Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám

fe«LirrCftX(STAiioirs7Ä(f ■; 'Í Felelősséggel A pártvezetőségek újjáválasztá&a mindig jelentás esemény volt az alapszervezetek életében. Nem mindegy, hogy az elkövetkező időszakban mi* lyen vezető testülettel és hogyan oldják meg feladatai­kat, hiszen a párt politikájának végrehajtása, az ered­mények és gondok nagyban függnek majd a megvá­lasztott új pártvezetőségek munkájától. Az eddigi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a párttagság a fentiek tudatában már a jelölő bizottságok megválasztásakor igyekezett elősegíteni az eljövendő választás sikerét. Olyanokat választottak e bizottságokba, akik jól isme­rik a párt káderpolitikáját, akikben bíznak, aldk a le­hető legjobb vezetőség kialakításán fognak majd. fára­dozni. Á feladatok jó végrehajtásához adottak a feltétem lek: elegendő az idő a jelölő bizottságok munkájához és mindenekelőtt biztosítottak a szükséges politikai fel­tételek is. A Központi Bizottságnak a káder- és sze­mélyzeti munkáról, a nő- és ifjúságpolitikai feladatok­ról szóló határozata, s nem utolsósorban a március 19—20-i irányelvek a munkásosztály társadalmi szere­pének fejlesztéséről világosan megszabják azokat a kö­vetelményeket és tennivalókat, amelyek iránymutatás­ként szolgálnak. A határozatok végrehajtása során megnőtt azok­nak a fizikai munkásoknak a száma a pártban, akik különös érdeklődést tanúsítanak a közügyek iránti érett politikai érzékkel, közösségi szenvedéllyel képvi­selik a párt politikáját, s ezenkívül a termelő mimiká­ban is példamutatóak. Nem statisztikai, hanem politikai kérdés a vezető­ség megfelelő összetételének alakulása. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy híven tükrözze az adott terü­let párttagságának társadalmi összetételét. Természe­tesen nem valamiféle mechanikus tükröződésről van szó. De a termelő területeken működő pártszervezetek­nél például magától értetődő, hogy á termelő munká­ban részt vevők legyenek többségben, mint ahogy az iskolai pártszervezetekben elsősorban a pedagógusok kerüljenek a vezetőségekbe. Az is természetes, hogy a fiatalok és a nők is a jelenleginél nagyobb képvisele­tet kapjanak. A jelölő bizottságnak az előkészítés egész folyama­tában úgy kell dolgoznia, hogy minden párttag élhes­sen a szervezeti szabályzat által biztosított jogokkal, a pártdemokrácia adta lehetőségekkel. Szorosan összefügg ezzel — külön is hangsúlyoz­zuk’—, hogy a jelölő bizottság, nem a régi vezetőség bi­zottsága. Miután a tagság megválasztotta a bizottságot, annak nem egyes személyek Igényeinek, hanem a párt­tagság egészének az alapszervezettel szemben támasz­tott követelményeknek megfelelő vezetőség kialakítá­sán kell fáradoznia. Nagyon lényeges az is, hogy a jelölő bizottság ala­posan felkészüljön javaslatának megindoklására, hogy a párttagság megfelelő Lmformáeióval rendelkezzen a jelölés elfogadásához, majd bizalommal adhassa szava­zatát a javasoltakra. Elképzelhető, hogy a jelölő bizott­ság jelöltjei közül a nyüt szavazáskor nem kerül fel mindenki a jelölőlistára Ezért szükség szerint újabb javaslattal kell, hogy éljen a bizottság. Erre az eshető­ségre is jó előre fel kell készülni Sok múlik a jelölő bizottságokon. Ne sajnálják tehát az erőt és fáradtságot mert rövid idő alatt végzett te­vékenységükkel több évre szólóan alapozhatják meg az alapszervezet vezetését, munkáját. M. ?. E z volt a harmincadik békés esztendő. Az azóta felnövekvő nemzedék már nem tudja, mi a hábo­rú, nem érzik a viszonyítás­ban a béke óriási értékét így van ez jól. Láttak fil­meket olvastak könyveket a háborúról, elkomolyodtak a film nézése közben és az igazságos harcot viselők ol­dalára álltak, miközben a regények sorait rótták vé­gig. De élnek még a világ­égés borzalmait magukon viselők, akik láttak szőnyeg­bombázást és romokat Még élnek azok, akik a poklok­ból tértek vissza, és akik csak azt remélték: béke lesz. Európában harminc éve nem volt háború. L. Miklóssal a vonaton ta­lálkoztam. Mintha tizenhét éves bolyongó énemre ta­láltam volna rá, olyan volt ez a harmadikos gimnazis­ta. Magas, vékony, csontos, elmélázó tekintetű. Tapasz­talatlan, ábrándos és roman­tikus, mint sokezernyi tee­nager. — A háborút csak filmek­ből, könyvekből, a rádióból és televízióból ismerem. Közvetlenül nem tudom ér­zékelni. Egy-egy film után mégis elgondolkodom, már odáig jutottam, hogy félek tőle. A film tartalma a bor­zalmak akarva-akaratlanúl a hatalmába kerít és együtt élek a szereplőkkel. Na, ne gondolj félre, tudom, hogy kik képviselték az 'igazsá­got De mégsem tudom Mit jelent? megérten! az emberiség mi­ért rombolta le önmagát, sok ezer év alatt felépített kul­túrát miért pusztított ei órák alatt. A béke: ebben szeretek élni. Még netn választottam ki leendő életpályámat. Mi legyek ? Növényvédelmi ■ re­pülős vagy rádió és tévé­szerelő? Vagy1 menjek ki az NDK-ba dolgozni? Szeretnék pilóta lenni! Ebbe vagyok belebolondulva. —- Maga nem emlékezhet a háború előtti nagy herce­hurcára — «agyapáskodik velem K. Jóska bácsi, " aki jócskán túl van a nyolcva­non. — Úgy mentünk ki a frontra, mint aki bálba készül. Meg voltunk győ­ződve, hogy az ellenség csak rossz lehet, gonósz és alat­tomos és nekünk ezt az el­lenséget meg kell ölnünk. Az orosz frontra küldtek minket. A szerelvény fel volt virágozva, ' senkinek nem láttam könnyet, az ar­cán a búcsúztatáskor. Az úton végig énekeltünk. Ha­nem kint a fronton, de már előttünk a vasútállomáson is etfehéredtünk. Úristen hova hoztak minket? Kinek a ke­ze, a lába, a feje völt be­bugyolálva fehér gézzel, azon -meg átütött a vér; Nem volt kellemes látvány. Az dolunk-e a szüretre? Mert arra már most kell gondolni, az év első napján! Ezt mon­dom a kezdőknek is, most ve­lük vagyok néhány napig,. a tanulólányokkal, asszonyok­kal, Belejönnek ők is gyorsan ebbe a munkába, nem ördön­gösség ez. Még odaszólok né­ha, hogy „a fájóst ne vágd, xe!” — de nincs más baj ve­lük. így kívánnám az egész esztendőt, baj nélkül, jó ter­méssel, na meg egészséggel* K A. „Nem lesz könnyűd Muha Béldné ruhaipari technikus, szalagvezető, Nyír­ség Ruházati Szövetkezet: A szokásos időben, 5 óra4ö perckor, teljes létszámmal kezdtük az új év első napját. Szoknyákat készítünk egy nyugatnémet cég részére. Bal­lon alapanyagból, maxi hosz- szúságú, elöl hólos, öves szoknyákat Ebből csak né­hány száz darab készül, az­után a mi szalagunk is varr majd ruhát és kosztümöt ugyanennek a cégnek. Uj partner, az idén havonta négyezer különféle női felső­ruhát készítünk részükre bér­munkában, készíttetett volna szövetkezetünkkel többet is, * tudat, hogy holnap már mi is így járhatunk, vég­képp kijózanított Szeren­csére csak a vállára „lőtték át”, ezzel megúsztam a há­borút Ez volt az’első világ­háború. Még örültem is a sebesülésnek. Végül is ezzel mehtettem meg az életem, s talán a mások életét is. Én megismertem a háborút So­sem láttuk egymást lőttünk egymásra, rongyosok, kiéhe­zettek voltak azok is, mégis egymásra fogtuk a bajonet- tet. Rumot osztogattak ne­künk, hogy nagyobb „vadál­latok” legyünk. Szuronyro­hamkor a szélső sorba hú­zódtam. Nem a gyávaság vitt engem oda. Ott értet­tem meg mi’ a háború. H_ Ahtálné egyik vállala­tunknál portás, öt éve múlt hagy szívroham miatt ösz- szeesett az utcán. Leszázalé­kolták. — A baleset után azt mondtam a nagyfőnöknek, adjon nekem valami köny'- nyébb munkát,’ nekem is szükségem van arra a kis pénzre. A kislányom a MÁV-nál dolgozik, tavaly végezte el az építőipari szak­középiskolát Azzal nyaggat hogy ő tanítani akar, gyer­mekeket nevelni, Próbálom lebeszélni: lányom, hát jó fizetésed van, s tanítósko­dással sohse lesz ennyi Da­®ee és hajthatatlan, de az­ért nem haragszom rá. Csi­nálja azt, amit akar. Az első férje ottveszett a háborúban. Az esküvő után egy héttel elvitték. A Donnál pusztult el. — Jómagam is benne vol­tara a bajokban. A mostani Kölcsey gimnáziumban volt egy hadikórház. Ott ápoltam a betegeket, sebesülteket. Aztán ahogy a front közele­dett, a kórházat elvitték Pestre. Pesten maradtam, egy József körúti bérház pincéjében „éltem”. A ház összes lakója itt zsúfolódott össze. Ez volt a legszeré­nyebb karácsonyom. Fenyő­fáról, karácsonyi hangulat­ról szó sem lehetett akkor. Áztatott kenyérhéjat ettünk és örültünk minden csepp víznek. Mindenkinek egy csészével jutott. Néha fel­mentünk a szabad levegőre, amikor nem bombáztak, és nem lövöldöztek. Az utcán rengeteg volt a halott. Ha egy döglött lovat találtunk nagy karéjokban vágtuk ró­la a húst Egy asszony min­den reggel vizet hordott ne­künk. Oroszok jártak lent a pincében. Kenyeret és élel­mét hoztak nekünk. Az egyik asszony felkiáltott: „Jaj a víz!” Sajnos a kanna kiborult, alig maradt benne valami. Nem is annyira az asszonyt féltettük, mint a vizei. Ez volt a háború. Vé­gül . gyalog hazajöttem Nyíregyházára. Emlékszem: március volt... Buzgó Ferenc de nem győzzük kapacitássá?: Rendkívül igényesek, egy technikusuk állandóan \ itt tartózkodik, hogy figyelem­mel kísérje a gyártási Elége­dettek szövetkezetünk dolgo­zóinak munkájával, és nem szeretnénk elveszíteni jó hír­nevünket. . ■ i Erről is szó volt egyébként a ma reggeli rövid megbe­szélésünkön a szalagnál, meg arról, hogy milyen feladata­ink lesznek és hogyan oldjuk meg. Munkánk bőven van és lesz, ez biztonságérzetet ad mindnyájunknak. De ázt is tudjuk, hogy teljesítése nem lesz könnyű. Á mi szalagunk­nak is ugyanazok a problé­mái, mint az égési szövetke­zetnek. Rendkívüli mérték­ben megnövekedett a minő­ségi követelmény. Ráadásul új alapanyagokkal, ballonnal, selymekkel dolgozunk, és nemcsak az anyagok, a fazo­nok is munkaigényesebbek az idén. Szalagunkban is kévés szakmunkás dolgozik, A régi­ek közül többen szülési sza­badságon vannak, helyettük fiatal,. új. munkásnők jötték. Gyakorlatlanok,, nehezebben birkóznak meg egy-egy új feladattal. Pedig a munkánk gyakran- változik, nincsenek ezres Szériáink. A fokozottabb minőségi követelmények nagy figyelmet követelnek majd mindnyájunktól és több fe­gyelmet Jobban kell ügyei" nünk a segédanyagokkal va­ló takarékosságra, és a tisz­taságra, amely nálunk alap­vető követelmény. Egy gép bepiszkolódása a munka le­állásához is vezethet, s ez időveszteség. Viszont éppen a nagyobb követelmények mi­att kell majd nagyon jól gaz­dálkodnunk a munkaidőnk­kel SL »,Dolgozunk becsületté LJ* RIPORTEREI Tóth Ldsstóné, a Nyíregy­házi Konzervgyár munkásnál jé: — Nekünk elég hosszú volí az ünnep: a gyár dolgozói « két ünnep közöt szabadságon voltak. Nem könnyű egy há­ziasszonynak a karácsony még a szilveszter — nem unatkoz­tam én sem... De újévkor má» pihentem. Az év első, mun­kanapján almahámozással kezdtük. A gyümölcsüzem­ben, ahol dolgozom, most áll­nak a gépek. A jövő héttői kezdődik az igazi nagy mun­ka. Jól zártuk az 1974. évtó — remélhetőleg a nyereség­ben is meglátszik majd a terv idő előtti teljesítése. Nem volt könnyű éve a konzerv­gyárnak — az idei sem lesz az. De mindenki dolgozott becsületteL Ebben az évben is fogunk... Jutalmakat, pré­miumot elég sokat osztottak •— ettől az évtől még többet várunk; Ezért a várakozásért tesz­nek is. Az angol exportra ke­rülő puddinghoz készítik elő az almát. Ebből a gyárban 200 ezer doboz készül. A képen : munkában a brigád. T, Gyá A Nyíregyház! Konzervgyárban: Munkácsi Józsefné, MáM. földi Józsefné és Horváth Andrósné. (öcsé! Béla-felvételei az új év első munkanapján Három, plusz egy Uj év, új gép, új munka és egy. jól sikerült ő esztendő. „Hát kell ettől jobb kezdet?” — mondja Inczé Miklós ma­rós, a Nyíregyházi Vasszer­kezeti és Gépipari Vállalat Papp Ferenc brigádjának tagja. Azt az ME—250-es típusú marógépet ugyanis, amelyet még az ó esztendő utolsó napjaiban alapoztak le a for­gácsoló műhelyben, az új év el?ő munkanapján vették „kezelésbe”.-4 Ma töltjük " fel olajjal, aztán kezdődik a bejáratás. Ha az öntvények megérkez­nek, akár már holnap-hoí- napután megkezdhetjük rajta, a nagy munkát Tudniillik ezt á gépet — az univerzális marót — a vál­lalat egy most kezdődő, spe­ciális munkához vásárolta. Az úgynevezett bevezetők —■ a hengerelt . acél gyártásánál nélkülözhetetlen szerszámok — az ózdi Kohászati Művek nagy rekonstrukciójához, ké­szülnek. Egy komplett darab mintegy száz, speciálisán megmunkált alkatrészből áll. — A határidő — ahogy hallottam — rövid, de mégis örülünk az új munkának, mert részese lehetünk egy nagy, országosan is jelentős beruházásnak. S bizony itt nemcsak a brigád, a vállalat hírnevéért, hanem Szabolcs becsületéért is helyt kell- áll­nunk— Az elmúlt évet jól zárták, teljesítményük jóval felül & százon. Bizakodva várják az értékelést, amely már a szo­cialista cím elnyerését je­lentheti . . - ■ . ?-i’. : f. IL „Baj nélkül jé termessel™ Csattognak a metsz Süllők. Szemet vakít. a fehér hó. A régi metszőket nem zavarja, az újak meg ne azt figyeljék — mondják viccesen —, mert sietős a munka, és ennék már a fele sem tréfa. Tavaszig végezni kell. Sok még a hát­ralevő a nyíregyházi főisko­lai tangazdaságban is. Hatvan A Nyíregyházi .Állami Gazdaságnak 752 hektár termő almá­sa van. Az év első munkanapján hetven fő ment kí a met­szési munkákra. A képen: Vitai György, Blazsár* István, Blazsán Mihály, Szabó Bertalan és Irsa Miklós (Hamme! József felvétele} ember fogott ollót az új év első munkanapján. Irsa János a tizenhatodik esztendőbe vá­gott a mai napon. — ötvenkilenc óta járok Őrösről mindennap. Nyáron jobban szeretem a járást, mert akkor a magam ura va­gyok, vagyis a biciklié. De ilyenkor a buszhoz vagyok kötve, én meg nem szeretem a sok várakozást. Fél kilenc­kor kezdtük ma a munkát, előtte elmondták az irányítók, hogy lesz ebben az évben. Szerencsére nálunk, a gyü­mölcsösben nincs nagy vál­tozás. Persze ami év közben adódik, azt nem tudja előre kitalálni az ember. Úgy jó az, én úgy szeretem, ha nincs változás, amikor csendben megy az esztendőváltás. — Jó termés legye*», jó hoz­záállás. Mert nem mindegy, hogy forgatjuk az ollót, gon­WTS. járaár * é

Next

/
Thumbnails
Contents