Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
' -r 'ttgT^rvrKGrx.wSKsTAa Hf74. december R? $ HÉTFŐ: A Szovjetunióban felbocsájtjálc a Szojuz—16 űrhajót - A közös piaci kiiencek külügyminiszteri értekezlete Brüsszelben — Makariosz, Kleridesz és Ka- ramanlisz athéni tárgyalásai, az érsek bejelenti hazatérését Ciprusra — Az olasz parlamentben megkezdődik a bizalmi vita. KEDD: Ford sajtóértekezlete a vlagyivosztokí találkozóról — Miki Takeo az új japán kormányfő - A csehszlovák miniszterelnök indiai látogatása. SZERDA: Leonyid Brezsnyev megérkezik Párizsba, a hetedik szovjet—francia csúcstalálkozóra — Általános sztrájk Olaszországban — Egyiptomi és Szíriái állásfoglalás a közel-keleti helyzetről,. Arafat a líbiai elnökkel tárgyal. CSÜTÖRTÖK: Jaroszewicz, lengyel kormányfő Szófiában - A nyugatnémet kancellár washingtoni útja — Megbukik a dán kormány, kiírják a rendkívüli választásokat — Előkészületek Athénben az államformáról tartandó népszavazásra. PÉNTEK: Brezsnyev és Giscard aláírja az öt évre szóló gazdasági együttműködési megállaoodást — A belpolitikai konszolidáció jelei Etiópiában. SZOMBAT: Béke-világértekezlet Prágában — Ria'fó,"*szö1t- ség Törökországban, Görögországban és Cipruson. Giscard d’Estaing francia elnök kinyújtózkodhatott abban a két méter negyven centiméter hosszú ágyban, amelyet még a rendkívül magas termetű De Gaulle kényelmére készítettek a Rambouillet-i kastélyban. A tudósítók természetesen hozzáfűzték, hogy ■ az utóbbi időkben különösen súlyos gondok alatt görnyedő francia gazdaságnak is némi „nyújtózkodási” lehetőséget jelent az új, öt esztendőre szóló gazdasági együttműködési megállapodás, aVnely az eddigi duplájára, évi mintegy tizenkétmilliárd frankra emeli a Szovjetunió és Franciaország kereskedelmi frogalmat. (A szerződés legjelentősebb egyedi tétele a francia közreműködés a szovjet alumíniumipar fejlesztésében, valamint a szovjet földgázszállítások nagyarányú növelése.) A gazdasági kapcsolatok bizalom- építő, politikai fontosságát mutatja, hogy az okmányt a a legfelsőbb szinten írták alá: Brezsnyev és Giscard neve került a dokumentumra. Sorrendben a hetedik szovjet-francia csúcstalálkozó zajlott le Rambouillet-ben, amely három napra Franciaország politikai fővárosa lett, miután az Elysée-palota valósággal „kiköltözött” a Párizs közeléDen lévő műemlék épületbe. Moszkva és Párizs kapcsolatainak különleges jelleget ad, hogy a nagy nyugati országok közül Franciaország lépett először a Szovjetunióval kialakítandó együttműködés útjára, s ez sokat segített a hidegháborús jégtörésben. Azóta tulajdonképpen valamennyi jelentős nyugati hatalomnak tudomásul kellett vennie a békés egymás mellett élés bizonyos normáit (utalhatunk a vlagyivosztoki találkozóra, Schmidt kancellár legutóbbi moszkvai látogatására, Wilson brit miniszterelnök és az új japán külügyminiszter látogatási szándékára a szovjet fővárosban) ám ez nem kisebbíti, inkább öregbíti a korábbi francia nyitás érdemeit. Giscard elnök és miniszterelnöke, Jacques Chiras, akik az utóbbi hónapokban nem igen hivatkoztak tábornok elődjükre, ezúttal szavakban is hitet tettek a barátság és együttműködés De Gaulle által meghirdetett politikájához. (Remélhetőleg az örökség pozitív tényezőire gondoltak, hiszen a gaul- leizmus ellentmondásos hagyatékában olyan negatív elemek is szerepelnek, mint a leszerelési tárgyalások iránti érdektelenség ..) Az aktív kelet-nyugati kapcsolatok azonban ma már többet jelentenek a puszta beszélő viszonynál, ezért a világ, s mindenekelőtt kontinensünk bízik abban, hogy Francia- ország is kezdeményezőleg lép fel az európai biztonsági konferencia zárószaka- szának ipielőbbi befejezése, a földünkön lévő válsággócok felszámolása érdekében. Ami a Szovjetuniót illeti, következetesen folytatja további elvi békepolitikáját az enyhülés elmélyítéséért. Az 1974-es esztendőben bizonyos sokkot és megrázkódtatást okozhattak azok a személyi változások, amelyek valamennyi nagyobb nyugati ország élén bekövetkeztek. Az okok különbözőek voltak, de csak nem mindegyik esetben a tőkés világ, s az egyes országok belső nehézségeiben gyökereztek. Ilyen körülmények között különösen lényegesnek tarthatjuk, hogy még az idei esztendőben sikerült biztosítani a csúcsdiplomácia folytonosságát és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, negyven nap leforgása alatt, személyesen tárgyalt az új amerikai és francia elnökkel, valamint az új nvugatnémet kancellárral. Még egy csúcs a héten: a szövetséges államférfiak közül az állítólag leglobban angolul beszélő Scmidt kancellár repült Washingtonba, hogy megtalálja a közös nyelvet Forddal. Ez a látogatás mintegy előjátéka a so- ronkövetkező közös piaci értekezletnek: a kiiencek többsége hajlandó csatlakozni az Egyesült Államok által kezdeményezett energia véd- és dacszövetséghez Franciaország viszont továbbra is önálló energiapolitikát kíván folytatni. Schmidt megérkezésekor rendhagyó nyilatkozatot adott, mivel kijelentette, hogy „becsületes alkuszként” ment Amerikába. A startnál tett nyersen őszinte bejelentés után még nem derült ki, hogy mennyiben volt becsületes és mennyiben tudott közvetíteni az alkuban.— A hét kettő-kettes ..döntetlen” eredményt hozott a nyugati kormányok megmaradási kupájában. Japánban lezárult a Tanaka lemondása nyomán támadt űr, s a korábban hazánkban is járt Miki Takeo lesz a miniszter- elnök. A viszonylag népszerű, liberális-demokrata politikustól remélik a japán konzervatívok, hogy megerősödhet ingatag helyzetük. Olaszországban te bemutatkozott az új kabinet, s a Mo- ro-kormány bizalmi vitájával egybeeső — már régebben elhatározott — általános sztrájk jelentette az új kormányfőre váró nehézségeket. Belebukott viszont a gazdasági helyzet romlásába a dán kormány, januárra rendkívüli választásokat írtak ki. Továbbra sincs munkaképes vezető testületé Törökországnak, Ankarában egyelőre még folyik a vita, mikor tartsák meg soronkívüli választásokat. Görögországban ma népszavazás dönt az államforma kérdéséről, az előrejelzések szerint a köztársaság mellett fognak dönteni a rosszemlékű monarchiával szemben. Ezt valószínűleg Konstantin ex-uralkodó bejelentése sem változtatja meg, ha ugyanis bizalmat nyilvánítanának iránta „minden Hellének királyaként” foglalná el a trónust. A török és görög belpolitikai képet a haderők riadó- készültsége teszi teljessé, amely Makariosz hazatérésével és a Ciprusi probléma várható előtérbe kerülésével kapcsolatos. Ha az érsek kilép nicosiai palotájának erkélyére, hogy beszéljen az egybegyűltekhez, sok minden megélénkülhet a szigetország körül. Réti Ervin Közös köziem -nvt írlak alá Gazdag eredményekkel ért véget a párizsi csúcs Leonyid Brezsnyev szombaton hazautazott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára befejezte franciaországi látogatását és szombaton hazutazott. Látogatása idején több tárgyalást folytatott Valéry Giscard d’Estaing elnökkel. Ezek során megerősítették a Szovjetunió és Franciaország közötti együttműködés továbbfejlesztésének irányvonalát, mind a kétoldalú kapcsolatok terén, mind nemzetközi kérdések körében. Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d’Estaing Rambouillet-ben ötéves szovjet—francia gazdasági együttműködési megállapodást írt alá; Leonyid Brezsnyev a repülőtéren újságíróknak kijelentette ,hogy a Rambouillet-i tárgyalások új ab lendületet adtak a szovjet— francia kapcsolatoknak a politikai, a gazdasági és a kultúra területén. „Nagyon elégedett vagyok látogatásommal” — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev és hozzátette: „jó érzésekkel érkeztünk ide és teljes megelégedettséggel utazunk el. Megállapodásra jutottunk sok kérdésben”. Az SZKP KB főtitkára közölte, hogy Franciaország elnöke elfogodta a szovjetunióbeli látogatásra szóló meghívást és annak a jövő évben kíván eleget tenni. Párizs Orly repülőterét a Szovjetunió és Franciaország állami lobogóival díszítették fel. Leonyid Brezsnyevet Valéry Giscard D’ Estaing elnök és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A szövjeL .vendig,.^tiszteletére díszszázad sorakozott fel, a zenekar pedig eljátszotta a két ország himnuszát. A francia vezetők szívélyesen búcsút vettek Leonyid Brezs- nyevtől és jó utat kívántak neki. Az SZKP KB főtitkárával egvütt utazott haza Andrej Gromiko külügyminiszter, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter és más szovjet személyiségek. Leonyid Brezsnyev franciaországi látogatásának és a francia elnökkel folytatott tárgyalásainak eredményeit a szovjet—francia közlemény rögzíti. Mint Párizsban rámutatnak, az újabb szovjet—francia csúcstalálkozó megerősítette a Szovjetunió és Franciaország közötti egyetértés és együttműködés politikájának folyamatosságát. A két ország vezetői hangsúlyozták az enyhülés további elmélyítésének fontosságát. Áttekintették a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, beleértve az európai biztonság problémáját. Rambouillet-be® Jó alapokat fektettek le a szovjet—■ francia barátság és együttműködés további megszilárdításához. A szovjet—francia közleményt rövidítve az alábbiakban ismertetjük. A két fővárosban egyidejűleg kiadott közös közleményben a Szovjetunió és Franciaország megerősítette az egyetértés és együttműködés politikájának folyamatosságát. Kijelentették, hogy ez a politika „külpolitikájuk egyik alapeleme” és fontos állandó jellegű tényezője az enyhülés elmélyítésének, a nemzetközi biztonság megszilárdításának.” „A találkozót a barátság és a kölcsönös megértés szelleme hatotta át, amely a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatait jellemzi.” Mindkét fél „ismételten hangsúlyozta azt a nagy jelentőséget, amelyet a további európai enyhülés folyamatában rendkívül fontos láncszemet képező összeurópai tanácskozásnak tulajdonítanak”. Megállaoítják, hogy „kedvezőek a feltételek a tanácskozás legrövidebb időn belül történő befejezéséhez, harmadik szakasza megtartásához és a záródokumentumok csúcsszinten történő aláírásához.” A Szovjetunió és Francia- ország úgy véli, hogy az igazságos és tartcs. békés rendezés a . Közel-Keleten „elképzelhetetlen az izraeli csapatoknak az 1967-ben megszállt összes területekről történő kivonása és a térség valamennyi állama azon jogánafc elismerése nélkül, hogy biztonságos és elismert határok között éljen”. Ezzel kapcsolatban kifejezték reményüket, hogy „a Közel- v Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia a lehető leghamarabb felújítja munkáját”. A Szovjetunió és Francia- ország „síkraszáll az összea külföldi fegyveres erőknek a Ciprusi Köztársaságból való mielőbbi kivonásáért és az össze« menekültek biztonságos feltételek között történő hazatéréséért”. A Szovjetunió és Francia- ország állást foglalt a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodás szigorú betartása mellett és elégedettségének adott hangot a béke és a nemzeti egyetértés Laosz- ban történt helyreállítása felett. Mindkét fél úgy véli, hogy „a kambodzsai problémát magának a kambodzsai nénnek kell rendeznie, külső beavatkozás nélkül”. Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d’Estaing többek között hangsúlyozta, hogy „folytatni szándékoznak a nemzetközi problémákról való rendszeres politikai konzultációkat és megállapították, hogy azok valamennyi szinten történő folytatása — különösen a legfelsőbb szinten — a szovjet— francia együttműködés állandó eleme”. A Szovjetunió és Francia- ország — a legnagyobb jelentőséget tulajdonítva a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének — elhatározta, hogy a következő öt évben megkétszerezi árucsere-forgalmát. A felek megállapodtak abban, hogy elősegítik újabb együttműködési tervek realizálását az iparban, a Szovjetunió ásványi kincseinek feltárásában beleértve a kőolajat és a földgázt, továbbá az atomenergetikában és más területeken. ..A felek állást foglaltak a két ország fegyveres erői képviselői kölcsönös látogatásainak folytatása mellett”. A francia elnök elfogadta a Szovjetunióban teendő hivatalos látogatásra szóló meghívást. GERENCSÉR MIKLÓS* Ácsteszértol a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye 47. Most is ennél maradt. Bármekkora hálával tartozott jótevőjének, elveiből senki emberfia kedvéért nem engedett. Alig pár hónap múltán eléggé elhldegült a viszony gazda és vendéglakója között. Siettette útjaik elválását, hogy Táncsics a parasztbirtokos- nak sehogy nem tetsző működést akart kifejteni Cegléden. Tyúkok terelgetése, gazok irtása mellett igen nagy becsvággyal munkálkodott a Vasárnapi Egyesület megalapításán. Minden részletre kiterjedő tervezetet készített a paraszti öntevékeny művelődés érdekében. Bába Molnár Sámuel pedig attól tartott, hogy az öreg Táncsics meghökkentően fiatalos becsvágya fenekestül felforgatja Cegléd csendes-langyos állóvizét. Mert más volt Kos- suthról szónokolni, sőt meglátogatni őt népes küldöttséggel Turinban, és megint más, valódi társadalmi cselekvéssel segíteni a változást a paraszti tömegek, a kisemberek érdekében — velük, hadd legyenek nagyknrúalc £«Z hmm az űri paraszt B. Molnár Sámuelnek. Neki a saját hatalma kellett, s a befolyás, hogy ő mondhassa meg, mi üdvös és mi káros Cegléd városára nézve. Táncsics túlontúl Ismerte az ilyen népboldogítást. Menekült előle. Harag nélkül, de határozottan szakított Bába Molnárral. November 1-én, mindenszentek napján indult lakást keresni és másnap ' már be is költöztek a városba, ősz ellenére kegyetlen fagy, nagy hó keserítette őket, és kis- híján megdermedtek a fűtetlen lakásban. Táncsics lábán kiújultak a korábbi fagyások, szenvedett a sebektől élete végéig. Tekintve, hogy a beígért ellátásból alig lett valami, feloldotta ígéretük alól a ceglédieket. ínséges helyzetükben saját könyvelt árulta a piacon, de bizony nem akadt vevőkre. Ha nincs az Írói segédegylet havi húsz forintja, akár éhen is halhattak volna. Anyagi nyomorukkal csak-csak megbarátkoztak volna, mert eleget gyakorolták annyi éven át a nélkülözést. Annál többet szenvedtek az árvaságtól. Amikor 1877 nyarán elhagyták a várost, mindössze két embert tartottak érdemesnek arra, hogy elbúcsúzzanak tőle. Senki nem akadt, aki szívességből elvitte volna szegényes motyó- jukat a vasútállomásra. A Duna bal partján lévő Rev-Komáromba, Jókai szülővárosába költöztek lányukhoz, vejükhöz. Egyik szegénységből a másikba érkeztek, hiszen a fiatalok nehezen éldegéltek Csorba Géza ügyvédgyakornoki jövedelméből. De legalább részük lehetett szeretetben, családi egyetértésben. Mihelyt rendbetették magukat, s kipihenték a költözködés fáradalmait, ellenállhatatlan vágya támadt Táncsics Mihálynak, hogy viszont lássa még egyszer, utoljára Ácsteszért, a szülőfalut. 1877 október 26-án vágott neki gyalogosan az ötvenkilométernyi útnak. Szép volt az ősz, és az ag- guló vándor emelkedett érzésekkel haladt át a szülőföldet környező ismerős tájon. Szombaton indult, vasárnap délután érkezett Ácsteszérre. Senkit nem talált, aki a Táncsics nevet viselte volna. Fél évszázadosnál hosszabb távolléte Idején teljesen kicserélődtek az arcok a faluban. Szinte csodával határos módon még mindig élt egykori tanítója, Kugler József. Tudtak, hallottak as ácsteszériek a falu hírei szülöttéről. Szeretettel, tisztelettel bántak vele, atyafiságosan bántak vele, csaknem két hétig vendégül látták. Megnyugvással, boldog meg-» békéléssel indult vissza Komáromba. Mindent látott, amire kíváncsi volt Főképp a szülőház küszöbét óhajtotta még egyszer átlépni és végigballagni a Kopaszhegy melletti dűlőn, ahol fogadalmat tett, hogy soha többé nem megy robotba. Két esztendeig vergődtek Komáromban. Nélkülözései miatt le kellett mondania szerény öröméről, a dohányról, meg a kávéról. Kertészkedéssel igyekezett némi keresethez jutni, s változatlanul próbálta terjeszteni saját könyveit, a Duna mindkét partját bejárva, Dunaszerdahelytől Érsekújvárig, Szőnytől Bánhi- dáig. Mint korábban, most is igen csekély eredménnyel fárasztotta fájós lábát. Sehogy nem boldogultak, megállapodtak hát a fiatalokkal hogy Pestre költöznek. Nagyobb város, nagyobb lehetőség. Próbaképpen az öregek cseréltek először lakhelyet. A lehető legszerényebb — szoba-konyhás, benyilós — lakást béreltek a Ferencvárosban, az akkor még perifériának számító Üllői út 23-as számú házban. (Folytatjuk*
