Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

ftW «eeeÄmer n ÄlEFnBfXBVXKÖKSZXBr firSK VÁR0SP0LI1IK4 Megosztani a gondokat- NYÍREGYHÁZA FEJLŐDÉSE ma már £ helybeliek számára is nyilvánvaló: nem kell hosszabb ideig távol lenni városuktól, hogy a fejlődés szembetűnő legyen. És így ’’van ez nemcsak az ipar területén ahol már 'szinte megszoktuk az egyre gyakoribb üzem- avatásokat.-Csak három téma: nem őrli ide­geinket a telefonközpont, a távbeszélő ma már azt a célt szolgálja Nyíregyházán is, ami­ért érdemes volt feltalálni, a munka könnyí­téséért. Az elavult, állandóan bírált szűk bel­városi bolthálózat a két új áruház avatásával megváltoztatta a képet: mot már többnyire nem a nyíregyháziak járnak a környező nagy­községekbe, városokba vásárolni, hanem na­gyon sokan jönnek ide más megyékből is, mert érdemes. A Keletben és a Nyírfában kü- lön-külön is tartósan kilencszázezer—egymil­lió forint körül alakul a napi bevétel. Nagy munka van mögötte. És még egy: kora tavasz- •szál — amikor éppen hármasikrek születtek a J75 éves jubileumára készülő nyíregyházi kór­házban —- a szülészfőorvos elkeseredetten mondta: évek telhetnek bele, míg itt -valóra válhatnak a bővítés legszerényebb tervei is* pedig már most késő lenne. Gondoljunk csak vissza néhány hónapot: még augusztusban is milyen sokat szidtuk a telefont, a szűk üzleteket, s a babakelengye színére gondoló kismamáknak is többször az jutott az eszébe, vajon ő is kempingágyra ke­rül-e a szülészet folyosóján? Ma már egyik sem téma a régi értelem­ben. , Amikor mindezekről beszélünk, nagyon lényeges kimondani, hogy az igazán imponáló fejlődéshez, amely az utóbbi négy esztendő­ben megvalósult sok segítség is hozzájárult. Központi határozatok, a megye fejlesztésére külön is adott milliók, a megye és a' város összefogása az itt lakó, a Nyíregyházát szere­tő emberek segítségével, alkotó közreműködé­sével lett teljes. EGYRE TÖBBSZÖR HANGZIK EL mos­tanában hivatalos fórumokon, hogy a Nyír- egvházán alkalmazott várospolitika munkás­politika. Nemcsak abból adódik ez hogy harmincezer munkás dolgozik már itt, az utóbb! négy esztendőben évenként nyolcszáz- za! emelkedet a munkások száma. Ezek a szá­mok önmagukban is sokatmondóak, de a lé­nyeg, • amelyet a fejlődés is bizonyít: ez az érdek megfelel az egész város érdekének. Tennivalók azonban továbbra Is bőven «»•annak. Az utóbbi években jónéhány sikeres akció zajlott a városban, amely a lakosság városszere tétét, áldozatkészségét és az itt koncentrálódó szellemi erőt állította a fejlődés szolgálatába. Kommunista műszakok, óvoda- és bölcsődeépítési akciók, társadalmimunka- ielajánlások, a lakókörzetekben végzett jár­daépítési. fásítási, városszépítési munkák egy­aránt azt bizonyítják, hogy a város sorsának alakulása az egész lakosság ügyévé vált. De aki már részt vett ilyen műszakban, munká­ban, maga is tudja: sokkal' többre lennénk képesek. Az üzemekben dolgozó kollektívák összefogásában, mozgósításában már jók az eredmények, ugyanakkor a lakóterületi akci­ók, az egyes emberek munkájának szervezé­sében lényegesen több felvilágosításra, érve­lésre, a várospolitika gondjainak megosztásá­ra van szükség, V Valami ilyesmit jelez az a kilencszáz köz­érdekű bejelentés is amit a legutóbbi tanács- választások idején a város lakossága tett. N agyszerű dolog ez, de úgy gondolom, éppen ehhez a témához kell kapcsolni a már idézett megállapítást a nyí.ltabb várospolitikáról, a gondok jobb megosztásáról. Mert például az elhangzott közérdekű bejelentések megvalósí­tásához egy időben hétszáz millió forintra lenne szükség, nagyjából annyira, mint amennyit Jósavárosba beruházott eddig a ta­nács. De hát ez hatalmas összeg, s még jó­néhány középtávú tervidőszak Is eltelik, míg egyik-másik javaslat megvalósítására sor ke­rül. Két szempontból érdekes ez. Az egyik: ha a terveket, gondokat még szélesebb körben ismeri a város lakossága, talán a javáslatok- nak még nagyobb része állt volna a realitás talaján. A másik: viszonylag szűk területre korlátozódott az igények mellé tett felajánlá­sok sora, holott az egyes kerületek lakosságá­nak összefogásával számos feladatot hama­rabb meg lehetet volna valósítani, esetleg szélesebb körben érhettünk volna el jó ered­ményeket ÍGY VAN EZ A SZEBB, VIRAGOS NYÍREGYHÁZÁÉRT szervezett megmozdulá­sok esetében, vagy az idei akció: „Járdát minden nyíregyházi utcára” megvalósításában is. Nincsenek még teljesen kiaknázva a vá- rosszeretetből fakadó szellemi alkotóenergiák. Itt kell szólni arról is, fékezőleg hat a jó ja­vaslatokra, hogy a városnak kevés a pénze, s még egy-egy igazán kiváló javaslatot sem tud azonnal megvalósítani. Jobban kellene tudatosítani, hogy ezek nem vesznek el: De amíg két és félezer új célcsoportos lakással sem lehet számottevően csökkenteni a lakás­igénylők számát, amíg a lehetőségeket meg­haladó anyagi erőfeszítéssel lehetett biztosí­tani például 1974 augusztusában a vezetékes ivóvizet a városi házak magasabb emeletein — az olyan célszerű javaslatoknak van el­sőbbségük, amelyek elsősorban társadalmi összefogás révén tehetik szebbé városunkat, s pillanatnyilag nem terhelik újabb jelentős kiadósokkal a város kasszáját. A város jobb megismerése, gazdasági, művészeti életben elért eredmények népszerűsítése —> mindez szintén hozzájárulhat a városiasodáshoz, a városhoz tartozás erősítéséhez.-------- Marik Sándor 2 V adkörtefa L áttam, hogy az a na­pom már nem sokat fog érni. Kivágták a vadkörtefát. Nem, nem ide, a folyónak erre a széles ívvé kanyarodó árterületére készültem, amelynek pázsitós közepén a vadkörtefa magaslik (még nem tudok múlt időt hasz­nálni). Vasárnapi kirándulá­som célja aznap távolabbi volt, valahol Perecseny körül töl­töttem volna a délutánt. De valahányszor fölfelé megyek a folyó völgyében, az autó­buszablakból mindig váltok egy pillantást a vadkörtefá­val. Most is kerestem a sze­memmel. Nem láttam sehol. A legközelebbi megállón le­szálltam, visszamentem meg­nézni, hogy nem tévedtem-e. Sajnos. nem. Kivágták. Nem is tudtam, hogy mikor. Zsúfolt telem, tavaszom volt, addig ki se mozdultam a vá­rosból. valamikor ősszel jár­tam erre utoljára. Nem is. Nvár utóján, körteérés ide­jén. Még ettem is a gyümöl­cséből. Egy jó baráttal kevesebb. Jól tudom, ezzel a sápitozá- sommal nem egy olvasó előtt nevetségessé válhatom. Ugyan, egy vadkörtefa... Csak nem akar ez az ember lejá­ratni egy olyan nemes érzést, mint a szeretteink, barátaink elvesztésekor érzett gyász?» Már egy véletlenül sarjadt, mostanáig szinte tévedésből meghagyott fáért is búslakod­ni fogunk? De vajon ilyen egyszerű-e sz a dolog? Vajon ahhoz, hogy igazi barátaink legye­nek az emberek között, hogy személyiségünk ldgmélvén fájjon, ha közülünk vesztünk el valakit — nem kell-e ba­ráti viszonyt ápolnunk fák­kal hegyoldalakkal, padmla- ly okkal épületekkel, váro- részekkel ? És a szülőföld sze­reted? Mi ez a föld? Nem va- 5jami elvont, tudati elemekből összeállított fenség: sók-sok természeti tárgynak az csz- szesságe. Vajon mikor vághatták ki? A baltanyom a tönkön már nem friss, megbámult a fa- tuskó, megrepedezett. Vajon ki vághatta ki? És miért? Deszkának vagy tüzelőnek kellett? Útban volt? Terveznek ide valamit? Igazi szépsége volt fajá­nak, szabályosan csúcsíves, mint egy gondosan épített gó­tikus kupola. És talán azért volt olyan kedves nekem, mert igaz baráthoz méltóan, akkor állt mellém, mikor bajban voltam. Súlyos betegen fedeztem fel. Akkoriban (ilyen termé­szetű volt a betegségem) a zaj, a nyüzsgés és az egye­düllét egyformán nyomasztott. S ez a hatalmas körtedalia épp a legjobb helyen állt. Percekre az autóbuszmegálló­tól Egy kis falutól olyan tá­vol. hogy semmi zaj ide nem hallatszott, de azért olyan közel, hogy láttam az embe­rek jövés-menését, figyeltem mindennapi életüket. Még a várost is jól láttam innen. Teljes csendben voltam, de nem egyedül. Kivált, mikor már a fával is összebarátkoz­tam. s őt is úgv tekintettem, mint egy kíméletes, némán rám vigyázó partnert. Azután még nagyobb lett a társasá­gom Személyes ismerőseimül, maid cimboráimul szegődtek a lombjai közt hűsölő: ma­darak (leginkább a gondta­lan, vidáman ugra-bugráló ve­rébnépség szereteti irt megüt­ni) és a törzsén sétáló ren­geteg bogár A korona szélén az ágai mág valami gvenge, szűrt napfényt is átbocsátot­tak, csak épp annyit, ameny- nyi akkori állapotomban jól esett és nem ártott Itt — csak itt — egy ki­csit még dolgozni ís tudtam. Mikor visszaálltam az egészséges emberek munka­rendjébe, persze ritkultak, voltak nehéz időszakok, mi­kor teljesen el is maradtak látogatásaim a vadkörtefánál. Mindig a régi, kipróbált ba­rátnak járó megbecsüléssel közeledtem hozzá — és még egyszer nagyon jó szolgála­tot tett nekem. Családommal azon a vasár­napon a közeli kirándulóhely éttermében akartunk meg­ebédelni. Hatalmast túráztunk délelőtt, s gyomrunk már meglehetősen agreszíven fi­gyelmeztetett bennünket jo­gaira. mikor megtapagattam a hátúlsó zsebemet. Otthon maradt a pénztárcám... No de nem volt semmi baj. Mindenki azt mondta: életé­ben még olyan jól nem esett neki semmi* mint az a vad- körteebéd. És most kivágták. Hát hiszen értem én. Az ember azért neveli — vagy hagyja nőni — a fákat, hogy egyszer majd haszna legyen belőlük, Gsak azt reméltem, nem tűzre aprították fel (az ilyen daliához méltatlan volna ez a vég), talán deszka lett be­lőle. Igen. bizonyára deszka: most megint divatosak a kör­tefabútorok. Azután azon tűnődtem: mi­lyen jó lenne találkozni vele valamelyik bútorüzletben, megvenni, hazavinni. Kivált, ha történetesen fekvőbútort csináltak belőle. Hogy milyen édes volna rajta az álom! Ball* László Korszerű vasafbsorral bővült a VOR nyiregy házi gyára, (Hammel József felvétele) fi Mikron-brigád s a plusz milliók Kisvárdai vasmunkások hétköznapjai Kisvárdán az öntödei vál­lalat 4-es számú gyáregysége ezernél több embernek — köztük 270 nőnek — ad ke­nyeret. A megye iparában is jelentős helyet foglalnak el. Éves termelési tervük 204 millió forint. Kongresszusi és felszabadulási felajánlásuk­ban azt vállalták, hogy a ter­vet 2 millió forinttal teljesí­tik túl. Ezekkel együtt a gyá­ri pártvezetés legfontosabb feladatának tartja az embe­rek nevelését, a magas mű­veltségű munkásgárda kiala­kítását. A „Mikron” bronz­koszorús szocialista brigád­dal az utóbbiról és a mun­kássá válásról beszélgettünk. „Itt neveltek emberré™ — Vasasok vagyunk; esz­tergályosok, marósok, laka­tosok — mondja Zámbori Imre. — Huszonnégy éves vagyok, nős. Nyolc általánost végeztem. Itt voltam tanuló a gyárban. A városhoz meg a gyárhoz köt minden emlé­kem. Itt neveltek emberré, kommunistává. Elsődleges feladatunk a gyár termelési tervinek a megvalósítása. De azt is látni kell, hogy a világ nem szűkül le a gyárra. —• A brigád élete munka közben teljesedik ki — vallja Bíró Sándor, a brohzkoszorús szocialista brigád vezetője. — Nem szeretném, ha félre ér­tenének. Szemtől szembe egy­mással és a melóval nálunk azt jelenti, hogy mindenki becsülettel megfogja a mun­ka nehezét. És ott van akkor is, amikor dicséreteket, meg jutalmakat osztunk. Nincs egyenlősdi a brigádban. Ah­hoz, hogy a feladatainkat mind munkában, mind tanu­lásban, mind pedig a társa­dalmi elvárásokban teljesí­teni tudjuk, állandóan to­vább kell képezni magunkat Mi zömében 30 éven aluliak vagyunk, Verseny 30 éven aluliaknak — A szakmunkás-bizonyít­vány csak belépő a munkába, az életbe. Ahhoz, hogy elis­merjenek, hogy holnap is helytállnak, fejlődnöm kell szakmailag és politikailag egyaránt. Most éppen a bri­gáddal együtt a nagyvállalati 30 éven aluliaknak meghir­detett szakmai versenyére készülünk. A leghatásosabb munkafogásokat ismertetjük meg egymással. Szabad időnkben pedig a vasas szak­könyveket bújjuk. — Tulajdonképpen letlne okom az elkeseredésre — mondja Jármi Tibor, a bri­gád legfiatalabb tagja. — A nyolc általános elvégzése után a gyárba kerültem es*A- tergályos tanulónak. 1968-r ban végeztem. A gyárban is, a KISZ-ben is szeretnek. Amikor megjelent a rendelet hogy munkásfiatalok érettsé­gi nélkül is mehetnek egye» temre, a gyárban engem je­löltek. Bevonulás előtt állok,: így most előbb le kell tud­nom a katonaságot, ügy gon­dolom, ezzel sem fogok ve­szíteni. Ha leszereltem, ak­kor meg ráhajtok a tanulás­ra­Zavar nélkül Huszka András versenytől t lelős így látja: — A karban« tartó brigádok, így a trak-s „Mikron” brigád is sajátosan járulnak hozzá a vállalati ’ célok megvalósításához. A gyár munkásai csak akkor végezhetik eredményesen a munkájukat, ha minden tech­nikai berendezés zavartala­nul működik. Itt a zavarta­lansághoz hozzá kell számí­tani a gépek és gépi beren­dezések mindennemű meghi­básodásának, üzemzavarának a minél gyorsabb elhárítását. Nyilván, az öntők nem tud­ják megjavítani a homokmű­vet Azt viszont elvárják,’ hogy emiatt ők ne álljanak feleslegesen egy percet sem. k , 1^ Slgér Imre A Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállal atnál az év elején kilenc munkabrigád ala­kult és a szocialista cím elnyeréséért küzdenek. Közülük a legjobb munkát az Allende bri­gád végzi. Képünk: Farkas Istvánné brigádvezető és Kruták Lajosné kertészeti dolgozó a karácsonyra üzletekbe kerülő cserepes vir ágokat ápolják, gondozzák. (Elek Emil fe!vé= tele) j?:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents