Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
s*íTÍ. te&n&r Sí." fcBLET-WAGVARÖlíSZJÜS 0 A téeszek egyesülése AZ IDEI TÉL* az országban sok helyen a termelőszövetkezetek egyesülésének az időszaka is. Az érintett közös gazdaságokban a zárszámadó, vagy a tervtárgyaló közgyűléseken döntenek a szövetkezeti gazdák arról, hogy a jövőben „egyedül”, vagy a szomszédos szövetkezettel, szövetkezetekkel közösen, földjeiket, erdőiket egyesítve gazdálkodnak-e? Napjainkban országosan mintegy 500 termelőszövetkezetben foglalkoznak a vezetők és a tagok az egyesülés gondolatával, előkészítésével. Mennyi valósul meg az idén ebből? Az eldől a közeljövőben. De azt a kérdést is érdemes feltenni: nem túl gyors-e az egyesülések üteme? Kellően megalapozott-e minden egyesülés? (A mezőgazdasági téeszek száma 1974-ben 1923, területük pedig átlagosan mintegy 2900 hektár volt.) Az egyesülések számszerűségéről sem a felsőbb párt-, sem az állami szervek nem döntöttek, tehát nincs úgynevezett „irányszám”. Viszont az elmúlt években történt egyesülésekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek ösz- szegezése alapján alakította ki a párt ismételten azokat az elveket^ amelyek érvényesítéséért a pártszerveknek és -szervezeteknek következetesen kell munkálkodniuk, nagy felelősséggel állást foglalniuk ebben a kérdésben. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a szövetkezetek egyesítését sok körülmény indokolhatja, de ugyanakkor számos olyan tényező is lehet, amely ellene szól. A pártszervek és -szervezetek döntéseiknél azt vegyék alapul, hogy napjainkban nem a termelőszövetkezeti egyesítés, hanem a termelés hatékonyságának a növelése van napirenden. Ennek egyik eszköze lehet két-három termelőszövetkezet egyesítése is. Nem szabad azonban összetéveszteniük az eszközt a céllal. Nem az a cél, hogy nagy területű gazdaságok jöjjenek létre, hanem az: az adott területen most és a jövőben minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb eredményeket érjenek el. Az is igaz viszont, hogy a területi koncentráció a hatékony gazdálkodás egyik eszköze. Az egyik, de nem az egyedüli. Napjainkban a szövetkezeti vezetők körében kevés szó esik az anyagi erők koncentrálásának egyéb formáiról, a társulásokról, a szövetkezetek közötti kooperációról. Pedig a nagy tömegű, iparszerű termelés számos esetben csak több szövetkezet együttműködésével, anyagi erejük egyesítésével valósítható meg. AZ EDDIGI EGYESÜLÉSEK is azt bizonyítják, hogy a pártszervezeteknek már a gondolat felmerülésétől kezdve valamennyi szakaszban, sőt azt követően is megvan a maguk tennivalója. Lehetséges persze az is, hogy éppen a pártszervezetek kezdeményezzék az egyesülést. Valamennyi termelőszövetkezeti egyesülés esik a törvényesség — az önkéntesség és a demokratizmus — betartásával törteti net. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden terme-' lőszövetkezeti tag megfelelően t” jé<--ow,t legyen, tehát meggyőződéssel szóién mellette, vagy ellen? Az olyan általános szólamok hangoztatása, hogv „együtt könnyebb”, „az összefogásban van az erő”, a tagok lebecsülését, döntésre való érettségük semmibe vevését jelentik. A pártszervezetek nyomatékosan igényeljék a gazdasági vezetőktől, hogy az egyesülés előnyét^ szükségességét, lehetőségét gazdasági számításokkal bizonyítsák. A pártszervezet is csak ezek és a tagság véleményének ismeretében dönthet arról, hogy támogatja-e az enyhülést vagy sem. Döntésük megértetése érdekében pedig végezzenek jó érveket felsorakoztató politikai felvilágosító munkát. Az egyesítés megfelelő politikai előkészítése azonban nem merülhet ki a tagok közötti agitációban. Elég sok tapasztalát bizonyítja: néha a legnagyobb nehézségek nem a tagok meggyőzése, megnyerése jelenti, hanem a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása. Az, hogy ne akadozzon a közös szövetkezet „gépezete”, ne késsenek meg olyan munkákkal, amelyek a termelés biztonságát, eredményességét tekintve nélkülözhetetlenek. Éppen ezért a pártszervezetek arra törekedjenek, hogy még az egyesülés előtt készüljön el a gazdaság belső szervezetét, működését szabályozó tervezet. Fordítsanak gondot a vezetés szervezetének — a területi, kom- binativ, ágazati vezetésrendszernek — a helyes kialakítására. A SZÖVETKEZETEK EGYESÜLÉSÉVEL nagyobb termelőegységek jönnek létre. Súlyos hiba, ha az egyesülés után kezdenek gondolkozni azon, hogy milyen irányba fejlesszék tovább a gazdálkodást. Nem egy szövetkezetben okozott súlyos gondot az első évben, hogy az egyesülést megelőzően nem rendelkeztek megfelelő termelésfejlesztési programmal. A pártszervezeteknek is be kell kapcsolódniuk ezek előkészítésébe. Nem az a feladatuk, hogy úgynevezett szakkérdésekben döntsenek, hanem az, hogy biztosítsák: az üzemek programja — a helyi lehetőségek maximális kihasználására épít- ye — vegye figyelembe a népgazdaság érdekeit; ne tervezzenek olyan beruházásokat, amelyek meghaladják a szövetkezet teherbíróképességét és nagy összegű állami támogatást igényelnek; lépjenek fel az ellen a káros szemlélet ellen, hogy a nagy területtel rendelkező szövetkezet már okvetlenül korszerű, fejlett nagyüzem. NAGYON FONTOS, hogy már az egyesülések előkészítésének időszakában segítsék és ellenőrizzék a pártszervezetek a párt gazdaságpolitikai céljainak érvényesülését. Ez egyben ugyanis a szövetkezeti tagokról való gondoskodást is jelenti. Többek között azt, hogy jövedelmük, élet- és munkakörülményeik mihamarabb növekedjenek és javuljanak. A szövetkezetek egyesítésével kapcsolatban sok-sok személyi kérdés is előtérbe kerül, s nem csupán a vezetők, hanem a tagok széles körében is. Ezek megnyugtató rendezése időt, nagy türelmet és köriytekintést igényel ugyan, de a problémák elmérgesedését megelőzendő halasztást nem tűrő feladat. Egyértelmű és kézenfekvő, hogy az egyesülés után kevesebb tsz-elnökre, főkönyvelőre, főagronómusra stb. lesz szükség, mint korábban. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban arra intenek, hogy számos szövetkezetekben a vezetők kiválasztása nem a párt káderpolitikai elvei szerint történt. Fő feladatnak a volt szövetkezeti vezetők „állásszerzését” tartották, nem pedig azt, hogy az új, a nagyobb szövetkezet élére a legjobb vezetők, szakemberek kerüljenek. A pártszerveze- * tek olyan vezetőket javasoljanak, akik emberileg és szakmailag képesek a nagyobb szövetkezetek irányításával együtt járó nagyobb feladatok megoldására, a felelősség vállalására. A PÁRTSZERVEZETEK AZONBAN ne csupán a vezetők személyi kérdéseivel foglalkozzanak. Nagyon fontos, hogy legalább ilyen gonddal kezeljék, képviseljék a tsz-tagok személyes érdekeit, ügyelve arra, hogy minden ember a képességeinek megfelelő munkabeosztásban dolgozhasson, vagy az Új beosztáshoz szükséges képzettséget mielőbb megszerezhes- je. as, s. Tízmillió grammokból, milliméterekből A hathuszonotos titka — Laborban a DB-sat — A fillér becsitel© importból származó anya« gok hatóanyag-tartalma általában magasabb, mint ahogy azt jelzik. Ebből nyilvánvalóan kevesebb is elegendő, nem károsodik vele még a háziasszony sem. — Vagyis: se több, se kevesebb ! Mindent a recept szerint.