Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

7 KELET-** AGYARORSZÄÖ Az MSZMP és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége „AZ IMPERIALIZMUS KÉPTELEN VISSZASZEREZNI az elveszített történelmi kezdeményezést és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forra­dalmi erők határozzák meg” — állapította meg a testvérpártok 1969. évi nemzetközi ta­nácskozásának fő dokumentuma. És az ok­mány megszületése óta eltelt fél évtized té­nyei hitelesítik e fontos következtetés helyes­ségét. • A KGST-ben résztvevő szocialista orszá­gok dinamikus, a tőkés világ anyag; növeke­dését meghaladó ütemű gazdasági fejlődése (a KGST-tagórszágok adják a világ ipari terme­lésének immár több, mint egyharmadát) és mind erőteljesebb integrálódása, a Varsói Szerződés Szervezetébe tömörült országok nemzetközi politikájának fokozott összehango­lása, védelmi erejük nagymértékű korszerűsö­dése és növekedése félreérthetetlenül bizo­nyítja: „a szocialista Világrendszer az imperia­lizmus elleni harc döntő ereje”. A „nyugati demokrácia felsőbbrendűségé­ről’ „válságmentességéről”, „biztos gazdasá­gi fölényéről”, a „szociális piacgazdálkodás csodájáról” szóló szólamok ellenére, a kapita­lista világban szélesedik a pénzügyi és ener­giaválság, mélyül a gazdaságot, a politikát, az ideológiát, a kultúrát átható krízis. A burzsöá közgazdászok szerint a fejlett tőkésországok­ban a teljes munkanélküliek száma tavaly el­érte a 11—11,5 milliót (1973-ban 8,3 millió volt). A kapitalista gazdaságban az utóbbi 25 évben nem volt olyan nagyméretű infláció, mint tavaly. Nem csoda tehát, ha az életfelté­telek nagyfokú bizonytalansága, helyenként romlása miatt a sztrájkok száma, az osztály­összeütközések mértéke messze meghaladja a régebbi évtizedeket. A múlt év a kapitalizmus általános válsága kibontakozásában és további elmélyülésében fontos minőségi változásokat hozott, A HÁROM Fö FORRADALMI ERŐ — a szócíalieta országok, a fejlett tőkésorszá­gok munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesített harca következtében az utóbbi esztendők olyan pozitív változásokat eredményezi « a nemzetközi helyzetben, ami a nemzetközi porondon uralkodóvá tette a fe­szültség enyhülésének irányzatát. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem. hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése még nem vált a nemzetközi kapcsolatok általánosan el­fogadott normájává. Miközben fontos megál­lapodásokat írtak alá ,a Vietnam} háború béfe-- jezéséről, a közelrkeletr.tű^ziinetről^ a nuk.r. lean's háború- elkerüléséről; űz^éurópái bizton-^ ság megerősítéséről, a kereskedelmi kapcsola­tokban a diszkrimináció megszüntetéséről — sorozatosan megsértik a párizsi szerződést, szóáradatba próbálják fullasztani az európai biztonságról folyó tanácskozást, fenntartják a közel-keleti feszültséget, a belügyekbe való beavatkozással kívánják összekötni a keres­kedelmi kapcsolatokat, támogatják a chilei fasisztákat, hogy megrontsák a nemzetközi enyhülés atmoszféráját Rendkívül fontos tehát, hogy a szilárd nemzetközi biztonság, az államok közti hábo­ETIÓPIA ÉBREM rúk kiiktatása, a feszültség enyhítése érdeké­ben a kommunista- és munkáspártok egyre szorosabban zárják soraikat. „A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista- és munkáspártok egységének állandó erősítését” — hangsúlyozzák a jövő feladatait mérlegelve az MSZMP KB-nak a XI. kongresszusra közzé tett irányelvei. Ezt tartotta pártunk szem előtt eddig is, amikor I követte azt az irányvonalat, amelyet a X; kongresszuson Kádár elvtárs, a Központi Bi­zottság beszámolójában így fogalmazott meg: „Pártunk megítélése szerint nélkülözhetet­len a kommunista- és munkáspártok közös, széles körű nemzetköz; véleménycseréjé, moz­galmunk nemzetközi tapasztalatainak összege­zése, a közös elvi állásfoglalások kialakítása.” — Az irányelvek ezen az elvi alapon foglalnak állást az európai testvérpártok értekezletének megtartása mellett és helyeslik a kommunista, és munkáspártok sörön következő nemzetközi tanácskozásának előkészítését is. AZ 1969. ÉVI NEMZETKÖZI TANÁCS KOZÄS ÓTA nemcsak a kétoldalú találkozók szaporodtak meg, hanem a kommunista pár­tok regionális megbeszélései is rendszeressé váltak, 1969 júniusa óta harminc ilyen talál­kozó és értekezlet zajlott lé. A regionális problémák egyeztetése mellett a testvérpártól, nagy erőfeszítéseket tettek az ideológiai és a propagandatevékenység összehangolására. Különösen fontos szerepe volt ebben a Szocia­lista országok kommunista- és munkáspártjai ideológiai titkárai Moszkvában tartott érte­kezletének. Ezek az évek újból megerősítették- a mai körülmények között a testvérpártok ta­nácskozásai a leghatékonyabb és legcélszerűbb formái a kommunsita pártok internacionalista kapcsolatainak. Különösen kontinensünkön nőtt meg a szocializmus vonzereje. A szocializmus orszá­gai egyre inkább a béke, a biztonság, a stabi­litás példaképeivé válnak a munkanélküliség­től, az inflációtól és a megbomlott gazdasági helyzettől sújtott kapitalista Európa népeinek szemében is. Lehetőségeink kihasználásának elenged­hetetlen feltétele a kommunista pártok egysé­ge, kölcsönös szolidaritása, 'az égy' mindenki­ért, mindenki egyért elvének vállalása. Ilyen elhatározásra nem „felülről jött nyomásra”, hanem csakis saját elhatározásból, az interna­cionalizmus szellemétől vezérelve juthatnak a testvérpártok. Éppen ez a szellem hatotta át az európai testvérpártok budapesti előkészítő találkozóját. TARTUNK MINDIG IS AKTÍVAN-TÁ­MOGATTA a kommunista -pártöíelévék^$yé|- géfték“ internacionalista összehangolását. Nem ért egyet azokkal, akik pártjuk önállóságát féltik a nemzetközi tanácskozástól. A marxiz­mus—leninizmus klasszikusai szerint a pártok önállósága azt jelenti: mindegyik párt maga határozza meg annak módját, hogyan valósítja meg azt a közös ügyet, amely egyben a legjob­ban szolgálja a sajátos érdeket is. A kor nagy kérdéseire egyetlen párt sem tud önmagában meghatározó hatást gyakorolni. Mindánnyi- unk érdeke a tapasztalatok összegezése, soraink szorosabbra zárása. Várnái Ferenc FEKETE GYULA: A fiú Mfy a katonák 10. Iszonyattal nézte a légós embert. Hiszen még élt az előbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fekszik a vérébe fagv- va és már nem ember, csak halott. Undorítók voltak a halot­tak, Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók voltak, ott, az udvaron kifektetve Ugyanaz a test. ugyanaz a ruha, mint egy órával az­előtt az élőé. és valami ok­ból mégis irtózott volna akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát. Még hetekkel később is irtózott: nehezen szokta meg a halottakat. De azután any- nyira megszokta, hogy sem félelmet, sem irtőzatot nem érzett Mintha csak az elvá­gott nyakú csirkét látná Otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni Mindent azért nem. a tes­ti fájdalmat sem. Csak a lát­hatót. a hallhatót, ha min­dennapos. A lövöldözést, a R E G E N Y sebesülteket, a vért, a kivég­zést, a halált, ha mindenna­pos, egyszóval a frontot, a háborút. Meg lehet szokni. Ráérősen baktatott az árok külső szélén; ott nem kel­■tt annyit kerülgetni a szembej övöket. A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyve­res kísérettel, valamilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaárulókat nem kí- sérgetnék. Egyből agyonlő­nék, vagy felakasztanák, ilyen most a helyzet. A gyalogosokat a málhás szekerek előzték, a szekere­ket a kerékpárok, motoros járművek, személyautó, mo­torbicikli, teherkocsi, pótko­csit vontató dohogó traktor. Ha összetorlódott a menet, magyarul káromkodtak a szekeresek, németül a sofő­rök. Déltájban három repülő jött, nem túl magasan. Már messziről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szét­spriccelt az útról a menet. Az árokba ugrálták a gyalo­gosok, nem törődve sárral, pocsolyával. Leálltak a jár­művek és a sofőrök is az árokba hasaltak, vagy a te­herkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére bo­rította, úgy kuporgott az árokparton. ö csak félrehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Rá­ták. Legfeljebb is gépnus- kázhatnak. De akkor meg éppen hogy az árkot pász­tázzák végig. Füttventett a kutyának, mert előreszaladt a kutya, nem fogta fel a légiveszélyt. Elég jól kitartott különben reggel óta. Bár elcsellengett néha a földeken és kerülte a menetoszlopot is, kivált a durrogó-pöfögő traktorok­tól szűkölt. De a hívásra mindig visszajött. Elfogyott közben a leszelt kréj; már a kebeléből tör­delt egy-egy darabka kenye­ret. Igaz, magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Kö­röztek néhányat az út fölött, s máris repültek vissza. (Folytatjuk! VII. A Danakii sivatagban f¥ éhány száz méterre az Assab fele yezetö kör vesúttól. amelyen idáig jöt­tünk, s amely a Vörös-tenger partjáig visz és sok száz ki­lométerre a fővárostól észak­keletre, ötven méterrel a tenger szintje alatt, Land-: FQverüftk mintha valami for­ró katlanban haladna. Etiópia másik véglete. Mérhetetlen csend vesz körül bennünket, már-már titokzatos némaság, A láthatáron véletlenül fel­tűnik egy tevekaraván. Szé­pén, egyenletesen ringatózik, ősien misztikus látvány. No­mád danakilok vándorolnak. Minden vagyonuk a teve há­tón — vonulnak az enyhébb éghajlatú, kellemesebb, hegy­vidék felé. Közelebb érve hozzájuk, észrevesszük az embert is, elől halad, vállán fegyver, testén bőrruha. Ter­mészetesen állatbőrből. , A fegyver, becslésem szerint, még az első világháborúból származhat, de mindegy, pus­ka, amelyikbe golyó jár, és tudja ezt errefelé mindenki, hogy a gyanakvó és hirtelen haragú danakii férfiak kezé­ben gyakran el is sül. Mind­ezt tudván, csak tisztes tá­volból küldjük feléjük ba­rátságos biccentésünket, üd­vözletünket, s folytatjuk útunkat a sivatagban; 45—50 fokos a hőség. Gépkocsink úgy átforróso­dik, hogy kénytelenek va­gyunk rövid pihenőre kiszáll-., ni. Tüzes a homok. Vékony. talpú szandálomon keresztül csontomig hatol a forróság. Kelet felől szél- fúj az ar­comba, de az is mintha tüzes, kemencéből szabadult volna. Hogy bír ember ilyen helyen élni? A költőinek látszó kér­— désre váratlan és meg­lepő a válasz: tőlünk kétszáz méterre három emberalak ■bukkan fel. Honnan bújhat- tak elő? Felénk tartanak. De­réktól felfelé testüket nem fedi semmiféle ruha. Három nő, kétségtelen, aztán az egyik mögül előbújik egy kislány is. Danakilok ... Mások nem. is lehetnek. Hisz egész Etió­piában ez az egyetlen olyan nép, amelynek lányai és asz- szonyai nem ismerik azt a fajta szemérmességet, amely a kíváncsi férfiszemek elől eltakartatná velük női mivol­tuk kétségtelen jeleit. Már csak néhány lépésre vagyunk egymástól. És akkor éles hangon, amely csaknem úgy hangzik, mint nálunk ha valaki hir­telen fej hangra vált, sok i- vel és hegyesen, erős gesztu­sok kíséretében, megszólal­nak. Először nem értjük, mit mondanak, törzsi nyelvükön szólnak. De ahogy kezük mozgását követjük, távolabb­ra holmi földkupacoknak lát­szó gombákat észlelünk...Két­ségtelen, állapítjuk meg, a furcsa, éles hangú, jóformán tagolatlan beszéd, valójában kedves invitáció. Mindezt az is megerősíti, hogy az egyik hegyes mellű fiatalasszonyka felém nyújtja azt a gyökér­darabot, amit addig rendü­letlenül rágcsált, ki villanó fehér fogaival. Kóstoljam, ne kóstoljam, a barátság forog kockán. Volt már rá eset, kí­sérőm mondja, hogy hasonló esetben a visszautasítás egé­szen otromba következmé­nyekkel járt. Óvatosan meg­fogom. majd a gyökér szűzi végét számba veszem. Mint­ha édeskés ize volna, de rög­vest mégállapítom, hogy szí­vesebben nyaloaatnék helvet­te egy jó csokoládéfagylaltot Kísérőm szerint a gyökérnek nem is ízében van a haszna, hanem inkább abban, hogv fényesre csiszolja a fogakat. Szóval afféle sivatagi fogke­fe. Menjünk vagy ne menjünk vizitbe? Ez itt a kérdés, mi­közben a három danakii hölgy élénken vihorászik Hátba ez a látszólag barát­ságos invitálás csupán csal­A három danakii nő közül kettő — és a kislány.. étek? Hisz e zárkózott, a Ci­vilizációtól , távol álló embe­rekről az a mendemonda járja, hogy eledelük fogytán az emberevéstől sem riadnak vissza. Kíváncsiságom azon­ban hamárosan föléje kere­kedik motoszkáló félelme­men, s otthagyva a jó öreg Landrovert és kísérőmet, el­indulok egyedül a három nő kíséretében a földből alig- alig kilátszó kunyhócskák felé. |\Jégy, vagy öt lehét egy 1 • kupacban. Oldalul? sárból, tetejük bőrből. Rög- ‘ tönzött hajlékok, néhány hét­re szólnak csupán. Átmérő­jük három—négy méter, ma­gasságuk nem éri el a kettőt. Az alacsony ajtón csak két- tét hajolva férek be. De. alighogy/ belépek-'teljésen;'' sötét yatj^fényt, világosságot..- sehol nem kap e furcsa lak — már fordulok is kifelé. A fojtogató faggyúszag és -a friss kecsketrágya bűze ki­bírhatatlan. A kunyhó előtt folytatódik tehát a baráti eszmecsere. Én mondom magyarul, ők dana- kilul vihorásznak. Feltűnőéi» jól érzik magukat, de a fotói masinától félve elfordulnak. E kellemes perceknek várat­lan fordulat vet véget. Nem messze a kunyhóktól kisz;á- radt folyómederből férfi ^ csörtet elő, kezében dárda és dühösen rázza. Nem valami boldog, hogy feleségei társa- i ságában forgolódom. (Itt' a többnejűség járja). Nincs más választás. Usgyi, vissza a ' kocsihoz! Társam már vár, é* . jár a motor is. Be vágódom és-, máris indulunk. Kum-kum-kum, hasítja a levegőt a mérges férfi kiál- .. tása. Álljatok meg! 'Álljatok ~ meg! Ez lehet az értelme. Mikor kikerülünk a „lótá- volságból” — barátom csen- ­desen_me|jegyzi: — Szeren­__l Tséd van, hogy csak dárdája volt és nem puskája, mert akkor lehet, hogy már alulról szagolnád — a sívatagöt! (Következik: Carlo, a vállal- 1 közéj á Valkó Mihály Carlos Alfamlrano a chüei helyzefről „A Chilei Szocialista Párt küldetése az, hogy megdönt- se a fasiszta katonai juntát” — hangsúlyozta Carlos Alta- mirano, a párt főtitkára, a párt tagjaihoz küldött újévi üzenetében, amelyet most hoztak nyilvánosságra. „Pártunk — emelte ki — kétszeres erővel folytatja a harcot, dolgozik erőinek új­jászervezésén, az illegalitás körülményeinek megfelelően Az 1975-ös esztendő új és jobb feltételeket teremt eh­hez a küzdelemhez”. Az üzenet hangsúlyozta: „a harc alapfeltétele a szo­cialista és a kommunista párt egységének megteremtése. A. junta véres diktatúrája meg­jelölte számunkra az utat: széles népi egység létrehozá­sát, a proletariátus vezetésé­vel”. A szocialista párt főtitkára annak a véleményének adott kifejezést, hogy sok keresz­ténydemokrata papot, sőt magas egyházi személyiséget társadalmi igazságérzete gr-, ra kötelez, hogy részt vállal-* jón ebből a küzdelemből. Altamirano hasonló özö­nétben köszöntötte a népi egység más pártjait is. Folytatja repülését a vi­lágűrben a Szál jut—4 jelzé­sű szovjet tudományos űrál­lomás. Mint az űrrepülést irányító földi központ közöl­te, pénteken, magyar idő szerint tíz óráig a szovjet űrállomás 351 fordulatot tett meg a Föld körül, közülük 81-et Alékszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok­kal a fedélzetén. A kozmonauták a legutób­bi munkanap során folytat­ták orvosbiológiai kísérletei­ket, ellenőrizték a magasabb- rendű növények növekedését biztosító rendszer állapotát, feljegyezték megfigyeléseik adatait és további kísérlete­ket végeztek más élőlények­kel. Gubarev és Grecsko. ismét edzéseket végzett s kerék- párpadon és a futószalagon, elektrostimulációs izomgya­korlatokat folytatott. Az űrhajó fedélzeti rend­szerei kifogástalanul működ­nek. Az űrállomáson a hő­mérséklet 23 fok, légnyomás 807 higanymilli méter. Guba- rév és Grecsko egészségi ál­lapota já--—».-«’WS.-1 ■ ms. féÉa&.m:

Next

/
Thumbnails
Contents