Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-13 / 291. szám
HSLBT-MAOTAROlWKJtai ffTl. flt Izraeli vadászbombázók támadása Beirut ellen Fehér Lajos Baranyában Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja kétnapos látogatást tett Baranya megyében. Szerdán délelőtt Pécsett, a megyei pártbizottság székháza oan, dr. Nagy József, a snegyei pártbizottság első titkára fogadta a vendéget. * tájékoztatta a megye és a város gazdasági, politikai, társadalmi helyzetéről. A Politikai Bizottság tagja ezután a helyi vezetőkkel együtt felkereste a 107 éves Zsolnay Porcelángyárat. Az üzem életéről és munkájáról, a jelenleg folyó rekonstrukció- ró1 Bosnvák János í Marton Béla párttitkár és Hidegkúti József szakszervezeti titkár adott tájékoztatást, majd a vendégek megtekintették a zsolnay porcelántermékek gyártását és festését. Délután Fehér Lajos a Zsolnay múzeum és a Csontváry múzeum gyűjteményét tekintette meg. majd találkozott a pécsi és a mohácsi tsz-szövetségek vezetőivel. Csütörtökön délelőtt Fehér Lajos a megye párt- és állatni vezetőivel együtt ellátogatott a belvárdgyulai Közös Ut Tsz-be. A közös gazdaság helyzetéről Fischer Ferenc elnök tájékoztatta a vendégeket. akik ezután megtekintették a szakosított sertéstelepet és a szőlőfeldolgozó üzemet, pél után felkeresték a Bólyi Állami Gazdaságot. Gísnár Sándor Kőbányán Gáspár Sándor, a* MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára csütörtökön egész napos látogatást tett Kőbányán. Részt vett a látogatáson Závori László, a budapesti pártbizottság osztályvezetője is. A vendéget a X, ke- • rületl pártbizottság székházéban tájékoztatták a helyi pártmunka tapasztalatairól, a kőbányai pártszervezet felkészüléséről a XI kongresszusra és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulójára. Beszámoltak a kongresszusi munkaverseny eredményeiről is. Gáspár Sándor ezután megtekintette a Pataki István téren épülő kőbányai művelődési és ifjúsági házat. majd ellátogatott a magyar—szovjet barátság parkba. amelyet a tervek szerint felszabadulásunk 30. évfordulójára avatnak fel. Ezt követően az Orion Rádió- és Villamossági Vállalatnál tett látogatást. Csütörtökön délután izraeli vadászbombázók hatoltak be Libanon légterébe, s néhány perccel 15,00 óra után Beirut különböző elővárosait bombázták. Nyugati jelentések szerint az izraeli légitámadás fő célpontja Beirut térségében palesztin tábor volt. Az anyagi károk egyelőre nem ismeretesek. Az izraeli hadvezetés szóvivője megerősítette a LibaBrüsszelben csütörtökön megnyílt az Észak-Atlanti Szövetség Tanácsának kétnapos ülésszaka. A 15 tagállam külügyminiszterének értekezlete a NATO politikájának főbb kérdéseivel foglalkozik. Luns főtitkár a tanácskozást megelőző sajtó- értekezletén elmondotta, hogy a miniszterek megbeszélésükön részletesen kívánnak foglalkozni a keletnyugati kapcsolatokkal, mindenekelőtt a folyamatban lévő tárgyalásokkal. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia genfi szakaszának, illetve a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásoknak eddigi eredményeit és tájékoztatást kapnak a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai megbeszélésekről, különös tekintettel a Vlagyivosztokban, Leonyid Brezsnyev és Ford elnök tárgyalásain született új megállapodásról. Ugyancsak tájékoztatják a miniszteri tanácsot a múlt heti szovjet—francia tárgyalásokról, Leonyid Brezsnyev Bécsben csütörtökön befejeződött & közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalások negyedik fordulója. A 17 európai ország, továbbá az Egyesült Államok és Kanada küldöttsége úgy utazik el az újabb szünetre, hogy nem visz magával diplomáciai poggyászában semmiféle konkrét döntést a megvitatás alatt non ellen végrehajtott légitámadás tényét, azt állítva, hogy a repülőgépek a PFSZ „Beiruttó) délre lévő katonai létesítményeit bombázták”. Mint a nyugati hírügynökségek rámutatnak: a Beirut elleni izraeli légitámadást alig 18 órával azt követően hajtották végre, hogy Tel Aviv egyik mozijában házilag barkácsolt kézigránátok robbantak. és Gischard D’Estaing megbeszéléseiről. A miniszteri tanács nagy teret szentel a Földközi-tenger medencéje kérdéseinek, megvitatja a ciprusi kérdést és ismét foglalkozik a két tagállam, Görögország és Törökország viszonyával. Görögország a ciprusi válság nyomán annak idején bejelentette, hogy kiválik a NATO integrált katonai szervezetéből. Bár e döntést eddig nem hajtották végre, a miniszterek most megkísérlik, hogy az athéni kormányt elhatározása megmásítására bírják. A csütörtök-pénteki megbeszéléseken szó lesz a Közel-Kelet problémáiról. Luns szerdai sajtóértekezletén ezzel kapcsolatban azt mondotta, hogy bár a Közel-Kelet formálisan kívül esik a NATO működési területén, a tagállamok gazdasága nagymértékben függ az ottani gazdasági helyzet alakulásától. a válság esetleges felú- julásátóL álló probléma lényegét tekintve. jóllehet már egy éve folynak a tárgyalások. A mai napig a haladás útjában álló legfőbb akadály az, hogy a nyugati fél sem- ' mibe veszi az előzetes konzultációkon együttesen elfogadott alapelveket, amelyek szerint a csökkentés kölcsönös és egyik fél biztonsága sem szenvedhet kárt. A k^et-nyiijjati kapcsolatok a NüTO miniszteri tanácsa elült Befejeződtek Bécsben a haderőcsökkentési tárgyalások Varga Domokos: Kölyökk Ó6to/0&tó 3. Születése előtt egy évvel halt meg az a Juci néni. akit a Kutyafülüek című könyvemből megénekeltem, mint Panni lányom jóangyalát. szívbéli szerelmét. E”v h"etetlen gyorsasággal fellobbanó tébécés fertőzés döntötte '.gyba. majd napok alatt sírba, mindössze ne”v- vennégy évesen. Júlia volt az igazi neve. az ő emlékére neveztük a lányunkat is Júliának és becéztük Jucinak. ', De néha minden emberi jószándék hasztalan. Váltig azt akartam, hogy Juci legyen a lányóm mégis Bubu lett Honnan? Hogvan? Ez még most utólag is megfejthetetlen. A tévé beli Bübu nyomán bizonyosan nem. hiszen nincs se tévénk. se az ott forgolódó figurákkal közelebbi ismeretségünk. De nem is ez a fontos Hassern amit ez az új név kifejezett az a iátékos-bolondos oaelMi hangulat. Nagyobb gyerekeim az új testvér hírét kezdetben mély megrendüléssel fogadták. Majdnem félidős volt már Anyja, amikor tudomást szereztek róla. Addig nem Is fogtak gyanút, hogy miért ilyen gömbölyű. Hisz különben sem volt sovány. Még vicceltek is vele: — Anvja, ne egyél annyit mert elgurulsz! — De most torkukon akadt a tréfaszó. Mintha ég és föld megrendült volna. Anvlának gyereke lesz! Most is előttem van Pan- ninak az arca: ül a fiúk szobájában. a fehér cseréokálv- ha mellett, s a végtelenbe mered Tizennégvéves ábrázatán a döbbenet árnyéka: ez hogy történhetett? A többiek se értették. Eleinte nagyon nem értették Azt sem, hogy aki már ilyen öreg. annak hogy lehet gyereke (E tekintetben rém kegyetlenek a kamaszsze- mek.l De azt se, hogv minek kell nekünk még ez is, hetedének. mikor Ac ugyanis annyian vannak. Hiába nevettünk a nemükbe: komolyan, sértetten néztek vissza ránk. Mintha azt mondanák: — Nem vagytok már kiskorúak. Hogy csinálhattatok ilyen hülyeséget? Dombi oldódott fel leghamarabb. — Úgy érzem, hogy felnőtt lettem! — sóhajtott másnap szomorkásán, s mindjárt el is tessékelte Anyját a mosogatóváiling mellől. — Ülj le! Neked most nem Jó olyan »okát állni! öt vitte rá a lélek arra is. hogv néhány hét múlva csecsemőnek való kiscipőt. kis- kesztvüt vegyen Anyja születése napjára, s bedugja titkon a párnája alá, abban a reményben, hogy reggel mindjárt észreveszi. Észre is vette, s majd elolvadt a boldogságtól: kezdte elhinni, hogv a jövevényt a nagyok befogadják majd a családba, nem lesz „kis árva”. Mikor az utolsó hónapban Járt, már mindene együtt volt a kicsinek, a két tucat pelenkától addig az aranygombos kék klsszvetterig. amit ten gerészkabátnak keresztelt el a családi humor. Ahány vendég jött, mind eé- tfccaodátta a sok mám mmHárom domb városa I degen országban Jársz. nem segít rajtad semmi. Sem a könyvek, sem a történelem, de még az előkészületek sem. Láthatsz filmet az országról, olvashatsz útleírást, az ország égé. szén más. A valóság mindig meglepetéseket tartogat. Ha beszélned, írnod kell róla, újra kell fogalmaznod mindent. Ki igazítja el ilyenkor az utazót? Az ismeretlent, a keveset tudót? Valami támpont kell, vagy kellene, valamiféle kiinduló hely. Valami olyan jelenség, hogy attól indulva, vagy arra visszanézve, tájékozódni tudjon az utazó, kiismerje magát az ismeretlen világban. Hogy visszatérjen oda, — ha eltévesztené az irányt, — ha mással nem, tekintetével. Van ilyen kimagasló Jelenség? Plovdivbam van: Aljosa! A város közepén emelkedő Bunardzsik-domb tetején áll ö. Vagyis a szobor. Felmásztam Aljosához, hogy közelről lássam. Fiatal szovjet katona, fegyverét könnyedén tartja, csövei a földnek. Békés szobor. Sokáig néztem az arcát, harciasságnak nyoma sincs rajta, vonásai a fiatalság reményeit tükrözik. Keletre néz, hazája felé, mondják azért, hogy így fejezzek! honvágyát. A felszabadítók emlékére állították a felszabadítottak, óriási méretei ellenére is könnyedén tekint át a városon — nem csak nézi, de óvja is. És aki őt nézi, az az érzése támad, hogy Aljosa több mint szobor. Egy város jelképe, ®mely « felszabadulás után indult el azon az úton, hogy a hagyományos kereskedövároaből modern várossá alakuljon. Minden városnak megvan a maga varázsa. Legfeljebb nem mindenkire hat Plovdiv mindenkire. Az odaké- szülőt már eleve biztosítják, legyen nyugodt jól fogja magát érezni. Hogy miért? Hát erről nem beszélnek. V alójában nem Is lebet ezt megfogalmazni. Valahol ott kezdődik, hogy Plovdiwal nem kell ismerkedni. Aki soha nem járt ott, az is úgy érzi, hogy valahol már látta ezt a várost, ismeri utcáit. Még szót oon esemóholmft, de Anyja nemcsak csodálta, hanem simogatta is, oly gyöngéden, meghatottam mintha már bennük fickándozna, akiéi lesznek. Ez a gyerekeinket is meghatotta, leginkább Kis- dombit, de többé-kevésbé az egész társaságot Valami újfajta — számukra eddig ismeretlen — levegő lengedezett a lakásban, az untig ismerős asztalok, székek, ágyak, szekrények között. Hét még mikor Jakab Erzsi barátnőnk is beállított az ajándék kisággyal, amelyet ide-oda tologatható színes golyók és kutya-macska figurák ékesítettek a két végén. Volt ugyan a padláson egy ütött-kopott régi kiságy — ma is ott áll —, de Anyja és Erzsi szerint a hetedik gyerek szebbet érdemelt. Hiába tiltakoztam a baráti pazarlás ellen: az új ágy bevonult a lakásba. Néhány hét múlva bevonult Juci is. Akkor még Juci, s még vagy hét hónapig. Már féléves kora előtt Is kísértett ugyan a Bubu név, de jómagam csak az első nagy betegsége táján adtam be a derekam. Plovdivi népművészet! múzeum. kell váltani senkivel, a légkör máris bizalmas és barátságos. A szelíd ősz enyhe indulatokat takar és valami van már a levegőben a Dél- Balkán derűjéből, törökös- görögös hangulatából, amely azért mégis jellegzetesen bolgár, sőt plovdivi. S valljuk be, hazai hasonlóságokat is találunk. Az emberek öltözködésében, látszólagos zárkózottságában, amely átmenet nélkül feloldódik bármely kisvendéglőben, eszpresszóban, a vásárlók nyüzsgő tömegében, a budai amfiteátrumhoz hasonló római kori maradványban, a város labdarúgó csapatának győzelmét ünneplő, klubzászlókkal felvonuló fiata- lokbán. A' Magyarországból érkező látogató meg-megáll egy pillanatra, körülnéz. Nem otthon. vagyok? Nem. A nyelv idegen és ® „nem” szót olyan fejbólintással kísérik, amely nálunk határozottan „igent!” jelent. Ez azonban senkit nem zavar, s maga a város is már úgy hozzászokott az idegenforgalomhoz, mint ahogy az idegenek már az első napon otthon érzik magukat a városban. S aki csak egy órát is töltött Plov- divban, az tudja, hogy Plovdiv: Trimontium. Aljosa dombja mellett ugyanis még két domb álL Vagyis összesen három. Az ősi római név innen származik: Trimontium — három domb. De a város múltja még a rómaiaknál is messzebbre nyúlik. Vissza egészen a Trák időkig. A trák világ emlékeként lovagol ma is az emblémákon és a modern építészet díszeként a trák lovas. Emléke ott vágtat a 300 ezer lakosú város nyüzsgő utcáin, a Maria partján, az új negyedek, a főiskolák, az új gyárak és még azon is túl a plovdivi táj gyümölcsösei fölött. Szimbóluma nem csak a múltnak, de a rohanó időnek is. N apjaink mai emblémájához már nehéz lenne az ajánlás. Mert szerepelhetne ott a város textil- és konfekcióipara éppen úgy, mint az elektromos berendezések, gyárak, a rho- dopei színesfémkombinát, a vidék gyümölcs- és zöldség- termesztésén alapuló konzervipar, vagy akár az üvegipar is. És talán — és mindenekelőtt — a mai plovdivi polgár, szorgalmával, ügyességével, ízlésével és kultúrájával. Az ember. A bolgárok ven - dégsaeretete közismert A mér —»tett barátsága* 4a otthonos városkép ezt inéig külön megerősíti. Falai között a kedvesség és figvel- messég természetesen árad, mint a langyos déli szél a három domb alján, ahol sze- relmespároW, festik egymásnak a jövőt, örök hűséget fogadva. Ilyen hűséges emlékkel távozik a látogat® Plovdivból és ha nem is szerelemmel, de azzal a nagyo® jó érzéssel, amellyel a magyarok iránt viseltetnek. Az elmondottak ellenért ha mi magyarok Plovdivrőü hallunk, a vásárváros jtaé eszünkbe. De ha már ott vagyunk, mégsem ez válik általánossá. A jelenben sens ez az uralkodó a városkép láttán. A régi idők kereskedelmének patinája, amely mély nyomokat hagyott a városon — napjainkra történelemmé alakul. A történelem pedig nagy varázsló. Ä régmúlt napok legendái, töl-= •ténetei és valóságai ma m&f inkább annak a szellemi arculatnak a vonásaihoz tartoznak, amely PlovdivoÉ nemcsak vásárközponttá, hanem a bolgár szellemi éle® centrumává is teszi. É s ez ott helyben világosan érzékelhető is, Induljunk ki abból, hogy a régi negyed egykori gazdag kereskedőinek házait — jó részüket bizony alaposan megrágta az idő va*= foga — olyan tehetségesen és ízlésesen újítják meg, hogy látásuk, belső pompájuk, finomságuk, élményszámba megy. Mint Idegen- forgalmi látványosság is kiállja az összehasonlítást bármely európai ország hasonló törekvéseivel. A bolgár reneszánsz rekonstrukciója mellett ott. a jelen is. A Pólóin restaurant, ez a római romokra épült szórakozóhely pedig egyenesen a képzeletbeli ókori római luxusvillákra emlékeztet. S mégis valóság. Minden romantika nélkül állítható, hogy egy langyos őszi estén ott található hangulat felér bármely idegcsillapítóval. Bár a múltról még nagyon sokat lehetne beszélni, de a lényeg mégis az, hogy / a megújult bolgár reneszánsz mellett ott van az új idők mai reneszánsza. Azzal a különbséggel, hogy az előbbi már befejezett mű, az utóbb! most épül és épül egyre. Ma! valósága bizonyára mélyebb nyomot hagy, mint bármi más, amit elmúlt korokról eddig feljegyezhettek a bolgár történelemben. Kereke« lm.«] *
