Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

to KELET-MAÖYARORSZÁG - YASÄRNART MELLÉKLET fái1. deeemüef St Fiatalok — fiatalokért: A mérleggyár mérlege Érdekes felajánlásról értesültünk a MET- RIPOND fehérgyarmati üzemében. A kis gyáregység dolgozói megtudták, hogy kevés a csecsemőmérleg. Szinte valamennyien elolvas­ták Gál Zsuzsa szenvedélyes cikkét a Nép­szava november 14-1 számában erről. Brigád­gyűléseken hullámzott a vélemény felfelé, amíg végül üzemi felajánlás született: a hi­ányzó csecsemőmérlegek gyártását egy éven belül elvállalják. Mi van emögött’ Gyors növekedés A kis „leáilygyár” pár éve létesült Már 320 dolgozója van. Ezeg túlnyomó többségét Itt képezték ki. A korszerű ipartelepítés jó példája. Bár azért nem mentes a növekedési átmeneti problémáktól. Nem minden mindig pontosan úgy történik az életben, mint azt el­képzelték előre. De azért termelési adataik az egészséges kamaszkor növekedési zavaraira utalnak csupán, nem hibákra. Tavaly terme­lési végösszegük 24 millió volt. Az idei annyi­val lesz több á negyvennél, amennyivel a szo­cialista brigádok túlteljesítik. (Több millió ez is!) Jövőre pedig ötvenmilliót terveznek. Már bizonyos, hogy ez is jóval több lesz. Hogyan történik ez a növekedés? Úgy hogy a hódmezővásárhelyi anyagyár fehér- gyarmati „leányának”, sorozatosan újabb pro­filokat, újabb és újabb termékek gyártását adja oda. Eddig zömmel tolósúlyos mérlegeket gyártottak. Ezt sem kevés sikerrel. Például egyedül Kubába hatmillió értékűt exportáltak, ezenkívül igen sokat Mongóliába, Vietnamba és Iránba. A jövő évi termelésnövekedésben benne van az is, hogy a közúti hídmérleggyártás is Gyarmatra kerül. A következő éviben pedig már a vasúti hídmérlegek gyártása Is szere­pel Papp László, a gyáregység fiatal vezetője elmondja őszintén, hogy a csecsemőmérlegek gyártása, amit most pluszként vállaltak, nem tartozik a gazdaságos termékcsoportba. Ára Kötött, 1600 forint a boltban. De amikor & gyarmati fiatal dolgozók fellelkesültek érte, hogy ők is tehetnek valami pluszt a népese- , déspolitikai ügyekért, a hódmezővásárhelyi anyagyár is beleegyezett. Ez kellett is. mért az anyagyár „egy kalapból eszi” a nyereséget a leánygyáraival. Az őszinte tájékoztatáshoz tartozik még, hogy a „kamaszgyár’’gyorsan kiképzett fiatal­jaiból néhányat el Kellett volna bocsátani, máshová küldeni, ha niftcs'még a csecsemő­mérleg Is. De erre az üzemben mindenki tud­ja a helyes választ: Így egyezik a csoportér­dek, az egyénivel és a népgazdaságival. A fe­hérgyarmati fiatal maradjon itthon, ne sza­porítsa a járás négvezer ingázójának menet­oszlopát És ez is ifjúságpolitika. A gyáregység dolgozóinak átlagos életko­ra: 27 év. KISZ-esküvőtől a névadóig Kormány István, a tmk vezetője, egyben szb titkár, itt már bácsinak számít, pedig nincs még negyvenéves. Védi fiataljait, akik h3sies üzemfenntartási munkát végeznek a velük egykorú gépekkel. Pedig, ahány év em­bernél még fiatalt jelent, az a gépeknél már aggastyánt. Mégemlíti a 13 szocialista brigá­dot, melyekből hét már elnyerte a címet, öt már többször is. Horváth László, a meó vezetője, egybfen KISZ-titkár azzal kezdi, hogy a mérlegkészí­tésnél a minőség sem tréfa. Egy-egy elkészült termékre az Országos Mérésügyi Hivatal szak­emberei nem kevesebb, mint-24 helyre ütik be a hitelesítési pecsétet. Csak így hozható for­galomba. A fiatal munkások viszont, akikkel be­széltünk, azt mondták, hogy a nehéz munka mellett érzik a megbecsülést is. Gyarmaton talán itt vannak leginkább megelégedve a sport és kulturális lehetőségekkel. Legutóbb egy hetes névadó volt, aztáh egy hármas KISZ- esküvő. Ez is ideköti őket. A járási KISZ-bi- zotteág azzal