Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

. »Il ” WTi. (feeemfjev Y§. itrrt.Tr ma<syaro»s*ao S Piros alma — sápadt arc ? Hatvanéves a megyei tüdőgondozó Pontosan egy háromne­gyed évszázaddal ezelőtt Nyíregyházán évente 200 em­ber halt meg tbc-ben. A tü­dőbajt ez időben nevezték el „morbus hungaricus"-nzk, azaz magyar halálbetegség­nek. Lelkes orvosok már ak­kor így fogalmaztak; „Az em­berért megyünk mi küzde­lembe: fegyverünk tudás és szeretet", Az igazsághoz tar­tozik, sok másuk nem is volt. A köhöeős szegények Hatvan évvel ezelőtt, ami­kor a helyzet már tarthatat­lan volt, alakult meg Nyír­egyházán az első tüdőgon­dozó. Úgy szólt a rendelteté­séről kiadott szöveg: köhöqös szegények karitatív ellátása. Sokat elárul ez a megfogal­mazás. Kiderül, hogy a sze­gények köhögtek, s alamizs­naszerű segélyen kívül alig kaphattak többet. Cukrot, lisztet, kakaót kaptak az ide bekerültek. Senki nem tudta, hogy a megyében hány beteg van. Orvosság alig jutott. Az orvosak pillanatnyi seq’tségen kívül legfeljebb még jó ta­náccsal szolgálhattak. De ki­nek? Olvan ezreknek, akik embertelen körülmények kö­zött laktak, ablaktalan há­zakban, munka nélkül vagy éppen túlhajszoltam rosszul táoláltan. Nem véletlen, hogy a múlt század nagy orvosa, Korányi Frigyes éppen innen kiáltotta világgá segélykérő, szenvedélyes szavait, melyek a kór társadalmi viszonyait megvilágították. Harminc év alatt, 1944-ig a megyében még négy gondozó létesült, és ezekben már 4—10 ágyas fektetők is voltak. Ezek részben az elkülönítést szol­gálták, néhány órára lefek- hettek itt ß súlyos betegek, akik tízórait és ebédet kap­tak. Teljesen hatástalannak bizonyult az is, hogy egy-két orvos megkísérelte a röntge- nezést, a tüdőszűrést a? is­kolákban. Elszigetelt jelen­ségek voltak, és lényegében éppen azt nem tudták meg­változtatni, ami a lényeg lett volna: az embertelen életkö­rülményeket. Szenteltvíznek bizonyult az 1940-es törvény is, hiszen se ember, se tár­gyi feltétel nem állt rendel­kezésre. A tbc terjedt, korai csecsemőhalál, beteg, horpadt mellű emberek vádoltak min­den szónál keményebben. J------ .".B.-fTf-r............M A felszabadulás után, már 1645-ben napirendre került az intézményes gyógyítás, a megelőzés. Ennek eredménye volt, hagy 1946-ban teljes egészében társadalmi munká­val már elkészült a buktái tüdőszamtórium. A fertőző­ket itt már el lehetett külö­níteni, rendszeres kezelést kaptak. Uj kisebb gondozók mellett 1949-ben már műkö­dött a koesordi. Az állam hatalmas erőfeszítéseket tett, de mindennél fontosabb volt; a rendezettebb élet emberibb körülményeket is biztosított. Az első roham De a központi akarat mel­lett, ott ahol nem volt elég pénz, egy-egy lelkes orvos is kezdeményezett, Fehérgyar­maton Béla bácsi — csak így ismerték míg élt, így emle­getik volt betegei is —- bé­relt egy helyiséget, felállítot­ta saját gépét, megkereste a kapcsolatot a gondozók ala­kuló hálózatával, és Ingven végezni kezdte a szűréseket. „Partizángondozónak" nevez­ték, hiszen pénz, státusz, költségvetés nélkül működött. Ebben az időben Szgbólcs- Szatmárban már hét gondozó volt. 240 ággyal, s ami 8 lé­nyeg volt, eg jelentette az első gátat a további fertőzés gyors üteme ellen. A hőskor, mert nevezhettük annak, 1951-fg tartott. Eb­ben az évben ugyanis a szo­cialista egészségügy már nem elégedett meg stükségmegol- dásokkal, hanem megkezdő­dött a megyében a betegek száménak pontos felmerése. Átvilágítás, gépi szűrés folyt. Nyfrbétteken, M indohon. Nyíregyházán. Gacsqlyban szakosított gyógyintézetek kezdték meg a munkát, flipült az a hálózat, am°lv minden településre kiterjedően re­gisztrálta a helyzetet, Már voltak hatásos gyógyszerek, egvmás után képezték ki a szakorvosakat, védőnőket, gondozói dolgozókat, s egy kézben összpontosító** terv szerint szi"*e na**) 21 órát dolgozva indultak harcba a magyar kór ellen. Mindenkin átlátnak A gyógyítás mellett mind nagyobb szerepet knnott a megelőzés. A gyógyult embe­rek munkába állítása, életbe vetett hitük vlss-oadása új feladatként jelentkezett. Vagyis míg évente mintegy 300 ezer emberen láttak át a röntgen képernyője előtt, kapcsolatot kellett teremteni az élő emberrel, annak min­den gondját, leendő sorsát is átérezve. így vált szükséges­sé, hogy Nyíregyházán is épüljön egy szanatórium, hi­szen az elért eredmények szinte követelték a mind korszerűbb eljárások tovább­fejlesztését, Ma a gondozóhálózat ott tart, hogy a megye minden lakosáról a szó szoros értel­mében képe van. Már nem­csak a tüdőt nézik — hiszen alig akad évente egynéhány új beteg —- hanem gondot fordítanak a szív, a légző­szerv! betegségek felfedezé­sére is, Kiváló kapcsolatot teremtettek laboratóriumok­kal, körzeti orvosokkal, ki­léptek a hazai szférából, és nemzetközi hírnévre is szert tettek. Ma például Nyíregy­házán 81 ezer emberből csu- pán 184-et tartanak nyilván. És ezek sem halálra szánt emberek, az orvosok, a gon­dozók jóvoltából n gyógyu- lókhoz tartoznak. De ez áll a megyére is. A régi, elhanya­golt betegségek terjedését meggátolták, s örömmel lát* ják: ma munkájuk inkább a jó megfigyelése, a 30 év erő­feszítésének naponta ismét­lődő öröme. A tüdőgondozó-hálózat • kor követelményének megfe­lelően bővíti működési terü­letét Egyre többet segítenek az általános orvosoknak ^ tüdő- és mellhártyagyulla- dásban szenvedők felfedező* séhen, utógondozásában. Kon­zultánsok vitás esetekben. Ott vannak a daganatos beteg­ségek felfedezésének első so­rában. Vagyis a jól kialakult rendszer új tartalommal te­lítődve, régi hagyományain alapulva dolgozik köztünk. Biros alma —- sápadt arc. így jellemezték egykor Sza- bolos-Szatmárt. Ma ennek nyoma sincs. A szocialista egészségügy alapslveipek gyakorlati valóra váltása te­hát sikerrel járt a tbc elleni küzdelemben is. Munka nél­kül nem maradnak. Vár rá­juk az új kor sok betegsége. De azok, akik kis anyagi el­lenszolgáltatásért, erkölcsi érzéküktől, szívüktől hajtva dolgoztak eddig, ma is a gyógyítás első, s nem ve­szélytelen vonalában marad­nak. Ami hatvan évvel ezelőt* volt, csupán rossz emlék. H- idéztük, csupán azért, mer* ez is jelzi az utat, annak hosszát. Tisztelettel emléke­zünk az akkor gvóavítókra akik kilátástalanul teliasítet- ték orvosi esküinket. Példá­juk lelkesíti a maiakat is. Bürget Lajos A FÁKLYA 1975. januári számából Magyarország felszabadu­lásának közelgő 30. évfordu­lója alkalmából Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete újévi üdvözle­tével nyit a Fáklya január elsejei száma. Nyikolaj Baj- bakov, a Szovjetunió Államj Tervbizottsága elnöke a ki­lencedik ötéves terv befe­jező évéről és a soron követ­kező tizedik ötéves terv fel­adatairól tájékoztatja a lap olvasóit, A mában is élő forradal­mi hagyományokat eleve­níti fel az az írás, amely vé­gigkísért az első szovjetek születése színhelyének a Moszkva melletti ivonovól textilkombinátnak — törté­nelmi útját, az 1995-ös for­radalmi esztendőtől 1975-ig. Jurij Konsztantyinov, a közgazdasági tudományok doktora a nemzetközi gaz­dasági érintkezésbe tíz esz­tendeje bevezetett transz­ferábilis rubel gazdasági előnyeiről ad számot. A második világháború krónikájából — Fomin ezre­des hadtörténeti feljegyzé­se: mellett — három érde­kes cikket olvashatunk a magyarországi felszabadító harcokról. A lap egyik írása a Gestapo által kegyetlenül meggyilkolt Konsztantyip Zaszlovnak, a belorusz par- tizánmozgalnm vezető egyé­niségének állít emléket. Megismerkedhetünk Jele- na Vokavával, a moszkvai diáklánnyal is, aki 17 éves korában önként jelentkezett a szovjet hadseregbe. Részt vett Bulgária, Románia, Ju­goszlávia, Magyarország, Csehszlovákia felszabadítá­sában, később újságíró lett, harcairól, baj társairól érde­kes könyvet írt. A lap szórakoztató-isme­retterjesztő anyag-összeál­lításában érdekes írásokat közöl, például arról, hogyan menekült meg 1937-ben az Északi-sarkon a katasztrófá­tól a „Georgij Szedöv" jég­törő hajó: mi a titka a vo- logdai csipkeverők művé­szetének: hogyan élnek ma a nyenyecek, akik félévszáza­da még sem orvost, sem ta­nítót nem ismertek. Több magyar vonatkozású anyagot közöl a Fáklya 1975. január 19-én megjelenő 2. száma. Fomin ezredes had­történeti feljegyzései a fel­szabadult Pest első napjai­ról szólnak: Vlagyimir Po­pov beszámol a magvar kezdeményezésre létrejött nagvgzabású szovjet—ro­mán—csehszlovák—magyar —jugoszláv vízgazdálkodá­si együttműködésről, a Tisza vizének ésszerű hasznosí­tására. A lap bemutatja a dinamikusabban fejlődő Szi­béria és Magyarország sok­oldalú kapcsolatait; többek között megtudjuk, hogy Szi­bériában nemcsak a magyar ipari termékeket — cipő és ruházati cikkeket, gyógy­szeripari termékeket, Ikarus- autóbuszokat stb. — Isme­rik, hanem az olyan kiváló művészek nevét, mint Má­tyás Mária, Komlőssy Erzsé­bet, SJimándy József, Bende Zsolt és mások, akik szemé­lyes látogatásukkal és fel­lépésükkel szerettették meg Szibéria közönségével a ma­gyar előadómflvészetet, a könyvrovat pedig tud--ft arról, hogy Jurij Sztrehin megírta Esztergom felsza­badulásának történetét, s a Progressz kiadó kiadta a külföldön is jól ismert ma­gyar jogásztudós, Szabó Im­re „A szocialista jog” című munkáját. Érdekes cikket, riporto­kat, képes összeállításokat olvashatnak az autózás ked­velői: Kijevben épül Euró­pa legnagyobb garázsa, amely 800 nagy Ikarus autó­busz egyidejű elhelyezését teszi lehetővé; egy harkovi kutatóintézetben megszer­kesztették a villanvautó- család legkisebb tagját, az elektrokart, egy másik uk­rajnai autóipari intézetben pedig a Zaporozsec elektro­mos meghaitású változatát a KMAZ-építkezásén a nvá- ri időszakban 3,5 ezer ön­kéntes jelentkező szovjet diák vett részt. A hobbyk kedvelői meg­ismerkedhetnek Mihail Mi- hajlov volt tengerész mun­kásságával, aki kedvtelés­ből híres hajók kiesinyíté- tett mását építi palackok­ba, a sportszeretők pedig Irina Rodnyina hatszoros Euróoa-bajnok mflkorcso- lyázónőről olvashatnak pá­lyaképet. Karácsonyfa Kömörőről Kis mértékben ugyan, de évek óta kifogásolható a ka­rácsonyfa-ellátás Szabolcs- Szatmár megyében. Aki de­cember 20-ig vár a vásár­lással, annak vagy nem jut, vagy csak nagyméretű, ke­vésbé formás fát kínálnak neki, A karácsonyfát több­nyire az északi hegyvidék­ről „importáljuk”. Szabok,s-Szatmár megyé­ben —* főleg a beregi terü­leten — lassan nő a fenyő­fa. Nem szereti ezt a talajt. A tűlevelűek szívesebben eresztenek gyökeret a he­gyes, sziklás vidéken. Ná­lunk a fenyőfa nemcsak las­san nő, de munkaigényes is — tehát nem gazdaságos a termelése. Azért kis terüle­ten a szaboles-szatmári er­dőgazdaság is foglalkozik karácsonyfa „neveléssel”. Karácsonyfa telepe van a gazdaságnak Tiszadobon, Máriapócson, Kömörőn és Beregdarócon. Mind a négy telep viszonylag kicsinek mondható. Ezekre a telepek­re a borsodi hegyvidékről hoznak 30—40 centiméter hosszú csemetéket. Négy év is eltelik, míg a csemeték karácsonyfa nagy­ságúra, vagyis egy, vagy másfél méter hosszúra nö­vekednek. Addig azonban sok a gond velük. Az említett négy szaboles- szatmári telepen minden évben kitermelnek néhány ezer darab egy méteresnél hosszabb fát. Az utánpót­lásról is gondoskodnak. A kivágott fák helyét fertőtle­nítik, majd szántás követke­zik. Az igy előkészített talaj­ba ültetik tavasszal az újabb csemetéket, amelyek­re négy év múlva szintén balta vár, És ez ismétlődik ciklikusan. Az idei kará­csony előtti árusításra már szerződést kötött az erdő- gazdaság a kereskedelem­mel. 51 ezer darab fát ad a következő napokban az élel­miszer kiskereskedelmi vállalatnak és az ÁFÉSZ- eknek. Beregdarócról és Kö­mörőről J2 e?er darab kará­csonyfát hoznak Nyíregy­házára, a 39 ezer darab fát S eseméténevelő-telepelt közelében lévő ÁFÉSZ-ek árusítják­Talajvédelmi okokból nagy arányú fanyőerdő-telepítós kezdődött megyénkben. Ezek ' a fenyők azonban nem jók karácsonyfának, csupán meg­kötik a talajt és díszítik a tájat. 1970-től mostanáig 454 hektár fenyőerdőt telepítettek megyénkben. A szakemberek elkészítették a távlati erdősí­tési tervet is, amely 1975-től 1990-ig érvényes. A terv sze­rint ebben az időben 4500 hektárnyi területen ültetnek erdőt, s ebből 2700 hektárnyi területre jut fenyőfa. Főleg a nyírbátori járás rossz minő­ségű talajára telepítenek fe­nyőket.- Ezek a fenyők azon­ban — mint említettük nem az ünneplő házakat, ha­nem a tájat díszítik majd- Arra azonban számíthatunk, hogy az erdőgazdaság a kö­vetkező években is minden karácsonyra 40, vagy 50 ezer darab karácsonyfát ad 8 me­gyének. (nábrádt) A tavasz tizenhét pillana­tában először találkoztunk önnel, mint felderítővel ... —- Régóta kerestem már a filmben a szovjet felderítő szerepét, s már régóta vár­tam arra. hogy színészként, a magam eszközeivel megfor­máljak egy ilyen embert komolyan, a krimiműíaj sab Ionos megoldásaitól mente­sen. Hárem évvel ezelőtt meg­hívtak A tavgsz tizenhét pil­lanatának forgatására. Akii­kor elolvastam a forgató­könyvet arra gondoltam: ez az amit kerestem —- a mű jelentőségét, a karakter mélységét, a lélektani össze­tettséget illetően. — Szokta nézni a televí­ziót® Elfoglaltságomtól füg­gően. Am'kor tudom nézem Nézem a híreket, a sportmű­sorokat sőt még a gverek- adásakat k, mert hároméves kislányomat mér érdekli a televízió, s természetesen a játékfilmeket is. sr Misként hat-e önre a film a moziban, mint 8 kép­ernyőn? — Természetesen. így szé­lesvásznú film művészi vo­natkozásban bizonyos mérté­kig veszít hatáséból, ha az ember televízióban látja Nem á képernyő méretei, ha­nem inkább * kollektív és agyéni befogadás Hatékony* sága miatt. A moziban so­kan vannak, s hé *1 amber valamit nem értett meg, vagy egy pillanatra nem fi­gyelt oda, a nézőtér reakció­ja hozzásegíti ennek a kis „fe­hér faltnak” a kitöltéséhez otthon viszont többet is „ki­hagy" az ember. %z függ a hangulatától és attól js. hogy mennvire foglalt, elvonja-* fi eveimét egy telefon vegy e különböző házi teendők... A iműalkotást a«ma lehet jtáa­Stírlítz megszemélyesítője — Vjgcsesxlév Tyihonov. jétől végig” egyforma Inten­zitással nézni De ha nerp volna televízió sok minden* egyáltalán nem látnánk, be lgértve a filmeket is -m Hány szerepet játszott filmen? — Talán húszat Nem is olyan sok ez, ha arra gon­dolok, hogy már huszonöt éve vagyok a pályán. Nem 6Zeretek egyszerre több film forgatásában részt venni Többnyire főszerepeket ka­pok, es pedig maximális erő­kifejtést, nagy figyelmet igé­nyel s nem tűri az energián* szétforgácsolását. A Háború és béke forgatása például 4 évig tartott; ez alatt az idő alatt legalább négy más sze- rerV, lejátszhattam volna. De akkor számomra ez az egy mindennél fontosabb volt. — Szeretne színházban játszani? — Fjlmfzínés* vagyok Azért is végeztem el a film- művészeti főiskolát, hogy filmszínész lehessek- Szere­tem a hivatásomat, De —- filszínész kollégáimhoz ha­sonlóan — gyakran irigylem színházi pályatársaimat. Az ő munkájuknak a miénkkel szemben az az egyik legfőbb előnye, hogy eleven kapcso­latban vannak a nézővel, ak az alkotás folyamatának ta­núiává válik. Azt kérdezte az imént, szeretnék-e színház­ban játszani. Kétségkívül. |5e modtam már, hogy nem szeretek egyszerre több do­loggal foglalkozni, Milyen hatással vannak önre azok a hősök, akiket a filmvásznon alakít? Hagy- nak-e ezek a figurák önben valamilyen, maradandó nyo­mot? — Bizonyára igen. Pontos választ alighanem azok az emberek adhatnának, akik évek óta ismernek engem, így hát érzékelni tudják a különbséget egy-egy szerep alakítása előtt és után. Azt hiszem azonban, ez kölcsönös folyamat, valamit ón is hoz­záadok masamból az általam alakított figurákhoz, valamit pedig én is kapok, magamba ötvözök belőlük­— Mgst min dolgozik? — Forgatókönyvet olvasok. Sok ajánlatot kapok, ezek­ből kell kiválasztanom a ne­kem megfelelő szerepet. Saj­nos, nem találtam még ilyet Lehet hogy ez jé is igy. A* alatt * három év alatt, míg A tavasz tizenhét pillanata sorozaton dolgoztam, annyira összenőttem Sürlitz-íszajev alakjával, gondolataim és ér­zésein) annyira az Ő jellemé­nek és tevékenységének ha­tása alatt állnak, hogy el kell telnie még bizonyos időnek hogy el távolodhassam tőle. —= ffogyan viseli saját nép­szerűségét? « Hogy érti ezt? (Moso­lyog.) — Hogy jóformán minden­ki ismeri.,, —, A foglalkozásunkkal jár. Ha a filmszínész akár egyetlen filmszerepet Is ját­szott, máris megismerik az Uteán. Dicsőség? Népszerű­ség? A lényegét tekintve sem ez. sem ai- Egyszerűen esak foglalkozási ártalom. Az, hogy a filmszínészeket arcról is ismerik, még nem jelenti azt, hagy ők különbek lennének a más foglalkozású embereknél, akik ugyanolyan jól végzik a maguk dolgát- Mi több, úgy gondolom hogy ha a filmszínész kezdi ma-'-H ú^v bérként j$ egyaránt sokat ve­szít. Álla Gegyínszkaj* Stirlitz —

Next

/
Thumbnails
Contents