Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

§74. december f» fELSf-MÁGtA^^AC HÉT VÉCÉN Ittasság, gyorshajtás TesUarhis a esújtó hírről értesültem a minap: ötmillió olasz embernek fáj a háta. A tény önmagában is együttérzést vált ki az emberből, nem beszélve arról, hogy emiatt a betegség miatt nagyon sok a kiesett mun­kanapok száma az üzemekben. Mint az már a legtöbb jelenségnél lenni szokott, a tudósok ezúttal is keresni kezdték a hátfájás okait. Természetesen lehet igen ko­moly oka is — állapították meg rögvest — például a csigolyasérv.. Megragadott azonban mindaz, amit a szakértők ar- ról írtak: hogyan lehet elejét venni ennek a kellemet­len érzésnek. Első helyen említették: ügyelnünk kell arra, hogy testtartásunk fiziológiai szempontból helyes legyen. Szerintem ez a tanács nemcsak fiziológiai tekintet­ben üdvös. A helytelen testtartás káros hatása — sze­rény véleményem szerint — nem csupán a hát tájékán okozhat bizonyos idő után fájdalmas érzést. Itt vannak például azok, akik szinte sportot űznek a hajlongásból. Meglehet, hogy az effajta alapállás a történés pillana­tában jó érzést vált ki gyakorlójából. Az is elképzel­hető.ugyanakkor, hogy bizonyos idő eltelte után a haj­lított gerincen deformálódási tünetek mutatkoznak. Sót! A hajlongó ember úgy megszokhatja ezt a testhelyze­tet, hqgy amikor életbevágóan szüksége volna a kiegye­nesedésre, képtelen lesz rá. Pedig előfordulhat az em­berrel, hogy felfelé kell kapaszkodnia. Volt már rá példa, hogy térdig hajlongó ember is felkapaszkodott, de az utóbbi időben ez egyre ritkább. Mostanában vala­hogy azoknak kedvez o széljárás, akik nemcsak hogy nem hajlonganak, hanem egyenesen hajlíthatatlanok, amikor például az igazságról van szó. Egyesek persze panaszkodnak, hogy a tartós egye­nes tartás fárasztó művelet. Meglehet, hogy így van, de például Picasso képes volt arra, hogy kilenc órán át álljon a festőállvány előtt, — hátfájásról mégsem pa­naszkodott. Mindehhez tartozik, hogy állásunk aktív, eredményes legyen, ne csupán arra való, hogy lessük azt a bizonyos sült galambot. A második jó tanács aképpen szól. hogy ha súlyt kell felemelnünk, csak behajlított térddel tegyük. Ehhez csupán annyi hozzáfűzni valóm lenne: nem mindenkire illik ez a tanács, tekintettel arra, hogy nem mindenki áll oda a súly alá. Az Ilyeneknek nem tanácsos csak- azértis hajlítani a térdüket s úgy tenni, mintha malom­kő nehezedne rájuk. Lélektanilag fárasztó ugyanis ez a művelet, ami gyakori ismétlések után akuttá vá'hat Megszívlelendő visz ont a harmadik jó tanács: ülés közben (ez elsősorban gépírónőknek és újságíróknak szól) ne merevítsük túlságosan a gerincünket. Végre, már rólunk is szó esik tudományos berkekben! —Lel­kendeztem ennél a résznél. Szerintem fején találta a szöget a tudós, mert nincs annál fárasztóhb, mint merev gerinccel írni. Illetve egyetlen fárasztóbb dolog mégis­csak akad: egy merev gerincű tollnok írását végigol­vasni az elejétől a végéig. Szerencsénkre, a mi pályánk fölött sem múlik az idő nyomtalanul s valahogy az a meglátásom, ez a szakma sem tűri el ma már a túlsá­gosan merev dolgokat. i Ülő foglalkozású azonban másutt is található s ne­kik sem árt tájékozódniuk gerincügyben. Néha fel kell állni, megropogtatni izmainkat, s egy kicsit lazítani. A túlzást persze itt is kerülni kell, nehogy átessünk a -e- rimeünlö'másik'oldalára. Példa van már rá ugyanis, hogy a mértéktelen lazítás néha fárasztóbb, mint a megfe­szített munka. Mindenekelőtt a sikerélmény hiánya kezdi ki az ember szervezetét, ami jelentkezhet akár hátfájásban is. Nem szól róla a tudományos értekezés, de úgy sej­tem, hogy a hátfájást a túlságosan sok sikerélmény is okozhatja. Abban az esetben fordul ez elő, ha valaki­nek nagyon sokszor veregetik a vállát, gratuláció köz­ben megdöngölgetik a hátát. Az ilyen örökzöld sikeresek előbb-utóbb némi fájdalmat is éreznek. Az övékénél csak azok fájdalma nagyobb, akik nem értik, miért van­nak) közöttük olyanok, akik mindenkor biztos tagjai az elismerteknek, a megdícsérteknek. Ezt magam sem értem, különösen akkor, ha arra gondolok, hogy nincsen ember hiba nélkül. Most veszem csak észre, hogy valamelyes sajog a hátam. Jesszusom! A gerinc! Bizonyára kezd elmere­vedni a gerincem! Engedelmükkel abba is hagyom, és járok egyet. ________ Angyal Sándor Tereppróbán a legújabb Rába-tehergépkocsi EzerSiarmínc sérülés az utakon A KOT ülése Nyíregyházán P győri Rdbc Mogyar Vagon és Gépgyárban a közúti jár­műprogram etében elkészítették a nehéz terepviszonyok­ra alkalmas háromtengelyes, három oldalra billenthető te- hergépkocr' prototípusát. Az új gépkocsi erőforrása a Rá­ba— Marm Jicenc alapján épített hathengeres, 230 lóerős Diese' uotor. Az új tehergépkocsi két kivitelben készül: két illetve három tengely meghajtással. (MTI Foto — Hadas Já­BOs) Pénteken Nyíregyházán, a Fegyveres Erők Klubjában ülést tartott a Szabolcs-Szat-— már megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács. A megye köz­lekedési helyzetéről és a Köz­lekedésbiztonsági Tanács munkájáról Bodó József rendőrezredes, a KBT ügyve­zető elnöke számolt be a ta­nács tagjainak. Bevezetőben: szólt a közúti közlekedés, a személy- és áruszállítás zavartalanságá­nak fontosságáról, arról a fejlődésről, amely hazánkban, megyénkben a közúti Közle­kedésben végbement. Elmond­ta: a fejlődés ellentmondásos, magával hord káros követ­kezményeket, amelyek közül egyik legsúlyosabb a közúti közlekedési balesetek, a ha­lálos és súlyos sérüléssel vég­ződő balesetek magas száma. Az év első háromnegyedében hatvanhattal, — közel tíz százalékkal — emelkedett a személyi sérüléssel végződő közúti balesetek száma, amelynek során 1030-an szen­vedtek sérüléseket. Negyven­négyen meghaltak, három- százhatvannyolcan súlyosan, hatszáztizennyolcan könnyebb sérüléseket szenvedtek. Fi­gyelemre méltó, hogy Nyír­egyházán és a nyíregyházi járásban a forgalom növeke­dése mellett — ha nem is lé­nyegesen —, de csökkent a balesetek száma. Ez azt je­lenti, hogy a város közleke­désében alapvetően rend van és ez akkor is érvényes, ha sok olyan jelenséggel találko­zunk, amelyeket a rendszere­tő és törvénytisztelő emberek joggal kifogásolnak. A személyi sérülése® közúti balesetek 82 százalékát a jár- t művezetők, közülük is leg­többet, 186-ot a. motorkerék­párosok okoztak. Őket a sze­mélygépkocsi-vezetők és a kerékpárosok követik. Ma több mint százezer kerékpár közlekedik megyénk útjain a legelemibb szabályok ismere­te nélkül. A tehergépkocsik