Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

' RELrr-T'VGYAftOnSZÄÖ WrS. Jaunsit Iflfc Újdonságok 4fr Tudományos kutatások & Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban v Mezőgazdasági kutatásunk eredményei és feladatai Hazánkban csaknem 80 in­tézet foglalkozik mezőgazda­sággal kapcsolatos kutató­munkával, többségük a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium keretében. A MÉM-nek három év óta ön­álló tudományos kutatási fő­osztálya van, amelynek — többek között — feladatai kö­zé tartozik, hogy elősegítse az élért eredmények minél előbbi átültetését a gyakor­latba. Ezenkívül több szerve­zet is működik hasonló cél­kitűzésekkel. így például a MÉM Tudományos Tanácsa kutatókból, a legkiválóbb mezőgazdasági szakembe­rekből, téeszelnökökből, ál­lami gazdasági vezetőkből áll, s a miniszter legfelsőbb ta­nácsadó testületét képezi. A Műszaki Kutatásokat Koordi­náló Tanács pedig javaslato­kat dolgoz ki például a kuta­tás célját szolgáló anyagi erőforrások elosztására, s en­nek alapján dönt a miniszté­rium illetékes főosztálya. A mezőgazdasági kutatások mi. nisztériumi gazdájától. Ván- ésa Jenő miniszterhelyettes­től kérdeztük: milyen ered­mények születtek' az elmúlt esztendőben, s milyen felada­tok várnak a kutatókra, az Idei évben? — A növénytermesztés te­rületén jelentős eredménynek számít, hogy az 1974-es év­ben elismerésre került mint­egy 30 hazai nemesítésű, új­fajta szántóföldi és kerté­szeti növény. így például a három kukoricakutató köz­pontból — Szegedről, Szarvasról és Martonvásárról — néhány új kukoricahibrid került ki, ami elősegíti a nagyüzemi termelést. A be­tegségekkel szemben a ha­gyományos fajtáknál ellenál­lóbbak, nagyobb a szárszi­lárdságuk, ami a gépi műve­lés, betakarítás szempontjá­ból fontos. Ugyanakkor rend. kívül mostoha időjáráskor — mint amilyen az idei nyáron és ősz elején is volt — biz­tonságosan beérnek. A kukorica fajtahelyzetére három évvel ezelőtt még jel­lemző megtorpanás már a múlté, a magyar fajták ma már ismét uralják a vetés- területeket, mivel az ország kukoricavetés-területének 60—70 százalékát hazai ne- mesítésűvel lehet ellátni. Meg kell mondani azonban, hogy a külföldről behozott fajták és azok meghonosítása halottak ösztönzőleg a hazai kutatásra. Ugyancsak a tavalyi újdon­ságok közé tartozik az in­tenzív martonvásárl búzafaj. ta, amelyet a híres szovjet bezosztája továbbnemesítésé- vel értek el. A hazai földeken továbbra is tartják vezető helyüket a szovjet fajták, a továbbnemesített búza azon­ban versenyképesen illeszke­dik a külföldi fajták közé. A mezőgazdasági intézetek rend­kívül intenzíven végzik a szovjet és más külföldi fajták adaptálását — hazai alkalma­zását — és a fajtafenntartást. Említésre méltó, hogy a bur­gonyatermelés korszerűsítését leginkább a termesztési és tárolási technológiák fejlesz­tése, az újabb hazai fajták közül pedig a külföldiekkel versenyképes Somogy gyön­gye segíti elő. Az állattenyésztésről szólva a miniszterhelyettes elmond­ta: tavaly született egy bá­bolnai baromfifajta, amely kitűnően alkalmazkodik az iparszerű termelés feltételei­hez. Világszínvonalú hibrid, évente 260—270 tojást ad, s jól bírja a ketreces tartást. Elterjesztésével az ágazatok­ban az ötödik ötéves terv időszakában újabb jelentős gazdasági tartalékok feltárá­sára nyílik lehetőség. A szarvasmarha-tenyésztés elsődleges feladata a szakoso­dás beindítása volt, a kor­mányprogramnak megfelelő, en. Nem új fajták kinemesí­téséről van szó, hanem a jól tejelő és a húsrttarhák kiala­kításáról, keresztezéssel. Az évente több, mint 6 ezer liter tejet adó amerikai holstein friz fajta adaptálása jól ha­ladt az Enyingi Állami Gaz­daságban, s megkezdődött a keresztezése is 180 ezer ma­gyartarka