Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-13 / 291. szám

fTÄSf-WÄCiVARÖRSÄA« $ Újdonságok + Tudományos kutatások + Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban A vencsellői Swibadsőg Tsz ben csőiörőgép segít! a kukorica betalmrftAsőt. Ahogy a fa­lai engedi, a nehezebb, de nagyobb teljesítményű gépeket is munkába állítják. (Hammel József felvétele) t Ui követelmények a növényvédő szerek tárolásánál A növényvédöszer-gyártás fejlődése, új növenyvedelmi technológiák kimunkálása és alkalmazása új „kifejezet­ten mérgező” készítmények egész sora előtt nyitotta meg a méregraktárak kapuit. Ez a folyamat szükségessé tette az 1969-ben kiadott Mezőgaz­dasági Balesetelhárító és Egészségvédő Övórendsza- bályok „Vegyszeres növényvé- delem”-re illetve a növény­védőszerek raktározására vo­natkozó követelményeinek korszerűsítését. modernizá­lását. 1974-től különös gond­dal kell ügyelnünk a nö­vényvédőszerek raktározásá­ra. A méregraktár feltétlen szabadból nyíljék és átjárás nélkül megközelíthető le­gyen. A bejárati helyeken tömör, szükség szerint fém­ráccsal megerősített, bizton­sági zárás ajtóval legyen el­látva, amelynek kulcsát csak a növényvédőszer-raktáros kezelheti. Ne legyen közös fala em­beri tartózkodásra használt helyiséggel, istállóval, élel­miszer-, takarmányraktár­ral, közvetlen emberi hasz­nálatra szolgáló anyagok és tárgyak raktárával. Az ablakok legyenek ellát­va vasráccsal, illetve rágcsáló­hálóval és a vasútvonalak, kémények közelségében a szikrák behullása ellen védő sűrű szövésű fémhálóval. Az ablak kiépítése olyan legyen, hogy csapadékvíz a helyi­ségekbe ne folyhasson, köz­vetlen napfény a növényvé- döszereket ne érhesse. A helyiségek legyenek a túlzott felmelegedéstől, a túlzott lehűléstől, a nagyfokú kiszáradástól és bepárásodás­tól védve. A helyiségek ké­ményei. csatornái, vezetékei, szellőző nyílásai ne legyenek közvetlen kapcsolatban a szomszédos helyiségek ha­sonló nyílásaival és vezeté­keivel. A helyiségek legye­nek természetesen vagy szükség szerint mesterségesen szellőztethetők. Legyen a helyiségekben természetes és mesterséges világítás A helyiségek padlózata olyan hézagmentes burkolatú le­gyen. amely bő vizes. mosó. vagv méregtelenítő szeres tisztítást lehetővé tesz. A fa­lak aitók. ablakok és beren­dezési tárgyak bevonata olvan legven. amely alapos lemosást lehetővé tesz A mé­regraktára khan keletkező szennyvizek összegvűitését elkülönítetten kell biztosítani és azokat a szennyvizekre vonatkozóan előírt módon kell kezelni. A tűzveszélyes, illetve a tfiz- és robbanásveszélyes nővén wéd's7erek raktára legven ellátva előírásos vil­lámhárítóval, tűzol tóeszkö­zökkel, valamint tűz- és robbanásbiztos elektromos szerelvényekkel. A raktári dolgozók részére a növényvédőszer-raktár kü­lön légterében vagy a raktár közelében biztosítani kell a baleseti és a mérgezési el­sősegélynyújtó felszerelés elhelyezését, valamint a ruhaváltás és tisztálkodás lehetőségét, fehér-fekete öl­tözőt, hideg-meleg vizes mos­dóval, zuhanyozóval. A növényvédőszer-raktárt el kell látni a növényvédősze - rek szállításához, rakodásá­hoz, méréséhez és a taka­rításhoz szükséges, feltűnően megjelölt munkaeszközökkel, amelveket más célra hasz­nálni tilos! A növényvédőszer-raktár­ban kizárólag a sértetlen csomagolású növényvédő sze­reket, a kiürült, de a továb­biakban még növényvédő szer átcsomagolására felhasznál­ható. kívül és belül szabály­szerűen megtisztított és le­zárt növénwédőszer-csoma- goló burkolatokat, a hatás­talanításra váró hulladékokat és kiselejtezett növényvédő- szer-készleteket. valamint az előírt munkaeszközöket sza­bad tárolni. A „kifejezetten mérgező” növényvédő szereket a raktá­ron belül is különálló és zárható helyiségben, illetve az egy helyiséges raktárban fémráccsal, fémhálóval el­kerített, külön is zárható raktárrészben kell tárolni! A növényvédőszer-raktár- ban a növényvédő szereket fajtánként és lejárati idejük szerint elkülönítve úgy kell elhelyezni, hogy azok egyér­telműen azonosíthatók legye­nek. A növényvédő szerek nagycsomagolású zsákjait, hordóit, illetve azok gyűjtő­csomagolású ládáit, dobozait kötésben halomra rakva, kü­lön talapzaton kell elhelyez­ni. A növényvédőszer-raktár ban elhelyezett vagy fel­használásra kiadott növény­védő szerek napra kész nyil­vántartásáról a raktáros szá­mozott oldalú és hitelesített raktárkönyvet köteles vezet­ni. Ha gondosan ügyelünk a raktározásra került növény­védő szerekre, úgy nagy mé­reghatásuk (mérgezési ve­szély!) ellenére is baleset- mentesen dolgozhatunk! Széles Csaba adjunktus mezőgazdasági főiskola Szakosítani kell a tápgyártást Ellentmondásos helyzet Egyetlen nap öt mezőgaz­dádéi uzeuweii — két sza­kosított set teSítíiiyészto tele­pen es fldfom termeioszovet- kezetoen — panaszkoutak a vezetők, hog> a tapcanamá- nyokooi rossz, kap.uxiu, szer­vezetien es mniosogueg is Ki*.ug.íSd.n az enatas. tapta- karmányokat a gaoonatetva- sano es leloo-aozo valialat üzemei gyártják. Az üzemeit korzetesttve vannak, egy já- rásoan néhol kettő is uoigo- zik. itz így renuoen is lenne. Le mit er a körzetesítés, iia nem lehet mindig a szük­séglét szerint tapogat kapni? Annak, hogy az egyes kör­zeteken belül nem folyama­tos a tápellátás, általaoan három oka van. Egyik: nincs mindig eiegendő, vagy meg­felelő alapanyag. (Leginkább fehérjedús anyagok). Má­sik: elromlik valami az tizemben és megáll a gyár­tás. Harmadik — és ez is gya­kori —, volna minden, az üzem is termel, de elvitték a tápokat más körzethez tarto­zó tsz-ek, szakosított telepek, mert ott elfogyot a táp az említett három közül vala­melyik ok miatt. A baromfitáp Legtöbb és legerősebb a panasz a baromfitápokra. A baromfi viszont — korszerű tény ész lési-nevelési-h ízla- lási körülmények közt — a legkényesebb állat és az üzem- szervezésben se mindegy, hogyan alakul a növekvés, súlygyarapodás. Elsősorban is: a baromfi, különösen a csibe, amikor úgynevezett inr-. dítótápra van szüksége, ér­zékenyen reagál minden ta­karmányozási zavarra, válto­zásra. A fajta is olyan — úgy van kitenyésztve —, hogy nem mindegy, milyen recept (összeállítás) szerinti tápot kap. Ha, például, nem a faj­tának megfelelő a táp — a baromfi megbetegszik, sőt, el i« pusztul. (Nagyüzemben általában százával, ezrével). Akkor is megbetegszik a ba­romfi, ha az előírtnál több a fehérje a tápban. (A sertés is megbetegszik). Ha viszont a táp nem tartalmazza az előírt fehérjemennyiséget és a többi anyagot — a fejlő­dés, a hízás lelassul és nem lehet teljesíteni a rotációs ütemet. Később készül el az áru (a hízott baromfi, de vo­natkozik ez a sertésekre is) líeríbaráiok tanácsadója A sudaras korona alakítása A különböző típusú kors­nák közül * sudaras korona a legtermészetesebb állású és vázág-elhelyezkedésű ko­ronaforma. Ennek megisme­rése alapját képezheti a többi úgymond korszerűbb koronaformák megértésé­nek. A legtermészetesebb koro­naforma a sudaras korona. amely alkalmazható vala­mennyi gyümölcsfaj koroná­jának kialakításához. Az alany- és törzsmagasság sem változtatja meg az alkalmaz­hatóságát. Kialakítása több évig tart. ELSŐ ÉVI METSZÉS. Az ültetés utáni első tavaszon kerül sor az ősszel vagy ta­vasszal ültetett fák első, ala­kító metszésére. A korona kialakításához 4—5 vesszőre van szükség. A fa tengelyé­ben elhelyezkedő vesszőt ne­vezzük sudár vagy fővezér vesszőnek. Azokból a vesz- szőkből, melyek a sudárral bizonyos szöget zárnak be, lesznek a kialakítandó koro­na oldalvezér vesszői, me­lyekből későbben az oldalá­gak formálódnak ki Amenjr­ayfben az elültetett oltvány­nak 4-nél több oldalvesszője lenne, úgy azokat a vissza- metszés előtt 3, ill. 4-re kell csökkenteni. Három oldal- vessző is elegendő, ha azok a koronában egymástól egyenletes távolságban he­lyezkednek el. Ha keresztben átellenesek, úgy négyet kell meghagyni. Többre nincs szükség, mert akkor a koro­na már sűrű elágazással In­dul. Visszametszeni először a fővezérvesszőt kell. Hosszú­ságát annak fejlődési erőssé­ge és az adott gyümölcsfaj tulajdonsága szabja meg. Viszont legalább egyharma- dát el kell távolítani ahhoz, hogy elágazódása és erőteljes fejlődése biztosítva legyen. Az oldalvesszők metszés után ne legyenek a vezérvessző felénél hosszabbak. Ezek sze­rint már az első metszéssel kialakul a gulaalak. A visz- szametszett vesszők végső rügyeinek helyzete fogja a hajtások kifejlődésekor a korona további alakját meg­határozni. Emiatt ügyelnünk kell arra, hogy az oldalvezé­rek végső rügyei mindig ki­felé állóak legyenek. A fő­vezér vágállórügy« viszont mindenkor biztosítsa a sudár függőleges növekedését. Amennyiben az elültetett olt­vány az első évben kellő nedvességet és tápanyagot talál a talajban, rövid időn belül gyökeret ereszt és nem sokára hajtást is fejleszt. Kedvező körülmények eseté­ben az első évben nemcsak megered a fa, hanem végső rügyeiből 40—«0 cm hajtáso­kat is hoz. A végállórügv alatti rügyek is kihajtanak fokozatosan csökkenő hosz- szúságban. A nyári növekedési idő­szakban tanácsos legalább egyízben a koronák fejlődé­sét felülvizsgálni. Beleszólni fejlődésükbe annyiban lehet, hogy amennyiben a végálló- rügyek egyike-másika nem hajtott volna ki. s ebből kö­vetkezően az oldalág nem ki­felé, hanem ellenkezőleg a korona közepe felé irányul­na; a befelé irányuló vesz- szőket el kell távolítani és az alatta lévő helyes irány­ban növekvőt meghagyni Az ebből eredő hosszú'áa különbőzetet a kis fa l—2 év alatt ki fogja nőni. Raántsy Ferenc és nem is az a fő baj, hogy megnyúlik a rotáció, hanem az, hogy az ütemterv szerint megrendelt naposcsibe meg­érkezik es/nem tudjak hová tenni, mert az előző rotáció még nem kész, vagy éppen tegnap vitték el s még nin­csenek kitakarítva, fertőtle­nítve a tenyésztöhelyek. Már­pedig felnőtt, vagy meghíz- lalt baromfi után — a kor­szerű nagyüzemi kö­vetelmények szerint — naposcsibét fertőtlenítés, takarítás, előkészítés, nélkül betelepíteni kész katasztrófa. Biztos a pusztulás. A mala­cok is érzékenyek, de nem ennyire, és a malacot lehet is néhány nappal tovább hagyni az anyja alatt. A rotáció elcsúszása, felbo­rulása a nagyüzemi barom­fitenyésztésben vesztesége­ket — kieséseket — okoz, mert a baromfit napra üte­mezve nevelik az üzemek. S az idő mindig veszteség. Rá­adásul az eltolódás, a napos­csibe rossz elheljezése miatt az elhullás is nagy, sőt, a baromfi hetekig sínyli, ha apró korában nem megfele­lőek a körülményei. A taz-vpzetők javasolták De tudják ezt a gabona­feldoigozo vállalat és a ta- karmanykészítő üzemek ve­zetői is. Ha nem tudtak vol­na — a termelőszövetkezetek elnökei és vezető állatte­nyésztési szakeinoerei több­szörösen is tudomásukra ppztak,. Nemrég, például, ér­tekezleten beszeltek meg, mit lehetne és kellene tenni. A termelőszövetkezetek kép­viselői azt javasolták, hogy a megyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat szako­sítsa a tápok gyártását. Pél­dául: egy üzem csak barom­fitápokat készítsen a körze­tébe tartozó üzemek tenyész­tési és hízlalási ütemtervével pontos összhangban. Nagyon fontos a pontos összhang, mert ha ez nincs meg, vagy felborul — vége mindennek. Másik üzem, szintén a kör­zetéhez tartozó termelőszö­vetkezetek szakosított telepek részére készítsen csak ser­téstápokat, szintén pontos összhangban a tenyésztési és hízlalási ütemtervekkel. Ugyanilyen fontos a tápok minősége, hogy azok az elő­írt receptek és technológiák szerint készüljenek. Nem vál­tozhat, nem hullámozhat a tápok tartalma, összetétele mert ezzel is fel lehet borí­tani az állattenyésztés ütem­tervét, amelyek ma már a nagyüzemi ba­romfitenyésztő és a sza­kosított sertéstenyésztő tele­peken annyira precízek, hogy napra, sőt a naposcsibe ese­tében órára pontosak. (A ba­romfikeltető üzemek nem tudnak változtatni a keltetés módszerén, a csirke kibújik a tojásból abban a pillanat­ban. amikor elérkezik az ide­je és azt gvorsan át kell ad­ni a nevelő telepeknek). Harmadik fontos követel­mény: az üzemek munkájá­nak olyan szervezése, hogy tápokból hiány sohase kelet­kezhessen. Legyen minden­kor tartalék olyan esetekre, amikor az üzem megiiibáso • dik, ezért, vagy karbantartód miatt leáll. Nem lehet és nem szabad kiszolgáltatni a tenyésztőket — se az állato­kat —, hogy akár egy napra is tápok nélkül maradja­nak. Mindez vonatkozik a sza­kosított sertéstenyésztő tele­pekre is, amelyek ugyan ma­guk keverik a takarmányo­kat, de a legfontosabb alap­anyagokat a gabonavállalat­tól vásárolják. Sok a panasa az alapanyagok — tápsűríí-. mények — ellen a sertéste­nyésztő telepeken is. Zavaros, szervezetlen az ellátás é* nem mindig jó « tápok mi­nősége. Jobb lenn• a minőséff Ezek a problémák — * tenyésztő szakemberek egy­behangzó véleménye szerűit megoldhatók a tápgyárta* szakosításával. Ehhez külö­nösebb beruházás sem szük­séges, csak pontos, jó üzem- és munkaszervezés a takar— mánygyártó üzemekben. A szakosítás törvényszerűen vonná maga után, hogy egy- egy üzem dolgozói mesterien megtanulnák az általuk ké­szített tápok gyártását, biz­tosítanák a minőséget. Egy bizonyos idő — néhány hét, vagy hónap — múltán tudnának annyi tartalékot i* betárolni, hogy a tenyésztő- hizlaló telepek akkor se ma­radjanak tápok nélkül, ha a takarmánygyártó üzem el­romlik, vagy karbantartják. A tsz-elnökök, szakosított telepvezetők és állattenyész­tési szakemberek mindezt el­mondták már a megyei go- bonafelvásárló és feldolgozó vállalat vezetőinek, akik meglehetősen fanyalogtak a szakosítástól. Nem tudtak megegyezni, egyetérteni. Ne­kik ugyanis az átszervezés az új körzetesítés többlet- munkát és a szállítások miat? többletköltséget is okozna. De csak az első időszakban. Csak addig, amíg a szakosí­tás kialakul, amíg a szakoso­dott üzemek átállnak az ú) módszerre, később viszont könnyebb lenne a vállalat dolga is. Könnyebb az Irá­nyítás, az ellenőrzés, a szál­lítás — hiszen minden egy helyen lesz — és a szakosító* törvényszerűen csökkenteni a költségeket is. Nem utolsósorban azon­ban szükséges a takarmány- gyártás szakosítását elvé­gezni azért is, hogy össs- hangban legven az állatte­nyésztés szakosodásával é* korszerű követelményeivel mert a jelenlegi helyzet el­lentmondásos. Az állatte­nyésztés szakosított, korsze­rű — a takarmánygyártás nem. így valóban nem lehet egymást megérteni. Szendre! József SZAK KÖNYVTARUNK = II íermís':ecs!és módszerei A tervszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele a várható termés nagyságának ismerete. Szüksége van erre az üzemeknek, hogy a beta­karítás munka- és gépierő- szükségletét meg tudják ter­vezni, gondoskodhassanak megfelelő méretű tárolóhely- íől; a feldolgozóiparnak a zökkenőmentes termékfeldol­gozás érdekében és a keres­kedelmi szerveknek, hogy a tervezettnél nagyobb termés értékesítését megszervezhes­sék. A szerzők ennek a mun­kának a tökéletesebb végre­hajtásához és a legújabb módszerek megismei tetősé­hez nyújtanak segítséget. A könyv első részében a ter­mésbecslés történetét, ah aszú nálatos külföldi és hazai kutatási eredménveken ala­puló módszereket ismerteti^ míg a második részben leír­ják a termésbecslés hazat rendszerét, a becslésbe von* növények előzetes és szám­szerű becsléséhes rendelke­zésre álló módszereket és • becslés gyakorlatát. 4 wttm~'ín Mil (ff ■■ n KWlTt. QCCctTOHT unt

Next

/
Thumbnails
Contents