Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

r* £BLET-M AGYAROftSSÄC — VA SÄRN API MELLÉKLET Í975. Január í# Karrier munkával Mi a véleménye? Kinevezték osztályvezetőnek Kedvezmény és kötelesség A karrier szó értelme a szótár szerint: gyors érvényesülés az életpályán. Megjegy­zésként hozzáfűzi: gyakran pejoratív (rósz- szálló, elítélő) értelemben használt kifeje­zés. Ha valakire azt mondják, hogy karriert csinált, a szó mögött többnyire ott bujkál a ki acuj mondott feltételezés: „Az ám, de va­jon miféle úton, hogyan jutott ide, ki áll ? faata mögött?... Valljuk be — nem mindig alaptalanul. De... Elmondom egy fiatalember eddigi karrierjét, Érettségi után a jól tanuló fiút felvették a felsőfokú építőgépészeti technikumba. 1968- ban szaktechnikusi oklevelet szerzett. Nyír­egyházán helyezkedett el a megyei építő- és szerelő vállalatnál, 1868 szeptemberétől a vállalat tmk-műhelyében lett gyakornok, öt hónán múltán, 1939. február elseién kine­vezték osztályvezetőnek. Huszonkét éves volt — százharminc ember került a keze alá. Hat, éve osztályvezető. Négy évig volt a vállalat KTSZ-titkára, most a pártvezetésé# tagja. A jövedelme a munkába állása óta körülbelül a négyszeresére nőtt. Nős, van egv kir'la. Lakást Icanott a vállalattól, gén- koc-i-tulajdonos. Munkatársai — vezetői ép beosztottjai — szeretik, ö maga elégedett „Információ a mérlegeléshez...” Ennvi elég? Ennek alapián ismerjük Szemján Ti­bort, a Szabolcs-Szatmár megvei Építő- és Szerelő Vállalat gépes-e*; -------'t'iét? Nem hinném1 A ^.Keresztapa“ nélkül Mert mi erre az olvasó válasza? ..Naná. biztos már évekkel ezelőtt megvolt neki az áüás. Van egv-két keresztapa a cégnél. Nyomják a fiút...” Halljuk hát a karrier történetét a legil­letékesebbtől, a főszereplőtől. — Karrier? Én jórészt szerencsésnek tartom magam . .. Esküszöm, még sosem gon­dolkoztam azon, kinek vagy minek köszön­hetem ezt az egészet. De kezdjük az elején. Gimiben elég jól tanultam. Nem voltam kitűnő — úgy négyes és jeles között. Az ere­deti terveim szerint tanárnak készültem. B; eíógia—kémia szakra jelentkeztem érettsé­gi után a debreceni bölcsészkarra. Kisvárdai vagyok. Debrecen viszonylag közel van. Nem vettek fel. Elég bús voltam emiatt, de még reménykedtem, hogy akkor talán a másik helyre felvesznek. Az egyik pesti technikum­ba küldtem jelentkezést vegvioari gépész S7.akmára. De 'közbejött“ égv hihistés: az ak­kor létrehozott debreceni felsőfokú építőgé­pészeid technikum augusztusra felvételit hir­detett. Elmentem felvételizni Debrecenbe és Pestre is. Volt benne egy kis csalafintaság, de... Mit ad isten- mind a két helyre fel­vettek. Debrecent választottam. És most hiába vársz tőlem himnuszt a szakma iránti elhi­vatottságról. Az igazság: azért lettem építő­gépész, mert Debrecen közel volt és adtak kollégiumot — ez pedig nem mindegy egy «Egygyermekes, szűkösen élő családban. Az építészethez addig annyi közöm volt, hogv apám — asztalos lévén — éptíkezéseken " dolgozott... Jó közepessel Itt sem lettem kitűnő. tanuló. Jó köze­pessel végeztem. Bevallom, nem szeretem a kitűnő tanulókat. S ez nem az irigység sza­va. A kitűnők többsége, ahogy mondani szokták, „életből közepes..Nincs rá ide­je. Én világéletemben mozgékony ember voltam — szeretem a sokféle munkát, tevé­kenységet. De nem ez a lényeg. A tanulásnál tar­tottunk. Szóval, közelgett a harmadik év vége. Hatvannyolcban szüntették meg a kihelye­zési rendszert — ami azt jelentette, hogy a végzősöknek állást kellett keresniök a saját szri-rilukra. Hivattak egvik nao a tanulmá­ny’ osztályra: mi lecz már, hová megyek, itt az év vége, és még nem közöltem velük sem­mit. Adnak két napot... / Na, most aztán hová? Egy vasam sem volt, kimentem hát az útra. és autóstoppal bejöttem Nyíregyházá­ra. Addig alig jártam a városban — kérde­zősködtem, hogy hol van itt éoítőinari vál­lalat. A SZÁÉV-hez igazítottak. Ott közöl­ték. hog/ sajnos, nincs állásuk. Próbáljam meg talán az ÉPSZER-t. Küöttem érdek­lődni, „Építőgépész technikus? Rendben van jöhet. Szükségünk van ilyen képesítésű em bérré.. .. Mikor áll munkába?” Délután le adtam a tanulmányi osztályon a vállal a- j írásbeli ígéretét, hogy alkalmaznak, ha vé geztem A téerrifcásoknál lettem gyakornok ősz­szel. Havonta pontosan 1264 forintot kan­tám kézhez. A hatvannyolcas év szilveszte­rére mindig emlékezni fogok. A vállalatnál szerveztünk egy bulit. Éjfél után nem sokkal íz egyik kollégám azt súgta: tudod, hogy té- :ed akarnak az új osztály élére tenni? Csak .éztem ... De ugyanakkor határtalanul meg- rültem. Csoda? No, meg kételkedtem. Ugratnak, hülyés­kednek ... Miért pont engem neveznének ki ? Január közenén kineveztek az újonnan alakított gépészeti osztály vezetőjének. Két­ezer-ötszáz alappal. A képesítésem megvolt hozzá, s az addigi munkám alapján ráter­mettnek is találtak a vállalat vezetői. Mint mondták, a fiatalságom előnynek számított... Majdnem pontosan a huszonkettedik szüle­tésnapomon történt. Ajándéknak nem volt rossz. Annak is éreztem. Ajándéknak. Sem­miképpen sem megalaoozott, megérdemelt előmenetelnek. Sokat töorengtem — és fél­tem. Féltem a felelősségtől, a munkatársaim véleményétől, a feladat nagyságától, az eset­leges ellenállástól... meg még annyi min­dentől. Nem is volt könnyű, az biztos. Ha valami nem. jól ment. mindjárt másokban keresnem a hibát, hogy passzív ellenállást tanúsítanak, satöbbi... Azt hiszem, akkor zökkentem vérié# a kerékvágásba, amikor az egyik "la^wSTTboF" légám elmondta: ő volt az egyetlen annak idején a vezetők között, aki váltig ellenezte a kinevezésemet. „Zöldfülű, újonc, nem ér­demes kockáztatni...” ■ Azt mondta, meg­változott a véleménye neki is... Mondanom se kell, mit jelentett az a „vallomás” ne­kem ... Szeretnek, tnegbecsü'nek* Most huszonnyolc éves vagyok. Hat éve vezetem az osztályt. Kezdjem mondani, hogy milyen kitüntetéseket, dicséreteket, jutalma­kat kaptam? Kínos helyzet. Ha elhallgatom álszerénynek tarthatnak. Ha elsorolom, di- osekvőnek ... De csak azt tudom mondán: amit a beszélgetésünk elején: nem szívese- válláltam a riportalany szerepét... Mer' nem könnyű kimondani: sikeresnek érzem magam. Elégedett vagyok. Úgy érzem, sze retnek, megbecsülnek... ötezren felüli jö­vedelmem van. Lakást kaptam a vállalat­tól. Itt. ismerkedtem meg a feleségemmé1 van egy négyéves fiúnk ... Időközben meg­szereztem a mérnöki okleveled Elvégeztem a marxista esti egyetemet... 'És az egyik nem is titkolt örömöm: ta­nítok. Pontosabban szemináriumot vezetek a HAFE és a papírgyár közös marxista közép­iskolájában. Tanárnak készültem — s ha ez nem is kimondottan tanárság, mégiscsak ér vagyok huszonnyolc ember oktatója és talán pedagógusa. Szépnek tűnik, amit elmondtam. De.. kétszázötven embert Irányítok. Dolgozom Sokat dolgozom. A . pártszervezeti jellemzé­sem szerint túl sokat. Néha én is érzem hogy nem kellene ennyit vállalnom... el­aprózom az erőmet. De szívesen csinálom ... Tudás és munka Ez hát a karrier belülről. Nincs mögötte biztosított állás, keresztapa. Amikor ve­zető posztra került, az részben el öle gézét' bizalom volt. Beváltotta a hozzá fűzött re ményeket. Dolgozott, tanult, mozgalmi mun kát végzett és végez. Hárman kilencvenegy évesek. Fizikai munkások. Érettségizett kettő: Gaál Miklós az esztergályos és Tolnai István a diszpécser. A harmadik, a „legidősebb” fiatal, de már így is négy gyermek apja Kövér László: „Nekem meg technikumon van, itt tanultam szemben, a mezőgazdasági gépész szakon.” És magya­rázná, mi minden ok miatt kényszerült a ké­pesítés, az érettségi elől „megszökni”. „Már sajnálja, de pótolta az életben, olyan kiválóan bizonyított, hogy kétszer járta meg az NDK-t, kitüntették ott, itthon kétszer lett a vállalat Kiváló dolgozója, s a mellette dolgozó Gaál Feri egyik, mindig kész tanítómestere is, mert ha valami gondja-baja van valamelyik csap­ággyal, ott köt ki Kövér Laci mellett. Nyíregyházi munkásfiatalok, a MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi központi gyáregységének dolgozói. Kövér Laci Miskolcon ismerkedett a szakmával. „Ott voltam tanuló, ott kerültem a MEZŐGÉP testvér vállalatához.” És ami nagy ritkaság, hogy mint esztergályos áthelyezéssel került a nyíregyházi vállalathoz. Tíz éve törzstagja a vállalatnak. „Ezt figyelembe is vették az áthelyezésemmel együtt. Érzem a nyereségrészesedéskor, mert így plusz évente 4—500-zal többet kaptam eddig.” Szóba kerül a munka. Elnézést kérek, hogy „lopok” a drága idejükből. Mosolyog­nak. Bizony rá kell húzni, mert teljesít­ményben dolgoznak. „Nekem például 3700 perc van most adva 200 darab csapágyház megnagyolására. Ezért,,ha átszámolom 15 fo­rintos órabérrel, akkor 900 forintot kapok.” — Mennyi idő alatt készül el? — Ha minden oké, szerény saccolásom szerint 5 nap. — Elégedett ezzel? — Már hogyne lennék. Ez megfelel kb. 140 százalékos teljesítésnek — számol Kövér László. | Tolnai István a Csepel Vas- és Fémmű­vekből, a vasasok fellegvárából került Nyír­egyházára, haza. Ott tanulta a szakmát, ott volt tanuló. És nem is akárhogy végzett Lakatosként szabadult 1965-ben. „Házi versenyen Csepelen a szakma ki­válója lettem, s ezért 3 hónappal előbb sza­badultam, mint a többi társam. Ez anyagi-' lag azt jelentette akkor, hogy a kezdők kap­tak 5,60-at, én 6,50-et.” És Nyíregyházán a gyárban egyből diszpécser lett. 19ß8 óta vég­zi ezt a- munkát, miután leszerelt a honvéd­ségtől. Először a tanműhelyben volt, most pedig a lakatosüzem gyártmánydiszpécsere. Ezt hangsúlyozza, mintha rang lenne. S ahogy magyarázza, valóban ez érződik sza­vaiból, mert az ő gondja, hogy a lakatos­üzemben készülő mezőgazdasági kisgépekhez "mindig"legyen megfelelő mennyiségű és mi­nőségű anyag. — Előfordul, hogy szidják? — Néha elő bizony, amikor nincs anyag. Ilyenkor fut-szalad az ember, intézkedik, ha tud. Most legutóbb a tokmányvédő-burko- lathoz nem voltak gégecsövek. Ilyenkor az­tán nyüstölöm az a«yagosztályt. A meló nem állhat meg. Vékonyodik a boríték is, s én ezért is felelős vagyok, annak érzem magam. Kövér Laci szól közbe: „A munkás elő­ször a diszpécserhez fordul. Ez miért nincs, az miért nincs.” Tolnai István: „Mi meg továbbadjuk a labdát. Mikor, kinek. Van, amikor a terme­lési osztálynak, hogy jobban biztosítja az együttműködést.” ő órabért kap. Érti, mire célzok. „Nem .jédnék meg, ha visszakerülnék a padra. 5tt kezdtem, ott nyugodtabb is lenne, mert ít idegileg kikészülhet az ember. Nem le- .eí közömbösen vizsgálni az üzem- és mun- nszervezést, az anyagellátást. „Ezekről is zót ejt, s említi az irányelveket. Aztán egy >apirost vesz elő. Mutatja, hogy most egy 31dborsófőző gép gyártásának az előkészíté- -én okoskodnak. Nagy gondban van ő is. ~ieg Kiss József, az üzemvezető és Jakab üusztáv, a művezető. „Még most ismerke- i.ünk vele, új teljesen. Nagvon komoly mun­kát, felkészülést igényel. Szovjet exportra gyártjuk majd.” És sorolja, mi mindenféle anyag szüksé­ges hozzá. E®viket az NDK-ból kaniák, a másikat máshonnan. Vigyázni kel), jó le­gyen, olcsó is, minőségileg kifogástalan. Vizs­gázik a gyár ezzel is. És vizsgázik mindennap Gaál Miklós is, aki Pesten tanulta a szakmát. Nagvgécről vezetett az útja az Ánrilis 4. Gépgyárba. Ott volt betanított esztergályos. „1970-ben Nagy- gécen elvitte az árvíz a házunkat, beköltöz­tünk Nyíregyházára. 1971 ianuárjában kezd­tem itt a munkát. De már nem betanított vagvok, mert vizsgát tettem 1972-ben.” Itt volt a tanfolyamon, itt végzett, s a mai nanig is oda-oda figyel rá Kövér Laci, aki -soportvezetője is volt. Sok fogást tanult meg tőle. ök a maguk módián értelmezik az üzem- és munkaszervezést, az anyagokkal, szerc-ám okkal való takarékoskodást. Kövér László: „Nekünk a vérünkben kell énnek lenni. Nekem vannak «zersz* -naim, drágák. értékesek, olvan mérőműsze -ek. amelyekkel keresem a ken veret. Az én -wndem-fé'adatonn. hogv az mindig ió le- -,ven. a génem meg tiszta. Van olvan toló- mérr&m. emelvet — kfmrive egv másikkal! — tíz éve bsszréiek F^ben bírok. És tu­Mt!ven kikötései vannak7 Kérdezték itt tőlem, hogy müven kikö­téseim vannak. Éizetés. beosztás? Én csak ráztam a fejem: nem. kérem, semmi... Ez a karrier két alappilléren nyugszik: Szemján Tibor tudásán és munkáján. E két dolog pedig csak a sajátja. Tarraavölgyi György dnk Olvent. akinek é,reote kell egv-pgv toló- •nái-pp M-p»m tud rá vigvázni. Ta.oí+err --oii ar embereket arra is, hogy ne pazarol­ianak.” Tolnai István: „Szó van arról a párt­kongresszus! irányelvekben, hogy gyorsabb Tolnai István diszpécser. Gaál Miklós esztergályos, haladást kell elérni az üzem- és munkád szervezésben. Úgy látom, nálunk is korsze-í rűsíteni kellene például az anyagmozgatást^ szállítást. Két villás Diesel-targoncánk van! De hol az egyik rossz,( hol a másik. Többi nem kellene, de helyettük két új, az Igen. A' másik az anyagellátás jobb szervezése. Ez»! zel a termelékenységet nagyban tudnánk növelni.” Gaál Miklós: „Nálunk a padnál feles«* legesen kidobott anyag nincs. Amit mi ka* punk, arra szükség van. A selejtre kell job# ban odafigyelni.” Sommásan mondják, jó, hogy ezekre felá hívta a figyelmet az irányelv. Csak köv^t? kezetesen érvényesítsék is. Szóba kerülj hogy a jövőben több figyelmet kell fordítás ni a2 üzemi munkásfiatalok lakáshelyzetéi nek a javítására is. Ezt fogalmazza meg £ XI. kongresszus irányelvei. Tolnai István: „Helyeseljük, mert kezű detben valóban a legfőbb gondia a fiatal, nő-* sülés előtt állónak, vagy fiatal házasnak a lakás. Tudom magamról. Rajtam is a válla­lat segített, s tudomásom szerint hozzám ha­sonlóan még nyolc fiátalt juttattak ígv mun­káslakáshoz. Most január 24-re ígérték a kulcsátadást. Remélem, meglesz.” Kövér László: „A kedvezmények feltét? len segít=é»et nyújthatnak a fiatal szakmun­kásoknak. Seg'tenek abban is. hogv megrak gadianak a gyárban, s megbecsült tagjai le­gyenek a törz.sgárdának. 17-ek a támogatások egfiók elő a családalapítást.” Gaí1 Miklósra férne most rá legjobban: egy segítség: ..Én mott nősültem november­ben, arlvámékkal laktyak. éopkezni szeret-* nénk. de ez még b’zonvtalan.” Lehet, sőt biztos, hogv segítenek. Per­sze egvszerre nií-ü hninanm minden igán-t kieló-ítoni nem lehet. r>e mind közelebb kerülünk hozzá, ha azokat a feladatokat;' amelyeket az irányelvek tartalmazlak meg is valósítjuk. i Farkas Kálmán Kövér László esztergályos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents