatrészt esztergálok. A műveletet úgy hívják: nagyolás. Néha sikerül negyvenötöt megcsinálnom, de van úgy, hogy csak harmincnyolcat. Olykor azt mondják állásidőt adnak mert nincs anyag. Ilyenkor mérgelődöm mert kevesebb a pénzem. Hogy megkérdeztem-e már brigádgyűlésen, termelési tanácskozáson, mitől van az akadozás? Kérem én nem vagyok beszédes ember. Meg aztán úgy is tudom a választ, mindig azt mondják: szűk a kapacitás.

Megbeszélések, tanácskozások, összejövetelek. Unalmas beszámolók, érdektelen hozzászólások?! Az értekezlet után viszont heves vita zajlik az öltözőben, az utcán, a kisvendéglőben. Mindenkinek van valami ötlete, elképzelése hogyan kellene jobban, okosabban csinálni a dolgokat...

Napjaink sokat vitatott témája az üzemi demokrácia, annak szélesítése, térhódítása. Gyárigazgatók, főmérnökök, üzemvezetők százai, ezrei jönnek rá, hogy tervet készíteni, végrehajtani, nyereséget elérni, korszerű módon termelni nem lehet másként, mint azoknak tevékeny részvételével, közreműködésével, bevonásával, akik — közgazdasági nyelven szólva — a termelési javakat létrehozzák.

De vajon érzi-e a napi negyven alkatrészt esztergályözó munkás, hogy részvétele, szava, gondolkodása hogyan olvad össze értékes, közös, hasznos javaslatokká, amelyek mindmind népgazdaságunkat, iparunkat fejlesztik, erősítik?

A munkásosztály felnőtt. Érzi a problémákat, érzi a felelősséget, soha nem látott okosabban, tisztábban mint ma. napság.

Azok az üzemi vezetők, akik ezt nem érzik, akik erre nem támaszkodnak, akik őszinte szó helyett a problémák bagate- lizásával, az eredmények titkolgatásával „operálnak”, előbb- utóbb magukra maradnak, kudarcot vallanak.

A NÉPGAZDASÁGI PROBLÉMÁK megoldásának másik kulcsa a meglevő tartalék — belső tartalékok — feltárása. Amikor munkás is hozzá tud tenni a maga erejéből, elképzeléséből, fantáziájából. Nagy szükség van erre minden üzemben, vállalatnál. A vezetőnek viszont tudomásul kell vennie, hogy nemcsak kérnie kell, hanem adni is. És nemcsak jutalmat adni, hanem őszinte szót. a valóság hű ismer, tetését. Bizalomért — bizalom. E nélkül minden formálissá válik, amit az üzemi demokráciáról hangoztatunk. Az üzemi demokrácia nem lehet jelszó, nem szerepelhet csak papíron. Nélküle tartós sikert elérni nem lehet.

— Ki kér szót? — ha ez a kérdés brigádgyűlésen, termelési tanácskozáson s bárhol másutt a gyárban elhangzik ez annyit kell. hogy jelentsen, ki akar tevékenyen részt vénái napjaink hétköznapi küzdelmeiben.

De nemcsak beszélni kell róla. hanem tenni is azért, hogy a szót kérők száma, egyre több legyen.

B.I.

Á fillérek

SStegyfelk fflaeaaffiítaa)

íöák- ScészOtaek s . tskaré- !cosság! Intézkedési tervek. Számba veszik as elfogyasztott eqerslát, es*k- ketiilk as anyagnormát, ellenőrzik as üzemanyag- fogyasztást, Ssazegyfljük, újrafelbasználjlák a maradékot, Icntatják a hulladék hassnosításán&k lehetőségeit. Fillérek, forintok — százezrek, milliók. Mindenre kiterjedően, pontosan összesítve. Általában a termelés! értéknek, vagy árbevételnek egy-két százaléka. Némely üzemben még ennél is jóval több.

Nem kis összeg ez, Sas számításba vesszük, hogy Szabolcs- Szatmár megye Ipari termelése már Jóval felül van az évi tfzmilUárd forinton. Szerény számítások szerint is több, mint százmillió forint megtakarítás egy év alatt. Egy dj üzemet lehetne belőle felépíteni. S nem kell hozzá más, csak egy kis akarat, egy kis törődés és felelősség, jobban megbecsülni a filléreket.

Nehéz volna kiszámítani mennyi kenőolaj fogy el például évente a megyében, mégkevésbé azt, hogy hány tonna fáradt olaj marad meg belőle. Valamikor összegyűjtötték, s megfelelő regenerálás után újra hasznosították. Később abbahagyták, s as összegyűlt fáradtolajat valahova kiöntötték, vagy a legjobb esetben eltüzelték. A Volán S-ős számú Vállalatnál az idén már üzembe helyeznek egy regeneráló berendezést, amellyel fele áron készítenek újra használható kenőolajat. A megtakarítás érteke évente mintegy félmillió forint.

A már elkészült intézkedési tervekben lapozva Itt-ott feltűnik esy-egy régebbről már Ismert módszer. Vajon miért mentek ezek feledésbe? A felelet nem lehet egyöntetűen nemtörődömség és felelőtlenség, inkább valami eluralkodott nagyvonalúság. Bizony még most Is megmosolyogták néhányan az egyik tanácskozáson azt a vezetőt, aki elmondta: náluk néldáui összegyüWik a kiürített cementeszsákokat még fizetnek Is érte néhány forintot a dolgozóknak. A fáradtolaj meg bizony azért ment tonnaszámra veszendőbe, mart nem volt, aki összegyűjtse, elvigye a vállalatoktól. így örültek, hogy valami úton- mődon megszabadulhattak tőle.

Régi Igazság, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem érdemli. Értelemszerűen: a takarékosság a fillérek becsületével kezdődik, abból gyűlik össze a forint.

"f. A.

fefeíeződott a tagkönyvcsere

Tizenkét évvel ezelőtt zajlottak olyan fontos események a szakszervezeti mozgalomban, mint

. amelyek napjainkban. A SZOT. elnökségének határozata alapján tagkönyvcserére került sor. Ez azt jelenti, hogy minden szakszervezeti tag új tagsági könyvet kapott. Megyénkben a különböző szakmai szakszervezetekben mintegy 128 ezer tagot tartanak számon.

Az alapszervezetek, a műhelybizottságok a tagkönyv- cserét felhasználták a tagság nevelésére, a dolgozókkal való kapcsolatok erősítésére, a szervezettség javítására. Szabolcs-Szatmár üzemeiben, vállalatainál, intézményeiben, gazdaságaiban a tagkönyvcserével egyidőben beszélték meg a szakszervezeti taggyűléseken az 1974- ben végzett munkát, továbbá eddigi eredményeit. A vállalatok vezetői ezeken a szakszervezeti taggyűléseken ismertették az 1975-ös év tervfeladatait

Nyíregyházi városkép. (Gaál Béla felvétele)

Gazdaság és iskola

H betűvetéstől a szakmunkásvizsgáig

— Kilenc gyerek kért nálunk enni a családban. Lehet-e csodálni a szüléimét, ' hogy kapát adtak a kezünkbe, mihelyt elbírtuk? Kisebb gond is nagyobb volt otthon, mint az iskola. Úgy gondolkoztunk. ha apánknak, nagy. apánknak elég volt, hogy le tudja írni a nevét, meg tudja számolni, ha pénzhez jut, nekünk se kell több.

— Ez az, ami egészen másképp van. 1950-ben két pár lóval meg égy rossz traktorral kezdtük az állami gazdaságot. Az utóbbi években egyre-másra kaptuk az új típusú gépeket, mind nagyobb szerephez jutott a vegyszeres növényánolás, nagyot fordult a paraszti mesterség. Nem tudtunk volna helytállni, ha nem használjuk a fejünket.

— Nem beszélve arról, hogy rosszul esett szégyenbe maradni a gyerekeink előtt, ök már mind elú'tottak legalább a nyolc osztályig. Any. nyi újat, érdekeset tanultak, mert ma már az iskola is más, mint a mi időnkben volt, hogy nagyon sokszor nem tudtunk beleszólni a beszélgetésükbe. Mároedig szerintem a szülőnek is fejlődni kell a gyerekkel együtt.

Ezek a mondatok meghatott örömérzéssel hangzottak el a nyírmadai dolgozók általános iskolája végzőseinek bankettjén néhány nappal ezelőtt. Huszonhármán szerezték meg a nyolcadikos bizonyítványt. A hetedikesekkel együtt összesen ötvenkilenc felnőtt tért vissza hosz- szabb rövidebb szünet után az iskolapadba. A legfiatalabb tizennyolc, a legidősebb ötvenöt éves volt közülük, néhány kivétellel valameny- nyien a Nyírmadai Állami Gazdaság dolgozói.

o Tízennyofctol ötvenötig o Példás előkészítés O Nehéz út az algebráig

— A felnőttoktatás rekord, lendületet ért eí az utóbbi két évben Nyírmadán — mondja dr. Lengyel Zoltán, az általános iskola igazgatója. — Sárréti Géza, a vásá- rosnaményi járás művelődés- ügyi osztály vezetője hívta fel a figyelmünket a 160 órás képzési formára, és nagyon sok módszertani segítséget adott hozzá, hogy megindíthassuk. Önmagában ez kevés lett volna. A sikert az döntötte el, hogy az állami gazdaság megértő partnerként csatlakozott az akcióhoz.

— Kizárólag önző szempontok vezettek bennünket — hárítja el tréfásan a dicséretet Tóth László, az állami gazdaság igazgatója. — Nőnek az igények, a gazdálkodás egyre nagyobb technikai eszközmennyiséget mozgat. Saját érdekeink ellen dolgoztunk volna, ha nem támogatjuk munkásainkat az alapműveltség megszerzésében.

— A továbbképzést mindig is fontosnak tartotta a gaz. daság — folytatja Kukucska György személyzeti és oktatásügyi felelős, ötszáztíz dolgozónknak mintegy a fele tett szakmunkásvizsgát, illet, ve elvégezte betanított munkások tanfolyamait. A korábbi években a sürgető termelési feladatok miatt gyakran

eltekintettünk az általános iskolai végbizonyítványtól. Az állami gazdaságok továbbképzését szabályozó újabb rendelkezések viszont kötelezően előírják a nyolc osztályt a tanfolyamokhoz. Éppen ré. gi, kipróbált dolgozóinkat sújtotta volna szakmai fejlődésükben, sőt anyagilag is, ha nem győzzük meg őket az abbamaradt tanulmányok folytatására.

Az esti oktatást példás előkészítő munka előzte meg. Felmérték az egész gazdaságban az iskolázottságot, a pártszervezet aktivistái szó. mélyes agitációval ébreszt- gették a tanulási kedvet. A gazdaság vezetősége az anyagi áldozatot sem sajnálta. Megvásárolták a könyveket, tanszereket, a három tanuló- csoport kettőnek teljes egészében fedezték a költségeit (a harmadikat a járási híva. tál vállalta.) Hogy a tanulók mindig ott lehessenek délután négyre az iskolában, a foglalkozások napján, hetenként négyszer, e^y órával ko_ rábban fejezhették be a munkát, és természetesen ki. vétel nélkül mindenki megkapta a vizsgák idejére a hat nap tanulmányi szabadságot.

— Olyan befektetés ez, amit kamatostul kapunk visz- sza a magasabb színvonalú

munkában, a gazdaság társad dalmi életében való tévé- kenyebb részvételben és as üzemi demokrácia lehetőségeinek tudatosabb gyakorlásában — összegezi a gazdasági vezetés véleményét Kukucska György.

— Nem lenne teljes a kép£ ha nem szólnánk elismeréssel a tanulók egyéni áldozatvállalásáról. Bizony nehéz 30 — 40 éves fejjel betűvetésbe* szoktatni a traktorvezetés, állattenyésztés, növényápolást mozdulataihoz szokott ujja- kát, nehéz eljutni az algebráig és az elektromosság fizikájáig, amikor legfeljebb már csak a négy alapművelet rémlik az emlékezetbca; De munkatársaik is segítették a tanulókat, akik pótolták helyettük a tanulás következtében kiesett munkát És nem utolsósorban a családtagok, akik ház körüli illatállomány és a kert ellátásiban vállaltak nagyobb részt a tanulók helyett.

Tegyük még hozzá, hogy in iskola is megérdemel minden dicséretet. Nyírmadáia feszített munkatempóban ta„ nít a tantestület, nem ritka heti harmincöt körüli óra-' szám, mégis készségesen vállalta kilenc tanár az esti! tanfolyamot. Ráadásul alapvető helyhiánnyal küzdenek: nyolc épületben szétszórva tizennégy teremben oktatjáls a huszonöt tanulócsoportot Feltétlenül méltányos lenned ha a jövőben az iskolafejlesztésre szánt állami tárnod gatás odaítélésénél messzemenően figyelembe vennék^ hogy az 'gyes iskolák milyeo igyekezettel és milyen eredménnyel támogatják a munkásművelődés szempontjából! rendkívül fontos felnőttokta. tást

1 K l

IÁI indjárt az elején tisz- tázzuk, hogy a huszonnégy éves fiatalembert, akiről itt szó lesz, Ónodi Istvánnak hívják. A Lajos melléknevet akkor kapta a Kisvár- dai Ady Endre Művelődési Központ fiataljaitól, amikor egyszer délután elment drótfonó nagyapjának segíteni és olyan olajos kézzel jött be társadalmi munkát végezni, hogy valamelyik kislány felkiáltott:

— Te olyan olajos vagy, mintha Lajos volnál!

Azóta rajta ragadt, mint egy becenév. Akkor olyan jót múlattak az egyszerű tréfán, hogy ő sem haragszik érte. Különösen, ha ilyen hangsúllyal mondják:

— Majd a Lajos ezt is elintézi!

Mert körülbelül másfél év óta nincs olyan buzgó és sikeres aktívája a kultúrház- nak, mint a mi „lajósunk”. Legtöbbször az a feladata, hogy egy hirtelen rendezvénynek híre menjen. Plakátot ragaszt, meghívókat kéz?

93

LAJOS“

besít. De legsikeresebbek „száj reklám” vállalkozásai.

Mindenkit ismer a városban, itt lakik a közelben. Elég, ha végigmegy az utcán és ismerőseinek elújságolja, milyen érdekes rendezvényre készülnek aznap vagy másnap este. Rendszerint tele lesz a terem, ha ő akcióba lép.

öt testvér közűi ő a második fiú. Nőtlen. Hatodik éve tagja a Rákóczi Termelőszö. vetkezetnek. Egyszerű fizikai dolgozó. Rendszerint rakodó. Megkeresi a három és fél ezret. néha a négyet is havonta. ízlésesen öltözködik. Hogyan lett a kerülő fiából, a rakodómunkásból művelődé, sí aktíva?

Élete nagy fordulata az volt, amikor két fiú barátja elhívta a kultúrházba. Valami disc-jockey műsor volt, de őt

a kifüggesztett több! rendezvények jobban érdekelték. És azóta a tavaly augusztusi este óta mindennapos látogatója a háznak.

De legértékesebb, mint propagandista. Sajnos, a művelődési ház nem tudja pontosan hetekkel előre megtervezni a programjait. így legtöbbször nincs idő meghívókat nyomtatni, postázni. Még jó, ha van idő plakátot rajzolni és kiragasztani.

Mi a titka a jó propagandának?

— Nem szabad hazudni — mondja. — Ha én azt mondom valamire, hogy érdekes lesz elhiszik, mert azelőtt is tudtam, mi kinek való. A múltkor Bodor Tibor előadó, estiére körülbelül negyven érdeklődőt toboroztam, olya. ■ nokat. akiket ez valóban érdekelt. Bizonyos, hogy ha legközelebb azt mondom, nekik való dolog lesz, eljönnek.

Belinszki József, a művészeti előadó is elismeréssel beszél róla. Ezt mondja fiatalos humorral:

— ő a ház mindenese.

És mi volt Ónodi Pista legnagyobb élménye a másfél év alatt? Amikor egyszer — senki sem ért rá — „rábízták” a művelődési házat. Semmi rendkívüli nem, történt, pár telefont kellett elintézni, kérdésekre válaszolni. De ő volt azon a délutánon a házigazda és ezt azóta sem felejtette eL

Meg lehet fogalmazni , egy mondatban jelenlegi fő célját? Meg! „Hogy a fiatalok ne a kocsmába járjanak, hanem ide!”

Társai a téeszben nem nézik egy kissé különcnek? Néha igen. hiszen „kilóg a sorból”. De tisztelik is miatta.

És őmaga? Azelőtt, huszonhárom éves koráig nem járt el iszogatni sohasem társaival? Óvatosan válaszol: „Egyáltalán nem volt jellem- íá.”

Kicsit számolgatunk a műj vészeti előadóval. A „Iája» sok” brigádja, mint rendezvényeken ügyeletet is tartó fiatal csapat, sok ezer forint értékű társadalmi munkái végez, ha készültségi idejüket a legalacsonyabb órabérrel számoljuk is.

Pista-Lajos szavaiból azt lehet érteni, hogy az élete ezzel a társadalmi munkával értelmet kapott, egyenesbe jött.

És azután? Mi lesz Ónodi Istvánból? Egyszer csak meg. nősül, valamikor megöregszik. Rendezőgárdistakértt fogja leélni az életét? Vagy tesz valamit érte, a továbbképzéséért az az intézmény,; melynek hűséges segítője?

Erre válaszolt a legneheJ zebben. De nem maradt adós«

— Rávettek, hogy elvégezzem a nyolcadik általánost, Segítenek a tanulásban. Utá. na pedig egyelőre traktoros szeretnék lenni.

így már rendben van, L**í jós*