Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
1975. Január SS. KBLrr m AOYAnonszAo 8 Finis előtt a Hazai esték Jutalom: panoráma autóbusz A csapatkapitány: Vágási Kálmán. Nemes és szép feladatra vállalkoztak a televízió képernyőjén havonta jelentkező vetélkedő — a Hazai esték — csapatai, amikor vállalták, hogy hónapról hónapra szinte a legapróbb részletességig bemutatják hazánk egy- egy városát, felfedve történelmét, múltjának emlékeit s mai arcát, jelenét. Úgy bemutatni * a várost, hogy képét nyerjen a néző a felszabadulás utáni változásairól, fejlődéséről, az elmúlt 30 év számtalan eredményéről. , Ez a cél vezérelte a televízió illetékeseit — szerkesztőket, munkatársakat egyaránt — akik 1973 őszén felhívták a vetélkedőre az ország négy tanárképző főiskolájának — az egrinek, pééSlfték, szegedinek és nyíregyházinak — figyelmét. S a főiskolák vállalták a szép, könnyűnek egyáltalán nem Ígérkező feladatot. A televízió javaslata napirendre került a nyíregyházi főiskola KlSZ-alapszerve- zeteinek fórumain s beszéltek róla egymás között a hallgatók az előadások közötti szünetekben, szemináriumok után a kollégiumban. S mire elérkezett a jelentkezések ideje, kiderült még sokan is vállalkoztak a kamerák előtti szerenlésre. Kijelölték az együttesek résztvevőit s Vágási Kálmán személtében ideális ésanat- kaoitánvt is találtak. Megkezdődhetett a komoly munka. Fiatal rioortérek látogattak el Nvíregvbázára, de jöttek segíteni, bátorítani, átadni ismereteiket tapasztalt műsorvezetők is. Több ízben konzultált a főiskolásokkal a vetélkedőről a játékvezető Vitray Tamás, a főrendező Horváth Ádám és a műszaki gárda. Segített a főiskola is. A versenyzők rendelkezésére bocsátotta a zártlánckörű televíziós berendezését. Itt gyakorolhatták — miközben a monitoron láthatták magu~ kát — a kamerák előtti mozgást, mindazt, amelyre a későbbiekben szükség is lett. Ki tudná ma már összeszámlálni, hány órát. napot tett ki a közös munka melletti búvárkodás a könyvtárakban. levéltárakban, az egyes Városok múzeumaiban. Gyakran napokat töltöttek el a hallgatók helyszíni terepszemlével, ismerkedéssel — kutatva az érdekességeket, ritkaságokat, úidonságokat. Se szeri se száma a találkozásoknak, amelyeken ismeretlenek. ismerősök taháesoi- tak valamit, biztatták őket. Találkoztak városok vezetőivel, a tanácsok munkatársaival, akik elmondották a fiataloknak íavaslataikat, elképzeléseiket. S bár a nyíregyházi főis- kőlások csupán egy ízben diadalmaskodtak á vetélkedésben — nem vallott szégyent a nyírbátori, sárospataki s ceglédi színeket képviselő közösség sem. A vetélkedő lassan végéhez közeledik. Eddig kilenc alkalommal jelentek meg a képernyőn az egri, a pécsi, a szegedi és a nyírségi pedagógusjelöltek. Hazánk 18, egyre dinamikusabban fejlődő városát mutatták be. Sok nézőt olyan helyre is elkalauzolták mikrofonjaik segítségével, ahová talán soha nem jutott volna el. öt nyíregyházi főiskolás az utolsó adásra készül. Február 7-én, pénteken állnak a kamerák elé, hogy Szolnok színeiben versengjenek az Esztergomot képviselő egri diákokkal. Néhány napon belül — túl a félévi főiskolai vizsgákon — valamennyien Szolnokra utaznak, s a helyszínen készülnek tovább a vetélkedőre. Felelősségük dupla .hiszen a szolnoki megyeszékhely idén ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. Valóban szép lenne győzelemmel köszönteni a jubiláló várost. Már megérkezett a sikeres szereolésért a televízió ajándéka. Ott áll a diákváros központjában, mindenki megcsodálhatja, aki arra jár. A résztvevő csapatok jutalma egy új. panoráma Ikarus autóbusz. Persze, csak jelké- péseft aZ övék. Társaiké is, s a főiskaláé. S amerre az új autóbusz jár majd. bizonyára sokáig emlékezteti a televízió nézőit a nemes vetélkedésre, a szén feladatra amelvre a peda.gőeuskéorö intéaménx'ek fiataljai vállalkoztak. Bemutatni a hazát az országnak.... fkz) Mérleg a munkáról Ahogyan érdeklődünk megyénk mezőgazdasági üzemeiben a zárszámadás várható eredményeiről, úgy halljuk egyre többször a kifejezést: „Reméljük, összeér.” Már hem igen lehet kideríteni, ki találta ki a tömör, találó kifejezést, amelynek egyszerre több jelentése is van. Jelentheti például' azt, hogy a kiadások és a bevételek számoszlopa »megközelíti egymást. tehát nem lesz veszteség. sőt, bele kell érteni a kötelező tartalékok képzésére tervezett összegek kigazdálkodását. Majdnem ugyanígv, de más árnyalatban jelenthéti az ..összeér” kifejezés, hogy a tervszámokhoz hasonlítani fognak a tények, tehát a szándékok megválóé sulnak. * Nem lehet csodálkozni a főkönyvelőkön, ha ezt a kifejezést használják. Hiszen idén najyon nehéz évről kell beszámolni megyénk mezőgazdaságának is. Különös gonddal kell megcsinálni a leltárt. A gazdálkodás mérlegét döntően meghatározó végösz- szegekről pedig nagyon sok felvásárló és értékesítő szerv Csak január első felében ad pontos adatokat. Ide lehet érteni azokat az esetleges vitákat, amelyek az Állami Biztosítóval folyhatnak. Perek is akadnak, amelyeknek eldőlte változtathat a végeredményeken. Ezért megbocsátható, ha általában idén nagyon sok közös gazdaságban később tartják meg a zárszámadó közgyűléseket, mint általában megszokták és élnek a törvény adta lehetőséggel, hogy február másod! feléig lehet zárszámadó közgyűlést tartani. Az összkép általánosságban nem rossz. Mezőgazdasági üzemeink túlnyomó többsége megállta a helyét 1974-ben, az időjárás okozta megpróbáltatások között is. Természetesen ez nagyon sok többletmunkába — és pluszköltségbe —, kerül. A veszteségek eredménye a legtöbb helyen csak annyi, hogy nem sikerült elérni a tervezett gazdasági növekedést jövedelemben, nyereségben, bevételben. Szerencsésnek tartjuk a mezőgazdasági nagyüzem fogalomhasználatának elterjedését a „háztájiban”. Mintha csak nagyon szellemes módon azt fejezne ki, hogy a kettő egy. Hogy annyira összetartozik az egyén, a család anyagi érdeke a munkahelyével: szinte el sem lehet választani őket, lehetetlen határt húzni közöttük. Ennek megértése segit a visszaemlékezésekben, amikor a szövetkezetek tulajdonosai saját elmúlt évi többletmunkájukra gondolnak. A több fáradozás sem valamilyen ismeretlen áldozat volt, hanem saját maguknak végzett munka. Úgy Is látják hasznát. (gőz) Másfél milliós kár Nspaiita egy tűzeset Őt ember meghalt és huszonegy sérült hnég 1974-bén tűz következtében. Szabolcs-Szatmár megyében háromszázhetvenegy tüzet jeleztek tavaly — ezek közül csak huszonkettőnél nem keletkezett kár. A többi esetben több, mint két és fél millió forint ment veszendőbe. Ijesztő adatok. Ám tegyük hozzá, hogy 1973-hoz képest sokat javult á helyzet — akkof százzal több tűz volt, csaknem kétmillió forinttal nagyobb kár. Pozitív hát az összehasonlítás — de hem önmagában. Igái, kevesebb tűz keletkezett gyermekjáték miatt — de így is vezető ok a gyerek kezébe került tűzgyújtóeszköz. Hetven tüzet okozott. Ha kárértékben el is marad a többitől, a veszélyessége rendkívüli. A legnagyobb kárt az elektromos tüzek okozták — a 22 tűzeset másfél millió foriht kárt jelentett. A dohányzás miatt fellobbanó lángok halált is ókoztak — és számúk is növekedett 1973-hoz viszonyítva. Ta_ Ián a megelőzési munka eredményességének könyvelhető el, hogy tavaly nem kellett olyan esethez kivonulni, amelyet a tűzveszélyes folyadékkal való tűzéléSztés okozott. Kilenc olyan nagy tűzeset volt 1974-ben, melyek ötvenezer forintnál nagyobb kárt okoztak. A legjelentősebb .a rétközberencsi tsz-hodály égése volt — közel félmillió forintos kárral. Penészleken egy lakóházban keletkezett százezer forintos kár, s a Nyírbátorban kigyulladt Volán-busz közel kétszázezres veszteséget jelentett. Nyolcvan esetben nem riasztották á tűzoltókat — a lakosság maga vetett véget a tűznek. Kétszáztizenkilenc esetben a helyi önkéntes tűzoltók siettek segíteni *— sokszor még az államiak kiérkezése előtt eloltották a lángokat, de legalábbis megakadályozták továbbterjedését. Sokat köszönhet a lakosság az önkéntes tűzoltótestületeknek. Társadalmi munkában végzik tevékenységüket a testület tagjai, sizivesen, áldozatkészen. Munkájuk leghagyobb részét azonban nem a tűzoltás teszi ki — szerencsére. A tűz megelőzésére fordítanak igen nagy gondot. Figyelemmel kísérik, ellenőrzik a tűzvédelmi előírások megtartását, figyelmeztetik az ez ellen vétőket. S ha kell, sietnek a tűz oltására. 1974. február 28-ig a belügyminiszter rendelete alapján egyesületekké szervezik át a testületeket, és újjáválasztják a vezetőségeket. Ezután — mivel egyre több a közös tanácsú község, s tűzoltóság tanácsi felügyeiét alatt áll — a tanács székhelyén lesz az önkéntes tűzolóegyesület vezetőségé, s a társközségekben egységeket alakítanak az addigi testületek, bői. Ez az intézkedés elsősorban az önkéntes tűzoltói mun. ka hatékonyságának növelését, eredményességének fokozását jelenti. Az egyesület működési területe az illetékes tanács közigazgatási területével lesz azonos. Alapvető változást nem jelent ez — a tflzoltóegyesüle- tek továbbra is végzik mindennapos munkájukat, óvnak, ellenőriznek, figyelmeztetnek. Abban a nagymérvű javulásban, amely a tavalyi évet jellemezte a tűzesetek terén — az ő munkájuk az egyik főszereplő. Az átszervezéssel ez csak jobb lehet. \ ^ - ögy) Korszerű gépekkel berendezett munkacsarnokban készülnek a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti SzSvetkezet termékei. Képünkön: István Katalin kötött gyermekpulóverre gallért varr. (Gaál Béla felvétele) Ausztrália, Uj-Zéland Tarka notesz Két hónapot töltöttem Űj-Zélandban és egy hetet Ausztráliában. íme néhány feljegyzés noteszomból. Aucklandban, a legnagyobb újzélandi városban egy maori őslakó családnál készítettem riportot. Ott tartottak vacsorára: juhús volt a tálban. A száz kilós családfő megevett legalább egy kiló zsíros húst, én egy csu- pacsont adagról igyekeztem lefejteni egy kis sovány részt. Két gondolat járt a fejemben, miközben megtudtam tőlük, hogy hatvanmillió juh él az országban: „ezt az egyet is nyugodtan meghagyhatták volna”, és a másik gondolatom: „milyen igaza van annak a francia szólásmondásnak: egyesek, mint nagyevő vendéglátóm is, — a fogukkal ássák a sírjukat.” * Uj-zélandban még sör- iszábbak az emberek, mint a bajoroknál. Az oroszlánmárkás Lyons sörgyár termelése egyre nő. A sörről szól az alábbi helybeli vicc is: Orvosi rendelő. Egy farmer megkérdi az orvostól: — Gyorsabban meggyógyulnék, ha leszoknék a sörivásról? — Már késő! —- Hála az égnek! —; sóhajt fel boldogan a beteg. ★ Maori háziipari szövetkezet. A törzs főnökének a feleségét, a szövetkezet egvik vezetőjét, „hongival” kellett üdvözölnöm. (Polinéziai szokás szerint orromat az orrához kellett érinte- hem.) Utána viszketni kezdett az orrom. Ez bosszúságot jelent, — gondoltam. A babona azonban nem vált be, hiszen nem lehet bosszúságnak nevezni azt, hogy vitorlázásra hívtak meg és gyönyörű útra vittek. Másnap ® maori múzeumban újabb orrpuszi: remek motorcsónakázáson voltam egy órával később, tehát megint a fordított babona érvényesült, hiszen ismét viszketett az orrom és újabb öröm ért. Harmadnap azonban sok bosszúságom volt: talán azért, mert nem találkoztam maorival és nem volt „hon- gi”? ★ Pakuronga község helyi újságjának első oldalán nagy címbetűkkel ezt olvastam: „Tűzoltóink nehéz napja." És alatta a tudósítás: „Ma este riasztották a tűzoltókat, akik nagy készültséggel vonultak ki a helyszínre. Amikor tűzoltóink a megadott címre érkeztek, közölték velük, hogy a ház lakói az udvaron levő szerszámjáda tűzés már eloltották." Az újzélandi televízió műsorának nagy részét Angliából szerzik be, a déltengeri szigetország helyi műsora bizony nem a legjobb. Ezzel a ténnyel kapcsolatos az a vicc is, amelyet a Listener „A hallgató” című napilapban olvastam: — Minden szellemi munkától eltiltom! — adja ki a rendelkezést az orvos a beteg színműírónak. — De tévének dolgozhatom? — Természetesen. * Ausztráliában, különösen Sydney-ben, sok magyar él. Egy sydney-i ismerősöm három csoportra osztotta őket: hidasokra, bezzegekre és specialistákra. Hidasok azok, akiknek eleinte olyan rósz* szül ment, hogy nagy és kemény munkával járó hídépítésen kellett dolgozniok. A bezZegek azt hajtogatják, hogy: bezzeg nekik Budapesten szobalányuk és szakácsnőjük is volt. A „specialisták” szólama: spéciéi nekem nem is kelett volna idejönnöm, otthon is jó állásom lehetne. * Ausztráliai újságban olvastam: AutókaramboL A közlekedési rendőr megkérdi a% egyik tanút: — Jól látta a karambolt? — Közel voltam. — Melyikük a hibás? — Úgy láttam, hogy mind a két autó vezetője ugyanarra a járókelőre pikkelt (palásti)
