Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
JÍRTÍcfí" ^3Munkahely és iskolapad Aki félt... i Evei nyeri A nagy álom Órára „feketén“? Nyíregyházán a dolgozók cipő, fa és ruházati, valamint a közgazdasági szak- középiskoláiban beszélgettünk tanulókkal azokról a lehetőségekről, nehézségekről, gondokról, amelyek segítik, illetve hátráltatják a tanulmányi munkájukat. A ruházati első osztályában a TBC-kórház varrónőjétől, a tizenkilenc éves Sajtos Máriától halljuk: — Emelt színtű ^’’-tagozatos szakmunkás-bizonyítványom van, Nyíregyházán a 107. Szakmunkásképző Intézetben 1973-ban végeztem. Én gyakorlatilag különbözeti vizsgával mehettem volna második, vagy harmadik osztályba. Nem éltem ezzel a lehetőséggel. Féltem, nem állom meg a helyemet. Az elsőben kezdtem. Igaz, így viszont éveket veszítek. A munkaadómtól nem kértem engedélyt az iskolába járásra. így meg elesek minden iskolába járót megillető kedvezménytől. Nyíregyházi vagyok. A munka és a tanulás mellett segítek az otthoni munkában is. El sem tudom képzelni, hogy saját dolgaimat más tegye rendbe. Egyéni terveim, ha egy fiatal lánynak lehet hosszútávra tervezni: szeretnék főiskolát végezni. Természetesen a szakmában. A „cipő” második osztályban Kiss Erzsébet, a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár dolgozója. Lehetőségeiről, terveiről a következőket mondja: — Cipőfelsőrész-készítő vagyok. Az elmúlt tanévben emelt színtű szakmunkás-bizonyítványt szereztem. Éltem a lehetőséggel és így nyertem egy teljes évet. Igaz, mindig jó tanuló voltam. Eredetileg nem ebben a szakmában akartam elhelyezkedni. Most viszont már úgy megszerettem, hogy nem is adom fel. Terveim is hozzá kapcsolódnak. Szakoktató akarok lenhi. Tudom, ehhez nemcsak középiskolai, de főiskolai végzettség is szükséges. Azt is meg fogom szerezni. Meg annak ellenére, hogy nehéz körülmények között élek. Ibrányból járok be dolgozni. Minden nap öt óra előtt kelek, öcsémmel édesanyámnak is segítünk. A szombat meg a vasárnap a pihenésé meg a tanulásé. Aki boldogulni akar. annak a szórakozásról le kell mondani. A páromat is úgy fogom megválasztani, hogv segítse ne pedig gátolja terveim megvalósítását. Én is fogom majd segíteni minden tervében. Nálunk a munkahelyi vezetés támogatja a tanulni vágyókat. A kollégák pedig hol együttérzően, hol pedig irigykedve figyelik az iskolába járók törekvéseit. A szakma szerelmesének vallja magát Kruppi András- né férfiszabó, a nyíregyházi Vörös Október Férfi Ruhagyár művezetője. Középkorú, de energiában, akarásban túltesz nem egy fiatal osztálytársán. Tőle ezeket halljuk: — Felnőtt korban, a gyárban szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt. Ezzel nagy álmomat valósítottam meg. A férjem is férfiszabó. Együtt dolgozunk. Két fiúnk van. Én tulajdonképpen a családnak köszönhetem, hogy járhatok iskolába. Segítenek mindenben. A fiúk általános iskolások, de olyan önállóak, hogy alig kell őket istápol- ni. A munkámról: ami a szakmában új, az engem nagyon izgat. Én csak szép és jó munkát ismerek. Magáitok gyönyörködni a kirakatok meg a szabászati műhelyek próbababái előtt. Töviről hegyire megnézek egy ízlésesen megvarrt zakót, — nő létemre még utána is fordulok vagy más ruhadarabot. Sőt, ha értelmét látom, megpróbálom elkészíteni, vagy segítségével még jobb megoldást találni. Ebben: a kombinálásban, az új, az értelmes meglátásban segít nekem az iskola. Ezért nem bánt az, hogy otthon nem vállalhatunk fusimunkát. Pénzben talán kevesebbek vagyunk, de szellemiekben gazdagabbak. A család nem a fillérek ku- porgatásában, hanem a jobb osztályzatok szerzésében versenyez. Már a negyedik osztályt talc possa Dobos Péter, a tiszadobi gyermekváros szakoktatója. Huszonkilenc éves Nőtlen. Idejét a munka és a tanulás között osztja meg. Sorsát így jellemz1' • — Gyerekkoromban anyagi okok miatt nem járhattam középiskolába. Martfűn 1964- ben szereztem szakmunkásbizonyítványt. Engem a munkahely is kötelez az érettségi megszerzésére. Sőt, ha ezt befejezem, még kétéves szakoktatói tanfolyamot kell végeznem. Nagyon szeretek tanulni. Ettől az időt soha nem sajnálom, még azt sem, amit utazással töltök. Hobbym a fúrás, faragás. Figuráim fémből, fából és bőrből állnak össze. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyiben segít az iskolába járáshoz a művelődéspolitikai határozat. Beszélgető partnereim között sajátos helyet foglaltak el a dolgozók szakközépiskolájába járó első osztályos tanulók. ők zömében gyors- és gépíró iskolát végeztek. Munkahelyük így nagy szóródást mutat. Ezzel együtt az iskolába járásuk sajátos problémákat vet fel. Közülük több „feketén”, a munkahely hozzájárulása nélkül jár iskolába. Tőlük vállalatuk sokszor azt várná, hogy a gépíró-iskolái végzettségükkel olyan feladatokat oldjanak meg, ami nem egyszer meghaladja képességüket. Az is előfordul nem egy esetben, hogy olvan ügy elintézésével bízzák meg őket, ami nerh tartozik munkaköri feladataik közé. Ha viszont tanulni akarnak, akkor ezt nem hézik jó szemmel. Ezen a nézeten lehetne változtatni. Általában az üzemeknek, munkahelyeknek saját érdekükben nagyobb törődéssel kellene segíteni a felnőtt fejjel tanulni, művelődni akaró dolgozókat. ---~ Sigér Imre A vasúti szállítás korszerűsítését jelenti a konténerek alkalmazása. így gyorsabb és biztonságosabb is a darabáruk szállítása. Képen: rakodás a nyíregyházi állomás rakodóján. (Hammel József felvétele) p\ ermesztően hideg a januári szél, várni kellene. Dolgomat a közeli kisvárosban időn belül elvégeztem, s a hazafelé tartó busz csak másfél óra múlva indul. Mit tehetek mást. ki- kutyagolok a városka széléig, autóstoppal próbálkozom. Integetésem eredményes. A negyedik vagy ötödik vágtázó autó fékez, kitárul előttem az ajtói beszállhatok. A tulajdonos negyven körüli szófukar férfi, a kocsi márkája — cifra váltójáról is felismerem — Zsiguli, kilométer órájáról látom, a legfrissebb kiadás. Többnyire hallgatunk. ö ki tudja miért, magam pedig az illem kedvéért. „Gvűrjük” a kilométereket. Csupasz fasorokat. diőéraő tanvákat hagyunk magunk mögött. Mikor már az útunk felét is megtettük, egyszerre csak — Autóstop messziről látom — két bandukoló gyerek meg-megállva integet. Hátukon iskolástáska, nyolc—tíz évesek lehetnek. Nagy zakó az egyiken, széllelbélelt vékony kabát a másikon. Cigánygyerekek. Bizonyára a távoli falucska iskolájába igyekeznek. Lakkozott kocsink sietve elhúz mellettük. Az üres hátsó ülésekre pillantva bátortalanul megkérdezem : — Nem lehetett volna őkét is felvenni? Az új kocsi gazdája végig mér. Száját összeszorítva szűkszavúan szól: — Majd pont velük fogom összepiszkítani a kocsimat Hirtelen magamat is piszkosnak érzem. Cipőm sáro- sabb a kelleténél, két éve hordott kabátom sem vetekszik útitársamévaL Néhány villanypózna után szótok is. — Ki szeretnék szállni. Tessék majd megállni, megérkeztem. — Mi az, nem Nyíregyházáig jön — kapja föl útitár- -sam a fejét. Sikeres „landolásom” után magam is alig hallom, úgy mondom: — Talán majd később. Aztán hangosabban hozzá teszem a tanácstalanul rámmeredő tulaj tájékoztatása végett: — Tudja, majd a gyerekek kel. Becsapódik mögöttem az ajtó. i Bodnár István Jóból is... Nem panaszkodhatunk, kellemes az idő, de az óvatosság sem árt: nem lehet még lengén öltözni, így aztán, ha betéved az ember — mondjuk boltba, áruházba — melegen tartott helyekre, bizony, nem a legkellemesebb a tartózkodás. Hiszen nem öltözhet kiskabátra, zakóra az ember. Mondjuk a Kelet Áruházba, ahol igazán kedvesen fogadják a lengén öltözött eladónők a vásárlókat: — Tessék, mit parancsol? A vevő, akinek már gyöngyözik a homloka, a melegtől tréfásan mondja: — Nekem is van egy eladó kabátom... Az eladó nem érti, s vevő folytatja: — Mondja, kérem, nincs melege? — Nincs — mondja — itt kellemes a levegő. Mármint azoknak, akik egyszál ruhában vannak. De mit csináljon a szegény vásárló? Három megoldás tanácsos. Vetkőzni, öltözni, vagy a fűtést csökkenteni. Mindenképpen mz utóbbi a hasznosabb, s nem csak a Keletben, ha_ nem a Centrumban, sőt még az északi városnegyed ABC-jében is, vagy úgy mint a Nyírfa Áruházban, ahol ruhatár mű. ködik. S talán egy kicsit gazdaságosabb és egészségesebb is lenne, mert jóból is megárt a sok~. ftá) Űjabb toronyház készült el A Kun Béla és a Kossuth utca sarkán megépült tízszintes toronyház földszintjén üzleteket, ifjúsági presszót alakítanak ki. A SZÁÉV lakatos brigádja a presszó üvegfalának szerelését végzi. (Elek Emil felvétele) Kilencven hektárral növelik a cukorrépa vetésterületét A tiszateleki Béke Termelőszövetkezet főnovénve-.Ól -9S8ÖÍS29Í-I9J JSJieiTS Töszateleken, amikor más gazdaságok „megszabadultak” a cukorrépától, ők 1970-ben is több mint száz holdon, pontosan — a ma használatos területmérték szerint — hat- vankilenc hektáron termelték ezt a fontos ipari növényt. A cukorrépa-termesztés növelésére hozott kormányhatározat megjelenése után fokozatosan növelték a vetés- területet, 1974-ben már 160 hektárra kötöttek szerződést. Az 1290 hektár közös szántóval rendelkező szövetkezetben ez szép eredmény. Különösen az, ha azt is figyelembe vesszük, hogy négy év alatt mintegy száz fővel csökkent a termelőszövetkezetben a munkaképes tagok száma. A gépek segítségével Hogyan birkóztak meg ekkora területtel? Úgy, hogy az elsők közt kezdték meg a gépesítést. Már 1971. őszén — igaz késve — megérkezett a szövetkezetbe a francia cukorrépa-termesztő gépsor. Az 1974-es rendkívül nehéz ősz tapasztalatai nyomán azt állítják, ha nem lett volna betakarító gépük, a cukorrépa fele a földben marad, ök akkor is használták a gépet, amikor mások azt állították, nem lehet rámenni a talajra. Újítottak. A szedőgépről leszerelték az összehordó korongokat, így a répát a gép csak fejelte és kiemelte. Ezzel kiiktatták a gépnek azt a részét, ami a sarat nem bírta — állandóan eldugult. Igaz, kézimunkával kellett a gép után összeszedni a répát, de mégis könnyebb volt, mintha a fejelést és a szedést is emberi erővel végzik. A száras tavasz ellenére (rossz kelés), majd a belvíztől károsított területről nagy küzdelemmel, de sikerült a tervezett répamennyiséget betakarítani. A cukorgyárnak 43 ezer mázsa fizető répát szállítottak el. Sajnos, amit a szállítógépek a rakodóhely- re hordtak, súlyban sokkal több Volt ennél, nem egyszer 15—20 százalék sarat is vittek, ezért kell most a pontosság kedvéért fizető rópa- súlyról beszélni. A KI TE-rendszerben A termelőszövetkezet vezetőinek a nehéz esztendő után sem fordult meg a fejében, hogy csökkentsék a cukorrépa-területet Sőt, 90 hektárral növelik, , összesen 250 hektárra kötöttek szerződést. Még jelentősebb változást jelent az 1975. éves termesztésben, hogy beléptek a nádudvari KITE termesztési rendszerbe. A belépésnek több előnyét látják. Elsődleges cél: a területegységről több termést lehozni. A rendszer által megszabott technológia már az első esztendőben biztosítja, hogy hektáronként 500 mázsa átlagtermést érhetnek eL Nem elhanyagolható az sem, hogy olyan nagy teljesítményű gépet kapnak, amit más növények termesztésében is jól hasznosíthatnak. Már az előkészítés idején nagyon elégedettek a KITE szaktanácsadó hálózatával. Szinte hetenként felkeresi őket egy- egy specialista. A tagság létszámának növekedése a következő években sem lesz várható, inkább csökken. Különösen azoknak a száma lesz kevesebb akik nem vállalják a nehéz mezei munkát. A KITE útján vásárolt Intrac—2006-os automatic gép nagy segítségükre van a kézi munkaerőpótlásban. A szántástól a vetésig, a növényvédelemtől a betakarításig mindent el lehet vele végezni a cukorrépa termesztésében. Például csak a szedésben mintegy 200 ember munkáját képes elvégezni — a napi teljesítménye 10—12 hektár. A Béke Termelőszövetkezet a kedvezőtlen őszön is biztosította, hogy a cukorrépa alá minden terület mélyszántásba« néciMÜljöa. A szállítógépek többszörös túlterhelése miatt egyedül az istálló- trágya-kihordásban maradtak el a tervezettől. A terület jelentős része így is megkapta az előírt szervestrágya- mennyiséget A közös terület mintegy 20 százalékán termelnek cukorrépát az idén. Ezzel szinte a felső határig elmentek. A kedvező vetésforgó alkalmazása miatt valamelyik szomszédos termelőszövetkezettel nem egyesülnek, a területet növelni nem tudják. Pedig tervük, hogy ezen a talajon egy nagy cukorrépa-termesztő bázist alakítanak ki, A népgazdasági igények teljesítése és a répatermesztés jövedelmezősége mellett még egy harmadik célt is szolgálnak. A cukorrépa-termesztést mint tömegtakarmány- nyerő bázist tekintik. Néhány évvel ezelőtt a szakosított szarvasmarhatelepet jórészt a répa útján származó tömegtakarmányra építették. A múlt őszön 30 ezer mázsa nedves szeletet vásároltak vissza. A cukorrépa-termesztés tehát nem csak több cukrot, hanem több tejet és húst is jelent A háztájiban is Említésre méltó — ritkái találkozni ilyesmivel —, hogy a tagság egyrésze s háztáji területen cukorrépát termel a gyár részére. 1974- ben a tagok 12 hektárra kötöttek szerződést, 75-re pedig 20 hektáron felül lesz a háztáji. Ezt a területet szintén táblába vetik és géppel művelik, megfelelő térítés ellenében a tagoknak. Ezzel együtt Tiszateleken több mint 270 hektáron termelnek cukorrépát. Több háztáji tehéntartó szövetkezeti tag szintén igényli a répaszeletet a gyártól. A tiszatelekiek termesztési hagyománnyal és jó talajjal rendelkeznek, de élenjárói as új technika alkalmazásának is, és nem utolsósorban élenjárnak az országos gazdaságpolitikai érdekek meg- valósításában.
