Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
W74. december 8. KffLW-MAeVAÄÖftgZÄe Döntött a Logfefsőbb Bírásig Szerződés és válóper egy Termelőszövetkezet GÉPKEZELŐJÉT növényvédelmi traktoros: képesítést nyújtó tanfolyamra küldték. A költségeket a tsz vállalta. A szerelő kötelezte magát, hogy tanulmányai elvégzése után legalább három évig alkalmazásban marad. Amennyiben ezt a kötelezettségét megszegné, a taníttatására fordított költséget visszafizeti. A gépkezelő a tanfolyam elvégzése után fél évvel munkahelyéről kilépett és másutt helyezkedett el. Ezek után a szövetkezet a munkavállalói igazolólapra rávezette, hogy volt alkalmazottja négyezer forinttal tartozik és ezen az alapon az új munkaadó fizetéséből levonásokat eszközölt. A szerelő ezt sérelmesnek tartotta és pert indított a tsz ellen. Arra hivatkozott: a szövetkezettel kötött szerződése törvénysértő, mert a Munka Törvénykönyvében előírt két évvel szemben három évi munkaviszonyra kötelezték. Hangoztatta; nem követett el szerződésszegést; több társával együtt azért lépett ki, mert a növényvédelmi munkához szükséges munka- és védőruhát nem kapta meg. Az egyik munkaügyi bíróság a szerelő keresetét elutasította. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A munkavállalói igazoló lapnak — a dolgozó munkabéréből történő levonás szempontjából — okirati szerepe van, tehát csak jogerős bírói ítélettel, vagy jogerőre emelkedett munkáinktól határozattal megállapított tartozást, kártérítést lehet rajta felüntetni, csak olyan tartozást, amelynek fennállását, jogalapját, összegszerűségét a dolgozó nem vitatja. A munkaügyi bíróság azonban nem tisztázta, van-e olyan jogerős határozat, amely a szerelőt a tanulmányi költségek visszafizetésé- re,kötelezi. Ezért a bíróságnak a tsz-t fel kellett volna szólítania ilyen határozat csatolására ég be kellett volna szereznie a munkavállalói igazolólapot is. Meg kellett volna vizsgálnia a szerelő felmondását elfogadó szövetkezeti nyilatkozatot is abból a szempontból, hogy az a tartozás megfizetésére kötelező határozatnak minősül-e. Érdemben el kell bírálni, hogy a tanulmányi költségeket a szerelő köteles-e visz- szafizetni, figyelembe véve azt is, hogy a Munka Törvénykönyvétől eltérő hároméves munkaviszonyt kötöttek ki. Meg kell vizsgálni: a szerelőnek az a magatartása. hogy munkahelyéről kilépett. szerződésszegésnek tekintendő-e. Amennyiben megfizetésre kötelező határozat nincs, a MIG-lapon feltüntetett összeget törölni k°il. Ebben az esetben előzőleg meg kel! keresni az úi munkáltatót, mennyit vont le eddig a szerelő munkabéréből és ezt a tsz-nek vissza kell fizetni. Mive! a munkaügyi bíróság mindezt figyelmen kívül hagyta, a tényállást nem tisztázta. ítélete megalapozatlan és törvény- sértő, ezért új eljárás és új határozat hozatalára kellett utasítani. A HÁZASTÁRSAK Kö ZÖTT nagy volt a korkülönbség. Az asszony 26 évvel volt fiatalabb a férjénél ami kor egybekeltek. Két év múlva az együttélés már annyira megromlott, hogy az asz- szony — férje tettleges bántalmazásaira hivatkozva — válópert indított. Elpanaszolta, hoav brutális embertől való félelmében kénytelen volt elköltözni hazulról de a lakásra igényt tart. Az alsó ' fokú bíróságok a házasságot Panaszos levelek nyomán felbontották és az asszonyt a lakás kizárólagos használatára feljogosították. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra kötelezte. — Házasság felbontása esetén — hangzik a határozat — amennyiben a lakás használata nem osztható meg, a bíróság a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti és az egyik felet a lakás elha- gyására kötelezi. Ennek eldöntésénél figyelemmel Kell lenni arra, melyikük magatartása eredményezte a házasság felbontását illetve tette lehetetlenné a közös lakáshasználatot. — Az alsó fokú bíróságok a házasság felbontását a férj durva magatartására és féltékenykedésére alapították. A féltékenységet, s ennek következtében az ellentétek kiéleződését, a köztük levő nagy korkülönbségre vezették vissza. A korkülönbség azonban már a házasság megkötésekor is fennállott, erről mindkét fél tudott, így keltek egybe. Nem bizonyosodott be. hogy a férj akkor féltékenykedett, azonban kétségtelen, hogy az asszony nem tanúsított vele szemben őszinte és egyértelmű magatartást. Ehhez járult, hogy a feleség az életközösség megszakítását kiváltó eseményekről többféleképpen nyilatkozott. Tehát tisztázni kellett volna a bontóper megindításának előzményeit, ami a felek szavahihetősége szempontjából nagyon lényeges. A továbbiakban a- Legfel» sőbb Bíróság rámutatott arra, vizsgálni kell, vajon az asszony ideiglenes, vagy végleges szándékkal hagyta-e el a lakást. Amennyiben az utóbbi nem állapítható meg, tisztázandó: melyik fél magatartása eredményezte a házasság megromlását, Illetve tette lehetetlenné a lakás közös használatát. Csupán ez után lehet dönteni abban a kérdésben is, hogy a lakásból távozni köteles házastárs rosszhiszemű, vagy jóhiszemű jogcím nélküli lakónak minősül, — azaz elhelyezkedéséről saját maga köteles-e gondoskodni, vagy sem. Hajdú Endre Felesleges kerülők Több száz panaszos levél érkezik évente a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsához. Többnyire munkában megfáradt emberek ragadnak tollat, hogy segítséget kérjenek jogos (néha jogtalan) panaszuk elintézéséhez. A kézzel írott, nehezen olvasható lévélek hosszú utat tesznek meg. Majdnem minden esetben azért van erre szükség, mert ezt a „kiáltást’* ott helyben, a mun- kahelyeh nem hallják meg, vagy nem akarják meghallani. Sok levél kerülő úton érkezik áz SZMT-be, megjárva valamely szerkesztőséget, vagy a rádió stúdióját. Beosztó», fizetés, felelősség Hónapok teltek el például, amíg az 5-ös számú Volán Vállalat egyik vásárosnamé- nyi dolgozója megtudta, hogy panaszának csak a fele jogos. Levelében leírta, hogy 1960-tól dolgozik a vállalatnál, szakvizsgákat szerzett, gyakorlatra tett szert, ezért középvezetői beosztásba helyezték. Amikor hibát követett el, úgy vonták felelősségre, mint középvezetőt. Fizetését azonban „beosztottként” kapta: havi 1700 forintot. Arra hivatkoztak ugyanis az ügyintézők, hogy nincs érettségije és hiányzik néhány szakvizsgája. Ez igaz, de a szóban forgó beosztáshoz mérik a felelősséget, ehhez kell mérni a fizetést is. A vállalat kollektív szerződése, értelmében pedig ebben a beosztásban minimum 2200 forintos fizetés jár. A kollektív szerződés több példányban megtekinthető, az ügyintézőknek kötelességük lett volna elolvasni az idevonatkozó részt. Nerrj,aply^sták el, .Vágy,.rosszhiszemű“magatartást tanúsítottak. Erre abból lehet következtetni, hogy a panaszos levél és az SZMT kérése hetekig valamelyik fiókban lapult. A levélíró azt is kérte, hogy avassák törzs- gárdataggá a szokásos jutalom kíséretében. Emberibb magatartás » A levél piheht, de a levélíró nem. Sürgetésére a vállalat igazgatója avatkozott az ügybe. Így aztán november 4-én visszamenőleg 5000 forintot fizettek ki a levélírónak fizetéskiegészítés címén. De nem fogadták a törzsgár- datagok sorába mondván: „A vállalatnál eltöltött idő nem feltétlen indoka a többletjuttatásnak”. A levél az elintézésig a vezetőknek többször is munkát adott. Visszamenőleg dolgoztak az ügyintézők is, és pótolták mulasztásukat. De felelősségre vonásukról nincsen tudomásunk... A következő panasz elintézésének végére szintén egy nagyvállalat igazgatója tett pontot. Pedig ezt az ügyet is megnyugtatóan elintézhették volna helyben: a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat nyírteleki gyáregységében. Egy nyírteleki lány érettségi után a vasasok irodáján vállalt munkát. Már ekkor is baj volt a hallásával és később még jobban romlott a hallása. De munkáját — ezt vezetői Is elismerték — mindig jól végezte. A szülési szabadság után nem kapta vissza eredeti beosztását, ahogy a levélben olvastuk: „ide-oda rakták”. Az is kiderül a levélből, hogy komolytalanul bántak vele, megsértették emberi méltóságát. A helyi vezetők írásban még fel is szólították: „Hordjon hallókészüléket, ellenkező esetben elbocsátjuk.” Furcsa volt ezt olvasni azért is, mert ilyen készülék viselését csak orvos rendelheti el. Az SZMT kérésére a vállalat igazgatója intézkedett: behivatta a gyáregységvezetőt és megkérte, hogy tanúsítsanak a fiatalaszony iránt törvényes, de mindenekelőtt emberibb magatartást. Nagyobb megértéssel és kölcsönös segítséggel egy gé- gényi fiatalasszony nem járta volna be a következő „kálváriát”. Munkahelyén, a Kemecsei Állami Gazdaságban négy munkanapot, a kartonján úgymond nem találtak meg az ügyintézők. A „hiányzó” négy nap miatt nem fizettek neki anyasági segélyt, és nsm jegyezték elő gyérmekgondozási szabadságra. Cay féltől az üuyintézöits A panaszos és férje fiatal házasok, szükségük volt a pénzre, s hogy ezt késve kapták meg, arról ők is tehetnek. Mert panaszos levelüket a Népszabadságnak^ címezték, onnan jött az az SZMT-be. A szakszervezeti vezetők közbenjárására visz- szamenőleg megkapta pénzét a fiatalasszony, és a gazdaság vezetői arra kérték: írásban kérje a gyermekgondozási szabadság igénybevételét. Ezt ugyanis a rendelet értelmében írásban kell kérni. A panaszos levéltől sokkal rövidebb írásban. Az ügyintéző és az ügyfél a gazdaságban is messze állt egymástól, és nem is próbáltak egymáshoz közeledni. Pedig a közvetlen kapcsolat, a segítő szándék egyik „fél” részéről sem nélkülözhető. A szak- szervezet legfőbb feladata, hogy képviselje a dolgozók érdekét, de a szabályszerű és emberséges ügyintézés a hivatalnokoknak, a középvezetőknek is érdekük... Nábrádi Lajos Válasz ga’ambügyben „A kisállattenyésztés, áz ebtenyésztés és a kertészkedés éppúgy része a dolgozó ember szórakozásának, érdeklődését és ezzel szellemi pihenését szolgáló tevékenységének, mint az olvasás. Vajon egyik miatt lehet és szabad-e a másikat értéktelennek, hasztalannak nyilvánítani?” E sorokat Facsar Ferenc a galambtenyésztők nevében intézte szerkesztőségünkhöz válaszul arra a glosszára, amely szóvá tette, hogy a városi művelődési központ hírlapolvasójában rendezték meg a galambkiállítást. Az írás nem vonta kétségbe azokat a gondolatokat, amelyeket a levél közöj, s nem volt olyan szándékunk, hogy az általunk is igen nagyra^ értékelt galambtenyésztőkét megsértsük. Tudjuk, hogv a 80 galambász nemcsak értékes szabad idős foglalkozást űz, hanem nép- gazdaságilag, is hasznos tevékenységet fejt ki. Ha úgy érzik, hogy soraink megsértették őket, akkor ezért elnézést kérünk. írásunk célja az volt, hogy ismételten felhívjuk elsősorban a városi művelődési központ figyelmét, hogy a hírlapolvasó nem alkalmas és nem hivatott ilyen kiállítások rendezésére. Sajnos, ők a mai napig nem reagáltak a cikkre, nyilván nem értették meg, hogy mi éppen a galamboknak keresnénk jobb helyet. Végzetes hiba lenne bármilyen hasznos időtöltést egymással szembeállítani. De azt úgy hisszük, a galambászok is helyeslik, ha azon igyekszünk, hogy méltó helyen, a kisállattenyésztők céljainak megfelelő helyiségben mutathassák be munkájuk eredményét, és senki ne teremtsen olyan helyzetet, amely szükségtelen konfliktusok szülője. Verseny — aggályokkal Végéhez közeledik Szabolcs« Szatmár megye fiataljainak hosszú vetélkcdősorozata, a „Szabolcsi ifjúság” címmel meghirdetett felszabadulási vetélkedő. A községek, városok ifjúsági klubjai már hónapok óta könyvek, filmek, előadások segítségével készültek a versenyre. December elsején, vasárnap a területi döntőkre került sor Nyíregyházán és Mátészalkán. A Szatmár-szállóban a fehérgyarmati, a vásárosnaményi, a nyírbátori és a mátészalkai járás, vaaljnint e két v ros tíz csapata versenyzett; Nyíregyházán a megyei művelődési központban a megye- székhely és Kisvárda városi és járási csapatai mérték össze tudásukat. A nyíregyházi területi döntőn A TITASZ, Tuzsér, a Kisvárdfct Bessenyei Gimnázium és a nyíregyházi Sinkay-klub csapatai jutották tovább. Mátészalkán a a Nagyecseűi Gimnázium, a mátészalkai városi ifjúsági klub, Nyírmeggyes és Tiszakerecseny csapatai nyertek. A vetélkedő mindkét színhelyén ugyanazok a kérdése!1: szerepeltek, és ugyanolyan feladatokat kellett megoldaniuk a versenyzőknek. Az előzetes fel- ^ adatok változatosak és figyelemre méltóak voltak. A csapatoknak kétoldalas kis dolgoztot kellett írni járásuk, városuk fejlődéséről, közelebbről: az elmúlt harminc év alatt épült új létesítményekről. Egy magnóriport készítése is szerepelt a feladatok között: valamely szocialista brigád életét, munkáját kellett bemutatni az amatőr riportereknek. Végül a felszabadulásra emlékeztek a versenyzők: egy nyolcperces megemlékezést állított össze minden csapat, ezeket a műsorokat be is mutatták a vetélkedőn. A nyíregyházi versenyen feszült légkörben indult a vetélkedő — ebben egyes csapatok késése, technikai gondok játszottak közre. De leginkább a helyszín meglehetősen szerencsétlen megválasztása — a megyei művelődési központ nagyterme mindenre alkalmas, de arra nem, hogy ott magnetofonról riportok hangozzanak el, . s a teremben a pusztán a torkukra utalt játékosok és a zsűri egymással -szót érthessen. A verseny délelőtt tízkor kezdődött, és délután három után ért véget. Ez önmagában is szép idő — hát még, ha hozzávesszük, hogy étlen-szomjan kellett átvészelniük a versenyzőknek. Déli egy órakor még csak egyetlen pontszám szerepelt a táblán a csapatok neve m elett... Ekkor kezdődött az irodalmi műsorok és a beadott dolgozatok értékelése, Ez teljes egy óra hosszat tartott! Kettőkor láthatott hozzá a játék vezetője, hogy a tulajdonképpeni versenyt elkezdhesse. Azaz: á csapatok sorra kihúzhassák úgynevezett villámkérdéseiket. Szembeötlő volt a kérdések színvonalbeli különbsége. Ilyen kérdéseket, hogy ki hazánk kormányfője, a párt első titkára, stb. bátran fel lehet tenni az általános iskola nyolcadik osztályában. Már ott illik tudni. De egy megyei szintű vetélkedőn, ahol többségükben felnőtt, dolgozó fiatalok versenyeznek... E* . ilyen vagy ehhez hasonló kérdésekkel álltak szemben olyan „villámkérdések” mint: a revi- zionizmus és dogmatizmu* szabatos (!) meghatározása, Á kétírontos harc lénvege. Másrészt megkérdőjelezhet«! egy megyei vetélkedőn az olyan kérdések létjoga, mint például; hol van Európa legnagyobb bauxitbányája?... Ezt is tudni kell — de vajon nem találhattak volna a rendezők valamilyen megyei vonatkozású kérdést* amelynek válasza jobban tükrözi szűkebb pátriánk ismeretét? Ez több kérdésre is vonatkozik... (tarnavölgyi) December 3. Ma öltöttem fel először a csuhát. Nem ment simán. Főleg a szakállal volt bajom. Délután, amikor hirtelen egy lány után fordultam, a szakáll a szájamba tömődőtt a lendülettől. A bámuló gyerekek és járókelők bizonyára furcsállották a mikulás hörgésszerű hangjait. Amikor az utolsó vattaszálat is kiköptem, és fellélegeztem, akkor a köpenyem kezdett ra- koncátlankodni. Mivel az alja körülbelül másfél milliméterre volt a talajtól, peckesen kihúztam magam járás közben. A köhögés azonban összegörnyesztett, így a talpam alá tipródott a vattaszegély. Ezáltal bemutattam bámulóimnak egy rögtönzött koreográfiájú táncoeskát, mely osztatlan sikert aratott. December 4. Ma féltem. Az utcán három gonosz gyermek szegődött a nyomómba. Bántani akartak. Sá- -o* hóval dobálták, és Csúfolni kezdtek. Aztán az egyik éíérri állt. a másik a hátam mögé négykézláb. A barmaEgy mikulás feljegyzései dik meglökött. Hanyattestem. A puttonyomban levő papírtömítés szertegurult. Eddig némán tűrtem balsorsomat, de feltápászkodás közben oly irtóztató átkokat szórtam a kölykökre hogy több szülő rám ripakodott: miért használok illetlen szavakat a gyermekek ártatlan füle hallatára. Elmenekültem. Berohantam egy bérházba a város főterén. Tudtam, hogy átjáróház. Kijöttem a túlsó kapun. Üldözőim lemaradtak. Amikor a házat megkerülve ismét arra jöttem, még mindig vártak. Rám néztek gyanakvó tekintettel. „Te, ez ugyanaz ment...” háltak. i” „Á, hát De azért az bei megdoDecember 5. Este mikulás-csomagokat vittem házhoz. ,,Ő. a Télapó!” — búgta az ajtót nvité anyuka -sábos potiovoHhar. Egyszál kislánjíá Úlédelmé- sen a háta mögött Körülbelül nyolcéves lehetett. Az anyuka égy papírt csúsztatott a kezembe. Elővettem a csomagot, és felolvastam a papírról a kislány bűneit. „Ugye, Ágika, megígéred anyukának, hogy máskor, ha jön a Gyula bácsi, nem rugdosod még! Meg azt is, hogy ha Laci bácsi itt alszik, nem teszed a zuhany alá a cipőit..Ágika rám kacsintott és mindent megígért. Bérház első emeleti lakása. Erősen kopaszodó férfi tárta szélesre az ajtót és mosolyát. Nyomban cuppanós csókkal kísérletezett, de a cuDpanás a vattaszakállba fulladt. Rég látott testvér módjára átölelte a vállamat. Könnybe lábadt tekintettel nézett. „Drá^a rrük'üáskám! Hát eljöttél?” Kissé gyanakodva néztem rá, de ekkor orromba csapott a sóstóhegy: rizling jellegzetes illata, némi szatmári szilvával dúsítva. Két gvéeék állt a szoba közéjén, ahová bevezetett Égy kisfiú és égv kislány. A pane gyorsan a kezükbe nyomatta a csomagokat, aztán szeretetre méltó nyájassággal a konyhába invitált. Ott állt a demizson... Később felbontottuk a két üveg Kövidinkát is. Amikor Lajos bátyámmal megittuk a pertut, még minden rendben volt. De fél kilenckor Lajos — aki engem tiszteletet parancsoló következetességgel Miku öcsémnek szólított — megkísérelte velem kánonban énekelni a Kis kút, kerekes kút című közismert karácsonyi éneket. Ez már megviselt. Laji tíz előtt pár perccel a szakállamba temette az arcát, s bocsánatot kért, mert negyvenhatban délután nem köszönt elég hangosan. A szakállam az asztalon volt. Az ivással ugyanis gondjaim támadtak — csak úgy tehettem meg ha felcsapom a szőrt, akarom mondani a vattát. Ez feltűnt a be-bekukucskálo gyerekeknek. Különösen La- joskának, akinek a hajába ragadt a Tibi csokoládé Ezért a szakállt 1 evettem Még a kabátot Is. Meg a zakómat. Tizenegykor eltáncoltuk a Kállai-kettős néhány taktusát, majd kart karba öltve lekísért a kapuig. Ott felöltöztem, és távoztam. Még visszaszaladtam a puttonyomért, amelybe La- joska cipőkrémet kent, és éppen fényesítette. December 6. Még ma is járnom kellett. A kenyérbolt előtt hirtelen elém penderült egy férfi. A kezembe nyomott egy csokit meg húsz forintot. „Ezt adja oda Robikának, mikulás bácsi!” Furcsán néztem rá. azt hittem ő a Robika. Harmincegy évesnek tűnt. De nem ő volt. Ö az apja volt. Már jött is Robika az anyuval. Illetve vonszolta őt a mama. Robika bömbölt, majd láttom- ra elhallgatott. Az atya szelíd mosollyal nézte magzatát. „Robika, édes kisfiam! Nézd csak, mit ad neked a mikulás bácsi? ...” Robika nézte. Én egyelőre semmit sem adtam, hiszen tudtam, valami mondandója még van apucinak. Robika belém rúgott: „Kérem a Csokit. Azt apu vette./..” — mutatott á kezemre. Tarnavölgyi Győrfr
