Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

\ 4P *»#«••** ftT4. Jeeémlfer t" fOK^-M«yrxwi5ttssjr<f a' —* József* Róbert, Attila Három fia született! Forgács József, Róbert és Attila - már túl vannak a nehezén. (Végh László felvételei) Nyíregyházi győztem az amatörfilm- •zemlén Bocskai IstvAnné hetven évesen is elpusztíthatatlan szorgalommal tesz-vesz nagyhalászi portáján. Sze- 1 met szór a fehér és rőt tollazatú tyúkjai elé, gon- * dozza kertjében a mélyvö­rös, kénsárga dáliákat, dús sziromlevelű rózsákat, vesz- szőseprűvel tisztaságot te­remt a kert körül, ha vég­zett otthon, ellátogat a do­hánysimogató pajtába, fá­radtságában megpihen, könyveket böngész, eltűnő­dik Rákóczi Ferencen vagy Ver« Péteren... Ez még önmagában nem Is volna különös, így tet­ték ezt anyáink hosszú év­századok óta, Bácskái néni azonban mindezt láthatóvá varázsolja ecsetjével. Fér­jét, két gyermekét tragikus gyorsasággal eltemette, mind a két szemét műtöt­ték már, mégis elég volt ne­ki néhány esztendő, hogy országos hírnevű naiv vagy parasztfestővé emelkedjen, megyei és fővárosi kiállí­tások sorozata győzte meg erről a tárlatlátogatókat. Különös és megható al­kotóerejét többen méltat­ták már, de még bizonnyal senki sem foglalta össze olyan szemléletesen, tömö­ren és szépen, jól szerkesz­tett képváltásokkal, vonzó színes fényképezéssel, Bácskái néni saját vallo­másával aláfestve, mint Kurecskó István, a Nyír­egyházi Konzervgyár mun­kaügyi előadója riportfilm­jében amely megérdemel­ten kapta meg a december 1-én Debrecenben megren­dezett kelet-magyarországi amatőr filmszemlén az egyéni kategória első díját. A szemlén Borsod, Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szat- már és Szolnok megye negyvenöt alkotója vett részt negyvennyolc kis- filmmel. A találkozó min­denképpen sikeres volt. A zsűri, amely Zágon Berta­lannak, az Országos Nép­művelési Intézet munka­társának elnökletével bí­rált, úgy találta, hogy az idén megrendezett tájegy­ségi amatőrfilmszemlék közül ez volt a legszínvo­nalasabb, az alkotások 6zámát a tematikai és for­mai változatosságot tekint­ve egyaránt. Egyértelműen Szabolcs- Szatmár amatőrfilmesei vívták ki a legnagyobb el­ismerést. Kurecskó István vita néikül odaítélt egyéni első díján kívül a klubok versenyében a nyíregvházi művelődési központ film­klubja kapta az első díjat. Bogdányi Ferenc három alkotásával szerepelt. A Vad dolgok című animá­ciós kísérlettel, a Szüksé­ges .. című ripor- tázzsal (a gyümölcskame- vál ironikus feldolgozása) és egy kollektíva segítségé­vel létrehozott gagfilm- mel amely a Jaj de szé­les, jaj de hosszú címet viselte. Kívülük Kurecskó István még prágai a kis- várdai dr. Heiner Béla egy jugoszláviai útifilmmel. Szita Miklós a Vízoarti hangulat. Kovács Zoltán Nincs idő című művével indult A filmklubok versenyé­ben a nyíregyháziak mö­gött a szolnoki iárműlavító és a Miskolci Műszaki Egyetem együttesét díjaz­ták. egyénileg pedig a haj­dúböszörményi dr. Oláh Imrét illetve a debreceni Hagymást László — Mecski László alkotókettőst. A fesztivál rendezősége a későbbiekben dönti el, hogy melv alkotásokat hív­ja meg a tavasszal tartan­dó országos amatőrfilm- ■aemlére. Forgácsné, ébredjen! Há­rom fia van! — ezt halottá, amikor felébredt. Különös ébresztő volt. Felfogni sem tudta hirtelen, pedig sejtet­ték jóideje, hogy egyszerre lesz a három. Mert hogy hármat akartak — csak egy­más után. Akor még gondol­ni sem merték, hogy egy­szerre teljesül a három kí­vánság. A kisvárdai Forgács Jó­zsefné. a városi pártbizott­ság munkatársa hármas ik­reknek adott életet a debre­ceni klinikán: József, Attila és Róbert... Az anyuka kór­házi asztalán még mindig ott van az a Füles évkönyv, amiből a neveket tervezték. Nem mindennapos gond volt a névválasztás. Mert ha há­rom fiú lesz, akkor ugye Jó­zsef, Attila és Róbert, ha há­rom lány, akkor Mónika, Andrea, Hedvig — abban az esetben viszont, ha két fiú egy lány — akkor... Voltak gondban. A három kisle- génynek örülnek a legjob­ban. Mosolyog a klinika, amikor látják őket. Nem ma­rad el a vicc sem, hogy mi ez a szombathelyi négy után?! A klinika orvosainak is él­mény, hisz a Forgács-ikrek a harmadik hármas a klinika történetében. Féltve vigyáz­zák minden mozdulatukat, A legjobban mégis Forgács Jó­A régóta várt nyiregyházi nagy vetőmagbolt még csak épül a Búza tér nyugati ol­dalán. Amíg kulturált szol­gáltatásaival el tudja látni a megye kiskerttulajdonosait, még egy év is eltelik. A kö­vetkező tavasszal tehát is­mét előfordulhatna még hogy hosszú sorokban állnak a vidékről bejött kerttulaj- donósok a megye egyetlen parányi vetőmag boltja előtt, a Bethlen Gábor utca elején Ha csak sem történik va­zsefen derültek, amikor szü­lés előtti látogatásra jött a feleségéhez. Jött mit sem sejtve, már az ajtóban kö­zölték vele: jó hogy jött, már megvannak a babák, meg hogy háromszoros apa lett! A szemtanúk ezután rohanni láttak egy sápadt embert, és felszedtek a kőről egy csokor lami addig, ami döntő mó­don megjavítja a falusi ÁFÉSZ-boltok aprómag ellá­tását. . Már történt. A Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalat jelentős költségekkel egy nagy tranzitraktárt lé­tesített Mátészalkán egy ré­gi épület átalakításával. Ezt a raktárt már most feltöltöt- ték az általában felmért igé­nyeknek megfelelően a kis tasakokba csomagolt vetőma­gokkal. Van olyan szabolcsi virágot, meg egy fehér kö­penyt .. •. Egy darabig még marad­nak a klinikán — erőt gyűj­tenek. Dr. Takács István — első mozdulataik segítője — derülátó: túl vannak a nehe­zén, már „csak” fel kell ne­velni őket. Sok szerencsét hozzál Kolláth Adrienne ÁFÉSZ, amely már meg Is rendelte és meg is kapta a maga tavaszi indító készletét, de ha esetleg menet közben valamelyik elfogyna és még mindig kérik, egy nap alatt lehet utánpótlást szerezni a mátészalkai rflfeyraktárból. Ügyes megoldás az átme­neti időszakra. És a nagy raktárnak akkor is lesz ten­nivalója, amikor a nagy ve­tőmagbolt Nyíregyházán meg­nyílik. (ti A boldog édesanya, és aki világra segítette a hármasikre­ket: dr. Takács István. Jobb szoláltatás Vciomng.jranziiraktstr Mátészalkán ^KÉPERNYŐ ■■ ELŐTT ......■■■.......... f A költözök. Tönkremenni a legkülönbözőbb életnívókon lehetséges a tőkés társada­lomban. A magyar paraszt 35—45 évvel ezelőtt másként, más — alacsonykbb — élet- színvonalról vált nincstelen­né, más kilátásokkal, mint a múlt héten látott ausztrál tévéfilmbeli kis farmer, aki saját autóján költözött be, eladni kényszerült birtokáról a városba, hogy városlakó, ipari munkás legyen. Az ok azonban mindkét esetben azonos. Felszabadulásunk előtt a magyar kisparaszti gazdaságok tömegét is épp­úgy a nagyobb birtok nyelte el, mint ma az ausztráliai, vagy más kapitalista ország kis- vagy középbirtokait. Z Ezért egy kicsit a saját múltunkba pillanthattunk be, ha a lényeget vesszük. Nem volt hát idegen a tévénézők korosabb nemzedékének az itt ábrázolt élethelyzet, hi­szen ez a generáció szemta­núja, vagy éppen szenvedő részese volt — sokkal ala­csonyabb életszínvonalon — felszabadulásunk előtt mind­annak, amiről az ausztrál al­kotók beszélnek filmjükben. Ha különösebb művészi, esz­tétikai élményt nem nyújtott is ez az alkotás, a világba való kitekintésnek érdekes, tanulságos volt. Gyökeret eresztve. Kettőt láthattunk a héten a fiatal pedagógusokról szóló sorozat négy részéből, korai lenne hát máris általánosítható kö­vetkeztetéseket levonni az eddigiekből. Annyit azonban mégis: az eredmény eddig — mind a sorozat műfajbeli értékeit, színvonalát, mind pedig a bemutatni kívánt fi­atal pedagógusgeneráció ér­tékeit: hivatástudatát, szak­mai tudását tekintve — biz­tató. Két nagyon különböző egyéniségű fiatal tanárt mu­tatott be a két adásban Po- mezanski György szerkesztő- riporter. A pálya iránti sze­retet mindkettőjükben igen erős, beilleszkedésük a tár­sadalomba viszont másképp sikerűit, s ennek nemcsak és nem elsősorban környezetük az oka, hanem egyéniségük. Jósolgatni előre nem lehet a sőrozat végkicsengásét ille­tően, de az sejthető az eddi­gi hangütésből, hogy Pome- zanski György mindent ösz- szevetve pozitív eredményre jutott a fiatal tanárok hiva- tásszeretetét, a pályára való alkalmasságukat vizsgálva, ezért tárja fel (engedi fel­tárni a portréalanyok által) a bennük lévő hibát, kifogá­solnivalót is az erényeik mellett. Lényegre tapintó kérdéseivel úgy irányította a beszélgetést mindkét részben, hogy világosan kirajzolódott a két tanár egyénisége épp­úgy, mint a környezetükkel való kapcsolatuk, gondjaik. A két résszel sikerült felkelte­nie az érdeklődést a folytatás iránt, s ez a figyelem csak erősödni fog, ha a szakma problémáiról elmondandó kritikai észrevételei a kö­vetkezőkben is általános ta­nulsággal járnak, s ha való­ban sikerül e fiatal pedagó­gusgeneráció arcképét meg­rajzolnia. Népdalok őrzője. Nincs egyedül az országban a 73 éves Tóth Imre bácsi, aki ritka­szép népdalokat tud. Többük­kel készült már hangfelvétel, film, de biztosan vannak még, akiknek dalkincse nem ke­rült a televízió birtokába. Nem kellene késlekedni a felvételekkel, mert ezeknek az öreg énektudóknak a kin­cse az egész nemzeté. Ve­gyük át tőlük, amíg lehet, hogy mi is tovább adhassuk majd! Irodalmi színpadok a kép­ernyőn. Sok szép összeállítást láttunk már a Szóljatok ját­szók, röglők! című műsor­ban. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium diákjainak szellemes, játékos bemutató­ja szombat este — Margócsy Klára rendezésében — ezek közül is kiemelkedett Seregi István flffffttil MELLETT Igen érdekes útibeszámolőt hallottunk pénteken este dr. Zrinszky Lászlótól, az ame­rikai ún. „szabad”, vagy elit iskolákról. A kísérletezés tu­lajdonképpen nem új (az ősminta Tolsztoj egykori jasznaja-poljanai iskolája), de az útkeresés meg-megúju- lása önmagában is jelzi, hogy a tudományos-technikai forradalom korában a „ha­gyományosan” szervezett ok­tatás sok mindenben nem fe­lelhet meg a fogyasztói tár­sadalom bizonyos csoportjai igényeinek és érdekeinek. Egy ilyen szabad oktatási kí­sérletben diplomás szülők is tanították a gyermekeket, 10—15-ös létszámú csoport­ban, minden irányban nyi­tott és egyénekre szabott programmal, s a nevelőket nem szabályozták központi előírások. A kísérlet — mint megtud­tuk — ezúttal sem sikerül­hetett. Mindenekelőtt azért, mert nem lehet az adott tár­sadalmi valóságtól elvonat­koztatva nevelni, s minden­kinek önállóan eldöntenie, hogyan és mit tanítson. A szabad Iskolák körül ezért is a legnagyobb zűrzavar ural­kodik. „Az önmagát meg­szüntető szabadság problé­májába ütközünk — mond­ta dr. Zrinszky László —, amely végső soron anarchiát okoz, mert az Igazi szabadság rendből születik és rendet la szüL” „Tartályvonat Fest felőr. Simonffy András kitűnő rá­diójátéka (Gál István rende­zésében) két képtelen felté­telezésből kiindulva is való­ságos drámát, a külső törté­nésnél mélyebb rétegből ha­tásosan feltörő mondanivalót hordozott A képtelen felté­telezésekből kiindulva — a potyautas fiatalember har­madnapig való fogvatartása a szabálysértési jegyzőkönyv fölvételéért, illetve a tartály­vonat jelzés nélküli áthala­dása az állomáson — a cse­lekmény két szálon, válta­kozva haladt, s mindkét szál az állomásfőnök földhözra- gadtságát, begyöpösödött ma- radiságát fogta egyre szoro­sabb gúzsba. Ez az állomásfőnök (Kállai Ferenc tökéletesen karakte­risztikus megformálásában) a megszokás és a szabályzatok rabjaként a való élet té­nyétnek sem hitt „Amiről nincs jelzés, az nincs Is!” mondta, s csak a szerencsét­lenség híre vételének pilla­natában döbbent rá, hogy a tartályvonat jelzés nélkül is áthaladhatott... A mélyértel­mű példázat — mint a nar­rátor elmondta — természe­tesen nem a MÁV-ra volt jellemző. Hanem Inkább egy szemléletre. Merkomky PA \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents