Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

KELET-MAGYARORSZAG IfW. fleeemSer Ä írók és kritikusok tanácskozása Nyíregyházán A „randevú“ pályán kering a Szojuz—16 (Folytatás az 1. oldalról) — „Váci Mihály Józseí Attila nyomdokain indult — folytatta a vitaindító —, Illyés Gyula hagyományait folytatta és újította meg, fő­ként azzal, hogy a költészet számára is magatartás volt: aktív közéleti cselekvőkész­ség, bizodalom az ,értelmes ének’ társadalomformáló kül­detésében.” Ezután részlete­sen szólt arról, hogyan je­lentkeztek Váci költészeté­ben a megújulási kísérletek, melyek nagymértékben gaz­dagítják a róla alkotható ké­pet Kovács Sándor Iván az örökösök sorában elsőnek és kiemeltnek ítélte meg Ratkó Józsefet „korszerűen érvényes művészeti pontossága és sűrítő tömörsége” miatt. Majd foly­tatta a sort Szöllősy Zoltán­nal, Sárándi Józseffel, akiket szintén a Nyírség küldött, akiknél Váci öröksége a ma­gatartás, az erkölcs vállalá­sában jelentkezik. Vitaindító­ját így fejezte be: „Váci Mi­hály ötven évvel ezelőtt született. Gazdag örökségét úgy idézhetjük és őrizhetjük a legméltóbban, ha nyomába és helyére lépő új fiatal köl­tők útját egyengetjük”. Ezután dr. Margócsy Jó­zsef, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatója mondta el kor- referátumát. (Ezt vasárnapi, december 8-i számunkban közreadjuk.) majd Bata Imre irodalomtörténész kért szót. Bővítve a kört az elkötele­zettség általános szükségessé­géről, a „közérdekű szó” je­lentőségéről beszélt, majd Nyíregyháza és kisugárzási terrénuma megerősödésének jeleiről és további lehetősé­geiről szólt. „— Nyíregyháza és a sza- bolcs-szatmári rész azzal ke­veredett ki a gazdasági és társadalmi istenhátamögötti állapotból, hogy a szocialista kapcsolatok, hazánk és a Szovjetunió gazdasági, társa­dalmi kapcsolatai folyton erősödnek... Ez az egyik erő, amivel számolni kell. Van 46. Mostani művébe sok évtized búvárkodását, elmélkedését, felismerését foglalta össze. Bemutatta Trefort Ágoston közoktatás- ügyi miniszternek, aki na­gyon érdekesnek és erede­tinek találta, de Toldy Fe­renchez utasította, mint szaktudóshoz. Toldy kur­tán elintézte, csak a címét nézte meg, máris elvetette: „Épp, hogy a legújabb nyelv a magyar” — jelentette ki. Táncsics ebbe nem nyugo­dott bele. Felolvasást ren­dezett a Pesti Vármegye- háza nagytermében, az if­júság viharosan megünne­pelte, ám az újságok útszéli hangon gúnyolták, doron- golták. Ezután következett Szarvas Gábor bírálata, amely Toldy Ferenc véle­ményét erősítette meg. Az ügyben, mint tudós illetékes volt Ipolyi Arnold besz­tercebányai püspök is. 0 nem cáfolta Táncsicsot, csu­pán ennyit mondott: „Nem tűnik ki, mintha mások is ugyanígy vélekednének.” Már nem is tűnhet ki. Annyi más írással együtt ez a Táncsics-mű szintén elve­szett. Mellette, vagy ellene kiállni oktalanság lenne. Nem tudjuk, mi veszett el. Nincs kizárva, hogy igen értékes munka, s az sem le­hetetlen, hogy tévedés volt •z egész. Mindenesetre sok másik is. A hazai szocializ­mus építése kifejlett gazda­ság megteremtése mindenek­előtt. A jól eloszló ipar és üzemszerű mezőgazdaság az ország minden területét érin­ti. Érintette Nyíregyháza és vidékét is kezdettől... Valami