Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

\ KöUjűkkőstoSmtó rET.ET-MAGYAftOÄSSfXG e® Üdvözlő távirat a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front ínei>a!aiiuJásának 14. évfordulója alkalmából DR. NGTJYEN HUU THO úrnak, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége el­nökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 14. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egész dolgozó népünk nevében testvéri üdvözletünket, őszinte jó­kívánságainkat küldjük önöknek a Dél-vietnamj Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a dél-vietnami népnek. Őszintén örülünk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, Dél-Vietnam testvéri népe nagy eredményeinek. Né­pünk kezdettől fpgva mély együttérzéssel kíséri a vietnami nép hősies küzdelmét, és harcával teljes szolidaritást vállal. A Magyar Népköztársaság erejéhez mérten a jövőben is tá­mogatja a Dél-vietnami Felszabadítási Frontot, a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes kormányát és népét, abban a ne- mes küzdelemben, amelyet a párizsi megállapodás maradék­talan érvényre juttatásáért Dél-Vietnam sokat szenvedett népének emberibb, jobb életéért folytat. Ez alkalomból is kívánjuk a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front Központi Bizottságának és valamennyi ve- zetőjénck Dél-Vietnam forradalmi erőinek, hogy további lel* kesítő eredményeket érjenek el országuk és a térség békéjé­nek megteremtésében népünk függetlenségének biztosításá­ban, a társadalmi haladásban. Budapest, 1974. december 19. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kAllai gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke Tanácskozik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Csütörtökön délelőtt tíz órakor a nagy Kreml palotá­ban illetve a Kreml-színház helyén épült új ülésteremben külön-külön üléseken foly­tatta munkáját a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának két háza — a. szövetségi te- - jiács- és.-,a nemzetiségif tanács. A szövetségi - tanács mun­kájában részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Nyikolaj Podgor- nij, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke. Alekszei Koszigin miniszterelnököt az idén nyáron megtartott par- lamenti választásokon a nemzetiségi tanács képvise­lőjévé választották. A szövetségi tanács ülésén csütörtökön reggel, az ülés megnyitása után, Mihail Sí- tyikov elnök szívélyesen kö­szöntötte Leonyid Brczsnye- vet, az SZKP KB főtitkárát abból az alkalomból, hogy a főtitkár ezen a napon töltöt­te be 68. életévét. „Mindent a szovjet embe­rek javára” — ennek a jel­szónak a jegyében végzi munkáját a Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka. A kül­döttek két napon át vitat­ták az 1975. évi népgazda­ságfej lesztási terv és a költ­ségvetés tervezetét. A törvényjavaslatokat ele­mezve, a képviselők meg­elégedéssel állapítják meg, hogy az ok az életszín vonal további emelésének nagysza­bású nrogramját adják.- -A dolgozók jólétének növelé­sére, a népművelés és az egészségvédelem feileszté- sére csaknem százmilliárd rubelt irányoznak elő. öt százalékkal kell emelkednie az egy lakosra j -tó reáljöve­delemnek. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka pénteken folytatja munkáját. Moszkvai szerdán a szokásosnál is na­gyobb figyelemmel elemez-1 ték Bajbakov miniszterei- nök-helyettes és Garbuzov pénzügyminiszter előtárjesz-1 tését, tekintettel arra, hogy a moste-i tervjavaslat, melyet elől—' thatőlag a parlament pénteki záróülésén jóvá­hagyunk, már képet ad az egész kilencedik ötéves terv teljesítésének helyzetéről és lehetőségeiről. Nyikolaj Zabelkin* a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk „Zenélned a katjusák Budapest utcáin. VL As u'ofaó csatéi Búd »pesten B udán február 12-re vir­radó éjszaka zajlott le az utolsó csata. Telje­sen véletlen, hogy részrvev." között mi is ott voltunk. Elő ző napon két pihenőnapot kapott egységünk, hogv rendbe tegyük a felszerelést. A Fillér utcában állomásoz­tunk, és nekiláttunk a mun­kának. A gépészek javították az autókat, ellenőrizték 9 sor ozat vetőket. Kosk*n őr­mester a raktárból felvéte­lezte és kiosztotta a téli nj- házat-t. amire addig nem ju­tott idő. -A* harcosak füröd- tek,- rendbe tetők a holmi­jukat,- -leveíet- írtak, azt tet­ték. amit a katonák szabad idejükben -zoktak. Este két géppuskával meg­erősített őrséget állítottunk, magunk meg egy tágas villá­ban gyűltünk össze, udvarán két Katyusa állt. A másik kát sorozatvatő a szomszéd ház udvarán volt. A tágas hall eevik sarkában, ahol a híradások tanyáztak, kato­nák gyűlték össze és vitat­koztak. Galimzjan Kaszimov élénk kézmozdulatokkal ma­gyaráz. Galimzjan forrófejű keleti karakteréhez illően végül legyintett, vápára dobta köpenyét és kiment az utcára. — Mi történt? — kérdez­tem Viktor Duskint. — «ammt különös. Galimz- jan és Volngya összeszólal­kozott az ifjúság nevelésén. — Micsodán? — Hát az apák és a gyer­mekek nrablémáján — ma­gyarázta Viktor. — Galimz­jan azt mondta, hogy a há­ború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem lesz. Az emberek annyi min­dent átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is, az öregek is meg akarnak pihenni. Meg nem is lesz. rá idő, hi­szen nvndent feldúlt. szét­rombolt a háború és építeni kell majd. — És Vologyának mi a vé­leménye? — Azt bizonygatta, hogy ez a probléma mindig él, és minden újabb nemzedéknél felvetődik. Vologya azt mondta, hogy az ősi egyip­tomiak is szidták a fiatalo­kat, hogy semm;rekellk, és biztosan elpusztítják a vilá­got. F urcsa volt hallani ezt a katonáktól. Hiszen még mind abban a korban voltunk, akiket a fiatalok kategóriájába sorolnak. Kos- kin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg ember­nek tűnt a szemünkben. Igaz. nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúban, elsősor­ban a fronton a fiatalok szel­lemileg különösen gyorsan érnek. Egy háborús évet ösz- sze se lehet hasonlítani egv békés esztendővel. A vitának azonban nem jutottunk a végre. Meg se le­pődtünk. amikor valahol lö­vések csattantak és Galimz­jan Kaszimov berobbant a házba: „A németek! Megint jönnek!” Ez volt Budapesten az utolsó csatározás. A fasisz­ták, akik érezték, hogy közel Osztrák csehszlovák megállapodás Csütörtökön Bécsbe érke­zett’ Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisz­ter, aki hivatalos tárgyalást ■folytat meghívójával, Erich JSfeUca-Karltreu osztrák kül- •ugymlnisztérnl. 'Délután a két külügymi­niszter aláírta az osztrák— Csehszlovák vagyonjogi ■Szerződést, amely vagyonjogi és' pénzügyi kérdésekre vo- natkgzik. Chnoupek külügyminisz- te£t‘ -— aki a második vi­lágháború óta. az első cseh­szlovák külügyminiszter hi­vatalos ausztriai látogatáson fogadta Bruno Kreisky kancellár és dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi el­nök Lisszaboni fetenlés t Portugáliában meghosszab- bították a szavazójogosultak összeírására kijelölt idősza­kot, amely eredetileg decem­ber 29-én ért volna véget. Az első tíz napon — az összeírás kilencediké óta tart — a jogosultaknak több mint felét írták össze, de egyes körzetekben az össze­írás vontatottan halad — például az észak-portugáliai Porto térségében. Az összeírás befejezésének új dátumát még nem közöl­ték. Az eltolódás mindeneset­re azt jelenti, lehetséges, hogy a választások lebonyolí­tása is halasztást szenved. ★ Az angolai népi felszaba­dító mozgalom (MPLA) és a nemzeti unió Angola teljes függetlenségéért (UNITA) elnevezésű szervezet megál- la'pódótt abban, hogy össze­hangolja' tevékenységét, és “■konzultációkat kezd Angola harmadik politikai pártjá- -vfcl, az angolai nemzeti fel- - szabadítási fronttal. ' ---------—-----­* v . v . r< Beiktatták áz új ir elnököl •' Dublinban, a Szent Pat- j ríck székesegyházban csütör­tökön beiktatták hivatalába Cearbhajl O’Dalaighéit. az ír ' Köztársaság új elnökét. A hatvanhárom éves jogász ed­dig a Luxemburgban műkö­dő, úgynevezett Európa-biró- sáv egyik bírája volt, elő­zőleg pedig a köztársaság fő­bírája. A múlt hónapban szívroham következtében el- hilnyt Erskin Childerst kö­veti az elnöki tisztségben. Az eredeti tervek szerint szerdán elnökválasztást kel­lett volna rendezni Írország­ban. Erre azonban nem ke­rült sor, mert a három leg­fontosabb politikai párt meg­egyezett abban, hogy politi­kamentes jelöltet fogadtat el a parlamenttel. Varga Domokos: 9. ö az ilyen bonyolultabb kompozíciókat nemigen pró­bálta utánam rajzolni. De a néhány vonással felvázolható íípusházat, típusembert, tí- phsvirágot, miegymást nagy elszánással vetegette papírra, mégpedig minden bízonyta- .lanság nélkül, hogy jaj. sike- rfil-e vagy nem. Keze bát­ran, szinte szárnyalva húzta a vonalakat, néha már so­kalltam is, hogy egy-két óra alatt' telerajzolt egy egész füzetet, és kérte a követke­zőt; hogy ebben már nincs hely.' Amikor már tűrhetően rajzolt: akkor is megesett, hogy az oldalak egy részét összevissza firkálással, gir- hergurba vonalak gubancá­val töltötte meg, de azért so­ha nem szidtuk, s „figuratív” rájjaira sem mondtuk soha, hogy rosszak, nem így, ha­nem amúgy kellett volna. Csinálta, ahogy tudta, s ttbűfiP' a kedve diktálta. Ne« künk csa.v az volt a fontos, hogy öröme teljék benne. Dicsérni viszont dicsérget- tük azon felül is, hogy egy- egy váratlanul jól sikerült rajzát az egész család végig­gyönyörködte. De ezt egész jól kibírta, nem mutatta sem­mi jelét, hogy fejébe szállt volna a dicsőség, s most ját­szania kellene a zsenge zse­nit. Igazi élvezetet ő kezdet­től fogva magában a rajzo­lásban lelt, s minden egyéb játékban, amibe belefeled­kezhetett. Mért amit leraj­zolt, neki az az élő valóság része volt, ahogy élő társak voltak számára a babái is, akik körében néha órák hosszat forgolódott egyedül, öltöztetve, vetkőztetve, etetve, itatva, altatva, ébresztve, pi- siltetve, kakiitatva őket, s közben folyvást szóval is tartva, velük egyenrangúként beszélgetve. Nem vált el ben­ne -— máig sem vált el egé­szen — képzelt és való világ, mese és nem mese, megraj­zolható és kézzelfogható kör­nyezet: mint minden egész­séges gyerek, a maga kötet­len képzeletétől röpítve, „a csodák föntjén” lebegett. S mi ahelyett, hogy percenként lerángattuk volna a köznapi igazságok kétszerkettőjébe, igyekeztünk még szárnyakat is adni neki, jól tudván, hogy a léleknek ez a szabad ka­landozása; minden gyerek- boldogság legfőbb forrása. Varázslatok (VI.) Sikerült talán megértet­nem múltkor: a rajzainkkal — én az enyémekkel, Bubu az övéivel — nemcsak ábrá­zoltunk. hanem varázsoltunk is: nem élőt élővé, nem léte­zőt létezővé, ott nem lévőt ottlévővé. Az is varázslat volt, mikor a pont, pont, vesszőcskéből törökbasa ke­rekedett, s az is, mikor ellen­kező irányban, alulról fölfelé végigrajzoltam: Legalul van két karó, azon felül egy hordó, azon felül nyújtom-bujtom, azon felül tátom-bátom, azon felül szortyom-bortyom, azon felül illanes-pillanqs, azon felül ’ sűrű erdő, vadak laknak benne. s megint egy emberalakot kaptam. A két figura termé­szetesen nem volt egyforma, öjy kicsit mésis ikreknek számítottak, mindig egymás mellé kellett sikerítenem őket. IUancs-pillancs szen­dén álldogált ott, lehunyd szemmel, hosszú szempil- lákkal. Törökbasa meg — mintegy 3 párjaként — szú­rós tekintettel és hatalmas pocakkal. Bubu számára ők éppoly élő személyek voltak, mint e mesés földi világ töb­bi lakója.' Apjától-Anyjától a Röfi-röfi Kismalacig és a Cin-cin Kisegérig. Néha furcsa érzés volt ugyan neki is. ha egy-egy eddig csak elképzelt mese­hőst a saját szemével is meglátott. így például az el­ső eleven disznót hároméves korában Vaján: egy hatal­mas szőke emsét a hat feke­te malacával. — Ez a Röfi? — kérdezte kissé hitetlenkedve. Nem akartam kiábrándíta­ni. — Ez nem a mi Röfink, ez egv másik. — És a mienk? Az hol van? — Nem tudom, de majd megkeressük. Azóta is hiába keressük, de a Röfi-mesékbő! azóta se fogytunk ki, még mindig ki­követeli Őket, úgyszólván esjéről estéré. Röfi ugyanis — némi átté­teliéi — 6 m&L, A saját !**­sonmása, vagy Inkább: kive­títése egy mesebeli másik személyre. Ez is egyike & körülötte káprázó varázslatoknak. Röfi, aki nyáron úgy homokozik, télen meg úgy eszik havat, s lesz lázas beteg tőle, mint Ő maga; a vendéglőben épp­úgy tétovázik, hogy piros vagy sárga szörp kell-e ne­ki; Bogyi nénit is épDÚgy meg-megláiogatja, s miután jót evett-ivott a konyhában, megy be a szobába babázni vagy tévézni; néha kirándul a János-hegyre is, máskor Vajára röpül el a helikopte­rével, vagy Bezegénybe (Ze- begénybe) a Duna mellé, ahol szintén nyaraltunk Bu- buval két hétig, még Vaja előtt. Ott széntjánosbogara- kat is láttunk röpködni es­ténként, s éppúgy megcso­dáltuk őket, mint ahogy a Röfi is egyik ámulatból a másikba esik, s nem nyug­szik, amíg nem fog egvet, és haza nem viszi, de odahaza a szobábán a rab bogár néni akar világítani, ezért ismét elereszti... Egy kötetet teleírhatnék ezekkel * történetekkel, el­mesélhetném mint őriek! már annyiszor —, hogyan vv4S50lt * Köíi a mamájá­a vég, azon az éjszakán még egy elkeseredett kíséri ttel megpróbálták áttörni a be­kerítés gyűrűjét. Az egyik csoport a mi ütegünk irá­nyába támadott. Golyószó­róink és géppisztolyaink he­ves tüze fogadta őket. Nehéz bármit is mondani erről az összecsapásról: nem volt szük'ég parancsokra, min­denki tette a dolgát. A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit, hol meg újult erővel tombolt Egy hitelirsa csoportnak si­került valahogy kijutnia Bu­dáról. de hadseregünk egy­ségei hamar leszámoltak ve­lük. EzekKen az ütközetek­ben egyébként vá'1 vetve harcoltak a szovjet had-e-eg- gel a Budai önká~tes Ezred magyar' katonái. Bátran, jó katonaként küzdöttek,- hogy se-’Ü-ék-' a- -város felszabadí­tását. . il ztán elcsen des°dett min- den. Hosszú harcos után a város néma volt mintha még nem hinné, hogy vége van. Katonáinkkal felmentünk a Gellért-hegyre, és e’ő-zör láttuk meg az Búd apátét. A sTié Dsé- ges város romokban hevert. Á Duna fölött s7járnvszeneit maö/mak látszottak a fa- sls’ták által fő’robbantott hidak roncsai. Ugv tönt, nincs erő, amely felélesztené a várost. De ez csak a lát­szat volt. Az emberek kijöt­tek a pincékből, a szo-'jet katonák is segítettek megin­dítani az életet, a gyárakat; élelmiszert adtak. (Folytatjuk) tói kapott egyforintos kis műanyag helikopterből — csiribu, csiribá! — igazi he­likoptert, amibe bele is le­het ülni, de előtte kivitte a rétre, szét ne nyomja a szo­ba falát, miközben megnő, és igazi ajtaja, ablaka, ülé­se, igazi forgója, igazi mo­torja lesz neki... elmesél! ei­nem, hogyan lopták el a rossz kisfiúk ezt a helikop­tert a János-hegy tetejéről, a kilátó elől, miközben a Röfi vígan eregette fent a toronyban, bocsátotta a sze­lek szárnyára az újságból tépett papírdarabokat... el­mesélhetném, hogyan sze­rezte vissza a gépét, és (gy tovább, de aligha aratnák vele nagy sikert. Még restel­leném is, azt hiszem, ezekét a pillanatnyi ötletekből ösz- szetákolt, toldott-foldott el­meszüleményeket, . amelyek­nek egyetlen értelme és ér­téke, hogy ezer szállal kötőd­nek Bubu életének eddigi él­ményeihez, s így mindurta- lan magára ismerhet ben­nük. Röfi: ő és mégse ő, s ez a jó, mert így megtanulja ön­magát és tetteit kívülről is nézni,' nemcsak belülről. Ez pedig minden emberi-erkölcsi értékrendszer kezdete. (Folytattuk* t ?9?4 december M

Next

/
Thumbnails
Contents