tisztelte meg a fiatal gyáregysé­get1, hogy az ő nagycsarnokukban tartották meg az ifjúsági nagygyűlést. A vendéglátó gyár fiatalsága meg is tette a maga felajánlásait a kórház építésére. Ez is a szülőanyák érdeké­ben történik. Ajándék az első kismamának Hogyan is történik egy új gyártmány ide­telepítése? Erre már Tóth Sándor párttitkár és főművezető válaszol: menetközben! oktatással. Vagyis a jövőre gyártandó hídmérlegek mun­káira már .teljesen kész a kollektíva anélkül, hogy nagyon sokat „tanfolyamoztak” volna. Jártak Hódmezővásárhelyen is, hogy elsajátít­sák a munkafogásokat. De már érkeznek a berendezések, megépültek az új műhelyré­szek., Mipden kész arra, hogy az új évben tel-. jés apparátussal meginduljon a gyártás. Ugyanez történik jelenleg a csecsemőmér- leggel is, amely ugyan hivatalosan nem tar­tozik kongresszusi felajánlásaik közé, hiszen csak minap ígérték meg. De éppen úgy a kong­resszus szellemében született, mint a többi itteni szép teljesítmény. Búcsúzóban azt kérdeztük a párttikártól: tudna-e mutatni egy olyan fiatal nődolgozót, aki erre a bizonyos csecsemömárlegre vágyik, és esetleg meg is veszi majd 1G00 forintért. Tóth Sándor mosolyogva mutatott szét a munkahelyeken, és azt mondta: — Több tucatot is egyszerre. De egy bi­zonyos: az első elkészült csecsemőmérlegün- get az akkor szülő kismamadolgozónk fogja kapni. Ajándékba. (Gesztciyi) Szakmunkások középiskolája fl YENGE MEG. DE REMÉLJÜK, ÉLET­"" KÉPES — irtuk lapunkban három hónapja a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szak- középiskolában indult legújabb tagozatról, a szakmunkások középiskolájáról. Az új'tagozat indításával kapcsolatban meglehetősen anar- chisztikug állapotok uralkodtak, egyetlen biz­tos pont volt, hogy szeptember közepén meg­kezdődik az oktatás, minden egyebet homály fedett Nem érkeztek tánköhyvek, nem volt tan terv, ütem terv, tanárokat sem mindig si­került találni ehhez a csoporthoz, s ezzel szemben az érdeklődés jóval a várt fölött volt, közel száznegyvenen jelentkeztek. A munkások művelődésének fontosságát szerencsére ma már megmagyarázni, indokol­ni sem szükséges, a legkülönbözőbb fórumo­kon foglalkoznak ezzel a témával, ez az új iskolatípus rövidített képzési idejével is ép­pen azt a célt szolgálja, hogy a szakmai is­meretek megszerzése után'nagyobb tájékozó­dási lehetőséget nyújtsanak egy általánosabb műveltség megalapozásához. Ezért lenne fon­tos, hogy valóban életrevaló legyen ez az új iskolatípus, hogy az iskola, az iskolát kijelö­lő felügyeleti szervek és a munkahelyek kö­zös gondjuknak, feladatuknak tekintsék a kezdeti buktatók egyeíígétését. Mi tprtént az elmúlt három hórtap alatt, mennyit erősödött az „újszülött” tagozat? — kérdeztük Ökrös Istvánt, a szakközépiskola igazgatóját. — Hogy ne kezdjem panasszal, néhány számot mondanék. Beszédes számok, maguk­tól is vallanak mindennapi gondjainkról. Elő­ször is van 26 nappali tagozatunk, több mint nyolcszáz gyerek. Intézetünkben működik a dolgozók levelező gimnáziuma. 7 négyéves és 2 hároméves tagozattal, ezen kívül van két esti tagozatunk, plusz a dolgozók kétéves szakközépiskolája. Mint derült égből a vil­lámcsapás, úgy érkezett szeptemberben az utasítás, hogy itt indul a hároméves új tí­pusú középiskola is. Ha mindezt figyelmén kívül hagyom, hogy tanterv. tankönyvek nél­kül kezdtük meg, még akkor is marad egy sereg gond. Csaknem ötszáz esti és levelező tagozatos hallgatónak kell helyet adnunk, s ez nemcsak a nappalisok délutáni foglalkozásait zavarja. Idegen intézetből nem szívesen jön­nek el órát adni, ez az új típusú iskola pedig olyan szakos tanárok alkalmazását igényli, ami hihetetlenül terheli a tantestületet Csak annyi úgynevezett közismeretis tanárunk van, amennyit a nappali igényel. Ebben az új is­kolában meg éppen ez a legfontosabb, mint­hogy főleg közismereti tantárgyak szerepel­nek. Ezen kívül az igazgatási rész is megne­hezedett, intézetünk szakközépiskola, a szak­munkások középiskolája pedig az általános gimnázium anyagát-tárgyalja.— »jif-INBEZEK ELLENÉRE AZ ISKOLA egészen komolyan vette az új típusú tagozat indításának gondjait, s tegyük hoz­zá, elsősorban azért, hogy annak a száznegy­ven jelentkezőnek, akikben felébredt a tanu­lás, a tudás vágya, ne okozzanak csalódást Kisebb átirányításokra így is szükség volt, lehetőség szerint átcsoportosítottak négyéves tagozatra is, míg végül kilencvenen kezd­ték meg a tanulást ezen a tagozaton. Szinte az egész megye találkozik hétfőn délutánonként a Kossutban,. Nyírtelektől Be-, regsurányig. Zömmel fiatalok érdeklődtek, né­hány éve végzett szakmunkások, de akad öt- venep, felüli is. Hogyan telt el ez a három hónap ezeknek a nagydiákoknak, immár túl az első beszámolókon? Éppen az emeleti terembe készülnek fi­zikaórára. ebből a tantárgyból már az első éven megkezdik a kísérleteket. Dicsérik az A televízióban sugárzott „A capual fiúk üzenete” című dokumentumfílm azok számá­ra is beszédtéma volt, akik nem látták a fil­met. Szomorú és vissza-visszatérő problémá­ról, a disszidáló fiatalok „boldogulásáról” lát­hattunk megrázó és elgondolkodtató dokumen­tumokat. A film rendezője Kígyós Sándor, operatőre Hildebrandi István, riportere Dán Ernő újságíró volt. Bán Ernő hónapokig tartó anyaggyűjtése,, riportalanyok felkutatása, és a közel négy hétig tartó külföldi forgatás során szerzett személyes tapasztalatairól a Kossuth Kiadó megbízásából könyvet írt, amely a kö- z-lmúltban jelent meg Tőle kértem interjút. — Bizonyára sok olyan mondanivalója van, melyek nem sűrithetők egyetlen filmbe. Erről kérem, beszéljen. — a film előkészítése során ezek voltak a főbb: szempontjaink: Miért disszidálnak a fia-, talok? Mit várnak? Mit találnak? És — sokán miért térnek vissza? — Itthoni és külföldi beszélgetések során megbizonyosodtunk afelől, egyetlen fiatal sem távozik politikai okokból. Hanem miért? Leg­többjük egy furcsán értelmezett kalandvágy­ból. „Odakint még a levegő is más lesz, nem kell dolgozni és lesz lakás, kocsi” — hallot­tam ■ nem egytől, amikor disszidálásuk okairól faggattam őket. Azon persze csodálkoznak, hogy nem fogadják őket harsonával, kihall­gatják. ujjlenyomatot vesznek tőlük, és láger­be kényszerítik. Sokan azt is csak ott tudják meg hogy a világban mindössze öt ország fo­gad be dissziöenseket: az USA. Kanada, Auszt­rál!” , Dél-Afrika és Svédország. — Mit találnak az áhított „nagy szabad­ságból”? A lágerben nem kel! dolgozniuk, ha a lágerben megismernek egy nőt, el is adhat­ják a feleségeiket is.. Szabadon éhezhetnek... — a másik ok amiért sokan elhagyják az országot egyfajta sértődöttség. N?m sikerült az egyetemi- felvételi, úgy érzi, nem becsülték Kaland a pusztuláshoz meg a munkahelyén. Sokan a reménytelen la­káshelyzetüket próbálják így megoldani. 1 — Elég furcsa mérleg. Egy lakás — egy haza? — Úgy érzem, és a beszélgetések során csak erősödött bennem ez az érzés, mi, felnőt­tek is felelősek vagyunk jónéhány fiatal torz szemléletéért. Hogy egyetlen életcéljuk a szerzés, a kocsi, Lakás, szép ruhák... A szülői otthonban látott, érzelem nélküli, pénz , után rohanó élet az egyik „jó” példa. Az oktatás hi­ányosságai, Ezek a fiatalok úgyszólván semmit nem tudnak ennek az országnak, igaz, pénz­ben ki nem fejezhető, de meglévő gazdagsá­gáról... Bekeretezik a falon lógó térképen „az áldott Köröndöt”. ahol gyerekkorukat töltöt­ték, de ugyancsak zavarba jönnek, ha valaki megkéri, beszéljenek Magyarországról. Amit el kell mondani védelmükben: 16—13 évesek­től sok mindent lehet várni, csak egyet nem: bölcsességet. Erre, sajnos keserves módon tesz­nek szert. — Szó esett az egyetemi felvételekről, ['együk fel, valaki valóban azért disszidál, mert köztudott. Hogy például Svédországban bárki beiratkozhat egyetemre? — Igaz. de azt már kevesebben tudják, hogy ha elvégzi valaki az egyetemet, nem biz­eps/hogy állást is kaphat. A dísszidens fiata­lok esetében, sajnos, hamar módosul a tanu­lási vágy is. Erre a már említett lágerélet .'szabadsága” a magyarázat. A várakozási idő alatt megszokják a senímittevést, a nyomorú­ság fokozottan erősíti a pénzszerzés vágyát — és erre legjobb, leggyorsabb módszer a kábí­tószer-csempészet. Mire kijutnak Svédország­ba — legtöbben oda szeretnének menni — többnyire maguk is kábítószer-élvezők. A.lát- szat kedvéért beiratkoznak egyetemre —csak­hogy azt már senki nem ellenőrzi, nem tartja számon, tahulnak-e?. Az egyetem után sóhaj- tózók sorsa többségében így alakul. Találkoz­tam olyan fiatallal, aki kivételesen dolgozni akart. El is helyezkedett, egy gyárban prés­gépen dolgozott, a fizetése tisztán 1500 koro­na volt. Lakást bérelt, autót „vásárolt részletre — azután már nem volt öaiből élnie. Mert a kenyér, hús, tej, ott is pénzbe kerül,' nem is kevésbe. Azonkívül rövid idő múlva úgy érez­te, nem való számára-ez a. nehéz fizikai mun­ka, s főleg, amikor látta a példákat, hogy egy-egy sikeres kábítószer-akció egyszerre 20 000 koronát is jelenthet... Gyors siker, való­ban. Legtöbbjüknek a pusztuláshoz. Az izgal­mak, az alkohol^ a kábítószerek felőrlik ide­geiket... Beszéltem már itthon, egy fiatalem­berrel. „Azért mentem el, hogy csavárogjak” — mondta. „Miért jöttél vissza?” — kérdez­tem. „Elég volt.”' — Beszélgetésünk elején említette, sokán kalandvágyból hagyják el az országot. —- Kaland vágyó volt Amundsen, Kólóm - bug Kristóf, Körösi Csorna Sándor, vagy akár a. korunkban élő Thor Heyerdahl professzor... csakhogy az ő kalandvágyuk mögött a megis­merés, olyan cél volt, amely az egész emberi­ség gazdagodását szolgálta. Nem így magya­rázzák kalandvágyukat azok a fiatalok, akik nekivágnák á vijágnák. Pénz, pénz és pénz — ez az ő kalandvágyuk. S erre keservesen ráfi­zetnek... László Ilona iskola felszerelését, elégedettek a szemléltető^ eszközökkel s magával a szemléltetéssel is. így könnyebb megérteni az egyébként igen komoly anyagot. Kémiából talán még nehe­zebb, két év anyagát tanulják egy év alatt. Történelemből az ókori Róma, magyarból most éppen ezzel kapcsolatban Shakespeare Julius Caésar-ja a tananyag. Az ötödik tan­tárgyról, a matematikáról senki sem beszél szívesen, úgy látszik, ez a főmumus. Ami pedig a három hónapot illeti, a há­roméves képzés összes tudnivalóit tartalmazó ütemtervből annak jutott, aki éppen ott volt a szétosztásnál, egyetlen tankönyvből sem-: kaptak annyit amennyien vannak. Több dol­gozónak okoZott gondot az eső hetekben a munkahelyi- műszakbeosztást és az iskolái egyeztetni. S meglepő módon éppen a legna­gyobb munkáslétszámmal dolgozó nyíregyhá­zi vállalatoknál nem sikerült kezdetben meg­egyezni a továbbtanuló munkás javára. A vállalatok megnevezésétől ezúttal éppen a dolgozók érdekében, újabb bonyodalmak meg­előzése miatt kénytelenek vagyunk lemon­dani, a tények'mindenesetre azt bizonyítják! nem mindenütt fogadták egyértelműen a mun­kásművelődés támogatását. gl ÁKOS ISTVÁNNAK SZERENCSÉRE JL® nincsenek ilyen gondjai, honvédségi alkalmazott, s mint mondja, kifejezetten örül­tek továbbtanulásának, segítik, nem kell tá­volmaradnia egyetlen foglalkozásról sem. Csak annyi a teher az iskolával kapcsolat­ban. hogy öda van minden szabad idő, elmarad a szórakozás, az udvarlás, a hétvége pedig — mivel a foglalkozásokat hétfőn tartják — ki­zárólag a tanulásé. Greguss Sándor a vásárosnaményi TÖ- VÁLL dolgozója másodszor kezdi a tevábbta- nulást, korábban egy évig a gépész tagozatra járt, ezt az oktatási formát azonban lényege­sén könnyebbnek érzi, kevesebb a tantárgy, hároméves az iskoía, s hetenként egy napot ki lehet bírni, még akkor is ha este Vásáros- naményba kell hazamenni. Rendszerint ő viszi haza Beregszászi bácsit is, aki Csarodáról vál­lalta a heti bejárást. Templom Zoltán sem ér haza tíz óránál előbb, ráadásul műszakot is cserélnie kell, ha éppen délutános. A MEZŐGÉP esztergályosa, ő is másodszor „fut neki” az iskolának, most talán könnyebb lesz. nem akadályozzák a munkahelyén, s bár fiatal házas, felesége is megértette hogy miért szeretne tovább tanul­ni. Az első beszámoló után úgy látják, a fia­talok könnyen vették az első akadályokat, azt azonban sajnálják, hogy sok elégtelen osz­tályzat született, s különösen nem tartják in­dokoltnak olyan esetben, amikor idősebb, na­gyon messziről bejáró munkásokról van szó. A BBAN IS EGYETÉRTENEK, hogy jé-: lenlegi munkájuk ellátásához nem feltétlenül fontos az érettségi bizonyítvány megszerzése. Ha szabad idejük jelentős részét újabban a foglalkozásokra, beszámolókra, vizsgákra való felkészülésre fordítják, ha a vasárnap délutáni eddigi kikapcsolódás he­lyett a kötelező vagy az ajánlott olvasmányo­kat forgatják, valamennyien azért teszik, mert vállalkoztak egy másfajta szabad időre, egy másfajta kikapcsoldásra, amely az eltelt idővel párhuzamosán mind több és több ér­téket hoz. Míg beszélgetésünk közben a három , he» nappal ezelőtt megismert arcok után kutatok; eszembe jut, hogyan is fogalmazta meg cél­ját Beregszászi Bajos bácsi, akinek az ötven-jf hez közeledve úgy fordult meg az élete, hogy most két nagy gyermeke segíti a továbbtanu­lásban. Valami olyasmit mondott, hogy min­den stimmel a szakmában, a gyakorlat, az el» mélet is, hozzá jön a több évtizedes rutin, va­lami mégis hiányzik. Múlnak az évek. jönnek friss tudással a fiatalok, s talán egyszer kJ. is nevetnék, ha közöttük lemaradna. S mintha csak erre rímelne, ugyanezt fo- j galmazza még a napokban megjelent tájé— i koztató a dolgozók középiskolai továbbtanulá­sáról. ..Képzési célja az, hogy a már szak­munkás-képesítéssel rendelkező dolgozóknál» - korszerű általános műveltséget' nyújtso-i, hogy lehetővé tegye számukra a középiskolai végzettség, az érertségi megszerzését. A tá- nulmányoknak közvetlenül és közvetetten * hozzá kell járulnia a szakmai ismeretek és az önművelés készségeinek kibontakoztatásá­hoz.” Í ÖVÖRE ŰJ\RB ILYEN TAGOZAT indítására kell felkészülniük. Az épü­letben körülnézve nem lehet tudni, hogy hol* az óraadó tanárok beosztásáról pedig egyelő­re ne is beszéljünk. Valahol útközben, míg a. rendelet az iskoláig eljutott félreértés történ­hetett az iskolatípus elnevezésével kapcsolat­ban, a megjelent tájékoztatók sem egyértel­műek, s így kerülhetett a kifejezetten szak­középiskolai tantervvel dolgozó intézethez az általános gimnázium anyagával foglalkozó ú$ típusú tagozat. Bár a Kossuthban dacolva a gondokkal megpróbálnak mindent megtenni a tagozatért hosszabb távon nem képzelhető el, hogy itt maradjon az új típusú iskola. S nemcsak azért, mert a munkához szükséges alapvető feltételeket csak nagy erőfeszítés árán sikerül megteremteni, hanem azért is, mert a munkások művelődése fontosabb an­nál, minthogy szükséges rossz, megtűrt szere­pe legyen. B, £, Szüle séges rossz?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents