Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
KELET-MAGYARORSZÄfJ rm. M tfHÉTFŐ: Le Duc Tho nyilatkozata a vietnami béke-megállapodás második évfordulóján — Szadat elnök Párizsban — Szovjet—NDK külügyminiszteri találkozó - Megkezdődik az Indiai Kommunista Párt kongresszusa KEDD: A latin-amerikai országok tiltakoznak az USA új kereskedelmi törvénye ellen — Az ENSZ irodájának redkívüli ülése Berlinben SZERDA: Lemond a dán kormány — Wilson Kanadába, majd az Egyesült Államokba utazik — Személyi változások a kínai hadsereg vezető posztjain CSÜTÖRTÖK: NATO-hadgyakorlat a portugál vizeken, Lisszabonban több pártgyűlést betiltanak — Bécs- ben ismét megkezdődnek a haderőcsökkentési tárgyalások — Schmidt kancellár beszámolója a nyugatnémet parlamentben PÉNTEK: Angolában kezdetét veszi az ideiglenes kormány tevékenysége — Genfben folytatódnak a SALT-tár- gyalások — A francia szocialisták kongresszusa — Kreisky osztrák kancellár Lengyelországban SZOMBAT: Gromiko szovjet külügyminiszter közel-keleti körútra indul, diplomáciai élénkség Damaszkusz- ban és Kairóban - Heves harcok Kambodzsában Pintér István: „Az európai biztonsági konferenciát előkészítő diplomaták szállodai szobákat vesznek ki, a SALT-tárgya- lásokra érkező szovjet és amerikai megbízottak lakásokat bérelnek...” — Ez a mondás járja Genfben. A hasonlat találó: a stratégiai atomfegyverek korlátozásáról folytatott tanácskozások 1969 őszén kezdődtek s minden bizonnyal még egy ideig eltartanak majd. Maratoni „műfajról” van szó, amely nem ígér naponként új szenzációkat. A tárgyalások új szakaszának megindulása, a hét péntekjén a svájci városban, mégis megérdemli a kiemelkedő figyelmet. A SALT-téma napirendre kerülése ugyanis elválaszthatatlan az „atomkorszaktól”. Kevesebb is, több is a hagyományos leszerelésnél: tulajdonképpen nem csökkentik a fegyverzetet, de megpróbálnak gátat szabni a meredeken felfelé ívelő, veszélyes és költséges fegyverkezési hajszának. Az első fecskék, az első SALT- egyezmények sikeresen befa- gyaszották a támadó hadászati rakéták mennyiségét, valamint egyre-egyre korlátozták a Szovjetunióban, illetve az Egyesült Államokban felállítható ellenrakétarendszerek számát. A SALT—1 megállapodásnak, minden erénye mellett, két alapvető gyengéje is volt. Időtartamát illetően csupán öt esztendőre szólt, tehát 1977 októberében le’' . Beváltotta a mennyiségi mutatókra vonatkozó követelményeket, de nem intézkedett kellőképpen a fegyverzetek minőségi feilesztésének szabályozására. (Közben viszont megjelentek a több robbanófejjel ellátott rakéták, vagyis egy hordozóval akár tíz nukleáris bombát is célba lehet juttatni. A mennyiségi befagyasztás ellenére így mégis többszörösére nőtt a két nagyhatalom atomereiének hatékonysága és tényleges ütőképessége.) A helyzet tehát meglehetősen bonvohilt, de tavalv novemberben, Vlagvivosz tokban Brezsnyev és Ford csúcstalálkozóján megegyez tek a megegye’áoró). Úgy döntöttek, hogy a SALT—? megállapodásban pontosan rögzítik, mennyi „szimola” és mennvi több robbanófeles rakétával rendelkezhet maid a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A minden részletre kiterjedő keretszámokat természetesen a szakértőknek kell meghatározni, de a magas szintű politikai döntés értelmében a két nagyhatalomnak minden vonatkozásban azonos számú rakétái lesznek. Ilyen felhatalmazással ültek le tárgyalni Genfben és reális a remény, hogy a nyár kezdetéig kidolgozzák az 1985-ig érvényes szerző,- déstervezetet. Amennyiben elkészülnek veié, az SZKP főtitkárának június körül esedékes washingotni látogatása jó alkalom lehet az ünnepélyes aláírásra. Az idő nemcsak általában sürget. Az 1976-os esztendő elnökválasztási év lesz az Egyesült Államokban, s ősztől már hiányozhat az ilyen fontos elhatározásokhoz szükséges, nyugodt és kiegyensúlyozott légkör. A SALT-tárgyalások ellen máris kilőtték az első torpedókat, s a hangadók között ismét ott szerepel Jackson szenátornak, a katonai-ipari komplexum hírhedt képviselőjének neve. Az elnökjelöltségre pálvázó szenátor alapos „öngólt” rúgott, amikor feltételeket próbált kényszeríteni a Szovjetunióra azzal, hogy módosító javaslataival lehetetlenné tette a szovjet—amerikai gazdasági megállapodások érvénybe lépését. Jackson most egyenlíteni próbál és száznyolcvan fokos fordulattal azt kifogásolja, a készülő SALT-meg- állapodás nem tartalmaz elég korlátozást. Taktikája világos: annyit akar markolni, hogy semmi ne maradjon a kezében. Úgy tűnik, hogy az enyhülés hívei és ellenzői között folyó harc, amely az elmúlt hetekben nem egy területen kiéleződött, a következő időszakban erősen kötődik majd a SALT-témák- hoz, a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásához. Ismét megkezdődtek a héten a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, de aligha valószínű, hogy a közeljövő megegyezésekhez vezethetne. A nyugatiak ugyanis változatlanul megpróbálják kikerülni a szocialista országok állásfoglalásának alapját, hogy a csökkentés során egyik fél biztonsága sem szenvedhet csorbát. Derűlátóbbnak tűnnek az európai biztonsági konferenciáról szóló ' jelzések — áltálában július—augusztusig lehetségesnek vélik a helsinki záró csúcsszakasz létrejöttét. (Szó esett erről Wilson ottawai és washingtoni mégbe- szélésein, amelyeket a brit kormányfő moszkvai útja követ; és tárgyaltak erről a lengyel—osztrák kormányfői, valamint a szovjet— NDK és a csehszlovák—finn külügyminiszteri találkozón is.) Nem keveset emlegették Genfet a héten egy olyan értekezlet kapcsán is, amely tudvalevőleg nem ülésezik. Szadat párizsi útja, Gromiko közel-keleti látogatása, Kissinger újabb útitervei s a nyilatkozatáradat a közelkeleti problémák időszerűségét jelezhetik. A képlet adott: az ENSZ-ben többször is elfogadott elvek (megszállt arab területek visszajuttatása, biztonságos határok, palesztin jogok elismerése) alapján, a genfi konferencia keretében, rendezni kell a válságot. Ez akkor sem lenne egyszerű feladat, ha mindenkit áthatna jószándék, hiszen több évtizede lerakódó ellentéteket kell feloldani, csakhogy Washington és Tel Aviv igazi megoldás helyett pótmegoldásokat ajánl, s ehhez igyekeznek a térségben is híveket toborozni. A2 igazságos és átfogó rendezés helyetti amerikai „kis lépések” nem hoztak és nem hozhattak eredményt. Ezek tulajdonképpen csak azt szolgálják, hogy Washington több vasat is tűzbe tarthasson, megtartsa bázisként Izraelt, de az arab világban is befolyást nyerjen. Módszereik akadályozzák s mindeddig lehetetlenné tették a kézenfekvő megoldást: a genfi békeértekezlet összehívását. Washington „kis lépései” egyelőre csak meddő helybenjárást jelentenek, pedig négy háború s az új veszélyek arra ösztönözhetnének, hogy végre elinduljunk a béke felé. Ilyen körülmények között aligha kell bizonygatni a Gromiko-út rendkívüli fontosságát.... Tapogatózva, lassan haladt a hepehupás járdán, s attól, ahogy az eszébe vágódott, egy pillanat alatt mozdulatlanná dermedt. „Nem létezik...” — gondolta. De máris megfordult, és sietve bukdácsolt visszafelé. S közben egyre azt gondolta: „Nem, az nem létezik... Az lehetetlenség.” Emlékezett rá: nyitva maradt az iskolaudvar felé a nagykapu. Óvatosan lépkedett, számolva azzal is, hogy halottakba botlik. De sehol nem volt halott; legalábbis addig a fáig nem volt Szemét erőltetve nézte a fát, körültapogatta — semmi. „Persze hogy. Eltakarítottak ezek mindent. A sietségben i* van rá eszük.” 4. A Magyar Front A német megszállást kővetően a magyar nép üldözött vad, szabad préda lett saját hazájában. A demokratikus pártokat, mindenekelőtt a SZDP-t és a náciellenes szervezeteket feloszlatták. Ezrek kerültek néhány nap alatt börtönökbe, internáló táborokba, majd a zsidóellenes rendeletek megjelenése után százezrek (a rendelkezésünkre álló adatok szerint 450 ezren) a náci haláltáborokba, főként az auswit- zi koncentrációs táborba. Néhány hét után a galíciai frontra dobták a rosszul felszerelt, szedett-vedett 1. magyar hadsereget is, hogy fegyver híján testével alkosson „élő sövényt” a Vörös Hadsereg előnyomulása elé. Valtak — bár kevesen—, akik már ekkor fegyverrel ellenálltak, köztük Bajcsy- Zsilinszky Endre és a sátoraljai börtön kommunista foglyai. Utóbbiak kitörését a fasiszták kegyetlenül megtorolták. Több mint ötvenen estek el a gépfegyverek füzében és tizenegyen a börtön udvarán ácsolt bitón fejezték be életüket. A német megszállás után, ellenállásokkal' elsőként ismét- a kommunisták jelentökeitek. Röpirataikban a megszállás katasztrofális következményeire hívták fel a nemzetek, majd a munkás- osztályhoz, a parasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új szabadságharcra hívták az egész népet. - összefogásra, egy közös harci front megteremtésére szólítottak fel minden tettrekész, bátor hazafit a német megszállók és magyar cinkosaik ellen. A felhívásra elsőként a Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szociáldemokraták vállalták az együttműködést. Az egy nyelven beszélők gyorsan megtalálták a kapcsolatot a németellenes harcot latolgató polgári csoportokhoz, így jött létre 1944 májusában a Magyar Front, a R E G E N Y Pár lépésnyire, a derengő, meszelt fal tövében gyanús valami sötétlett. Elfogta a félelem, szaladni szeretett volna innen. Mégis közelebb lopakodott, ellenállhatatlan erő húzta közelebb. Csizmák? Halomra hányt csizmák, és — most már tapogatni is mert — derékszíjak. „Biztosan a hazaárulóké volt — gondolta. — Itt felejtették ezt a nagy sietségben. De minek siettek úgy, azóta sem jöttek az oroszok...” S ahogy ott motozott, a kezébe akadt a kötél. Megismerné azt a falut akármikor, csak a nevét nem tudja. Az nagy kár, hogy nem kérdezte meg a nevét. A hét derékszíját meg a hét pár rövid szárú csizmát összekötözte, s átcipelte a . szomszéd udvarra az istállóba, ahol őrizte a lovakat. Ä vaksötétben tapogatózva, a kommunisták, a szociáldemokraták, a kisgazda, a nemzeti parasztpártiak és néhány polgári csoport " Hitler-éllenes " köiös szervezete. „Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kézzel hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elvadult kalandor és megvásárolt renegát — hangzott a Magyar Front kiáltványában —. Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van, hogy együtt harcolhassunk . szabadságunkért a jugoszláv, a lengyel , a franciá és a többi lei gázott néppel .. Éppen ezért mi... az ország föld alá szorított pártjai új szabadságharcot, új népháborút hirdetünk.” A Magyar Front hetek alatt vonzási központja a különböző Hitler-ellenes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a belügy-, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a honvéd vezérkar főnökének jelentései. A csendőrség által két hetenként kiadott összesítő jelentések augusztusban már arról írnak, hogy a Magyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb tömegekre terjed ki. 1944 szeptemberében Magyarország maradt Hitler utolsó csatlósa, -Körülöttünk mindenütt magasra csaptak a szabadság,, .máglyái. Augusztusban a román, majd a szlovák, szeptember elején a bolgár és a finn nép rázta le a fasiszta igát. A magyar kommunisták tömegszrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólították fel a nemzetet. A kommunista párt reálisan értékelte a kialakult helyzetet. A magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashatjuk felhívásában, hogy önerejéből képes volna Hitlerrel szembeszállni ezért a legszélesebb körű, a vézétő rétegeket, esetleg még Horthyt is magában foglaló nemzeti összefogást kell megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vigyük. Ugyannakkor a Mavasvillával kiemelt egy hidlásdeszkát, s egy csizmát bedobott. Nem toccsant. Ki tudja, mióta nem tartanak itt lovat. Megvolt a negyedik rejtekhely. Oda, a hidlás alá dobálta be a többi holmit is. Csak a kötelet csavarta a derekára. Ha az oldalzsákját nem félti, az istállóban is elalhatott volna. De jó is, hogy féltette, mert ki tudja, talán sosem látja többet. Németek szállták meg éjjel a falut. Hajnalban pedig dobolás volt az ébresztő: nyolc óráig az egész lakosság gyülekezzék a piactéren, csak kézipoggyásszal, és három napra való élelemmel, mert ki kell üríteni a falut. Nem volt foganatja a dobolásnak, üresen tá fogott reggel a piactér. De éppen ^a szélső házakat, a kövesüt mentén, ellepte a német ka> gyár Frontnak, is nagyobb erőfeszítéséket kell ♦ tenni, hogy a dolgozókat „a szervezett tömegakciók és tö- megharő útjára” vigye. ’ 1944 szeptemberében ■ a Magyar Front Intéző Bizottsága memorandummái fordult Hortyhoz .és javasolta, hogy a szomszéd országokhoz hasonlóan: a Magyar Front, a hadsereg és a németekkel szakítani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva forduljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillanat, amikor a magyar földön előrenyomuló orosz hadsereggel egyesülve megakadályozhatjuk, hogy országunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a munkásság felfegyverzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta a „játszmát” elvesztette, tenni kell valamit. Tárgyalt tehát a Magyar Front képviselőivel, Szakasits Árpáddal és Tildy Zoltánnal és megbízottja Rajk Lászlóval, a kommunista párt titkárával. Fegyverszüneti delegációt küldött Moszkvába, tájékoztatta megbízható főtisztjeit is kiugrási szándékáról, de a döntő pilanatban méghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználtak és 1944 október lS- éq átvették a hatalmat „Horthyék belátták ugyan a háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét... katonailag ki is akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől... Ez okozta szánalmas bukásukat...” — állapította meg találóan a Kommunista Pártnak a magyar néphez intézett nyílt levele. Ehhez csupán azt tennénk hozzá: ezzel magukkal rántották és lehetetlen helyzetbe hozták azokat a politikai és katonai erőket, akik nemcsak katonailag, hanem politikailag is szakítani akartak a németekkel, és a múlttal is. (Folytatjuk) tonaság, s azokról a portákról csakugyan takarodni kellett a civileknek. IX Étvágy nélkül rágcsálta a kekszet a kábeléből, és ügyelt minden neszre. Legalább az a kutya itt volna. Vagy akármi á közelben, élőlény. Ennyire egyedül még sohasem érezte magát, mint most, idegen földön, minden, felől sötét, idegen éjszakában. Messze lakott helyektől,' a határ közepén. Félt. Maga sem tudta, mitől; embertől nem igen. Az emberek ölik egymást, felakassza egyik a másikát, lelövi, agyonveri — ez így van akárhol, otthon is, meg idegenben is. Az orosz a németet, a német az oroszt. A magyar mind a kettőt, g azok is mind a ketten a magyart Meg persze egymást is a magyár. Ez így. van, és nem másként Pár esztendő múlva, ha majd ő is ember lesz és katona, inkább lesz oka félni. (Folytatjuk! Réti Ervin VLÁCUÉPAPQ FEKETE GYULA: 23.
