Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
4 KBLST-MAOYARORSZÄÖ Í975. Január St! i f ' Újdonságok Tudományos kutatások •$* Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban iS ca. A zöldpaprika iparszerű termesztése Az 1974. évi eredmények Szabolcs-Szatmárban A „Kelet-Magyarország” 1975. január 17-i számában röviden ismertettük a zöldpaprika időszerű termesztésének elvi alapjait. Ennek folytatásaként beszámoltunk azokról az eredményekről, amelyeket az 1974-ben végzett kísérleteink során elértünk. 1974. tavászán Gávavencsellőn viszonylag elég későn készült el az az ágyáshúzó- és ültetőgép-kombináció, ami az egész iparszerű termelés alapegysége kell, hogy legyen. A kezdeti konstrukciós hibák ellenére az alapkísérletet sikerült beállitani. Kísérletükben 3 paprikafajtát próbáltunk ki, ezek a következők: „Újmajori” fajta. A jelenleg forgalomban levő fajták között a legkorábbi, termései jól összevárhatók. Felhasználható friss fogyasztásra, savanyításrá, piros (magérésben) érésben a „Piros arany” paprikapüré egyik legjobb alapanyaga. Termései a bokron felállóak, a bokor kisnövé- r 1. Termései fehéressárgák, nagyon vastag húsúak. „Javított cecei” paprika, középérésű, a bokor közép- nagy. Termései lecsüngő, sárgák, nagyobbak az Űjmajoriénál, vékonyabb húsúak. Nyersfogyasztásra és ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. „Paradicsomalakú zöld”. Középkései érésű, erős növekedésű bokortípussal. Termései vontatottabban érnek az előző két fajtánál. Termései a bokron vegyesállásúak, lapítottak, vastaghúsúak. Keresett exportcikk, friss fogyasztásra is kedvelt, de legnagyobb mennyiséget az ipar használ fel belőle pritamin készítésére (elterjedt neve „Pritamin paprika”). Mindhárom fajtát ágyas ültetési móddal három sorvariációval ültettük el. Az ágyak szélessége 180 cm (ennyire állítható az MTZ—80-as traktortípus nyomtávolsága). Ebből 40 cm a vezetőbarázda, így a kihasználható ágyásszélesség 140 cm. A 140 cm ágyásba 3, 4 és 5 sor paprikát ültettünk el. A 3 soros kezelésben a sortávolság 180:3=60 cm, a 4 soros kezelésben 180:4=45 cm, míg az 5 soros kezelésben 180:5=36 cm. A tőtávolság minden esetben 25 cm. Ennek megfelelően a kiültetett tőszám hektáronként a 3 sor esetében 66 000 tő, a 4 soros kezelésben 88 000, míg az 5 soros ültetési módnál ez 111 000 tő. Egy-egy kezelést 3500 négyzetméter területre ültettük el a tiszaberceli szakmunkásképző iskola tanműhelyének területén. Kontroll kezelés volt a hagyományosan ültetett és szedett paprika. Ezt 60X25 cm-re ültettük. A pontos méréseket 10 négyzetméter területen végeztük, de ezeket a parcellákat a betakarítás előtt jelöltük ki, így kísérletünk félüzeminek nevezhető, hiszen a parcellák kezelése (kapálása, öntözése stb.) megegyezett a mérésen kívüli területekével. A betakarítást kézzel végeztük, úgy ahogy majd azt a betakarítógéppel fogjuk végezni. Három szedési módot alkalmaztunk: 1. A terméseket a tövön összevártuk addig, amíg az első termés kezdett pirosodni, utána a töveket levágtuk és kézzel szedtük le az összes használható termést. 2. Az első terméseket a tövek levágása nélkül kézzel leszedtük és értékesítettük, majd egy hét múlva a töveket levágtuk és teljes szedést végeztünk. 3. Levágás előtt a tövekről 2 alkalommal szedtük le a termést és a harmadik héten az előbbi módszerrel szedtük le a terméseket. TERMÉSEREDMÉNYEK Ültetési módok Fajták Egyszer- 1 szedés re levág-után leva. vágva q/ha q/ha 2 szedés után levágva a/ha Átlag 3 sor (ágyás Üjmajori 107,3 113,8 120,3 113,8 66 ezer tő) Jav. Cecei 86,0 98,7 122,7 102,5 ha Paradicsőm alakú zöld 81,0 91,0 120,0 97,3 4 sor (ágyás Üjmajori 129,3 148,3 166,3 149,0 38 ezer tő) Jav. Cecei 112,3 141,0 167,7 140,3 ha Paradicsőm alakú zöld 110,3 127,0 160,7 132,7 5 sor (ágyás Újmajori 160,7 173,0 201,3 178,3 111 ezer tő) Jav. Cecei 145,0 166,0 204,3 171,7 ha Paradicsőm alakú zöld 142.3 171,0 192,0 168,4 Kontroll Üjmajori 127,7 60X25 cm Jav. Cecei 130,7 hetenként Paradiszedve. csőm alakú zöld 126,3 A táblázat világosan mutatja, hogy a 111000 tő/ha-os kezelés 3 fajta átlagában egymenetben levágva 16,5%-kal, az egyszeri kézi szedés után levágva 32,5%-kal, míg a kétszeri szedés után levágva 55,4%-kal termett többet a hagyományosan ültetett és szedett kezelésnél. A három fajta közül gépi betakarításra leginkább bevált az „Újmajori” paprika, mivel ez még a 4 soros kezelésben is túlszárnyalta a kontrollt. A termelési rendszer gépi vonatkozásaival a következő folytatásban fogunk foglalkozni. Dr. Varga Imre mezőgazdasági főiskola A HAJDÜ MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres szigetelő, víz-gaz, fűtésszerelő SZAKMUNKASOKAT. Munkásszállás, főétkezés biztosítva. Jelentkezés: a munkaerő-gazdálkodáson. Debrecen, Kálvin tér 11. (Db. 370365) A nyfrcsaholyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gépjavító műhelyeiben megkezdték a hibás gépek javítását, hogy a tavaszi munkákra minden gép a tsz rendelkezésére álljon. (Gaál Béla felvétele) Erdővédelem — erdőtelepítés Az erdővédelem legalább olyan fontos népgazdasági érdek mint maga az erdőtelepítés. Ha hathatósan nem lépnek fel az erdőkultúrát károsító, sőt elpusztító gomba, rovar és állati kártevők ellen, alapvetően megváltozik, sivárrá válik az erdő képe. A veszteség ilyenkor milliós értékekkel ér fel. Az erdővédelem nem őríz olyan régi hagyományokat, mint a mezőgazdaságban alkalmazott növényvédelem, így felismerve a közvetlen technikai beavatkozás jelentőségét fokozatosan átültették a mezőgazdaságnál már jól bevált módszereket es gyakorlatot. Meg kell jegyezni nem mindig jó eredménnyel, hisz az erdő, biológiájában, talajtani, környezeti és klimatikus adottságaiban némiképp különbözik a mezőgazdaságban termesztett növények hasonló jellemzőitől. És az erdővédelmi gyakorlat hiánya, illetve szűkén megalapozott tudományossága is hibákat idézett elő. így történhetett az meg, hogy egyes helyeken túlzásba vitték a növényvédelmet, vagy tervszerűtlenül hajtották végre; óriási károkat okozva az erdők állományában. Nem ismerték — még ma sem egészen — a károsítok életmenetét, és az erdőben alkalmazott növényvédő szerek hatásmechanizmusát. Az Insecticidek gyakorlatlan és tudományosságot nélkülöző használata az értékes vadállomány egy részét pusztította ki. Gyakorlatlanságból eredt az a rossz pédla is, mikor egy gradá- cióban levő kártevőfait pusztítottak el, nem gondolva a biológiai védelemre. Ugyanis ezek a már hatástalanított kártevők, egy időben utánuk következő pusz- títóbb károsító faj „felfutását” akadályozta volna meg. Nem feltétlenül kell közbeavatkozni csak a kémia fegyverével. Egyrészt mert a kemizáció az erdőben még drága, sokkal több költséget emészt fel mint a mezőgazdaságban. Másrészt — mint az előbbi példa is mutatta — ha két rossz között kell választanunk, válasszuk a kevésbé rosszat. Igen nagy szerephez jut ezáltal a biológiai védekezési mód. Alkalmazása az egyik legdöntőbb biztosítéka annak, hogy az erdő megmarad hamisítatlan biológiai egyensúlyában. A védelem fontossági sorrendjét nézve bizonyára első helyre a preventív, vagy más szóval kifejezve, a megelőző védekezést tennénk. És ha preventív védekezési módról beszélünk elsőként az erdőt, a fákat, környezetében kell vizsgálnunk. A telepítést a fajtától függő élettani funkcióit szem előtt tartva, megfelelő környezetbe és körülmények közé kell végrehajtani. Csak ezután jöhetnek a többi védekezési módozatok. Sok nehézség akadt a földi növényvédelem gyakorlatában. Gyakori a nem megfelelő munkagép-ellátottság, vagy ha ezek a feltételek adottak is, gondot okozhat a vízhiány. Egyre elterjedtebb lesz a repülőgépes növényvédelem. A legsikeresebben alkalmazták, és az eredmények is bebizonyították, hogy ez a legmegfelelőbb védekezési forma. Az erdők védelmét szolgálják azok a nemesítósi kísérletek, melyek a fafaj ták rezisztenciáját erősítik a kártevőkkel szemben, új és új gondot okoznak az ismeretlen kórokozók. Egyes mik- róbafajok ellenállóvá válnak az alkalmazott vegyszerekkel szemben. Másrészt eddig hazánk területén nem pusztító rovarkártevők jelennek meg. De a már meglevő kártevő fajok is kialakítanak támadási gócokat, vagy körze- ket. Megyénkben jelenleg Lónya, Kömörő, Baktaló- rántháza és Sóstó körül jelent meg a gyapjaspille gra- dációja. Vajdalaposon pajzs- tetű, Tiszadobon az araszolófajok támadási körzete alakult ki. Az összes kártevők közül a cserebogár a legelterjedtebb. Nem elhanyagolható az erdőben a gyomirtás sem. Közvetlenül, közvetve sok kárt okozhat az erdőállományban. De itt sem egyedüli megoldás csak a vegyszerezés. Ha vegyszerezünk mindig az olcsó és a legszükségesebb gyomirtást alkalmazzuk! A védekezést eredményesen segítheti az erdőfigyelő szolgálat, amely tájékoztat a károsítok fellépéséről, vagy ha van, új kártevők megjelenéséről. (bf.) KERTBARÁTOK TANÁCSADÓJA Termőkaros orsó nevelése Elsősorban az alma és a körte termesztésében alkalmazható. Kisebb termesztési előnnyel használható a csonthéjas gyümölcsűeknél is. A kiindulási anyag a termőkarós orsó koronanevelésénél a suháng, vagy a koronás oltvány lehet. A koronás oltvány esetében a gyümölcsfa növekedésében és termőre fordulásában egy évvel megelőzi a suhángot. Alanynak a féltörpe vagy törpe típusokat válasszuk. Az alma esetében a M IV., a körte esetében a birs a legcélravezetőbb. Gyenge homoktalajon használhatjuk a vadalanyt is. Ez azonban még a homok esetében is késlelteti egy-két évvel a termőre fordulást. A termőkaros orsó olyan forma, amelyet a talaj fölött 60—80 cm magasan ágazta- tunk el. A termőkarokat a vízszinteshez közeli lekötözéssel képezzük ki. A koronát úgy kell kialakítani, hogy a karok a törzsön körkörösen helyezkedjenek el, ne fedjék egymást. A termőkaros orsó sudár vesszőjét minden évben, míg a kívánt koronamagasság (2,40—2,60 m) ki nem alakul, rövidre kell metszeni. A vezérvessző hosszúságát a gyümölcs fajtája és annak elágazási készsége határozza meg, pl.: a starking vezérvesszőjét annak ellenére, hogy erős sudárvesszőket nevel, rövidebbre kell metszeni ebben az esetben, mint a jonatánt, mert a starking elágazóképessége gyengébb. A vezérvessző hosszúságát akkor hagyjuk meg helyesen, ha azon minden rügy a tavasz folyamán -kihajt és növekedése olyan erős lesz, hogy felhasználható termőkarnak. A vezért általában egyharmadára hagyjuk meg, vagy annál rövidebbre. A hosszúra hagyott vezérnek csak a felső rügyeiből törnek elő hajtások. A termőkarok ilyenformán emeletet alakítanak ki. A termőkaros orsó esetében ez nem kívánatos. Az oldalvesszőket csak az első esztendőben metsszük vissza. A következő években nem, ekkor is hosszúra kb. a vessző kétharmadára. Az oldalvesszőket a továbbiakban hagyjuk metszés nélkül szabadon nőni. A lekötelezéseket végezhetjük hajtás, vagy vessző korban. Az első esztendőben a metszés után, amikor a nedvkeringés már megindul és ugyanazon esztendőben a hajtások kifejlődése után, nyáron zöldállapotban kötözzünk. Tehát egyugyanaz évben két alkalommal. . A többi években csak egyszer, a hajtások félfás állapotában. (Július vége, augusztus eleje). A múltban a vízszintes le- kötözésben láttuk a karok gyors termőre fordulásának titkát és vártuk annak rendszeres és bő termésjiozását. A várt eredmény csak a gyengébb talajokon ’és csak 6—8 éves korban következett be. Az intenzív művelés mellett, a bőséges trágyázás eredményeképpen a vízszintesen lekötözött karok többé kevésbé elsűrűsödtek és fel is kopaszodtak. így igen sok metszést, ritkítást kívántak. A Kertészeti Kutató Intézet (Mihályfy) eredményei alapján a karok lekötözése szemoontjából meg kell különböztetni gyenge, közepes és erős növekedésű gyümölcsfajokat, illetve fajtákat. így a gyenge növekedésűeket (jonatán) 20—25 fokos, a középerős növekedésűeket (golden deli- cionus) 25—30 fokos, és az erős növekedésűeket (star* king) 35—45 fokos szögállásban kell lekötözni. (Vízszinteshez viszonyítva). Természetesen minden gyümölcsfajtára külön-külön meg kell állapítani a helyes szögállást. Ilyenformán a termőkaros orsó korona kevés metszéssel és kötözéssel 5—6 év alatt kialakítható. A kívánt magasság elérése, után a további függőleges irányú növekedést a vezér lekötözésé- vel vagy eltávolításával me? kell akadályozni. A termőn fordult koronák tovább; gondozása csak ritkításból és ; beteg részek eltávolításábó áll. Lényeges kérdés még az hogy a termőkaros orsó ko róna milyen törzsmagasságo igényel. Ebben a kérdésbei is a fajta tulajdonságaiho kell igazodni. A vékony le csüngő ágakat nevelő fajtá kát (jonatán) 60—80 cm. felfelé törő águakat (stai king) 60 cm-es törzsön n< velve a legcélszerűbb és leggazdaságosabb. Inántsy Ferer Szakkönyvtárunk Ipari rendszerű szarvasmarha-hizlalás Napjainkban világszerte tapasztalható törekvés, hogy az állattartás ipari jellegűvé váljék. Ez akkor lesz a leghatékonyabb és leggazdaságosabb, ha mind a hazai, mind a külföldi tudományos és gyakorlati tapasztalatok széles körben alkalmazásra találnak. B. A. Runov, aki huzamosabb ideig dolgozott az USA-ban és Kanadában, nemcsak az ipari rendszerű szarvasmarha-hizlalással kapcsolatos tapasztalatait dolgozza fel, hanem sok érdekes és figyelemre méltó példát hoz a mezőgazdaság irányításának és szervezésének módjáról. Bemutatja e termelési ágazat tapasztalatait az iparral, a szállítással és a kereskédelemmel. A könyv részletesen tárgyalja a hizlalótelepek építésének kérdéseit az alkalmazott takarmánytárolási, -előkészítési és -kiosztási módszereket, figyelembe véve a farmok méreteit, elhelyezését és számos olyan tényezőt, amely meghatároz a gazdaságos szarvasmari tartás technológiájának m< választását. Mivel a korsze termelésben a komplex f pesítés és automatizá döntő szerepet játszik, író különös figyelmet t dít az állattartásban alk mázott géprendszerek mertetésének. így többek 1 zött ismerteti: — a széna, a siló, a s názs és a takarmánykészi technológiai gépsorait, ■— a takarmányelőkész: és -kiosztás gépeit, — a kitrágyázás, a trág •szállítás módjait és gép — a hizlaldák bérén zéseit, géprendszereit, — a különböző nagys hizlalótelepek gép- és rendezésigényeit. A könyvet elsősorban állattenyésztés, illetve szarvasmarha-tenyésztés b latén dolgozó gzakembei nek szánjuk, de érdé! désre számíthatunk a zőgazdasági dolgozók rétegeiből is.
