Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

> to Tőmondat i Fi Tököm intelme a magyar klasszikus tőmondatról csak akkor jutott eszembe, amikor a világmegváltás gondolatát négy és fél gépelt oldalon, egyetlen ódái ihletésű alá, fölé és mellérendelt mondattal, minden cikornya nélkül, s izzadtság­szagot sem árasztóan sikerült a türelmes papírra vetnem úgy, hogy én módfelett meg voltam elégedve zengedezésim tömör kifejezésével, a szárnyaló stílus nyújtotta sikerélménnyel, melyet különösen a hazai birtokviszony kifejezése nagyszerű­ségének a kidomborítása tett felejthetetlenné, meg az a tu­dat, hogy no most végre igazi énemet adhatom, nem kell sem­mi stilisztikai meg nyelvtani eszközt kölcsön vennem a mű­fordítás rejtelmeiből, no meg a kollégák sohasem szürke, so­hasem sematikus, sohasem lekent írásaiból, meg dagasztotta még mellemet az is, hogy ha nem is hetente, de azért havon­ta én is leteszem az asztalra az olvasót is izgalommal eltöltő színes írást, amelyet a hálás utókor épülésemre, felfedezőim dicséretére nem iroda lomnak, hanem publicisztikai irodalom, nak fog tekinteni, így nemes jóindulatukért, türelmükért fo­gadják őszinte elismerésemet, meg ezt a tömör kis tőmonda­tot __________________ (ígéri) Röviden Nem a toliam­mal, hanem a hangommal igye­keztem bemutatni ősz elején a Sza- bolcs-Szatmár me­gyei fiatalokat S nem csupán a me­gyének hanem az egész országnak A rádió egyik szerkesztő riporte­re ugyanis meg­kereste az Üjság- író Iskola igazga­tóját és arra kér­te. hívjon össze a hallgatók közül néhánv vidékit összejöttünk, s a riporter arra kéri bennünket, hogy tíz nan múlva a Kettőtől ötig cí­mű műsorban mu­tassuk be me­gyénk fiataljait — csak úgy általá­ban. Mikrofonláza- san készültem az adásra. Felhívtam néhány KISZ-ve- zetőt: „Mi újság nálatok?” El­mondták, nem győztem jegyezni. Előszedtem la­punknak azokat a vasárnapi számait, amelyek a fiata­lok életével fog­lalkoznak, s né­hány Szabolcsi If­júság című lapot is átböngésztem Eszembe jutottak legutóbbi fiatal „alanyaim” é« e"1 általános kép ala­kult ki előttem. A vonaton írogat­tam, rendezget­tem gondolatai­mat, mintha a szerkesztőségi szo­bámban lettem volna. Meglepőd­tem, amikor az adás előtt a ripor­ter közölte: „Csak kétszer egy-egy percig beszélhet­tek”. A tömörítés, a lényegretörés az íróasztalnál is gondot okoz néha, hát még a mikro­fon előtt. Adásun­kat egy eszpresszó melletti teremből közvetítették — egyenesben. Tö­mörítettem és kon­centráltam ■ mielőtt rám került a sor. S ebben a pilla­natban benyitott hozzánk egy kaca- tos vendég. A tor­komban levő gombóc óriás go­lyóvá növekedett. De a riporter a technikussal meg­mentette a helyze­tet és sikerült 1 percig beszélnem. Hogy miről és ho­gyan, azt n-im árulhatom el, mert szerkesztőm arra kért, hogy itt csak annyit írjak, amennyit 1 perc alatt el lehet ol­vasni. (ábrándi) Mit nem ittam maß ? (j), a hírlapíró, mint év vége felé általában, bizonyos balsej­telmektől gvötörten lépett be a szerkesztőségbe. Táskája tömve volt megíratlan riportok jegyze­teivel. lelkiismerete be nem vál­tott ígéretekkel, a feje pedig a je?r'rz etetné’ és az ígéreteknél is ragyogóbb ötletekkel. Még ragyogóbban igazolódtak balsejtelmei. A szerkesztők év vési témajavaslatokat függesz­tettek ki a házi faliújságra, amelyet íj} tacepaónak becézett. „Mit nem írtam meg az idén?” — olvasta a saját neve mel­lett. — Te, engem le akarnak buktatni — suttogta sápadtan barátjának. — Már miért akarnának? Olvasmit várnak tőled, hogy tallóz a régi jegyzetfüzeteidben-, számolj be azokról az érdekes­ségekről, amit nem volt időd megírni. Lehet tréfásan is, mert a szilveszteri számba kérik. Maleskovszky Lászlót kellene megírnom, a páratlan nyíregy­házi férfi- és női fodrászt. Egyedülálló műhelve van. (Ne­hogy valaki üzletnek ne­vezze. mert megsértődik!; „Tilos a dohányzás és a du^va beszéd!” — ez a felirat fogadja a vendéget. A falon körben festrrénvek, rajzok, köz­tük a mester ifjúkori munkái, igazán ízlésesek, elén bármely mai amatőrtárlat színvonalát. SaL<4 receptje szerint a nevét sír­ról lehet megjegyezni bog*, „ma les. holnap is les.” S való' ban az ember egv borotválko­zás időtartama alatt csodálatos történeteket hallhat tőle (szigo­rúan név nélkül) sikkasztások és válóperek hátteréről, titkon hainövesztő kúrára járó tekinté­lyekről. záróra után ha.ifestésre osonó idős gavallérokról. — De pont egv maszekról valljam be. hogv régóta kiszemelt riport­alanyom ? 3abila viszont tsz-tag és köz­ségi alkalmazott. hat gyerek apja. A kis Tisza menti falu­ban általános feltűnést keltett, hogy cigány létére munkát vál­lalt. Megdicsérték, bizalmat ka­pott kinevezték csordásnak. Igen ám. de a felesége, aki egé­szen ódái" az iskolát takarítot­ta felkereste az igazgatónőn* „Beláthatta a kisasszony. hogv most már nem vállalhatok taka­rítást. mert az uram hivatalos szegély.” Az e?ész falu lóm öd- jänak tükre, hogv nem akadt a hetiébe más vállalkozó. Két hó- riamg. amí° Ba^í+/1né mégiscsak k^téin^k állt. Ad'hg az igazgató­nő favarítctf minthogy az ő férie nem hivatalos személy. A«r‘S-rv.£rp-k. Pe ez is kénves sztori h^tha BabUáné megsértő­dik é« me-’Ht takarítónő nélkü' marad az iskola. ^imon úr a megoldás. A vén­séges vén na^as^tember. A konnvező Mária tudná csak me'»*~>nr,rtaoi. honnan vetődött f pór»«?! hűesúha. Komoran szem­lélte hr% erv va’nnd kernci<f.»/ip]nh feh‘* fi a7 árusokat: „,\7 én időmben nem volt ez divat, kérem. Na. nem amikor a Ecsédi-Iápot csapol­tuk egyszer arra jött Ferenc József. — Milyen lapáttal dolgo­zik maga Simon úr? — kérdez­te. — Jelentem alássan, az cnyim eredeti Weiss Manfréd. a többié csak utánzat. —■ Ennyi volt az ellenőrzés. Nagy idők voltak azok, uram. Az oroszok üldöztek bennünket az első há­borúban. egyszer tíz kilométert gyalogoltunk a Volgában, de­rékig érő vízben, mínusz negy­ven fok hidegben. Csak befog­tak bennünket. Én egvből föl­csaptam vöröskatonának. Ami­kor az egyik tábornok mustrát tartott, rámnéz: Ez a kis pörge baj u szú magyar gyér ők épp jó lesz a hadosztályparancsnoknak. Igv is lett. Minden reggel kezet fogott velem. Simon úrnak a szeme se rebbent, de története annyira valószínűtlen, hogy sen­ki nem hiszi el. hogy szóról szóra így mesélte. Akkor már jobb a kitalált tör­ténet. Paródia bz Eseményről, amiről, tudósítanom kell. Heted­szer rendezték meg. Ennél fog­va bicskázás tör ma.id ki a vo­natban. mert egv uitis az Ese­mény vörös ábrákkal díszített meghívójával próbálja helyette­síteni a piros hetest. De aztán kiden"! az nltis^k^öi. v.^-rv a tiszabánati Arany Szanált Tsz ha- ran. öntő melléküzemének Haj- du-brigád1a. Majdnem három­szoros. Most az Eseményre igye­keznek. mert valami kulturális hercehurca még hiányzik a ver- senvfelaiánlásaikból. Az Esemé­nyen a Szakma múlt évi váloga­tott termését mutatják be. de senki sem nézi. mert félnek, hogv nem tartják őket igazi szakmabelinek. ha túlságosan érdeklődnek. Én többször is megkísérelném hogv beiussak az Fseménvre. de csinosnál .csi­nosabb esemén^görlök mindig eltérítenek. Slusszkulcstartót, mandzsettagombot, mannát ad­nak, mindet az Eseménv emblé­mája díszíti, a Dzsingiz kán-dí­jas szobrász alkotása. Máskor meg felkérnek, hogv zsűrizzek az Eseménv eseményeiből tar­tott vetélkedőn, amelvet a ..To­vább. mert nin^s más hátra” akeiönro^am keretében szer­veztek. Végül már majdnem be­jutnék. de akkor mec szavazni visznek a sajtó különdíjának odaítélésére . . . Nem. nem. Túl meredek. Ta­lálgatni kezdenének, hogv me­lyik esemenvre gondoltam. Egv rövid glosszával ugróm át az ügvet. Idáig jutva töprengésében (1> végként belezavarodott. Az író­gép negvvennégv4-négv biúen- tvűszeme fasvossá vált. Ez dön­tött. — Lesz. ami lesz. nem írom meg! — s^-Mott (j), és ehhez tar­totta mag^t. — Fo^-idiunk. hogv elhappol­ták a témámat’ — Ez volt az első go^d'úata Szilveszter reg­gelén. Naivon sajnálta. hogv nem fnernd«tL Kedven»’ na^ilnn­iíVior. t f~^r>4 n • TV/TIf nem írtam meg az idén? Alatta egy soha nem hallott név: A. Szabó J£hos 7^ mmk Interjú Esemény Vonzódás Egyszerre három meghívó is elveszett a fiókomból. .Ya, nem baj, az én fejem úgyis káptalan. Lássuk ezt a kiál­lítást. Kár, hogy a katalógus csak a megnyitó után három nappal lesz kész, a feliratok­hoz meg most keresik a he­lyesírási szabályzatot. Mind­egy. Ekkora rutinnal felis­merem én egy ecsetvonásról. Ez vagy celebeszi testvérvá­rosunk jeles kőfaragójának a habszivacsöntvénye, vagy a puposhalmi lepkefogó nyug­díjasok klubjának brigád­naplója. A lényeg az, hogy csorogva bugyborékol belőle a most befejeződő tervidő­szakban lendületesen fejlődő életkedv mint valamely (ide majd Krúdy Gyula valamely hasonlatát fogom ellopni és megyésíteni) ... Koncert. Nem ügy. Csak olyat játszanak, amit már játszottak valahol, esetleg olyat, amit itt és most ját­szanak először. Ha olyat, amit már játszottak, felütjük a hangversenykalauzt, és ki­egészítjük néhány ereaeti él­ményre valló megrázkódta­tással a hegedűk idegtépő vijjogásáról, a fuvoláslány elomló fuvallatairól, meg az üstdob üstökösként feltűnt kezelőjéről. Ha eredeti be­mutatóval állunk szemben még egyszerűbb: úgysem ér­ti senki, kí merne vitába -állani a recenzorral? (ászj) Naiv egyszerűség ült arcának rejtett zugain. Láthatóan küzdött zavarával, megbolygatott lelkivilágának egyensúlya húzta lefelé a sárga földig... Ezt az érzést aligha lehet sza­vakkal kifejezni. Ez lehet az a bizonyos állomás a józan rea­litás és a ködfelhős ábrándozás között. Most