vezetői a járművezetők közül a legkevesebb balesetet okoz­ták ugyan, de a tehergépko­csik számához viszonyítva a balesetek előfordulási száma — negyvenkettő — magas. A balesetek okairól szólva az előadó elmondta, a leg­több — 152 — gyorshajtás miatt, az áthaladasi elsőbb­ség meg nem adása és a sza­bálytalan kanyarodás miatt következett be. A gyorshaj­tásból eredő balesetek számá­nak csökkentése miatt került sor a KRESZ éppen a közeli napokban életbe lépő módo­sítására, amely szerint a sze­mélyautók autópályán 120, egyéb utakon 100, a motor- kerékpárok autópályán 80, egyéb utakon 70 kilométeres sebességgel közlekedhetnek. Szólt arról is, hogy december 15-től a rendőri szervek fo­kozottabban fogják ellenőriz­ni- a maximált sebesség meg­tartását. Rendkívül súlyos jelenség, hogy az év első háromnegye­dében emelkedett az ittasan okozott balesetek száma. A 771 közúti balesetből 191 esetben mutatták ki az al­koholfogyasztást, vagyis min­den negyedik balesetet ittas járművezetés okozott. A bal­esetek előidézésén kívül a megye rendőri állománya eb­ben az időszakban 429 eset­ben vétségi, 1796 esetben sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyezett ittasan vezető jár­művezetők ellen. A KBT ügyvezető elnöke beszámolójában kiemelten foglalkozott a gyalogosokkal, akik háromnegyedév alatt 112 balesetet okoztak. Ezt követően a Közlekedés- biztonsági Tanács munkájá­ról adott számot a KBT ügy­vezető elnöke, majd Sz. Nagy János rendőr alezredes, a KBT titkára a jövő évj mun­kaprogramot és a költségve­tési tervet ismertette. Ezután a KBT munkájában kima­gasló eredményt elért aktívá­kat jutalmazták meg. íbalogh) I Segített a jó sieméfyiflírát I A rejtélyes csomag titka — A csomagban egy felda­rabolt hulla volt — mondták sokan, — sőt, egyesek már tovább is fűzték jó fantáziá­val. Ez a szóbeszéd november 1?. után terjedt el Nyíregy­házán, azután, hogy a Kelet- Magyarországban egy felhí­vás jelent meg: „A Szabolcs- Szatmár megyei Rendőr-fő­kapitányság bűnügyi osztálya kéri azokat a diáklányokat, akik, 1974. október 11-én 14,00—15,00 óra közötti idő- ben Nyíregyházán, a 2. sz. postán egy idős férfi kérésé­re csomagot címeztek és cso­magszállítót állítottak ki, hogy jelentkezzenek meghall­gatás végett a megyei rendőr­főkapitányság bűnügyi osztá­lyán.” Mi is volt abban a csomag­ban és egyáltalán, hogy ke­rült a rendőrségre? A csoma­got H. P. nyíregyházi lakos kapta. Feladója — legalább­is, akinek neve a csomagon szerepelt —,egy közeli isme­rőse volt. Talán ez okozta a legnagyobb meglepetést, mert nem tudta mire vélni, miért küld neki ismerőse konyakot. A csomagban ugyanis egy kétdecls üveg konyak volt. Az mindenesetre még jobban meglepte, hogy a konyak már nem eredeti palackozású volt és ezért mielőtt megkóstolta volna, megszagolta. Nem sok mindent érzett, de mégis jobbnak látta, ha megvizsgál­tatja az üveg tartalmát. A KÖJÁL-hoz fordult se­gítségért, ahol megállapítot­ták, hogy a két deci konyak­ban 6,5 gramm nikotin van. Ezután fordult a rendőrség­hez. Nagy apparátus látott nyomozáshoz és H. P. isme­rősei közül már volt is egy gyanúsított, amikor a csoma­gon lévő bélyegzőből megál­lapították, hogy azt a nyír­egyházi 2-es postán adták feL A posta dolgozója hasznos se­gítséget adott, a csomag fel­adása ugyanis meglehetősen feltűnő körülmények között történt. Egy idős férfi állí­tott be egy üveg konyakkal, és mondta, hogy szeretné fel­adni. így természetesen nem vették el tőle, azt mondták, csak akkor továbbíthatja, ha megfelelő módon becsoma­golja. Az idős férfi elment egy dobozt szerezni, majd amikor visszajött, megkért négy kislányt, segítsenek ne­ki a címzésben és a szállító* levél kitöltésében. A rendőrség felhívására je­lentkezett a négy kislány é* elmondták a rendőrségén a történteket. Addigra azt is kinyomozták, hogy H. P.-riefe van egy haragosa; idős Ka­pás Sándor 69 éves, Nyíregy­háza, Antal bokori földmű­ves, aki a csomag kiszállttá- . savai egyídőben eléggé feltű- J nő módon figyelte, mit esi- * nál H. P. a csomag tartalmá- 1, val. A szokásos rendőrségi < azonosítás teljes sikerrel járt, jj a négy diáklány kétséget ki- záróan bizonyította, hogy a » férfi, akinek segítettek a cső- f mag feladásában, idős Kupás f Sándor volt. A rendőrség az ügyben be- - fejezte a nyomozást és vád- 7 emelési javaslattal átadta az - ügyészségnek, B» J». Megfeleli! az Alföld decemberi száma Szomszéd megyénk országo­san is rangos irodalmi fo­lyóirata, a Debrecenben meg­jelenő Alföld decemberi szá­ma mind a 96 oldalát Tamási Áronnak szenteli. Jóllehet egy írót méltat, teszi azt olyan változatossággal, mint amilyen gyönyörködtető az egész életmű, melyet irodal­munk e jeles képviselője al­kotott. Egyre jobban hiány* zik ... -ez a címe Illyés Gyula ‘ emlékezésének, s ezzel mint- '• ha az alaphangot is megad- ’ ná költészetünk doyenje, A - többi írás e mellé, illetve e , köré csoportosul, hazai és er- 1 délyi magyar írók tollából, mai fiatal kritikusi gárdánk legjobbjaitól, a színház és színpad értőitől. Bodor Tibor színművész, a Madách Színház tagja, no­vember 27-én előadói estet tartott Szabolcs-Szatmár iro­dalmából Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban. A szabolcsiak már többször találkozhattak vele. Nyíregy­házán ez volt az első önálló irodalmi estje. • A sikeres műsor után derű­sen fogad. — Ha jó az előadás, érzem azt, hogy a közönség, megér­tett, nem vagyok fáradt. Lát­ja, most egészen frissnek ér­zem magam. Akár kezdhet­nénk az egészet újra — kez­di a beszélgetést. — Eszerint jó közönsége volt ma itt, a színházban. — Igen. Nagyon lelkes, há­lás volt a közönség. Szabolcs­ban mindig ezt tapasztalom. — Milyen gyakran jár Sza- bocsba? — Évente. — Hogyan kezdődött az is­meretsége a megyével? — Nyíregyházán 1944-ben voltam először, amikor a frontra mentem. Akkor csak az állomást láttam a város­ból. Aztán újra csak a Váci Mihállyal való megismerke­désem után jöttem ide. Váci jó barátom volt. Ö szerettet­te meg velem a megyét. Nyolc évvel ezelőtt, április 15-én az írószövetség szerve­zett egy baráti találkozót Sza­bolcsban élő és Szabolcsból elszármazott közéleti szemé­lyiségek, írók, költők számá­ra. Akkor „léptem fel” első ízben Nyíregyházán. A má­sik ember, akihez őszinte ba­rátság fűz, Ratkó József. Űjabb és újabb helyekre visz VENDÉGÜNK VOLT Bodor Tibor magával, ismerteti velem a vidéket — Hol találkozott Váci Mi­hállyal először? — Valahol Pesten egy író— olvasó találkozón. Akkor kez­dődött a barátságunk, és a családdal a mai napig is tart. Vácinak két szavalója volt: Keres és én. — Elég hosszú ideje jár ide rendszeresen. Milyen változá­sokat lát? — Hihetetlen iramú fejlő­dést Tudja milyen volt a színház, amikor először lát­tam. Egy vaspánttal keresztül fogott, lakattal lezárt ajtajú épület. Most alig ismertem rá.. Csodálatos, Ha olyan a szellemi igény is, mint az anyagi jólét... — Ön részben le tudja mér­ni ezt... — Igen, de gyakran ugyan­azokat az arcokat látom az iradalmi esteken. — A mai előadás hogyan született? — A megyei tanács és a megyei könyvtár jóvoltából Pár éve Margócsy József adott egy — néhány összefű­zött lapból álló — könyvet Abban benne volt valameny- nyi szabolcsi-szatmári író, költő. Most ismét a kezembe került ez a gyűjtemény. Át­néztem, és éreztem, hogy eb­ből lehetne“ egy nagyszerű műsort csinálni. Gabi (Hor­váth Gabriella, a megyei könyvtár igazgatója) nagyon lelkesen fogadta az ötletet. Később rengeteg anyagot kül­dött, amíg az est programja összeállt. Közben többször voltam Nyíregyházán, „ta­nulmányúton”, ismerkedtem a várossal. Amikor elkészült a végleges összeállítás, el­vittem Margócsy Józsefhez, hogy mondjon róla véle­ményt. Ő azzal adta vissza, hogy így nagyon jó, ne vál­toztassak rajta semmit. A versek, prózai szemelvé­nyek, az okiratrészletek Ano- nymustól Tinódin, Kölcseyn, Petőfin, Czóbel Minkén, Krúdyn, Móriczon át Sipkay Barnáig, Bory Zsoltig. Ratkó Józsefig és Váci Mihályig az alkotók és művek egész so­rát ölelte fel. A honfoglalás­tól a mai Nyírségig mutatja be ennek a vidéknek a törté­netét. A műsor összeállítása­kor Szabolcsról, a szabolcsiak és itt megforduló, erről a helyről, emberekről író mű­veivel érzékeltetni a fejlő­dést — ez volt a fő szempont Bodor Tibor számára? Én így summáznám a műsor célját. — Ügy tűnt, önhöz a pró­za áll közelebb. — Nem. Mindig a verseket szerettem jobban. A prózai részeket úgy válogatom ösz- sze, hogy megmutathassam a bennem rejlő humort ia, A színházban az előadás csak a főpróba után követke­zik. Ez ma tulajdonképpen a főpróba volt Az első. rész­ben még a színpadi láz ural­kodott rajtam. A második rész a közönséghez is közelebb állt mint az első, amelyikben az anyag is nehezebb, a kö­zönség számára ismeretle­nebb volt A szünet után bennem is enyhült a feszült­ség. — Mi a véleménye az elő­adóművész gesztikulácvójáról, a kéz szerepéről? — Nem vallom az äschert felfogást. Nézze, egy verset nem lehet, vigyázzban állva elmondani. Nálam vannak beidegződött mozdulatok. De vannak olyanok is, amiket tudatosan építek be az elő­adásba, a mondanivaló kifeje­zésének fokozása érdekében. ’ — A „Bontja zászlóit szü­lőföldem” című műsorának Nyíregyházán volt a premier­je. Hol készül még bemutat­ni ezt az önálló estjét? — Ügy tervezzük, hogy a megyében 10—ljj előadás kö­veti a mait. — Készül-e újabb önálló estre? — Egy Váci-est összeállítá­sán dolgozom, aminek a be­mutatója az ország határain kívül lesz. De erről még ko­rai lenne beszélni. — Mikor látjuk ismét Nyír­egyházán? — Pontosat nem tudok mondani. De Szabolccsal a kapcsolatom megmarad. Ügy érzem, ezzel tartozom a fe­lejthetetlen barátomnak, Vá­ci Mihálynak is­Simon - Gyöngy* $ ssacaefi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents