Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

Napjaink

Kalóriatnilliók

Jó légkör

Nem áll még minden adat rendelkezésűnkre a város 202 pártalapszervezetében most lezajló év végi beszámoló taggyűlésekről, de annyit máris joggal elmondhatunk, hogy pártszervezeteink fejlődése egyértelmű. A párttagság — bennük természetesen a pártcsoportok és a vezetőségek felnőtt a tennivalókhoz. Ez. illetve a pártban tapasztalható igen jó légkör tükröződött a most véget ért kommunista tanácskozások színvonalán.

Néhány adat a gyors statisztikából: a

nyíregyházi pártszervezetek tagságának több mint 85 százaléka vett részt ezeken a taggyűléseken. Csak elenyésző azoknak a száma, akik igazolatlanul maradtak távol. A résztvevők egyharmada kért szót. Pozitívan értékelhetjük azt a most első ízben előforduló

esetet is, amikor az egyik városi alapszervezetünkben a tagság nem fogadta el a pártvezetőség beszámolóját, mert az hevenyészettnek és ezért megalapozatlannak tartotta. Emiatt új taggyűlés összehívását kérte és új beszámoló készítésére utasította a vezetőséget.

A taggyűlések külső képéhez tartozik ugyan, de a tartalomra Is hatott, hogy sok helyen adták a pártmegbizatások jó teljesítéséért könyvjutalmat, hogy a pártonkívüliek virággal köszöntötték a kommunistákat,- Ebben az is tükröződött, hogy a pártszervezetek négyéves munkája jelentős mértékben meghatározta az egyes munkahelyek életét.

Az elmúlt négy esztendőről szólva elmondhatjuk, hogy pártszervezeteink egyenletesen fejlődtek és különösen az utóbbi évben legtöbbjük már hivatása magaslatán állott. Következetesebben ellenőrizték a felsőbb pártszervek, illetve a saját maguk által holott határozatok megvalósítását, és általában tudatosabban dolgoztak. Pártszervezeteink tehát jó úton járnak. Ez mutatkozott a legtöbb beszámolóban is, amelyek jelentős része ösz- «zegezte és hűen tükrözte a végzett munkát.

A vitathatatlanul nagy fejlődés ellenére is el kell mondanunk, hogy megállni nem lehet, j A beszámolókból ugyanis elég sok helyen hiányzik még az okok fejtegetése. Nem elég ugyanis azt felsorolni, hogy mit tettek, hanem el kell mondani azt is: mit miért tettek és

milyen eredménnyel, hogy milyen gondjaik voltak, amelyeket a pártszervezet felismert és amelyek megszüntetéséért idejében intézkedtek.

Ha valami fontos a pártszervezetek életében, akkor az elsőrendűen fontos, hogy segítsük az új vezetőségeket a helyi politika kimunkálásában, alakításában. Mert a pártszervezetek legfontosabb feladata, hogy a központi, megyei és városi szintű határozatokat ott, helyben, a helyi körülmények között, sajátosságaiknak megfelelően dolgozzák ki és hajtsák végre.

Erre valók a beszámoló taggyűlések határozatai is. E területen is sokat léptünk előre. De néhány helyen mintha csak elfogyott volna a határozatok készítésénél az erő, s eléggé általánosan szabták meg a feladatokat. Pedig ahhoz, hogy a jövőben okosan, tervszerűbben és következetesebben dolgozhassanak a pártszervezetek, ahhoz vissza kell térniük a most hozott határozatokra. Vagyis nem várhatunk jó végrehajtást ott, ahol az utat sem rajzolták meg pontosan.

A legtöbb helyen tapasztaltak, hogy őszinte bátor, bíráló volt a légkör. Az, hogy a felszólaló párttagok a legtöbb esetben kiegészítették a vezetőség beszámolóját arra mutat, hogv a pártszervezetek minden eddiginél ko- mo' abban veszik tennivalóikat,

Nagvon sok sző esett a holnapról. Arról: hogvan tovább? Még a legszorosabban vett gazdasági egvségben is jelentős helvet kaptak a közoktatási, közművelődési kérdések, a kispolgári magatartás bírálata A szocialista életmód problémaköre az alapszervezeti munka központjává vált.

Ha már itt tartunk: nagy érdemük volt

még a taggyűléseknek. hogv a beszámolók nem rekedtek mee az aoró egvéni problémák fe«—'fétisénél. hanem elvi. az egész közösséget érintő témákkal foglalkoztak.

Felvetéseik eliutottak a városi pártbizottsághoz amelynek egvik alapvetően fontos, teendője lesz a jövőben, hogv azokra konkrétan oontosar reagáljon hogv a -jelzéseket ko- múlván vesve és 3 vne2oldásiioz sßgitsö ^

pártalapszervezetek problémáit.

Távhő a városnak

Az óránként 60 tonna gőzt termelő kazán vezérlőberendezéseTALAN ÉSZRE SEM VETTÜK éshozm zászoktunk: hőt Is lehet szállítani vezetéken. Mert víz, gáz, olaj áltálában természetes, de azért az embér kissé meglepődhetne, ha ilyen mondatot Hallana: „Kérek: 45 millió kalóriát óránként, 2—5 kilométer távolságra.” Pedig az ingatlankezelő és. szolgáltató vállalat és a TITÄSZ nyíregyházi erőműve közötti, megállapodásnak ez a lényege. Arra készültek fék ugyanis, hogy az idén. ha mii nusz húsz fokra süllyedne a hőmérséklet, óránként 45 millió kalória hőt kellene betáplálni' a távfűtés vezetékeibe, amellyel biztosítani tudnák a kellemes hőmérsékletet a lakásokban. ■ - <

Az ilyen fajta mennyiségeket elég nehé' elképzelni, de ha arra gondolunk, hogy min den északi alközponti és jósavárosi laká‘ külön kellene fűteni — elég nagy munkává kell összevetni a kalöriamilliókat.

A mostani beruházások fényesen blzo nyitják, hogy megújult a nyíregyházi erőm" Amióta megvan, többször ítélték már lebon tásra, bár legalább ugyanennyiszer tett ki emelkedő jó szolgálatot is a városnak. A múl* század utolsó éveiben épült ez az erőműte- lep, s az ötvenes évekig teljesítette is feladatát: önállóan látta el energiával a várost Amikor Nyíregyházát is bekötötték az országos energiahálózatba, megváltozott a helyzet Az addig nélkülözhetetlen erőmű többnyire csak ..hidegtartalékban” volt: olyan drágán

termeit, hogv az illetékesek célszerűbbnek tartották „pihentetni”, rendkívüli esetekre fenntartani.

(VEM IS SZAKMABELI ESEMÉNY

* ' jelentette a fordulatot Í9ó2-ben. Az új dohányfermentálónak gőz kellett, s ekkor derült ki, a villamos energiát drágán termelő erőműben a meglévő berendezéseket gazdaságosán lehet ipari gőz fejlesztésére felhasználni. Kiépült a kettős gőzvezeték, s ez még annyi lendületet is adott, hogy az egyik szén- tüzelésű kazánt átalakították olajtüzelésűre. Mindjárt szakmai érdekességgel is szolgált ez a munka: erőművi kazánban pakurát tüzelni itt kezdtek el először,

1960-ig jóformán semmi jelentős nem történt. Ekkor kezdték el az északi városzrész tervezését, szóba került a távfűtés, nem sokkal később döntés született, amely megnyitotta a fejlődés útját az erőmű előtt is. (Egy apró dolog, amire szívesen emlékeznek az erőműben: a lenni vagy nem lenni kérdése volt még időszerű 1960. decemberében, amikor egyik percről a másikra tönkrement a szomszédos húsipari vállalat kazánja. A város és a megye egy részének karácsony előtti ellátása volt a tét. Szinte hihetetlen munkával hat óra alatt készült el a két telep közötti gőzvezeték. Igaz. hogy kicsi volt. de a húsipar- t—k a munka folytatását, az erőműnek pedig jogilag és gyakorlatilag a második ipari fogyasztót jelentette.)

A villamos erőmű ezekben az években viszonylag gyorsan alakult át hőszolgáltató erőművé. Nemcsak a nagy ütemű lakásépítés, ha- ü. 1 az újabb ipari üzemek is segítették ezt: konzervgyár, gumigyár, Universil, Olyan érdekességek is. jelezték ezt az utat, mint a ha- g .mányos erőmű hűtőtorony eladása: az új technológia szerint az erőműnek nem volt szüksége rá. a konzervgyárnak viszont nagyon. Kiépítették a vezetékpárokat, a torom maradt a helyén, de ma már más gazdát szolgál.

Tíz éve azonban már a lakásépítés, a távhőszolgáltatás határozza meg az erőmű fejlesztéséi. Bekonstrukdé, hozzáépítés, műszak’'

fejlesztés, újabb beszerzések, kazánok, olajfogadó állomás, rövid idő alatt 25 millió forint felhasználása a korábban már halálra ítélt erőműben — ez jelezte az első megújulást. Az eredmény: 1966. november 7-én körülbelül

háromszáz északi alközponti lakásban először melegedtek fel a radiátorok, Nyíregyházán megindult a távhőszolgáltatás.

