Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

I ’' . A szakszövetkezetek jövője MEGYÉNKBEN JELEN­TŐS TERÜLETEN kereken 40 ezer hektáron gazdálkodnak szakszövetkezetek, A közel másfél évtizedes működésük, a gazdaságok fejlődése igen bonyolult és ellentmondásos nőit. A fejlesztésük érdeké­den tett megyei szintű politi­kai és állami intézkedések , több területen eredményesen segítették a problémák mér­séklését, azonban ezek a to­vábbfejlődés valamennyi gátló tényezőjének elhárítá­sára nem voltak elegendők. AtMinisztertanács 1973 vé­deti hozott határozata új le­hetőségeket nyújtott és fel­adatokat szabott meg a szak­szövetkezetek továbbfejleszté­sére. A határozat rendelke­zései szerint minden szak­szövetkezetét bizottságnak kellett felülvizsgálni. Ez a ■vizsgálat megyénkben meg­történt. A bizottságok jelen­téseit, az elemzéseket meg­tárgyalták a helyi és a járá- 'si párt- és állami vezetőkkel rs. Ilyen alapos előkészítés titán került a továbbfejlesz­tési javaslat a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága •'elé. "'.A nemrég tárgyalt előter­Í észtés többek között megál- ápítja, hogy a huszonkilenc Szakszövetkezet közül huszon­egy kedvezőtlen adottságú. Területük alig több mint ne­gyedén, tizenkét ezer hektá­ron folytatnak közös gazdál­kodást A szakszövetkezetek többsége csak szántóföldi nö­vénytermesztéssel foglalko­zik. Gazdálkodásuk színvo­nala, .eredménye messze el­marad a hasonló adottságok- ,kal rendelkező nagyüzemeké­től. Nemcsak a kisparcellá- san, hanem a közösen művelt területen végzett gazdálkodás is szervezetlen, korszerűtlen. • Példaként említhető, hogy az elmúlt évben a szántóterü­letnek mindössze harminc százaléka kapott műtrágyát, szerves trágyázásban a terü­let hat százaléka részesült v Egy traktoregységre 120 hek- • tat szantóteftílet jírtj mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben negyvennyolc. Súlyosbítja a gondokat, hogy az erő. és munkagépek mű­szaki állapota nem megfele­lő, nagy része régi, elhaszná­lódott. A közös állatállomány jelentéktelen. Például har­mincöt szarvasmarhát és mindössze négyszázötvenhat sertést tartanak, a huszonki­lenc szakszövetkezetben együtt kevesebbet, mint egy közepes nagyságú termelő- szövetkezetben. AZ ALACSONY TERME­LÉSI SZÍNVONAL gyökere­sen meghatározza a tagság és családjaik életkörülményét. Többségük a megélhetést csak úgy tudja biztosítani, hogy családtagjaik a népgaz­daság más ágazataiban vál­lalnak munkát. A közel tízezer család és a birtokukban lévő negyvenezer hektárnyi terület problémá­jának megoldása nem kis gond. Egyik napról a má­sikra valamennyi szakszö­vetkezet helyzéte gyökeresen nem változtatható meg, első­sorban anyagi teherbíró ké­pességeink miatt. A minisz­tertanácsi határozat a szak- szövetkezetek további műkö­dési lehetőségére többféle megoldást biztosít. Első he­lyen a szakszövetkezeti forma fenntartását, a közös tevé­kenység fejlesztését tartja indokoltnak azokban a szö­vetkezetekben, amelyekben gazdaságilag és szervezetileg biztosítottnak látszik a jog­szabály szerinti működés. Termelőszövetkezetté való átalakulást vagy más terme­lőszövetkezettel való egyesü­lést — a tagok egyetértésével — csak azoknál a szakszövet­kezeteknél tartja célszerűnek segíteni, amelyeknél a közös nagyüzemi tevékenység ke­retei már megszilárdultak és ez a tevékenység a helyi adottságok és erőforrások fi­gyelembevételével eredmé­nyesen továbbfejleszthető, ennek gazdasági, politikai fel­tételei . biztosítottak. A felül- Vj^Sjo;i&f4ottsag< a húszon— Befej eződött áz V. országos diák parlament Héttőn befejezte munká­sát az V. országos