tehénnel, amely­nek eredménye csak évek múlva jelentkezik. Ugyancsak hosszú folyamat a magyar húsmarha kialakítása, máris 26 ezer kizárólag borjúneve­lő tehén van az országban. — A mezőgazdasági kuta­tás terén a múlt esztendőben semmi sem fejeződött be, s az idén semmi vadonatúj nem kezdődik: az új fajták­nál a fajtafenntartás követ­kezik, s folytatódik a meg­kezdett nemesítés! munka is a kutatóintézetekben — mondta a miniszterhelyettes. — Hogy versenyképesek ma­radjanak a fajták, további fejlesztésre van szükség. így például nem lehet megállni a kutatással az előbb nem em­lített, de ugyancsak a tavalyi év eredményének számító, öröklődőén keseredésmentes uborka fajtánál, a gépi sze­désre alkalmas paradicsom­nál, a betegségeknek ellenál­ló és szárazságtűrő dísznö­vényeknél. Tovább kell lép­ni, s ez adja a kutatók mun­káját. A kutatások irányát azon­ban egy rendkívül fontossá előlépett szempont figyelem­bevételével kell megszabni már ebben az évben. Felada­tuk, hogy energiagazdálkodás szempontjából az eddiginél sokkal hatékonyabb fajtákat, illetve eljárásokat kísérletez, zenek ki. így például a nö­vénytermesztés területén a talajmunkák során végzendő műveletek csökkentésével le­het és kell energiát megta­karítani. Elsősorban a mű- yelési mélységek, módok op­timumát kell megállapítani: ne szántsunk például 35 cen­timéter mélyre, ha 25 is elég. Vagy, ha egy talaj-előkészítő munkát egyetlen gépsorral is lehet végezni, máris felére csökken az energia-felhaszná­lás. A növénynemesítőktől olyan — hozamcsökkenés nélküli — újabb fajtákat várnak, ame­lyek terményeiket az eddigi­eknél jobban beszárítják — természetes úton. Azért, hogy kevesebb energiát kelljen fordítani a búza, a kukorica és a többiek mesterséges szárítására. Továbbá a be­tegségeknek jobban ellenálló fajtákat, hogy kevesebb vegyszerre legyen szükség. (Tavaly például 5,1 milliárd forintot költöttünk erre!) De ide tartozik olyan növény­fajták kinemesítése is, ame­lyek a jelenleginél sokkal több napenergiát kötnek meg. Kiszámították például, bogy a kukorica a rázúdult napenergiának csak az 1,2 százalékát használja fel be- érése során. Ha több termé­szetes napenergia befogadá­sára lenne képes, kevesebb ipari energiát kellen_e_ bele­fektetni. A kutatóktól várják az ilyen fajtákat. Az állattenyésztéssel fog­lalkozó kutatók számára is vannak hasonló feladatok. A nemesítés során figyelembe kell azt is venni, hogy az ál­lat transzmissziós szerepe minél hatékonyabb legyen. Magyarul: az elfogyasztott takarmányból minél több húst, zsírt „termeljen” szer­vezete. Az állati takarmá­nyok terén is akad kutatni való. Például az a cél, hogy a takarmányokat minél ke­vesebbszer kelljen átdolgozni, egyszerűsödjön a szárítás és ' a tárolás művelete is. Czippán György A sarlcadkeresrtűri Fgye*4rtés Vadásr’ársas^g megkezdte ai exportra síént mere! nyúl befogását. A nyúlexport negyedmillió forint hasznot jelent a zadásztórsaságnak. A befo­gott nyulakat tárolóládákba helyezik, (MTI foto — liovszki Béla felvétele) Kertbarátok tanácsadója! Gazdag program 1975-ben Szakkönyvtárunk Agrobotanika Az ember mezőgazdasági tevékenységének ősidők óta legfőbb célja a növények szervesanyag-termelésének fokozása. Ez a kezdetben vé­letlenszerű tevékenység az emberek részéről mind tuda­tosabb lett, s a fejlődés mai szintjén az eddig elért ered­mények is csak akkor reali­zálhatók, ha a termesztő megfelelő ismeretekkel ren- rendelkezik.1 A szükséges és nagyon szerteágazó ismere­tek alapját a növénytan ké­pezi. Ez a tudomány rendsze­rezi a növényekről eddig összegyűjtött adatokat: ez foglalkozik az alapvető épí­tőkövekkel, a sejtekkel, a ha­sonló sejtekből létrejövő szö­vetekkel, a több szövet által meghatározott feladatok el­végzésére alkalmas szervek­kel és a növények alaktaná­val. Foglalkozik a növényfa­jok közötti hasonlóságokkal, különbségekkel és az ezen alapuló rendszertani besoro­lásokkal, továbbá a növények termőhelyi igényeivel, me­lyek ismét egy új ágazathoz a növényföldrajzhoz vezet­nek. Természetesen a nö- vénytermosztő, a gyakorlati gazda számára nem minden adat részletezése egyformán fontos, ezért a könyv a fel­sorolt ágazatok anyagából a megértéshez szükséges álta­lános alapismeretek mellett elsősorban azokat tárgyalja, melyekre a gyakorlatban dolgozó agrár szakemberek­nek munkájuk végzéséhez szükségük van. Az új esztendő kezdetén szeretettel köszöntöm a kert­barátok rovatának olvasóit, azokat a kiskert-, házikert- tulajdonosokat, akik az el­múlt évben is a természet iránti szerétéiből, sok-sok szorgalommal, családjuk egészségesebb és gazdagabb választékú táplálkozása érde­kében dolgoztak, kertjüket szeretettel ápolták „kertbará­tok” voltak. Kívánom, hogy eddigi eredményeik megsokszoro­zódjanak és munkájukban még több örömet találjanak. Sokan nem tudják, hogy Nyíregyházán és a megye igen sok községében ✓ műkö­dik „Kertbarátok klubja”. A klubok feladata, hogy hozzáse­gítse a kiskert-tulajdonosokat azokhoz a szakmai ismeretek­hez, amelyek szükségesek a több és minőségében jobb kertészeti termények (gyü­mölcs-sző^ő-zöldség-virág) előállításához, megtermelésé­hez. A kertészeti tudomány fs, mint a legtöbb tudományág igen nagy lépésekkel fejlő­dik, mindig újabb és lilább meglepetéseket hoz. Szinte alig lehet követni fejlődését, új ismereteit. A klub felada­ta ebben segítséget adni. A nyíregyházi Kertbarátok klubja a Szabadság tér 9. számú házban, a városi mű­velődési központ klubhelyi­ségében tartja összejövete­leit, havonként kétszer, a hó második és negyedik csütör­tökjén. 6—8 óráig szakmai előadások hangzanak el. Ezt megelőzően 5—6 óra között klubszerű kötetlen beszélge­tésben mindenki felvetheti 4Ú, kertjével kapcsolatosan íeH merült problémáit. A szakmai előadások té* mái az 1975. évben is nívó­sak, közérdekűek lesznek; Két vetített képes útibeszá­molót tartunk a fejlett gyü­mölcstermesztő államok módszereiről. (Franciaország^ Anglia). Négy előadást a há­zikert növényvédelméről.’ Két-két előadás szőlő, ilL zöldség témájú lesz. Újabb két előadás ad tanácsot az új gyümölcsös, ill. házikert tele­pítéséhez. Ezen kívül még igen sok érdekes, vegyes té­ma fog szerepelni az előadás- sorozatban. A kertbarátok klubjai szeretettel várják tagjaik so­rába mindazokat, akik a jobb eredmény érdekében tudásukat tovább akarj ák fejleszteni és ebben segítség­re van szükségük, valamint azokat, akik át akarják ad­ni tapasztalataikat és tudá-f sukat. Ez alkalommal hívom fel figyelmüket a legközelebbi előadásra: Kulin Imre a Kertbarátok Országos Társa­dalmi Szövetség titkára ja- , nuár 23-án (csütörtökön) du.’ í 6 órai kezdettel előadást tar! \ klubhelyiségünkben. (VMKí ( Szabadság tér 9.) Az előadá» j a kertbarátmozÉÍalom szere- j péről és a szövetség munká- ! járói fog szólni. A vidéki \ kertbarátklubok vezetőit éa [ tagjait is szívesen látjuk.,! klubesténken. Inántsy Ferenc ­S nyíregyházi Kert J klub szakmai vezetői® , * A zöldpaprika iparszerű termesztésének lehetőségei Bulgáriai tapasztalatok hasznosítása megyénkben Az utóbbi 10 évben, a Nyíregyházi Konzervgyár fel­építése óta, lényegesen meg­növekedett a paprika é6 pa­radicsom termőterülete me­gyénkben. Jelenleg mintegy 600—700 hektáron termelnek zöldpap­rikát, ami a többi megyé­hez viszonyítva, tekintélyes helyet biztosít az ország pap­rikatermesztésén belül (1972­Ezek a hihetetlenül ala­csony termésátlagok miatt, amelyek országosan jelent­keznek, a jelenlegi beszerzési árszínvonal mellett a papri­katermesztés csak a felvásár­lási árak lényeges növelése mellett lehetne rentábilis ágazata a zöldségtermesztés­nek. Mivel a felvásárlási árak közvetlenül visszahat­nak a fogyasztói árakra is, ez az út nem egyeztethető össze kormányzatunk élet- ■ szín von al-poli tiká j á val. Éppen ezért 1973 őszén kezdtük el a bulgáriai tar pasztalatok alapján a világ­szerte ég nálunk is terjedő­ben levő ágyas művelési rendszer adaptálását a zöld- paorika termesztésében. Koncepciónk megvalósítá­sánál szem előtt tartottuk, hogy a későbbiek folyamán megépítendő gépsort (ezekről a folytatásban még írni fo­gunk) a jelenleg hazánkban forgalomban lévő MTZ—80- as típusú erőgépre alapoz­zuk. Ezzel az a célunk, hogy kiküszöböljük a nyugati relációból származó drága erőgépeket, ami erősen meg­ben az összes terület 13 336 ha). Sajnos^ a termésátlagok elmaradnak az országos át­lagtól, ami egyrészt az ég­hajlati adottságoktól (a déli megyékkel szemben kéthetes késéssel kell számolnunk), de nem kis mértékben szak­mai hiányoságoktól függ. Ha az utolsó öt év termés­átlagait összehasonlítjuk, az alábbi képet kapjuk: drágítja a már működő ter­melési rendszerek termelését. (Különösen vonatkozik ez a CPS-, vagy a Csány-kömyé- kd paradicsomrendszerekre.) Másik igen lényeges té­nyező, amit az új termelési rendszer kidolgozásánál szem előtt tartunk, ez az ágyások minél jobb kihasználása. Or­szágszerte a zöldségtermesz­tésben elterjedtek a 160 cm széles ágyások (ez egyébként Bulgáriában, az Egyesült Ál­lamokban, Kanadában is így van). Ez azt jelenti, hogy a hasznos felület 120 cm a 40 cm-t a vezetőbarázda fog­lalja el. Mi, kihasználva a MTZ- típusú traktorok azon tulaj­donságát, hogy a kerekek nyomtávolsága 180 cm-re ál­lítható, a hasznos felületet 140 cm-re növeltük. Ennek megfelelően addig, amíg Bul­gáriában egy ágyáson bejül maximálisan 4 sor paprika ültethető, addig mi 5 sor! ültethetünk el. A 4 sor ágyás esetén a maximális tőszám 111 ezer egy hektárra, míg az 5 soros ágyás esetében 138 ezer 900 tő paprika ültethető el egy hektárra. ** ­Sokan felvetik, hogy a»t ilyen sűrűn ültetett paprika nem fejlődik megfelelően éa a termései apróbbak marad­nak. Ezt a tételt cáfolták a bul-' < gárkertészek, akik a terület maximális kihasználása érdé- r kében a paprikát 20x20 cm,' > vagy maximálisan 30x30 cm- i re ültették. Ez azt jelentette^ j hogy egy hektárra 110—259 ezer tövet ültethettek el. Ha figyelembe vesszük, hogy » paprika gyökérzete zömmel s ! talaj 20—30 cm vastag rétegében helyezkedik el, éa az oldalirányban történő ter­jeszkedése js kb. ilyen mértéi kű, vagy ha a hajtatott pap­rika térállását vesszük figye­lembe (30x30 cm 2 szálasán sajnos) akkor az általunk ki­tűzött 130—140 ezer hektá­ronkénti tőszám szerénynek tűnik, természetesen ez faj­táktól függően változik. Az itt felsorolt tőszámok, amit a bulgárkertészek, vagy hajtatásban alkalmaznak, ki­zárólag kézi munkára épü1 éa az egyre fogyó kézi munka­erő mellett nagyüzemekben nem valósítható meg. Koncepciónkban olyaa maximális követelménvt állí­tottunk fel az új géprend­szerrel szemben, hogv annak megvalósítása gyökeresen megváltoztatia az eddigi, csak kife mértékben séneshett (ülteti sorközművelés) zöld­paprika-termesztést. Az itt ismertetett követel­mények részben megvalósul­tak a Gávávencsellőn kiala­kított áaváshúzó segítségével, amit 1974-ben a Tiszaberceli Szakmunkásképző Iskola tan­műhelyének területén kipró­báltunk és viszonylag jó ered­ményeket értünk el vele. Ézekről a7 eredményekről a következő cikkben fogunk részletesen beszámolni. Dr. Varga Imre, mezőgazdasági főiskola _ , Szabolcs-Szatmár ßvefe Országos «date* megyei adatok ________________(q/ha) (q/ha) 1969 128,30 85,50 1970 101,20 82,01 1971 114,30 115,90 1972 106,60 98,60 1973 — • 99,70 Átlag: 112,60 93,94 4

Next

/
Thumbnails
Contents