™ Hozzáteszik még, hogy „szigorúan”. S hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja; az üzemközi gyártást ellenőrző laboratórium már létezik. A raktár is elkészül ebben az évben. A nyírbátori növényolaj« gyárban nem csak a terv készült el, hanem termék is a takarékosság érdekében. Tóth Árpái Luxus Még a legkorszerűbb zőgazdasági gép is csak akkor ér valamit, ha dolgozik*, az álló gép holt tőke. Nemrégiben azonban egy új jelenségre hívta fel a figyelmet a népiellenőrök vizsgálata: jó, esetenként szinte új gépek álnak néhány mezőgazdasági szövetkezetben. Előfordul ugyanis, hogy miközben korszerűbb termelési módszerekre térnek át — mint például a hagyományos helyett a holland burgonya termesztése — feleslegessé válnak teljesen jó állapotban lévő gépek« berendezések. A járatos szakemberek sem tudnak azonban olyan megfelelő, használt mező- gazdasági gépeket forgalmazó szakvállalatról, (mint a használt -gépkocsiknál a MERKÚR), amely megkőny- nyítené, pontosabban lehetővé tenné, hogy az egyik szövetkezetben feleslegessé váló jó gépeket másutt hasznosítsák. Néhány helyest már tapasztalták, hogy a szóbanforgó gépek értékesítési gondjai miatt inkább állni hagyják azokat, így lassanként a kiselejtezésig avulnak. Amikor a szövetkezetek sok helyen árrá is gondot fordítanak, hogy a kiselejtezett gépek használható alkatrészeit kiszerelik és a meglévőknél használják fel — rendkívül nagy luxusnak számít, ha jobb sorsra érdemes gépek kerülnek indokolatlanul hulladékba. Marik Sándor Tiszaszalkán új ABC-áruház építkezésén dolgozik a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezet betonszerelő brigádja. (Hamme) József felvétele) Sággal bonckés alá kerülnek. — Itt van például ez — mutatja a kezében lévőt Orosz Miklós igazgató. — Kitűnő minőség, de semmit sem vesztene az értékéből, ha a bélfonál a felső részén csak tíz milliméteres lenne és nem harminc, vagy negyven... — Aztán majd minden gyertya aljánál a vágás alkalmával, elhúzza a szálat a kés — folytatja Vitéz Ferenc... — Életlen a kés és szakít. Legalább öt-tíz milliméter veszteség gyertyánként... Intézkedni kell, hogy élezzék meg a szerszámot és vigyázzanak a „ráhagyásokkal.” Olajos magvak, alap- és segédanyag, gőz, áram és csomagolóanyag. A takarékosság kiterjed mindenre. A legnagyobb tétel — egymaga több, mint kilencmil- liós megtakarítás — az alapanyagnál keletkezik majd, elsősorban az importnál. DB-sav, foszfátok és egyebek... Szigorú recept úrák — A feladat eléggé szerteágazó — magyarázza az igazgató. — Bővítjük a raktárkapacitást, hogy kevesebb legyen az elcsurgás és a szennyeződés. Megvizsgáljuk a beérkező vegyszerek hatóanyag-tartalmát és aszerint adagoljuk. Ennek a vizsgálatnak is megvan a maga „titka”. Az Tízmillió forint. Ennyi megtakarítás a fillérek tört részeiből tevődik majd ösz- sze egy év alatt a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában. Rangja lett itt a millimétereknek és a grammoknak... Sok kiesi» A nyírbátori dohányfermentálóban Rédal Jó- zsefne és Fekete Jámsnc a Május 1. szocialista brigád tagjai az asztagba rakott dohány forgatását végzi. Tanácsit ozás 30 év tudományos eredményeiről 30 év kimagasló eredményei a társadalom- és természettudományban címmel előadássorozat kezdődött csütörtökön a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Az áprilisig tartó rendezvényeken a pedagógusképző intézmény oktatói és hallgatói a magyar tudomány három évtized alatt elért sikereire, eredményeire emlékeznek. így többek között szó lesz az atommagfizikai, a magasztrofizikai, a gyógyszervegyészeti és kemi- zálási kutatásokról. Nem véletlenül került az asztalra a már „útrakész”, •két csomag gyertya. A hat- huszonötös és egy másik fajta. Hat deka, 25 gramm paraffin és stearin. Meg a bél. Egy szál fonálnak gyakorlatilag szinte értéke sincs. — Ha pontosak akarunk lenni — mondja egy gyors számolás után Vitéz Ferenc termelési osztályvezető — egy-két fillér. y Alig több, mint tíz centiméter hosszú fonál. A minőség rontása nélkül csak egy-két millimétert lehet „elcsípni”, megtakarítani belőle. Század fillérek! Hogyan „jön” itt össze a tervezett tízezer forint a gyertyagyártásnál, még ha ezer tonnás tétel is az éves terv a gyertyából? —Nem túlzás — nyugtat meg a termelési osztály vezetője. — Sok kicsi sokra megy. S van még ezen kívül is mit „megfogni”. Bonekés alatt Az asztal körül ülünk. Kezünkben sorra „járnak” a fehér kocsi gyertyák. ValóRudas László AJ agyon korán eljegyezte magát a munkásmozgalommal, a társadalmi hala'1' ssal. Az egyszerű származású fiatal diák, — 18 esztendős volt mindössze — a baloldali diákok művelődési körének tagja, s már egyúttal a Népszava ,munkatársa volt. Elméleti fogékonysága és valóságlátá- ~,a azonban hamarosan szembefordította a korabeli magyarországi és nemzetközi problémákat opportunistán szemlélő szociáldemokrata vezetőséggel. A háború alatt j — felismerve annak imperialista rablótermészetét — I az egyre szélesebbkörű tu- j dással felvértezett, egyre } felkészültebb fiatalember a ! szocialista baloldal egyik légképzettebb teoretikus publicistájává lett. Ezek után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Rudas László a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik •llapító tagjaként, a Kommunista Internacionálé ala- p'tó tagjaként, kongresszusinak magyar küldötteként, a Vörös Újság főszerkesztőjeként volt részese a ! dicsőséges forradalmi napoknak 1918—1919-ben. A Tanácsköztársaság buI kása után az emigráció keserű kenyerét eszi — majd (1885-1950) második otthonra és végre valódi, szabad működési lehetőségekre lel a polgárháború megpróbáltatásaiból éppen a kikerülő Szovjetunióban. Tudományos és oktató munkával foglalkozik: a Marx—Engels—Lenin Intézet főmunkatársa, a Vörös Professzura és a Lenin Iskola tanára. Szerte a világon internacionalisták egész nemzedéke vallotta közvetlen nevelőjének, tanítófnes- terének Rudas Lászlót, aki pedagógiai munkássága mellett arra is bőségesen szentelt időt, hogy élénk publicisztikai elméleti tevékenységet fejtsen ki, harcoljon a korabeli marxista filozófia és közgazdaságtan tisztaságáért, a modern természettudományos eredmények materialista interpretálásáért. A tudományos szocializmust éles fegyverként kezelte a burzsoá ideológia és hatásai elleni harcban. A második világháborúban Rudas László a Nemzetközi Antifasiszta iskola nevelője, majd a magyar és német Hadifoglyok között fejtett ki felvilágosító munkát. A felszabadulás után pedig végre megadatott neki, hogy szabad hazába térjen vissza munkás életét folytatni. Magas politikai tisztségei (képviselő, és a párt Központi Vezetőségének tagja volt) mellett folytatta elméleti, tudományos munkásságát is, amely igazán ekkor teljesedett ki. Igazgatója volt a Központi Pártiskolának, majd rektora a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Élete * végén munkásságát Kossuth-díjjal is megbecsülték. A halál alkotóereje teljében újabb cikkgyűjteményének sajtó alá rendezése közben érte. Tanítványai ma is élénken emlékeznek a nagy tudású, magával ragadó egyéniségű és kiváló előadó profesz- szorra, aki elméleti alapállását a következőkben foglalta össze: ’„A filozófia az osztályok küzdelmét kísérő ideológiai harc. Ezért nyíltan és leplezetlenül állást foglaltam a tudományos világnézet ellenfeleivel szemben, akik tudás helyett miszticizmust terjesztenek- Mégis remélem, hogy a marxizmus szelleme ellen nem vétettem: minden a múltban jelentős szerepet játszott — akár materialista, akár idealista — irányt, amelyet érintenem kellett, a maga kora mértékével igyekeztem mérni és pl. az idealizmus reakciósmisztikus alapvonása feltárása mellett tagadhatatlan érdemeit az emberi gondolkodás feilődésében éppúgy kidomborítottam, mint a „régebbi” Marx-előtti materializmus fogyatékosságait.” Mélységesen jellemző, hogy egyik nagy munkáját, amely a materialista világnézetről szól, 1947-ben a Magyar Kommunista Pártnak ajánlotta, mint e világnézet hazai hordozójának, „amelynek soraiban, beleszámítva a Szociáldemokrata Pártban töltött másfél évtizedet is, immár négy és fél évüze le harcolok, amelynek alapításában tevékenyen részt vettem és amelynek mindig fegyelmezett és hű katonája igyekeztem lenni,” (28Ä