merre, mit vá­laszoljak a riporternek? — ketyegte agyának szeizmográfja. — Gyermekkorom óta vonzanak a könyvek — vallotta. — Sohasem vagyok egyedül a lakásban. Nem unatkozom olyan nagy emberek társaságában, mint Móricz, Krúdy, Tolsztoj... A riporter fürgén jegyez, azaz minek ide a toll. Nem jó zavarni az alanyt, rögtön elvész a beszélgetés életszerűsége, sava-borsa. Rá kell bízni az agyra, az emlékezésre az ilyen apró epizódokat. Különben is ne maradjon írott malaszt, hogy takarékosan kell bánni az energiával, tollal, papírral, ólommal... benzinnel... Apropó a kocsin be kell állítani a gyújtást, mert sokat eszik. Visszajövet bevásárolni, de nincs cekker. Pedig egy jól nevelt ember ma már nem indul seho­vá cekker nélkül. Tehát indulás a boltba... Az ajtóban kishíján összeütközik az irodalom szerelme­sével, aki oly szépen vallott a könyvekről. S akiről az elfog­lalt riporter teljesen megfeledkezett, így nem láthatta az alany hóna alatt feszülő alkotást, melyet most vásárolt. A címe: így ápold a Fiátodat— ________________________________ ___ <pá„.) Marapós Életforma Jele ütés Hej, ez az időjárás. Hm- hm! A krahácsi traktorosok­ról már harmadszor ázott le a bőrnadrág, mégis latyakol- nak a homokon. Az eniszség- ügiii. világszervezet főtitkára meleg jégcralsókat küldött a cukorréva-aratóknak. de Íz sem volt eléggé jéger. A? ENSZ közvetlen jelentést kért hazánk betakarítási munkáiról, azon belül is me­legen érdekli a krumpli és hidegen az uborka. Tájegységünk rétgazdálko­dási egységei és kétségei máris elhatározták, hogy megszüntetik a pillangósok termelését, mert gyorsan el­repül. Helyette lucernát fognak ültetni és fektetni. Felsorolnánk azoknak az üzemeknek a névsorát, ahonnan nem kaptunk ada­tokat. De minek? Ügyis rö­vid. Mindent összevetve: ara­tás óta nem hagynak békát. Se nekik, se nekem. Most már fejezzük be. (Kis és Nagy Gesztclyl) Harapós Rozália, tizen­nyolcéves hajadon, aki már huszonhárom évet töltött börtönben ÜTK típusú ben­zinüzemű gépjárművével vett részt a közúti forgalomban, és eközben halálra gázolta a bétékát. Az ütéká és bétéká találkozása mélyen megráz­ta a hablelkű, nőt, aki első felindulásában fejszét raga­dott, és azzal három, egy­mást követő, jól irányzott csapással fasírozottá aprítot­ta a keze ügyébe kerülő első akácfát. A helyszínre siető közrendvédelmi őrök der- medten állapították meg, hogy Harapós Rozália csapá­sai közben a fa alatt nyug­vó Borókás Mihály alkalmi munkást is érték, akivel már hosszabb ideje élt közös ház­tartásban és gondban. A M-óság Rajkó-tanácsa most *• n'alta az ügyet. Ha­rapós lelkitusát mímelve tett töredelmes vallomást, és el­mondtam. csupán a fejsze étéi' akarta kipróbálni, szán­déka különben nemes volt. A könnyező ülnökök az ál- nok nőszemély szavait két­ségbe. a tettest sztanio’ba vonták. Az elmeszakértő megállapította, hogy Harapós szelídlelkű inbecilis. aki in­fantilis kívácsiságtól hajtva szokott fejszével hadonászni, különben beszámítható. A védő hangsúlyozta, hogv a fiatal nő lelki mélységről tett tanúságot akkor, amikor tevékenységét az akácfával kezdte, s csak akkor, ami­kor meggyőződött a fejsze élességéről, akkor nyúlt ál­dozatához, megkímélve őt a Fölösleges szenvedéstől. A bíróság szigorú ítéletet hozott. Harapós Rozáliát fejs-e’" zerr ben letöltendő 3 havi elzárásra ítélte, és meg­vonta ÜTK-igazolványát. (Baljós) Az igazgató vidékre menti helyettese szabadságon, és így tovább. Nem volt bent más vezető a vállalatnál, r.'’nt az egyik osztályvezető. Ugyancsak riadtan nézett rám. Mit mondjon ő egy új- • ságirónak? A termeléssel kapcsolatos kérdésekre hüm- mögött, izzadt, tekergette a nyakát — és kitérő válaszo­kat adott. — Hát, ugye. Természete­sen. Aminthogy mindenek­előtt... Mivel ugyancsak_ — ■ és így tovább. Én is bajban voltam. I :s kézzel mégsem akar*• tan távozni, azt viszont lát­ta:- : ebből az emberből két épkézláb mondatot nem hú­zok ki. Már nem tudtam mit ■ kérdezni, amikor jött a men­tő ötlet. Az asztalán meg­pillantottam a Népsportot. Ügy! Tehát sportkedvelő. — Van-e futballcsapata s vállalatnak? — Ö, hogyne lenne — ra­gyogott fel az előbb még sá­padt arc. Az üzemi bajnok­ság ... a sportfelszerelés, a kispálya... — és dőlt belőle a szó. Egy félóra múlva még azt is elárulta, hogy miből mennyit gyárt a vállalat. Falu. De micsoda falu. Aminek fala van és teteje, az ház. Szép ház. És előtte kerítés. Üj. A teteje felfelé, az alja lefelé mutat. Mint a nyíl. Az a nyíl. amit a haj­danvolt falualapító alánok lőttek. És az utódok. Itt az emberek — emberek. Moká- nyok, sűrűk, szikárak, teltek és ráncosok. Arcukon a nap­szítta rcmér-tségek viselős vajúdás ásta a mély, fene­ketlen árkok sűrű szövevé­nyét. Állnak előttem. és ér­zem, ott benn, a lélek bense- jében, most, éppen ebben a pillanatban vált az életfor­ma. Mint mindig, most is jó­kor jöttem. A falu orvosa, az örökifjú dr. Dirimbeki Benő — minő jelkép! — így szól erről: — Jól van ez így. Váltani is kell, mégpedig legalább 30 évenként egyszer. Így nincs olyan nagy trauma. Mert higgye el: aki beteg az be­teg,-aki egészséges, az egész­séges. Ebből írom a disszer­tációmat. hogy a tudományok doktora lehessek, — s köz­ben szerényen lesüti 90 éves napszítta szemét. A tanácselnök csak le­gyint: me nközműv éljük mi ezt a faluközösséget. A pesz- szlmizmttsra nincsen ok. Biztosítja a tanácstörvény. És az aktivisták. Nézem, közben a tsz-elnök jár a fe­jemben. Lassú léptekkel jár, tapossa kusza szövevényei­met: — Nem lese elég fiatal. De építünk új istállót, gé­pesítve. Ez a tudományos forradalom. Optimizmus dereng lelkem ^ útvesztőiben. Bennem is ép- * pen vált az életforma. Mert forma nélkül nincs tartalom. i Tegrub Alajos (tavölgyl) Qp í’smíznt us Kicsurranó őszinteség­gel, nyíltszívűséggel, bátor kiállással, semmitől és sen­kitől nem tartva-félve ké­szült ez a beszámoló. Es igen, ez már olyan színvonal, amely szinte elérhetetlen, utánozhatatlan, mert olyan széles bázison nyugvó in­formációs alapra épült, he­lyezkedett, amely szilárd« megalapozott. Itt nincs keo* mec. Itt nincs cikcakk. Egyenes ez a helyi politika, mint annak a vezetőnek a gerince, aki immáron félév­százada ül a bizalomövezta székben, s ne adj isten, hogy onnan ki lehessen mozdítani, No persze, ez a beszámo­ló sem lehet teljes, egész, mély, tökéletes, mert nincs átitatva megfelelően a köz- életiség, a demokrácia hu­manizmusától. Ez csak úgy lehet teljes, kérek, valóság­hű, és tükrözheti az objektív értékítéletet, ha kiegészíti az a kollektíva, amelyben ez a közéletiség, ez a szellem él. Így lesz valóságos, igazi, ez az, amit el kell érni, ke­mény harcok, az elhajlások elleni küzdelemben, a kis- polgáriság, a nacionalizmus és sovinizmus leküzdésével. Bár kétségtelen jól bemuta­tott példákkal illusztrált beszámoló volt. Ez a való­ságkép, álomkép, tükörkép, példakép, melyet követni il­lik és kell, mert ez az elv­( társaim, süni a kiteljesedés­hez vezet el bennünket. Így érhetünk el a csúcsokra, csak semmi pesszimizmus. Ez az én aspektusom. Kaskálmán KERESZT REJTVÉNY Arany János-versből idézünk a beküldendő vízsz. 1., 8., függ. 12., vízsz. 70., függ. 27., 19. és vízsz. 50. sorókban. VÍZSZINTES: 12. Gyomai nyomdász volt. 13. Argon vegvjele. 14. Az A hang­nak egy félhanggal való leszál­lításából származó hang. 16. Bá­doglemez. 17. Pianó közepe * 18 Kamat neve régen. 21. Be-' 1 női név (+’). 22. ST. 23. Bősé­gesen árad belőle. 24. Jugoszláv sziget. 25. Német személves név­más. 26. Visszahoz! 28. A Bala­ton is ez. 29. Kétjegyű mással­hangzó. 30. Időegység. 31. Elok- vens egyik fele! 33. Evet. 36. Női név. 37. Ez is becézett női név. 39. Tud. 40. Bizánci csá­szárnő volt. 41. Nemesgáz. 42. Nem érdekelte. 43. Zománc. 45. Vissza: lám. 47. Két felé. 49. Végtelen: depó! 50. Francia emelet. 52. Franciaországi folyó neve kiejtve. 53. Mennyei (—■’)• 54. Kereskedelmi műszó. 55. Kettőzve: édesség. 57. KBT. 58. Régi római pénz. 60. Róma kö­zepe! 61. Tádé egynemű betűi. 62. Egykori keleti uralkodó. 63. Rénium vegviele. 64. Vércsator­nája. 65. Rákóczi brigadérosa volt. 68. Róla maradt ez a jel­lemzés: a haza bölcse. FÜGGŐLEGES í 2. Haladó francia író személy­neve. 3. Ázsiai pénzegység. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Rém­kép. S0 Levélben válaszolt. 7. Testrész. 9. ZP. 10. Török név. volykötéses gyapjú. 18. Kézzel II. Ujjatlan körgallér. 15. Sá- jelez. 20. Nagy madár. 30. Az oleinsav sói. 32. Kicsi németüU 34. Folyó a SZU-ban. 35. Meg- ­szólítás. 36. A termelőszövetke- S zet k egyik formája volt a Szovjetunióban. 33. Oil betűi. 40. INK. 44, Lerovom az adóságom. 45. Idegen: és. 46. Aroma. 48* Sátorban tölti a nyarat. 56­. . . fakó. 51. A csikós így üli meg a lovat. 54. ,,Az” árnyat ­adó növények + K. 62. Kétje- 1 gyű mássalhangzó kiejtve. 64. Ser betűi. 66. Klór vegyjele. 67. Gróf Monte Christó börtöne volt. 68. DN. 69. Kicsinyítő kép­ző. A megfejtéseket 1975. januás? 6-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! December 22-i rejtvénypályá« zatunk megfejtése: ,.De senki úgy, senki, Mint a költő. ■ v. Rímet rímbe ölt ő, • • ■ Midőn a hó fehér szépségét zengi**, f r ­Nyertesek: Demeter Sándor,’ Földesi Andrásné, Izsáki Bélá-, né, Pere Erzsébet, Tóth Éva, Vékony Éva nyíregyházi. Ignáth. Anna máriapócsi, Takács Éva mátészalkai, Tóth Imréné nyír* bogdányi és Sávéi Istvánná nyírteleki kedves rejtvényíej* tőink. , • -j*, A nyereménykönyveket postái* ' elküldtük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents