Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

HARMINCÉVES UJEV

Tallózás egy régi kalendáriumban

JANUÁR MÓL 22-IG

N( pességösszeírás

Régi elsárgult könyv akadt

a kezembe. Címe: Tiszántúli Gazda Kalendárium — az 1944. évre. Kiadja a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamata. Nyomta: a Tiszántúli Köhyv- és Lapkiadó Részvénytársaság, Debrecenben. Ára: 2.50 pengő.

Kíváncsian lapoztam Végig mind a százhatvan oldalát. Vajon hogyan várta a Tiszántúl népe és a szerkesztő szűkebb hazájuk felszabadulásának esztendejét a harminc év előtti SZi'veszteren? Mit tudott meg az a sok ezer falusi ember, akj ezt a kalendáriumot a kezébe vette.

Szerkesztője, Szakácsi János. akkori kamarai titkár nem kell, hogy szégyenkezzék a fasiszta háborúba nyakig bonyolódott országban összehozott anyag fölött, ö maga személy szerint ma is megbecsült oktatója az egyik debreceni mezőgazdasági főiskolának.

Külön szépsége a könyvnek, hogy szerepei benne az író Szabó pái egy ízes novellája, Veres Péter egy részlete a Szűk esztendőből, Tóth Endrének, az Alföld cífnű folyóirat mostani olvasószerkesztőjének egy szép verse Havas mező címmel. A sok szép népdal közlésének egy mai kalendáriumban is örvendezne a Röpülj póváVass Lajosa. Lükő Gábor a népdalokat ismertető cikkében egyenesen „keletre tekint”,

Ezekben a riportokban feltűnően Sok a szabolcs- szatmári vonatkozású. De még a budapesti és debreceni cikkek is tartalmaznak megyei vonatkozásokat. Az egyik riport például a budafoki sziklapincékbe vezet, ahol két szakember buzgón fáradozott MERINOFORT néven a hazai juhtejből készített Juhsajt előállítására és exportálására.

Egy másik riport Tiszántúl' első almatárolójába, a debreceni hűtőházba vezeti az olvasót, amely az első év alatt már tizenkét vagon almát fogadott.

Számunkra természetesen legérdekesebbek a szabolcsi faluriportok a kalendáriumban. Nyírbogéiról ezzel a címmel írnak a riporterek: „Homokon is lehet mintalegelőt csinálni...”

A nagykállói riport címe: „Ahol húsz hold futóhomok évi 141 ezer pengő tiszta hasznot adott.” Természetesen az egyik első nagy almatelepítéséről van szó.

A demecseri riport jellemző címe: „Két tehén több, mint hat.” Éppúgy egy mezőgazdasági díj tulajdonosáról szól, mint a kisari riport; azzal a különbséggel, hogy míg többnyire kitüntetett aranyérmet, vándorserleget nyert személyekről, gazdákról van szó (néhányuk arcképén ráismertünk később közbecsülésben állt termlő- szövetkezetí elnökökre), ad- dig Kisaron egy közösség kapta már akkor a kitüntetést: a Legeltető Társulat.

Érdemes idézni az elnök nyilatkozatából: „Mi nem

Vagyunk Vajkereskedők... Nem is egy gazda van köztünk, aki az elválasztott borjút a fejéspárti asszony elől eltitkolva aláereszti a tehénnek, hadd szopjon. Mert nekünk nem a tej kell, hanem az állat. Keresünk is rajta.”

Ebben ráismerünk a kis- ariakra.,.

Még egy nagy cikket olvastunk el nagyon figyelmesen. A riporter részletesen ismerteti a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság munkáját. Aki neki nyilatkozik, az intézet vezetője, a „homoki doktor” Westsik Vilmos. Egyebek közt ezt is mondja: „Gebéről 105-en.

Kántorjánosiból l22-en, Bak- talóránthézánöl 134-en. Ófe- hértóról 108-an voltak itt továbbképzésen.”

Még a vásárnaptárban is sok érdekeset olvasunk. Buj- ról megjegyzi, hogy a kótaji határban Volt a „Törik-sza- kad” csárda, Jókai „Egy magyar nabob” című regényének egyik helyszíne. Gává- fól, hogy itt kötött békét Carrarával 1681-ben Thököly Imre. Demecserről, hogy van egy titkos föld álattj vára.

Januárban nyomtatványokkal felszerelt összeírók kopogtatnak minden lakás ajtaján — másodikáh útjukra indulnak a népességössze- írók. Pedagógusok, tanácsi dolgozók vesznek részt az összeírásban — január 22-ig a Magyarország területén élő minden személy adatai felkerülnek az összeírólapokra.

Szabolcs-Szatmár tanácsain is létrejöttek á népesség- nyilvántartó irodák, amelyek a beérkezett adatokat tárolják, feldolgozzák. Az állami népességnyilvántartás Új rendszerének létrehozása sürgető feladat a lakosság adatairól egyre több országos vagy helyi szerv kíván információt. A lakcímváltozások lakónyilvántartások, anyakönyvi változások, közokiratok, hatósági bizonyítványok kiadása — a rendkívül szerteágazó tevékenységet fogja egyszerűsíteni az új népességnyilvántartás. 1975 januárjában a jártüór elsejei állapotnak megfelelő adatokat gyűjtik az összeírók. A lapok sorszámozva lesznek — fontosságukat jelzi, hogy kitöltésük után okiratokká válnak.

Az adatfelvétel ütán az összeírt személyek egy-egy igazolólapot kapnak. Ezt a személyi igazolványban kell őrizni — célja, hogy mindenkit csak egyszer vegyenek nyilvántartásba. Az ösz- szeíró lapon, illetve az igazolólapon egy szám található — ez lesz az illető ideiglenes személyi száma. A végleges személyi számot —- amely sok számjegyével az összes lényeges személyi adatöt magában foglalja — csak a számítógépes feldolgozás után kapja meg mindenki.

A most összegyűjtött if- datlan mennyiségű adatot ugyanis fokozatosan — a

jövő év közepétől — számítógépekbe táplálják. A számítógépes „adatbank” létrehozásával feleslegessé válik az állampolgárok gyakori felkeresése vagy felkérése a különféle célú lakos- s5 - --Írások alkalmával. A lakóhely- és lakcímváltozásodat már nem a rendőrség, hanem a helyi tanácson kell bejelenteni. A rendőrség feladata maradt Viszont a Személyi igazolványok kiállítása és cseréje. Az anyakönyvi kerületek, illetve a rendőrség minden változásról értesíti a népességnyilvántartó hivatalt, így a végleges számítógépi nyilvántartó lápokon mindig áz időszerű adatok fognak szerepelni. (A távolabbi cél, hogy az állami népességnyilvántartás végül minden adatot egyesítsen, illetve az kapja meg a változásokat is.) így lehetővé válik a Választó jogosultak, az oltásra vagy tüdőszűrésre kötelezettek, stb. névjegyzékének gyors élkészítése, a kiértesítés gépi elvégzése és egyéb, ma még Sok munkát jelentő feladat egyszerűsítése.

Minden községben össze- írókörzetekét jelöltek ki. Egy-egy összeíró öt-hatSzáZ személy adatéit rögzítik Lehetséges, hogy egy-egy családot kétszer is fölkeresnek — a második látogató az összeíróbiztosok munkáját ellenőrzi a helyszínen. A nemzetközi tapasztalatok azt niutatják, hogy az első ilyen méretű összeírás valószínűleg nem lesz teljes — lehetséges pár százalékos hiányosság. Bizonyára lesznek olyanok, akik kimaradnak az összeírásból. Az ő adataik felvételére fölhívást fognak közétenni — jelentkezniük kell a helyi tanácsnál, ahol elvégzik majd aa utólagos összeírást.

(gnz)

A Magyar Posztógyár nagykállói gyárában korszerű gépek szerelését végzik, (H. i. felvétele)

Az esztendő kezdete és a népszokások

A mostanában elterjedt — sokszor túlzottan díszes és drága — naptárak kicserélésének napjaiban kevesen gondolunk a mindnyájunk számára oly drága Idő számításának, mérésének sokféleségére és bonyo- lultáságára. Mindjárt előtűnik a probléma, ha régi naptárakat, írásokat feljegyzéseket lapozunk.

Már az évkezdet sem január 1-re esett, hisz nálunk a királyi kancellária az Árpád-korban hol december 25-öt, hol március 25-öt használta évkezdetként. A természeti népek nagy részénél az év inkább meghatározott időtartamot jelentett, a természet két jelenségének (száraz és esős évszak) szabályos ismétlődése között A földművelő népek életritmusában az esztendő a mező- gazdasági munkák és a munkaszünet két laza periódusára oszlik. Az állami szervezet létrejötte, a kereskedelmi élet fejlődése, az uzsorakölcsön megjelenése mind-mind megkívánta, hog> az év kezdete meghatározót napra essék — már sok év- azázaddal ezelőtt is. A közép- kori keresztény időszámítás te időt napévek szerint, pc®tosabban a Földnek a Nap

körüli keringése szerint számítja, napévnek (annus solaris) nevezve azt az időt, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot, persze a középkori ismeretek szerint a Nap a Földet. Az ún. Ju- lianus-időszámítás (Julius Caesar) azonban 365 és 1/4 napot vesz alapul, holott pontosan számítva 365 nap, 48 pete és 48 másodpercből áll egy év.

így rendeli el XIII. Gergely pápa 1582-ben a stílus novüs-hak, az új naptárnak behozatalát. Napjainkban is a Gregoriánus számítás szerint „telnek napjaink”, melyet hazánkban az 1588. évi törvérty rendelt el.

Az évkezdet minden nép élebében összekapcsolódik valamilyen szimbolikusan élválasztó, szerencsevarázsló, gonoszűző cselekvéssel. Hazánk egyes vidékein — itt Szatmárbán is — pl. az éjfé’ óraütés előtt az emberek, kezükben pénzt szőrftvá, aszta! vagy szék tételére állnak, és Jrtnan az utolsó óraütéssel a földre ugranak. Ennek a cselekménynek a szimbolikus értelme ax, hogy pénzzel a kezükbeai ugranak be ke

előttük álló ismeretlen új

évbe;

A Túr mentén, Kölese környékén, a nyíren, a mai nagyidejü öregek gyermekkorában az a szokás járta, — hogy a fiatal legények énekszó és vidám kurjongatás közepette szalmabábut hordtak körül a faluban. Megálltak egyes ablakoknál kántálni, ahol a lakók itókával és kaláccsal kínálták meg őket. Mikor végigjárták a kiszemelt házakat, kimentek a falu végére, ahol ének és vidám tréfa mellett temették el a szalmabáb által Jelképezett ó évet. Szokás volt továbbá hogy újév napján egy legényt öregembernek öltöztettek, akit egy fiatal gyerek, ostorral a kezében Végigvert a falu főutcáján. Ebben áz esetben az Öregember áz ó évet a fiatal az új évet szimbolizálta. Máshol az ó évét kiharangózták a legények, míg áz új évet a templom tornyában énekszóval köszöntik.

Általában elterjedt nézet az, hogy ki mit csinál új év napján, az fog vele ismétlődni éy közben is. \ veszekedést kerülik, hogy békességben éljenek- Sárga kásái, 2Őtt kukodeát tsmekj

sok aranyuk, töltött káposztát, bélés rétest, hogy sok bankójuk legyen. Á „siker” érdekében kiszabott cselekvésnek, jóslásnak alapja az „ómen principii", kezdet varázslás, kezdet jóslás: ki mit csinál új év napján, azt fogja csinálni egész esztendőben. Az egésznapos evésnek, ivásnak, jókedvnek, derűnek is hasonló értelme van.

Számon tartják új év napján az időjárást is, mivel nem közömbös, hogy az új esztendőben milyen idő fog szolgálni. Amilyen idő van új év napján, a néphit szerint általában olyan időjárás fogla jellemezni az egész esztendőt. Népünk időjósló cselekményei igen figyelemre méltóak, mivel ezek sok esetben évszázados megfigyeléseken, tapasztalatokon nyugosznak.

Tehát az új év napjához fűződő szokások az ó év temetésének jegyében az elkövetkezendő új esztendő bizakodó reménységében zajlik évről évre, a mtílandóból a lövendő felé. Áz em*1“- Vivőbe vet“** bizakodó hl*“ vedig évről •svre felelevenít* a népszokások év közben feledésbe merült pompás gazdagságáL

Karácsony hete több Igen

Jó műsorral örvendeztette meg a televízió nézőit Áz alkalomhoz illően á legtöbben á szeretet, az egymás iránti figyelem, a tiszta emberség Volt az alapvető, Uralkodó eszme.

Egyik legolvasottabb írónk, Gárdonyi Géza kései műveiből, az 1918—20 között Írott áz Ida regényé bői készített

tévéfilm emelkedett ki a karácsonyi műsorból. Gárdonyi átmeneti korban, a XIX. és Xx. század fordulójának évtizedeiben alkotott, az egyre nagyobb ütemben kapitalizálódó Magyarországon. Abban a korszakban, amelyben á fégi eszmékben már nem hisznek még á polgárok sem, az új eszmék pedig még csak alakulóban Vannak. írónk jól látta a feudalista Magyarország Igazságtalanságait, de észrevette a kapitalizmus igazságtalanságait is. Ettől az üzleti szellemtől félti az emberséget, látja az egyéniségre leselkedő Veszélyekét, á nők kiszolgáltatottságát, önállósulni akarását. Az Ida regénye ennek az élet természetességét hirdető romantikus ántikapitalizmusnak is egyfajta megfogalmazása.

Gárdonyi már jóval előbbi műveiben is megvallotta aít a felfogásét, hogy a házasságnak csak akkor Van lét- jogosultsága, ha szerelmen alapszik, és csak addig van értelme fenntartani, amíg a szerelem tart. Ebben a regényében ennek éppen a fordítottjával kezd, azzal á meghökkentő ötlettel indít egy házasságot, hogy a dúsgazdag kereskedő újsághirdetés révén szerez férjet a lányá- hak, hogy szabados életét folytatandó mielőbb túladhasson rajta. A kényszerűségben kötött házasság hónapjai Során á két jóravaló, tiszta *— Gárdonyi által íróilag eszményített — ember végül Is Igazán megszereti egymást, és ekkor kezdődhet csak valójában a házasságik. A fő- alakok idealizáitsága, a cselekmény romantikus fordulatai a forgatókönyvet lró

Romhányi Józsefnek, a dramaturg Semsei Jenőnek a* átdolgozás során nehéz feladatokat adtak. Mint az eredíhéhyből láthattuk, sikerrel kerülték el a szívfacsaró érzelgősséget, amire pedig a szituációk nem egyszer csábító alkalmat adhattak volna.

Ez nyilVáh a rendező, Félix László szándékai szerint is történt. Vehczel Vera és Osz- ter Sándor szerepértelmezése, ihdulatokat megszűrő éa új megvilágításba állító játéka Is erre utal. Tökéletesen meg tudták teremteni azt a biztonságot sugárzó jellemerőt az általuk ábrázolt alakban, amelyre az ffó gondolt az első világháború és súlyosodó betegsége okozta élbi- zortytalanodása idején, amelybe mint a humánumot képviselő egyetlen szilárd eszménybe még megkapaszkodhatott.

Hunyady Sándornak a Téli sport című kisregényéből készített filmet már kevésbé tartom sikerültnek. Színes adásban biztosan lebilincse- lően hatottak a téli tájképeit és a belső felvételek, de még ezek sem fedhették él, hogy inkább epikus alkotás lett eZ a tévéfilm, lassú, csaknem vontatott tejnpójú. Ami a két szerelmesnek a pénzvilággal szembeni kiszolgáltatottságát illeti: ezt csaknem maradéktalanul sikerült felmutatnia Litványi Károlynak (forgatókönyv), Szántó Erikának (dramaturgia), és Mihályft Imrének (rendezés). Halász Mihály képei még fekete-fehérben is megkapóak.

Hely hiányában már csak két művet említenék. Az egyik Nagy Katalin filmje, az Intő- könyvem története, a másik Bárány Tamás Város esti fényben című tévéfilmje. Az előbbiben a főszerepét játszó Nagy Eleonóra tette élvezetessé az egyébként sablonos történetet, Bárány Tamás filmjének pedig a nagyspekt- rumü Valóságlátása kapott meg: Igen, ez az élet, a mi életünk, ahogyan ez a sokféle ember látja.

Serégi István

„Az utolsó karácsony” címmel Bajcsy-Zsilintzky Endréről készített kitűnő dokumentumműsort Rab Nóra és Kaposi Kis István, melyet kétszer is sugároztak az elmúlt héten.- A körtársi vallomásokból, m visszaemlékezésekből és Bajcsy-Zsilinszky írásainak felidézéséből rendkívül érzékletesen rajzolta tneg dr. Vigh Károly történész, a műsor vezetője a fasizmus elleni harc nagy mártírjának pályaképét a 20- as évek elejétől a 30 év előtti sopronkőhidai kivégzéséig és emlékének egészen a máig váló továbbéléséig. Az elhangzott vallomások és do- kumentürnrészletek elsősorban Bájcsy-Zsllinszky megalkuvásra képtelen, tiszta jellemét, emberséges, mélyen demokratikus magatartását mutatták be.

Számunkra különösen érdekesek voltak a tarpaiakkal készített rövid riportok, mélyekből kiderült, hogy milyen elevenen él ma Is emberi és politikusi emléke legkedvesebb választó népében, s mennyire azokéban is, akik emlékét már csak példaadó hagyományként tisztelhetik és ápolhatják. „Girinces” volt ő és megvesztegethetetléh, mondták a tarpaiak, s rendre elősorolták, hogy mit tett a falujukért. Keserűen emlegették 1029-es és 1935-ös manipulált választásokat, mikor a kormányzat elütötte a mandátumtól az á igazi képviselőjüket. Bajcsy-Zsilinszky Székfii Gyulához írt önvallo- • másos lévéle, az 1944. márt*. 19-1 fegyveres ellenállásának és börtönnaojátnak, a sopronkőhidai utolsó napnak a 'Zémtanúú v*b''rnáS4ihóÍ vp 'ó megnézése dránáMaáguk kai a műsor csúcspontjait jelentették.

A „30 év magyar drámái* eaeeaaitábee • BádSóEtíabáa

vasárnap esté Darvas József drámájának rádióváltozatát, a „Részeg éső”-t mutatta be, Berényi Gábor rendezésében. Mint a műsorlapból megtudtuk, a rádióváltozat kidolgozását még az író kezdte el, de halála megakadályozta a befejezésében. Berényi Gábor fejezte be a munkát, s válóban „nem hamisította meg sem a mű szellemét, sem szövegét.” Ugyanakkor a rádióváltozat több is, kevesebb is lett a színpadi drámátóL Több az eredeti, korabeli hangdokumentációk bejátszásával, melyek teljes egészükben hitelesítették az egyes epizódok légkörét, S kevesebb a magánéleti konfliktusok drámái kibontásában. Úgy éreztük, hogy ez a rádióváltozat inkább a re- gényhéz állt közelebb: a 40- es évektől a 60-as évekig ívelő történet szálára sorban fűződtek föl a szereplők életének egyes jellemző eseményei. A dráma, Bállá Géza festő egyéni tragédiája éá az író megrendülése valahol a háttérben, a lélek mélvén munkált könyörtelenül, kevésbé az egyes színeken.

A mű magas eszmeisége a rádióváltozatban is maradéktalanul érvényre jutott. „Ha felismersz valamit, légyért erőd kimondani és kitartani mellette.., A belső folytonós- ság megteremtése nélkül csak cinikus léhet az ember...” —• vallott bizonnyal magáról a drámában az író, aki bebizonyította műveivel, amit á darabban az öreg Kordás :l elmondhatott sajátmagá”ólt ...Nekem n°m iát ék ez ä for- •„d-Í“rr' ” Á sz—-“n!ők **ö— •’ll Káli-* *Pnv*H*ó**- a legkiemelkedőbb teljesítményt, Ballá Géza szerepében.

pKEPERNYOp^m

A Kitt Síi] MELLETT