Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

1975. Január 9. *H.W-MACTAÄO*SZÄäl' s * Mi lett a nyereménnyé]? HOZZÁSZÓLÁS Panaszos Döntött a Legfelsőbb Bíróság Négy barát közösen lot­tózott. Előzetesen írásban rögzítették: mindegyik öt számot ad, s akinek szelvé­nye nyer, az az összeg felét kapja, a másik felén a töb­bi három osztozik. A szel­vények vásárlásával, kitöl­tésével, őrzésével az egyik részvevőt bízták meg. Né­hány hónappal később egy szelvénnyel négyes találatot értek el és 72 ezer forintot nyertek. Ezen a héten az in­tézéssel megbízott, történe­tesen vidéken volt, szülei­nél. Betegsége miatt a szel­vényeket édesapja vásárol­ta meg, és a nyereményt is ő vette fel. A nyereményből 20 ezer forintot elküldték annak, aki a szerencsés szá­mokat adta. Az illető azon­ban további 16 ezer forin­tot követelt, majd a közös megbízott ellen pert indí­tott. Törvényességi óvásra végső fokon az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely a keresetnek helyt adva, az Illetőt kötelezte, hogy a 16 ezer .forintot fi­zesse ki. A határozat indokolása szerint tévedett a másodfo­kon ítélkező szegedi megyei bíróság, amikor azt állapí­totta meg, hogy a szelvé­nyeket a megbízott apja vá­sárolta, és ahhoz sem fia, sem a 16 ezer forintot kö­vetelő felperes nem járult hozzá, tehát a nyeremény az apát illeti. A szelvények megvételével és kitöltésével megbízott apa ugyanis fia utasítására? járt el, amikor a lottószelvényeket megvette. Jelentősége nincs tehát an­nak, hogy azok ellenértékét is ő egyenlítette ki. A közös játékra vonatkozó megál­lapodás nem ütközik jog­szabályba, ezért azt a felek­nek teljesíteniük kell. Mind­ezekből következik, hpgy a négytalálatos számokat adó lottózó a fele összegre, — a még meg nem kapott 16 ezer forintra — jogosan tart igényt. A tihanyi apátság levél- tá ’íban őrzött dokumentu­mok szerint egykor kiváló vörösbort adó szőlőt termesz­tettek a Tihanyi-félszigeten. Itt hozott termést a „Tiha­nyi fekete” néven ismert, AVció... óhl fiz antenna Igaz nem most, hanem szsptembsr 1-től október 31-íg tartott Szabolcs- Rzatmár megyében a rá- diíakció, amellyel annak Idején meglehetősen soka', foglalkoztunk. Részben a propaganda miatt, hiszen a két hóhap alatt a szoká­sostól jóval többet foglal­kozott a rádió és a televí­zió megyénk életével, az itt élők munkájával, miit ni is időben, részben pedig azért, mert az akció Idejére hirdetett kedvez­ményeket nem minden boltban kapták meg a vá­sárlók. Hozzánk is sok le­közkedvelt fajta. Ebből a kiváló szőlőfajtából azonban ma már sem a félszigeten, sem más történelmi borvi­déken egyetlen tőkét sem találni. A Badacsonyi Állami Gaz­daság elhatározta, hogy fel­újítja a vörösbortermesztés régi tradícióit Tihanyban. Medoc, Noir, Cabernet és Oportó fajták telepítésével modern szőlőültetvényeket hoztak létre Tihanyban. A telepítések már termőre for­dultak és a termést a Bala­tonfüredi Állami Pincegaz­dasággal együttműködve „Ti­hanyi cabernet” néven hoz­zák forgalomba. A választék bővítésére ta­valy újabb vörösbort adó szőlőfajtát honosítottak meg Tihanyban: a francia erede­tű Merlót, amelyből 25 hol­dat telepítettek. A kiváló vö­rösbort termő fajta jó minő­ségén kívül nagy termöké- pességű. A természetvédelem érde­keit figyelembe véve Tihany­ban mellőzik a betonoszlo­pok használatét és helyettük a tájba illő faoszlopokból ké­pezik ki a támrendszert. Az ittasság nem mentesít Tanulságos cikksorozat Je­lent meg a Kelet-Magyaror­szág decemberi számaiban a túlzott alkoholfogyasztás ká­ros következményeiről. A cikk írója — helyesen — utalt arra is, hogy az alko­holizmus nemcsak az emberi szervezetet teszi tönkre előbb-utóbb, hanem hatással van a bűnözés alakulására is. Valóban így van: az alkohol a bűnelkövetés leggyakoribb oka, elősegítő tényezője. Alkoholos állapotban Ennek szemléletére néhány statisztikai adat: 1974. január 1-től május 31-ig bezárólag a megyénk területén elkövetett közvádas bűncselekmények 39 százalé­ka függött össze alkoholfo­gyasztással. Még nagyobb az arány az erőszakos bűncse­lekményeknél. Ezeknél az arány az 50 százalékot is el­éri, sőt egyes bűncselekmény­típusoknál (pl. emberölés) meg is haladta. Sokan tévedésben vannak a részegség büntetőjogi meg­ítélését illetően. A részegség tulajdonkép­pen nem más, mint tudatza­var, melynek foka függ az elfogyasztott szeszes ital mi­nőségétől, mennyiségétől és a fogyasztó tűrőképességétől. A büntető törvénykönyv (btk) 21. §. (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt beszámítási ké­pességet kizáró elmebeteg ál* lapotban, gyengeelméjűség­ben, vagy tudatzavarban kö­vette el. Ezen általános szabály alól kivételt tesz a btk. 22. j-a, mely szerint az előbbi ren­delkezés nem alkalmazható annak javára, aki a cselek­ményt önhibájából ere­dő ittas állapotban követte el. Az önhibájából lerészegedett ember tehát büntetőjogilag ugyanúgy felel, mintha józan állapotban követte volna el a cselekményt Tulajdonképpen mit értünk önhiba alatt? önhiba fenn­áll minden esetben, amikor valaki ismerve a szeszes ital hatását, alkoholt fogyaszt. Az önhiba tehát rendszerint megállapítható. Kény szer elvonó­keselés Hangsúlyozni kell, hogy Jelenlegi büntetőjogunk sze­rint az Ittasság enyhítő kö­rülményként nem vehető fi­gyelembe. Más esetekben a szeszesital-fogyasztás — hát­rányos következmények nél­kül is — önálló bűncselek­ményt valósít meg (pl. jár­művezetés ittas állapotban), esetleg valamely bűncselek­mény súlyosabban minősülő esetének megállapítását ered­ményezheti (pl. szeszes italtól befolyásolt állapotban halá­los közúti baleset okozásá­nak bűntette). Minthogy az alkoholfo­gyasztás jelentős bűncselek­mény elkövetését elősegítő tényező, természetes, hogy társadalmunk erélyes küz­delmet folytat a mértéktelen alkoholfogyasztókkal szem­ben. Ezt a célt szolgálja a btk. 62. §-a, amely szerint, ha a bűncselekmény elkövetése mértéktelen alkoholfogyasz­tással függ össze, a bíróság az elkövetőt arra kötelezheti, hogy kányszerelvonó-kezelés- nek vesse alá magát. A kényszerelvonó-kezelés elrendelésének feltétele tehát egyrészt az, hogy az elköve­tő rendszeresen és nagymér­tékben fogyasszon szeszes jtalt (tehát idült alkoholistá­ról legyen szó), másrészt, hogy a konkrét bűncselek­ményt is alkoholos befolyá­soltság állapotában kövesse el. E két feltételnek együtt kell meglennie. Ha csupán alkalmi leittasodásról van szó, ezen intézkedésre nem kerülhet sor. Annak megállapítása, hogy az elkövető idült alkoholis­ta-e, orvosszakértői feladat Bár a tanúk is fontos adato­kat szolgáltathatna^ az ita’- fogyasztás mérvére, gyakori­ságára, az orvosszakértök (egy elmeorvos-szakértő és egy igazságügyi belgyógyász- szakértő) véleménye döntő abban a kérdésben, hogy az elkövető alkoholista-e, to­vábbá a kényszerelvonó-ke- zelás lehetséges és szüksé­ges-e? A bíróság által elrendelt kényszerelvonó-kezelés sza­bályait az 1/1938. (VJ. 3.) Eü. M. számú rendelet tartalmaz­za. A nem bűnöző alkoholis­ták gondozásáról és gyógyí­tásáról pedig az egészségügy­ről szóló 1972. évi II. törvény rendelkezik. Rendelőben, intézetben A bíróság által elrendelt kényszerelvonó-kezelésnek két módja lehetséges: Amennyiben szabadság­vesztés büntetés kiszabására nem kerül sor, általában rendelőintézeti kezelés a szo­kásos mód. Ez abból áll, hogy az elítélt köteles a kezelőor­vosnál a megadott időpon­tokban kezelés végett meg­jelenni és a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásokat be­tartani. A megjelenési köte­lezettség elmulasztása esetén a rendőrség útján elővezetés­nek van helye. A másik, bizonyos fokú szabadságkorlátozással járó módozat a zártintézeti gyórjy- kezelés. Ezt a bíróság abban az esetben rendeli, ha az eset összes körülményeinek gon­dos mérlegelésével úgy ítéli meg, hogy a rendelőintézeti kezeléstől nem várható ered­mény. De ez a szigorúbb kezelési módszer alkalmazására sor kerülhet abban az esetben is, ha a rendelőintézeti kezelés­re kötelezett személy az egészségügyi előírásokat nem tartja be, és ezzel a kezelés­nek a rendelőintézetben tör­ténő eredményes befejezését veszélyezteti. Ilyen esetben a zártintézeti kezelést az első fokon eljárt bíróság rendeli el a tanács egészségügyi szakigazgatási szervének ja­vaslatéra. Amennyiben az elkövetőt szabadságvesztés büntetésre ítélik, a kényszerelvonó-ke- zelésf a büntetés tartama alatt a büntetés-végrehajtási intézetben foganatosítják. A kényszerelvonó-kezelés szerepét, fontosságát nem le­het elég nyomatékkai hang­súlyozni. Ha nem is éri el a célját minden esetben, az el­ítéltek egy részét megmenti az alkoholizmus káros követ­kezményeitől, s ez által a bűncselekmények megelőzé­sének célját is hatékonyan szolgálja. Dr. Pásztor István csoportvezető ügyész vél érkezett olyan pana- szikról, hogy a VASVIBL levelek Munkáséletek, sajátos sorsak, egyéni gondok tá­rulkoznak a Szakszerveze­tek Szabolca-Szatmár Me­gyei Tanácsához érkező panaszos levelekben. Sok a jogos káre'em ezekben a levelekben, de sok a jog­talan is. Az SZMT-hez és a szak­mai mcjyeblzattságokhoz évente mintegy 703 levél érkezik. A panaszok között a munkaüggyel és a bér­kérdéssel foglalkozó leve­lek vezetnek. Sok a gyer­mekgondozási segéllyel, a gyerekek után járó sza­badnappal, pótszabadság­gal, a nyugdíjazással járó panaszok száma is. Az SZMT munkatársai­nak és a szolimái megye- bizottsígok titkárainak ak­kor van könnyű dolguk, ha a panasz jogos. Ekkor az érdekelt munkahely — még ha durvább hibát vé­tett, akkor is — elismeri vétkességét és törvénye­inknek megfelelően nyer elintézést az ügy. Nehezebb a helyzet ak­kor, ha a panasz vélt, ke­vés a valós alapja, vagy jogtalan, és a fogalmazás is félreértésre ad okot. Ezekben az esetekben a hiunkahely i3 keresi a ma­ga igazát, a kibúvókat. Nehezen jutunk a kisgyerekes anyák plusa szabadnapjának és a pót­szabadságának a kiadásá­ban is. A vállalatok zömé­nél ez csupán a munka­ügyi osztályok jó vagy rossz munkáján múlik. Az meg már a törvénysértés határát súrolja, — ez ér­ződik a panaszos levelek­ből —, ahogyan az oktatá­si intézményekben keze­lik ezt a kérdést. Elhihető, hogy a pedagógus és más személyzet hiánya nehe­zíti a feladat elvégzését. Azt viszont semmiképpen sem szabad eltűrni, hogy az itt dolgozó anyák és gyerekek kárát lássák a szervezésből vagy más okokból adódó nehézsé­geknek. A panaszttevők sem jár­nak el mindig helyesen. Olykor mintha szándéko­san nem akarnák megta­lálni azt a helyet, ahol a panaszt végső soron még­is elintézik, tehát ahol ke­letkezett. Valamilyen fél­re értelmezett gondolattól vezérelve panaszaikkal egyenesen magasabb fóru­mokhoz fordulnak. Közös igyekezettel lerö­vidíthető ez az út! S. L ajándékát, a televízió má­sodik programjának vé­teléhez alkalmas anten­nát nem kapták meg újon­nan vásárolt televíziójuk­hoz. A levelek közül né­hányat — amelyeket más m időn nem sikerült elin­tézni — a megvei Népi El­le” ő-zésl Bizottsághoz küldtük el, ahonnan a na­pikban megérkezett a vá­lasz. Mégpedig kedvező vá­lasz. A panaszosok — Bo­tos Sándor jánkmajtisi, K: ály Atti’áné kisari, és líj. Hanusi Andrásné nyirvasvári lakosok — utólag megkapták a szö- vetkez'tekíól az antennát, amit már eredetileg meg kellett volna kapniuk a vásárláskor. Miért tecszük akkor szó­vá az ügyét jó két hónap pel később? Több okból Először is, mert tanulságu kell, hogy szolgáljon min dönkinek: ha valamit vál lal a kereskedelem, akkor azt teljesíteni kell, ha s'ándékantennát ígér. akkor azt adni kell, mer' r -m engedhető meg, hogy néhány boltvezető, vagy bolti eladó fegye'mezetlcn- s'ee miatt az egész keres- kede’em-ol alakuljon k’ rossz vélemény, és végű’ azért sem. mert a VAS- VII/ tői a boltoknak in­gván sz5’’ítélt ant-npó’ virs-ntartása — másoknak — visszaélésekre Icl.0úŐjéget. Ä magyarországi cigányság Magyarországon a XIV. század végén jelentek meg az el­ső cigánycsoportok. Délről, a Balkán-félszigetről vándoroltak hazánkba. Ennek megfelelően, kultúrájuk is nagyreszt a bal- káéi népek kultúrájának elemeiből épül (hiedelmek, öltözet). A Balkán-félszigetre Indiából kerültek, ahonnét az V. század táján vándoroltak ki, ismeretlen okbői. ök maguk a régebbi történelmükről semmit sem tudnak; a cigányság nem hagyo­mányőrző nép. Éppen tartós nemzeti hagyományok hiányában nem alakulhatott ki önálló nemzeti kultúrájuk. Európában sokáig — tévesen — egyintomiaknak vélték őket; innét szár­mazik a „fáraó népe” tréfás magyar elnevezés. A múlt szá­zadban tisztázta a nyelvtudomány (elsőnek egy magyar re­formátus pap), hogy nyelvük Indiai nyelv: a legegyszerűbb fogalmakat jelölő szavak hasonlitanak a megfelelő indiai sza­vakhoz. E szavak száma, azonban csekély (kb. 400), s a ci­gányok éppúgy nem értik meg az indiai nyelveket, mint mi a finnt, vagy az észtet. Hazánkban számukat szú­rópróba jellegű (ún. .,rep­rezentatív”) szociológiai fel­mérés 1971-ben 320 ezerre becsülte. Valóságban talán néhány tízezerrel többen van­nak. Nem tekinthetők nem­zetiségnek. A cigányság többsége (kétharmad része) nyelvében már teljesen el- magyarasodott, s csupán életmódjuk arcvonásaik és származásuk tudata — s nem utolsósorban a környezet megítélése — bizonyítják őket cigányoknak. A cigány nyelvet gyakorlatilag már csak a? ún- oláh cigányok beszélik. E cigányok az egy­kori Románia területén egé­szen 1857-ig rabszolgák vol­tak: ekkor törölték el Romá­niában a rabszolgaságot, s a felszabadult cigányok me­nekül ésszerűen elözönlötták Erdélyi és a történelmi Ma­gyarország egyéb területeit. Ük voltak az ún. vándor, vagy sátoros cigányok; ha­zánkban a két háború között telepítették őket, s azóta Ma­gyarországon nincsenek ván- dorcígányok, akiknek egyet­len lakásuk a szekér, vagy a sátor volna. A koldulással, Jövendőmondással, stb- fog­lalkozó, sokszoknyás cigány­asszonyok kizárólag az oláh cigányok közül kerültek (részben kerülnek) ki: az «V magyarosodott (ún. magyar vagy muzsikus cigányok) megvetik az ilyen pénzkere­seti lehetőséget. Magyar Ci­gányok és oláh cigányok kö­zött kölcsönös az egymástól való idegenkedés. Mindkét csoport tagjai megtalálhatók az országnak szinte egész területén, válto­zó sűrűségben, s hol elmér** dottébb, heg raadezettebb vi­szonyok között élnek. Külö­nösen sűrű az ún. magyar cigányság a borsodi iparvi­déken, ahol aránylag jó kö­rülmények között élnek. Mind magyar, mind oláh ci­gányok nagy számban lak­nak és elmaradott körülmé­nyek között élnek a Nyírség­ben és a Hajdúságban. Dél- Dunántúlra korlátozódik egy különálló kisebb (20—30 ezer főnyi) csoport: ezek az ún. beás (egykori íeknővájó) ci­gányok, akik a magyar mel­lett románul beszélnek, ci­gányul nem tudnak; az oláh cigányoktól megkülönbözte­tésül, a szakirodalom román cigányoknak nevezi őket, bár ők is a hagyományos népi „oláh" elnevezést használják magukra: a mai „román” népnév késői hivatalos szak- kifejezés, amiről a cigányság nem vett tudomást Nyelvi szempontból leszö­gezendő, hogy hazánkban nem élnek cigány anyanyel­vű, illetve román anyanyel­vű cigányok. csupán olyan magyar anyanyelvűek, akik a magyar mellett — és annál jóval gyengébben — cigányul is, illetve románul is beszél­nek. A cigány szókészlet rendkívül szegény: összesen mintegy 1200 cigány szót tar­talmaz Is e számban a ro­máig szi&v, sih. kölcsönsza* vak is bennefogl altatnak), azaz az európai nyelvek min­dennapi szókincsének kb. egytized részét teszi ki. A többi szót a magyarból, illet­ve a mindenkori ország nyelvéből veszik át a cigá­nyok. Munkába állásuk és élet- körülményeik javulása terén ugrásszerű fejlődés követke­zett be az utóbbi évtizedek­ben. Ma már legfeljebb né­hány százalékra tehető a ké­tes alkalmi keresetből élő felnőtt férfiak arányszáma, s a dolgozó cigányoknak leg­alább felerésze huzamos munkaviszonyban áll. Első­sorban a magyar és román cigányok munkába állítása ment gyorsan. A legtöbb ne­hézség az oláh cigányokkal adódik, akik erősebben őrzik a rendszertelen életmód ma­gukkal hozott cigány „ha­gyományát”. Egyre növekszik az eltérés a társadalomba be­épülő (és új házakba költöző) és a hagyományőrző (telepi, puirílakó) cigányság között. A -lélektani fejlődésben nem lehet egyetlen nemze­dék alatt két évezredes le­maradást behozni. A fejlődés e visszaesések ellenére is rendkívül gyors ütemű. A cigányság túlnyomó többsége segédmunkásként (betanított munkásként) dol­gozik az iparban. A mezőgaz­daságban foglalkoztatottak száma jóvaj kevesebb. A ci­gány g-á —^ yígj'. éctélmisó­glek csupán embertanilag ci­gányok, a többi cigány kö­zül nemzedékek óta kisza­kadtak. A felemelkedni vá­gyó cigányok a nem cigány társadalomba való beépülés­re törekednek. A beépülés kulcskérdése az Iskolai nevelés. Jelenleg még mindig csupán a tanulók ki­sebb hányada végzi el az ál- lános iskola 8. osztályát, s országosan mindössze néhány százan tanulnak tovább. Az általános iskola elvégzésének elengedhetetlen feltétele lenne a cigánygyermekek óvodai nevelése. A felmérések ‘ számszerű­leg bebizonyították, hogy a rendezetlen családi viszonyok között élő magyar gyermekek eredményei nem jobbak, jó körülmények között fel­növő cigánygyermekekéi nem rosszabbak, mint a • többieké. Tekintettél arra, hogy a cigánycsaládok több­ségében nem kielégítő az otthoni környezet, óhatatla­nul szükséges a cigánygyer­mekek minél hosszabb időn át iskolai kömvezetbe- tartása a. tanórákon túl, kü­lön cigány napközi osztá­lyokban, sőt cigány kollégiu­mokban. Utóbbira még csupán néhány -- eredméoves — kí­sérlet történt, előbbi már sok helven folyik, ahol a ' »- lyi tanári szervek belátták ennek fontosságát, V. Jfc Felújítják a „Tihany! feketé“-t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents