Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

JS73. Január 28. KELET-MAG YAR0RS7 Ä« 5 #■ A körzeti orvos Egy hosszú évek alatt kialakult, s tegyük hozzá sajnos, rossz gyakorlat és elmélet van elosztóban. Az orvostársadalom hierarchiájának, vagyis rangrendszerének káros elméletéről. Ebben a rossz elmélet megszületésében éppúgy hibás volt or­vos és beteg. Ügy nézett ki a ranglétra — legaláhbis Sza-1 bolcsban —, hogy általános vélemény volt: akinek valami ko­moly baja van, az menjen más megyébe, mondjuk Miskolcra, vagy Debrecenbe. Ez után következett a grádics: kórházi or­vos. Bármilyen furcsa, egy két-három éve kórházban dolgozó fiatal kezdő a beteg és társai előtt hajlamos volt megkérdez­ni az érkezettől: „melyik bimbó küldte magát?t” És ekkor a körzeti orvosra célzott. Ha valaki égy kórházban „rendetlen­kedett”, azzal fenyegették: rendelőbe kerülsz. És végül a ki­látásba helyezett büntetés vagy bosszú alsó foka volt a körzet. Mondom, évek alatt alakult így, és nem csoda, ha a beteg e körzetbe receptért ment, az ott rendelt gyógyszerben nem bízott, legalábbis rendelőintézeti beutalót akart, ott viszont már a kórház felé pislogott, hiszen a „tanárúr”... Végtelen megalázó, és tegyük hozzá igazságtalanul megalázó és tisztes­ségtelen helyzet jött így létre, melynek rossz következményei súlyosan kihatottak az orvosi munkára, és nagymértékben csökkentették a jó ellátás kialakulását. Ezt a döbbenetes hely­zetet sikerül most megszüntetni, és éppen az integrált beteg­eit itás gyakorlatának kialakulása időszakában átadni a múlt rossz emlékei közé. Induljunk ki abból: ma elismert tény az orvostársadalom körében is, hogy a gyógyító, megelőző és gondozó munka első frontvonala a körzet. A kétszáz szabolcs- szatmári körzeti orvos 1974-ben hárommillió beteget fogadott, keresett fel lakásán. Egy-egy orvosra naponta legalább 50 beteg jut Félreértés ne essék, most nem 369 fokos szemléletbeli változásról van szó, nem csinálunk héroszokat a körzeti, és talapzatukról lerántott szobrokat az intézeti orvosokból. Csak éppen helyrehozzuk a megítélésben megvolt (és helyenként meglévő) hibákat. Itt nem egyszerűen az orvosok neveléséről van szó — arról is —, hanem a betegek tudatának formálásá­ról is. Mert végre egyre többen ismerik fel, hogy a körzeti or­vos betegségmegítélése, gyógyszerrendelése sem más vagy rosszabb, mint egy-egy túlterhelt/szakrendelésé. Igen sokan tudják már, hogy napi hatalmas munkában szerzett tapasz­talaton kívül a beteg személyes ismerése a kis rendelőben né­ha sokkal reálisabb gyógymódot ajánlanak, mint a kórházban. A világért sem beszél senki a szakrendelés ellen, vagy arról, hogy spóroljuk meg a kórházi kezelést. Csak éppen arról van szó: a párhuzamosság, az összes gyógyító fórumok végigjárása alapvetően luxus. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a körzeti orvosok többsége képezi magát, igyekszik a legmo­dernebb elvekkel lépést tartani, sőt mi több, alkalmazza is ezeket Amikor a párt egé'-’ségpolitikáját kialakította, nem a gvőm-ítás technikai kérdéseivel foglalkozott. Az irányelvek is av'"» szorítkoznak. hogv ebhen a munkában az ember iránti fe’ •’ isséget és kötelességet hangsúlyozza, azt a tényt, hogy a ír? *4 »»ártalmunkban az egészségiig7 konzekvenciájában poli­tika. Ezért is 'jelentős, hogy a hatékonyságot többek között ez a "sökkentő jelenség megyénkben lassan a feledésbe merül. A7 egészségügyiek egyenrangúság' -ói van szó tehát, amely fao^mot kerget el. és módot ad arra. hogy a dolgozó ember é-dek*hyi az egymásra énvlő. egyforma bizalmat gípgző, egyenlő elvet követő gyógyító munka érvényesüljön. Természetes, itt nem egyszerűen arról van szó, hogy egy ilyen programot meghirdetünk, és hangoztatunk. Szükséges, ho®v a megve egészségügyének iránvítása tegye meg a maxi­mumot annak érdekében, hogy a körzeti orvos szakosíthassa magát. A községek teremtsenek olyan feltételeket, amelyek elfogadhatók egy gyógyító ember számára. A betegek küzd- jék 1= magukban azt a tévhitet, hogy a körzeti orvos csak az um-ódeszka a magasabb gyógyító intézmények felé. Az orvos- ker ne^ig ne munkahely szerínt értékelje a büntetést vagy di- esé-etet. A rang. az orvosi köpeny becsületét csak és kizáró­lag a haasnletes mvnka. az eredmény az emberi magatartás óvhatja, örülünk, hogy ezen a téren éppen a megye vezető orvosai mondták ki: az elért siker a jövő fejlődés egyik zálo­ga. (bürget) Figyelem«pórü!ás Amikor a takarékosságról va." stő. rendszerint n»m hi­tünk tovább, mint olaj. energia. Ez fontos, bizonyá­ra sok mást megelőz, azért mégis van egy olyan érzé­sem hogy nem lehet ?gv le­egyszerűsíteni a dolgot. Mert ír "s vannak például. Az Északi körút folytatásnak munkálatainál a Rákóczi ut­ca-1 i' ástak egy árkot. És ez­zé' egy időben kigyilkoHak egv fenyőfát. Nem kiemel­ték, kilökték. (Jő pár száz forint.) Egy bérházban, ahol nyáron tataroztak, az ép. ők ottfelejtettek egy malteros- ládát és néhány vedret, va­lamint egy pallódcsZkát. (Árát nem tudom, de biztos ér egy százast.) Az Öz köz végén lévő háromszög alakú figyelmeztető táblát össze- gö-bííettc valaki. (Itt már az erkölcsi kárt is be kell kalkulálni.) Az új lakótele­peken guberálók saját be­vallásuk szerint eg^nani ke­nyérgyűjtésükkel a kukákból annyit szednek ki. hogy árá­ból három napig megélnek. (A kenyér minden kilóiához 89 fillér dotációt tesz az ál­lam) Egv mátészalkai üzem­ben a rossz szervezés miatt* hosszú szállítás eredménye­ként m*nden Iá"’«, síkii■"e<r,'ő, legalább egv tábla el'ö-ik (Saccolok minimum egv öt­venes-e) A változatlanul ésszerűtlen parkutak kiala­kítása miatt a tavasszal ki­taposnak sok száz négyaet- ir "er füvet. (A mag mázsái? megközelíti az ezer forintot.) Apróságok. szülte észre sem vehetők. A nagy dolgok mellett szinte eltörpülnek. Pedig aki ezekre nem tud figyelni, annál kétsége? hagy a nagy ügyekre figye­lés nem alibl-e csupán. Mert van, aki az odafigyeléssel takarékos, (bürget) Vendéglátó kombinál épül Vásárosnaményban' Alapkőletétel április 4-én A Vásárosnaményi Általá­nos Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet vendéglátó kombinátot épít a Kraszna- part közelében. A kivitele­zési terv elbírálására január 24-én került sor. Az ünnepé­lyes alapkőletételt hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulójára, ápriiis 4-re tervez­ték. Az új létesítményt 1076. december 31-re adják át rendeltetésének, a jövő évi szilvesztert a terv szerint már itt ünnepelhetik a be­regiek. A vendéglátó kombinát étteremből, két különren- dezvények megtartására szolgáló teremből, egy bár- helyiségből, s 16 szállodái szobából áll majd. Gondol­tak azokra is, akik a járási székhelyen olcsón és gyor­san akarnak ebédelni: egy százhúsz személyes gyors­bisztró is tartozik majd a kombináthoz. Az új épületet négyszintesre tervezték. A tervező a NYIRTERV, a le­bonyolító a NYIRBER, a ki? vitelezési munkálatokat a Nyíregyházi ÉPSZER Válla­latra bízzák. Az elképzelések szerint az ünnepélyes alapkőletételnél az említett vállalatok és a szövetkezet szocialista együttműködési szerződést kötnek a történelmi évfor­duló tiszteletére és azért, hogy a létesítményt a kitű­zött határidőre rendben át­adják. A gyors munkát ' r Belkereskedelmi Miniszté­rium, a KPM Nyíregyház' Közúti Igazgatósága és e helyi nagyközségi tanács !.«• segíti. A Belkereskedelm* Minisztérium a közelmúltban 9,5 millió forint állami tá­mogatást szavazott meg az építkezéshez, de azzal a feltétellel, hogy a munkála­tokat április 4-én el kell kez­deni. A MÉSZÖV is jelentős ősz- heggel — később döntik el, ho"v mennyivel — segíti az építkezést, a hiányzó össze­get ^ a szövetkezet saját kasz- szájából fizeti. A beruházás minter"’ 23 millió forintba kerül összesen. Az építkezés­re kijelölt terület a KPM Nyíregvházi Közúti Igazga­tóságáé, amit a KPM a terv szerint ingyen, vagy cse­kély összegért bocsát a .ta­nács, illetve a szövetkezet rendelkezésére. A helyi ta­nács a közművesítési mun­kálatokat segíti, főleg azért, mert a szövetkezet támogat­ja a tanács óvodaéoftérí ak­cióját. (\7, énítk°zésre kije­lölt területen ielenleg négv család lakik. Ezeknek a csa­f ládoknak a tanács március 1-ig a község valamelyik ré­szén lakást biztosít. A szövetkezet azért kapott ilyen jelentős állami támo­gatást, mert az új létesít­ménynek idegenforgalmi je­lentősége is lesz. Növekszik ugyanis a kishatármenti for­galom, egyre több látogatója van a csarodai és a tákosl műemlék templomiak, vala­mint a Tisza-partnak. A szakemberek szerint a kom­binát a városiasodás első lé­pését jelenti majd. Az átadás után jelentősen és kedvezően átalakul Be- reg központjának üzletháló­zata. A Csipke étterem a húszéves áruház szomszéd­ságában van, s az áruház már szűknek és korszerűt­lennek bizonyult. Az étte­rem üzemeltetését 1977 ele­jén megszüntetik, s a fel­szabadult helyiségek egy ré­szével bővítik az áruházat. A megszűnt étterem többi részében lakberendezési áru­házát nyit a szövetkezet. To­vábbi két vendéglátóhelye* is bezárnak a kombinát át­adása után. Az egyikben tá­gas zöldség-gyümölcs boltot a másikban ajándékbolté* alakítanak ki. S ezzel jelen­tősen mérséklődnek a ke­reskedelmi és a vendéglátó-' gondok Bereg központjában. (n. I.) MaztióHp'sS Hovatovább a megye­székhely lakossága két pártra szakad. A két új áruház mozgólépcsői Váltják ki a vélemény- különbséget. Addig nem is volt baj, amíg nem kezdett el mozogni a Kelet Aruház lépcsője... Addig a Nyírfa Áruház mozgólépcsője volt az egyetlen sztár. De, ma már kettő van... S ez osztja meg a „metrózni” szerető kö­zönséget. Ugyanis: a Nyírfa mozgólépcsője „egyirányú”, csak fel, vagy leviszi az embert. A Keleté viszont egy­szerre visz fel és le ... Ezzel talán el is dőlt, a két „mozgólépcsőpárt” közül melyiknek van na­gyobb tábora. És persze utazóközönsége is... (Pg) Nézem a televízió legújabb fejförős játékát, az 5-tusát, közben arra gondolok, meny­nyire szeretünk játszani, s talán még inkább a mások játékát, versenyzését figyel­ni, mert „közben/mindig ta­nulhat valamit' az ember”. Küzdőszellemből, vállalkozó- kedvből valóban jó leckét le­het kapni, különféle kultúr­történeti adatokról, esemé­nyekről, értékítéletekről is tudqmást szerezhet a néző, egy valamire azonban aligha tehet szert ezen az úton: mű­veltségre. Nem azért mintha értéktelenek lennének az ef­fajta műsorok, hanem azért, mert a műveltség nem egyenlő a lexikonszerű tu­dással. Gondolom, a televízió a szórakoztatáson kívül arra is szánja ezeket a játékos perceket, hogy kedvet éb­resszen az ismeretek gyara­pítására, a rendszerezett ta­nulásra, a valóságos művelt­ség megszerzésére, gyarapítá­sára. Csak az az ismeret- anyag maradhat sajátunk, válhat igazi tudássá, amelyért keményen megdolgozunk, amit rendszerbe foglalva épí­tünk be korábbi ismereteink közé. Még mindig a tanulásról: a Nevező című állandó műsor legutóbbi adásában arról be­szélgettek a meghívottak, hogy érdemes-e tanulni. Bi­zony, a szabe' üzemekben is sokan panaszodnak: úgy látják, hogy nem érdemes tanulni, mert a munka mel­lett megszerzett magasabb is­kolai végzettséget a munka­helyi vezetők nem jutalmaz­zák béremeléssel. (A főisko­lát, egyetemet végzettek ese­tét kivéve, mert ilyenkor ál­talában más munkakörbe, más beosztásba kerülnek.) Nemcsak a beosztottak lát? ják sok esetben szükségte­lennek a tanulást (a fizetés oldaláról), hanem számos gazdasági vezető sem lát messzebbre az üzem jelenle­gi céljainál, érdekeinél. Azt tartja: a betanított munkás is .elvégzi a jelenleg megkí­vánt szinten azt a munkát, amire most szükség a sokoldalú, más szakmara is könnyen átképezhető, érett­ségizett szakmunkás pedig anpyira a jövő igénye — gondolják —, hogy most még „nem éri mag” béremeléssel ösztönözni a munkásokat a továbbtanulásra. Szerencsé­re az utóbbi években megje­lent párt- és szakszervezeti határozatok, miniszteri ren­deletek javítottak a szemlé­leten és a helyzeten. Több üzemben készítenek már a pályakezdő fiatalokról sze­mély szerinti foglalkoztatási és továbbképzési tervet. A munkások továbbtanulásának megszervezése a gazdasági vezetők feladata, kötelessége, de a tömegszervezetek és a dolgozók felelőssége ömpag' 4- kért legalább altkora. Ez az említett műsor mind az ér­dekeket, mind a jövőért valp felelősséget helyesen hangsú­lyozta. Az olasz neorealizmus egy jelentős filmjét láthattuk a múlt héten. A Nincs irgalom két évvel a háború után ké­szült A forgatókönyv egyik írója a filmszakmában ekkor még könyvíróként működő Fellini. Ö mondta a neorea- lizmusról, hogy az számára ......a valóságnak előítéletek nélküli megfigyelését jelenti”. Ez a valóságlátás jellemző a Nincs irgalom-ra is. (A filmet a kiváló Alberto hattuada rendezte.) A háború egyik következményeként, a harcok elmúltával is még pusztító könyörtelenség, embert el enr ség ellen emeli fel szavát ez a film, mondván: a háború annyira megrontja az embert, hogy a fegyverek nyugtával sem ébred fel a szánalom egymás iránt. S ha mégis: az ilyen ió szándékú emberek szükségszerűen elvesznek ab­ban a társadalomban. A? amerikaiak felszabadította Olaszországban játszódó tör? ténet tragikus, de végkicsen­gése mégis a két tiszta em? bér igazságának hangját erősíti a nézőben. E film erénye a mozgalmas cselekményveze? tés, a tiszta szándékú ember kiszolgáltatottságának drá­mai erejű hangsúlyozása nemcsak a főszálban, hanem az igen jó epizódokban is, 9 az erőteljes képi megfogal­mazás. Seregi István Barlay Qusztáv rendezői sorozatában vasárnap este a „Temessétek el a holtakat” c. rádiójáték hangzott el, ame­lyet Irwing Shaw amerikai író, a nálunk is nagy sikert aratott „Óroszlánkölykök” szerzője írt, eredetileg drámá­nak. A bizarr alapötletre épí­tett mű háborúellenes, lénye­gében pacifista alapállásból, haladó társadalombírálatot tartalmaz és társadalomlélek­tani szempontból is érdekes írói megfigyeléseket exponál a történet kapcsán. Az 1936- ban írt „Temessétek el a holtakat” ezért gondolatilag magvasabb, mint a sok best­sellerelemet felhasználó, ké­sőbbi „Óroszlánkölykök” c. regény. De a most hallott rá­diójáték is inkább epikus mű. nek, mintsem drámának ha­tott. Mi lenne, ha a szegény ka­tonahalottak nem hagynák magukat eltemetni, ha meg­fognák az élők kezét és elin­dulnának ténylegesen birto­kukba venni a földet, s az élet javait? Felborulna a tár. sadalom — az értelmetlen há­borús halált természetesként felfogó társadalom — rendje és egyszeriben kiviláglanék a sok hazug képmutatás, vála­szol az író. Minden „érde­kelt” összefog tehát az ellen­kező póluson az elképzelt esetben, hogy temessék csak el ezeket az engedetlen ha? lottakat. Hat katonáról volt szó, akik valamelyik had­színtéren estek el 1918-ban, összesen 25 lépés véres mo­csárért, egy olyan háborúban, „amelyet csak a tábornokok akartak, a közlegények nem”. Ők nem hagyták eltemettet- ni magukat, mert élni akar­MELLETT tak. Kapitányuk nem volt hajlandó erőszakkal eltemet­ni őket, ő inkább a háború abbahagyását kívánta volna. A példátlan eset persze nagy konsternációt kelteti^ Jellemzőek az állásfoglalások. A tábornokoké: nem akartak meghalni, míg nem győztek... Az e_yházé: az ördög tartja megszállva őkét— Áz országos közvéleményé, melyet a sajtó manipulál: csináljanak máz velük valamit, hogy végleg meghaljanak... Végül a sajáf hozzátartozóik keresik fel a katonákat, hogy rávegyék őket az eltemettetésükre! Egymás után jönnek: feleségé anya. testvér, szerető, s mind ezt akarják, mert így érzik rendjénvalónak! A kissé hosz- szadalmas expozíció után tu? lajdonképpen ezek — a nem egyszer hátborzongató — pár? beszédek jelentették a rádió? játék igazi tartalmát, melyek során mesteri sűrítésben tá? rult fel a hat katona koráb? bi élete. A népes szereplőgárdából szinte lehetetlen bárkit ki? emelni, hiszen élvonalbeli művészeink egész sora vitt« sikerre a produkciót. Csáfcó- nyi László (Kapitány) é* Bulla Elma (Deanné) mégis feljegyzésre kívánkozik Bar? lay Gusztáv rendezésében a gondolati tartalomra, pontos értelmezésre és tolmácsolás­ra koncentrált. Mértéktartóan bánt a külső hangeffektusok? kai, mint pl. a frontzajjal i^. Fő érdeme a játék egységes hangulatának és tónusának megteremtése volt. A rádió? játékhoz stílusosan simuló zenét Tröszt Margit állította össze. Merkovszky Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents