Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

\ 1 ► KELET M AG YARORS'i Atf W75. tSruir ft '-'7 ­..... ■* Tanácskozik az AESZ miniszteri értekezlete Nyilatkozat A Magyar Távirati Iro­dát Illetékes helyről felha­talmazták az alábbiak köz­lésére; A Magyar Népköztársaság kormánya és népe megdöb­benéssel fogadta a n'rt, hogy a ciprusi török közösség ve­zet n egyoldalú lépéseket tet­tek önálló állam létrehozd sára, a sziget török csapatok által elfoglalt részén. Ez a lépás ellentétes a Ciprusi Köztársaságra vonatkozó ENSZ-határozatokkal, sú­lyosan veszélyezteti a sziget- ország függetlenségét és te­rületi egységét, s tovább éle­zi a feszültséget Cinruson és a Földközi-tenger keleti tér­ségében. Ez az akció egybe­esik bizonyos NATO-kőrök- nek a sziget megosztására irányuló törekvéseivel. A Magvar Néoköztársaság kezdettől fogva síkra szállt a Ciprusi Köztársaság füg­getlenségének, szuverenitá­sának és el nem kötelezett politikájának biztosítása mellett. Ismételten követelte valamennyi külföldi katonai erő haladéktalan kivonását Támogatta és támogatja Ma- kariosz érsek kormányát és azt tekinti Ciprus egyetlen törvényes kormányának. Biz- tosítani kell. hogy a ciprusi görög és iöFök közösség kül­földi beavatkozás nélkül, mkga oldhassa meg a felme­rült problémákat A ciprusi válság legutóbbi fejleményei ismételten bebi­zonyítják, hagy csődöt mond­tak a Ciprusra vonatkozó. Zürichben és Londonban lét­rehozott garanciális egyez­mények és mindazon kísér­letek, hogy a Ciprusi kérdést a ciprusi nép érdekeivel el­lentétben a NATO-országok szükebb csoportja keretében oldják meg. A Magyar Népköztársaság úgy véli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának haté­kony intézkedés* két káli fo­ganatosítania eddig! határo­zatai maradéktalan végre­hajtása érdekében A Magyar Népköztársaság támogatja a Szovjetunió ezzel kapcsolatos javaslatát. A ciprusi problé­ma tartós, igazságos megol­dására az ENSZ égisze alatt összehívandó, az államok szé­lesebb körét képviselő konfe­rencia lenne a legalkalma­sabb fórum, ahol lehetővé válna a Ciprusi Köztársaság szuverenitását. függetlensé­gét és területi épségét bizto­sító garanciális rendszer ki­dolgozása. (MTI) Az etióp fővárosban hétfőn i »lelőtt folytatta munkáját az j írikai Egységszervezet mi- l szteri tanácsának ülésszaka. A délelőtti munkát köve­ién tartott sajtótájékoztatón l ^jelentették, hogy a részve- \ >k megegyeztek a következő ! niszteri értekezlet színhe- 1 ben és időpontjában. Eszerint a szervezethez tar- i >zó tagországok — az újon. I n függetlenné vált afrikai t '.amok méltóbb fogadása ér. » jkében — a tervezettnél egy i ánappal később, ez év július 1!—25 között Kampóiéban i irtják soron következő mi- I szteri értekezletüket, és « len készítik elő a tggorszá- g 'k államfőinek július végén, * igusztus elején megtartandó é'tekezletét. A miniszteri értekezlet po. 1 tikai bizottságában határo- 3 d született, amelynek értei. E ében a tagországok, figye­lembe véve Portugália új politikáját a volt gyarmatok vonatkozásában, felülvizsgál­ják eddigi kapcsolataikat a korábbi gyarmattartóval, és a diplomáciai kapcsolatok esetleges felújításáról az eddigi és az eljövendő ese­ményektől függően szuverén módon döntenek. Minthogy ennek az ülés­szaknak főként az AESZ 1975 —76-os évi költségvetéséről kellett dönteni, e kérdésben folyt eddig a legintenzívebb munka. Mint hétfőn bejelen­tették, a tagországok küldött, ségei megállapodtak abban, hogy a szervezet Költségveté­sének céljaira az említett idő. szakra hétmillió 187 ezer doll lámák megfelelő összeget irányoznak elő. A költségve­tést a részvevők egyhangúlag elfogadták. Az AESZ szóvivője ezután a leghatározottabban és hiva­talosan cáfolta azokat a hí­reszteléseket. amelyek szerint a jelenlegi minisztertanácsi ülésszak, néhány afrikai or­szág javaslatára napirendre tűzte volna Dél-Afrika tag­felvételének kérdését. Jobboldali zavargások Törökországban Jobboldali zavargások rob­bantak ki a hét végén Török, ország keleti területein. Az ankarai kormány szóvivője közölte, hogy a Maiatya tar­tományban szombaton és va. sárnap történt incidensek so­rán négy személy életét vesz. tette. 53 megsebesült, 220 em­bert letartóztattak. Az ankarai kormány va­sárnap rendkívüli ülésén vi­Havanna a A vasárnapi kubai lapok és rádióadások vezető helyen számoltak be arról az NDK fővárosából érkezett döntésről, hogy a VTT elő­készítő bizottsága úgy hatá­rozott: a XI. Világifjúsági Találkozót 1978 nyarán Ha­vannában rendezik meg. A kubai KISZ első titkára, a bizottság ülésén részt vett delegáció vezetője, Berlinből adott telefoninterjújában hangsúlyozta: „a döntést a kubai forradalom iránti tisz­telet megnyilvánulásának te­kintjük. 19.78 nyarán ünne­peljük a Mancada-íaktanya megtámadásának 25. évfor­dulóját, ez még rangosabbá teszi a világ haladó ifjúságár nak havannai találkozóját.” A kubai ifjúság naoilapja, a „Juventud Reberde” va­sárnapi száma kiemeli Erieh Honeckemek. a Német Szocialista Egységűért KB első titkárának szavait: „A Világi fi ú'ági Találkozó jó kezekbe kertiL" tatta meg a jobboldali zavar, gásokat. Az ülés után kiadott nyilatkozat felszóllítja az or. szág politikai pártjait, hogy nyújtsanak segítséget a to­vábbi zavargások megakad á. lyezására, és figyelmeztetett, hogy a rendőrség és a csend, őrség könyörtelenül fellép az újabb incidensek kiprovoká- léival szemben. VIT városa A lap a többi között hang­súlyozza: „első ízben talál­koznak Európán kívül a vi­lág haladó ifjúságának kép­viselői. Békeóhajukat, sza- badságszeretetüket, a világ leghatalmasabb kapitalista államának szomszédságában, a szabadság szigetén fejez­hetik ki. Közlemény (Folytatás M í, oldalról) igazságos és tartós békéje kulcskérdéseinek megoldá­sát az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa 338-as számú határo­zata alapján. A ciprus} kérdéssel kap isolates véleménycsere ered­ményeként Andrej Sromik<~ és Henry Kissinger kijelen­tette; szilárdan támogat jr Ciprus függetlenségét, szu­verenitását és területi integ­ritását. Pintér István * 14. Szlovákiában 1944. augusztus 29-én a maroknyi szlovák nép fegy­vert fogott. Győzött a Szlo­vák Nemzeti Felkelés és Szlovákia egyre nagyobb te­rülete szabadult fel a fa­siszta elnyomás alól. A szlovák nép partizánharea, majd fegyveres felkelése a Szlovákiával határos ma­gyar területeken széles tö­megekben rokonszenvet és együttérzést váltott ki. E területeken, de az ország más részében is meggyorsí­totta a magyar antifasiszta ellenállást fegyveres parti­zánharccá, fegyveres akci­ókká fejlődését, és bázist teremtett nagyobb magyar oartizáncsoportok megala­kulásához is. A magyar kommunisták felhívásaikban sokszor hi­vatkoztak a szlovák nép sza­badságharcára. Ezzel is bá­torítani, követelésre buzdí­tani akarták a magyar anti­fasiszta erőket. Nem rejtet­ték „véka” alá azon vélemé­nyüket sem, hogy a jöyő Magyarország sorsa és á szomszédokhoz való viszo­nya, illetve fordítva sokban függ attól, hogy a világmé­retű harcba bekapcsolódik-e népünk, mert csak „a né­met fasiszták elleni fegyve­res "harcban, teremthetjük meg szomszédainkkal az egyetértést, számolhatjuk fel az évszázados gyűlölködést, ^nemzeti ellentéteket”. Míg 1944 szeptemberében a szlovák felkelést a ma­gyar kommunisták köve­tendő célként állították a magyar hazafiak elé, ké­sőbb arra törekedtek, hogy e terület bázisa, kiindulópont­ja legyen a magyar parti- zánmozgalemnak. Ilyen fel­adattal érkezett szlovák te­rületre Nógrádi Sándor, akinek partizáncsoportjaival már foglalkoztunk. Hasonló­an a későbbi Petőfi Sándor nevét felvett Fábri József ál­tal vezetett! partizáncsoport is. Ez utóbbi nem tudott ma­gyar területre jutni, de szlo­vák földön tekintélyes, nagy( tiszteletben álló, mintegy 300* főt számláló, s főként nza­harco'tak gyarokból álló partizáncso­porttá nőtte ki magát. Az egység fő harci területe Kassától, Rozsnyótól nyu­gatra elterülő Csetnek völ­gyére összpontosult. Ered­ményes működését néhány számadat is érzékelteti. Több mint ezer ellenséges katonái tettek harcképtelenné. Meg­semmisítettek 2 harckocsit, 6 gépkocsit. Zsákmányoltak 38 gépfegyvert, 198 puskát, egy autót, 2 motorkerékpárt és számos géppisztolyt. Csu­pán a környék lakosságá­nak felvilágosítására 10 fé­le röpiratot adtak ki, egyen­ként 2—3 ezer példányban. A nagy partizáncsoportok mellett igen nagy jelentő­sége van e területeken a ma­gyar katonák tömeges átál­lásának. A szlovák felkelők röpiratokban, rádió útján és a partizánok váratlan meg­jelenése és a katonákkal folytatott beszélgetése út­ján szólították fel a magya­rokat csatlakozásra. Akeióik mind eredményesebbé váL tak. Már a felkelés első hetei­ben találkoztunk olyan ma­gyarokkal, akik fegyverrel a kézben harcoltak a szlovák szabadságharcosok oldalán. A felvidéki magyar terület­ről behívott katonák in­kább a szabadságot, mint a halált választották és egy­más után szöktek ét. a föl­szabadult szlovák területre. A ma-gyaf''hoftVádség'‘VeZéT'-- kara és a belügyminisztérium jelentései igen jó képet ad­nak erről. Csak egy napon, szeptember 20-án 3Ö0 ma­gyar katona szökött át a szlovák felkelők oldalára. A szlovák partizánok lapja, a „Hlas naroda” is szeptem­ber 17-én 165 önkéntes ma­gyar érkezéséről számolt be. Szlovák területen élő ma­gyarok a határon át-át lép­ve néhány nap után csopor­tokban vitték át azokat, akik a Szlovák Nemzeti Felkelts oldalán hajlandók voltak harcölni. A felkelés idején magyarokkal találkoztunk Selmecbányáért, Zólyomért, Lukovics község elfoglalá­sáért, Zarnovics, Babina község védelméért folyó harcokban. Ott találjuk őket a duklai hágónál, a dubo- vai ütközetben és másutt A magyar katonák átál­lása különösen akkor gyor­sult meg, amikor a szovjet hadsereg csapatai már Magyarországon harcoltak. A szlovák felkelésnek, majd annak elfojtása után a szlo­vák nép partizánharcának igen nagy szerepe volt a Szlovákia területén átvonu­ló 1. magyar hadsereg teljes demoralizálásában, felbom­lásában. Kezdetben csak egyenként, majd csapatosan, századok, zászlóaljak szé­ledtek szét a szlovák he­gyekben, átadva a fegyvert a partizánoknak, később pe­dig egyre többen csatlakoz­tak hozzájuk. S a partizá­nokhoz csatlakozott magyar katonák bátorságukkal, ön­feláldozó hősiességükkel ki­vívták a szlovák nép elisme­rését, tiszteletét Alig volt olyan partizánegység, amelyben magyarok ne har­coltak volna. Magyar parti­zánokkal találkoztunk „Ha­lál a fasiszmusra” brigád­ban, a Stefanik-brigádban, a „Sztálin” brigádban, „Po- beda” partizánegységben, a „Jánosik”-ban, a „Gottwald” a „Thälmann” brigádban, § „Ján-Ziska” egységben. Közel száz az olyan általunk nyil­vántartott magyar partizá­nok száma, akik a harcok­ban való részvételükért csehszlovák partizánkitün- tetést kaptak. Szinte lehetet­len megállapítani a szlová- —kiai -felkelésben- és partizán- harcban résztvevő magya­rok számát. (A hozzávetőle­gesen ez a szám több ezer­re tehető.) A két nép barátságát fel­szabadulása után egyre job­ban áthatja a proletár inter­nacionalizmus, a közös ér­dek a szocializmus felépíté­sének szent ügye. De hozzá­járul ehhez az a vérrel és fegyverrel szerzett barátság is, amely a második világ­háború utolsó esztendejében bontakozott ki és amelynek emlékeit mindkét nép egyre nagyobb tisztelettel és szere­tette} ápolja, (Folytat jutó) 31 Túdod-e hány szoknya vgn a matyójányon, addig még tán számolni se tanul­tál, Aztán, látpd, akárhá­nyat szed magára, a végére kell érni .. Mondd meg an­nak a Rozikának, hogy túl kell ezen esni. Nem vehetsz zsákbamacskát, nem igaz? — Majd adna ő nekem. Egy nagy testit, már az biztos. — Jólesik az annak is, te Azért olyan rúgós. Csak ló­nak nem jó a rúgós, lány­nak annál jobb, minél rúgó- sabb .. Prima kis bakancs volt. dupla talpú, szögletes orrú Egy-kót számmal nagyobb a kelletténél, de dupla kap­cával éppen kitelt Gyerekholmi kevés volt a raktárban —Hadd ném csak, itt ez & lajbí, bújj bele. REGENT Elég rendesen felöltöz­tette Kiskorecz. A végén a nyakába akasztott egy oldal­zsákot. —- Jó lesz elemózsiának. Sose árt egy kis tartalék. És megtanította karlendí­téssel tisztelegni. Addig kel­lett ismételnie a karlendí­tést, és közben jó hangosan azt kiáltani: „Éljen Szá­lasi!”, amíg nem talált ben­ne kifogást. Hasznát is vette később ennek a tudománynak, meg nem is. Az biztos, hogy a nyilasok mindig jóságosán néztek rá, ha így köszönt. Nem az, hogy nem bántották, de bán­tani se engedték volna. (A Grisa- féle prémsapkát se igen veszik el, ha akkor így köszön. De elszokott ínár ak­kor ettől, eszébe sem jutott, hogy így is köszönhetne. Odaát Pesten egészen más­fajta köszönés járta, ott az öklét keltett megemelnie egy kicsit az embernek, s ftzt mondani: „Szabadság!”) Viszont azt is hamar ész­revette: a civilek nem né­zik jó szemmel, ha ő a kar­ját leng :ti, és „Éljen Szála­st”-!; köszön, Már aznap este, az óvó­helyen, amikor a razziázé nyilasok elmentek, azt mondta egy civil ember: „És ez a szarházi taknyos, hogy kalimpál itt nekik! Még a seggén a tojás sárgája, de ő már kalimpál Először történt meg, hogy vacsora nélkül maradt Haragudtak a nyilasokra valami okból a civilek. A kommunistákról meg az oroszokról ki így beszélt, ki úgy, de a nyilasokra majd mindnyájan haragudtak. Nem értette, miért kell úgy rájuk haragudni. Ba­kancsot is adtak, meleg laj- bit, oldalzsákot, mindent Megragadt benne, amit a szivacsos orrú testvér mon­dott, hogy a nyilas előbb való, ipint a katona, mert az nemcsak a háborúban kato­na és nemcsak a fronton. Komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy felnőtt korában majd inkább nyi­lasnak áll be, ha egyszer az az előbbvalá­Lehetséges, akkorra már a civilek sem haragszanak úgy rájuk. Otthon, a faluban nem haragudtak így a nyilasok­ra. Igaz, csak az útkaparó jár karszalaggal, vagy két hét óta, meg a terménybegyűjtő futurás. Azaz lehet: Kisko­recz is, a kocsmáros, nem látta mostanában. Régebben nem volt kar­szalagja Kiskoreeznek; ho­zott ő szódavizet a kocsmá­ból, emlékezne rá. Bár hozzájuk húzhatott, mert ki volt akasztva egy nyomtatott tábla a pult fölé: ZSIDÓT NEM SZOL- GÁLUNK KI! Híre volt ennek a faluban: hogy nem szégyenli magát a matyó, Tériké után beleült a készbe. Most igazán nem bukik bele a kocsma, ha zsi­dót nem szolgál ki. Elsétált néha a nyilas székház előtt. Levakarták azóta a vörös betűs írást a falról, de így is olvasható volt a vakarás nyomán, hogy „Halál Szá­lasba!” = biztosan nem ők írták azt ki. A civilek írhatták ki. Mi­nek vakarnák le különben, ha ők írták volna oda. Figyelte, nem jön-e a szi­vacsos orrú; szeretett vol­na még kérni tőle ezt, azt. Legkivált derékszíját De volt abban a raktárban minden. A múltkor szégyellte mon­dani, de most már elmonda­ná, hogy próbálta már ő azt a lányokkal. No, nem Rozikával, az biztos. A csordás lányával ját­szott vagy két esztendeje a juhakolnál. Egy osztállyal feljebb jár ez a lány, és eggyel talán vissza is ma­radt, hozzá képest nagy­lány; különösen azóta nőtt nagyot *• Nem volt akkor nála a bolti kardja, csak valami­lyen fából szerkesztett kard. Megmondta a lánynak, hogy ő csak olyat játszik, amiben katona lehet , Jó, akkor játsszunk bű- esúzkodót — egyezett bele a lány. — Te mész a háború­ba, én meg a szeretőd va­gyok, \ . Másképp gondolta ő a já- tékkatonaságot, nem tetszet* neki a szeretősdi. Észrevett« rajta a lány a kelletlenke­dést —- Csak játszásból va­gyok a szeretőéi, nem igazán­diból, te kis buta!... És bú- esúzkodunk este a kapu alatt, most téged Sanyinak hívnak, Játszásból -. , A juhakol ajtaja volt a kapu s a lány nekivetette a hátát az ajtófélnek Végre jött két bátyus asz*- szony a gyalogúkon, a réten keresztül, s abba kellett hagyniuk. Azóta sem játszott bű­csúzkodót Rozikával nem is lehetne ilyesmit játszani. „Az kéne még, hogy kutaszkoiiak, majd a kezemre csapna egy akkorát gondolta valami­lyen büszkeséggel. Nem látta a tuskófej f nyi­last a pártháznál Csak oár nap múlva találkozott vele megint. FEKETE GYULA:

Next

/
Thumbnails
Contents