diákpar- 1» lament, amelynek mintegy i ’300 küldötte — gimnazis­ták, szakközépiskolások és ^szakmunkásképző intézeti -' tanulók -— három napon át '/ tanácskozott a fővárosi mű- v Velődósi házban. A parlament résztvevői, az ■ ország középiskolás diákfia- tá] ságinak képviselői felhív­• ják diáktársaikat, hogy — pártunk XI. kongresszusára, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára készülve — ; legyenek igényesebbek a ta­nulásban, törekedjenek ké­• pességeik teljesebb kibonta- ' koztatására. az anyanyelvi kultúra fejlesztésére, készül­jenek a folyamatos önműve­lésre, szakmai továbbképzés­re, s az eddiginél több gondot fordítsanak politikai - ismereteik bővítésére. A diákparlament arra szó­lítja a tanulókat, hogy a _ társadalmi munkák bevételé­ből továbbra is segítsék az ezer személyes vietnami szakmunkásképző intézet ' felépítését, s a szakmunkás- tanuló fiatalok társadalmi munkavégzéssel is segítsék intézetük és a környékükön levő általános iskolák fej­lesztését. Szerepel az ajánlá­sok között, hogy minden is­kolában létesítsenek mozgal­mi kiskönyvtárat. ■ Az Oktatási Minisztérium­nak javasolják, hogy az át­lagosztályzat eltörlése után dolgozza ki a magatartás és a mozgalom osztályzat kor­szerű formáit oly módon, hogy az ösztönzőleg hasson valamennyi tantárgy jobb, alaposabb tanulására. Szin­tén az Oktatási Minisztérium a címzettje annak a javas­latnak. amely a közös érett­ségi-felvételi vizsgának más tantárgyakra történő ki ter­jesztését: tartja szükséges­ebb. Kérik. hogy a szakmun- “ kásképző intézetekben ve­hessék be a világnézeti neve­lést szolgáló társadalomisme­reti tantárgy oktatását is. A Munkaügyi Minisztéri­umnak azt javasolja a diák­parlament, hogy a szak­munkásképző intézeti tanu­lók nyári szakmai jellegű építőtáborokban való rész­vételét számítsák be a szak­mai gyakorlatba, s hogy az ösztöndíjrendszer illetve a szaközépiskolásofc óra- és teljesítménybérezését tegyék reálisabbá. kilenc szakszóvetkezet közül huszonnyolcat termelőszövet­kezetté való fokozatos átala­kulásra javasolt. Hét szak- szövetkezet önállóan működ­ne, huszonegy pedig terme­lőszövetkezetekkel egyesülne és egy szakcsoporttá alakul­na. A termelószövétkezetté való fejlődésnek . az ütemét alapvetően az anyagi lehető­ségek szabják meg. Az egyéb feltételek már több szakszö­vetkezetben megvannak, il­letve rövid idő alatt fokoza­tosan kialakulnak. A JELENLEG RENDEL­KEZÉSRE álló támogatási pénzösszeg és az eddigi helyi kezdeményezések lehetővé teszik, hogy nyolc szakszö­vetkezet már 1975-ben ma­gasabb fokra lépjen, mező- gazdasági termelőszövetke­zetté alakuljon. Részükre, két­féle támogatást nyújt az ál­lam. A támogatás egy részét a föld közös művelésbe vo­nására fordíthatják, mint például parlagterületek, a ta­gok földjeinek átvétele, nagy­üzemi termelésbe állítása. Er­re a célra tízmillió forintot kapnak az érintett szakszö­vetkezetek. Fejlesztési támo­gatásként 14 milliót juttat az állam, amelyből a saját esz­közök felhasználásával, az erő- és munkagépállományt, kell , növelniük, valamint, a forgóeszközöket szükséges bőviteniük. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a javaslatot el­fogadta. Többek között hatá­rozatba foglalta: a helyi ta­pasztalatok, a felülvizsgáló bizottságok javaslatai alap­ján törekedni kell arra, hogy a szakszövetkezetek szerve­zésj, működési, gazdálkodási színvonala tovább erősödjék.. Elő kell segíteni, hogy a fej­lesztési támogatásban része­sült szakszövetkezetek 1975- | ben mezőgazdasági termelő- szövetkezetté alakuljanak át A szakszövetkezeti keretben maradó gazdaságoknál a kö­zös és a kispaicellás gazda­ság hatékony kapcsolatának erősítésével,,a személyi, felté­telek javításával kelka folya­matos fejlesztésre felkészül­ni. A TÖBB ÉVI EGY HELY­BEN TOPOGÄS, illetve igen lassú fejlődés után az 1975. esztendőben egy új korszak kezdődik a szakszövetkezetek életében. A legerősebbek, a legfejlettebbek már ebben az évben termelőszövetkezetté alakulnak. A többiek pedig a közös vonásokat tovább erő­sítve az alapszabályszerű gazdálkodás útján — a tag­ság egyetértésével — a kö­vetkező években lépnek elő­re. amikor erre az anyagi le­hetőségek meglesznek. Csikós BMass „A MI ZSEBÜNKRE MEGY. J' falasok a takarékosságról Az acél — talán az egyetlen anyag — amelyet kellő osztályozás után, szinte minden maradék nél­kül (elhasználhat az ipar, Felhasználhat. Sok min­dentől függ ez. Elsősorban, természetesen az adott lehetőségtől, megrendeléstől, munko- és gyártás­szervezéstől. a jó előkészítéstől, és az anyaggal dol­gozók akaratától. A SZAÉV Vasgyár utcai lakatos­üzemében évente mintegy 14 millió forint értékű anyagot, természetesen elsősorban vasat használ­nak fel. Bakta Ferenc üzemvezető szerint is, mintegy ötezer termék előállításával foglalkoznak. Mód és le­hetőség tehát mindig akad a maradék anyagok (el­használására. Jobb lehetőségek A vállalat által már ko­rábban kiadott takarékossá­gi intézkedési .terv alapján már egész sör változást ve­zettek be a lakatosüzemben. Például egy helyre telepítet­ték a darabológépeket, át­szervezték a brigádokat. A darabológépeken állandó jelleggel, ugyanazok az em­berek dolgoznák. így nem csak a gépkihasználás jobb, kedvezőbbek a lehetőségek az anyag takarékosságra is. A daraboló brigád ugyanis mindig tudja: miből, mit le­het kihozni, mire lehet még felhasználni a maradék idomacélt, vagy lemezosíkot. A takarékosság azonban ■nem csjik szervezés kérdése. Ott. a munkahelyen is so­kat tehetnek azért, hogy az elgondolások, az a bizonyos két százalék anyaghányad­csökkentés meg is valósuljon, A három termelő szocialis­ta brigádban ötvenhat em­ber dolgozik. Ha mindenki csak egy kicsit tesz többet érte, máris nagy eredménye­ket érhetnek eL Ahogyan ők látják. Buda- házi István, a daraboló bri­gád vezetője. Támba András és 'Udvari András, a két épü­letlakatos brigád vezetői: — Az anyaggal való taka­rékoskodás senkiben nem le­het közömbös, mert a pazar­lás a mi zsebünkre is megy ... — Szerintem jó ez az át­szervezés, nem megy annyi anyag veszendőbe... — A maradékot is osztá­lyozni kell, hogy legyen no­va nyúlni, ha valamihez ki­sebb darab is elegendő . Két százaiét: félmillió Közben számol: az toaantvezető a kétszázalékos anyaghányad-csökkentés — ami ebben az évben előre­láthatóan teljesítve is lesz — több, mint félmillió forint, tiszta hasznot hoz a vállalat­nak. — Amíg ki-kí magának szabta le az anyagot, addig gyakran megesett, hogy az ötven centiméteres, vagy még rövidebb anyagot is a hét méteres szál vasból vág­ták le... — Most meg az osztályo­zott hulladékból választjuk ki. — Sokszor még az öt cen­timéteres darabokat is fel tudjuk használni.., — A késztermék ugyan­olyan értékű, mintha nagy darabból vágják le, vagy ki­csiből készül el. A hulladé­kért meg bizony nem sokat ad a MÉH ... Egy kis statisztika a hulla­dék alakulásáról: az elmúlt evben — kisebb anyagfel­használás mellett — ezeröt - százhetvenkét mázsa vas­hulladékot, adtak át a MÉH- nek. Az idén :— a nagyobb anyagfelhasználás mellett — csak ezerháromszázhet- venkét mázsa vashulladékot kapott a MÉH. S jövőre — ha lehet — még kevesebbel:. — Anyag az oxigén és s dissousgáz ír. Az ember ak­kor gyújtsa meg a vágópisz­tolyt, amikor már kijegyezte a lemezt... — A villamos ívhegesztés is akkor gazdaságos, ha nem járnak sokáig üresen a gé­peli. elő van készítve a fo­lyamatos munka... — És nem dobáljuk el félbe az elektródákat... Az anyagbeszerzés gondjait is enyhíti a takarékosság. Különösen az oxigén, a dis- sousgáz vagy a zártszelvé­nyű anyagok esetében. — Hacsak lehet, a gépi da­rabolást alkalmazzuk. — A fb szabász már élőre számol, s úgy állítja be a sorrendet* hogy minél keve­sebb legyen a maradék.. — S azt is tudja, mire al­kalmas még a leeső hulladék. Például a maradék lemez- csíkokból készül a rolósin . . S ha már azt sem adja ki, akkor sem dobják eL Hul­ladékból készül a megszám­lálhatatlan mennyiségű be­falazó köröm, tákarótárcsa, alátét, üvegleszoritó lapka Tonnákat lehet ezzel is meg­takarítani. Késztermékként, az építkezések költségét csök­kentve, megtakarítani. A zseb azonban néhol meg lyukas. Az elkészült termék — megfelelő raktárak híján — gyakran károsodnak az építkezéseken. Rozsdásodnak, megsérülnek, újakkal kel* pótolni. Nemcsak a* üzemben Mindez még nem mindéi*; Most, hogy az anyaggal való takarékosság még szigorúbb mértéket követel, további jn-> tézkedéseket is tettek. Pél­dául úgy szervezik a mun­kát, hogy vUlaroosenergia- csúcsfogyasztás idején nem hegesztenek, hanem kéz} sze­relést végeznek. Olyan szer-- számokat készítenek a gé­pekhez, hogy kisebb hul­ladék keletkezzen a vágá­soknál, illetve a keskenyebb maradékokat is fel tudják dolgozni. A munkavédelmi kézvédő kesztyűket koráb­ban kiselejteztek, ha a var­rásnál elszakadt. Most ki mo­satják és megvarratják. Nem. ‘kis pénz.. Egy kesztyű ötver.- , hatván fórint és negyed-- évenként két-háromszáz da­rab volt a selejt. Ök mondják, a vasasok- ..Gazdájává kell lenni az anyagnak.” S nem csak benn az üzemben, hanem az épít­kezéseken iß, ahol bizony— néha „lyuk% még a zseb” és elcsordul az általuk megspó­rolt forint. Megfelelő raktá­rozás híján, az építkezések­nél gyakran károsodnak a-z elkészült termékek. Megsé­rülnek, rozsdásodnak, sok­szor kell még ezeket újakkal pótolni. Ha egy ItócsR ott fs job­ban vigyáznak, több pénz maradna, a zsebben . -í Tóth Árpást M“2T messzire vau ide Kakamaz? Ügy tűnik, hogy nagyon köny- nyű felelni. Ez azonban csak látszat, mert nem tér­beli, hanem időbeli távolság­ról van szó. Ugyanis a raka- mazi RAFAFÉM dolgozói november 30-án már telje­sítették az 1974-es tervet. Ök tehát már jócskán 1975-ben járnak. S vajon milyen a jövő? Milyennek mutatkoznak 1975 első napjai? Sokat tudnak-látnak 75- ből, a munka-megbeszélése­ken, a baráti összejövetele­ken csaknem mindig szó esik az új esztendőről és ez a „té­mája” napközben a kezeknek is — fgy válik a jövő a ma gyakorlatává. Hogy helyzetüket köny- nyebben megértsük a szoká­sos „kezdet”-től kell elindul­nunk. 1951-ben alakultak, őszintén. szólva nem lelkese­dő bizalommal, inkább ,.meg­látjuk” é6. „próbáljuk meg”- re mentek az összefogásban. Ki meddig látott, akkor, mennyit sejtett meg a mai lehetőségekből? Erre csak­nem lehetetlen már felelni. Annyi azonban bizonyos, hogy mindnyájan, jól látták — pontosabban érezték — a kisipar határait, tapasztalat­ból tudták, hogy nem vilá­got zár körül, hanem csu-: Kortársnak lenni pán egy nagyon kis darab­kát a roppant nagy világból. Ez a „darabka” nagyon könnyen felmérhető, szá­mokkal kifejezhető és külön­böző, de abban azonos, hogy kicsi. A RAFAFÉM ma viszont ismert a megyében, jó nevet szerzett az országban és több külföldi országban is, így például a Szovjetunióban, Szíriában, Nyugat-Németor- szágban és másutt. A jövő évben tovább kell szélesíte­ni és javítani a szolgáltatá­sokat, meg kell tartani a hazai és a külföldi partne­reket. Ezek véghezviteléhez szükség van — amint Rudi László műszáki vezető mond­ja — jó minőségi munkára, a határidők pontos betartásá­ra, a belső szervezettség nö­velésére és a kapcsolatok korszerű intézésére-tartására. Tehát csupa olyan képessé­gek kerülnek előtérbe, ame­lyek megszerzésére az a régi keret — a kisipar — a leg­kevésbé adott lehetőséget, Az 1951-ben szövetkező asztalosok, kovácsok, lakato­sok és villanyszerelők sok mindennel nem számoltak, nem is számolhattak. Most helytállnak. Azt mondják, hogy a rakamaziak szorgal­ma mindig rokonszenvesen ismert és jó példa volt a megyében, szorgalomban, igyekezetben most is példát mutatnak majd. A műszaki vezető helyeslőén bólint rá: igen, erre is, szükség van és lesz, de a lehetőségek kihasz­nálásához a szorgalom egy­maga kevés. A jövő évben egyszer annyi megrendelésük lehelne, mint az idén volt, de ilyen mértékű „felfutás­hoz” nincsen elegendő szak­emberült és munkaterük. A szakembergond évek óta érződik. Enyhítésére ma­guk nevelik az „utánpótlást” — lakatosokat, asztalosokat, autó-motorszerelőket. És nincs elég munkatér: a szövetkezet kinőtt minden műhelyt, minden csarnokot, mindén irodát. Szoronganak a szó igazi értelmében. S hová terjeszkedjenek? Most kaptak a tanácstól egy pár holdnyi területet, ennek na­gyon jó hasznát veszik majd, de amíg azon a „földön” megkezdődhet a termelés — elég sok idő fog eltelni:-a te­rületet fel kell tölteni, épü­leteket kell rá emelni, gé­peket kell beszerelni ... Nos, innen látják felfény- leni az 1975-ös év termelési számait, céljait. Az idén 29 millió volt a terv. November 30-ra teljesítették. Decem­berben 3 milliót még terven felül hozzá tettek. A jövő évben minimális lészám- emeléssel, főleg a termelé­kenység növelésével legalább 15—20 százalékkal többet akarnak termelni. Bizony nem lesz könnyű. Ebbe a tervbe természetesen már beleszól egy új részleg: épül egy autószerviz, s úgy sze­retnék működtetni, hogy egy-két gépkocsitípus garan­ciáját elvállalhassák, ponto­sabban rájuk bízzák. A szövetkezetben 32 kom­munista dolgozik — nagyré­szük fizikai dolgozó. Most rajtuk a szövetkezet szeme, az ő jó helytállásukon a bi­zalom. A szövetkezet 14 bri­gádjában az ő dolguk lesz 1975-ben is összefogni és mindig a jövő irányába vin­ni a jelesnek ismert szorgal­mat, ami nem egyszerűen igyekezetét jelent, hanemta- nulást, képességek kibontá­sát, lehetőségek felismerését és kihasználását is. Bizony ezekben is sok még a teendő, hiszen a szövetkezei például az idén Jut el oda, minden dolgozó jénait meglesz a 7—8 osztálya Szükségük van és lesz technikusi és mérnöki végzettségű emberekre S lesz? Ez még kérdés! t gondok ellenére bizakodók, az idei eredmény jogán; 1974-ben 20 százalékkal ter­melték többet mint .tavaly négy százalékos létszám- 1 emelkedéssel. Ez a teljesítmény anyagi­akban is gyümölcsözött: az idén 29 500 forint volt as egy főre jutó évi béralap. Két évvel ezelőtt 24.694 fo­rint. Az átlagos kereset 1974- bén tizenkét százalékkal emelkedett. Az évi nyereség sem lesz rosszabb az elmúlt évekénél. Ilyen eredményekkel és gondokkal lép át az új évbe 200 rakamazi ember. Beszél­getés közben azzal a meleg bizakodó derűvel szóltak ma­gukról munkájukról, tenni­valóikról, ami csak a ..jő helytállásból fénylőét féL Ott járva közöttük elgondol­tam: mi kell ahhoz, hogy az emberek kortársai lehesse­nek saját koruknak és egy­másnak? Bizony nem ele­gendő egyszerre élni, azo­nos vagy közel eső korosz­tályba tartozni. Több kelt Alkotóan jelen lenni vilá­gunkban! ■§l Gyj*

Next

/
Thumbnails
Contents