Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
rrr ET-MAG YARORSZÄÖ ms. tchrvtir SS. 8 — --------- - .1 ... ------------- --------- ■ - ■ ■■ -.... —..............-*■ Névtelen levél nyomán Messze van-e Mátyus Lóuyáíól? Messze van-e Mátyus Lényétől? Ha ezt a két község lakóitól kérdeznénk, megmosolyognának bennünket, teljes joggal. Mátyus és Lónya között a távolság ugyanis valamivel több, mint négy kilométer. Miért lenne akkor távol a két falu? Felnőni a gyárral „Nagyvállalat népművelőt keres A kérdésre adandó válasz előtt idézünk egy névtelen levélből, amelyet a szerkesztőségnek címeztek. „Miót'i egyesült a két falu, közös la- nácsunk lett, mostohagyermekként kezelnek bennünket. Mátyusban nincs művelődési otthon, a múlt évben zárták be, mert életveszélyessé vált Most se mozi, se művelődési otthon. Csak italbolt (kacs. ma) és egy kis alapterületű, de majdnem düledező KISZ. klubhelyiség." A mátyusi levélíró megemlíti, hogy egy rendes közkútja pines a falunak. Bezzeg nem így áll a helyzet az anyaközségben; Lónyán. Ott van művelődési ház, napközi otthon, öregek otthona, nemsokára pvoda is épül. Mátyuson semmi sem épül. „Mi lesz a faluból? Kérjük önöket segítsenek Mátyus bajain!” A levél nyomán indultunk a helyszínre, azzal a szándékkal, hogy a megyében még sok Mátyushoz hasonló — közigazgatási szóval élve — csatolt község van. Mátyusnak 577 lakosa van, tipikus apró falu, lakói két- *három nagyobb városi bér- házban elférnének. Takaros, többségében egészséges, nagy családi házakban élnek a .má- tyusiak. A Tisza jócskán elzárja őket a külvilágtól, csakúgy, mint a szomszédos falvak 1- Tiszaadony, Tisza- sza'ka. Tiszakerecseny, Tisza- vid és természetesen Lónya lakóit. A legközelebbi nagyobb település a 30 kilométerre lévő járási székhely Vásárosnamény. Mándok közelebb van, de a Tiszán túl, komppal közelíthető meg. Wp járnak a mátvusiak, lónyai- ák gyógyszertárba. Egy olyan faluban, mint Mátyus, az átlagosnál nagyobb súlya van mindennek ami helyben található, ami elérhető közelség. Dehát mi van és mi nincs Mátvuson? Van útja, buszközlekedése tsz-e. egy alsó tagozatos isko. Iája. harminc gyermekkel Egv vegyesbolt, ahol a petró- leumtól a hálóköntösig sok minden vásárolható. Sajnos, lámpaüveg nem. az hiány- cikk, pedig még szükség lenne rá. És van egy italbolt Mellette volt — tavaly nyá. rig — a művelődési otthon, egykor drukkoltak, nem szakad-e le a napraforgószárral „stukatorozott” mennyezet. Tavalyig bírta, a szakemberek életveszélyessé nyilvánították. Jelenleg gazdátlan. Nyitva áll, tele székekkel, lócákkal, itt tartották a tsz zárszámadó közgyűlését. Néhány lépéssel arrébb van a postahivatal, ennek folytatása egy kopott épület, amelyben a KISZ-klub van. Mező József, a mátyási KISZ-szervezet vezetőségének tagja, az ÁFÉSZ-bolt vezetője sajnálkozva és örvendezve beszél a fiatalok klubjáról. A sajnálkozás oka, hogy a helyiség kiesi, nem elég otthonos, nem tudja megoldani a fiatalok szórakozását, művelődését. örvendetes azért, mert a tsz is, a KlSZ-bizott- ság is ad támogatást, segíti a fiatalokat. De látatja mégis alig van. Nagy szükség lenne egy klubkönyvtárra, vagy bárminek nevezhető olyan helyiségre, ahol a falubeliek esténként könyvek, folyóiratok, tévé mellett hosszasan eltölthetnék idejüket. Meghallgatnának egy-egy érdekes ismeretterjesztő előadást, megnéznének egy-egy fii- met... Valóban mostohagyermeke-e Mátyus Lőnyának? — kérdeztük a községi tanács elnö- kétől, Nyeste Sándortól és a tanács titkárától, Tóth Imré. tői. A tanács vezetői egyértelmű nemmel válaszoltak és sorolták: csak az utóbbi két- három évben félmillió forintnál! többre rúgott a Mátyuson beruházott összeg. 160 méter hosszú út épült 250 ezerből, az iskola tetőzete, belső tatarozása, a szolgálati lakással együtt — 220 ezerbe, az új tűzoltószertár 70—80 ezerbe került, a volt. tanác^feza épületét orvosi rendelővé alakították át 35 ezerből. Sajnos, a közkúttal valóban sok volt a baj, pedig állandó kútkar- bantartót is alkalmaztak. Az utóbbi időben már javult a helyzet. Arról viszont nem tehetnek, hogy rég nem a község közepére építették a kutat, így sokan távolról járnák vízért. Az Igazsághoz hozzátartozik, hogy a több, mint fél- millió értékű beruházás Má- tyuson nem községfejlesztési alapból valósult meg, hanem járási költségvetésből. Csupán a tűzoltószertár épült KÖFÁ-ból. A mátyusiak egyik fájó pontját dr. Kiss György, a járási hivatal elnöke is megemlíti: még a két község egyesülése előtt Mátyus 100 ezer forintot gyűjtött össze községfejlesztésböl. Az egyesüléskor ez bekerült a közös kasszába, ahonnan az OTP „leemelte” a lónyaiak tartozása fejében. A lónyai tanács ugyanis tetemes OTP- kölcsönt vett fel még az egyesülés előtt a művelődési ház megépítésére. A tanács vezetői elmondták, hogy mintegy 300 ezer forintot tartalékolnak, óvodát szeretnének Lónyán, de kevés a pénzük. Láthatóan szívesebben beszéltek a létesítendő óvodáról, mint a mátyusi klubkönyvtárról és egyáltalán a kisközség problémáiról. Újra és újra fel kellett tenni a kérdést: mikor oldódik meg a mátyusi művelődés ügye Az első válasz meglepő volt; „Már vásároljuk a tég-, lát és a helyszínre szállíttat-' juk” — mondta a tanács elnöke. A további beszélgetésből azonban kiderült, hogy belátható időn belül nem szerepel a tervekben a mátyusi művelődési klubkönyvtár megépítése. Akkor minek a tégla? Hogy lássák a mátyusiak a jó szándékot magyarázta a tanácselnök. Végül a tanács vezetői is egyetértettek abban, hogy ez a jó szándék megtévesztés volna, mert vagy megvannak az anyagi alapok é$ elképzelések a má. tyusi klubkönyvtárra, vagy akkor nyíltan kell beszélni. A helyszínen szerzett tapasztalataink szerint Mátyus nincs olyan messze Lónyától, mint a névtelen levélíró véli A közös tanács vezetői felelősséggel dolgozó emberek, akik a mátyusi érdekeket is képviselik (Lónya lakossága 1577, Mátyusá nagyjából egy- harmada). Mátyus és Lónya érdekei közösek. Kulturáltabb, jó alapellátással rendelkező községek kialakítása. Ez csak úgy lehetséges, ha a kisebb község semmiben nem szorul háttérbe és néni csak a lélekszámúnak aránya szerint részesül a legfontosabb alapellátásból. Mátyuson megfelelő átcsoportosítással — tsz- és társadalmi erővel kiegészítve — megoldhatónak találjuk, hogy hajlékot építsenek a művelődésnek. Ez talán előbbre mozdítaná a többi apróbb gond megoldását is, mint a buszváró, az öregek napközi otthona.. . Páll Géza Mint egy óriáscsecsemő, olyan ez a mi gyárunk — hallani még most is a nyíregyházi papírgyárban, annak ellenére, hogy életkora t szerint már ifjú gyermeknek számít. Aki igazi „papírgyárosnak’’ érzi magát, valóban olyan lelkesedéssel, szeretettel beszél a munkahelyéről, ahogyan egy dédelgetett gyerekről szoktak. S ez nem is véletlen, hiszen a papírfel. dolgozásban ugyanolyan kezdők az itt dolgozók, mint maga a gyár, a szakmának nincsenek szabolcsi hagyományai. A megye egyik legfiatalabb üzemében az átlagéletkor is a legfiatalabbak közé tartozik, nem haladja meg a 27 évet. A gyár vezetőinek törekvései és intézkedései tehát magától értetődően természetesek ; a gyárral együtt nőjön fel egy szakmailag magasan kvalifikált munkásgárda. Hirdetés a lapban Hogy a hasonlatnál maradjunk, az óriáscsecsemő szinte nap mint nap mozdul egyet, hogy végül megerősödve kibújhasson képzelt pólyáaz érdeklődőknek: „nagyvállalat népművelőt keres”. A jeligés hirdetésre egymás után érkeztek a pályázatok, főleg községekben tanító pedagógusok jelentkeztek. Szigorú-mérlegelés után — még arra is gondoltak; szabad-e egy falusi pedagógust „elcsábítani” onnan, ahol esetleg nagyobb szükség van munkájára — január végén döntöttek. s február 1-én már be is lépett a vállalathoz Papp Istvánná Szilágyi Mária. Marikát a gyári könyvtárban találtuk meg, s már az első percekben büszkén újságolta el, hogy sikeres volt az el-' ső két hét. Nem okozott gondot a beilleszkedés, sok a hasonló korú fiatal, g már kezdetben megkapta azt a segítséget a gyár vezetőitől, amelyre ebben a munkakörben feltétlenül szükség van, s amely, re a továbbiakban is számít Hogyan is telt ez a két hét? — A legfontosabb a könyvtár rendezése volt ’ sorra megmutatja, hogyan rendezte be az új könyvtárat — a könyvek egy része a szakszervezet letéti könyvtárát alkotja, másik részük a válla, lat tulajdona, szakkönyvek és ideológiai művek. Éppen ma nyitottuk meg, s nagyon örülök, mert már eddig tíz új olvasó iratkozott be. Háromezer kötet A könyvek átrendezése mellett arra is gondolt, hogy eredményes munkát csak akkor végezhet, ha- ismeíi az olvasók érdeklődését, ezért egy kérdőívet állított össze, amelyre már pz első nantó! kezdve gyűjti a válaszokat. Egvelőre ez csak felmérésnek tűnik, azt segíti, hogy Pillanatnyilag kinek milyen könyvet aiánljon, haszna azonban később is kamatozik. A könyvtár után ugyanis vérbeli népművelő munka következik, a leendő háromezer kötetet úgv szeretné forgatni, hogy a dolgozók közül mind többen benevezhessenek az Olvasó nénért mozgalomba. A szocialista címért küzdő brigádok kulturális vállalásaihoz is vannak tervei, elsősorban a rendszeres olvasást szeretné megkedvel- tetni. Mivel a vállalatnál függetlenített oktatási felelős is dolgozik, az általános és a szakmai képzés és továbbképzés szervezése nem elsősorban az új népművelő feladfu adhat ho®zá.‘A legutóbbi ösz- szesítés szerint — bár az ösz- szetétel állandóan változik-— 120 dolgozó nem fejezte be az általános iskolát. Jelenleg egy hetedik osztályos kihelyezett tagozat működik a gyárban, de ennek ma már mindössze tíz tanulója van. Számtalan akadálya van a továbbtanulásnak, s csak egy részük függ össze a kedvezőtlen műszakbeosztással. A plusz 50 filléres órabéremelés sem elég ösztönző, amelyet a befejezett iskolák után ígér a vállalat, többen „titokban” tanulnak a lakóhely szerinti iskolában, csak a munkatársak előtt ne derüljön ki. A vállalkozó kedvüek. nek olykor azzal is meg kell küzdeni, hogy a szőkébb környezet befolyásolja; fölösleges a tanulás, úgy sem lesz magasabb a beosztása. Vajon lesz-e elég meggyőző ereje ehhez a nagy feladathoz az elmúlt évben érettségizett, első munkahelyén dolgozó U éves fiatalasszonynak? — Az életkorom nem le. hét hátrány egy ilyen fiatal gyárban, egyelőre nem is számítok látványos eredményekre, az azonban biztos, hogy el kell kezdeni. Sok jó példa is akad a vállalatnál, hiszen más iskolákban igen sokan tanulnak tovább, a szakmai képzések is nepsze. rűek, azon kívül személyesen js szeretnék példát mutatni. Erre persze szükségem is van, hiszen szakképzetlenül csak egy ideig telik az erőmből és a tudásomból. Tavaly helyhiány miatt' nem vettek fel Debrecenbe a népműve. lés-könyvtár szakra- A pont. szám azonban „él”, idén már levelezőre jelentkezem. Holt idő? Mint még sok-sok papírgyá. ri dolgozó, Marika is beján Apagyról vonatozik napont-. Reggel még tűrhető a közle. kedés, de este kárba vész az idő. Szintén „saját bőrén” érzi tehát, hogy a bejáró dolgozókról valami módon « vállalatnak kötelessége gon. doskodni. Sok vita zajlott már arról, hogy a lakóhelyi közművelődési intézmény, vagy a munkahely vállalja-e magára a bejáró dolgozóit művelődési igényének kielé. gítését, s ezek a viták általában azzal a következtetéssel zárulnak, hogy a vállalatok a művelődési házakra hárítják a munkát, s viszont. Szerencsére a gyakorlatban ez másképpen valósul meg, s agyr$ több munkahely érez felelősséget a munkakezdés előtt és után korábban érkező és később induló dolgozók szabad idejéért. A papírgyárban ezt többféle modor; szeretnék megoldani. Egyik ilyen forma a munkaidő utáni szakmai tanfolyam, vagy általános to. vábbképzés, amelyeken a szabad jdŐ hasznos eltöltése mellett más fontosabb feladata is van. A következő, amely éppen ezekben a na. pókban kezd megvalósulni, az új könyvtár, heti ötszöri nvitvatartással. új könyvekkel, folyóiratokkal. A továbbiakban pedig ezt a szerepet tölti majd be az ifjúsági klub, ahol a felszerelések adottak, már csak egy jó népművelő munkáján múlift, hogy élettel teljen meg. Barakső Erzsébet ját)ól. Az egyik ilyen mozdulat ta, azt azonban felsorolni egy hirdetés'volt, amely 'a' sém'Téft'ét, mennyi segítséget megyei lapban adta tudtára Jókai-anekdoták 150 esztendeje, 1825 februárjában született Jókai Mór, a magyar prózairodalom egyik kiemelkedő képviselője. Jókai Mór a szabadság- harc alatt húzódott a bevonu- lá'iói. amit a pesti fiatalság de különösen Laborfalvy Ró- za nagyon rossz néven vett úgv hogv az ifjú író megren de'ta egv|nruháját. Saját tervezése szerint ké. szült az egyéni uniformis, s amikor elkészült, teljes fölszereléssé’ csörtetett be tele. gégéhez. Hitvese végigmérte a Harcra kész Jókait és csak annyit mondott remegő sár ka'ifs-’ánek láttára: — Móric, te félsz!... ★ Jókai! Mór súlyos beregs. géből felépülve. Laborfalvy Róza szigorú felügyelete alatt £llí. Csak azt engedte meg a szerető hitves, hogv 1^-1 kiszemelt barát társaságában időről időre horgászni járjon a lágymányosi Duna-ág- ba. Egy ilyen alkalommal az író óriási csukát fogott, ame. lyet barátja szeme láttára azonnal visszadobott a folyóba. — Elment az eszed? Egy ilyen csukát visszalöksz? — kiáltott Jókaira barátja. A nagy mesemondó összevonta szemöldökét— A feleségem nem sze- eti. ha nagy halakat vásárolok — magyarázta — De hiszen fogtad, nem ■ásároltad! Mire Jókai mélabúsan így 'Árts le a vitát: — Persze, hogy fogtam Mi ketten tudjuk ezt. De pró. háld ezt a nejemmel elhitetni!.Amikor Jókai volt a Nemzet című lap főszerkesztője, egyszer Vlsi Imre szerkesztő nagy vezércikket írf. öt kutyanyelv jelent meg az erősen ellenzéki hangú írással, amelynek utolsó mondata így végződött: „Ezt pedig most kérdezzük a kormánytól.” Dolga végeztével, Visj Imre átküldte a nyomdába a cikket, és az utolsó oldal aljára odaírta: „Jókai a nyomdában van-e?” És másnap a Nemzet vezércikkének utolsó mondata így jelent meg: „Ezt pedig most komolyan kérdezzük a kormánytól, Jó. kai a nyomdában van-e?” Senki sem tudta az olvasók közül megfejteni a különös sorokat... ★ Mint az Üstökös című lap szerkesztője. egyszer éppen valami szatirikus írással bajlódott, amikor a főszedő valami miatt bekopogott Jókai szerkesztőségi szobájába, s így kezdte: — Méltóságos uram! Jókai türelmesen végighallgatta a szedőt, majd barátságosan a vállára vere. getve, azt válaszolta: — Jól van lelkem, de én nem vagyok méltóságos úr. hanem ha már nagyon meg akar tisztelni, hát ezután úgy szólítson, hogy „hallja kend!” S ugyanakkor másoknak Jókai osztogatta a rangot. így a szerkesztőségi szol. gának, aki igen tekintélyes ember volt, ha távollétében valami elintézni valója akadt, így címezte a levelet: „T. C. Hummel Sándor úr. nak, a HON szerkesztőségi igazgatójának, Budapesten. ★ Jókai Mórnak volt egy fogadott leánya is, a későbbi Fesztyné. Amikor a széo Jókai Róza megérett a főkötőre, a kérők egymásnak adták a kilincset. Igen ám, de ha a lány nem is, Jókai maga nagyon válogatós volt és ugyancsak szemügyre vette a kérőket. Egyike ezeknek az ifjaknak az egész Jókai-familia elő” kifogástalannak látszott és csak az volt hátra, hogy a nagy író is kifaggassa egy, s más dolog felől. Jókai magó hoz rendelte az ifjút, és ie? elsősorban ezt kérdezte tőle: — Hát aztán, öesémuram tud-e kártyázni? — Dehogy tudok — felelte az ifjú, és mert igazat mon- dott. azt hitte, jól is felelt Mekkora volt azonban a csalódása, amikor Jókai arcaelkomorodott, és két kezét ma. gasra emelve. így tiltakozott: — Kedves öcsém, a leányo* mat nem adom magúnak! A kérő ifjú felcsattant: —- De miért? Hiszen én. nem értek a kártyához! — Éppen az a baj! — telelte Jókai és hozzátette — Nem ért a kártyához, és ha mégis kártyázik, elveszti a hozományt. Ilyen vőre nincs szükségem. Az ifjú sürgősen megtanít kártyázni, de Jókaiéknál már elkésett ★ Henrik Ibsen Budapesten járt. Első dolgai közé tartozott, hogy meglátogatta Jó. kait. Az Ibsennél három 'V. vei idősebb Jókai — pedig beteg volt —olyan benyomást tett a nagy norvég író. ra, hogy az bánatosan megje. gyezte: — Ha még egyszer olyan fiatal lehetnék, mint amilyen Jókai! Révész Tihat !□! □ I m 0 sí
