Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

MftS. Januar 29. KELET-MAGYARORSZÄO ft Képzőművész-jelöltek Talán a jövő művészei lesznek ezek a kisdiákok. akik most ismerkednek a mű­vészet alapjaival a Nyíregy­házi 6-os számú Általános Iskolában. A rajzszakkör tanulóinak egy csoportja egy lelkes pe­dagógus, Ács Lászlóné tanár­nő irányításával végzik ezt az újszerű szakköri munkát. Az elméleti foglalkozások ke­retében a képzőművészet alapjaival ismerkednek meg, emellett gyakorlati munkát is végeznek. Vállalkozásukat a nyíregyházi UNIVERSIL csempeüzemé is támogatja, innen kapják az agyagot, amiből különböző kis figurá­kat. plasztikákat készítenek s ezek kiéaetését is a csempe­üzem vállalta társadalmi munkában Az elkészült kis „alkotásokat’’ iskolájuk szé­pítésére, díszítésére használ­ják. valamint más iskolákat ajándékoznak meg velük. A iőglalkozás keretében szer­zett tapasztalatokat a tanulók és nevelők a tantervi anyag­ban is hasznosítani tudják. Elek Emil Munka közben két tanuló a nyolcadikosok közül. A kis diáHfezek ügyesen formálják az élette­len agyagot, Az eddig elkészített több száz „alkotásból" két darab. A szakkör tagjai hetenként három alkalommal vesznek részt a közös fcg’olkezísokon. S/abo’csi lüMrfcon Tervek három fsz-ben Néhány (hegyei termelőszö­vetkezetbe látogattunk el megkérdezni: mi újság, ho­gyan zárták az évet, és hogy készülnek 1975-re? A nagyhalászi Petőfi Ter­melőszövetkezet már nyolc éve nem volt veszteséges, de idén bizony többen tartottak tőle, hogy nem lesz meg a tervezett bevétel. Szerencsére mindent összeadva sikerült elérni, hogy a 20%-os ki­egészítést kifizetik zárszám­adáskor. Ebben legtöbbet az állattenyésztés segített, amely­nek a bevétele a meggyorsult szaporodás miatt 830 ezer fo­rinttal több lett a tervezett­nél és így elérte a 13 milliót. Pedig a legtöbb jövedelmet adó szarvasmarhák sem kor­szerű istállóban nevelkednek. A 2500 sertést nevelő ólak pe­dig szerfás épületekből van­nak átalakítva. A kilencszáz tag 4000 hek­táros gazdaságánál szinte fö- lösle"esnek éreztük megkér, dezni, hogy terveztek-e egye­sülést Pedig éppen erre gon­dolnak. Mégpedig a tiszatele­kiekkel kívánnak már zár­számadáskor közös útra lép­ni. Ennek indokát úgy feje­zik ki, hogy a nagyhalászi Petőfi már kiadta magából azt. amit ezzel a taglétszám­mal és ezen a területen elér­hetett. Az első dolguk lesz az egyesülés után az, hogy be­lépnek az iparszerű kukorica­termesztésbe. Ehhez pedig nagy darab földre van szük­ség. A maradék szántási munkákon ottjártunk alkal­mával is dolgozott két Dutra a Pap-tagban. Befejezett egyesülés után jártunk Kótafhan és Keme- csén. ahol az Ujbarázda és az Uj Erő szövetkezetek Egye­sült Erő néven közös gazda­ságot alakítottak, amelynek a területe kis híján 4300 hek­tár. Az egyesülés után leegysze­rűsítik a vetésszerkezetet. Csak kalászosokkal, napra­forgóval és kuko-icáva! fog­lalkoznak ezután a szántó­földeken A kertészetben a meglévő 80 hektáros almás- kerthez telepítenek egy kö­í rülbelül ugyanekkora sárga­barack gyümölcsöst. A kát termelőszövetkezet „házassá­ga” azért is érdekes, mert líemeese egy 25 milliós beru. házás gondjait szenvedte az elmúlt években az új tehené­szeti telep megépítéséért. (Már most is 35 milliót ér.) Kótaj- nak viszont olyan állatállo­mánya van, amely nagyon hasznos a jó minőségű állatok kiválasztásához. A Lónyai- csatorna mellett egy egybe- fekvő 500 hektáros legelőte­rületet akarnak korszerűsíte­ni. A sényői Búzakalász szin­tén az egyesülés útját járja a nyírturai Zöld Mezővel. Ta­valy a gyümölcskertészet nem sikerült, a szántóföldi növé­nyek. főleg a dohány jól si­került, de leginkább az állat- tenyésztés bevételei segítet­tek itt is abban, hogy az elő­ző évi napi 94 forintos díja­zás meg legyen talán száz is. Éppen ezért ezt és a takar­mánybázisnál akarnak jelen, tős haladást elérni. (gnz) A megyei hl EB napirendjén ffei vízgazdálkodási társulat munkája Kedden délelőtt Nyíregy­házán ülést tartott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Megvitatták a vízgazdálkodá­si társulatok tevékenységének vizsgálatáról, valamint az 1974-ben végzett vizsgálatok tapasztalatairól készített je­lentést. Ezt követően az is­kolaegészségügy helyzetének utóvizsgálatához készített programot hagyták jóvá és kijelölték az idei vizsgálatok vezetőit. ★ Az alapszabályban megha­tározott feladatokat látják-e el a Tisza-rétközi, a kelet­nyírségi, a Tisza—Szamos kö­zi, a Kraszna-balparti, az Ecsedi-láp, a vásárosnamény —beregi és a felső-szabolcsi vízgazdálkodási társulatok és mi az oka, ha attól eltérnek? Mennyire tervszerű és meny­nyire szervezett a működésük, hogyan gazdálkodnak a ren­delkezésükre álló eszközök­kel, milyen a társadalmi tu­lajdon védelme? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a múlt év októberében és novemberében a megyei, a nyíregyházi, a mátészalkai, a kisvárdai járási-városi, a fe­hérgyarmati és vásárosnamé- nyi járási Népi Ellenőrzési Bizottságok. A hét vízgazdálkodási tár­sulatnál — ahogy ezt a vizs­gálat megállapítja — az alap­szabályban meghatározott fel. adatoktól általában nem tér­nek el és kielégítőek a sze­mélyi feltételek. Nem mond­ható el ugyanez az anyagi feltételekről: a gépek a leg­több helyen elhasználódtak és kedvezőtlen a pénzügyi helyzetük is. A Tisza—rétközi Vízgazdálkodási Társulatnál például az állóeszköz-ellátott­ság csak 70 százalékban elé­gíti ki a szükségleteket és ezen belül is kevés a szállí­tóeszközük. Emiatt nőtt mint­egy kétmillió forinttal — a tsz-ek és az AKÖV által vég­zett fuvarok árával —, 1974- ben a társulat önköltsége. Csak részben felelnek meg a követelményeknek az erő- és munkagépek a Kraszna-bal­parti társulatnál és a Tisza— Szamos közi társulatnál. Ezek megváltoztatására, a forgó­alapok feltöltésére — vizsgá­lat megállapításai szerint — önerőből aligha van lehető­ség. A társulatok tervei általá­ban reálisak annak ellenéfe, hogy többségük az előző évi számok alapján készül. A ta­nácsi igényeket ugyanis az esetek többségében csak az év második felében tudják meg, mert az a bevételektől, a tsz-ek beruházásai esetén attól, hogy megkapják-e az igényelt hiteleket, illetve ál­lami támogatásokat, ami sok esetben a beruházások''hiá­nyos előkészítése miatt el­marad. Bizonytalanná teszik a tár. sulatok reális tervezését a ta­nácsok által bejelentett bel­sőség! vízrendezési munkák, mivel ezek pénzügyi fedeze­te — a tanácsok bevétele — csak az év második felében ítélhető meg. Ha a tanácsok bevételei nem a tervezettnek megfelelően alakulnak, a vízrendezési munkák elma­radnak. A társadalmi tulajdon vé­delme általában mindenütt biztosított — állapította meg a vizsgálat. Kisebb hiányos­ságok azért előfordulnak: a kelet-nyírségi társulatnál egy kilépett dolgozó jogát nem szüntették meg az átutalási betétkönyv felett, több eset­ben nem^vételezik be a vá­sárolt anyagot, a magánkis­iparostól nem kémek adó­igazolást, nem vizsgálják ki a leltári hiányok és többletek okát, nincs felelősségre vonás még a társulatra kiszabott bírságok okozóival szemben sem. Nem kérnek erkölcsi bi. zonyítványt a vagyonőröktől a Tisza—Szamos közi társu­latnál, és előfordulnak sza­bálytalanságok a személy- és tehergépkocsik használatánál. <b. j.) Félmillió a nylonzacskóban Bíróság elölt a mándoki betörő Két nőismerőséhez ment taxival 1974. október 24-én délelőtt Csepelre a 16 éves Szabó András mándoki la­kos. A ház előtt egy kocsit pillantott meg és benne ba­rátját, Veréb Ferenc 27 éves mándoki lakost. Meg­bilincselve. Gyorsan vissza- ugrott a taxiba, de már késő volt: a rendőrségi autó utol­érte őket és az ő kezén is kattant a bilincs. Szabó András bálban volt augusztus 31-én. Fél egy kö­rül indult haza szülei mán­doki lakására, aztán'amikor a tsz épülete elé ért, meglát­ta, hogy nyitva van a kapu, az udvaron pedig ott áll egy motor. Nem volt még kedve lefeküdni, úgy gondolta, el­viszi a motort és átmegy Ti- •szabezdádre, hátha ott még nincs vége a bálnak. A tsz udvarán körülnézett. Meg­látta, hogy az éjjeliőr a mér­legházban alszik és azt is, hogy az irodaépület egyik ablaka nyitva van. Bemá­szott és mivel a hűtőszek­rényt látta meg először, azt akarta kinyitni, hogy hátha talál benne valami innivalót. A hűtőszekrény ajtaja nem nyílt ki, de meglátta, hogy innen nyílik a pénztárajtó. Megnézte a vasrácsot és úgy gondolta, ha szerez valami­lyen szerszámot, ide köny- nyen be tud jutni. Kimá­szott az udvarra, a kovács- műhelvben összeszedett né­hány feszítővasat és vissza­ment. Rövid idő alatt sike­rült lefeszíteni a rácsról a lakatot, az ajtót pedig ki sem kellett nyitni, csak be­törni a rajta lévő ablakot és máris a pénztárszobában volt. A páncélszekrényt először kézzel próbálta kinyitni. (A zárhoz persze nem puszta kézzel nyúlt, hanem egy nylonzacskót húzott a kezére hogy ujjlenyomatok ne ma­radjanak.) Nem sikerült. Aztán a feszítővassal próbál­kozott, és amikor kinyílt a páncélszekrény ajtaja, legna­gyobb csodálkozására egy halom pénzt feküdt előtte. Megszámolni nem volt ideje és nem is akarta, kihajigálta az ablakon a másik szobába, a szerszámokat otthagyta, az­tán ő is kimászott. A pénzt belerakta a nylonzacskóba, aztán kimászott az udvarra, ott talált egy papírzsákot és abba rakta az egészet. Mindenki azt hihetné, hogy Szabó András ezután a leg­rövidebb úton próbált elme­nekülni a tsz udvaráról. Nem így történt. Továbbra sem akart lemondani a mo­torról, visszament és azt pró­bálta elindítani. Most sem sikerült, ennek ellenére nem hagyta ott, hanem eltolta a kultúrházig. Elindítani itt sem sikerült. A tanácsháza előtt kezdett el azon gondol­kozni, hová is rejtse a pénzt. Eszébe jutott, hogy van a tanácsháza udvarán egy disznóól, amit már nem használnak, úgy gondolta itt lesz a legjobb helyen, itt nem keresi majd senki. Két­felé szedte a pénzt: felét a nylonzacskóban egy nagy kő alá rejtette, a másik felét a papirzsákban a disznóól egy másik rekeszébe dugta el. Szabó ezután még jó két­hétig otthon dolgozott és mi­vel tudta, hogy a feltűnő köl­tekezés gyanússá tenné, alig nyúlt a pénzhez. Két-három- száz forintot vett csak ki, amit elszórakozott. Szeptem­ber 16-án otthagyta munka­helyét és Eoerjeskén helyez­kedett el, de három -m múlva — amikor megtudták, hogy korábban már büntetve volt — innen is elküldték. Munka nélkül csatangolt az utcán, amikor psszetalálko- zott Veréb Ferenccel. Barát­ja Pesten dolgozott és azt mondta, szerez ő majd neki munkahelyet. Szeptember 24-én együtt utaztak Buda­pestre. A vonaton beszél­gettek róla. hogy a rendőrség mindkettőjüket kihallgatta a pénzlopás miatt, aztán Szabó azt is elárulta, hogy a betörést ő követte el. Akkor tizenkétezer forint körüli összeg volt nála és felét mindjárt átadta Verébnek. Budapesten a házgyárnál helyezkedet el, de három­négy nap múlva megunta a munkát és kilépett. Az addi­gi esti szórakozásokból egész napos szórakozások lettek. Újabbnál újabb tkőkkel is­merkedtek és ezreseket fi­zettek egy esti szórakozás után. Citadella, Balaton ét­terem, Busuló Juhász voltak a legkedveltebb helyeik és pénzük is volt, csak időn­ként haza kellett jönni érte Mándokra. Szeptember 28-án taxival jött Mándokra Pest­ről Szabó és 80 ezer forintot vett magához. Ebből ötven­ezret Verébnek adott, aztán mikor elfogyott a pénze, ok­tóber 16-án ismét taxiba ült és újabb 80 ezerért ruc- cont haza Mándokra. ötven­ezer ebből is Verébé lett és hat nap alatt megint elfo­gyott a megmaradt harminc­ezer. Október 19-én újabb 80 ezerért taxizott haza, de ebből már csak negyvenez­ret, az október 22-én elvitt 70 ezerből pedig már csak háromezerét adott Verébnek, mert közben megharagudott rá. Veréb ugyanis mikor be­rúgott, követelőzni kezdett, sőt meg is verte Szabót, aki nem akart adós maradni és 1500 forintot adott pesti is­merőseinek, hogy verjék meg Verébét. Szabó András 477 ezer forintot lopott el a mándoki tsz-ből és letartóztatásáig 277 ezer 923 forintot költött el belőle Veréb Ferenc barátjá­val. Szabó Andrást a megyei főügyészség jogtalan beha­tolás útján és különösen nagy érték tekintetében el­követett lopással, Veréb Fe­rencet különösen nagy érték tekintetében elkövetett or­gazdasággal vádolja. (balogh)

Next

/
Thumbnails
Contents