erősen megrándult itt a hat­vanas években, s a hetvenes évtized már a következő fá­zist ígéri. A szocialista épí­tés előbb-utóbb istápolja, se­gíti a regionális gazdaság, társadalom törekvéseit, ami viszont inspirálója a közér­dekű szónak, amelyre a szo­cializmus építése során szük­sége van egész társadal­munknak. Az már szinte tör­vénynek nyilvánítható — folvtatta Bata Tnrre —. hogy a közérdekű szó igényének, a tettességet közelítve néhány közül az errnk költő, éren in­nen. e régióból származik. Váci Mihály ígv kifejezett lí­ráin nem gondolható el a szülőföldi háttér nélkül.” Állást foglalt amellett, hogy a vidék szellemi életének meg kell teremteni a folvtnnnssá- gát. hiszen reális ideje Vnn a maevar vidék szellemi fej­lődésének. Az előadásokat követő vi­tában felszólaló írók, költők és kritikusok hangsúlyozták, hogv Váci Mihály nagy nép­szerűsége elsősorban abban rejlik; érthetően szólt azok­ról a gondokról, amelyek az embereket foglalkoztatták, melyek lényegében életüket jelentik, s melyekre választ várnak. Az estig tartó esz­mecsere során ismételten megfogalmazódott az frók el­kötelezettsége, a társadalom­mal való szoros kapcsolat és kölcsönhatás fontossága. Este a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban a Magyar Rádió irodalmi osztályának rendezésében irodalmi mű­sort mutattak be, amelyet a rádió egy későbbi időpont­ban sugároz. A tanácskozás részvevői ma ismerkednek megyénk­kel. Elsősorban azokat a he­lyeket keresik fel, ahol iro­dalmi és történelmi emlé­keink találhatók. eredeti megfigyelés, értékes részlet lehetett benne. Gaz­dagabbak lennénk, ha meg­maradt volna. Táncsics viszont napról napra szegényebh lett, míg le nem süllyedt ismét a tel­jes nyomor szintjére. Anya­gi romlását siettette, hogy megalapozatlanul hozzá­kezdett összes művei ki­adásához. Megint rászedte a saját jóhiszeműsége. Kész­pénznek vette a soha be nem váltott ígéreteket. Egyedül Almássy Pál, az 1848—49-es országgyűlés el­nöke állta a szavát, de még így sem futotta a nyolc­százforintos nyomdai adós­ságra. Hiába van szép há­za a Tömő utcában, a 75. évében járó öregember nyo­morog. Lakói nem fizetnek, mert tudják, hogy a ga- lambszívű háztulajdonos in­kább éhenhal, minthogy kö­vetelőzzék. S valóban, a betevő fa­latra sincs pénze. Minden reménye odaveszett. Nőttön nőtt a teher a Tö­mő utcai házon. Már nem­csak az elmaradt részletek szaporodtak, de az elmaradt kamatok is. Márpedig a bank irgalmatlan. Tudta ezt Táncsics, gyorsan sza­badulni akart hát az anyagi végveszedelemtől, az árve­réstől. Felbecsültette ingat­lanát, eszerint 93 ezer fo­rintot ért háza, telke együtt­véve. Jött a tókés mo­Negyedik napja kering a Föld körül a Szojuz—16 szovjet űrhajó fedélzetén Fi- lipcsenko és Rukavisnyikov űrhajósokkal. A legutóbbi közlések szerint az űrhajó­sok különböző műszaki, tu­dományos és biológiai kísér­leteket végeznek. Filipcsenko és Rukavisnyikov szerdán módosította a Szojuz—16 pá­lyáját és rátért arra a kor­szerű pályára, amelyen majd jövő nyáron összekapcsolnak egy Szojuz típusú szovjet és egy Apollo típusú amerikai űrhajót. Várható tehát, hogy a szovjet űrhajósok hamaro­san elvégzik a művelet fő­próbáját, a mostani űrkí­sérlet legfontosabb feladatát. Ezt a rendkívüli munkát a földi központból irányítják, amelyet a moszkvai tv több­ízben is bemutatott. Ennek a szíve egy hatalmas nagy terem, amely a legkorsze­rűbb elektronikus és hírköz­lő berendezésekkel van fel­szerelve. A koordinációs számítóközpontot összekap­csolták az összes földi meg­figyelő állomással, a közpon­ti televízióval, illetve a tar­talék számítóközponttal. A Távol-Keleten és a tengeri hajókon működő állomások­kal műholdrendszeren ke­Helmut Schmidt, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja szerdán közép­európai idő szerint pontosan éjfélkor a Washington köze­lében lévő Indrews légitá­maszpontra érkezett. Washingtonba érkezett Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter is, aki előzőleg New Yorkban az ENSZ-ben folytatott megbe­széléseket. Csütörtökön reggel Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban hiva­talosan üdvözölte Helmut Schmidtet. aki nyugatnémet kormányfőként első alkalom­mal tesz látogatást az Egye­sült Államokban. Az üdvöz­lési ceremónia után nyomban megkezdődtek Ford és Schmidt tárgvnlásai. A két államférfi — hírügy­narchla első komoly gazda­sági megrázkódtatása, az úgynevezett bécsi krach: zuhantak az árak, eltűnt a pénz. Újra kellett értékel­tetni a vevőre váró házat. A becsüs 47 ezer forintot ál­lapított meg. Aki viszont komolyan érdeklődött, a becsült összeg felét sem volt hajlandó megfizetni. Ugyanakkor az Első Ha­zai Takarékpénztár egyre türelmetlenebbül sürgeti az árverést. Táncsics inkább a szégyentől retteg, mint a katasztrofális anyagi vesz­teségtől. Fáradhatatlanul szaladgál, hogy mentőövre leljen. Szeretné, ha bár ol­csón Is, de megvenné telkét, házát a főváros. Nem vette meg. Egy arcizmuk sem rándult a városatyáknak, úgy nézték végig, miként rakják utcára az öreg há­zaspárt. 1876 tavaszán ke­rült sor az árverésre. Ti­zennyolcezer forintért akadt vevő. 'A vételár az utolsó fillérig a takarékpénztáré lett, sőt maradt az adósság­ból. Tehetetlenül néztek a jövőjük elé. Lányuk, Eszter közben férjhez ment Csorba Géza jóravaló ügyvédgya­kornokhoz, így szerencsére rá nem volt gondjuk. Vi­szont a fiatalok, szegényen kezdő házaspár lévén, nem tudtak az öregeken segíteni. Hova, merre? — emésztet­te a gond a nincstelen het­venhétéves Táncsicsot. Egyetlen támasza az írói se- gélyegy lettől kapott havi resztül tartják a rádiókapcso­latot. A földi irányító központ­ban alkalmazott kétBESZM —6 típusú számítógép má­sodpercenként külön-külön egymillió műveiét elvégzé­sére képes. Ezek villámgyor­san elvégzik a szükséges szá­mításokat a ballisztikai és távmérő csoport számára. A számítógépeknél nem kevés­bé bonyolult különleges kap­csolórendszer teszi lehetővé, hogy a beérkező adatokat közvetlenül automatikus mó­don betáplálják az elektro­nikus számítógépekbe, illet­ve hogy az adatfeldolgozás eredményeit továbbítsák a központ megfigyelőállomá­saihoz-és a földi irányítóköz­pont valamennyi szolgálatá­nak monitorára. A Földön állandóan figye- lemmtel kísérik hogyan mű­ködik az űrhajó biztonsági, hőszabályozó, áramfejlesztő, tájoló és repülésszabályozó rendszere. A központban az „elektronikus agy” segítségé­vel szüntelenül ellenőrzik a fedélzeti rendszerek működé­sét és az űrhajósok egészségi állapotát tükröző több száz adatot. így jutnak a szakem­berek az űrhajósoknak to­vábbítandó parancsok kidol­gozásához szükséges adatok­hoz. nökségi jelentések szerint — két megbeszélést fog tartani. A kancellár Ford elnökkel tartandó első megbeszélése ; után Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszterrel, to­vábbá amerikai szakszerve­zeti és gazdasági vezetőkkel, s az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának, tagjaival fog konzultálni. A nyugatnémet hírügynök­ség szerint a bonni kancellár kétnapos hivatalos washing­toni látogatásának homlokte­rében „egyértelműen a nem­zetközi „fgergjnpolitika fog .állni”. Ezüdkívül szó -lesz _a_ kelet—nyugati kapcsolatok­ról, az európai biztonsági konferenciáról, a közáp-euró-"' pai hnderőcsökkentésrSl, a nemzetközi pénzügyi rend­szer problémáiról és a közel- keleti politikáról. hűsz forint maradt. Ebből kellett megélnie Terézzel. Amikor Bába Molnár Sá­muel gazdag ceglédi bir­tokos parasztnak tudomá­sára jutott, hogy városuk­ban akar megtelepedni az 1810—19-es idők egyik hí­res férfija, tanyát ajánlott fel a két öregnek minden el­lenszolgáltatás nélkül. S azt is megígérte, elintézi, hogy Cegléd város községe gon­doskodjék a Táncsics házas­pár eltartásáról. Fogadkozá­sát néhány nap múlva tett követte: három kocsit kül­dött a költözködéshez és a két öreg 1376 május 1-én leköltözött Bába Molnár Sá­muel üresen álló, a város­tól két kilométernyire lévő tanyájára. Érdeklődéssel fo­gadták őket, különösen a tanító. Némelyek élelmi­szert is hoztak. De ahogy múltak a napok, úgy csap­pant az érdeklődés. Jelen­létüket megszokták, nem na­gyon törődtek velük. Tán­csics viszont annál jobban szomjúhozta a cselekvést. Gondozta a tanya környé­két, Irtotta a gazt, ápolta a maga ültette növényeket, porciózta a gazda megbízá­sából az aprójószágnak való eleséget. Dolgoztak ott cse­lédek is, ezek panaszkodtak a gazdára, hogy bizony fös­vény hozzájuk, szűkén mé­ri a kosztot. Kínos volt ez Táncsicsnak, hiszen Bába Molnár jóvoltából élt a ta­nyán, másrészt egy hosszú életen át mindig a szegény­emberek ügyét pártolta. (Folytatjuk) GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszért'ól a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregény© Schmidt Washingtonban Kövek és városok Lengyelországi emlékek (I.) A Pnfota tér, az Óváros bejárata a krakkói Külváros utca felől, a Zslgmond emlékművel. A Lengyelországban járt ‘ sok ezer magyar tu- rista már meggyőződhetett a méreteiben, költségeiben és társadalmi-nemzeti jelentő- ségében egyaránt páratlan, hatalmas munkáról, amely a felszabadulás óta folyik Lf". velországban. s amely- nek célja a lengyel történe­lem évszázadainak emlékeit kövekben — épületekben, épületegyüttesekben, város- részekben — megőrizni, a világháborús pusztítások után konzerválni, esetenként rekonstruálni. Igen, rekonstruálni. újjá­építeni. A lengyel művészet- történészek, építészek, res­taurátorok világosan megkü­lönböztetik egymástól a res­taurálás és a rekonstruálás fogalmát. Az előbbi a meg­maradt és többé-kevésbé sértetlen építmények erede­ti, vagy legjellemzőbb alak­jának visszaállítását, kon­zerválását, az utóbbi a 90 százalékos pusztulásból meg- újhodó, vagy a semmiből újraálmodott múlt elénk va­rázsolásának művészetét je­lenti. Méghozzá sajátosan lengyel művészetét, tudomá­nyát! A magyar történelem is viharos volt, nálunk is az anyagi .műveltség pótolha- taltan értékei vesztek el visszahozhatatlanul. Még sem próbáljuk felépíteni újra a visegrádi palotát, a cseszne- ki várat, vagy a margitszi­geti kolostorok egyikét. Elvi különbözésről van szó? — Egváltalán nem — mondta Zachwatowicz pro­fesszor. a lengvel műemlék- védelem „nagy örege”, a varsói óváros újra tere “ütője. — Ahhoz azonban, hogy megértse az egész probléma bonyolultságát, el kell ma­gyaráznom önnek néhány dolgot. Varsónál maradva, a város 1945-ben ugyanolyan helyzetben volt, mint az önök Budája 1686-ban, a török ki­űzésekor. Gyakorlatilag megsemmisült. Nem egvsze- rűen a „normális” hadicse­lekmények következménye­ként. A fasisztáknak már 1939-ben, Leneyelország el foglalásakor ké'z „Deutsche Stadt Warschau” tervük volt. A felszabaduláskor megtalált irat értelmében a régi, történelmi lengyel War­szawa módszeres lerombolá­sa után sokkal kisebb és monumentálisán ízléstelen nád német várost kívántak építeni. Fényképeket tesz elém. — Nézze ezeket a képe­ket! A királyi palotát, a La- zienki-kastélyt ábrázolják 1944-ből. Figyelje meg a fal­ba fúrt apró lyukakat. Di- namitpatronok elhelyezésé­re szolgáltak. A vandál pusz­títás előjelei. A professzor ezt követően a felszabadulás utáni hely­reállítás terveiről beszélt. A kihalt romváros, az egykori Varsó jövendőbeli sorsáról. Egyesek örök emlékeztetőül akarták meghagyni a romo­kat. Körvasutat építettek volna köré a látogatóknak cs Varsót másutt szándékoz­ták felépíteni. Mások a ro­mol: helyén teljesen új, mo­dem nagyvárost képzeltek el Végül is az az elképzelés gvőzótt, amely a varsói Öváros egészének rekonst­rukcióját és az egyebütt fel­lelhető egyes emlékek kon­zerválását tervezte. — Nemzeti okai voltak ennek — mondta Zachwato­wicz. — Be akartuk bizonyí­tani, ( hogy nem lehet egy nemzetet és kultúráját, évez­redes történelmét semmissé tenni, s még az emlékét is kiirtani. Amit csináltunk — az „új” műemlékek építésé­re gondolok — talán nem mindenben felel meg a tu­dományosság szigorú mér­céjének. Figyelembe kellett vennünk azonban a lengyel nemzeti érzést, azt, hogy Varsó a lengyel történe'em, a lengyel államiság jelké­pe. Igyekeztünk lehetőleg mindent eredeti formájában felál'ítani, Illetve helyrehoz­ni. Sok-sok minden meg­könnyítette ezt. A megszál­lás alatt egyszerű varsóiak mentették az értékeket, bú­torokat, berendezési tárgya­kat, kéneket, bizonyítván, hogy számítanak Lengye’or- szág visszaállítására, a fel- szabadulásra. A piactér, az Óváros szűk és hangulatos utcácskái, eldugott terei a konzerváló munka sikeretwq tanúskodnak. Az újiáénftőlc nem kerülték meg a ma ’aé. nveit sem. A korhű külsők mögött a keskeny házak emeleteinek, belső terelnek 'összevonásával modem laká­sok, irodák, éttermek kaptak helyet. A kitiltott autók, az utcákon sétáló, vagy siető embertömeg, a sűrű, hangu­latos üzlethálóz" ^ a házak­ból kiszűrődő hangok és ze­ne tanúsítják: az Óváros újra éL Dérer Miklós (Folytatjuk) *

Next

/
Thumbnails
Contents