A TÖBBI MAR SZINTE mindenki előtt ismert: az új tanárképző főiskola igényével gyakorlatilag megkétszereződött a Kapacitás. S ezután kezdődött Jósaváros építése, amely az erőműnek ISO millió forintos fejlesztést jelentett. 1969-ben óránként 82 tonna gőz hagyta el az erőművet. A mostani ::gy fejlődés nagyságrendjét mutatja, hogy .út olyan kazánt is munkába állítottak, ame- yek egyenként 60 tonna gőzt termelnek órán- xánt. Még a próbaüzemnek sincs vége, de í lohanics László mérnök, erőművezető már az íjabb középtávú terv beruházási alapokmányát mutatja, s körvonalában már a hatodik ötéves terv várható elképzeléseiről, a számukra óhatatlanul bekövetkező minőségi fejlődésről beszél.

De nézzük meg közelebbről, mi történik

j.ost az erőműben, hogyan is „megy” a táv- hő. A hatalmas olaj- és gáztüzelésű kazánokban 200 tonna gőzt fejlesztenek, azaz kétszázezer liter vizet gőzölögtetnek eL Ráadásul előbb sótalanítani kell, hogy a vízkövésedést meggátolják. A termék itt kétféle gőz: az

egyik 210 Celsius-fokos, 7 atmoszféra nyomáson, a másik 310 fokos, 13 atmoszférán.) A számok jelzik: az erőmű veszélyes üzem, a hő, a hatalmas nyomás, a felhasznált gáz és villamos energia külön is nagy figyelmet igényel, s együtt ez még tovább fokozódik, minden dolgozótól a nap huszonnégy órájában lankadatlan figyelmet, éberséget követel. Szolgálat ez a javából.)

A gőz felét hatalmas csőkígyók szállítják az ipari felhasználókhoz, a másik fele a távfűtés céljait szolgálja. A hőcserélőkben az időjárás (és az IKSZV) által igényelt hőfokra melegítik fel a Jósavárosig 4,5 kilométeres csőhálózatban keringő vizet. Mostanában ez

kb. 100 fok, ha hidegebb van, ennél lényegesen magasabb. Műszerek regisztrálnak mindent, évek múlva is pontos adatok vannak. Hatalmas szivattyúk 12 atmoszféra nyomással préselik a forró vizet a vezetékbe. Kb. 900 köbméter, csaknem egymillió liter víz jár oda- vissza az erőmű és az „északi”, Jósaváros között. De a radiátorokat nem ez a víz fűti, ez csak a meleget „viszi”, amelyet a hőközpontokban újabb hőcserélőkben ad át a radiátorokba vagy a meleg víz vezetékekbe kerülő .normál” víznek.

SAJÁTOS TECHNOLÓGIÁK vannak '-J itt, és sajátos végtermék, a gőz, amelynek épp úgy ára van. mint egy pár cipőnek, vagy más, kézzel fogható terméknek: egymillió kalória hő ára 130—140 forint, vagy ha szemléletesebb, egy tonna gőz (fél gigaka- lória) 65—70 forint.

Hogv éllel natinal és ünnepnapokon is legyen belőle elegendő, 186 erőművi dolgozó lát e! íelelősségteliés szolgálatot, felváltva a nap minden órájában. Csaknem kivétel nélkül az erőműben szereztek speciális szakképesítést. Ott aittélvnek utolsó negyedszázada a lét vagy megszűnés kérdésétől a mostani impozáns feileSriésig szó” ívet futott bé. És a pénzért nemcsak hőt ad, hanem tiszta, egészséges levegőjű városrészeket is.

Marik Sándor

I Beszélgetései

December f—3l között tartják meg Nyíregyháza 110 választókerületében a tanácstagi

beszámolókat.

Szokványosnak tűnik ez & hír, mert nem először kerül sor ilyen rendezvényre. Akik részt vettek már hasonló beszámolókon, talán arra gondolnak elsőként, Hogy most újra elsorolják, mit nem sikerült megvalósítani ebben az évben. Igaztalanak volnánk, ha elfogadnánk ezt a véleményt, hiszen az 1974-es esztendő sem múlt el nyomtalanul a megyeszékhely felett.

Amikor a tanácstag föláll és számot ad a végzett'munkáról, akkor hosszan sorolhatja majd azokat a látványos létesítményeket, amelyek révén még inkább város lett Nyíregyháza ebben az esztendőben. Lakóházak, áruházak, közművelődési intézmények. cea- tomázás, útépítés: mind-mind milliókat erő eredmény. Néha nem árt számba venni a> végzett munkát sem, hiszen az eredmények: táplálják az ember bizakodását, hogy a jövőben tovább szűnnek szorító gondjaink.

Ám az is igaz, hogy a városszélen lakd választópolgár elsősorban nem arra kiváncsi,; mennyibe került a Nyírfa áruház mozgólépcsője. Sokkal inkább az érdekli, meddig kell még taposni a sarat a sötét melléku Icában? Mert ilyen is van még a dinamikus városfej-: lesztés közben.

Az is előfordult, amit a Ságvári-telepít*

lévő Munkás és Alkotás utca lakéi tapasztalhattak keserű szájízzel 1974-ben: kérték a tanácstagot, valahonnan szerezzen törmeléket az úttestre, mert még a téli tüzelőt sem. tudják hazahordani a családok. A tanácstag to-: vábbította a kérést, maga is segítséget kért, de nem kapott. „Ezek az utcák a sorompón túl vannak, mi oda nem szállítunk”, — hangzott a rideg válasz. Joggal háborog emiatt a tanácstag, s kérdezi önmagától: talán a sorompón túl már nem város a város?

Azoknak is vegyes érzésük támad az eredmények sorolása közben, akik az értelmetlenül felvágott utcákon kerülgetik a homokdombokat. Nem értik, hogyan engedhető meg az ilyen pusztítás, s egyáltalán: miért , nem büntetik eréllyel azokat, akik lelketíeiiüj tönkreteszik a köz vagyonát. v í;

S még csak az „összkomfortos városrész» ben” (ahogy újabban Jósavárost nevezik Nyíregyházán) is sereg mindennapi gbndóft rakhatnak egymás mellé az ott élők. A’ bölcsőde és óvodai hely hiányát, a felemás áru-» ellátást, a rossz közlekedést, stb.

A most folyó tanácstagi beszámolok®» mindezek ellenére az eredmények a meghatározók. Az örökváltság 150. és a felszabadulás 30. évfordulója nemcsak, a történelmi dátumok miatt jelentős esztendeje Nyíregyháza- 5 nak. Igaz, a két említett esemény tiszteletére a megszokottnál is szélesebb körű társai— dalmi munkavégzés bontakozott ki a megye- székhelyen; sokáig emlékezetes marad az üze~ . mek összefogása, hogy a kommunista műsza*' kok munkadíját bölcsődékre ajánlják feL

Ezek ismét bizonyították, hogy a város \ lakossága — a meglévő mindennapi kisebb- nagyobb mellett is — értékeli a településen végbemenő fejlődést és képességéhez mérten. • részt is kér abból. Nyíregyháza, mint felsőio~ f kú központ egyre inkább méltóvá válik azok-; nak a funkcióknak a betöltésére, amelyefe! egy terület központjára hárulnak. Az is igaz viszont: nem valósulnak meg simán, zökkenőmentesen a tervek. Sokszor határul őcsúé szás, anyaghiány, vagy éppen a felülete» munka hátráltatja egy-egy fontos épület, vagy; lakóház, más létesítmény birtokbavételét.

Szándékosan vegyíti a krónikás az öröa möket s a nehézségeket, hiszen az eddigi tanácstagi beszámoló tapasztalatai mutatjáká ezek a családias beszélgetések is ilyeneké Egyre inkább csökken ezeken a fórumokon & magánpanaszok száma és gyarapszik azoknak a felvetéseknek a köre, amelyek a nagyobb kollektíva, egy-egy városrész, vagy az egész városi közösség gondja. Aztán az is megfigyelhető, hogy ma már a választók túlnyomd többsége nemcsak kér, hanem nyomban el« mondja javaslatát is a megoldásra.

Mégsem mondhatjuk, hogy szokványos események ezek á mostani találkozások a választók és a. választottak között. Jövőre kéé szül a város ötödik ötéves terve, s a mostani fórumokon elhangzó javaslatok, —* amelyek

jegvzőkönyvbe kerülnek, a jegyzőkönyvek pedig a legílletékesebbekhez jutnak — fontos részét képezhetik a város következő fél évtizedes programjának. Várhatóan a peremkerületekről, a központtól távolabb <esá területekről érkezik majd a legtöbb panasz:; kérelem a városi tanács illetékeseihez. E*

természetes, hiszen az eddigi fejlesztésekkel a város központjában kellett — és kell még ma is — több évtizedes mulasztásokat pótolni, s így kevesebb jutott a város külső részé» re.

Indokolt, hogy a jövőben mind gyakrabJ ban szerepeljenek a távolabbi utcák nevei azokon a kimutatásokon, amelyeken a milliókat osztják szét. Már csak azért is érdemest részt venni a decemberi tanácstagi számadásokon, amelyeknek szervezését a nemrég választott lakóbizottságok vállaltak magukra» Most vizsgáznak ezek a területek: igyekeznek felkelteni a közelben lakók érdeklődésé® a közügyek iránt.

Jó alkalom ez a számadás arra Is, hogy a választók mérlegelni tudják: megfelel-e a bizalomnak, akit a város vezető testületébe

küldtek.

Ac

\